{"id":2958,"date":"2025-03-10T11:53:00","date_gmt":"2025-03-10T09:53:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2958"},"modified":"2025-11-18T11:55:16","modified_gmt":"2025-11-18T09:55:16","slug":"nagy-erika","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2958","title":{"rendered":"Nagy Erika"},"content":{"rendered":"\n<p class=\"has-medium-font-size\"><br><strong>Szellemj\u00e1rat<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-03-10T11:53:00+02:00\">2025-03-10<\/time><\/div>\n\n\n<p><\/p>\n\n\n\n<p><em>\u201eHiszem, hogy a k\u00e9pzelet er\u0151sebb a tud\u00e1sn\u00e1l, hogy a m\u00edtosz igazabb a t\u00f6rt\u00e9nelemn\u00e9l, hogy az \u00e1lmok hatalmasabbak a t\u00e9nyekn\u00e9l, hogy a rem\u00e9ny mindig gy\u0151zedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevet\u00e9s az egyetlen gy\u00f3gy\u00edr a b\u00e1natra. \u00c9s hiszem, hogy a szeretet er\u0151sebb a hal\u00e1ln\u00e1l\u201d.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p><em>Robert Fulghum<\/em>&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-8cf370e7 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p>\u00c9szrevettem, hogy nem vagyok egyed\u00fcl, amikor az ablakb\u00f3l b\u00e1multam a vir\u00e1goskertet, ahol piros kardvir\u00e1gok k\u00fczd\u00f6ttek a kinti forr\u00f3s\u00e1ggal. A szemk\u00f6zti h\u00e1z m\u00e1sodik emelet\u00e9n egy \u00f6reg\u00far szint\u00e9n kitart\u00f3an k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt als\u00f3gaty\u00e1j\u00e1ban a korl\u00e1tnak t\u00e1maszkodva, \u00e9s kihaszn\u00e1lva magaslati helyzet\u00e9t, t\u00e1vcs\u00f6v\u00f6n kereszt\u00fcl kukkolt. Perverz diszn\u00f3! A p\u00e1rk\u00e1nyon mas\u00edroz\u00f3 hangy\u00e1kat figyeltem, akik a h\u00e1tukon piriny\u00f3 morzs\u00e1kkal igyekeztek, majd elt\u0171ntek a fal hajsz\u00e1lreped\u00e9s\u00e9ben. P\u00e1r perc m\u00falva ism\u00e9t j\u00f6tt egy csapat, nem rohantak, \u00fagy viselkedtek, mintha titkos k\u00fcldet\u00e9sben lenn\u00e9nek. Nyilv\u00e1n \u00fajabb t\u00e9lire val\u00f3 ut\u00e1n kutattak. Az egyik hangya meg\u00e1llt, \u00e9s kacsintott egyet pimaszul, mint egy Casanova. Behunytam a&nbsp;szemem \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny pillanatig z\u00e1rva tartottam. Hirtelen minden els\u00f6t\u00e9tedett, \u00e9s a&nbsp;vir\u00e1gok hely\u00e9n egy tavat l\u00e1ttam, amelynek viz\u00e9t beragyogta a&nbsp;hold aranyl\u00f3 f\u00e9nye. A&nbsp;t\u00f3 felett egy v\u00e1llig \u00e9r\u0151 fekete haj\u00fa n\u0151t l\u00e1ttam lebegni, arca s\u00e1padt volt, haja sz\u00edne&nbsp;pedig m\u00e9g jobban kiemelte b\u0151re halv\u00e1nys\u00e1g\u00e1t. Fel\u00e9m fordult, gonosz tekintet\u00e9t, cs\u00faf nyelv\u00e9t \u00fagy \u00f6lt\u00f6gette r\u00e1m, mint a b\u00e9ka, amikor elkapja \u00e9s felfalja a legyet.&nbsp; Nyelve r\u00e1m tapadt, \u00e9n kap\u00e1l\u00f3dzva kerestem fog\u00f3dzkod\u00f3t, de semmit sem tal\u00e1ltam. Csak h\u00fazta maga fel\u00e9 a testemet, amikor elkaptam egy r\u00f3zsabokor seg\u00edt\u0151 kart ny\u00fajt\u00f3 \u00e1g\u00e1t. A t\u00f6visek a kezembe f\u00far\u00f3dtak, kapaszkodtak v\u00e9rz\u0151 h\u00fasomba, nem engedtek. Csapd\u00e1ba ker\u00fcltem. \u00dcv\u00f6lt\u00f6ttem a f\u00e1jdalomt\u00f3l, de annyi er\u0151m m\u00e9g volt, hogy a n\u0151 nyelv\u00e9hez suhintsak egyet a t\u00f6vises \u00e1ggal, s mint a horg\u00e1szbot csalija, kamp\u00f3k\u00e9nt m\u00e9lyedt a d\u00e9mon rusnya nyelv\u00e9be. A v\u00e1ratlan fordulatt\u00f3l meglep\u0151dve elengedett, \u00e9s siker\u00fclt fedez\u00e9kbe b\u00fajnom. Az arca teljesen \u00e1tv\u00e1ltozott, szem\u00e9b\u0151l v\u00f6r\u00f6s l\u00e1ngcs\u00f3va t\u00f6rt fel a magasba, \u00e9s fel\u00fcv\u00f6lt\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Te akartad!&nbsp;&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A&nbsp;s\u00f6t\u00e9t fokozatosan s\u0171r\u0171s\u00f6dni kezdett, \u00e9s rezzen\u00e9stelen csend telepedett a t\u00e1jra. Az asszony indulata visszah\u00faz\u00f3dni l\u00e1tszott a&nbsp;barlangj\u00e1ba, k\u00eds\u00e9rtetiesen kacagott, majd a&nbsp;k\u00f6zelben l\u00e9v\u0151 temet\u0151 fel\u00e9 n\u00e9zett. Testem megfesz\u00fclt, szinte halott\u00e1 dermedtem, izzads\u00e1g gy\u00f6ngy\u00f6z\u00f6tt a&nbsp;homlokomon tehetetlens\u00e9gemben. A&nbsp;harang z\u00fag\u00e1sa hull\u00e1mokban \u00e9rt el hozz\u00e1m, \u00e9s mint a&nbsp;k\u00f6d, sz\u00e9tter\u00fclt a&nbsp;leveg\u0151ben. Eszel\u0151sen nevetni kezdtem, majd elcsendesedtem, amikor megl\u00e1ttam, hogy a s\u00edrkertet k\u00f6rbenyaldost\u00e1k a l\u00e1ngok, harapd\u00e1lt\u00e1k a s\u00edrk\u00f6veket, \u00e9s izz\u00e1sig hev\u00edtett\u00e9k a fakereszteket. Feh\u00e9r lepelben zavarodott \u00e1rnyak repdestek, serceg\u0151en f\u00fcls\u00fcket\u00edt\u0151 hangjuk olyan volt, mintha a t\u0171zjelz\u0151 szir\u00e9n\u00e1ja sz\u00f3lalt volna meg. Seg\u00edteni akartam, de a azt \u00e9reztem, \u00f3lomba \u00f6nt\u00f6tt\u00e9k a l\u00e1bam, a f\u00fcstt\u0151l meg szinte nem l\u00e1ttam semmit. Nem tudtam szabadulni, az arcom m\u00e1r teljesen \u00e1tforr\u00f3sodott, ruh\u00e1m&nbsp;s\u00fct\u00f6tte a&nbsp;testemet. A&nbsp;t\u00e1volb\u00f3l j\u00f6v\u0151 f\u00fcls\u00e9rt\u0151 jajong\u00e1s egyre er\u0151s\u00f6d\u00f6tt. Tenyeremet a f\u00fclemre szor\u00edtottam, \u00e9s csak akkor kezdtem megnyugodni, amikor&nbsp;messzir\u0151l j\u00f6v\u0151 szomor\u00fa \u00e9nek dallama keveredett a f\u00fcst \u00e9s l\u00e1ng k\u00f6z\u00e9, melyet gy\u00e1szosan finom dobol\u00e1s egyenletes \u00fcteme k\u00eds\u00e9rt. Istenhez k\u00fcld\u00f6tt halk foh\u00e1szok repkedtek a leveg\u0151ben, majd reccsen\u00e9s hallatszott, amikor a t\u0171z \u00fajabb falatot harapott a k\u0151b\u0151l, f\u00e1b\u00f3l.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Az es\u0151 hirtelen, a semmib\u0151l el\u0151b\u00fajva zuhogni kezdett, \u00e9s az es\u0151szemek nagy er\u0151vel, bugybor\u00e9kolva csap\u00f3dtak a&nbsp;betonra. Eltakartam az arcomat, mert nem akartam l\u00e1tni semmit, majd egy hideg \u00e1m gyeng\u00e9d fuvallat magamhoz t\u00e9r\u00edtett. Ujjaimmal let\u00f6r\u00f6ltem az arcomat, kezemet l\u00e1tva azonban elborzadtam, mert l\u00e1ttam, nem v\u00edz, hanem v\u00e9r az, ami az arcomat bor\u00edtja. Csend vett k\u00f6r\u00fcl, b\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny halk sikoly m\u00e9g felreppent a leveg\u0151ben.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Nem akarok \u00edgy meghalni \u2013 motyogtam magam el\u00e9 b\u00e1mulva.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Nem fogsz, ne f\u00e9lj&nbsp;\u00e9n megv\u00e9delek \u2013 hallottam h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt egy ismer\u0151s hangot. V\u00e1llamra egy k\u00e9z nehezedett, \u00e9s az \u00e9rint\u00e9s\u00e9t\u0151l megnyugodtam. A k\u00e9zre pillantottam, majd az arcot kerestem hozz\u00e1. Mikor megl\u00e1ttam, elindultak a k\u00f6nnyeim, v\u00e9gig csorogtak az arcomon, ak\u00e1rcsak az es\u0151, s egyre csak k\u00f6nnyeztem. M\u00e1r sokkal jobban \u00e9reztem magam, mert l\u00e1ttam, hogy Zola n\u00e9z r\u00e1m mosolyg\u00f3 arccal. A b\u00e1rsonyos&nbsp;pirkadat&nbsp;egy f\u00e9nyes&nbsp;hajnali&nbsp;napsugarat vet\u00edtett b\u00e9k\u00e9s arc\u00e1ra,&nbsp;olyan volt, mintha \u00e9lne. A temet\u0151 hirtelen megtelt vir\u00e1ggal, a s\u00edrok k\u00f6z\u00f6tt emberek j\u00e1rk\u00e1ltak, kez\u00fckben hatalmas csokrokkal. Piros, narancss\u00e1rga, r\u00f3zsasz\u00edn vir\u00e1g minden\u00fctt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Gyere, k\u00eds\u00e9rj el utamon \u2013 sz\u00f3lt hozz\u00e1m Zola, \u00e9s gyeng\u00e9den megfogta a karomat.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Haza m\u00e9sz? \u2013 k\u00e9rdeztem boldogan.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Nem, ott m\u00e1r voltam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Olyan j\u00f3, hogy hazaj\u00f6tt\u00e9l.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ahogy ballagtunk, egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, illatos feny\u0151kkel \u00f6vezett tiszt\u00e1son tal\u00e1ltuk magunkat. A cs\u00f6rgedez\u0151 patak mellett minden j\u00f3val megter\u00edtett asztaln\u00e1l ott \u00fclt az eg\u00e9sz csal\u00e1d.&nbsp; Egy feh\u00e9r ruh\u00e1s kisl\u00e1ny sz\u00edvf\u00e1jd\u00edt\u00f3an&nbsp;gy\u00f6ny\u00f6r\u0171&nbsp;dalt \u00e9nekelt, a fi\u00fak \u201eadj kir\u00e1ly katon\u00e1t\u201d&nbsp;j\u00e1tszottak a tiszt\u00e1s sz\u00e9l\u00e9ben. A&nbsp;k\u00f6rnyezet annyira elvar\u00e1zsolt, hogy a nyelvem sehogyan sem akart engedelmeskedni, nem voltam k\u00e9pes egyetlen \u00e9rtelmes sz\u00f3t sem kiejteni. Nem is t\u00f6rtem magam, csak figyeltem mindenre, ami k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem zajlott, n\u00e9ztem, ahogy Zola nagy \u00e9lvezettel \u00e9s vid\u00e1man behabzsolt egym\u00e1s ut\u00e1n h\u00e1rom s\u00fctem\u00e9nyt a&nbsp;te\u00e1j\u00e1hoz, \u00fagy, mint akinek van mit bep\u00f3tolnia. Hirtelen pislogni kezdtem, mint a bagoly, amikor er\u0151sen t\u0171z a szem\u00e9be a nap, majd szapor\u00e1n vettem a leveg\u0151t, ak\u00e1r egy t\u00e1vfut\u00f3, amikor a c\u00e9lszalagot \u00e1tszak\u00edtja.&nbsp; Mire feleszm\u00e9ltem, egy zs\u00e1kutc\u00e1ban \u00e1lltunk Zol\u00e1val, majd k\u00f6dd\u00e9 v\u00e1lt,&nbsp;semmit nem l\u00e1ttam, csak az \u00fcres v\u00e9gtelent. Zola le\u00fclt a f\u00f6ldre, zseb\u00e9b\u0151l egy kism\u00e9ret\u0171 mobiltelefont \u00e9s n\u00e9vjegyk\u00e1rty\u00e1t h\u00fazott el\u0151, amit \u00e1tny\u00fajtott nekem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Ezen a sz\u00e1mon megtal\u00e1ltok, nem t\u0171n\u00f6k el, csak h\u00edvni kell.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Elm\u00e9sz? \u2013 k\u00e9rdeztem meglepett arccal.<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Igen, itt minden zs\u00fafolt \u00e9s zajos, mindenki bossz\u00fas \u00e9s idegbeteg.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Zola fel\u00e1llt, majd&nbsp;telefon\u00e1lt. Nem \u00e9rtettem semmit, sz\u00e1momra idegen nyelven besz\u00e9lt. H\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt egy fiatal f\u00e9rfi jelent meg, aki egy utaz\u00f3t\u00e1sk\u00e1t h\u00fazott maga ut\u00e1n. Majd hirtelen sokan lettek. T\u00fcrelmesen v\u00e1rakoztak, nem l\u00f6kd\u00f6s\u0151dtek. Hangtalanul lesz\u00e1llt egy Boeing szellemsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 \u00e9s a v\u00e1rakoz\u00f3 t\u00f6meg megkezdte a besz\u00e1ll\u00e1st. Nem \u00e9rtettem semmit, nem tudtam mit csin\u00e1lni, elindultam a t\u00f6meggel \u00e9n is, k\u00f6zben Zola p\u00f3l\u00f3j\u00e1nak ujj\u00e1t r\u00e1ncig\u00e1ltam, \u00e9s ordib\u00e1lni kezdtem.<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Nem mehetsz el, ezt nem teheted!<\/p>\n\n\n\n<p>Zola csak ment n\u00e9m\u00e1n, b\u00e9k\u00e9s mosollyal az arc\u00e1n. Ideges voltam, szerettem volna r\u00e1gy\u00fajtani. Amikor az \u00f6ngy\u00fajt\u00f3 l\u00e1ngja fellobbant, a kezem megb\u00e9nult, \u00e9s l\u00e1ttam, hogy Zola a fej\u00e9t r\u00e1zza rosszall\u00f3an. Majd lassan engedni kezdtek izmaim, a l\u00e1ng kialudt, a cigaretta pedig pork\u00e9nt hullott a f\u00f6ldre.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Nagyszer\u0171 \u2013 sz\u00f3lalt meg mellettem egy ismeretlen f\u00e9rfi kellemes akcentussal, akinek szem\u00e9t s\u00f6t\u00e9t, s\u0171r\u0171 szempill\u00e1k \u00f6vezt\u00e9k, szem\u00f6ld\u00f6ke pedig szab\u00e1lyos \u00edvvel rajzol\u00f3dott ki. J\u00f3 pasi, gondoltam, de&nbsp; mi a fen\u00e9nek \u00fcti bele az orr\u00e1t az \u00e9n dolgaimba egy vadidegen, mi k\u00f6ze hozz\u00e1, hogy p\u00f6f\u00e9kelek, hogy nikotinszag\u00fa leszek, meg tal\u00e1n egyszer t\u00fcd\u0151bajos. Az a p\u00e1r m\u00e1sodperc, am\u00edg dohogtam magamban,&nbsp;el\u00e9g volt ahhoz, hogy Zol\u00e1t szem el\u0151l t\u00e9vesszem. Kutatni kezdtem a t\u00f6megben, majd r\u00e1 is tal\u00e1ltam, de a l\u00e1bam egyre nehezebben mozgott. Rabul ejtett a p\u00e1nik, \u00e9s csak az j\u00e1rt a fejemben, hogy nem szabad engednem, hogy felsz\u00e1lljon a g\u00e9pre. Nem adtam fel, m\u00e1szva vonszoltam magam az egyre fogyatkoz\u00f3 t\u00f6meg ut\u00e1n, majd magam maradtam a l\u00e9pcs\u0151 k\u00f6zep\u00e9n, az er\u0151m egyre fogyott, m\u00e1r \u00fagy \u00e9reztem nincs is l\u00e1bam, hogy&nbsp;a m\u00e1sz\u00e1s k\u00f6zben teljesen elkopott. Megtapogattam, mert azt gondoltam, hogy patakzik a v\u00e9r bel\u0151le, de m\u00e9g csak horzsol\u00e1s sem l\u00e1tszott rajta. Olyan tiszta volt, mint amikor est\u00e9nk\u00e9t kil\u00e9ptem a zuhany al\u00f3l. Mire v\u00e9gre fel\u00e9rtem a l\u00e9pcs\u0151 legfels\u0151 fok\u00e1ra \u00e9s betekintettem az ajt\u00f3n, l\u00e9p\u00e9sek halk nesz\u00e9t hallottam,&nbsp;\u00e9s f\u00e9nyt l\u00e1ttam a folyos\u00f3 v\u00e9g\u00e9n. A f\u00e9nyess\u00e9g egyre jobban elvak\u00edtott, de ett\u0151l cseppet sem voltam ideges, s\u0151t olyan nyugalom sz\u00e1llta meg a testemet, amit m\u00e1r nagyon r\u00e9gen nem \u00e9reztem. Hom\u00e1lyosan l\u00e1ttam, amint Zola f\u00f6l\u00e9m hajolt. Bal tenyer\u00e9t a fejemhez \u00e9rintette, jobb kez\u00e9nek mutat\u00f3ujj\u00e1val pedig az orrom el\u0151tt v\u00edzszintes mozdulatokat tett.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8211; Nem, te nem j\u00f6hetsz ide fel, neked m\u00e9g maradnod kell \u2013 sz\u00f3lt ellenkez\u00e9st nem t\u0171r\u0151, \u00e1m gyeng\u00e9den parancsol\u00f3 hangon. Nyugtat\u00f3an megsimogatta a kezem, majd minden els\u00f6t\u00e9t\u00fclt el\u0151ttem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Koppan\u00e1sra \u00e9bredtem. A f\u00e9lig z\u00e1rt szemh\u00e9jam k\u00f6z\u00fcl kilestem, f\u00e9ltem att\u00f3l, amit l\u00e1tni fogok. Hat\u00e1rozottan azt \u00e9reztem, vibr\u00e1lnak a falak, \u00e9s nem tudtam, hogy hol vagyok. Az utcai vil\u00e1g\u00edt\u00e1s besz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9ny\u00e9ben&nbsp;viszont megl\u00e1ttam, hogy az \u00e1gyamban fekszem, \u00e9s minden b\u00e9k\u00e9s k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem. Az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyen a telefonom ut\u00e1n matattam, mert tudni akartam, hogy h\u00e1ny \u00f3ra van. Nem tal\u00e1ltam. Len\u00e9ztem magam mell\u00e9 a sz\u0151nyegre, a mobiltelefon ott fek\u00fcdt a sz\u0151nyegen. Levertem \u00e1lmomban, annak a koppan\u00e1s\u00e1t hallottam. F\u00e9l h\u00e1rom volt, m\u00e9g nem j\u00f6tt el a felkel\u00e9s ideje. Szomjas voltam, sz\u00e1mhoz emeltem a poharat, de \u00fcres volt. Lementem a konyh\u00e1ba, de nem bajl\u00f3dtam azzal, hogy a poharat megt\u00f6ltsem, sz\u00e1mhoz emeltem a flakont \u00e9s j\u00f3 nagyot h\u00f6rpintettem bel\u0151le. Megnyugtatott. Visszafek\u00fcdtem az \u00e1gyba, eloltottam a l\u00e1mp\u00e1t. Az els\u0151 pillanatban azt hittem, hogy nem alszom vissza,&nbsp; de hamarosan visszaker\u00fcltem az \u00e1lom nyugtalan\u00edt\u00f3an \u00e9des birodalm\u00e1ba.&nbsp;<\/p>\n<\/div>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Szellemj\u00e1rat \u201eHiszem, hogy a k\u00e9pzelet er\u0151sebb a tud\u00e1sn\u00e1l, hogy a m\u00edtosz igazabb a t\u00f6rt\u00e9nelemn\u00e9l, hogy az \u00e1lmok hatalmasabbak a t\u00e9nyekn\u00e9l, hogy a rem\u00e9ny mindig gy\u0151zedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevet\u00e9s az egyetlen gy\u00f3gy\u00edr a b\u00e1natra. \u00c9s hiszem, hogy a &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2958\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-2958","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2958","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=2958"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2958\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2959,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2958\/revisions\/2959"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=2958"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}