{"id":3021,"date":"2025-02-21T15:26:00","date_gmt":"2025-02-21T13:26:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3021"},"modified":"2025-11-18T15:28:00","modified_gmt":"2025-11-18T13:28:00","slug":"harmatos-maria","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3021","title":{"rendered":"Harmatos M\u00e1ria"},"content":{"rendered":"\n<p class=\"has-medium-font-size\"><strong>Kegyelem<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-02-21T15:26:00+02:00\">2025-02-21<\/time><\/div>\n\n\n<p><\/p>\n\n\n\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-8cf370e7 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p>A k\u00f3rh\u00e1zi folyos\u00f3 \u00fcres, de a helyhez k\u00e9pest igaz\u00e1n bar\u00e1ts\u00e1gos. P\u00e1r \u00e9ve fel\u00faj\u00edtott\u00e1k ezt a sz\u00e1rnyat, tiszta, modern a k\u00f6rnyezet. Semmi reped\u00e9s vagy m\u00e1ll\u00f3 vakolat. A h\u00e1ts\u00f3 falon egy hatalmas ablakon \u00f6mlik be a f\u00e9ny, a falak mellett az egybefoly\u00f3 sz\u00e9kek sor\u00e1t a rendel\u0151k ajtajai szak\u00edtj\u00e1k meg. Csend van, csak egy telefon cs\u00f6r\u00f6g valahol kitart\u00f3an. M\u00e1r elm\u00falt d\u00e9l, v\u00e9ge a d\u00e9lel\u0151tti rendel\u00e9snek. Tegnapel\u0151tt j\u00e1rtam itt utolj\u00e1ra, v\u00e9rvizsg\u00e1latot csin\u00e1ltak, meg az ultrahangot. Huszon\u00f6t\u00f6dik h\u00e9t. Beny\u00falok a t\u00e1sk\u00e1mba, a kisk\u00f6nyvet tapogatom. Pont, mint k\u00e9t perccel ezel\u0151tt. Remeg a kezem. Reggel h\u00edvtak, \u00e9s k\u00e9rt\u00e9k, kett\u0151re j\u00f6jjek be. Hi\u00e1ba k\u00e9rdeztem, nem v\u00e1laszoltak, mi\u00e9rt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Az \u00e9jjel \u00e1lmodtam. Izzadtan \u00e9bredtem, lihegve \u00fcltem fel. A kezemet \u00f6ntudatlanul is a hasamra tettem, m\u00e9g nem domborodik t\u00fals\u00e1gosan, de a tenyeremnek megnyugtat\u00f3 az \u00edve. Pr\u00f3b\u00e1lom felid\u00e9zni az \u00e1lmot, de csak foszl\u00e1nyok maradtak meg. Az \u00e9bred\u00e9s mozdulata t\u00f6r\u00f6lte a k\u00e9pek t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9t, \u00e9s amire eml\u00e9kszem, annak sincs semmi \u00e9rtelme. Csak az \u00e9rz\u00e9s nem m\u00falik. Kellemetlen, szorongat\u00f3.&nbsp; Dolgoznak a hormonjaim. A kisl\u00e1nyomra gondolva aludtam vissza. \u00c1t\u00f6leltem a testemben, v\u00e9dtem, \u00f3vtam, olyan apr\u00f3.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Az \u00f3r\u00e1m szerint m\u00e1r t\u00edz perccel elm\u00falt kett\u0151. Nagyon nagy a csend. Nem b\u00edrok m\u00e1r \u00fclni, j\u00e1rk\u00e1lni kezdek. K\u00f6zel megyek az ajt\u00f3khoz, hallgat\u00f3zom. De semmi. Nem hallani ki semmit. A telefon is elhallgatott. Kezdek agg\u00f3dni, hogy tal\u00e1n nem is h\u00edvtak, tal\u00e1n megbolondultam, nem is kellene itt lennem, nincs itt rajtam k\u00edv\u00fcl senki. Orvos \u00e9s asszisztens sem. A falakat b\u00e1mulom, vil\u00e1gos keretben stiliz\u00e1lt t\u00e1jk\u00e9pek, a paszpartu mellett olvashatatlan al\u00e1\u00edr\u00e1s. Sz\u00e9p. A gyerekszob\u00e1ba majd keresek valamit \u00e9n is.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Felugrom, amikor a rendel\u0151 ajtaja kiny\u00edlik, \u00e9s kil\u00e9p egy fiatal, hossz\u00fa pill\u00e1s, fekete haj\u00fa n\u0151. J\u00f3 napot, a doktor \u00far \u00fczeni, hamarosan j\u00f6n, k\u00e9rem, v\u00e1rja meg. Megk\u00f6sz\u00f6n\u00f6m az inform\u00e1ci\u00f3t \u00e9s engedelmesen le\u00fcl\u00f6k az ajt\u00f3val szemben. Oda, ahonnan az el\u0151bb felkeltem. El\u0151veszem a telefonom, de nem tud lek\u00f6tni a megszokott h\u00edrfolyam. Milyen h\u00fclyes\u00e9g, hogy azt hiszi egy algoritmus, hogy ismer. Mennyivel jobb lenne, ha n\u00e9ha meglepne. Ha n\u00e9ha nem csak azt dobn\u00e1 fel, amit mindig. Ha n\u00e9ha kiz\u00f6kkentene. Honnan tudja, hogy engem nem \u00e9rdekel az \u0151srobban\u00e1s elm\u00e9lete, m\u00e9g ha eddig nem is kerestem r\u00e1 soha?<\/p>\n\n\n\n<p>Siet\u0151, nyikorg\u00f3 l\u00e9ptekre n\u00e9zek fel. V\u00e9gre megj\u00f6tt a doki. \u00c9szre sem vesz, a fej\u00e9t lehajtja, hi\u00e1ba mosolygok r\u00e1, \u00e9s lesem a pillanatot, nem tudok k\u00f6sz\u00f6nni neki. Hajlott h\u00e1ttal, sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl t\u0171nik el az ajt\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt. Legal\u00e1bb tudom, hogy azt nem csak \u00e1lmodtam, hogy beh\u00edvtak. Hirtelen t\u00f6r r\u00e1m, hogy egyed\u00fcl vagyok. Nagyon egyed\u00fcl vagyok. J\u00f3 lenne, ha valaki lenne itt velem. M\u00e9g t\u00edz perc. Most m\u00e1r feszengve \u00fcl\u00f6k a sz\u00e9k sz\u00e9l\u00e9n. Kicsit sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k, nem hoztam vizet magammal. Hiba volt. Fel\u00e1llok, l\u00e9pek p\u00e1rat, a t\u00e1sk\u00e1mat igazgatom. Kezdek izzadni, ez nem j\u00f3. B\u00fcd\u00f6s leszek, \u00e9s \u00e1polatlan. Csak m\u00e1r mehetn\u00e9k. \u00c9pp bekopogn\u00e9k, amikor ny\u00edlik az ajt\u00f3. Az asszisztens r\u00e1m n\u00e9z, f\u00e9lre l\u00e9p, tess\u00e9k bej\u00f6nni.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A rendel\u0151 tiszta, vil\u00e1gos. Az ablak el\u0151tti asztal sz\u00e9l\u00e9n\u00e9l az ismer\u0151s feh\u00e9r sz\u00e9kre mutat a doki. Le\u00fcl\u00f6k. H\u00e1t, kedves, tegnap j\u00e1rt itt. Ugye? Tegnap el\u0151tt \u2013 jav\u00edtom ki. Meg\u00e9rkeztek a leletei. \u00c9s sorolni kezdi. Pr\u00f3b\u00e1lok figyelni, b\u00f3logatok. Az eredm\u00e9nyeim. Nem j\u00f3k. Egy\u00e9rtelm\u0171. A k\u00f6vetkeztet\u00e9s \u00e9lettel \u00f6sszeegyeztethetetlen. A t\u00f6bbit nem hallom. Az orvos tov\u00e1bb besz\u00e9l, nem mozdulok. Nem tudok. Lassan felemelem a kezem. Az orvos elhallgat. K\u00e9rd\u0151n n\u00e9z r\u00e1m. Most ez mit is jelent pontosan? A kisl\u00e1nyom. Az orvos elism\u00e9tli, \u00e9s n\u00e9z r\u00e1m. \u00c9lettel \u00f6sszeegyeztethetetlen. Az egyik kez\u00e9t a kezemre teszi. A mozdulat suta \u00e9s idegen. Elh\u00fazom a kezem. De \u00e9l? Igen, \u00e9l. Leveg\u0151t veszek. D\u00f6nteni kell. Kinek? Nekem. M\u0171vi vet\u00e9l\u00e9s. Abortus arteficialis. Elm\u00falt huszon\u00f6t hetes. Akkor sz\u00fclni kell.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nem kapok leveg\u0151t, nem tudok l\u00e9legezni. A szoba forog, a sz\u00e9k kem\u00e9ny, \u00fctn\u00e9m az asztalt. Az orvos tov\u00e1bb besz\u00e9l. K\u00e9rem gondolja meg, de egy hete van r\u00e1. Egy h\u00e9t. Kihordhatja, de nem fog egy h\u00e9tn\u00e9l tov\u00e1bb \u00e9lni. H\u00edvjon a priv\u00e1t sz\u00e1momon, ha eld\u00f6nt\u00f6tte. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Kifordulok az ajt\u00f3n, a folyos\u00f3 ugyanolyan. Az er\u0151s d\u00e9lut\u00e1ni f\u00e9nyben ragyog. A m\u0171m\u00e1rv\u00e1ny lapok szab\u00e1lyosan illeszkednek, a k\u00e9pek pasztelljei tov\u00e1bbra is \u00fcd\u00e9n vir\u00edtanak a keretek \u00fcvege m\u00f6g\u00f6tt. A sz\u00e9ksorok \u00fcresek, hidegek. A harmadik ajt\u00f3ig megyek, az a p\u00e1ciens mosd\u00f3, felt\u00e9pem az ajt\u00f3t, h\u00e1nyok. A k\u00e9zmos\u00f3n\u00e1l megmosom az arcom. Haza kell menni.<\/p>\n\n\n\n<p>&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;-<\/p>\n\n\n\n<p>A k\u00f3rh\u00e1zi szob\u00e1ban csak \u00e9n fekszem. Eg\u00e9szen kicsire \u00f6sszeg\u00f6mb\u00f6ly\u00f6d\u00f6k, \u00edgy szinte nem l\u00e1tszik a hasam. M\u00e9g mindig g\u00f6mb\u00f6ly\u0171. F\u00e1zom. Kikapcsolhatn\u00e1k a kl\u00edm\u00e1t. Vagy valaki hajtsa feljebb. \u00c9n nem kelek fel. Azt nem lehet. A hasamat \u00f6lelem. Pedig m\u00e1r \u00fcres. Ez lettem \u00e9n. Ez az \u00fcress\u00e9g. Mindenemben \u00e9rzem, a karomban, a fejemben, a l\u00e1baimban, az \u00f6lemben. A mellemben is. Az ablakon \u00f6sszeh\u00fazt\u00e1k a k\u00e9k s\u00f6t\u00e9t\u00edt\u0151 f\u00fcgg\u00f6nyt. Ahol a k\u00e9t sz\u00e1rny \u00f6ssze\u00e9r, egy er\u0151s napsug\u00e1r v\u00e1gja sz\u00e9t az \u00e1rny\u00e9kot. S\u00edrni kellene, szeretn\u00e9k, de nem tudok. Azt a sugarat figyelem. Lassan az \u00e1gy v\u00e9ge fel\u00e9 mozdul. Ahol az \u00e1gy alkatr\u00e9szeihez \u00e9r, a f\u00e9m felforr\u00f3sodik. Ezt tudom, de nem \u00e9rzem. Nem mozdulok. Ha tudn\u00e9k, beleolvadn\u00e9k a p\u00e1rn\u00e1ba, a leped\u0151be, \u00e9s a takar\u00f3k\u00e9nt szolg\u00e1l\u00f3 huzatolt pokr\u00f3cba. Hamarosan j\u00f6nnek \u00e9rtem, mennem kell. Haza kell menni.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Elalszom.<\/p>\n\n\n\n<p>&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;-<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9jjel m\u00e9g mindig a k\u00f3rh\u00e1zban \u00e9bredek. Folyik r\u00f3lam a v\u00edz, a l\u00e1bam k\u00f6z\u00f6tt az \u00e1gy fur\u00e1n sikaml\u00f3s. Sz\u00e9d\u00fclve t\u00e1p\u00e1szkodom fel, alig l\u00e1tok. Nagyon gyenge vagyok, \u00e9s r\u00e1z a hideg. Kapcsolj\u00e1k m\u00e1r ki azt a kurva l\u00e9gkondit. Valami leesik, akkora a hangja, mintha bomba robbant volna. Kicsap\u00f3dik egy ajt\u00f3, valahol s\u00edr egy gyerek. Nagyon halk, \u00fctemes, tipikus hang. \u00dajsz\u00fcl\u00f6tt. Sose tapasztaltam, de m\u00e9gis tudom. Az \u00e9n kisl\u00e1nyom, biztosan az \u00e9n kisl\u00e1nyom. S\u00edr, adj\u00e1k ide. Nedves az arcom, \u00e9n s\u00edrok. Pr\u00f3b\u00e1lok felkelni, oda kell mennem hozz\u00e1, fel kell vennem. Er\u0151s kezek markolj\u00e1k meg a csukl\u00f3m, t\u0171sz\u00far\u00e1s. Felemelnek, hangok sz\u00f3lnak mellettem, de nem \u00e9rtem. Kiab\u00e1ln\u00e9k vel\u00fck, engedjenek a gyerekemhez. Nem j\u00f6v\u00f6k r\u00e1, hogy amit \u00e9n kiab\u00e1l\u00e1snak \u00e9rzek, az alig ny\u00f6sz\u00f6rg\u00e9s. Leped\u0151t hoznak, vizes, j\u00e9ghideg. Ne, csak ezt ne, nagyon f\u00e1j. A gyerekemhez kell mennem. \u00c9rtem s\u00edr.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;-<\/p>\n\n\n\n<p>A szob\u00e1ban fekszem m\u00e9g mindig. A l\u00e1zam m\u00e1r lejjebb ment, de a reggeli viziten m\u00e9g nem engedtek el. Az \u00fcress\u00e9g nem m\u00falik. A munk\u00e1mra pr\u00f3b\u00e1lok gondolni, mit fogok mondani, ha visszamegyek. Nem tudom elk\u00e9pzelni. M\u00e1r el\u0151re ut\u00e1lom, ahogy a koll\u00e9g\u00e1k majd r\u00e1m n\u00e9znek. Egy\u00e9bk\u00e9nt sem arattam osztatlan sikert azzal se, hogy teherbe estem. Apa n\u00e9lk\u00fcl, egyed\u00fcl, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy hazudok magamnak valakit. Ink\u00e1bb hallgattam, ha tehettem. A sejtelmes mosolyg\u00e1s nagymestere lehetn\u00e9k, ahogy \u00e9s ah\u00e1nyszor arra a mondatra reag\u00e1ltam, hogy nem is tudtam, hogy van p\u00e1rod. Legal\u00e1bb m\u00e1r nem a f\u00e9rjet k\u00e9rt\u00e9k rajtam sz\u00e1mon.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ny\u00edlik a szobaajt\u00f3, egy \u00e1gyat tolnak be. \u00c9szre se vettem, hogy hi\u00e1nyzik onnan valami. V\u00e9kony, pici, sz\u0151ke n\u0151 fekszik benne, mintha \u00e9n lenn\u00e9k \u00fagy h\u00fasz \u00e9vvel ezel\u0151tt. Sz\u00f3 szerint. Eg\u00e9szen gyereknek t\u0171nik. Elt\u0171nik a matrac szivacs\u00e1ban, alig l\u00e1tszik. Nem sz\u00f3lok hozz\u00e1, \u0151 ann\u00e1l t\u00f6bbet besz\u00e9l. Suttog, de itt m\u00e1r annyira ismerek minden hangot, hogy gond n\u00e9lk\u00fcl sz\u0171ri az agyam a szavait. A gyerek\u00e9nek g\u00fcgy\u00f6g. A kerekes m\u00f3zeskos\u00e1rban egy \u00fajsz\u00fcl\u00f6tt ny\u00f6gd\u00e9csel mellette. A gyerekre nem n\u00e9zek, el\u00e9g, hogy hallom.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;-<\/p>\n\n\n\n<p>A doki d\u00e9lel\u0151tt k\u00f6z\u00f6lte, hogy fert\u0151z\u00e9s l\u00e9pett fel a sz\u00fcl\u00e9s alatt. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg t\u00f6bb\u00e9 nem lehet gyerekem.<\/p>\n\n\n\n<p>&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;&#8212;-<\/p>\n\n\n\n<p>Reggel van. Eg\u00e9szen j\u00f3l vagyok, a hajnali \u00f6t\u00f6s m\u00e9r\u00e9s m\u00e1r csak enyhe h\u0151emelked\u00e9st mutatott. Harminch\u00e9t-\u00f6t. A vizitre v\u00e1rok, ott eld\u0151l, hazamehetek-e. F\u00e1j a hasam, \u00e9s v\u00e9rzek. Minden folyik bel\u0151lem, mindenem \u00fcr\u00fcl, meg\u00e1ll\u00edthatatlan forr\u00e1s lettem, amit nem \u00e9rtek. Mintha egyetlen m\u00e9ly, s\u00f6t\u00e9t \u0171rb\u0151l szakadna ki ez a foly\u00f3, \u00e9s \u00e1rad, csak \u00f6mlik \u00e9s \u00f6mlik. Az \u00fcress\u00e9g egyre er\u0151sebb. Azt hittem, nincsenek m\u00e1r \u00e9rz\u00e9seim, de k\u00f6nnyek g\u00f6rd\u00fclnek ki a szememb\u0151l. Ugyanolyan meg\u00e1ll\u00edthatatlanul, mint az \u00f6lemb\u0151l a v\u00e9r. Az orvos szerint ez a lehet\u0151 legjobb, ez a gy\u00f3gyul\u00e1s. N\u00e9ha meg\u00fctn\u00e9m, milli\u00f3szor elj\u00e1tszottam a gondolattal, hogy meg\u00f6l\u00f6m, hogy az \u0151 v\u00e9r\u00e9t is kiontom, csak megn\u00e9zn\u00e9m, az is olyan piros-e, mint az eny\u00e9m. Tal\u00e1n megl\u00e1thatott valamit a gondolataimb\u00f3l, mert maradnom kell. M\u00e9g egy nap.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A gyerek ott szemk\u00f6zt j\u00f3 gyerek. Sokat alszik, b\u0151s\u00e9gesen eszik, \u00fcgyes, ritk\u00e1n s\u00edr. Az anyja pedig csak g\u00fcgy\u00f6g \u00e9s g\u00fcgy\u00f6g. Minden szava ostorcsap\u00e1s. A gyereket bec\u00e9zi, mes\u00e9l is neki. Pr\u00f3b\u00e1lt sz\u00f3lni hozz\u00e1m. Elfordultam, a h\u00e1tamra h\u00faztam a takar\u00f3t. A n\u0151v\u00e9rek megs\u00faghatt\u00e1k neki, mi van velem, mert m\u00e1r elker\u00fcl. Igyekszik leveg\u0151nek n\u00e9zni, ami el\u00e9g neh\u00e9z, mivel ugyanazt a f\u00fcrd\u0151t haszn\u00e1ljuk, \u00e9s ugyanazon a t\u00edz n\u00e9gyzetm\u00e9teren \u00e9l\u00fcnk. D\u00fch\u00f6s vagyok, ha csak a l\u00e9legz\u00e9s\u00e9t is meghallom. Vagy a szipog\u00e1s\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>D\u00e9lut\u00e1n kiment a szob\u00e1b\u00f3l, nem figyeltem mikor. M\u00e1r a vacsor\u00e1t osztj\u00e1k, de az \u00e1gy ott szemben m\u00e9g mindig \u00fcres. A gyerek halkan s\u00edrdog\u00e1lni kezd. Bennem megy fel a pumpa, hol van m\u00e1r ez a n\u0151? Forgol\u00f3dok, felkelek, elmegyek a v\u00e9c\u00e9re. Amikor nem tudom tov\u00e1bb h\u00fazni az id\u0151t, visszamegyek a szob\u00e1ba. F\u00e9lek t\u0151le, de rem\u00e9lem is, hogy ott tal\u00e1lom az asszonyt, \u00e9s a gyerek\u00e9t szoptatja. De nem. Nincs itt. Az \u00e1gy \u00fcres, a m\u00f3zeskos\u00e1rban a gyerek egyre hangosabban m\u00e9ltatlankodik. V\u00e1lt\u00e1s van, nem j\u00f6nnek a n\u0151v\u00e9rek. Kezd f\u00e1jni a fejem. K\u00f6r\u00fcln\u00e9zek, j\u00f6jj\u00f6n m\u00e1r valaki. Percek telnek el, de nekem j\u00f3val t\u00f6bbnek t\u0171nik. Fel sem fogom, de a m\u00f3zeskos\u00e1rhoz l\u00e9pek. Ny\u00falok a gyerek\u00e9rt, de akkor bel\u00e9p egy n\u0151v\u00e9r. Mit csin\u00e1l maga? Kikapja a gyereket a kezemb\u0151l, egy pillanatra megcsap a babaillat. Az \u00e1gyamhoz megyek. Hajnalig nem hagynak aludni a k\u00f6nnyek \u00e9s a babas\u00edr\u00e1s.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>N\u00e9gy k\u00f6r\u00fcl j\u00e1r m\u00e1r, amikor nem b\u00edrom tov\u00e1bb. A szoba melletti \u0151rz\u0151be megyek. A gyerek \u00e9bren van. Egy hossz\u00fa m\u00e1sodpercig \u00f6sszefon\u00f3dik a tekintet\u00fcnk. Felemelem, \u00e1t\u00f6lelem. Az apr\u00f3 csukl\u00f3n megvillan a r\u00f3zsasz\u00edn karszalag. A v\u00e1llamba b\u00fajik, \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen ringatni kezdem. A v\u00e9rem el\u00f6nt, \u00e9rzem, ahogy lecsorog a l\u00e1bamon, de a gyereket nem teszem le. P\u00e1r \u00f3ra m\u00falva ott tal\u00e1lnak r\u00e1nk az \u0151rz\u0151 fotelj\u00e9ben.&nbsp;<\/p>\n<\/div>\n\n\n\n<p class=\"has-text-align-right\"><em>Megjelent az Opus 2025\/1-es sz\u00e1m\u00e1ban<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Kegyelem A k\u00f3rh\u00e1zi folyos\u00f3 \u00fcres, de a helyhez k\u00e9pest igaz\u00e1n bar\u00e1ts\u00e1gos. P\u00e1r \u00e9ve fel\u00faj\u00edtott\u00e1k ezt a sz\u00e1rnyat, tiszta, modern a k\u00f6rnyezet. Semmi reped\u00e9s vagy m\u00e1ll\u00f3 vakolat. A h\u00e1ts\u00f3 falon egy hatalmas ablakon \u00f6mlik be a f\u00e9ny, a falak mellett az &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3021\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3021","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3021","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3021"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3021\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3022,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3021\/revisions\/3022"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3021"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}