{"id":2037,"date":"2025-02-11T18:03:13","date_gmt":"2025-02-11T16:03:13","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2037"},"modified":"2025-02-11T18:05:51","modified_gmt":"2025-02-11T16:05:51","slug":"temesi-ferenc","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2037","title":{"rendered":"TEMESI FERENC"},"content":{"rendered":"\n

Grendel, az \u00f3ri\u00e1s<\/strong><\/p>\n\n\n\n

M\u00e9g a Port \u00edrtam, amikor r\u00e1vettek, hogy menjek el Szlov\u00e1ki\u00e1ba. Utolj\u00e1ra l\u00e9ptem f\u00f6l mint \u201efiatal \u00edr\u00f3\u201d. Nem \u00e9rtettem, hogy mi\u00e9rt kell ezt nekem megtennem.
H\u00e1t az\u00e9rt, hogy tal\u00e1lkozzam Grendel Lajossal.
Pesten volt az Eur\u00f3pai Kultur\u00e1lis F\u00f3rum (1985), \u00e9s a szlov\u00e1kok is fel akartak mutatni valamit. Ez volt a szocialista orsz\u00e1gok fiatal \u00edr\u00f3inak tal\u00e1lkozm\u00e1nya. Nem volt egy nagy \u00f6tlet, annyi szent, \u00e9s nem az\u00e9rt, mert Kub\u00e1b\u00f3l meg sem \u00e9rkeztek az \u201eelvt\u00e1rsak\u201d. A fiatal szlov\u00e1k, de f\u0151leg a cseh \u201eelvt\u00e1rsak\u201d, a magyar Grendelt kiv\u00e9ve, \u00e1lland\u00f3an r\u00e9szegek voltak. Bizony\u00e1ra \u00e9n is az lettem volna, ha a mienkn\u00e9l sokkal kem\u00e9nyebb diktat\u00far\u00e1ban kellett volna megpr\u00f3b\u00e1lnom szabadnak lenni. A n\u00e9met demokratikus, hozz\u00e1nk k\u00e9pest k\u00f6ly\u00f6k k\u00fcld\u00f6tteknek, mi, Lajossal angolul dikt\u00e1ltuk, mit is k\u00e9ne mondani. Nem volt besz\u00e9d\u00fck, szeg\u00e9nyeknek.
Hanem azt\u00e1n a t\u00e9gl\u00e1m! Egy Kalocs\u00e1r\u00f3l reszlovakiz\u00e1lt fiatalember volt, \u00e9s egy szob\u00e1ban kellett aludnom vele, hogy mindenr\u0151l jelent\u00e9st \u00edrhasson. A posztmodernr\u0151l (bizony, bizony!) \u00edrott tanulm\u00e1nyom ford\u00edt\u00e1s\u00e1ba belet\u00f6rt a bicsk\u00e1ja. Ak- kor j\u00f6ttem r\u00e1, hogy az eszt\u00e9tika \u00e9s a filoz\u00f3fia nyelve fele annyira sincs kidolgozva n\u00e1luk, mint n\u00e1lunk. (Mik\u00f6zben mi sem dicsekedhet\u00fcnk vele, ha mondjuk a n\u00e9mettel vetj\u00fck \u00f6ssze.) Seg\u00edtettem neki. Egyszer\u0171en \u00edrjuk k\u00f6r\u00fcl, mondtam a t\u00e9gl\u00e1nak, ha valamire sehogy sem tal\u00e1lt sz\u00f3t.
A besz\u00e9dem olyan j\u00f3l siker\u00fclt, hogy ut\u00e1na sz\u00fcnetet kellett elrendelni. Miel\u0151tt \u00e1tadtam volna a sz\u00f3t szlov\u00e1k hangomnak, \u00fcdv\u00f6z\u00f6ltem Grendel Lajost, mint \u201ekit\u0171n\u0151 magyar \u00edr\u00f3t, a Szlov\u00e1k \u00cdr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9g tagj\u00e1t\u201d. Megv\u00e1rtam, m\u00edg a t\u00e9gla leford\u00edtotta. Ismertem Lajos els\u0151 reg\u00e9ny\u00e9t, az \u00c9lesl\u00f6v\u00e9szet<\/em>et, \u00e9s nagyon szerettem. A sz\u00fcnett\u0151l kezdve elv\u00e1laszthatatlanok lett\u00fcnk. Mik\u00f6zben az\u00e9rt mi is s\u00f6r\u00f6zgett\u00fcnk, csak cs\u00f6ndesen, Lajos ford\u00edtotta, amit r\u00f3lunk mondtak a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk lev\u0151 csehek \u00e9s szlov\u00e1kok. Megk\u00e9rdeztem, akarta-e valaha magyaros\u00edtani a nev\u00e9t. \u00d6\u00f6\u00f6, te is angol szakos vagy, nem?, mondta, egy kiss\u00e9 elny\u00fajtva a mondat elej\u00e9t. De, bizony, feleltem. M\u00e1r elfelejtetted a Beowulfot? Az \u00f3angol h\u0151seposz egyik f\u0151h\u0151se volt Grendel, a sz\u00f6rny. A fejemhez kaptam: H\u00e1t persze. Beowulf kit\u00e9pte az egyik karod. Ilyen nev\u0171 \u00edr\u00f3juk m\u00e9g az angoloknak sincs. Neked egyszer\u0171en nem szabad megv\u00e1ltoztatni a neved! Gratula. Azt\u00e1n visszautaztam a reg\u00e9nybe.
Nemsok\u00e1ra kaptam t\u0151le egy lev\u00e9lk\u00e9t:<\/p>\n\n\n\n

\u201eFeri!<\/em>
Rem\u00e9lem, a h\u00e1zba bejutott\u00e1l. Nagyon \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy egy\u00fctt voltunk h\u00e1rom napig, \u00e9s n\u00e9zd el savany\u00fa \u00e1br\u00e1zatomat. \u00c9n el\u00e9g m\u00e9lab\u00fas fick\u00f3 vagyok. Te viszont beker\u00fclt\u00e9l n\u00e1lam a legbels\u0151 k\u00f6rbe, ahol csak nagyon kevesen, a legjobb bar\u00e1tom \u00e9s a csal\u00e1dom van.<\/em><\/p>\n\n\n\n

85. febr. 5.<\/p>\n\n\n\n

Bar\u00e1ts\u00e1ggal \u00f6lel,
Lajos\u201d<\/p>\n\n\n\n

Ezt k\u00f6vet\u0151en t\u00f6bbsz\u00f6r tal\u00e1lkozott a k\u00e9t csal\u00e1d is. Volt, hogy a r\u00e1koshegyi vill\u00e1nkban laktak, mik\u00f6zben nek\u00fcnk, els\u0151 \u00e9s utols\u00f3 feles\u00e9gem betegs\u00e9ge miatt, Szegeden, k\u00f3rh\u00e1z k\u00f6zelben kellett lenn\u00fcnk. Bund\u00e1s \u00e9s Kormos kuty\u00e1im is szerett\u00e9k \u0151ket. Grendelt k\u00e9t \u00e9vre elvitte a politika, de egyetlen s\u00e9r\u00fcl\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl meg\u00faszta. M\u00e9g a \u201efiatal csajos\u201d korszakunk is szinte egyszerre k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt be. A v\u00e1logatott novell\u00e1it r\u00e1m b\u00edzta szerkeszt\u00e9sre, \u00e9n a Vez\u00e9r\u00e1ldozat<\/em>ot v\u00e1lasztottam c\u00edmad\u00f3nak (1996)<\/em>, nem, tudv\u00e1n, hogy 2000-ben majd megjelenik Kir\u00e1ly\u00e1ldozat <\/em>c\u00edm\u0171 reg\u00e9nyem. Szigligeti, vegyes r\u00e9szegesked\u00e9seink sor\u00e1n, egyszer volt, hogy Ferko<\/em>-nak sz\u00f3l\u00edtott r\u00f6vid o-val, \u00e9s szlov\u00e1kul besz\u00e9lt hozz\u00e1m. Olyan r\u00e9szeg voltam, hogy \u00e9rtettem. Valamikor foly\u00e9konyan besz\u00e9ltem oroszul. Azt j\u00f3zanon is tudtam, hogy Lajos is a sztoriban hisz, mik\u00e9nt \u00e9n. A t\u00f6rt\u00e9netben, ami elmondhat\u00f3 a vil\u00e1gb\u00f3l.
(Nekem fiatalon annyi bar\u00e1tom volt, mint \u00e9gen a csillag. Ahogy kamaszodv\u00e1n kiny\u00edlik az \u00e9leted, egyre t\u00f6bb bar\u00e1tra teszel szert. Csak egyre kevesebbet \u00e9rnek. Nem tudtam m\u00e9g, hogy bar\u00e1tb\u00f3l hat-h\u00e9tn\u00e9l t\u00f6bb nem lehet egy \u00e9letben. Felebar\u00e1taimat teljesnek hittem. Hihetetlen\u00fcl gyorsan tudtam bar\u00e1ts\u00e1gba ker\u00fclni valakivel, de a bar\u00e1ts\u00e1got \u00e1polni se kedvem, se id\u0151m nem volt. Az ellens\u00e9geimhez h\u0171s\u00e9gesebb voltam.)
M\u00e9g az ottani nagy \u00e1tv\u00e1ltoz\u00e1s, a b\u00e1rsonyos forradalom el\u0151tt t\u00f6rt\u00e9nt, j\u00f3val a nyolcvanas \u00e9vek k\u00f6zepe ut\u00e1n, hogy Lajos megh\u00edvott, szilveszterezz\u00fcnk n\u00e1luk, Pozsonyban.
Megbesz\u00e9lt\u00fck a feles\u00e9gemmel, hogy vonattal megy\u00fcnk, m\u00e1r csak az\u00e9rt is, hogy az asszony is kedv\u00e9re ihasson. Nekem is volt (akkor m\u00e9g) jogos\u00edtv\u00e1nyom, de aut\u00f3stoppos hal\u00e1lom \u00f3ta ut\u00e1ltam vezetni. Az utat v\u00e9gigsakkoztam a fiammal, aki nem \u00e9rtette, mi\u00e9rt nem hozhatja mag\u00e1val a horg\u00e1szfelszerel\u00e9s\u00e9t.
Pestn\u00e9l be van \u00e1llva a Duna?, k\u00e9rdeztem a gyereket.
Be, mondta az akkor m\u00e9g sz\u0151ke fiam.
H\u00e1t akkor Pozsonyban is j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1k bor\u00edtj\u00e1k a h\u00e1t\u00e1t, mert hogy ugyanaz a Duna folyik ott is. R\u00f6vid t\u00f6rt\u00e9nelmi \u00e1ttekint\u00e9st adtam a v\u00e1rosr\u00f3l, nem feledkezve meg az orsz\u00e1ggy\u0171l\u00e9sekr\u0151l, koron\u00e1z\u00e1sokr\u00f3l.
Hamarosan megl\u00e1ttuk a v\u00e1rost \u00f6lel\u0151 sz\u0151l\u0151hegyeket.
Az \u00e1llom\u00e1son ott v\u00e1rt a bar\u00e1t, s ez bizony meglep\u0151 volt, mert nem a megbesz\u00e9lt vonattal \u00e9rkezt\u00fcnk. Akkoriban ugyanis azt tartottam: az egyetlen m\u00f3dja, hogy el\u00e9rj\u00fcnk egy vonatot, az, ha lek\u00e9ss\u00fck az el\u0151z\u0151t. A pesti pap\u00edrtrombita-harsog\u00e1s ut\u00e1n Pozsonyban szinte hal\u00e1los csend volt, semmif\u00e9le \u00fcnnepi hangulat nem zizegett a leveg\u0151ben.
Lajos\u00e9kn\u00e1l otthon, a Vazovova utc\u00e1ban m\u00e1r \u00fcnnepibb volt a hangulat. Mindenki megtal\u00e1lta a maga j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rs\u00e1t. \u00c9s Lajossal, nem sokkal \u00e9jf\u00e9l ut\u00e1n meg\u00e1llap\u00edtottuk, hogy az irodalomn\u00e1l nincs lelem\u00e9nyesebb egyszem\u00e9lyes kommunik\u00e1ci\u00f3. Prae vagy poszt \u2013 mindketten a cselekm\u00e9nyes pr\u00f3z\u00e1ban hitt\u00fcnk.
Micsoda irodalmiatlan felfog\u00e1s, mond\u00e1 Karinthy, hogy Szegedre utazni nem olyan nagy dolog, mint Zanzib\u00e1rba utazni. \u00datinapl\u00f3 szempontj\u00e1b\u00f3l teljesen mindegy, tettem hozz\u00e1.
Lajos b\u00f3logatott.
Nincs \u00e9rtelme k\u00f6r\u00fclhaj\u00f3zni a f\u00f6ldet, hogy megsz\u00e1moljuk, h\u00e1ny macska van Zanzib\u00e1rban.
M\u00e1snap s\u00e9t\u00e1t tett\u00fcnk az \u00f3v\u00e1rosban a r\u00e9gi magyar nemesek palot\u00e1i k\u00f6z\u00f6tt. Nem ittam m\u00e9g egy gy\u00f3gys\u00f6rt sem. Grendel, aki a Beowul an, ebben a Kr. u. 700-1000 k\u00f6z\u00f6tt keletkezett angolsz\u00e1sz elbesz\u00e9l\u0151 k\u00f6ltem\u00e9nyben szerepl\u0151 r\u00e9miszt\u0151 n\u00e9vrokon\u00e1val szemben, alapvet\u0151en cs\u00f6ndes, nyugodt l\u00e9lek volt, a d\u00e9lut\u00e1ni vonatra tett fel benn\u00fcnket. Az utols\u00f3 kocsiba sz\u00e1lltunk, ahol egy f\u00fclk\u00e9ben csupa \u00f6reg kalauz \u00fclt. Megmutattuk a jegy\u00fcnket meg a helyjegy\u00fcnket, \u00e9s az egyik kalauz elmagyar\u00e1zta, hogy a mi hely\u00fcnk eg\u00e9szen a vonat elej\u00e9n van.
Ez a v\u00e9letlen azt\u00e1n szerepet j\u00e1tszott a t\u00f6rt\u00e9netben, m\u00e1r ha a v\u00e9letlen sz\u00f3 nem lenne istenk\u00e1roml\u00e1s. Akinek kis szerencs\u00e9je van, annak nagy szerencs\u00e9je van.
Az eg\u00e9sz vonaton m\u00e9g egy p\u00e1r utazott rajtunk k\u00edv\u00fcl. Ki az a marha, aki szilveszter m\u00e1snapj\u00e1n \u00fatra k\u00e9l, ahelyett, hogy s\u00f6r\u00f6kkel k\u00far\u00e1ln\u00e1 mag\u00e1t.
Hogy bar\u00e1tra lelj\u00fcnk, be kell hunyni az egyik szem\u00fcnket; hogy meg is tartsuk, n\u00e9ha mindkett\u0151t, mondtam a feles\u00e9gemnek. Az asszony nem \u00e9rtett az eg\u00e9szb\u0151l semmit, de hisz nem is \u0151 besz\u00e9lt Lajossal egy f\u00e9l \u00e9jszak\u00e1n \u00e1t. S\u00e1rk\u00e1ny \u201eelvt\u00e1rsat\u201d, a Mad\u00e1ch Kiad\u00f3 igazgat\u00f3j\u00e1t, p\u00e9ld\u00e1ul humorral szedt\u00fck sz\u00e9t darabokra, hogy azt\u00e1n elfelejts\u00fck \u00f6sszerakni.
\u00c9s akkor bel\u00e9pett a f\u00fclk\u00e9be a kalauz. Kicsi volt, f\u00fcrge tekintet\u0171, \u00e9s \u201e\u00e1zva\u201d besz\u00e9lte a magyart, mint a felvid\u00e9kiek nagy r\u00e9sze. \u00c1tadtam neki a jegyeket, \u00e9s a t\u00e1jat figyeltem. Egyszer csak megsz\u00f3lalt a kalauz.
K\u00e9rem a j\u00e1gy\u00e1ket, mondta.
De m\u00e1r odaadtam, mondtam, \u00e9s arra gondoltam, hogy a kalauzban m\u00e9g mindig a szilveszteri nyom\u00e1s dolgozik.
\u00c9n n\u00e1m k\u00e1ptam semmif\u00e9le j\u00e1gyet, mondta a kalauz, \u00e9s kinyitotta a f\u00fczet\u00e9t, a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t.
Ember, ne sz\u00f3rakozzon vel\u00fcnk.
De mondom, hogy n\u00e1m kaptam j\u00e1gyet!
Maga r\u00e9szegnek n\u00e9z, vagy bolondnak, mondtam. Biztos\u00edtom: egyik sem vagyok.
\u00c9n meg Rodolf\u00f3 n\u00e1m vagyok, felelte a kalauz. \u00c9s kezdte kit\u00f6lteni a b\u00fcntet\u00e9si blankett\u00e1t.
Mag\u00e1t nagyon h\u00edress\u00e9 fogom tenni, \u00e9s m\u00e9g j\u00e1t\u00e9kvas\u00fatra sem sz\u00e1llhat fel, mondtam. Ilyet m\u00e9g a Balk\u00e1non se l\u00e1ttam.
M\u00e1g\u00e1t le fogom sz\u00e1ll\u00edttatni a rend\u0151r\u00f6kkel a h\u00e1t\u00e1ron. M\u00e1 \u00e9jsz\u00e1k\u00e1 n\u00e1m fog otthon aludni.
A fiam elpityeredett. N\u00e9ztem ezt a kis senkih\u00e1zit, aki \u00edgy megr\u00edkatott egy gyereket. A feles\u00e9gem gyorsan el\u0151kapta a f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9pet, \u00e9s csin\u00e1lt egy k\u00e9pet a p\u00e1ly\u00e1t t\u00e9vesztett b\u0171v\u00e9szr\u0151l.
Most pedig elmegyek a kalauzok f\u00fclk\u00e9j\u00e9be, akik l\u00e1tt\u00e1k a jegy\u00fcnket, mondta, \u00e9s f\u00e9lretolta a kalauzt. Elment h\u00e1tra.
Papa, odan\u00e9zz, ott a f\u00f6ld\u00f6n a jegy\u00fcnk!, ki\u00e1ltott fel a gyerek. Rodolf\u00f3 kiejtette, s m\u00e1r el is t\u0171nt.
Az utaz\u00e1s b\u00f6lcsebb\u00e9, de boldogtalanabb\u00e1 is tesz, mondtam a feles\u00e9gemnek, amikor az asszony vissza\u00e9rt.
Az \u00e9lethez els\u0151sorban szerencse kell. Az egyik szerencs\u00e9t Lajosn\u00e1l Karol Wlachovsk\u00fdnak h\u00edvt\u00e1k. A (cseh)szlov\u00e1k kultur\u00e1lis int\u00e9zet vezet\u0151je volt Pesten, \u00e9s egym\u00e1s ut\u00e1n ford\u00edtotta Lajos k\u00f6nyveit szlov\u00e1kra. M\u00e9gpedig az\u00e9rt, hogy a szlov\u00e1k \u00edr\u00f3knak mutassa: \u00edgy is lehet. Lajos egyszer csak nagyon h\u00edres lett odahaza. Karcsir\u00f3l (\u00edgy h\u00edvtuk egym\u00e1s k\u00f6zt Wlachovsk\u00fdt) el\u00e9g annyit mondanom, hogy a kegyetlen\u00fcl kett\u00e9v\u00e1gott magyar irodalom k\u00e9pvisel\u0151i m\u00e1r csak az int\u00e9zetben adott fogad\u00e1sokon tal\u00e1lkoztak. E. P. is T. F.-fel. Ilyenkor Karcsi mindig megjegyezte, hogy a bor lakiteleki. \u00dagy tett\u00fcnk, mintha elhinn\u00e9nk. De megittuk.
2010-ben \u2013 m\u00e1r h\u00e9t \u00e9ve volt, hogy Makovecz Imre f\u00f6lvett \u2013, Kov\u00e1ts Fl\u00f3ri\u00e1n, az MMA egyes\u00fcleti titk\u00e1ra, Kecske utcai l\u00e9tez\u00e9s\u00fcnk szervez\u0151je, mindenese, mondjuk ki, lelke, egy alkalommal megk\u00e9rdezte t\u0151lem:
Te kinek adn\u00e1d a f\u00e9l \u00e1llampolg\u00e1rs\u00e1god, persze elm\u00e9letben? Akkoriban az \u00e1tlagosn\u00e1l is er\u0151sebben kezdt\u00e9k szorongatni hat\u00e1r elrekesztette v\u00e9reinket. Ez volt a v\u00e1laszunk.
Nagyot nyeltem, mert hat\u00e1ron t\u00fali \u00edr\u00f3 ismer\u0151s\u00f6m volt egy p\u00e1r. Ismered Grendel Lajost?
M\u00e1r amennyire egy bar\u00e1t ismerheti a m\u00e1sikat, mondtam.
Jaj, de j\u00f3. H\u00edvd meg k\u00f6z\u00e9nk.
\u00c9s \u00e9n megh\u00edvtam. Lajos igent mondott, pedig akkor egy m\u00e1sik \u00edr\u00f3akad\u00e9mia tiszteletbeli tagja is volt m\u00e1r. \u00c9s 2012-ben az MMA rendes tagja lett. Olyan rendes, hogy amikor tehette, m\u00e9g tagozati \u00fcl\u00e9sekre is elj\u00e1rt. Amikor felvid\u00e9ki k\u00f6r\u00fatra ment\u00fcnk az akad\u00e9mia irodalmi tagozat\u00e1val, sz\u00fcl\u0151v\u00e1ros\u00e1t, L\u00e9v\u00e1t \u0151 maga mutatta meg csak nekem. A h\u00e1zukat, a templomot, az iskol\u00e1t. Eszembe jutott az \u0151 t\u00f6rt\u00e9nete 1968-b\u00f3l, amikor a kisv\u00e1rost magyar csapatok sz\u00e1llt\u00e1k meg, er\u0151teljes szovjet felk\u00e9r\u00e9sre. \u0150 bement a v\u00e1rosparancsnokhoz, \u00e9s elmondta neki, milyen v\u00e1gyak \u00e9bredeznek a sz\u00edvekben, a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n lengedez\u0151 magyar z\u00e1szl\u00f3 l\u00e1tt\u00e1n. Azt hiszik, megint visszacsatol\u00e1s lesz. Mindketten tudjuk, hogy nem \u00edgy van. Hogy h\u00edvj\u00e1k mag\u00e1t? K\u00e9rdezte a tiszt. Most le k\u00e9ne csukatnom, de ha a fenek\u00e9n marad, m\u00edg itt vagyunk, \u00e9s nem l\u00e1z\u00edt, b\u00e9k\u00e9n hagyom.
Amikor 2010-ben f\u00f6lt\u00e1madtam megint egy \u00e9letment\u0151 m\u0171t\u00e9ttel, nem olvastam az \u00e1ltala \u00edrt A modern magyar irodalom t\u00f6rt\u00e9net\u00e9<\/em>t, de azt tudtam, hogy \u0151 az egyik \u00f3ri\u00e1sa. A moszkvai agyv\u00e9rz\u00e9st t\u00fal\u00e9lte, \u00e9s bal k\u00e9zzel is remek k\u00f6nyveket \u00edrt. Azt\u00e1n 71-ik \u00e9let\u00e9v\u00e9ben v\u00e1ratlanul el\u0151re ment, \u00e9s mag\u00e1val vitt bel\u0151lem egy darabot, amit csak ketten ismert\u00fcnk igaz\u00e1n. A bar\u00e1t olyan, mint felh\u0151s \u00e9jjelen a csillag. Nem l\u00e1tod, de tudhatod, hogy ott van. A p\u00e1rhuzamos akkor lesz \u00fajra teljes, ha majd k\u00f6vetem nemzed\u00e9k\u00fcnk egyik legfontosabb \u00edr\u00f3j\u00e1t. Nincs az m\u00e1r olyan nagyon messze. Addig ellens\u00e9geim sutyorg\u00e1s\u00e1t elnyomja halott bar\u00e1taim cs\u00f6ndje.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Grendel, az \u00f3ri\u00e1s M\u00e9g a Port \u00edrtam, amikor r\u00e1vettek, hogy menjek el Szlov\u00e1ki\u00e1ba. Utolj\u00e1ra l\u00e9ptem f\u00f6l mint \u201efiatal \u00edr\u00f3\u201d. Nem \u00e9rtettem, hogy mi\u00e9rt kell ezt nekem megtennem. H\u00e1t az\u00e9rt, hogy tal\u00e1lkozzam Grendel Lajossal. Pesten volt az Eur\u00f3pai Kultur\u00e1lis F\u00f3rum (1985), … Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz…. →<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":17,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-2037","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2037","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=2037"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2037\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2038,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2037\/revisions\/2038"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/17"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=2037"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}