A hét verse

Nagy Hajnal Csilla

Sorbanállás

Ez a pillanat most nem az a pillanat
Hanem valamelyik másik
Nem tudom melyik az amelyik lenne ha nem ez lenne
Vagy hogy melyik így hogy nem az amelyik lenne ha az lenne

Nem azok az emberek állnak tíz méteres körzeten belül
Akik akkor állnának ha ők lennének azok
Vagyis akik most állnak itt
Azok állnak most itt

És ezzel nekem nincs mit kezdenem
Nincs mit mondanom róla
És nem tudom mi lenne amit mondanék
Ha azt mondanám róla amit mondanom lehet

Nem tehetek bele névmást
És nem is tudom melyiket tehetném ha tehetném
Hogy ha a tíz méteres sávnak lennének értelmezhető névmásai
Melyek lehetnének azok

Valahol ott vagyok benne
Igen ott kell lennem ha látom
Ha ennyi mindent látok az nem lehet
Hogy én nem vagyok ott

Benne ahol mindenki más is
Ebben a körülhatárolatlan térben
Ugyanazzal a lélegzetvétellel kommunikál
Egyetlen üvegbura alatt az egész világ

És vége lehetne igen lehetne vége is
Ha valahol kezdődnie is kellett
Ha valahol ez a mondat is elkezdődött
Akkor valahol máshol végződnie is kell

De konkrétumokat most nem jelenthetünk ki
Mert nincsenek is most konkrétumok
Az utcán egymásra kiabáló sofőrök most
Mégis közlés nélkül haladnak tovább

Eddig verssorokkal kommunikáltunk
Mintha lett volna bármi amit el kéne mondanunk
És most mozdulatlan bólintással vesszük tudomásul
Hogy a csend az új mértékegység

Nem mérünk vele semmit mégsem
Pedig mindenek mérésére alkalmas volna
Meg tudna határozni kezdetet és
Meg tudna határozni véget is

Ez a pillanat most nem az a pillanat
Ez a pillanat most éppen egy másik
Egy olyan másik amelyik semmilyen egyikhez képest sem
Határozódhat meg viszont

Nem marad más hátra csak a hallgatás
A mély és bölcs és egyedüli létező
Nem marad más hátra csak a minden
Az egyetlen lélegzetvétel közös üvegburánk alatt.

 

Nagy Hajnal Csilla (Szőllőssy Balázs felvétele)