{"id":2962,"date":"2025-03-18T11:57:00","date_gmt":"2025-03-18T09:57:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2962"},"modified":"2025-11-18T11:58:40","modified_gmt":"2025-11-18T09:58:40","slug":"nagy-erika-2","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2962","title":{"rendered":"Nagy Erika"},"content":{"rendered":"\n<p class=\"has-medium-font-size\"><br><strong>Testen \u00e9s lelken \u00fct\u00f6tt lyuk<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-03-18T11:57:00+02:00\">2025-03-18<\/time><\/div>\n\n\n<p><\/p>\n\n\n\n<p><br>Ma v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen bel\u00e1ttam, neh\u00e9z embernek lenni. Ezt gondolta Albert Schweitzer is, csak \u0151 m\u00e9g megtoldotta azzal, hogy \u201em\u00e1snak lenni meg nem \u00e9rdemes\u201d. S nagyon igaza van. Ma elszakad n\u00e1lam a c\u00e9rna, bel\u00e1ttam, hogy szimpla emberk\u00e9nt kev\u00e9s vagyok seg\u00edteni azokon, akik menthetetlenek. Meg m\u00e1r nem is szeretn\u00e9m felesleges dolgokra pocs\u00e9kolni a dr\u00e1ga id\u0151met. Naponta tal\u00e1lkozunk ilyen emberekkel. S\u00f3hajtoznak, fulladoznak az \u00f6nsajn\u00e1latban, hib\u00e1ztatnak, \u00e1tvernek, becsapnak, szinte \u00f6nostorozva fetrengenek saj\u00e1t pesszimizmusukban. Senki nem mentes a hull\u00e1mv\u00f6lgyekt\u0151l, de vissza kell r\u00e1z\u00f3dni az \u00e9lhet\u0151 \u00e1llapotba. \u00d6r\u00fclni kell annak, hogy s\u00fct a nap, hogy z\u00f6ld\u00fcl a term\u00e9szet, hogy csiripelnek a madarak. Az emberek \u00e9lete tele van \u00f6r\u00f6mmel, b\u00e1nattal egyar\u00e1nt. Nem vagyunk t\u00f6k\u00e9letesek, mi\u00e9rt is lenn\u00e9nk? Valami mindig igazs\u00e1gtalan, vagyis a szomsz\u00e9d f\u0171je gyakran z\u00f6ldebb a mi\u00e9nkn\u00e9l. \u00cdgy volt ez mindig, mi\u00f3ta vil\u00e1g a vil\u00e1g. Ugye, ismerj\u00fck a poh\u00e1r eset\u00e9t a v\u00edzzel, amelyik egyesek szerint f\u00e9lig tele van, m\u00e1sok szerint pedig f\u00e9lig \u00fcres? Ez ut\u00f3bbiak azok, akik minden alkalmat kihaszn\u00e1lnak arra, hogy m\u00e9rgezz\u00e9k a k\u00f6rnyezet\u00fcket, hogy olyan \u00e1ldozatokra vad\u00e1sszanak, akiknek panaszkodhatnak, akiknek kifejthetik el\u00e9gedetlens\u00e9g\u00fck okait.\u00a0 \u0150k azok, akik sug\u00e1rozz\u00e1k fel\u00e9nk a negat\u00edv energi\u00e1t, ez\u00e9rt id\u0151ben meg kell tanulniunk, hogy nem kell m\u00e1sok helyett cipelni a felesleges terhet. Az otthonunkban is szeretj\u00fck a\u00a0rendet, nem gy\u0171jt\u00f6getj\u00fck a\u00a0kidoband\u00f3 dolgokat, ez\u00e9rt az \u00e9let\u00fcnkb\u0151l is el kell \u0171zni a\u00a0haszontalan k\u00e1rtev\u0151ket. Van bel\u0151l\u00fck el\u00e9g, mindenkire lecsapnak, ak\u00e1r egy buszra v\u00e1r\u00f3 idegenre is, s egy perc sem telik el, m\u00e1r a legf\u00e9ltettebb titkaikat is kifecsegik. Majd szidnak, gyal\u00e1znak, szikr\u00e1z\u00f3 szemmel, s k\u00f6zben nem veszik \u00e9szre, hogy a hiba tal\u00e1n az \u0151 k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k\u00fckben van. K\u00ednos tud ez lenni, nagyon! Majd ott vannak azok, akik, jaj de nagyon \u00f6r\u00fclnek, ha megl\u00e1tnak benn\u00fcnket, de k\u00e9t perc sem telik el, \u00e9s m\u00e1r t\u00f6mik bel\u00e9nk, hogy \u201ek\u00e9pzeld, van egy j\u00f3 aj\u00e1nlatom a sz\u00e1modra, kihagyhatatlan!\u201d Befektet\u00e9si vagy \u00e9letvezet\u00e9si tan\u00e1csad\u00f3 t\u00f6bb van ma a nagyvil\u00e1gban, mint szalmasz\u00e1l az arat\u00e1s ut\u00e1n. Nem is \u00e9rtem, hogy mi\u00e9rt nem eg\u00e9szs\u00e9ges, boldog ember ma mindenki, s hogy mi\u00e9rt nem h\u00e1rom\u00e1g\u00fa vasvill\u00e1val forgatj\u00e1k pen\u00e9szesed\u00e9s ellen az emberek azt a tem\u00e9rdek p\u00e9nzt, amit a befektet\u00e9sek fialnak. Ett\u0151l m\u00e1r csak az a rosszabb, amikor a buszon, a sok f\u00e9szkel\u0151d\u00e9s ut\u00e1n, a szomsz\u00e9dom csak \u00fagy a semmib\u0151l r\u00e1k\u00e9rdez Istennel val\u00f3 kapcsolatomra, majd \u00fajs\u00e1got nyom az orrom al\u00e1, hogy olvassam el, mert ami abban \u00edrva van, az sok mindent \u00e1t\u00e9rt\u00e9kel bennem. Igen, \u00e1t\u00e9rt\u00e9kel, de kor\u00e1nt sem azt, amire \u0151 gondolt, sokkal ink\u00e1bb azt, hogy m\u00e1skor, ha megl\u00e1tom, messzir\u0151l kiker\u00fcl\u00f6m. Vagy ott van az, aki szerelmi b\u00e1nat\u00e1t \u00fcv\u00f6lti a k\u00e9pembe, de \u00fagy, hogy k\u00f6zben ezer lyukat \u00fct a testemen, lelkemen, mire sz\u00e9tsz\u00f3rja szil\u00e1nkjait a nagyvil\u00e1gba. S ezek a szil\u00e1nkok tal\u00e1n tov\u00e1bb fert\u0151znek, mert egyre t\u00f6bb az olyan ember, akinek a nagyanyja nem magyar\u00e1zta el annak idej\u00e9n, hogy nem futunk olyan szek\u00e9r ut\u00e1n, amelyik nem vesz fel minket. Na, j\u00f3, nem panaszkodom, mert szerencs\u00e9re vannak olyanok is j\u00f3csk\u00e1n, akik tudnak \u00f6r\u00fclni az apr\u00f3 \u00f6r\u00f6m\u00f6knek, akik a kicsit is megbecs\u00fclik, s a f\u00f6ld\u00f6n j\u00e1rnak. Akik j\u00f3, hogy vannak, mert sug\u00e1rzik bel\u0151l\u00fck az optimizmus \u00e9s a j\u00f3s\u00e1g, vid\u00e1ms\u00e1guk mag\u00e1val ragad\u00f3, annak ellen\u00e9re, hogy a sors n\u00e9ha kem\u00e9ny volt hozz\u00e1juk. Vel\u00fck j\u00f3 le\u00fclni egy k\u00e1v\u00e9ra, vagy egyszer\u0171en csak elbesz\u00e9lgetni. Val\u00f3 igaz, nem v\u00e1ltjuk meg a vil\u00e1got, meg nem is akarjuk, de egy\u00fctt vagyunk, s az ilyen besz\u00e9lget\u00e9sek felt\u00f6ltenek benn\u00fcnket annyira, hogy \u00fajult er\u0151vel l\u00e1tunk neki az el\u0151tt\u00fcnk \u00e1ll\u00f3 feladatoknak. Ilyenkor r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk arra is, hogy nem \u00e9rdemes feleslegesen szenvedni azok miatt, akik nyakon \u00f6ntenek benn\u00fcnket a saj\u00e1t szemet\u00fckkel.\u00a0<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Testen \u00e9s lelken \u00fct\u00f6tt lyuk Ma v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen bel\u00e1ttam, neh\u00e9z embernek lenni. Ezt gondolta Albert Schweitzer is, csak \u0151 m\u00e9g megtoldotta azzal, hogy \u201em\u00e1snak lenni meg nem \u00e9rdemes\u201d. S nagyon igaza van. Ma elszakad n\u00e1lam a c\u00e9rna, bel\u00e1ttam, hogy szimpla emberk\u00e9nt &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=2962\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-2962","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2962","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=2962"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2962\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2963,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2962\/revisions\/2963"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=2962"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}