{"id":3004,"date":"2025-03-14T13:02:00","date_gmt":"2025-03-14T11:02:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3004"},"modified":"2025-11-18T13:03:30","modified_gmt":"2025-11-18T11:03:30","slug":"hogya-gyorgy-9","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3004","title":{"rendered":"Hogya Gy\u00f6rgy"},"content":{"rendered":"\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-8cf370e7 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p class=\"has-medium-font-size\"><strong>Barangol\u00e1sok Winckelmann szellemi er\u0151lk\u00f6d\u00e9sei k\u00f6r\u00fcl<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p><em>\u201eMit bajl\u00f3dtok Hom\u00e9rosszal? Hiszen nem \u00e9rtitek.\u201d<\/em><\/p>\n<\/div>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-03-14T13:02:00+02:00\">2025-03-14<\/time><\/div>\n\n\n<p><\/p>\n\n\n\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-8cf370e7 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p>Joachim Winckelmann \u00e9let\u00e9nek \u00edve \u00e9ppen \u00fagy t\u00f6rt meg, mint annak a diszkosznak a rep\u00fcl\u00e9si \u00edve, amelyet a Nyugati Sz\u00e9l f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g\u00e9ben a sp\u00e1rtai herceg, H\u00fcakinthosz fej\u00e9hez v\u00e1gott, mikor Apoll\u00f3nnal diszkoszvet\u00e9st gyakoroltak.<\/p>\n\n\n\n<p>Joachim Winckelmann a XVIII. sz\u00e1zadb\u00f3l egy hat\u00e1rozott mozdulattal ny\u00falt h\u00e1tra, az eur\u00f3pai t\u00f6rt\u00e9nelembe, \u00e9s abb\u00f3l, amit ott tal\u00e1lt, megalkotta \u00e9lete f\u0151 m\u0171v\u00e9t, az <em>\u00d3kori m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t<\/em>. B\u00e1r ez eg\u00e9sz Eur\u00f3p\u00e1ban ismertt\u00e9 \u00e9s elismertt\u00e9 tette, f\u00e9l\u0151, hogy m\u0171v\u00e9nek jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t nem foghatta fel teljes eg\u00e9sz\u00e9ben \u2013 az \u201eigazi\u201d m\u00e9ltat\u00e1s ugyanis mindig az ut\u00f3korra marad.<\/p>\n\n\n\n<p>Gyorsan hozz\u00e1teszem, ez az \u00edr\u00e1s nem arra hivatott, hogy az eml\u00edtett m\u0171 \u2013 amely a m\u0171v\u00e9szet fejl\u0151d\u00e9s\u00e9re vonatkoz\u00f3 alapeszm\u00e9k meghat\u00e1roz\u00e1s\u00e1t t\u0171zte ki c\u00e9lj\u00e1ul \u2013 jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t meghat\u00e1rozza, \u00e9s arra sem hivatott, hogy Winckelmann b\u00e1rmelyik m\u0171v\u00e9szeti munk\u00e1j\u00e1nak elemz\u00e9s\u00e9re v\u00e1llalkozzon. Ezen \u00edr\u00e1snak nem c\u00e9lja tov\u00e1bb\u00e1, hogy t\u00e9vedhetetlen \u00edt\u00e9letet mondjon Winckelmann \u00e9letvitel\u00e9r\u0151l \u00e9s a m\u0171v\u00e9szettel kapcsolatos megnyilv\u00e1nul\u00e1sair\u00f3l. Ez az \u00edr\u00e1s \u00e9lete utols\u00f3 het\u00e9nek esem\u00e9nyeir\u0151l sz\u00f3l, \u00e9s egy olyasfajta hi\u00e1nyr\u00f3l, melynek megfogalmaz\u00e1sa tal\u00e1n t\u00faln\u0151 a mostani sz\u00f6veg terjedelm\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n<p>E m\u0171fajban j\u00e1ratlan szerz\u0151k\u00e9nt \u2013 hiszen nem egyszer\u0171 \u00e9s nem gyakori feladat valakinek az \u00e9let\u00e9t, viselked\u00e9s\u00e9t m\u00e9ltatni \u2013 azt is mondhatn\u00e1m, hogy tan\u00e1cstalan v\u00e1laszkeres\u00e9sem Rabelais v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9hez hasonlatos: egy nagy \u201etal\u00e1nt\u201d indulok megkeresni. (Rabelais mondta ugyanis a hal\u00e1la el\u0151tti pillanatokban: \u201eEgy nagy tal\u00e1nt indulok megkeresni.) Ez a \u201etal\u00e1n\u201d tal\u00e1n az\u00e9rt is ideillik, mivel bizonytalans\u00e1got sugall\u00f3 \u201etartalma\u201d megk\u00f6zel\u00edti azon k\u00eds\u00e9rt\u00e9sek k\u00ednz\u00f3 tartalm\u00e1t, amelyek \u00edr\u00e1s k\u00f6zben megk\u00f6rny\u00e9keztek \u00e9s c\u00e9lomt\u00f3l elt\u00e9r\u00edteni igyekeztek.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s ha m\u00e1r \u201etal\u00e1n\u201d, akkor tal\u00e1n nem \u00e1rt, ha szellemi kalandoz\u00e1sunk folytat\u00e1sa \u00e9rdek\u00e9ben az olvas\u00f3 kedv\u00e9\u00e9rt \u2013 csup\u00e1n a lexikonok sz\u00e1raz st\u00edlus\u00e1ban \u2013 felid\u00e9zz\u00fck a Winckelmannr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 legalapvet\u0151bb tudnival\u00f3kat.<\/p>\n\n\n\n<p><strong><em>1. sz\u00e1m\u00fa id\u00e9zet:<\/em><\/strong><\/p>\n\n\n\n<p><strong><em>\u201eJohann Joachim Winckelmann (Stendal, 1717. december 9. \u2013 Trieszt, 1768. j\u00fanius 8.) n\u00e9met r\u00e9g\u00e9sz. A mai \u00e9rtelemben vett m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net els\u0151 \u00edr\u00f3ja, a tudom\u00e1nyos r\u00e9g\u00e9szet megalap\u00edt\u00f3ja. A n\u00e9metorsz\u00e1gi klasszicizmus szellemi megalap\u00edt\u00f3ja. Szeg\u00e9ny csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott. Apja foltoz\u00f3varga volt. 1748 \u00e9s 1754 k\u00f6z\u00f6tt a B\u00fcnau gr\u00f3fok n\u00f6thnitzi kast\u00e9ly\u00e1ban (Drezda mellett) dolgozott k\u00f6nyvt\u00e1rosk\u00e9nt. 1755-ben R\u00f3m\u00e1ba utazott, majd t\u00f6bb utat tett N\u00e1polyba, ahol ekkor t\u00e1rt\u00e1k fel Herculaneum v\u00e1ros\u00e1t. Jelen volt Pompeji \u00e1sat\u00e1sainak kezdet\u00e9n\u00e9l is. Nev\u00e9t ismertt\u00e9 a firenzei Ph. Stosch gemmakabinetj\u00e9nek katalogiz\u00e1l\u00e1sa tette 1760-ban. E katal\u00f3gusban k\u00f6rvonalaz\u00f3dnak el\u0151tte az antik g\u00f6r\u00f6g m\u0171v\u00e9szet korszakai. Albani b\u00edboros szem\u00e9ly\u00e9ben hatalmas p\u00e1rtfog\u00f3ja akadt, aki k\u00f6nyvt\u00e1ros\u00e1nak fogadta fel. 1763-ban a p\u00e1pai kamara antikv\u00e1riusa lett, feladata a r\u00e9gis\u00e9gek feletti \u0151rk\u00f6d\u00e9s, az \u00e1sat\u00e1sok enged\u00e9lyez\u00e9se \u00e9s ir\u00e1ny\u00edt\u00e1sa volt.\u201d<\/em><\/strong><\/p>\n\n\n\n<p>Azt is el kell mondani, hogy ha Winckelmannr\u00f3l besz\u00e9l\u00fcnk, akkor teljesen nyilv\u00e1nval\u00f3an \u00e9s elker\u00fclhetetlen\u00fcl a m\u0171v\u00e9szetr\u0151l is sz\u00f3t kell ejten\u00fcnk, annak ellen\u00e9re, hogy nem igaz\u00e1n vagyok \u00e9rt\u0151je a m\u0171v\u00e9szetnek. Legal\u00e1bbis nem annak a m\u0171v\u00e9szetnek, amely olyannyira izgatta Winckelmann bar\u00e1tunk fant\u00e1zi\u00e1j\u00e1t. Hi\u00e1nyoss\u00e1gomat, \u00fagy v\u00e9lem, semmivel sem menti azon avatott m\u0171\u00e9rt\u0151k, mesterek kijelent\u00e9se, kik szerint a m\u0171v\u00e9szetr\u0151l \u00edrni lehetetlen, hiszen t\u00f6bbedmagukkal konokul \u00e1ll\u00edtj\u00e1k: m\u0171v\u00e9szet, mint olyan, m\u00e1rpedig nincs. Vagyis pontosabban, nehezen vagy egy\u00e1ltal\u00e1n nem defini\u00e1lhat\u00f3!<\/p>\n\n\n\n<p>Sz\u00f3 szerint ezt mondj\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n<p>Meger\u0151s\u00edt\u00e9sk\u00e9nt idem\u00e1solom Moris Weitz v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t, aki szerint a m\u0171v\u00e9szet defini\u00e1l\u00e1s\u00e1nak gondolat\u00e1t el kell vetni, mivel ez logikailag lehetetlen; \u201ea m\u0171v\u00e9szetnek nincs k\u00f6z\u00f6s l\u00e9nyege, amit meg lehetne hat\u00e1rozni.\u201d Mit lehetne ehhez hozz\u00e1tenni? Tal\u00e1n csak a nagy Gombrich egyik munk\u00e1j\u00e1nak bevezet\u0151 mondat\u00e1t: \u201eA M\u0171v\u00e9szet val\u00f3j\u00e1ban nem l\u00e9tezik, csak m\u0171v\u00e9szek vannak.\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>A m\u0171v\u00e9szekr\u0151l \u00e9s m\u0171v\u00e9szetkedvel\u0151kr\u0151l teh\u00e1t \u00f3vatosan fogunk nyilatkozni. (Az olykor-olykor felbukkan\u00f3 t\u00f6bbes sz\u00e1mot Gu\u00e9non-i \u00e9rtelemben haszn\u00e1lom, teh\u00e1t sz\u00f3 sincs fejedelmi t\u00f6bbesr\u0151l \u2013 pluralis majestatis \u2013, ink\u00e1bb pluralis modestatie-re gondoljon a kedves olvas\u00f3, amikor az \u00edr\u00f3 elb\u00fajik a t\u00e1rgya m\u00f6g\u00e9.) Az \u00edr\u00e1s egy\u00e9bk\u00e9nt sem a meghat\u00e1rozhatatlan m\u0171v\u00e9szetr\u0151l k\u00edv\u00e1n sz\u00f3lni.<\/p>\n\n\n\n<p>Amikor Winckelmann szem\u00e9ly\u00e9re, pontosabban a sorsa \u00e1ltal kiv\u00e1ltott gondolatsor hat\u00e1s\u00e1ra e t\u00e9m\u00e1ra lecsaptam, a meg\u00edr\u00e1s\/megval\u00f3s\u00edt\u00e1s m\u0171faj\u00e1nak meghat\u00e1roz\u00e1s\u00e1n\u00e1l t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt a Montaigne-i essz\u00e9, a Goethe-i tanulm\u00e1ny \u00e9s a Marquard-i transzcendent\u00e1lis belletrisztika saj\u00e1tos m\u0171fajai k\u00edn\u00e1lkoztak lehet\u0151s\u00e9gk\u00e9nt. Hosszabb-r\u00f6videbb tanakod\u00e1s ut\u00e1n mindegyiket elutas\u00edtottam.<\/p>\n\n\n\n<p>R\u00e9szben.<\/p>\n\n\n\n<p>Az igazs\u00e1ghoz tartozik, hogy b\u00e1r Montaigne m\u0171faja, az essz\u00e9, kedvesebb a sz\u00edvemnek, mint a m\u00e1sik kett\u0151 s Montaigne auratikus \u00edr\u00e1sm\u00f3dja (auratikus m\u00f3d \u2013 \u201ejelenl\u00e9ttel rendelkezni\u201d), lehet\u0151s\u00e9get adhatna \u00edr\u00f3i \u00e9s emberi hib\u00e1imnak, tetsz\u00e9s szerinti magyar\u00e1zkod\u00e1sra, \u00e1m a rengeteg id\u00e9zettel \u00e9s idegen kifejez\u00e9ssel t\u0171zdelt gondolathalmaz manaps\u00e1g m\u00e1r ink\u00e1bb zavar\u00f3an hathat.<\/p>\n\n\n\n<p>Ami Goethe tanulm\u00e1ny\u00e1t illeti, \u0151t neh\u00e9z t\u00falsz\u00e1rnyalni (k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a Winckelmann Tham\u00fcrisz-i be\u00e1ll\u00edtotts\u00e1g\u00e1t \u00f6vez\u0151 tapintat\u00e1t), nem besz\u00e9lve arr\u00f3l, hogy kiss\u00e9 idej\u00e9tm\u00falt.<\/p>\n\n\n\n<p>Nem lehet kihagyni, meg nem eml\u00edteni Goeth\u00e9t, aki az els\u0151k k\u00f6z\u00f6tt \u00edrt tanulm\u00e1nyt Winckelmannr\u00f3l, s kezdeti l\u00f6k\u00e9st adott e m\u0171 meg\u00edr\u00e1s\u00e1hoz. Marquard szellemes m\u0171faja pedig b\u00e1rmennyire is szimpatikus, szerkezetileg nem felel meg c\u00e9lomnak. T\u00fals\u00e1gosan tudatos \u00e9s el\u0151re tervez\u0151, po\u00e9ngyilkos st\u00edlusa pedig homlokegyenest ellentmond az \u00e9n elk\u00e9pzel\u00e9semnek.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00daj, affirmat\u00edv m\u00f3dszerrel pr\u00f3b\u00e1lkozom teh\u00e1t, rem\u00e9lve, hogy munk\u00e1m sor\u00e1n siker\u00fcl nemcsak sz\u00f3rakoztatnom, hanem elgondolkodtatni is az olvas\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n<p>B\u00e1r a t\u00e9ma felvezet\u00e9s\u00e9t l\u00e1tsz\u00f3lag lass\u00edtja, \u00e1m m\u00e9g elindul\u00e1sunk pillanat\u00e1ban elengedhetetlennek t\u0171nik az \u00edr\u00e1s mott\u00f3j\u00e1nak megmagyar\u00e1z\u00e1sa. T\u00e1volr\u00f3l sem \u00f6nk\u00e9nyes \u00e9s mag\u00e1nak val\u00f3 d\u00f6nt\u00e9sr\u0151l van sz\u00f3; mint a k\u00e9s\u0151bbiekben majd kider\u00fcl, ez a Goethe maxim\u00e1i \u00e9s reflexi\u00f3i k\u00f6z\u00f6tt tal\u00e1lt meglehet\u0151sen provokat\u00edv hang\u00fa felsz\u00f3l\u00edt\u00e1s nemcsak Winckelmann r\u00f3mai idegenvezet\u0151i id\u0151szak\u00e1nak h\u0171 kifejez\u0151je, hanem ki\u00e1br\u00e1nd\u00edt\u00f3an tart\u00f3s, megoldand\u00f3 gondja t\u00e1rsadalmunknak.<\/p>\n\n\n\n<p>A \u201eMit bajl\u00f3dtok Hom\u00e9rosszal? Hiszen nem \u00e9rtitek\u201d id\u0151t\u00e1ll\u00f3 sz\u00e1monk\u00e9r\u00e9se teh\u00e1t nemcsak az 1700-as \u00e9vek (t\u00e1rsadalm\u00e1nak) t\u00f6rt\u00e9nelem ir\u00e1nt kinyilv\u00e1n\u00edtott k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9g\u00e9nek jellemz\u0151 jelens\u00e9ge, hanem sajnos az az\u00f3ta eltelt korok \u00e1tlagemberei k\u00f6z\u00f6ny\u00e9nek, \u00e9rtetlens\u00e9g\u00e9nek kifejez\u0151je is. (Az eml\u00edtett k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9ggel Winckelmann m\u00e1r R\u00f3m\u00e1ban szembes\u00fclt \u2013 szenvedett is t\u0151le eleget \u2013, s ennek hat\u00e1s\u00e1ra sz\u00fcntelen\u00fcl megfogadta, hogy t\u00f6bb\u00e9 senkit sem kalauzol k\u00f6rbe R\u00f3m\u00e1ban, \u00e1m er\u0151lk\u00f6d\u00e9se, kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1ga miatt \u00e1lland\u00f3an cs\u0151d\u00f6t mondott, \u00edgy \u00fajra \u00e9s \u00fajra engedve Albani \u00e9s m\u00e1s b\u00edborosok k\u00e9r\u00e9s\u00e9nek, olyan szem\u00e9lyis\u00e9geket kalauzolt, mint a dessaui herceg, macklenburg-strelitzi \u00e9s braunschweigi tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6s vagy b\u00e1r\u00f3 Riedesel. Mint bosszankod\u00f3 hang\u00fa leveleib\u0151l kider\u00fcl, ezek a fejedelmi f\u0151k \u00f6nhitt, a m\u0171v\u00e9szeti \u00e9rt\u00e9kek ir\u00e1nt k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s, siet\u0151s, mit sem l\u00e1t\u00f3 idegenek voltak a sz\u00e1m\u00e1ra. \u201eAzt hiszem, az\u00e9rt j\u00f6ttem R\u00f3m\u00e1ba, hogy egy kiss\u00e9 f\u00f6lnyissam azok szem\u00e9t, akik ut\u00e1nam l\u00e1tj\u00e1k majd: persze csak a m\u0171v\u00e9szekr\u0151l besz\u00e9lek, hiszen a gavall\u00e9rok, mint bolondok \u00e9rkeznek ide, s szamarakk\u00e9nt t\u00e1voznak.\u201d (Winckelmann levele Berendisnek 1756. j\u00falius 8-\u00e1n. Radn\u00f3ti S\u00e1ndor ford\u00edt\u00e1sa.)<\/p>\n\n\n\n<p>Egy m\u00e1sik level\u00e9ben pedig Cicer\u00f3t id\u00e9zi, aki a k\u00f6vetkez\u0151ket \u00edrta: \u201eAth\u00e9nban m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta nem besz\u00e9lhet\u00fcnk maguknak az ath\u00e9niaknak a m\u0171velts\u00e9g\u00e9r\u0151l; ez a v\u00e1ros m\u00e9g mindig tudom\u00e1nyos kutat\u00e1sok sz\u00ednhelye, de ezekkel m\u00e1r nem az otthoniak foglalkoznak, hanem olyan idegenek, akiket mintegy rabul ejtett a v\u00e1ros neve \u00e9s tekint\u00e9lye.\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>Igen, Cicero idej\u00e9ben Ath\u00e9n a turist\u00e1k \u00e9s a tanulni v\u00e1gy\u00f3k v\u00e1rosa lett. A filoz\u00f3fiai iskol\u00e1k tov\u00e1bbra is fenn\u00e1lltak, \u00e9s b\u00e1r vezet\u0151ik ez ut\u00e1n is neves tud\u00f3sok voltak, m\u00e9gsem tudtak t\u00f6bb\u00e9 a szellemi \u00e9let akt\u00edv ir\u00e1ny\u00edt\u00f3i lenni. Mindamellett m\u00e9g sok\u00e1ig megmaradt domicilium studiorumnak. Winckelmann tapasztalatai alapj\u00e1n most m\u00e1r R\u00f3ma jutott Ath\u00e9n sors\u00e1ra, \u00e9s saj\u00e1t mag\u00e1t tekintette annak a bizonyos idegennek, akit rabul ejtett a v\u00e1ros m\u00faltja, gazdags\u00e1ga \u00e9s lehet\u0151s\u00e9gei.<\/p>\n\n\n\n<p>Sajnos ez a m\u00falt ir\u00e1ny\u00e1ban megnyilv\u00e1nul\u00f3 k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9g, ami komoly szellemi hi\u00e1nyoss\u00e1gra utal, b\u00e1r tal\u00e1n nem is tudatosul benn\u00fcnk, \u00fagy t\u0171nik, v\u00e9gzetesen meghat\u00e1rozza az \u00e9let\u00fcnket. Montaigne egy \u00edr\u00e1s\u00e1ban Arisztarkhoszra hivatkozik, aki azon kesergett, hogy: \u201eHajdan\u00e1ban alig akadt h\u00e9t b\u00f6lcs a vil\u00e1gon, az \u0151 idej\u00e9ben pedig alig akadt h\u00e9t tudatlan.\u201d Nem siker\u00fclt kinyomoznom, hogy Montaigne melyik Arisztarkhoszra gondolt, a Tegad\u00e1b\u00f3l sz\u00e1rmaz\u00f3, majd sz\u00e1z \u00e9vet meg\u00e9lt, hetven trag\u00e9di\u00e1t alkot\u00f3 Arisztarkhoszra, vagy a Szamosz sziget\u00e9n egykor \u00e9l\u0151 matematikus \u00e9s asztron\u00f3mus Arisztarkhoszra, avagy a h\u00edres alexandriai grammatikusra, sz\u00f6vegkritikusra. Nyilv\u00e1n b\u00e1rmelyik\u00fck mondta, igazat adhatunk neki.<\/p>\n\n\n\n<p>Ma m\u00e1r nem tal\u00e1lunk ostoba embert, kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl minden egyes t\u00e9m\u00e1ban (a labdar\u00fag\u00e1son \u00e9s a politik\u00e1n t\u00fal is) hajland\u00f3k vagyunk v\u00e9lem\u00e9nyt nyilv\u00e1n\u00edtani, \u00e9s tessz\u00fck ezt ugyanazzal a magabiztoss\u00e1ggal, amelyet Sz\u00f3krat\u00e9sz tapasztalt, amikor \u201ek\u00f6zv\u00e9lem\u00e9ny-kutat\u00e1st\u201d v\u00e9gzett v\u00e1rosa mesteremberei k\u00f6z\u00f6tt. Okoss\u00e1gunk meggy\u0151z\u0151 ereje olyannyira er\u0151s, hogy a k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9get, mint lehets\u00e9ges gyarl\u00f3 tulajdons\u00e1gunkat kit\u00f6r\u00f6lte a \u201eszellemi hi\u00e1nyoss\u00e1gok\u201d sor\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n<p>(A szamoszi Arisztarkhoszt egy\u00e9bk\u00e9nt Spengler is eml\u00edti f\u0151 m\u0171v\u00e9ben <em>A nyugat alkony\u00e1ban<\/em>, azzal, hogy gondolatait az \u00f3koriak teljes k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9ggel fogadt\u00e1k, \u00e9s hamarosan \u2013 mondhatni sz\u00e1nd\u00e9kosan \u2013 el is felejtett\u00e9k.)<\/p>\n\n\n\n<p>Bizony, bosszant\u00f3 l\u00e1tni a k\u00f6z\u00f6ny r\u00e1teleped\u00e9s\u00e9t a lelk\u00fcnkre; ahogy egy bizonyos ostorosgomba telepedett a ma m\u00e1r kihal\u00e1s sz\u00e9l\u00e9n \u00e1ll\u00f3 panamai csonkaujj\u00fa b\u00e9k\u00e1k test\u00e9re, megakad\u00e1lyozva, hogy a b\u0151r\u00fck\u00f6n kereszt\u00fcl l\u00e9tfontoss\u00e1g\u00fa elektrolitokat vegyenek fel, s ezzel sz\u00edvb\u00e9nul\u00e1st \u00e9s a b\u00e9k\u00e1k azonnali hal\u00e1l\u00e1t, s\u0151t kihal\u00e1s\u00e1t okozta, \u00fagy telepszik r\u00e1nk a k\u00f6z\u00f6ny, az \u00e9rdektelens\u00e9g pen\u00e9sze. \u00cdgy sorvadnak el fiatal lelkeink is, akiknek nem adatik meg magukba sz\u00edvni a m\u00falt l\u00e9tfontoss\u00e1g\u00fa ismereteit.<\/p>\n\n\n\n<p>Persze, a vil\u00e1g h\u00edrhedt, megr\u00f6gz\u00f6tt k\u00f6z\u00f6nye val\u00f3j\u00e1ban csak mesters\u00e9ges, hamis k\u00e9pzet, hiszen egy r\u00e9teg \u2013 amely t\u00e1rsadalmi r\u00e9teg mindig is k\u00fcl\u00f6n kezelte \u00f6nmag\u00e1t \u2013 tov\u00e1bbra is \u00e9rz\u00e9kenyen figyeli a m\u00faltbeli felfedez\u00e9seket, \u00e9s k\u00e9pvisel\u0151i lassan m\u00e1r nemcsak \u00f3kori szobrok gy\u0171jt\u0151ik\u00e9nt v\u00e1logatnak a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 m\u00f3don piacra ker\u00fclt alkot\u00e1sok k\u00f6z\u00fcl, hanem fossz\u00edli\u00e1kat \u00e9s hatalmas \u0151sl\u00e9nyek csontv\u00e1zait is vehemensen v\u00e1s\u00e1rolj\u00e1k, \u00fagymond \u201esaj\u00e1t sz\u00fcks\u00e9gletre\u201d. Ennek az intellektu\u00e1lis elitnek, melynek anyagi h\u00e1ttere \u00e9s szellemi felk\u00e9sz\u00fclts\u00e9ge semmik\u00e9pp sem elhanyagolhat\u00f3, a szervezetts\u00e9ge, c\u00e9ljai \u00e9s t\u00f6rekv\u00e9sei az eml\u00edtett k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s \u2013 \u00e9s nemcsak a k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s! \u2013 r\u00e9teg sz\u00e1m\u00e1ra meghat\u00e1rozhatatlanok, felm\u00e9rhetetlenek, ismeretlenek.<\/p>\n\n\n\n<p>\u201e\u0150k\u201d a r\u00e9gi arisztokrat\u00e1kra jellemz\u0151 t\u00e1vols\u00e1gtart\u00e1ssal egy ment\u00e1lis szakad\u00e9k t\u00faloldal\u00e1r\u00f3l szeml\u00e9lik az \u201eoda\u00e1t\u201d \u00e9l\u0151 t\u00e1rsadalmat (benn\u00fcnket), s teljesen \u00e9rthet\u0151en a visszah\u00faz\u00f3d\u00e1st v\u00e1lasztj\u00e1k, semmint holmi felesleges magyar\u00e1zkod\u00e1sra fecs\u00e9relj\u00e9k a p\u00e9nzszerz\u00e9sre, golfoz\u00e1sra \u00e9s t\u00e1rlatok l\u00e1togat\u00e1s\u00e1ra sz\u00e1nt idej\u00fcket.<\/p>\n\n\n\n<p>Ez a r\u00e9teg nemcsak a mi korunk \u00e9lvez\u0151je, eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9nelm\u00fcnk folyamatos r\u00e9sztvev\u0151je, t\u00fal\u00e9l\u0151je, s \u00edgy meghat\u00e1roz\u00f3 r\u00e9sz\u00e9t alkotta Winckelmann kora t\u00e1rsadalm\u00e1nak is. S amik\u00e9pp ma nem, \u00fagy akkor sem nagyon hittek abban, hogy az egyszer\u0171 emberek b\u00e1rmikor is fog\u00e9konyak lesznek a m\u0171v\u00e9szetre. (Winckelmann elv\u00e1r\u00e1sa is csak a m\u0171v\u00e9szekre vonatkozott.)<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmann er\u0151lk\u00f6d\u00e9s\u00e9nek, harc\u00e1nak els\u0151 f\u00e1zisa val\u00f3j\u00e1ban err\u0151l sz\u00f3l: a foltoz\u00f3varga fia is \u00e1tt\u00f6rheti az el\u0151\u00edt\u00e9let fal\u00e1t, felt\u00f6ltheti azt a bizonyos ment\u00e1lis szakad\u00e9kot s felker\u00fclhet az ismereteknek arra a szirtfok\u00e1ra, amely elismertt\u00e9 teheti \u0151t a fels\u0151bb oszt\u00e1lyok szem\u00e9ben. Igaz, c\u00e9lja el\u00e9r\u00e9s\u00e9hez \u00f3ri\u00e1si amb\u00edci\u00f3ra, tud\u00e1sv\u00e1gyra \u00e9s kitart\u00e1sra volt sz\u00fcks\u00e9ge. Nem el\u00e9gedett meg azzal, amit a kor iskol\u00e1i ny\u00fajtottak neki: mivel az \u00f3kor m\u0171v\u00e9szete ir\u00e1nti vonzalm\u00e1t \u00e9s a hittan\u00f3r\u00e1k \u00e1ltal bel\u00e9 sulykolt kereszt\u00e9ny szeml\u00e9letet nem tudta \u00f6sszhangba hozni, ez\u00e9rt saj\u00e1t \u00fatj\u00e1n indult el.<\/p>\n\n\n\n<p>P\u00e9nztelens\u00e9ge eleve kudarcra \u00edt\u00e9lte volna, \u00e1m \u0151 \u00e9szrevette a kereszt\u00e9nys\u00e9gben rejl\u0151 lehet\u0151s\u00e9geket, s miut\u00e1n a drezdai nuncius meg\u00edg\u00e9rte neki, hogy R\u00f3m\u00e1ban k\u00f6nyvt\u00e1rnoki \u00e1ll\u00e1st szerez sz\u00e1m\u00e1ra, 1754-ben gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00e1tt\u00e9rt a katolikus vall\u00e1sra. Ezzel az \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9s fel\u00e9 vezet\u0151 \u00fat megny\u00edlt el\u0151tte. Ez lett teh\u00e1t a \u201ekezdet\u201d meghat\u00e1roz\u00e1s\u00e1hoz vezet\u0151 \u00fat kezdete.<\/p>\n\n\n\n<p>Sz\u00e1szorsz\u00e1gi Frigyes \u00c1gost, m\u00e1s n\u00e9ven III. \u00c1gost v\u00e1lasztott lengyel kir\u00e1ly \u00e9s litv\u00e1n nagyfejedelem \u00e9vi 200 tall\u00e9r seg\u00e9lyd\u00edj\u00e1val 1755-ben v\u00e9gre R\u00f3m\u00e1ba ker\u00fclt, ahol t\u00f6bb b\u00edboros f\u0151pap (Passionei, Albani \u00e9s Archinto) p\u00e1rtfog\u00e1sa al\u00e1 vette. Sz\u00edv\u00f3s kitart\u00e1sa mellett \u00e9let\u00e9ben ezek a kapcsolatok azok, amelyek p\u00e1ly\u00e1j\u00e1n el\u0151re seg\u00edtett\u00e9k. Nem mellesleg pedig, Anton Raphael Mengs, az ismert fest\u0151 bizalmas bar\u00e1ts\u00e1g\u00e1ba fogadta. Mindketten Tham\u00fcrisz ut\u00f3daik\u00e9nt \u00e9ltek s \u00e9vekig egy\u00fctt laktak. (A Mengsszel val\u00f3 kapcsolat az\u00e9rt v\u00e1lt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen jelent\u0151ss\u00e9 Winckelmann \u00e9let\u00e9ben, mert olvasotts\u00e1ga ellen\u00e9re is be kellett l\u00e1tnia, hogy mindez kev\u00e9s ahhoz, hogy eruditusb\u00f3l igaz connaisseurr\u00e9 v\u00e1lj\u00e9k. J\u00f3l tudta, hogy mindaz, amit a g\u00f6r\u00f6g m\u0171v\u00e9szetr\u0151l olvasott, kev\u00e9s a tov\u00e1bbl\u00e9p\u00e9shez. Meg\u00edrhatta volna m\u0171v\u00e9t an\u00e9lk\u00fcl, hogy szem\u00e9lyes tapasztalata \u00e9s \u00e1ttekint\u00e9se lett volna, \u00e1m \u0151t nem ilyen f\u00e1b\u00f3l faragt\u00e1k; a szakma \u201eigazi\u201d \u00e9rt\u0151j\u00e9v\u00e9 szeretett volna v\u00e1lni. \u00c9s ebben seg\u00edtett neki, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt, Mengs.)<\/p>\n\n\n\n<p>Az igazs\u00e1ghoz tartozik, legal\u00e1bbis Jonathan Richardson \u00edt\u00e9lete szerint, hogy m\u00e9g R\u00f3ma el\u0151tt Winckelmann \u00fagy alkotta meg az \u00f3kori m\u0171v\u00e9szetnek a g\u00f6r\u00f6g plasztik\u00e1ra \u00f6sszpontos\u00edt\u00f3 \u201eLehrgeb\u00e4ude\u201d-j\u00e1t, hogy azokban az \u00e9vekben nem l\u00e1tott g\u00f6r\u00f6g szobrot. S\u0151t mi t\u00f6bb, k\u00e9t-h\u00e1rom kiv\u00e9telt\u0151l eltekintve m\u00e9g r\u00f3mai m\u00e1solatuk form\u00e1j\u00e1ban sem l\u00e1thatta azokat.<\/p>\n\n\n\n<p><strong><em>2. sz\u00e1m\u00fa id\u00e9zet<\/em><\/strong><\/p>\n\n\n\n<p><strong><em>\u201eMiut\u00e1n m\u00e1r t\u00f6bb m\u0171ve jelent meg az antik m\u0171v\u00e9szet probl\u00e9m\u00e1ir\u00f3l, egyre dolgozott a Geschichte der Kunst des Altertums (Az \u00f3kor m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek t\u00f6rt\u00e9nete) c\u00edm\u0171 korszakalkot\u00f3 m\u0171v\u00e9n. Ez a modern m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net els\u0151 \u00edr\u00e1sa. Meg\u00e1llap\u00edtotta a g\u00f6r\u00f6g m\u0171v\u00e9szet st\u00edlusait, korszakait \u00e9s ide\u00e1lt\u00edpusait, a r\u00f3mai m\u00e1solatok k\u00f6z\u00f6tt azonban m\u00e9g nem tudott k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get tenni.\u201d<\/em><\/strong><\/p>\n\n\n\n<p>\u00d3, igen, a st\u00edlus! A st\u00edlus meghat\u00e1roz\u00e1sa \u2013 \u00e9s most a saj\u00e1t st\u00edlusomr\u00f3l besz\u00e9lek \u2013 olykor sz\u00e1momra is neh\u00e9zs\u00e9get okozott. Jelen esetben ez az eml\u00edtett k\u00e9tely \u00e9ppen ezt a Winckelmannr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 \u00edr\u00e1st \u00e9rintette legink\u00e1bb, \u00e1m a st\u00edlus k\u00e9rd\u00e9se m\u00e9g a legkev\u00e9sb\u00e9 t\u0171nt aggaszt\u00f3nak. Sokkal nyomaszt\u00f3bb, megoldand\u00f3 gondk\u00e9nt emelkedett el\u0151ttem egy olyan \u00edr\u00f3i n\u00e9z\u0151pont meghat\u00e1roz\u00e1sa, amely mind engem, mind az olvas\u00f3t a lehet\u0151 legk\u00f6zelebb viszi a t\u00f6rt\u00e9net l\u00e9nyegi r\u00e9sz\u00e9hez \u2013 \u00e9s akkor m\u00e9g nem besz\u00e9ltem arr\u00f3l a hi\u00e1ny\u00e9rzetr\u0151l, amely hi\u00e1nyos ismereteimb\u0151l fakad\u00f3an \u00e1lland\u00f3an arra \u00f6szt\u00f6k\u00e9lt, hogy a t\u00e9m\u00e1t a lehet\u0151 legalaposabban k\u00f6r\u00fclj\u00e1rjam. T\u00f6bb \u00edr\u00f3koll\u00e9ga is megjegyezte m\u00e1r, hogy \u00edr\u00e1s k\u00f6zben minden jav\u00edt\u00e1ssal \u00f6nmagunkat t\u00f6k\u00e9letes\u00edtj\u00fck, s val\u00f3ban tapasztalnom kellett, hogy a rengeteg Winckelmannal kapcsolatos anyag tanulm\u00e1nyoz\u00e1sa k\u00f6zben eleinte k\u00f6zelebbinek \u00e9reztem \u00e9s jobban meg tudtam fogalmazni az \u0151 n\u00e9zeteit, mint a saj\u00e1tjaimat, ugyanakkor v\u00e9g\u00fcl mindez \u00f6nmagam megismer\u00e9s\u00e9hez is k\u00f6zelebb vitt.<\/p>\n\n\n\n<p>Eszembe jut Spengler \u201em\u0171termi barn\u00e1ja\u201d, amelyet (legal\u00e1bbis szerinte) a legnagyobb fest\u0151m\u0171v\u00e9szek k\u00f6z\u00fcl sem sokan \u00e9rtettek meg, s \u201eamely egyre jobban tomp\u00edtotta az \u00f6sszes t\u00f6bbi sz\u00edn val\u00f3s\u00e1g\u00e1t\u201d. Winckelmann valami hasonl\u00f3 szerepet j\u00e1tszhatott R\u00f3ma m\u0171v\u00e9szeti meg\u00edt\u00e9l\u00e9s\u00e9ben. Okoss\u00e1g\u00e1val, kitart\u00e1s\u00e1val \u00e9s f\u0151 m\u0171v\u00e9vel kit\u0171nt a \u201ebennsz\u00fcl\u00f6tt\u201d b\u00edborosok \u00e9s m\u0171v\u00e9szek k\u00f6z\u00fcl, s valljuk be, maradand\u00f3bb a neve, mint az eml\u00edtett szem\u00e9lyek\u00e9.<\/p>\n\n\n\n<p>A \u201esz\u00e9lesebb r\u00e1l\u00e1t\u00e1s\u201d \u00e9rdek\u00e9ben megeml\u00edtem, hogy Newton az <em>Optika<\/em> c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9ben els\u0151k\u00e9nt \u00edrta meg a spektrum f\u0151bb sz\u00edneinek meghat\u00e1roz\u00e1s\u00e1t. Ezek a k\u00f6vetkez\u0151k: v\u00f6r\u00f6s, narancs, s\u00e1rga, z\u00f6ld, k\u00e9k, ibolya. A sziv\u00e1rv\u00e1ny alapsz\u00ednei k\u00f6z\u00f6tt nem szerepel a barna.<\/p>\n\n\n\n<p>A Naturalis Historic\u00e1b\u00f3l azt is megtudhatjuk, hogy Apell\u00e9sz kidolgozott egy mind\u00f6ssze n\u00e9gy sz\u00ednre alapul\u00f3 fest\u00e9szeti elj\u00e1r\u00e1st. Ezt h\u00edvj\u00e1k \u201eg\u00f6r\u00f6g n\u00e9gy sz\u00edn palett\u00e1nak\u201d vagy \u201eApell\u00e9sz-palett\u00e1nak\u201d is. Apell\u00e9sz ugyanis m\u00e9g csak a n\u00e9gy alapsz\u00ednt haszn\u00e1lta: a feh\u00e9r (kr\u00e9ta), fekete (fasz\u00e9n-fekete), s\u00e1rga (okker), v\u00f6r\u00f6s (okker). Plinius szerint az igaz\u00e1n nagy m\u0171v\u00e9sz, mint amilyen Apell\u00e9sz is, b\u00e1rmit \u00e9leth\u0171en k\u00e9pes \u00e1br\u00e1zolni a fenti n\u00e9gy sz\u00ednnel.<\/p>\n\n\n\n<p>A fent le\u00edrtak alapj\u00e1n \u2013 \u00fajabb hasonlattal \u00e9lve \u2013 Winckelmann nem a \u201en\u00e9gy sz\u00edn palett\u00e1j\u00e1b\u00f3l\u201d \u00e9p\u00edtkezett, \u00e9s nem is a sziv\u00e1rv\u00e1ny alapsz\u00edneib\u0151l. Winckelmann a saj\u00e1t barn\u00e1j\u00e1val \u00faj sz\u00ednt jelentett a m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek kutat\u00e1s\u00e1ban, felt\u00e1r\u00e1s\u00e1ban. \u0150 volt az a sz\u00edn, amely csak j\u00f3val k\u00e9s\u0151bb nyert teret, kapott \u00faj \u00e9rtelmez\u00e9st \u00e9s elismer\u00e9st.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s ugyan mib\u0151l, mely \u201esz\u00ednekb\u0151l\u201d keverte ki mag\u00e1t?<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmannunk \u2013 mint m\u00e1r eml\u00edtettem, tud\u00e1sv\u00e1gy\u00e1nak \u00e9s kitart\u00e1s\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en \u2013 meglehet\u0151sen olvasott ember h\u00edr\u00e9ben \u00e1llt. A gimn\u00e1ziumot Berlinben v\u00e9gezte, az egyetemen sokoldal\u00fa tanulm\u00e1nyokkal foglalkozott. (Hall\u00e9ban teol\u00f3gi\u00e1t \u00e9s \u00f3kori irodalmat hallgatott, Jen\u00e1ban matematik\u00e1t \u00e9s orvostant.) Mikor B\u00fcneau gr\u00f3f k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1ba ker\u00fclt, melyr\u0151l Goethe is elismer\u0151en nyilatkozott, s kijelentette, hogy Eur\u00f3pa egyik legnagyobb k\u00f6nyvt\u00e1ra, amely negyvenezer k\u00f6tetet tartalmazott (a m\u00e1sik, tal\u00e1n m\u00e9g nagyobb k\u00f6nyvt\u00e1rral Domenico Passioneri b\u00edboros b\u00fcszk\u00e9lkedhetett), Hom\u00e9rosz, H\u00e9rodotosz , Szophokl\u00e9sz, Xenoph\u00f3n \u00e9s Plat\u00f3n m\u0171veit olvasgatta.<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmann ezen k\u00edv\u00fcl nagyon elsz\u00e1nt is volt. Drezda k\u00f6zels\u00e9g\u00e9nek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en a m\u0171v\u00e9szetek ir\u00e1nt val\u00f3 rokonszenve \u2013 Correggio, Tiziano, Tintoretto, Giorgione, Caravaggio, Guido Reni, a Carracciak, Veronese m\u0171veit nemcsak hogy l\u00e1tta, de els\u0151 munk\u00e1ja ezen m\u0171vek ismertet\u00e9s\u00e9r\u0151l sz\u00f3l! \u2013 m\u00e1r ekkor val\u00f3s\u00e1gos rajong\u00e1ss\u00e1 fokoz\u00f3dott. Ez volt teh\u00e1t az \u201eegyik sz\u00edn\u201d.<\/p>\n\n\n\n<p>M\u00e1r ekkor pontosan tudta, mit akar el\u00e9rni, mi a c\u00e9lja \u00e9s hogyan val\u00f3s\u00edthatja meg mindezt. Nem v\u00e9letlen\u00fcl \u00edrta r\u00f3la Friedrich Schlegel: \u201eAz els\u0151 k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk, kiben a mor\u00e1l intellektu\u00e1lis szeml\u00e9lete \u00e9lt, \u00e9s aki a m\u0171v\u00e9szet \u00e9s az \u00f3kor alakjaiban felismerte \u00e9s az istens\u00e9gt\u0151l lelkesen hirdette a t\u00f6k\u00e9letes emberis\u00e9g \u0151sk\u00e9p\u00e9t, a szent Winckelmann volt.\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>Az els\u0151 eml\u00edtett alkot\u00f3elem, melyb\u0151l \u00f6nmaga barnas\u00e1g\u00e1t kikeverte, a tud\u00e1sv\u00e1gy mell\u00e9 felsorakozott h\u00e1t a t\u00f6rt\u00e9nelmi szeml\u00e9let sz\u00edne is, amely ugyancsak hasznosnak bizonyult a k\u00e9s\u0151bbi sors\u00e1t illet\u0151en. Winckelmann volt ugyanis az els\u0151k egyike, aki a m\u0171v\u00e9szetet t\u00f6rt\u00e9nelmi folyamatk\u00e9nt, mint a t\u00f6rt\u00e9nelem produktum\u00e1t fogta fel, s m\u0171v\u00e9ben egys\u00e9ges m\u0171v\u00e9 gy\u00farta \u00f6ssze. \u00c9letm\u0171v\u00e9nek sok \u201ereped\u00e9s\u00e9re\u201d, hib\u00e1j\u00e1ra \u00e9s hi\u00e1nyoss\u00e1g\u00e1ra h\u00edvt\u00e1k fel a figyelmet t\u0151lem \u00e9rt\u0151bb szakemberek. Ezeket a n\u00e9zeteket nem k\u00edv\u00e1nom t\u00falmagyar\u00e1zni, mintha magam is szakembere lenn\u00e9k a t\u00e9m\u00e1nak (ism\u00e9t hangs\u00falyozom: nem vagyok az), \u00e9s nem is k\u00edv\u00e1nok vel\u00fck vit\u00e1ba sem bonyol\u00f3dni, csak fejet hajtok az elhat\u00e1roz\u00e1s el\u0151tt, amely mindazt a m\u0171v\u00e9szeti, t\u00e1rgyi anyagot (legal\u00e1bbis egy r\u00e9sz\u00e9t), ami addig felfedezetlen\u00fcl, rendszertelen\u00fcl hevert szanasz\u00e9t Eur\u00f3p\u00e1ban, valaki v\u00e9gre sz\u00e1mba vette \u00e9s egys\u00e9ges fogalmi rendszerbe illesztette. Nyilv\u00e1n rendet akart teremteni a rendetlens\u00e9gben, \u00e9s eml\u00e9keztetni akarta a vil\u00e1got elfelejtett hagyom\u00e1nyaira, \u00e9rt\u00e9keire.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s er\u0151lk\u00f6d\u00e9sei k\u00f6z\u00f6tt szerencs\u00e9je lett. Ugyanis terv\u00e9nek megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1hoz \u00e9pp a legmegfelel\u0151bb korban sz\u00fcletett. A g\u00f6r\u00f6g \u00e9s r\u00f3mai leletek felfedez\u00e9s\u00e9re pontosan az ezerh\u00e9tsz\u00e1zas \u00e9vek t\u0171ntek a legalkalmasabbnak. Ez volt az az id\u0151szak, amikor nemcsak Winckelmann, hanem eg\u00e9sz Eur\u00f3pa \u00e9rdekl\u0151dni kezdett m\u00faltj\u00e1nak m\u0171v\u00e9szeti \u00e9rt\u00e9kei ir\u00e1nt. \u00c1sat\u00e1sok r\u00e9v\u00e9n \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb leletek ker\u00fcltek el\u0151. 1719-ben megtal\u00e1lt\u00e1k Herculaneum romjait, melyeket a Vez\u00fav kit\u00f6r\u00e9sekor l\u00e1va bor\u00edtott be, b\u00e1r igaz, hogy a megszil\u00e1rdult l\u00e1va lehetetlenn\u00e9 tette a leletek teljes felt\u00e1r\u00e1s\u00e1t. Az 1748-ban megkezdett pompeji \u00e1sat\u00e1sok m\u00e1r eredm\u00e9nyesebbnek bizonyultak, ezt a v\u00e1rost ugyanis csak vulkanikus hamu bor\u00edtotta, a m\u0171eml\u00e9kek jobb \u00e1llapotban maradtak, \u00e9s a kev\u00e9sb\u00e9 kem\u00e9ny fed\u0151r\u00e9tegek megk\u00f6nny\u00edtett\u00e9k a felt\u00e1r\u00e1st. Nem rem\u00e9lt adatok ker\u00fcltek napvil\u00e1gra az \u00f3kor \u00e9let\u00e9r\u0151l \u00e9s m\u0171v\u00e9szet\u00e9r\u0151l. A metszetkiadv\u00e1nyokban, mintak\u00f6nyvekben k\u00f6zreadott, \u00fajonnan megismert \u00f3kori eml\u00e9kek, adatok R\u00f3ma monument\u00e1lis m\u0171v\u00e9szet\u00e9t \u00e9s az addig kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9rt\u00e9kelt m\u0171eml\u00e9kek maradv\u00e1nyait is \u00faj megvil\u00e1g\u00edt\u00e1sba helyezt\u00e9k. Ennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151 p\u00e9ld\u00e1ul, hogy tanulm\u00e1nyozni kezdt\u00e9k az addig elhanyagolt \u00f3kori eml\u00e9keket.<\/p>\n\n\n\n<p>Ebb\u0151l k\u00f6vetkezik, hogy Winckelmann nem mag\u00e1nyos lovagk\u00e9nt v\u00edvta csat\u00e1j\u00e1t. El\u0151sz\u00f6r az\u00e9rt nem tarthat\u00f3 mag\u00e1nyosnak, mert meglehet\u0151sen sz\u00e9les volt azoknak a szakembereknek a k\u00f6re, akik hasonl\u00f3 c\u00e9l \u00e1ltal vez\u00e9relve igyekeztek felkutatni m\u0171v\u00e9szeti \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00fcnket, m\u00e1sodsorban pedig az\u00e9rt, mert az \u0151 h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt is hatalmas p\u00e1rtfog\u00f3k \u00e1lltak.<\/p>\n\n\n\n<p>A riv\u00e1lisok k\u00f6z\u00fcl eml\u00edthetem Julien David Le Roy nev\u00e9t, aki ugyan csup\u00e1n h\u00e1rom h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6tt Ath\u00e9nban, \u00e1m a g\u00f6r\u00f6g eml\u00e9km\u0171veket sz\u00e9les, egyetemes kultur\u00e1lis kontextusban kutatta, \u00f6sszehasonl\u00edtva a r\u00f3mai \u00f6r\u00f6ks\u00e9ggel, \u00e9s Konstantin\u00e1polyba is elutazott, hogy tanulm\u00e1nyozza a g\u00f6r\u00f6g hagyom\u00e1ny biz\u00e1nci fejl\u0151d\u00e9s\u00e9t. Le Roy 1758-ban nyomtatta ki <em>A g\u00f6r\u00f6g legszebb eml\u00e9kek romjait (Les Ruines des plus beaux monuments).<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Figyelmetlen \u00e9s udvariatlan lenn\u00e9k, ha nem eml\u00edten\u00e9m meg James Stuart \u00e9s Nicholas Revett nev\u00e9t. 1751-ben g\u00f6r\u00f6g m\u0171eml\u00e9kek felkutat\u00e1s\u00e1ra indultak \u00e9s \u00f6t esztend\u0151t t\u00f6lt\u00f6ttek G\u00f6r\u00f6gorsz\u00e1gban. 1762-ben kiadt\u00e1k Ath\u00e9n \u00f3kori m\u0171eml\u00e9keir\u0151l sz\u00f3l\u00f3 munk\u00e1juk els\u0151 k\u00f6tet\u00e9t. (A m\u0171 v\u00e9g\u00fcl folyamatosan n\u00e9gy k\u00f6tetre b\u0151v\u00fclt, a negyedik k\u00f6tet csak 1816-ban jelent meg, s\u0151t megjelent egy kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 k\u00f6tet is. Az illusztr\u00e1ci\u00f3k 368 maratott \u00e9s v\u00e9sett t\u00e1bl\u00e1t, m\u00e9retar\u00e1nyosan rajzolt terveket \u00e9s t\u00e9rk\u00e9peket tartalmaztak.)<\/p>\n\n\n\n<p>Elgondolkodtat\u00f3, hogy ebben a harcban (mert ne felejts\u00fck, harc volt ez a jav\u00e1b\u00f3l) a h\u00e1tt\u00e9rb\u0151l olyan befoly\u00e1sos emberek ir\u00e1ny\u00edtottak, mint a n\u00e1polyi kir\u00e1ly, j\u00f3 p\u00e1r b\u00edboros (Albanival az \u00e9len), vagy Caylus gr\u00f3f. Ez ut\u00f3bbi archeol\u00f3giai tanulm\u00e1nyok c\u00e9lj\u00e1b\u00f3l maga is beutazta Olasz- \u00e9s G\u00f6r\u00f6gorsz\u00e1got, a kis-\u00e1zsiai partvid\u00e9ket, \u00e9s 1717-ben gazdag gy\u0171jtem\u00e9ny birtok\u00e1ban t\u00e9rt vissza Franciaorsz\u00e1gba. Amikor ennyi gazdag szak\u00e9rt\u0151 szorgoskodott ez \u00fcgy\u00f6n, mik\u00e9pp ker\u00fclhetett ki \u00e9pp Winckelmann, a szeg\u00e9ny foltoz\u00f3varga fia (aki r\u00e1ncolt homlokkal, bosszankodva sz\u00e1molgatta, hogy egy-egy r\u00f3mai villa vagy palota megtekint\u00e9se f\u00e9l tall\u00e9rj\u00e1ba ker\u00fcl!) gy\u0151ztesen? Mi\u00e9rt az \u0151 m\u0171v\u00e9t tartj\u00e1k legismertebbnek \u00e9s korszakalkot\u00f3nak?<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmann siker\u00e9nek \u00e9s n\u00e9pszer\u0171s\u00e9g\u00e9nek legf\u0151bb okak\u00e9nt val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a vatik\u00e1ni t\u00e1mogat\u00e1st jel\u00f6lhetj\u00fck meg, amely nemcsak olasz ter\u00fcleteken fejtette ki hat\u00e1s\u00e1t. Winckelmann m\u0171v\u00e9nek francia ford\u00edt\u00e1sa \u2013 szint\u00e9n \u201evatik\u00e1ni\u201d seg\u00edts\u00e9ggel \u2013 ugyancsak nagyot dobott a szerz\u0151 n\u00e9pszer\u0171s\u00e9g\u00e9n. J\u00f3 \u00e9rz\u00e9ke volt ahhoz, hogy meg\u00e9rezze, mikor, mib\u0151l nyerhet seg\u00edts\u00e9get, t\u00e1mogat\u00e1st. A saj\u00e1t \u201ebarna sz\u00edn\u00e9nek\u201d kikever\u00e9s\u00e9hez, megalkot\u00e1s\u00e1hoz teh\u00e1t alaposan felk\u00e9sz\u00fclt, nemzetk\u00f6zi h\u00edrnev\u00e9nek gyors terjed\u00e9s\u00e9t a kor olyan hangad\u00f3 egy\u00e9nis\u00e9gei is seg\u00edtett\u00e9k, mint Diderot \u00e9s Herder.<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmann \u201ebarnas\u00e1g\u00e1nak\u201d l\u00e9nyeg\u00e9t csak azok \u00e9rthetik meg, akik hasonl\u00f3 h\u00e1tr\u00e1nnyal indultak az \u00e9letnek, mint Winckelmann, s akik \u00e9pp \u2013 t\u00e1rsadalmi, gazdas\u00e1gi, ilyen-olyan-amolyan h\u00e1tr\u00e1nyuknak \u201ek\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en\u201d \u00e9rz\u00e9kenyebb bels\u0151 vil\u00e1ggal rendelkeznek. Ezeket az embereket k\u00e9ts\u00e9gbevonhatatlanul gazdagabb k\u00e9pzelet\u00fck, tud\u00e1sszintj\u00fck, emp\u00e1ti\u00e1juk seg\u00edti a k\u00f6rnyezet\u00fck meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9ben \u00e9s az \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9sben. \u0150k \u00e9rtik meg igaz\u00e1n, hogy Winckelmann \u00e1ltal lett a \u201ebarna\u201d a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9netileg meghat\u00e1rozott l\u00e9lek tulajdonk\u00e9ppeni sz\u00edne.<\/p>\n\n\n\n<p>A tiszt\u00e1nl\u00e1t\u00e1s \u00e9rdek\u00e9ben azonban el kell mondani a k\u00f6vetkez\u0151ket is. Az \u00e1sat\u00e1sok n\u00f6vekv\u0151 szakszer\u0171s\u00e9ge, legal\u00e1bbis It\u00e1li\u00e1ban, nem terjedt ki a lel\u0151hely egys\u00e9gben val\u00f3 szeml\u00e9let\u00e9re, az eml\u00edtett nagyurak sokkal ink\u00e1bb olyan kincsesb\u00e1ny\u00e1nak tekintett\u00e9k, amelyben kiz\u00e1r\u00f3lag m\u0171kincseket kerestek. Term\u00e9szetesen az \u00f6nzetlen p\u00e1rtol\u00e1s \u00e9s birtokl\u00e1s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9nek felk\u00edn\u00e1l\u00e1s\u00e1val.<\/p>\n\n\n\n<p>A Tivoli-beli vill\u00e1k kincsei Winckelmann gazd\u00e1j\u00e1nak, Albani b\u00edborosnak a gy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9t gazdag\u00edtott\u00e1k, Herculaneum \u00e9s Pompeji kincsei pedig a n\u00e1polyi kir\u00e1ly porticibeli kast\u00e9ly\u00e1nak muse\u00f3j\u00e1t. \u201eA falfestm\u00e9nyeket kiv\u00e1gt\u00e1k, bekeretezt\u00e9k \u00e9s a Portici-beli palota fal\u00e1ra akasztott\u00e1k, az ed\u00e9nyeket pedig \u00fagy tekintett\u00e9k, mint Sevres-i vagy meisseni darabokat.\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>Ugyanakkor senkinek sem jutott esz\u00e9be, hogy b\u00e1zeli mint\u00e1ra az Amerbach-kabinethez hasonl\u00f3 nyilv\u00e1nos m\u00fazeumot hozzon l\u00e9tre. Ez volt ugyanis Eur\u00f3pa els\u0151 nyilv\u00e1nosan l\u00e1togathat\u00f3 m\u00fazeuma, amelyet 1661-ban nyitottak meg. Ezt mintegy harminc \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb az oxfordi Ashmolean k\u00f6vette, igaz, ez eleinte \u201ecsak\u201d egyetemi m\u00fazeumk\u00e9nt szolg\u00e1lt, csup\u00e1n 1759-ben lett az angoloknak nyilv\u00e1nos m\u00fazeumuk.<\/p>\n\n\n\n<p>A m\u0171t\u00e1rgyak kisaj\u00e1t\u00edt\u00e1s\u00e1nak kritik\u00e1j\u00e1hoz Winckelmann is csatlakozott, de \u0151 nem a felt\u00e1r\u00e1s m\u00f3dj\u00e1t, lass\u00fas\u00e1g\u00e1t, valamint a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9neti hozz\u00e1\u00e9rt\u00e9s hi\u00e1ny\u00e1t r\u00f3tta fel, hanem mindenekel\u0151tt azt a f\u00e9lt\u00e9keny titkol\u00f3z\u00e1st, amely miatt sok mindenhez nem f\u00e9rhetett hozz\u00e1, s amihez igen, arr\u00f3l sem k\u00e9sz\u00edthetett f\u00f6ljegyz\u00e9seket.<\/p>\n\n\n\n<p>\u201eAz \u00f3kori r\u00e9gis\u00e9gek legnagyobb kincsesh\u00e1za Drezd\u00e1ban tal\u00e1lhat\u00f3\u2026 De nem jel\u00f6lhetem meg k\u00f6z\u00fcl\u00fck a legjobb dolgokat, mert a legjelesebb szobrok egy deszkaf\u00e9szerben \u00e1lltak, heringek m\u00f3dj\u00e1ra becsomagolva, \u00e9s n\u00e9zni lehetett azokat, \u00e1m szem\u00fcgyre venni nem.\u201d (Winckelmann levele Berendishez.)<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s akkor m\u00e9g nem eml\u00edtettem az \u00e9szakiak hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s\u00e1t: Correggio legkiv\u00e1l\u00f3bb festm\u00e9nyeit Stockholmban a kir\u00e1lyi ist\u00e1ll\u00f3 ablakai el\u00e9 akasztott\u00e1k, hogy elz\u00e1rj\u00e1k azokat.<\/p>\n\n\n\n<p><strong><em>3. sz\u00e1m\u00fa id\u00e9zet<\/em><\/strong><\/p>\n\n\n\n<p><strong><em>\u201eWinckelmann 1768-ban rabl\u00f3gyilkoss\u00e1g \u00e1ldozata lett: Triesztben Francesco Arcangeli szak\u00e1cs, miut\u00e1n hurokkal megpr\u00f3b\u00e1lta megfojtani, hat k\u00e9ssz\u00far\u00e1ssal meggyilkolta azon \u00e9rm\u00e9k miatt, amelyeket M\u00e1ria Ter\u00e9zi\u00e1t\u00f3l kapott. Gyilkos\u00e1t n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nappal k\u00e9s\u0151bb ker\u00e9kbe t\u00f6rt\u00e9k, Winckelmannt pedig a trieszti San Giusto-sz\u00e9kesegyh\u00e1z templomkertj\u00e9ben temett\u00e9k el.\u201d&nbsp;<\/em><\/strong><\/p>\n\n\n\n<p>(Gondolom, a kedves olvas\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt, hogy ebben az \u00edr\u00e1sban \u2013 a h\u00e1rom sz\u00e1mozott id\u00e9zeten k\u00edv\u00fcl \u2013 sz\u00e1mos id\u00e9zet fellelhet\u0151, s\u0151t mi t\u00f6bb, ad absurdum, az \u00edr\u00e1s minden egyes gondolata el\u0151fordult m\u00e1r valahol, valamilyen \u00edrott form\u00e1ban, \u00e9s \u00e9ppen el\u0151fordul\u00e1si gyakoris\u00e1guk az, ami feleslegess\u00e9 teszi magyar\u00e1zatukat. Egy nemes legyint\u00e9ssel kijelenthetj\u00fck: k\u00f6z\u00f6s tulajdonunkk\u00e1 v\u00e1ltak\u2026)<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmann \u00e9let\u00e9ben itt k\u00f6vetkezett be az a bizonyos t\u00f6r\u00e9s, amelyet m\u00e9g a bevezet\u0151 mondatomban eml\u00edtettem. A rep\u00fcl\u0151 diszkosz. Eml\u00e9ksz\u00fcnk?<\/p>\n\n\n\n<p>Ezt a t\u00f6r\u00e9st azonban meglehet\u0151sen sok hom\u00e1ly fedi, \u00e9s mivel \u00f6nmagammal szembeni alapvet\u0151 elv\u00e1r\u00e1som, hogy az esem\u00e9nyeket elfogulatlanul szeml\u00e9ljem, elt\u00f6k\u00e9lt sz\u00e1nd\u00e9kom, hogy az \u00fcggyel kapcsolatos egyes hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sokat, v\u00e9lem\u00e9nyeket is megeml\u00edtem.<\/p>\n\n\n\n<p>Heinrich W\u00f6lfflin <em>M\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9neti alapfogalmak<\/em> c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9ben jegyzi a k\u00f6vetkez\u0151 kis tanuls\u00e1gos t\u00f6rt\u00e9netet, melynek k\u00e9t \u201ef\u0151szerepl\u0151je\u201d is van. Az egyik Ludvig Richter<\/p>\n\n\n\n<p>XIX. sz\u00e1zad elej\u00e9n \u00e9lt fest\u0151, a m\u00e1sik pedig \u2013 legal\u00e1bbis az \u00e9n \u00e9rtelmez\u00e9semben \u2013 annak lehetetlens\u00e9ge, hogy a m\u0171v\u00e9szet l\u00e9nyege megragadhat\u00f3. Az eml\u00edtett fest\u0151 h\u00e1rom t\u00e1rs\u00e1val Tivoli vid\u00e9k\u00e9n s\u00e9t\u00e1lgatva meg\u00e1llapodott abban, hogy ugyanazt a t\u00e1jat, pontosabban a kiszemelt t\u00e1j adott r\u00e9szlet\u00e9t megfestik ugyanabb\u00f3l a sz\u00f6gb\u0151l, \u00e9s minden igyekezet\u00fckkel azon lesznek, hogy a lehet\u0151 legh\u0171s\u00e9gesebben \u00f6r\u00f6k\u00edts\u00e9k meg azt, amit l\u00e1ttak. Term\u00e9szetesen, mik\u00e9nt maga a kedves olvas\u00f3 is kital\u00e1lhatta, n\u00e9gy teljesen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 festm\u00e9ny sz\u00fcletett, a n\u00e9gy m\u0171v\u00e9sz szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9t\u0151l \u00e9s st\u00edlus\u00e1t\u00f3l f\u00fcgg\u0151 alkot\u00e1s. Ebb\u0151l az \u00e9lm\u00e9nyb\u0151l az elbesz\u00e9l\u0151 azt a k\u00f6vetkeztet\u00e9st vonta le, hogy objekt\u00edv l\u00e1tv\u00e1ny, mint olyan, nem l\u00e9tezik, \u00e9s mind a forma, mind a sz\u00edn az egy\u00e9ni temperamentum f\u00fcggv\u00e9nyek\u00e9nt \u00e9rtelmezhet\u0151. Az irodalomban j\u00e1ratosabbak kedv\u00e9\u00e9rt, hasonl\u00f3 kicseng\u00e9se van annak a meg\u00e1llap\u00edt\u00e1snak, amely szerint annyi Faust van, ah\u00e1nyan olvast\u00e1k. A m\u0171alkot\u00e1s teh\u00e1t nem azonos egyetlen olvas\u00f3 \u00e9lm\u00e9ny\u00e9vel sem, hanem az \u00f6sszes lehets\u00e9ges \u00e9lm\u00e9nyek valamif\u00e9le elvont l\u00e9nyeg\u00e9vel egyenl\u0151.<\/p>\n\n\n\n<p>Nos, Winckelmann hal\u00e1l\u00e1val kapcsolatosan is valami hasonl\u00f3 jutott eszembe. Ah\u00e1ny eml\u00e9kez\u00e9s, annyi v\u00e1ltozat. B\u00e1r ebben az esetben lehet, hogy ink\u00e1bb a pszichol\u00f3gia t\u00e1rgy\u00e1t k\u00e9pezi az, ki mit l\u00e1t a rejt\u00e9ly m\u00f6g\u00f6tt, ki \u00e9s mi\u00e9rt akarja minden\u00e1ron \u201ebizony\u00edtani\u201d, igazolni, s\u0151t meggy\u0151zni a kort\u00e1rsakat, hogy neki van igaza\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Az egyik ilyen ismert lehet\u0151s\u00e9get Mariangela Miceli \u00e9s Giuseppe Sforza \u00edr\u00f3k v\u00e1zolt\u00e1k fel. M\u0171v\u00fckben \u2013 amely egy k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban j\u00e1tsz\u00f3dik \u2013 h\u00e1rom kutat\u00f3 (k\u00e9t f\u00e9rfi \u00e9s egy n\u0151) besz\u00e9lget Johann Joachim Winckelmann 1768-ban Triesztben t\u00f6rt\u00e9nt meggyilkol\u00e1s\u00e1r\u00f3l. \u0150k h\u00e1rman pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k felid\u00e9zni Arcangeli (\u0151 \u00f6lte meg Winckelmannt, de err\u0151l b\u0151vebben k\u00e9s\u0151bb) \u00e9s a rend\u0151rbiztos kihallgat\u00f3-helyis\u00e9gben lezajlott p\u00e1rbesz\u00e9d\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n<p>Miut\u00e1n ezeknek a jegyz\u0151k\u00f6nyveknek magyar ford\u00edt\u00e1s\u00e1t nem tal\u00e1ltam, az eredetieknek a korabeli st\u00edlus\u00e1t pedig nagyon neh\u00e9z volt sz\u00e1momra \u00e9rtelmezni, nem is f\u00e1rasztom vel\u00fck az olvas\u00f3t. M\u00e1r csak az\u00e9rt sem, mert sz\u00e1momra nem \u201eigaz\u00e1n\u201d Winckelmannr\u00f3l sz\u00f3lnak. Arcangeli \u2013 legal\u00e1bbis addig, ameddig kutakod\u00e1somban eljutottam \u2013 hatf\u00e9le vallom\u00e1st is tett, \u00e9s ezek n\u00e9ha teljesen ellentmond\u00e1sosak. Teh\u00e1t hiteltelenek. Nem hihetem el, amit Arcangeli Winckelmannr\u00f3l mond\u2026 M\u00e1s forr\u00e1sok ut\u00e1n kellett n\u00e9znem. \u00c9s b\u00e1r ezek is megk\u00edv\u00e1nj\u00e1k a hiteles bizony\u00edt\u00e9kokat, apr\u00f3bb hi\u00e1nyoss\u00e1gaik ellen\u00e9re is elfogadhat\u00f3bbaknak t\u0171nnek, mint Arcangeli vallom\u00e1sai.<\/p>\n\n\n\n<p>Ahhoz, hogy a lehet\u0151 legjobban meg\u00e9rtsem Winckelmann \u00fczenet\u00e9t \u00e9s f\u0151leg hal\u00e1l\u00e1t, \u00e9let\u00e9nek utols\u00f3 napjaival kell t\u00f6bbet foglalkoznom. D\u00f6nt\u00e9seit teljesen fesz\u00fclt ideg\u00e1llapotban hozta meg, amelyben m\u00e1r fellelhet\u0151k voltak az \u00f6sszeoml\u00e1s els\u0151 jelei.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9lete utols\u00f3 het\u00e9nek esem\u00e9nyei tal\u00e1n t\u00f6bbet mutatnak meg a jellem\u00e9b\u0151l, mint addigi \u00e9lete, \u00e9s olyan p\u00e1rhuzamokat vet\u00edtenek az \u00e9rdekl\u0151d\u0151 el\u00e9, amelyek sz\u00e1momra a legr\u00e9gibb archet\u00edpust k\u00e9pviselik: K\u00e1in \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9t, a gyilkol\u00e1s s\u00e9rtetts\u00e9gb\u0151l fakad\u00f3 ok\u00e1t, forr\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>Ha Winckelmann \u00e9s Arcangeli t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t \u2013 a Giacometti st\u00edlus\u00fa szobrokhoz hasonl\u00f3an \u2013 a v\u00e9gletekig lecsupasz\u00edtjuk, akkor bizony a k\u00e1ini modellig kell visszamenni; K\u00e1in \u00e9s \u00c1bel t\u00f6rt\u00e9nete, amely nem az \u00e1ldozatmutat\u00e1s milyens\u00e9g\u00e9r\u0151l sz\u00f3lt, hanem az ember \u00e9s ember harc\u00e1r\u00f3l, amit csak az er\u0151szak d\u00f6nthet el. Milyen messzire mutat ez a t\u00f6rt\u00e9net? A gyilkoss\u00e1g elk\u00f6vet\u00e9s\u00e9ig. Az egyszer\u0171 emberek gyilkolj\u00e1k egym\u00e1st \u00e9s a m\u0171v\u00e9szetet.<\/p>\n\n\n\n<p>Vegy\u00fck sorra az esem\u00e9nyeket!<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmann 1768 \u00e1prilis\u00e1ban Bartolomeo Cavaceppivel, a h\u00edres vatik\u00e1ni szobr\u00e1sszal (\u00e9s restaur\u00e1torral) bar\u00e1tkozott, aki r\u00e1besz\u00e9lte, hogy utazzon vele N\u00e9metorsz\u00e1gba. \u00c9rdekes m\u00f3don, b\u00e1r engedett bar\u00e1tja k\u00e9r\u00e9s\u00e9nek, az Alpok el\u0151tt elbizonytalanodott, rossz \u00e9rz\u00e9s lett rajta \u00farr\u00e1, olyannyira, hogy vissza akart fordulni. Cavaceppinek nem kis f\u00e1rads\u00e1g\u00e1ba ker\u00fclt meggy\u0151znie \u0151t, hogy az \u00fat biztons\u00e1gos, s\u0151t a M\u00e1ria Ter\u00e9zi\u00e1val val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1st is kil\u00e1t\u00e1sba helyezte. Nem tudni, ez\u00e9rt-e, vagy m\u00e1s\u00e9rt, de Winckelmann engedett a k\u00e9r\u00e9snek, \u00e9s el is jutott B\u00e9csig, ahol M\u00e1ria Ter\u00e9zia cs\u00e1sz\u00e1rn\u00e9 val\u00f3ban fogadta \u00e9s megtisztelte a tud\u00f3st p\u00e1r arany- \u00e9s ez\u00fcst\u00e9rm\u00e9vel.<\/p>\n\n\n\n<p>A m\u00e1r eml\u00edtett korabeli rend\u0151rs\u00e9gi jegyz\u0151k\u00f6nyvek gy\u00f6trelmes ford\u00edt\u00e1sai k\u00f6z\u00f6tt nem szerepel, de az Anna Am\u00e1lia hercegn\u0151 tulajdon\u00e1ba ker\u00fclt huszonkilenc Winckelmann-levelet olvasgatva kider\u00fcl, mi\u00e9rt is bizonytalanodott el Winckelmann. M\u00e9g utaz\u00e1sa el\u0151tt lev\u00e9lben \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt r\u00e9gi bar\u00e1tj\u00e1n\u00e1l Dietrich Berendisn\u00e9l, hogy tal\u00e1lkozhatnak-e, ha B\u00e9csbe utazik, \u00e9s erre a felk\u00e9r\u00e9sre sajnos nem kapott v\u00e1laszt.<\/p>\n\n\n\n<p>Egyed\u00fcl ezekben a levelekben nyilv\u00e1nul meg Winckelmann igazi arca. Ezekb\u0151l megtudjuk, hogy bar\u00e1taiban \u2013 legal\u00e1bbis azokban, akiket bar\u00e1tainak elfogadott \u2013 mindenekfelett megb\u00edzik, \u00e9ppen ez\u00e9rt a nekik k\u00fcld\u00f6tt leveleiben a lehet\u0151 leg\u0151szint\u00e9bben \u00edr nemcsak mindennapi \u00fcgyeir\u0151l \u00e9s a legmagasabb rend\u0171, erk\u00f6lcsi ig\u00e9nyeir\u0151l, de a legk\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesebb testi sz\u00fcks\u00e9gleteir\u0151l is. Dietrichnek is ebben a szellemben \u00edrt em\u00e9szt\u0151 v\u00e1gy\u00e1r\u00f3l, s arr\u00f3l, mennyire eped \u00f6lel\u00e9se ut\u00e1n, mennyire \u00f6r\u00fcl, hogy egy\u00fctt t\u00f6lthetik a k\u00f6vetkez\u0151 p\u00e1r napot.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c1m Dietrich nem v\u00e1laszolt, nem \u00fczent s nem is jelent meg B\u00e9csben; sem \u00e1prilisban, sem m\u00e1jusban.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9rthet\u0151 h\u00e1t, hogy Winckelmann csal\u00f3dottan, feld\u00falt lelki\u00e1llapotban hagyta ott a f\u0151v\u00e1rost. Eszel\u0151sen rohant Triesztig, \u00e1m ott lek\u00e9ste a Velenc\u00e9be tart\u00f3 haj\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n<p>Ekkor m\u00e9g term\u00e9szetesen nem tudta, hogy \u00e9let\u00e9nek utols\u00f3 het\u00e9t t\u00f6lti Triesztben, r\u00e1ad\u00e1sul azzal az emberrel, aki gyilkosa lesz.<\/p>\n\n\n\n<p>A Triesztbe \u00e9rkez\u0151 \u00f6tven\u00e9ves Winckelmann m\u00e1r ar\u00e1nylag kiforrott egy\u00e9nis\u00e9g volt. A tapasztalatra \u00e9p\u00edtett, m\u0171velt \u00e9s okos pillant\u00e1s\u00e1val szeml\u00e9lte a vil\u00e1got. Sokat hangoztatott \u00e9s le\u00edrt jelszava is ez volt: \u201eJ\u00f6jj \u00e9s l\u00e1ss!\u201d (Ez eredetileg evang\u00e9liumi f\u00f6lsz\u00f3l\u00edt\u00e1s, amely a tan\u00edtv\u00e1nyok toborz\u00e1sakor hangzik el J\u00e1nosn\u00e1l.) Jelent\u00e9se az, hogy gy\u0151z\u0151dj meg saj\u00e1t tapasztalatod alapj\u00e1n a Messi\u00e1s elj\u00f6vetel\u00e9r\u0151l. Winckelmann azonban mer\u0151ben prof\u00e1n c\u00e9lb\u00f3l id\u00e9zte, s \u00e9rtelme nem m\u00e1s, mint a m\u0171alkot\u00e1sok saj\u00e1t szemmel val\u00f3 l\u00e1t\u00e1s\u00e1nak, a csak \u00edgy megszerezhet\u0151 tapasztalat propagand\u00e1ja.<\/p>\n\n\n\n<p>A sok tapasztal\u00e1s mellett sok csal\u00f3d\u00e1s is \u00e9rte, teh\u00e1t azt kell felt\u00e9telezn\u00fcnk, hogy e t\u00e9ren is felv\u00e9rtezve \u00e1llt az \u00e9let \u00fajabb kih\u00edv\u00e1sai el\u0151tt.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s azzal a magyar\u00e1zattal is tartozom az olvas\u00f3nak, mi\u00e9rt olyan fontos mindez.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9lete \u00fczenet\u00e9nek pr\u00f3b\u00e1ja ez az utols\u00f3 h\u00e9t. Mindaz, amir\u0151l m\u0171veiben, nyilatkozataiban besz\u00e9lt, ennek az utols\u00f3 h\u00e9tnek a m\u00e9rleg\u00e9n m\u00e9rettetett meg. Horgony\u00e1t leeresztve arra akarta k\u00e9nyszer\u00edteni olvas\u00f3it \u00e9s kort\u00e1rsait, hogy gondolkozzanak el az \u0151ket k\u00f6r\u00fclvev\u0151, m\u00faltban felhalmozott \u00e9rt\u00e9keken, hogy \u00e9rt\u00e9kelj\u00e9k mindazt, amit r\u00e1juk hagyott a m\u00falt. Ne l\u00e9pjenek tov\u00e1bb mindazon, amit \u00f6r\u00f6k\u00f6ltek, an\u00e9lk\u00fcl, hogy meg ne em\u00e9szten\u00e9k, fel ne dolgozn\u00e1k, mert megbosszulja mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>Ennek a bizonyos utols\u00f3 h\u00e9tnek az esem\u00e9nyei sok mindenre v\u00e1laszt adtak. Winckelmann egyik gyeng\u00e9je a sz\u00e9ps\u00e9g volt. Mindabban, amit \u00e1sat\u00e1sokon, palot\u00e1kban, m\u00fazeumok rejtett szegleteiben, ki nem \u00e1ll\u00edtott t\u00e1rgyakban, s\u0151t bar\u00e1taiban fellelt, els\u0151sorban a sz\u00e9ps\u00e9get kereste.<\/p>\n\n\n\n<p>Le sem tagadhat\u00f3, hogy b\u00e1r rengeteg szobrot tekintett meg \u00e9s \u00edrt le, a belvederei Apoll\u00f3n szobra volt az egyik kedvence. (Apoll\u00f3n vagy Apollo a g\u00f6r\u00f6g-r\u00f3mai mitol\u00f3gi\u00e1ban a tizenk\u00e9t ol\u00fcmposzi f\u0151isten egyike, mell\u00e9kneve: A f\u00e9ny istene. Olykor kez\u00e9ben lanttal a m\u00fazs\u00e1k vezet\u0151jek\u00e9nt \u2013 Muszag\u00e9t\u00e9sz \u2013 is \u00e1br\u00e1zolt\u00e1k.)<\/p>\n\n\n\n<p>A belvederei Apoll\u00f3n, egy i. e. IV. sz\u00e1zadi hellenisztikus bronzszobor r\u00f3mai kori m\u00e1solata. Winckelmann emfatikusan \u00f6mleng\u0151 m\u0171le\u00edr\u00e1sai k\u00f6z\u00fcl a legjellemz\u0151bb \u00e9ppen a belvederei Apoll\u00f3nr\u00f3l sz\u00f3l. Ezt az eml\u00edtett \u00edr\u00e1st olvasva nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik: Winckelmann alapvet\u0151 \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t Apoll\u00f3n, a Napisten, minden magasabb szellemi tev\u00e9kenys\u00e9g v\u00e9dn\u00f6k\u00e9nek szem\u00e9lye k\u00f6ti le meghat\u00e1roz\u00f3an.<\/p>\n\n\n\n<p>\u201eA k\u00e9pess\u00e9g, hogy meg\u00e9rezz\u00fck a m\u0171v\u00e9szetben a sz\u00e9pet, oly fogalom, mely mind a szem\u00e9lyt, mind a t\u00e1rgyat, a tartalmaz\u00f3t \u00e9s a tartalmat egyar\u00e1nt mag\u00e1ba foglalja\u201d \u2013 mondja Winckelmann.<\/p>\n\n\n\n<p>Ha tov\u00e1bb haladva sorra vessz\u00fck kedvenc t\u00e9m\u00e1it, egy\u00e9rtelm\u0171v\u00e9 v\u00e1lik az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s.<\/p>\n\n\n\n<p>Mert n\u00e9zz\u00fck csak!<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmann m\u00e1sik kedvence a Laoko\u00f3n-szobor, melynek f\u0151 alakja (\u00e9s term\u00e9szetesen fiai Antiphasz \u00e9s Th\u00fcmbraiosz) k\u00f6ztudottan Apoll\u00f3n bossz\u00faj\u00e1nak \u00e1ldozata lett. Laoko\u00f3n \u2013 Apoll\u00f3nnak tett n\u0151tlens\u00e9gi \u2013 fogadalma ellen\u00e9re is megn\u0151s\u00fclt, \u00e9s gyermekeket nemzett. R\u00e1ad\u00e1sul figyelmeztette a tr\u00f3jaiakat a fal\u00f3ban rejl\u0151 vesz\u00e9lyre. Az isten ez\u00e9rt, bossz\u00fab\u00f3l, k\u00fcldte r\u00e1 a Pork\u00e9sz \u00e9s Khariboia nev\u0171 k\u00edgy\u00f3kat Kal\u00fcdnosz sziget\u00e9r\u0151l. Vagy vegy\u00fck tov\u00e1bbi kedvenc\u00e9t, a hetvenked\u0151 \u00e9s b\u0171nb\u00e1n\u00f3 Niob\u00e9t! Ki nyilazta hal\u00e1lra fiait? H\u00e1t persze, hogy Apoll\u00f3n (kiv\u00e9ve Am\u00fcklaszt, akinek volt annyi esze, hogy im\u00e1j\u00e1val kiengesztelje L\u00e9t\u00f3t). Kedvenc t\u00e9m\u00e1ival kapcsolatban teh\u00e1t nem lehet megker\u00fclni Apoll\u00f3n \u201eminden\u00fctt jelenl\u00e9v\u0151 szerep\u00e9t\u201d. (Sajn\u00e1latos t\u00e9ved\u00e9sei k\u00f6z\u00f6tt tartj\u00e1k sz\u00e1mon, hogy p\u00e9ld\u00e1ul a belvederei Apoll\u00f3nt azon \u00f6tsz\u00e1z szobor egyikek\u00e9nt hat\u00e1rozta meg, pontosabban tartotta sz\u00e1mon, amelyeket N\u00e9r\u00f3 hurcolt el a delphoi Apoll\u00f3\u2013templomb\u00f3l. Ma m\u00e1r a szakembereknek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en tudjuk, hogy ebben is t\u00e9vedett.)<\/p>\n\n\n\n<p>Ezen t\u00e9nyek ismeret\u00e9ben k\u00f6nnyebben meg\u00e9rthetj\u00fck az ilyesfajta \u00edt\u00e9leteit: \u201eMenj szellemeddel a testetlen sz\u00e9ps\u00e9g birodalm\u00e1ba, \u00e9s k\u00eds\u00e9reld meg, hogy \u00e9gi term\u00e9szet teremt\u0151je l\u00e9gy, hogy a szellemet a term\u00e9szet f\u00f6l\u00e9 emelked\u0151 sz\u00e9ps\u00e9ggel t\u00f6ltsed el\u2026\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>Szinte szem\u00e9lyes viszonyt alak\u00edtott ki az istens\u00e9ggel, s tal\u00e1n nem v\u00e9letlen\u00fcl \u00e1ll\u00edtotta egyik k\u00e9s\u0151i \u201em\u00e9ltat\u00f3ja\u201d, hogy Winckelmann pog\u00e1nyk\u00e9nt halt meg.<\/p>\n\n\n\n<p>T\u00e9rj\u00fcnk vissza a m\u00e1r eml\u00edtett k\u00e1ini archet\u00edpushoz \u00e9s Wincekelmann \u00e9let\u00e9nek ahhoz a pontj\u00e1hoz, amikor egy nagyon r\u00f6vid id\u0151 alatt szembes\u00fclt kor\u00e1bbi \u00e9let\u00e9vel, saj\u00e1t elveivel \u00e9s egy m\u0171v\u00e9szetkedvel\u0151 gyilkossal!<\/p>\n\n\n\n<p>Hasonl\u00f3 K\u00e1injaink ugyanis ma is itt szaladg\u00e1lnak k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk; irigykednek \u00e9s k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 szofizm\u00e1kkal etetnek benn\u00fcnket miel\u0151tt v\u00e9geznek vel\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n<p>A t\u00f6rt\u00e9net fonal\u00e1t ott ejtettem el, amikor Winckelmann meg\u00e9rkezett Triesztbe. A Piazza Unit\u00e0 d&#8217;Italia t\u00e9ren \u00e1ll\u00f3 el\u0151kel\u0151 Osteria Grand\u00e9ban sz\u00e1llt meg, \u00e9s nem tudni mi\u00e9rt, de nem a saj\u00e1t nev\u00e9n jelentkezett be, hanem Don Giovannik\u00e9nt. Winckelmann nyilv\u00e1n nem ismerhette a sz\u00e1z \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb alkot\u00f3 Nietzsche gondolat\u00e1t, mely szerint: \u201eaz igazs\u00e1g term\u00e9szet\u00e9hez hozz\u00e1tartozik a hazugs\u00e1g k\u00e9nyszere\u201d, \u00e1m szemmel l\u00e1that\u00f3an, vagy fesz\u00fclt szellemi \u00e1llapota, vagy valamilyen k\u00e9sztet\u00e9s hat\u00e1s\u00e1ra, r\u00e1\u00e9rzett erre a k\u00e9nyszerre.<\/p>\n\n\n\n<p>Azt sem tudni, mit keresett Trieszt ugyanebben a sz\u00e1llod\u00e1j\u00e1ban a munkan\u00e9lk\u00fcli szak\u00e1cs \u00e9s bet\u00f6r\u0151, Francesco Arcangeli, aki ott szerepelt az Ausztri\u00e1b\u00f3l kitiltottak \u00e9s k\u00f6r\u00f6z\u00f6ttek list\u00e1j\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s azt m\u00e1r v\u00e9gk\u00e9p neh\u00e9z megmagyar\u00e1zni, hogy ez a k\u00e9t ember mik\u00e9nt bar\u00e1tkozott \u00f6ssze annyira, hogy az Ancon\u00e1ba csak egy h\u00e9t m\u00falva indul\u00f3 haj\u00f3 miatt k\u00e9sedelmesked\u0151 Winckelmann bar\u00e1ts\u00e1g\u00e1ba fogadta ezt a gazfick\u00f3t, \u00e9s eg\u00e9sz h\u00e9ten t\u00f6bbsz\u00f6r is s\u00e9t\u00e1lgatott \u00e9s hosszas besz\u00e9lget\u00e9st folytatott vele.<\/p>\n\n\n\n<p>A meg\u00e9rt\u00e9sben tal\u00e1n seg\u00edthet, ha el\u00e1ruljuk, hogy Winckelmannt m\u0171velts\u00e9ge \u00e9s olvasotts\u00e1ga mellett nagyon \u00e9rz\u00e9keny \u00e9s fog\u00e9kony lelke is jellemezte. Ha valakit bar\u00e1tj\u00e1nak fogadott, boldogs\u00e1ga nem ismert hat\u00e1rt, h\u0171s\u00e9g\u00e9nek, ragaszkod\u00e1s\u00e1nak szer\u00e9ny tan\u00fajelek\u00e9nt \u00f6r\u00f6mest odaadta, amije csak volt. \u201eWinckelmannt gyakran l\u00e1thattuk ilyesfajta viszonyban sz\u00e9p ifjakkal \u00e9s soha nem tetszett elevenebbnek, szeretetrem\u00e9lt\u00f3bbnak, mint e sokszor nagyon is t\u00fcn\u00e9keny pillanatokban\u201d \u2013 olvashat\u00f3 egyik-m\u00e1sik kort\u00e1rsa r\u00f3la sz\u00f3l\u00f3 \u00edr\u00e1s\u00e1ban, level\u00e9ben.<\/p>\n\n\n\n<p>Elk\u00e9pzelhet\u0151, s\u0151t nagyon is val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy Arcangeli rendelkezett n\u00e9mi m\u0171v\u00e9szetekkel kapcsolatos ismeretekkel, s ezekkel nyerte el XIII. Kelemen p\u00e1pa r\u00e9gis\u00e9gprefektus\u00e1nak bizalm\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>Elk\u00e9pzelhet\u0151 tov\u00e1bb\u00e1, hogy nevezetes \u2013 t\u00f6bb forr\u00e1sb\u00f3l meger\u0151s\u00edtett, a rend\u0151rs\u00e9g \u00e1ltal ellen\u0151rz\u00f6tt \u2013 s\u00e9t\u00e1ik alkalm\u00e1val bej\u00e1rt\u00e1k, megl\u00e1togatt\u00e1k Trieszt nevezetess\u00e9geit, s hosszasan \u00e9rtekeztek m\u0171v\u00e9szeti \u00e9s mag\u00e1n\u00e9leti k\u00e9rd\u00e9sekr\u0151l. Legal\u00e1bbis erre lehet k\u00f6vetkeztetni Arcangeli vallom\u00e1saib\u00f3l. Ugyanis Arcangeli honnan tudta volna, hogy Winckelmann\u00e1l ott vannak a M\u00e1ria Ter\u00e9zi\u00e1t\u00f3l kapott \u00e9rm\u00e9k, ha nem t\u0151le mag\u00e1t\u00f3l? S vajon mik\u00e9nt j\u00f6hetett volna r\u00e1 Winckelmann gyeng\u00e9j\u00e9re, ha nem valamif\u00e9le bizalmas besz\u00e9lget\u00e9s \u00e1ltal?<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c1m nem ezek a legfontosabbak: ez a t\u00f6rt\u00e9net nem a gyilkoss\u00e1g bulv\u00e1relem\u00e9re, teh\u00e1t a gyilkoss\u00e1g aktus\u00e1ra van kihegyezve. Sz\u00e1munkra a legfontosabb a Winckelmann lelk\u00e9ben lezajl\u00f3 v\u00e1ltoz\u00e1s, amelyet egy b\u0171n\u00f6z\u0151 v\u00e1ltott ki!<\/p>\n\n\n\n<p>Ha teh\u00e1t figyelembe vessz\u00fck Winckelmann gyeng\u00e9j\u00e9t, nem z\u00e1rhat\u00f3 ki az a lehet\u0151s\u00e9g sem, hogy \u00e1ln\u00e9ven egy kis \u201emegnyugtat\u00f3\u201d kalandra v\u00e1gyott, ez\u00e9rt avatta bizalm\u00e1ba Arcangelit. S mikor l\u00e1tta, hogy az illet\u0151 fiatal (Arcangeli csak harminc\u00e9ves volt), j\u00f3k\u00e9p\u0171 (b\u00e1r a rend\u0151rs\u00e9gi jelent\u00e9s szerint ez az \u00e1ll\u00edt\u00e1s nem fedte a val\u00f3s\u00e1got, viszont <em>de gustibus non est disputandum<\/em>!), \u00e9s \u00e9rt a m\u0171v\u00e9szetekhez, legal\u00e1bbis elemi szinten, akkor egyfajta eir\u00f3n-alaz\u00f3n szerepbe akarta k\u00e9nyszer\u00edteni kapcsolatukat.<\/p>\n\n\n\n<p>Mint a f\u00e9lm\u0171velt emberek nagy t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9n\u00e9l, akik n\u00e1luk okosabb emberrel tal\u00e1lkozva az \u00f6nhitts\u00e9g \u00e9s tetszelg\u00e9s hib\u00e1j\u00e1ba esnek, Winckelmannak az Arcangelir\u0151l kialak\u00edtott els\u0151 v\u00e9lem\u00e9nye is hasonl\u00f3 lehetett. A k\u00e9s\u0151bb t\u00f6rt\u00e9ntek alapj\u00e1n azonban val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00edthet\u0151, hogy bel\u00e1tta: \u0151 nem <em>eir\u00f3n (mindent tud\u00f3<\/em>), s Arcangeli sem <em>alaz\u00f3n (ostoba<\/em>). (E k\u00e9t fogalom vagy k\u00e9t figura a Kr. e. V. sz\u00e1zadban szorosan \u00f6sszekapcsol\u00f3dott a kom\u00e9di\u00e1val, amelyben az egyik karakter \u2013 eir\u00f3n \u2013 jellegzetess\u00e9ge, hogy tudatlans\u00e1got sz\u00ednlelve gy\u0151zedelmeskedik a k\u00e9rked\u0151, nagyk\u00e9p\u0171 \u00e9s ostoba karakter \u2013 alaz\u00f3n \u2013 felett.)<\/p>\n\n\n\n<p>Elm\u00e9ly\u00fclt t\u00e1rsalg\u00e1s s term\u00e9szetesen szerepcsere v\u00e1lt sz\u00fcks\u00e9ges\u00e9, \u00e9s \u00e9ppen az a t\u00e1rsalg\u00e1s v\u00e1ltotta ki az \u00f6nmag\u00e1val val\u00f3 szembes\u00fcl\u00e9s ig\u00e9ny\u00e9t. Mik\u00f6zben \u2013 hol egyed\u00fcl, hol pedig Arcangeli t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban \u2013 s\u00e9t\u00e1it r\u00f3tta a San Giusto (Szent Justus) er\u0151d \u00e9s a Canale Grande k\u00f6z\u00f6tt, vagy \u00e9dess\u00e9get majszolt a San Nicolo utcai, akkor \u00fajonnan megny\u00edlt \u00e9s felkapott Benedetto Capano k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban, nem gy\u0151z\u00f6tt saj\u00e1t \u00e9s az Arcangeli \u00e1ltal felvetett k\u00e9rd\u00e9sekre v\u00e1laszt keresni.<\/p>\n\n\n\n<p>A felismer\u00e9s, hogy mindketten \u2013 \u0151, aki eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben tanult, \u00e9s Arcangeli, aki csak morzs\u00e1kb\u00f3l t\u00e1kolta \u00f6ssze \u201etudom\u00e1ny\u00e1t\u201d \u2013, egy olyan tud\u00e1s moh\u00f3 \u00f6r\u00f6k\u00f6sei, amely tud\u00e1s pontos forr\u00e1s\u00e1r\u00f3l (\u00e9s ezt be kellett vallania) fogalmuk sincs, \u00fajabb k\u00e9telyeket sz\u00fclt a lelk\u00e9ben.<\/p>\n\n\n\n<p>Az eddigiek alapj\u00e1n sz\u00e1m\u00e1ra meger\u0151s\u00edt\u00e9st nyert, hogy sem az Arcangeli-f\u00e9le szeg\u00e9nyeket, sem az unatkoz\u00f3 sznob kir\u00e1lyi f\u0151ket nem \u00e9rdekli \u201eigaz\u00e1n\u201d a m\u0171v\u00e9szet. Ez a tapasztalat \u00e9s felismer\u00e9s les\u00fajt\u00f3 lehetett sz\u00e1m\u00e1ra. B\u00e1r nem ekkor szembes\u00fclt el\u0151sz\u00f6r a felismer\u00e9ssel, hogy rem\u00e9nytelen dolog v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t avatatlanokkal, dilett\u00e1nsokkal \u00fctk\u00f6ztetni, a hi\u00e1baval\u00f3s\u00e1g \u00e9rz\u00e9se ekkor teljesedett be lelk\u00e9ben. S tal\u00e1n ekkor \u00fct\u00f6tte meg a gondolat ereje: \u201eMi\u00e9rt is bajl\u00f3dom m\u0171v\u00e9szettel, mikor az emberek arra sem k\u00e9pesek, hogy \u00f6nmagukkal tiszt\u00e1bban legyenek? Mire j\u00f3k az \u00edr\u00e1saim, ha senki sem olvassa? Mennyire \u00f6nc\u00e9l\u00fa a tud\u00e1sig\u00e9nyem? M\u00e9rt bajl\u00f3dom h\u00e1t Hom\u00e9rosszal?&#8221; \u2013 k\u00e9rdezhette \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l elkeseredetten.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s m\u00e9g, ha tudta volna, hogy ezeknek a gondolatoknak az \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, a k\u00f6zvetlen\u00fcl mellette s\u00e9t\u00e1l\u00f3 Arcangeli fej\u00e9ben sokkal s\u00f6t\u00e9tebb \u00e9s aljasabb elhat\u00e1roz\u00e1s sz\u00fcletett! Az apoll\u00f3i bossz\u00fa sokkal kor\u00e1bbi jelen\u00e9se, modellje, a k\u00e1ini bossz\u00fa cs\u00edr\u00e1ja sz\u00f6kkent sz\u00e1rba Arcangeli lelk\u00e9ben! Hideg, letisztult gondolatok, \u00e1tgondolt terv sz\u00fcletett meg benne, hogy megleck\u00e9ztesse ezt a felfuvalkodott, igazs\u00e1gtalanul gazdag (legal\u00e1bbis hozz\u00e1 k\u00e9pest), arany\u00e9rm\u00e9it mutogat\u00f3 r\u00f3mai buzit, aki Don Giovannik\u00e9nt hazudozik neki, \u00e9s aki nyugodt lelkiismerettel s\u00e9t\u00e1lgathat b\u00e1rhol az orsz\u00e1gban. M\u00edg neki lapulnia \u00e9s minden sarkon figyelnie kell, nem t\u0171nik-e fel valahol rend\u0151r vagy valaki, aki felismeri \u00e9s vesz\u00e9lyeztetheti sz\u00f6k\u00e9sben l\u00e9v\u0151 szabads\u00e1g\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>A Biblia sem ad egy\u00e9rtelm\u0171 magyar\u00e1zatot arra, hogy az \u00dar mi\u00e9rt \u00c1bel aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t r\u00e9szes\u00edtette el\u0151nyben, ne v\u00e1rjuk h\u00e1t, hogy Arcangeli indokai nyilv\u00e1nval\u00f3bbak lehetnek! Bossz\u00faja tiszt\u00e1n emberi: K\u00e1in-i. Erre sz\u00e1mos p\u00e9lda akad t\u00f6rt\u00e9nelm\u00fcnkben. Mindig akad egy Brutus, egy Clement Jacques, egy Ravaillac Francois, egy Baltazar Gerard vagy \u00e9ppen Francisco Arcangeli, aki megindokolja gyilkos tett\u00e9t, s aki Isten \u00e1ltal felmentve, b\u00fcntethetetlennek \u00e9rzi mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>Winckelmann v\u00e9gzetes hib\u00e1jak\u00e9nt k\u00f6nyvelhette el, hogy megmutatta az arany\u00e9rm\u00e9ket. Mi c\u00e9lja lehetett? Nem tudni pontosan. Az \u00e9rm\u00e9kkel kapcsolatban sokkal r\u00e9gebbi \u00e9lm\u00e9nye hatott r\u00e1 (eml\u00edtett f\u0151 munk\u00e1j\u00e1nak egyik fejezete \u00e9ppen a sz\u00fcrakuszai \u00e9rm\u00e9kr\u0151l sz\u00f3l, nem besz\u00e9lve a Stoschn\u00e1l v\u00e9gzett \u00e1ldozatos munk\u00e1j\u00e1r\u00f3l, amikor is annak a teljes gemmagy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9t katalogiz\u00e1lta), val\u00f3sz\u00edn\u0171leg k\u00e9sztet\u00e9st \u00e9rezhetett arra, hogy megmutassa aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t valakinek \u00e9s elbesz\u00e9lgethessen vele. Sajnos, csak Arcangeli volt k\u00e9zn\u00e9l s ez a balszerencs\u00e9s v\u00e9letlen v\u00e9gzetesnek bizonyult. Az Arcangeliben d\u00fal\u00f3, b\u00e1r j\u00f3l titkolt indulatokat csak tov\u00e1bb korb\u00e1csolhatta a l\u00e1tv\u00e1ny. Ez lehetett a pont az \u201ei\u201d bet\u0171re. Winckelmann \u00f3r\u00e1i meg lettek sz\u00e1molva.<\/p>\n\n\n\n<p>1768. j\u00fanius 10-\u00e9n Arcangeli t\u00f6bb k\u00e9ssz\u00far\u00e1ssal meg\u00f6lte a m\u00e1r utaz\u00e1shoz k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u0151 Winckelmannt. A gyilkoss\u00e1ggal kapcsolatos felesleges r\u00e9szleteket mell\u0151zz\u00fck, el\u00e9g annyi, hogy csup\u00e1n az ajtaja el\u0151tt \u00e9ppen arra elhalad\u00f3 \u00e9s a dulakod\u00e1s zajaira felfigyel\u0151 sz\u00e1llodai alkalmazottnak k\u00f6sz\u00f6nhette, hogy nem halt meg azonnal, \u00e9s a gyilkos nem tudta befejezni sem a gyilkoss\u00e1got, sem a rabl\u00e1st; elfutott.<\/p>\n\n\n\n<p>Aznap Winckelmannak m\u00e1r csak hat\u00f3r\u00e1s haldokl\u00e1s adatott meg, \u00e9s ez alatt az id\u0151 alatt a k\u00f6vetkez\u0151kre futotta erej\u00e9b\u0151l: szem el\u0151tt tartva Bacon mond\u00e1s\u00e1t, miszerint a harag nem f\u00e9r \u00f6ssze az emberi m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal, csak a gyeng\u00e9ken uralkodik, megbocs\u00e1tott gyilkos\u00e1nak, majd v\u00e9grendelkezett. Vagyon\u00e1t j\u00f3tev\u0151j\u00e9re, Albani b\u00edborosra hagyta. Sokan nem lehettek k\u00f6r\u00f6tte, csak sejteni lehet, hogy a szob\u00e1j\u00e1ban a rend\u0151rs\u00e9g embere, egy sz\u00e1llodai alkalmazott \u00e9s orvos fel\u00fcgyelte \u00e1llapot\u00e1t. Valamelyik\u00fck le\u00edrhatta a v\u00e9grendeletet, mivel Winckelmann keze is v\u00e9rzett, hiszen a gyilkos sz\u00far\u00e1sokat megakad\u00e1lyozand\u00f3, v\u00e9dekez\u00e9sk\u00e9nt t\u00f6bbsz\u00f6r is megmarkolta a k\u00e9s peng\u00e9j\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n<p>Ha a jelenl\u00e9v\u0151k kil\u00e9t\u00e9t \u00e9s pontos sz\u00e1m\u00e1t nem ismerj\u00fck is, nem fontos. Winckelmann sz\u00e1m\u00e1ra is megsz\u0171ntek fontosnak lenni. \u0150t m\u00e1r csak \u00f6nmaga \u00e9rdekelte.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c1gy\u00e1ban fekve egyed\u00fcl maradt, mosolyogva n\u00e9zett maga el\u00e9, s e pillant\u00e1sban ott rezegtek n\u00e9hai rem\u00e9nyei \u00e9s v\u00e9gs\u0151 lemond\u00e1sa. Szem\u00e9nek egy-egy felcsillan\u00e1sa holmi felismer\u00e9sekr\u0151l \u00e1rulkodott, de hogy mik ezek a felismer\u00e9sek, az a jelenl\u00e9v\u0151k el\u0151tt \u2013 kiket egy\u00e9bk\u00e9nt sem izgattak k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben egy ismeretlen haldokl\u00f3 utols\u00f3 gondolatai \u2013 rejtve maradtak.<\/p>\n\n\n\n<p>Egy pillanatra f\u00e1jdalmasan gondolt elhunyt apj\u00e1ra, a foltoz\u00f3varg\u00e1ra, \u00e9s nem tudni mi\u00e9rt, de mindenn\u00e9l fontosabbnak t\u0171nt sz\u00e1m\u00e1ra, hogy \u0151t, aki a \u201ekezdetet\u201d kutatta, a \u201ev\u00e9g\u201d pillanat\u00e1ban valaki \u00fagy sirassa meg, mintha az apja lenne. Ezt az \u0151szinte, sz\u00edvb\u0151l fakad\u00f3 gy\u00e1szt \u00e9s sir\u00e1mot hi\u00e1nyolta legink\u00e1bb. Tudta, hogy sem Albani, sem Dietrich, sem m\u00e1s nem lesz erre k\u00e9pes. D\u00f6bbenetes m\u00f3don ekkor ismerte fel el\u0151sz\u00f6r az \u00e1ltala is buzg\u00f3n kutatott \u201eKezdet\u201d \u00e9s \u201eV\u00e9g\u201d k\u00f6z\u00f6tti id\u0151szakban lappang\u00f3 \u201eHi\u00e1nyt\u201d. A hi\u00e1nyt, amely v\u00e9gig ott \u00f3l\u00e1lkodott, mint ama bizonyos tenger\u00e9szk\u00f6t\u00e9l v\u00f6r\u00f6s fonala, csak \u0151 nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt vele, figyelembe sem vette, mint az emberek nagy t\u00f6bbs\u00e9ge. Hal\u00e1la pillanat\u00e1ban viszont ott nehezedett a mellkas\u00e1n \u00e9s tal\u00e1n az utols\u00f3, felszabad\u00edt\u00f3 nyom\u00e1st is ennek a hi\u00e1nynak a s\u00falya jelentette. Winckelmann nagyot s\u00f3hajtott, ajka kem\u00e9nyen \u00f6sszeszorult, \u00e9s csak utols\u00f3 kil\u00e9legz\u00e9se jelezte, hogy v\u00e9gleg elhagyta a g\u00f6r\u00f6g \u00e9s r\u00f3mai \u00e9rt\u00e9kekkel teli vil\u00e1got. Gondolatban tal\u00e1n b\u00facs\u00fat intett Apoll\u00f3nnak, \u00e9s imm\u00e1r f\u00e9lelem \u00e9s agg\u00f3d\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl l\u00e9pett \u00e1t a kimmeri kapun. Azon t\u00fal m\u00e1r csak a k\u00f6d \u00e9s a felh\u0151k l\u00e1tszanak, amelyek eltakarj\u00e1k Apoll\u00f3n f\u00e9nyes eg\u00e9t. A nap t\u00f6bb\u00e9 nem n\u00e9z le r\u00e1\u2026&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Rendhagy\u00f3 m\u00f3don a kezdeti mott\u00f3val fejezem be \u00edr\u00e1somat, \u00e9s ism\u00e9t Goeth\u00e9t h\u00edvom ide, akinek maxim\u00e1i \u00e9s reflexi\u00f3i k\u00f6z\u00f6tt (a maxima Goeth\u00e9n\u00e9l \u00e9letszab\u00e1lyt jelent, a reflexi\u00f3 pedig a szellemi tiszt\u00e1z\u00e1s eszk\u00f6ze) akadtam e gondolatra:<\/p>\n\n\n\n<p><em>\u201eMit bajl\u00f3dtok Hom\u00e9rosszal? Hiszen nem \u00e9rtitek!<\/em><\/p>\n\n\n\n<p><em>Hiszen a napot, a holdat, a csillagokat sem \u00e9rtem \u00e9n;<\/em><\/p>\n\n\n\n<p><em>de ott j\u00e1rnak a fejem f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s kiismerem magam benn\u00fck, ahogy n\u00e9zem \u0151ket s rendszeres, csod\u00e1latos j\u00e1r\u00e1suk szeml\u00e9lem, \u00e9s arra gondolok k\u00f6zben,<\/em><\/p>\n\n\n\n<p><em>hogy vajon bel\u0151lem is lehet-e m\u00e9g valami.\u201d<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Vajon bel\u0151l\u00fcnk, az er\u0151lk\u00f6d\u0151kb\u0151l, lehet-e m\u00e9g valami?&nbsp;<\/p>\n<\/div>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Barangol\u00e1sok Winckelmann szellemi er\u0151lk\u00f6d\u00e9sei k\u00f6r\u00fcl \u201eMit bajl\u00f3dtok Hom\u00e9rosszal? Hiszen nem \u00e9rtitek.\u201d Joachim Winckelmann \u00e9let\u00e9nek \u00edve \u00e9ppen \u00fagy t\u00f6rt meg, mint annak a diszkosznak a rep\u00fcl\u00e9si \u00edve, amelyet a Nyugati Sz\u00e9l f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g\u00e9ben a sp\u00e1rtai herceg, H\u00fcakinthosz fej\u00e9hez v\u00e1gott, mikor Apoll\u00f3nnal diszkoszvet\u00e9st &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3004\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3004","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3004","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3004"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3004\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3005,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3004\/revisions\/3005"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3004"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}