{"id":2034,"date":"2025-02-11T18:00:30","date_gmt":"2025-02-11T16:00:30","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2034"},"modified":"2025-02-11T18:05:45","modified_gmt":"2025-02-11T16:05:45","slug":"ganszler-beata","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2034","title":{"rendered":"G\u00c4NSZLER BE\u00c1TA"},"content":{"rendered":"\n
\n

A javasasszony kertje<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Cs\u00e1th G\u00e9za \u2013 <\/em>A var\u00e1zsl\u00f3 kertje c\u00edm\u0171 elbesz\u00e9l\u00e9se nyom\u00e1n<\/em><\/p>\n<\/div>\n\n\n\n

Csak \u00fagy h\u00edvtak benn\u00fcnket, hogy a Balla l\u00e1nyok. Legt\u00f6bbsz\u00f6r legyintettek mell\u00e9, mintegy n\u00e9ma jelz\u00e9s\u00fcl, hogy benn\u00fcnket nem kell komolyan venni, mert a legt\u00f6bb, amit elmondhatnak r\u00f3lunk az az, hogy \u00e1lland\u00f3an fecseg\u00fcnk \u00e9s nevet\u00fcnk.
Annak ellen\u00e9re, hogy testv\u00e9rek voltunk, nagyon szerett\u00fck egym\u00e1st: kerget\u0151zt\u00fcnk a r\u00e9ten, egy\u00fctt h\u00faztunk vizet a k\u00faton, ha any\u00e1nk nagymos\u00e1st csin\u00e1lt; besz\u00e1lltunk ap\u00e1nk mell\u00e9 cip\u0151t pucolni, \u00e9s seg\u00edtett\u00fck egym\u00e1st a leck\u00e9ink meg\u00edr\u00e1s\u00e1ban.
A szoros k\u00f6tel\u00e9k megmaradt, hab\u00e1r Eszter M\u00fcnchenbe ment f\u00e9rjhez \u00e9s nem lett gyereke. Andrea itthon maradt, de t\u00e1vol a sz\u00fcl\u0151falunkt\u00f3l, egy brut\u00e1lis f\u00e9rj mellett, k\u00e9t gyerekkel. \u00c9n nem mozdultam, maradtam, ahova sz\u00fclettem, csendes \u00f6r\u00f6m\u00f6kkel, sz\u00fcleinket \u00e1polva hal\u00e1lukig. A sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zat \u00e9n \u00f6r\u00f6k\u00f6ltem.
Eleinte \u00e9vente t\u00f6bbsz\u00f6r is tal\u00e1lkoztunk, mi, Balla l\u00e1nyok, azut\u00e1n ap\u00e1nk, majd any\u00e1nk elt\u00e1vozt\u00e1val egyre kevesebbet, tal\u00e1n, ha k\u00e9tszer egy esztend\u0151ben. De s\u0171r\u0171n levelezt\u00fcnk \u00e9s telefonoztunk.

*

Legut\u00f3bbi l\u00e1togat\u00e1sukkor Eszter megint \u00faj aut\u00f3val j\u00f6tt. Andre\u00e1t is hozta mag\u00e1val. Azt mondta, meg akarja \u00fcnnepelni, hogy Londonban is nyitott egy \u00fcgyv\u00e9di irod\u00e1t. K\u00e9sz\u00fcltem, ahogy illik: h\u00faslevessel, r\u00e1ntott h\u00fassal \u00e9s t\u00f6lt\u00f6tt k\u00e1poszt\u00e1val, de alig-alig ettek a m\u00e1sodikb\u00f3l. A ty\u00fakh\u00fasleves viszont nagyon \u00edzlett mindkettej\u00fcknek.
\u2013 Any\u00e1nkat id\u00e9zi, b\u00e1r nem ugyanolyan az \u00edze \u2013 s\u00f3hajtott Eszter a t\u00e1ny\u00e9rja felett.
\u2013 Ne k\u00edv\u00e1nj lehetetlent \u2013 b\u00f6kte oldalba a h\u00fagunk. Andre\u00e1nak \u00f6sszesz\u0171k\u00fclt a gyomra az \u00e1lland\u00f3 stresszt\u0151l. Mi\u00e9rt nem hagyod ott azt az \u00e1llatot, m\u00e9rgeskedett Eszter, de egy id\u0151 ut\u00e1n abbahagyta a bosszankod\u00e1st meg a tan\u00e1csoszt\u00e1st.
Gyerekpezsg\u0151t h\u0171t\u00f6ttem be, azzal gratul\u00e1ltunk Eszternek.
\u2013 Tudj\u00e1tok, mire v\u00e1gyom a legeslegjobban? \u2013 n\u00e9zett r\u00e1nk, miut\u00e1n befejezt\u00fck az eb\u00e9det. \u00c9rdekl\u0151dve figyelt\u00fcnk. \u2013 Egy j\u00f3 dobostort\u00e1ra \u00e9s egy s\u00e9t\u00e1ra a r\u00e9gi j\u00e9gverem m\u00f6g\u00f6tti kis utc\u00e1ban. Nem is tudom, mikor j\u00e1rtunk arra.
\u2013 Menj\u00fcnk s\u00e9t\u00e1lni el\u0151bb, majd ut\u00e1na esz\u00fcnk s\u00fctem\u00e9nyt. Ha belef\u00e9r az id\u0151nkbe \u2013 javasolta Andrea.

*

Eszter csillivilli aut\u00f3j\u00e1t a h\u00e1z el\u0151tt hagytuk, \u00e9s gyalog indultunk el. \u00datk\u00f6zben a testv\u00e9reim sorra mutatt\u00e1k, hogy hol, kikn\u00e9l j\u00e1tszottunk olyan j\u00f3kat. A h\u00e1zak el\u0151tti kispadon \u00fccs\u00f6rg\u0151 \u00f6reg n\u00e9nik \u00e9s b\u00e1csik m\u00e1r alig-alig ismert\u00e9k meg \u0151ket. A fiatalabbak pedig nem is tudt\u00e1k, kik azok a n\u0151k, akiknek a t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban vagyok.
\u2013 Le vannak ejtve! \u2013 nevetett Eszter.
\u2013 Nah\u00e1t, nah\u00e1t! \u2013 ingatta a fej\u00e9t Andrea.

*

Eszter olyan nagy l\u00e9ptekkel haladt, mintha valami \u00e9letbev\u00e1g\u00f3 v\u00e1rna benn\u00fcnket abban a sz\u0171k utc\u00e1csk\u00e1ban. M\u00e1r r\u00e9g elfeledkeztem arr\u00f3l a zs\u00e1kutc\u00e1r\u00f3l, pedig az egykori j\u00e9gverem mellett majdnem minden h\u00e9ten elmegyek.
\u2013 Ebben rem\u00e9nykedtem! \u2013 ki\u00e1ltott fel Eszter, mid\u0151n bekanyarodtunk a j\u00e9gveremhez.
Az aszfaltozott \u00fat k\u00f6vesre \u00e9s porosra v\u00e1ltott. Tal\u00e1n m\u00e9g a r\u00f3maiak hagyt\u00e1k \u00edgy, ha j\u00e1rtak erre valaha. A j\u00e9gverem kicsi \u00e9p\u00fclete lelakatolva \u00e1llt mag\u00e1ban. A k\u00f6rnyezet\u00e9t felverte a gaz, n\u00e9hol mellmagass\u00e1gban.
\u2013 \u00c9n ezen \u00e1t nem g\u00e1zolok! \u2013 jelentette ki Andrea. Eszter nem sz\u00f3lt semmit, csak megfogta Andrea karj\u00e1t \u00e9s mag\u00e1val r\u00e1ntotta. Kiss\u00e9 szorongva, de k\u00edv\u00e1ncsian k\u00f6vettem \u0151ket. A nagyra n\u0151tt gazok \u00f6sszez\u00e1rultak m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk. Mintha egy m\u00e1sik vil\u00e1gba l\u00e9pt\u00fcnk volna.
Megsz\u00e1moltam, pontosan huszonnyolc l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n t\u0171nt fel egy d\u00fcledez\u0151 l\u00e9cker\u00edt\u00e9s. A fest\u00e9ket m\u00e1r r\u00e9g leette r\u00f3la a nap, a sz\u00e9l meg az es\u0151. Nem nagyon akartam k\u00f6zelebb menni. Andrea is h\u00faz\u00f3dozott, de Eszter hajthatatlan volt. Nem tal\u00e1ltunk kaput a ker\u00edt\u00e9sen, ez\u00e9rt, szerencs\u00e9re, nem kellett bemenn\u00fcnk az udvarba. Valamennyien pipiskedt\u00fcnk, h\u00e1tha a ker\u00edt\u00e9s f\u00f6l\u00f6tt bel\u00e1tunk, de hi\u00e1ba igyekezt\u00fcnk. \u00cdgy h\u00e1t az arcunkat a l\u00e9cekhez nyomtuk \u00e9s \u00fagy n\u00e9zt\u00fcnk befel\u00e9.
El\u00e1multam.
A mennyorsz\u00e1got k\u00e9pzelem ilyennek. A l\u00e9cker\u00edt\u00e9s t\u00f6v\u00e9ben mezei vir\u00e1gok pomp\u00e1ztak, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen piros pipacsb\u00f3l \u00e9s k\u00e9k b\u00fazavir\u00e1gb\u00f3l volt sok. A kert k\u00f6zepe fel\u00e9, a mogyor\u00f3bokrok m\u00f6g\u00f6tt hatalmas gesztenyefa \u00e1llt. T\u00f6v\u00e9ben \u00e1rny\u00e9kliliomok \u00e9s p\u00e1fr\u00e1nyok besz\u00e9lgettek. A fa t\u00f6rzs\u00e9re m\u00e9zillat\u00fa, r\u00f3zsasz\u00edn lonc \u00e9s narancss\u00e1rga trombitavir\u00e1g futott fel. A fa m\u00f6g\u00f6tti k\u0151falba apr\u00f3vir\u00e1g\u00fa vadr\u00f3zsabokor \u00e9s balzsamos illatot \u00e1raszt\u00f3 j\u00e1zmin kapaszkodott. A moh\u00e1val bor\u00edtott k\u00f6veken a kert vid\u00e1m kis tollgomb\u00f3cai, a kir\u00e1lyk\u00e1k pihegtek. Pintyek, v\u00f6r\u00f6sbegyek \u00e9s csics\u00f6rk\u00e9k csicseregtek, elb\u00f3dulva a vir\u00e1gok illat\u00e1t\u00f3l.
\u2013 Tudj\u00e1tok, hogy kik laknak a h\u00e1zban? \u2013 ocs\u00fadtam fel \u00e1mulatomb\u00f3l Eszter k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re.
\u2013 Mif\u00e9le h\u00e1zban? \u2013 \u00e9rtetlenkedtem.
\u2013 H\u00e1t ott, t\u0151led jobbra!
\u00c9szre sem vettem, hogy \u00e1lldog\u00e1l a kertben egy apr\u00f3 h\u00e1zacska. A n\u00e1dtet\u0151s, \u00f6reg, nagyon \u00f6reg h\u00e1zik\u00f3 ablakai olyan alacsonyak voltak, hogy egy kisgyerek is k\u00f6nnyed\u00e9n ki-beugr\u00e1lhatott rajtuk. Az osztott, k\u00fcls\u0151 bej\u00e1rati ajt\u00f3 csukva volt. Valaha z\u00f6ld sz\u00edne lehetett. A h\u00e1z tapasztott fal\u00e1r\u00f3l j\u00f3r\u00e9szt lepergett m\u00e1r a feh\u00e9r m\u00e9sz. Bent biztosan bar\u00e1ts\u00e1gos szob\u00e1k v\u00e1rj\u00e1k a lak\u00f3it, gondoltam.
\u2013 Tal\u00e1n egy any\u00f3ka \u00e9s egy ap\u00f3ka lakik odabent\u2026 \u2013 igyekeztem a v\u00e1lasszal.
\u2013 Dehogyis! \u2013 v\u00e1gott a szavamba Eszter. \u2013 A gonosz javasasszony lakik a tan\u00edtv\u00e1nyaival! Legal\u00e1bb sz\u00e1zan ny\u00fczs\u00f6gnek odabenn: kuruzsl\u00f3k, boszork\u00e1nyok, b\u00e1b\u00e1k. A leggonoszabbak a b\u00e1b\u00e1k. Azok, amint kitanulj\u00e1k a mesters\u00e9g\u00fcket, sz\u00e9tsz\u00e9lednek a nagyvil\u00e1gba \u00e9s elrabolj\u00e1k a meg nem sz\u00fcletett gyerekek lelk\u00e9t, amik a kamr\u00e1ban v\u00e1rakoznak a szabadul\u00e1sukra. J\u00f3l lez\u00e1rt dunsztos\u00fcvegekben, sz\u00e9pen, sorban. De soha-soha nem t\u00e9rhetnek vissza a sz\u00fcleikhez, hogy azok elsirathass\u00e1k, meggy\u00e1szolhass\u00e1k \u0151ket.
Figyeltem a testv\u00e9reimet. Eszter szeme \u00f6sszesz\u0171k\u00fclt, mik\u00f6zben besz\u00e9lt. Andrea eg\u00e9sz test\u00e9ben remegett.
\u2013 \u00c9s tudj\u00e1tok, min sz\u00e9lednek sz\u00e9t a vil\u00e1gba? \u2013 folytatta a gy\u00f6tr\u00e9s\u00fcnket Eszter. \u2013 Ott, a h\u00e1z mellett, l\u00e1tj\u00e1tok azt a hossz\u00fa pal\u00e1nkot? No, a m\u00f6g\u00f6tt egy hatalmas r\u00e9t van, amin egy m\u00e9nes legel\u00e9szik. A fekete, hatalmas, sz\u00e1rnyas lovak id\u0151nk\u00e9nt nyugtalanul v\u00e1gt\u00e1znak f\u00f6l \u00e9s al\u00e1. Azokat \u00fclik meg a b\u00e1b\u00e1k, \u00e9s azokon sz\u00e1guldj\u00e1k vagy rep\u00fclik be a vil\u00e1got \u00e1rtatlan lelkek ut\u00e1n kutatva. Ahol n\u0151k sikolyait hallj\u00e1k, ott teremnek \u00e9s elhozz\u00e1k az elhalt magzatok lelk\u00e9t. Vagy csak a gondolatban megfogant gyermekek\u00e9it.
Igaz\u00e1n rosszul, nagyon rosszul \u00e9reztem magam.
\u2013 \u00c9n l\u00e1tom, l\u00e1tom! \u2013 sik\u00edtott Andrea f\u00e9lelemt\u0151l t\u00e1gra ny\u00edlt szemmel. \u2013 N\u00e9zz\u00e9tek, n\u00e9zz\u00e9tek! A feh\u00e9r lovakon meg b\u00e9kly\u00f3 van! Lek\u00f6t\u00f6zt\u00e9k a sz\u00e1rnyukat is! Nem tudnak futni \u00e9s rep\u00fclni! Jaj!
A h\u00fagunk a szeme el\u00e9 kapta a karj\u00e1t, s zokogott, egyre zokogott. \u00c9n sem b\u00edrtam tov\u00e1bb n\u00e9zni a pal\u00e1nkot, ink\u00e1bb visszafordultam a kert b\u00e9k\u00e9sebb r\u00e9sze fel\u00e9.
Meglepve tapasztaltam, hogy a vir\u00e1gok \u00f3ri\u00e1sira n\u0151ttek. Az ibolya \u00e1rny\u00e9kot vetett a di\u00f3f\u00e1ra, az \u00f3ri\u00e1si orgona hihetetlen\u00fcl er\u0151s, \u00e1that\u00f3 illatot \u00e1rasztott mag\u00e1b\u00f3l, a balzsamos szell\u0151 t\u00e1ncolni h\u00edvta az estik\u00e9t, mely cs\u00e1bosan ide-odahajladozott, megaj\u00e1nd\u00e9kozva k\u00f6rnyezet\u00e9t finom illat\u00e1val. Megn\u0151tt a kerti t\u00f3 is. Termetes b\u00e9k\u00e1k kuruttyoltak \u00e9s lib\u00e1nyi \u00e9nekesrig\u00f3k trill\u00e1ztak a partj\u00e1n, a felsz\u00edn\u00e9n pedig a van\u00edlias\u00e1rga \u00e9s a r\u00f3zsasz\u00edn tavir\u00f3zs\u00e1k kit\u00e1rt\u00e1k m\u00e9teres vir\u00e1gukat a napf\u00e9ny \u00e9s a rovarok fel\u00e9. Csod\u00e1latos, csod\u00e1latos volt a l\u00e1tv\u00e1ny \u00e9s az illatorgia. A mesesz\u00e9p t\u00fcnd\u00e9rkertben figyelmes lettem egy mag\u00e1nyos pillang\u00f3ra. Egy k\u00f6nyv lapj\u00e1b\u00f3l kelt \u00e9letre, s sz\u00e1llt vir\u00e1gr\u00f3l vir\u00e1gra. Hat\u00e1rozottan keresett valamit. Minden vir\u00e1gkehelybe ben\u00e9zett, belesett a levelek al\u00e1, a t\u00f3 felett k\u00f6r\u00f6z\u00f6tt, de nem tal\u00e1lta meg, ami ut\u00e1n kutatott. S m\u00edg r\u00f3tta a k\u00f6r\u00f6ket, egyre kisebb \u00e9s kisebb lett. Egy pipit\u00e9ren \u00e1llapodott meg; \u00f6sszez\u00e1rta sz\u00e1rnyait. Minden egyes lehullott, gy\u00e9m\u00e1ntk\u00e9nt szikr\u00e1z\u00f3 k\u00f6nnycseppje nyom\u00e1n lila j\u00e1cintok n\u00f6vekedtek a f\u00f6ldb\u0151l. Teljesen megig\u00e9zett a l\u00e1tv\u00e1ny. \u00c9szre sem vettem, hogy a pill\u00e9vel egy\u00fctt s\u00edrok.
Nem akartam elszakadni a javasasszony kertj\u00e9t\u0151l, m\u00e9g ha m\u00e9ly b\u00e1nattal is telt meg a sz\u00edvem t\u0151le.

*

\u2013 No, itt az ideje annak a s\u00fctinek! \u2013 sz\u00f3lalt meg hirtelen Eszter. \u2013 Menj\u00fcnk, mert lassan indulnunk kell Andre\u00e1\u00e9khoz. Agyoncsapja a f\u00e9rje, ha nem \u00e9rkez\u00fcnk id\u0151ben.
A visszafel\u00e9 vezet\u0151 utat mindegyik\u00fcnk csendben tette meg. Az egykori j\u00e9gveremn\u00e9l h\u00e1tra fordultam. Nem \u00e1rulta el semmi, hogy n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9ssel od\u00e9bb mit rejtenek a boz\u00f3tt\u00e1 n\u0151tt gyomok.
Az alm\u00e1s pite nagyon \u00edzlett. Sajnos, leettem magam, amin Eszter h\u00e1tra d\u0151lve nevetett, majdnem hanyatt esett. Elcsomagoltattam n\u00e9h\u00e1ny szelet s\u00fctem\u00e9nyt magamnak, Eszternek \u00e9s Andrea csal\u00e1dj\u00e1nak is, hadd \u00f6r\u00fcljenek a gyerekek.
A testv\u00e9reim m\u00e1r nem j\u00f6ttek be hozz\u00e1m. Eszter hangosan csapta be az Andrea fel\u0151li ajt\u00f3t az aut\u00f3j\u00e1n. Andre\u00e1t b\u00e9kly\u00f3k\u00e9nt sz\u00f6gezte az \u00fcl\u00e9shez a biztons\u00e1gi \u00f6v. L\u00e9gy j\u00f3! \u2013 ki\u00e1ltotta ki Eszter a letekert ablakon. Hosszasan integettem ut\u00e1nuk.
Sz\u00edvesen ettem volna m\u00e9g egy szelet s\u00fctem\u00e9nyt, de egyre any\u00e1m hangja visszhangzott a f\u00fclemben: ne l\u00e9gy telhetetlen!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A javasasszony kertje Cs\u00e1th G\u00e9za \u2013 A var\u00e1zsl\u00f3 kertje c\u00edm\u0171 elbesz\u00e9l\u00e9se nyom\u00e1n Csak \u00fagy h\u00edvtak benn\u00fcnket, hogy a Balla l\u00e1nyok. Legt\u00f6bbsz\u00f6r legyintettek mell\u00e9, mintegy n\u00e9ma jelz\u00e9s\u00fcl, hogy benn\u00fcnket nem kell komolyan venni, mert a legt\u00f6bb, amit elmondhatnak r\u00f3lunk az az, … Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz…. →<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":17,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-2034","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2034","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=2034"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2034\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2035,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2034\/revisions\/2035"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/17"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=2034"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}