Ami volt

Írók, költők egymás szemében

(2018. június 25.)

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága minden évben nyilvánosan köszönti fel kerek életjubileumukat ünneplő tagjait. Ez egyfajta egymásra figyelés és diszkrét figyelem-felkeltés. Még akkor is, ha kevés „civil” érdeklődő előtt, családias hangulatban zajlik.
A csoportos ünneplésen nem minden ünnepelt tudott részt venni, de ők sem maradtak köszöntő nélkül. Az írótársaság olyan pályatársat kér fel erre, aki közeli munkakapcsolatban áll vagy állt a jubilálóval, vagy művészete erősen hatott rá.

Lacza Tihamér, Földesné Kováts Piroska, Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke, Barak László, Grendel Lajos és Bodnár Gyula

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idei „rekorder”, a 90 éves Zeman László nyelvész, hungarológus talán ezért jutott Nagy Erikának, a társaság titkárának. Az ő igazi terepe ugyanis az egyetemi katedra volt. Évtizedeken keresztül szolgálta a hazai magyar oktatásügyet, tanárnemzedékek sorát nevelte fel a Comenius Egyetem magyar tanszékén. Kezdetektől fogva a modern nyelvészeti irányzatok vonzásában élt, vizsgálódásai során ezek eredményeit igyekezett hasznosítani. A novemberben jubiláló Zeman László 2000-ben Göncz Árpád elnöki aranyérmét kapta, 2001-ben a Szlovák Irodalmi Alap Madách-díját, 2003-ban pedig a Nyitott Európáért díjat a Márai Sándor Alapítványtól, valamint a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét. Sem ő, sem a jelenleg gyógykezelésen lévő Csicsay Alajos nem tudott személyesen jelen lenni az ünnepségen. A szintén elsősorban tanár egyéniségként és pedagógiai jellegű tanulmányok szerzőjeként jelentőset alkotó, de íróként is elismert 80 éves jubilánst Fibi Sándor köszöntötte, összefoglalva az április 8-án született ünnepelt egész pályáját, külön kiemelve a gyermekek számara írt köteteit, illetve a Csemadokban és a pedagógus-szövetségben végzett fontos munkáját.
Szintén 80 éves lesz augusztus 28-án Földesné Kováts Piroska műfordító, a Madách Könyvkiadó legendás szerkesztője, aki pályája során összesen 103 kötet megjelenése körül bábáskodott, de másfél évtizeden át tanárként is tevékenykedett, és recenziókat is írt, többek közt a Kalligram folyóiratba. Mások mellett Václav Havel, Dušan Šimko, Milan Ferko műveit ültette át magyarra. „Ha valaki műfordítóként dolgozik, írót temet magában, szokták volt mondani. S ebben nagy igazság lehet, s ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy ha valakiben van szépírói érzék, miért nem lepi meg saját művével is az olvasót?” – tette fel pár éve a költői kérdést Tőzsér Árpád, amelyre a szerényen mosolygó érintett most sem válaszolt.
Cselényi László költő, irodalomtörténész márciusban ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból Vilcsek Béla küldött köszöntőt. Egészségi okok miatt egyikük sem tudott Pozsonyba utazni, ezért a szöveget Récsei Noémi olvasta fel.
„Az egyetlen Nagy Mű megalkotásának vágya és hite vezérli minden tettét és gondolatát. Vigyázzunk! Ez magánterület. Sajátos szabályokkal. Cselényi László művei maradéktalanul azok számára tudnak valódi élvezetet nyújtani, akik ennek a magánterületnek a szabályrendszerét képesek elfogadni és a maguk számára követendőnek tekinteni. Képesek elfogadni, hogy adott esetben a műalkotás felé vezető út hiteles érzékeltetése maga is művészi alkotás.” – írja egyebek mellett Vilcsek Béla.
Fülöp Antal – aki decemberben lesz 75 éves – volt bányász, diszpécser, laboráns, gumivulkanizáló, újságíró, szerkesztő és szabadfoglalkozású író. Az irodalom mellett a zene és a képzőművészet is foglalkoztatja, alapító tagja a Komáromi Dixieland Bandnek, kollázsai jelentek meg többek közt a Nap címoldalán és a Kalligramban. Íróként szélesebb körben a Fekete szél című antológia által vált ismertté. Az 1980-ban megjelent Kedvező pillanat című kötete sajátos színfoltja a szlovákiai magyar kisprózának, egyetlen verseskötete 2005-ben jelent meg, Ami ragyog címmel. Évtizedenként tett le az asztalra egy könyvet, s talán emiatt keveset beszéltek, írtak róla. Piszkos ember című regényéért Madách-díjat kapott, annak ellenére, hogy a kritika össztűz alá vette. Írt egy drámát is A bemutató címmel, amelyet – a sors iróniájaként – máig nem mutattak be.
Lacza Tihamér novemberben ünnepli 70. születésnapját. Őt Dr. Kiss László orvos köszöntötte, kiemelve a jubiláns lelkes tudomány-népszerűsítő igyekezetét és azt a tiszta, közérthető nyelvezetet, amellyel a szélesebb tömegeket is megismertette a legjelentősebb feltalálók, kutatók, tudósok munkásságával. A prágai Károly Egyetemen diplomázott, de eredeti szakmájában, kémikusként csupán három évig dolgozott. Ezután írásban, illetve a Pátria rádió szerkesztőjeként is meghatározó alakja lett a hazai magyar tudománytörténet-írásnak, és nem volt olyan tudományos konferencia az országban, amelyről ne tudósított volna.
Bodnár Gyulát egykori újságíró-kollégája, Lelkes Vince köszöntötte 70. születésnapja alkalmából. „Publicista, költő, kiváló szerkesztő, műfordító. Versantológiák, almanachok, emlékkönyvek összeállítója. Publicisztikai írásai, telenaplói, feljegyzései, cikkei, tárcái, jegyzetei számos kötetben láttak napvilágot. (…) Éveken keresztül szerkesztette a nagymegyeri magán televízió, a Studio Plus TV adásait és vezette a csallóközi fürdőváros Poloska Színházát. Bodnár Gyula a legnépszerűbb hazai magyar újságírók egyike. Publicisztikájában évtizedek óta permanens harcot folytat az ostobaság, az álszenteskedés, a nyárspolgárság ellen. És minden ellen, ami fantáziátlan, provinciális és nacionalista.”
A 70 éves Grendel Lajost Szászi Zoltán köszöntette, első személyes találkozásuk élményét megosztva. Majd így fejezte be: „Most egyike van azoknak a ritka, mégis mélyen megélni való és életre szóló pillanatoknak, melyek egy barátság ívének adják gyújtópontjait. A létnek, s e gyújtópontokat egy galaxis, barátságunk galaxisa ellipszisének indulásaként én most kiszerkesztek a végtelenig. Mit nekem, mit nekünk idő? Mit nekem? Mit nekünk? Ugye, kedves Grendel Lajos? Ha kell, akkor a minden találkozásunkkor tréfásan köszöntésként használt mondatunk szerint, mely az örkényi groteszkből fakad, simán négyibe vágjuk, édes jó Lajosom, azt a fránya időt, vagy olyan formára, amire kedvünk telik!”
Barak László, Strieženec Sándor és Kövesdi Károly a legfiatalabb ünnepeltek, mindhárman 65 évesek. „Hát tehet ő arról, ez az indulatos, szókimondó, ironikus, romantikus, kritikus, bölcs, cinikus lírai alak, hogy a butaság, a szervilizmus, a nacionalizmus, a mindenféle fóbizmus az ember már-már antropológiai jegye?”– tette fel a kérdést a Barak Lászlót köszöntő Vida Gergely költő, aki szerint a Barak verseiben megszólaló szubjektumok cselekvései, napi rutinjai gyakran társadalmi-kulturális adottságok, kulisszák közt gondolhatók el, bomlanak ki.
A sokáig „csak” zenészként, illetve zenepedagógusként ismert Strieženec Sándor méltatásában Z. Németh István költő, szerkesztő az ünnepelt sokoldalúságát emelte ki. „Az emberi lélek kiváló ismerője, korából évtizedeket letagadhatna, közvetlensége, munkabírása, lelkesedése, lendülete teszi örök fiatallá, optimizmusa irigylésre méltó, tervei a jövőre nézve inkább szaporodnak, mint fogyatkoznának, mi több, ezeket rendre meg is valósítja.”
Kövesdi Károly költőt, publicistát, lapunk egykori munkatársát Dunajszky Géza köszöntötte, kiemelve, hogy gyermekversein generációk nőttek fel, hogy új kötete majdnem készen van már, és hogy nemrég új kihívásként a Magyar 7-ben vállalt fontos feladatokat, így még mindig nem pipázgathat békésen a vén diófa alatt, verseket farigcsálva.

Juhász Katalin
(Új Szó, 2018. június 19.)

Madách-díjat kapott Barak László

(2018. május 22.)

A pozsonyi Zichy-palotában június 12-én átadták a szlovák Irodalmi Alap díjait a legkimagaslóbb irodalmi teljesítményekért.
A legjobb magyar nyelvű kötetnek odaítélt Madách-díjat Barak László vehette át Én nem menni lakni külföld című verskötetéért.
Három magyar nyelvű kötet szerzőjét jutalmazták nívódíjjal: Szalay Zoltán Felföld végnapjai című regényét, N. Tóth Anikó Szabad ez a hely? című novellagyűjteményét és Száz Pál Fűje sarjad mezőknek című alkotását.

Száz Pál kapta a Talamon-díjat

(2018. május 22.)

Május 18-án Diószegen ünnepélyes keretek között adták át az 52 évvel ezelőtt született Talamon Alfonzról elnevezett irodalmi díjat. Szlovákiai Magyar Írók Társasága a 2006-ban alapított irodalmi díját az arra legérdemesebbnek tartott szlovákiai magyar prózaírónak ítéli oda. Eddig tizenhárom Talamon Alfonzot ábrázoló plakett került kiosztásra írói munkásságok elismeréseként, a SZMÍT választmányának döntése értelmében. Eddigi díjazottak: Grendel Lajos, Kovács Magda, Duba Gyula, N. Tóth Anikó, Hunčík Péter, a kétszeres díjazott Szalay Zoltán, György Norbert, Szászi Zoltán, Pénzes Tímea, Gazdag József és Veres István.
2018-ban Száz Pál részesült a díjban Fűje sarjad a mezőnek című könyvéért. Száz Pál nem tudott jelen lenni az ünnepségen, így Szalay Zoltán vette át helyette a díjat.
Színvonalas ünnepi műsorról Buják Andor, Bohus Zoltán (saxofon, zongora) és Olasz István színművész gondoskodott.

 

Kulcsár Ferenc-emlékest

(2018. május 4.)

A dunaszerdahelyi Cuvée Borbár volt a helyszíne 2018. május 2-án este a Kulcsár Ferenc-emlékestnek. A tavasz második napján elhunyt jelentős szlovákiai magyar költő emlékezetét Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke és Zirig Árpád költő idézték meg.
A megemlékezést követően sor került Vilcsek Béla Hármaskönyv című hármas monográfiájának bemutatására is. Az Opus-könyvek 8. darabjaként napvilágot látott kötet révén az olvasó közelebb kerülhet Kulcsár Ferenc, Tóth László és Varga Imre életútjának, költői-alkotói fejlődéstörténetének megismeréséhez, megértéséhez. Az Egyszemű éjszaka című antológia három meghatározó költőjének életművét bemutató monográfiát az 1972-ben megjelent antológia összeállítója, Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő mutatta be az esten.

Vilcsek Béla, Tőzsér Árpád, Varga Imre és Tóth László

 

Könyvbemutató: Bábel Tornyában liftboy

(2018. április 6.)

Április 5-én a Pozsonyi Magyar Intézetben Tóth Lászlóval, az Opus-könyvek 7. darabjának bemutatása alkalmából Juszász Katalin és Tőzsér Árpád beszélgetett. Felidézték Forbáth Imre életútját, munkásságát, majd a közönség is bekapcsolódott a beszélgetésbe, emlékezésbe.
Tóth László válogatta és szerkesztette a Forbáth Imre: Bábel tornyában liftboy című kötetet, amelyben versek, aforizmák, esszék, tanulmányok és levelek olvashatóak. Bevezetőjében így ír többek között Forbáth Imréről:

“Kötetünknek – mely két Forbáth-évforduló között jelenik meg: 2017 május 16-án emlékez(het)tünk (volna) halálának ötvenedik évfordulójára, a jövő évben, 2018. november 17-én pedig születésének 120. évfordulójára készülhetünk – több okból sem lehetett célja, hogy Forbáth Imre életművét a maga teljességében bemutassuk; annak mérlegelésére, méltánylására viszont megfelelő alkalmat adhat. Elsősorban terjedelmi okokból, másodsorban pedig abból a meggondolásból, hogy mindenekelőtt az életmű azon darabjait, illetve részét (részleteit) vegyük figyelembe, amelyek úgymond kiállták az idő próbáját, s napjainkban, a 21. század második évtizedében is – esztétikailag és gondolatilag is – érvényesek tudtak maradni. Köztudott ugyanis, hogy különböző, történelmi-társadalmi és magánéleti szempontokból nem indokolatlanul költőnk, írónk egész életére egy olyan (párt)ideológia – a kommunista és szocialista eszmevilág és társadalomeszmény hívéül szegődött, melynek béklyóiból – megint csak megvizsgálandó okok miatt – haláláig nem tudott (s feltehetően nem is akart) szabadulni. Még azután sem, hogy mesterei, barátai életsorsának tragédiákba fordulását, a totalitárius diktatúra őt és közvetlen családi is környezetét is személyesen érintő féktelen tobzódását, az általa vallott eszmék gyakorlati eltorzulását, a hatalom dogmatizmusát és túlkapásait maga is észlelte, amint arra főleg élete végén írt – éles szemű, kiábrándult (bölcs?) – aforizmáiból is következtetni lehet. (Jellemző például, ahogy a Magyar költő Prágában című vallomásában az 1920-as évek prágai magyar kolónia jelentős részét erős ideológiai csúsztatásokkal, torzítva ítéli meg, noha az mindenképpen jóval differenciáltabb és nagy részében világra nyitottabb volt, mint ahogy azt meglehetősen sematikusan beállítja. Láthatóan itt az 1918–1919-es, Prágában, illetve Csehszlovákiában menedékre lelt magyarországi [kommunista, illetve polgári] emigráció szempontjából mér és ítél, figyelmen kívül hagyva az újonnan létrejött ország fennhatósága alá került nemzetiségei rovására történő erőszakos térfoglalásának és terjeszkedésének, érzéketlen, illetve agresszív, elnyomó nemzetiségi és gazdaságpolitikájának durva és helyrehozhatatlan következményeinek mérlegelését. S akiket ezen esszéjében a prágai magyar kolónia politikus és értelmiségi tagjaiként, a nemzetiségi érdekképviselet megtestesítőiként minősít, azokkal többnyire politikai-világnézeti szempontból is a velük szembenálló táborból tekintett.) Mindez azonban nem húzhatja át teljes mértékben az életműve időtálló költői, gondolati értékeit, s életének azon tanulságait sem (mit jelenthet idegen nyelvi-kulturális közegben leélni életét; bekapcsolódni kora legprogresszívebb kulturális-társadalmi-eszmei mozgalmainak fősodrába; mindvégig hűnek maradni anyanyelvéhez és anyanyelvi kultúrájához; egyenrangú partnerként élni, viselkedni, működni idegen környezetben is; de ma is megszívlelendő és erős gondolatai vannak a cseh kultúráról, a művészeti avantgárdról, izgalmasak tanúságtételei kora modern művészetének mozgásairól és alkotó személyiségeiről, és telitalálatosak jellemzései és okfejtései irodalom- és művészettörténeti kérdésekben is stb.), amelyek ma is megfontolandók, értékelendők és tanulságosak lehetnek, akkor is, ha korunk már másképpen viszonyul bizonyos értékekhez, jelenségekhez, eszmékhez, mint az Forbáth írásaiból helyenként kitűnik.”

Tőzsér Árpád, Tóth László és Juhász Katalin

A magyar széppróza napja

(2018. február 23.)

Grendel Lajos tavaly nyáron megjelent Bukott angyalok című kisregényét február 20-án, a magyar széppróza napja alkalmából mutatták be a Pozsonyi Magyar Intézetben. A Kalligram gondozásában napvilágot látott kötet szép sikert hozott a szerzőnek és a kiadónak egyaránt, és azóta az új kiadása is megjelent. A beszélgetés moderátora Keserű József irodalomtörténész volt.

Juhász Katalin az eseményről szóló tudósításában a következőképpen ír az Új Szó hasábjain:

„Lehet-e egy diktatúrában semlegesnek maradni? Megismerhető-e teljes valójában a másik ember? Mi írjuk-e a történelmet, vagy a történelem ír minket? Muszáj-e alkalmazkodnunk a történelmi helyzethez, amelyben élünk?

Ezeket a kérdéseket feszegeti a szerző, és főleg ezekről volt szó a beszélgetésen is. Keserű József szerint a Bukott angyalok a hitről is szól, a kommunista ideológiák mellett a keresztény hit is megjelenik benne. Grendel azzal egészítette ki ezt a felvetést, hogy ki vagyunk szolgáltatva a hiedelmeinknek, és nehezen viseljük a csalódást. A kisregény egyik szereplője felteszi a kérdést: fontos-e a történelem távlatából az, hogy áldozat vagy bűnös valaki. Grendel szerint fontos, és igenis szembe kell nézni a múlttal, még akkor is, ha az emberek alkalmazkodóképessége rendkívül fejlett, ráadásul túlteng bennük az önszeretet és az önsajnálat. Az erkölcsi kérdések ebben a műben viszonylagosak, minden szereplő a saját nézőpontjából szemléli őket. És ehhez a témához nem passzol az az irónia, amely ott bujkált Grendel Lajos korábbi műveiben.

A szerző egyetértett a moderátorral abban, hogy a Mátyás király New Hontban című regénnyel véget ért egy írói korszaka, és a Négy hét az élettel kezdődő korszakot a Bukott angyalok zárja. Most egy ideig csendben leszek – árulta el Grendel, hozzátéve, hogy ez a szünet csak a szépirodalomra vonatkozik.”

Hodossy Gyula, Grendel Lajos és Keserű József

 

A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában a magyar széppróza napjának alkalmából rendezett est megnyitóján Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a magyar költészet és a magyar dráma napja mellett végre a magyar szépprózának is lett ünnepnapja.
A szlovákiai magyar széppróza fejlődéstörténetéről N. Tóth Anikó irodalomtörténész tartott előadást az ünnepi rendezvényen. B. Vida Júlia tudósításása szerint „…néhány életmű kiemelésével (…) buzdítani szerette volna a hallgatóságot ezen írók ’felfedezésére’, könyveik elolvasására, vagy újraolvasására. 2018 jelentős évforduló azért is, mert ekkor ’született’ a szlovákiai magyar széppróza, amit szlovenszkóinak, csehszlovákiainak, kisebbséginek, határon túlinak, s legújabban külhoni magyar irodalomnak is neveznek. A régiek, vagyis az első írók közül Darkó Istvánt, Szenes Piroskát és Neubauer Pált említette, akik műveikben meg tudták mutatni a szlovenszkói lelkületet. A mai alkotók közül Száz Pál Fűje sarjad mezőknek és Bogyó Noémi Vakfoltok című könyvét ajánlotta az olvasók figyelmébe.”
Az est hátralévő részében R. Nagy Krisztián elsőkötetes szerzővel beszélgetett nemzedéktársa, a szintén első kötete megjelenése előtt álló Csillag Lajos. A Szúnyog a negyedik falon című, rendkívül izgalmas és élvezetes kötet szerzője egyebek mellett a következőket nyilatkozta a tudósítás szerzőjének:
„Ebben a könyvben novellák olvashatók, s engem elsősorban a spekulatív fikció, a sci-fi és fantasy vonz. Miután elkészültem a kötettel, szünetet tartottam az írásban, de most, hogy végre megjelent, lassan talán belefogok a következőbe.”

Az asztalnál R. Nagy Krisztián és Csillag Lajos


OPUS-lapbemutató Kolozsváron

Sárkány Tímea írása a Helikon 2016. augusztus 22-i számában (részlet)

„Az idei Kolozsvári Magyar Napok irodalmi programjaiban hangsúlyt fektettek a különböző határon túli magyar irodalmi közegek bemutatására, a hozzuk kapcsolódó folyóiratoknak és szerzőknek teret adva. A szlovákiai Opus folyóiratot 2008-ban indították, jelenleg Hizsnyai Zoltán a főszerkesztő, akinek társaságában Vida Gergely, a folyóirat másik szerkesztője és Barak László költő mutatták be a folyóiratot és a szlovákiai magyar irodalmat Karácsonyi Zsolt moderálásával. A Szlovákiai Magyar Írószövetség a kétezres évek elején indult, de jogutódja a kommunizmus alatt működő írószövetségnek, így folytatja a hagyományt.

A beszélgetés során kiderült, hogy a szlovákiai lapkultúra aránytalan az erdélyivel összehasonlítva: míg Erdélyben kilenc szépirodalmi lap működik, addig a felvidéken az írószövetség lapja olvasható, az Irodalmi Szemle, ami mellett az Opus, a kilencvenes évek elején indult Kalligram folyóirat és a Partitúra irodalomelméleti kiadvány áll az olvasóközönség rendelkezésére. Az Opus folyóirat kéthavi megjelenéssel, száz oldalban kínál szépirodalmi, kritikai, elméleti és könyvajánló rovatokat az irodalomfogyasztóknak, hangsúlyt fektetve (és ezáltal kockázatot vállalva) a fiatal irodalmároknak publikációs felületet biztosítására. A szerkesztők újszerűségre és nyitottságra törekszenek, külön rovatot szentelnek például a popkultúra köré szerveződő jelenségek kritikai értelmezésére, melynek H. Nagy Péter a rovatvezetője, aki egy popkultúrát kutató csoport létrehozója és vezetője. A kockázatot nemcsak a lap szerkesztésében vállalják, sok fiatal szerzővel foglalkoznak, műhelyeket, workshopokat, irodalmi táborokat szerveznek számukra, pályázatokat írnak ki, és publikálási felületeket biztosítanak számukra. Ezek a találkozások legjobb esetben szoros barátságokká alakulnak át, így folytatva tovább a közös munkát.”

 

OPUS-lapbemutató Egerben

 

OPUS-lapbemutató Miskolcon

 

Az Opus folyóirat Győrben

Irodalom a Felvidéken

– Két felvidéki folyóirat bemutatkozása –

címmel az Irodalmi Szemle és az OPUS folyóirat mutatkozik be holnap Győrben. Az Opust Hizsnyai Zoltán főszerkesztő és Vida Gergely szerkesztő képviseli, az Irodalmi Szemlét pedig Szalay Zoltán főszerkesztő és Száz Pál szerkesztő mutatja be.

A vendégekkel beszélget: Pottyondy Nóra

Házigazda: Villányi László, a győri Műhely főszerkesztője

Helyszín és időpont: Győri Művészeti és Fesztiválközpont (Zichy Palota, Liszt F. u. 20.), 2015. május 7. (csütörtök) 17 óra

 

 

 

Az Irodalmi Szemle és az OPUS a Café Nappaliban

Vannak szerzők, akik minden kánonból kiszorulnak, annak ellenére is, hogy akár külön kánonok épülhetnének köréjük. Vannak szerzők, akik saját megfontolásból rejtőzködnek egész életükben, épp csak akkor adnak magukról hírt, amikor megjelenik egy-egy remekműgyanús könyvük. Az elmúlt évtizedekben Szlovákiában megjelent magyar nyelvű könyvek között kutatva számos ilyen szerzőt és művet találhatunk – az Irodalmi Szemle júniusi száma az ő nyomukba ered, megpróbálva feltárni a szlovákiai magyar ködlovagok titkát. Az Irodalmi Szemle vendége Csehy Zoltán költő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító, akivel Szalay Zoltán, a folyóirat főszerkesztője beszélget felvidéki ködlovagokról, de az ő legutóbbi irodalmi terméséről is.

Júniusban a Café Nappali kettős lapszámbemutatónak ad otthont: a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának lapja, az OPUS is elhozza legújabb lapszámait a pozsonyi közönségnek, amelyeket Hizsnyai Zoltán, a folyóirat új főszerkesztője és Vida Gergely szerkesztő ismertet. A lap szerzői közül az est vendége lesz Gágyor Péter és Tóth László.

Mindenkit szeretettel vár az Irodalmi Szemle és az OPUS szerkesztősége!

 

Az OPUS folyóirat estje Veszprémben

A nagy múltú veszprémi várban kerül megrendezésre 2014. november 3-án 18 órai kezdettel az Opus folyóirat estje. A Pannon Egyetem Várfok Kollégiumának nagytermében Hizsnyai Zoltán az Opus főszerkesztője mutatja be a szlovákiai magyar írók folyóiratát. Vendégek és beszélgetőtársak a lap állandó szerzői: Bozsik Péter költő, prózaíró, az Ex Symposion főszerkesztője és Géczi János költő, prózaíró, a Pannon Egyetem docense.

 

OPUS-lapbemutató Budapesten

 

Az Opus a Hévízi Tanulmányi Napokon

2014. október 10. és 12. között zajlott Hévízen a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság idei konferenciája, a Hévízi Tanulmányi Napok. A rendezvénysorozat központi témája a család volt; ehhez kapcsolódtak az előadások, melyek a legkülönbözőbb szempontok alapján családtörténeteket elevenítettek meg. 10-én külön program keretén belül mutatkozhatott be három folyóirat: az Opus és a Hévíz folyóiratok mellett a Bárka is a meghívottak közé tartozott.

 

OPUS-lapbemutató Dunaszerdahelyen

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága tisztelettel meghívja Önt és Barátait az OPUS folyóirat estjére.

A legújabb lapszámot Hizsnyai Zoltán és Vida Gergely mutatja be.

A szerzők közül felolvas Tóth László és Gágyor Péter.

Helyszín és időpont: Arthe Cafe, Dunaszerdahely, 2014. május 21., 18.00 óra

 

Az OPUS a komáromi Mediawave-fesztiválon

TÉRFOGLALÁS SZAVAKKAL – SZAVAK TÉRFOGLALÁSA

Miért hagynánk, hogy úgy legyen?

Nem hagyjuk! Nem hagyjuk! Életünk terének szüksége van költészetre, a költészetnek szüksége van élettérre. Ezt az élhető teret keressük munkatársainkkal, szerkesztőinkkel, vendégeinkkel, rendszeres és leendő szerzőinkkel 3 napig a komáromi erőd falai, a Mediawave keretei között. Térfoglaló akciók minden délután (május 1-től 3-ig) délután 5 órától.

2014. május 3. – Az Új Forrás és az OPUS közös estje. Vendégek: Hizsnyai Zoltán és Vida Gergely. Közreműködik: Krulik Zoltán gitáros, zeneszerző (Makám)

Új Forrás online Szarka Károly írása (részlet)

„A régebben laktanyaként funkcionáló Monostori Erőd és a Duna között meghúzódó, talpalatnyi zöld gyepen üldögélve gyülekezünk. A Komáromban megrendezésre kerülő Mediawave filmes és zenei „együttlét” az agyonfuttatott könnyűzenei fesztiválok árnyékában is vonzza az ország különböző pontjain élőket, a határon túli magyarokat, mindenféle más náció képviselőit, de a fellépők is a világ legtávolabbi szegleteiből érkeznek.” (…)

„Szombaton újra workshopot rendez az Új Forrás, ezúttal a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának irodalmi folyóirata, az Opus szerkesztőinek és szerzőinek társaságában. Beszélgetünk, határon innen és túl élő magyarok, akik keveset tudnak egymásról, ritkán vagy egyáltalán nem szoktak találkozni. Felolvas többek között Hizsnyai Zoltán és Vida Gergely az Opus részéről, és hallunk verset Nagy Márta Júliától, nemrég megjelent első, Ophelia a kádban című kötetéből. A zenét Krulik Zoltán és Papp Máté alkalmi Duója szolgáltatja. És a hangulat még fokozható, az ország különböző tájairól származó, házi készítésű kalácsok, sajtok, borok és pálinkák kóstolójával…”