{"id":3373,"date":"2025-01-06T02:05:07","date_gmt":"2025-01-06T00:05:07","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3373"},"modified":"2025-12-23T02:08:27","modified_gmt":"2025-12-23T00:08:27","slug":"petrik-viktoria-6","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3373","title":{"rendered":"Petrik Vikt\u00f3ria"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>N\u0151i meg\u00e9rz\u00e9s<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-01-06T02:05:07+02:00\">2025-01-06<\/time><\/div>\n\n\n<p><br><\/p>\n\n\n\n<p>A felkel\u0151 nap sugara makacsul t\u00f6rt utat mag\u00e1nak, k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl tolakodott be a h\u00e1zak ablakain, nem rettenve vissza att\u00f3l, hogy bef\u00e9rk\u0151zz\u00f6n az emberek egyhang\u00faan indul\u00f3 napjaiba. A reggelek mindig egyform\u00e1n kezd\u0151dtek. A v\u00edz csobog\u00e1sa a f\u00fcrd\u0151ben jelezte, hogy D\u00e1vid m\u00e1r \u00e9bren van, fogat mos \u00e9s borotv\u00e1lkozik, k\u00e9sz\u00fcl az \u00faj napra. A k\u00e1v\u00e9 illata bej\u00e1rta az eg\u00e9sz h\u00e1zat, mire Gr\u00e9ta is felkelt. Szerette ezt a megszokott ritmust. Egy olyan zen\u00e9re eml\u00e9keztette \u0151t, amelyet m\u00e1r ezerszer hallott, m\u00e9gis mindig megnyugtatta, ha \u00fajra felcsend\u00fclt. Aznap reggel a leveg\u0151ben friss keny\u00e9r \u00e9s eperlekv\u00e1r illata keringett, meg valami eg\u00e9szen apr\u00f3, m\u00e9gis kitapinthatatlan fesz\u00fclts\u00e9g. Mintha valami megv\u00e1ltozott volna. Amikor Gr\u00e9ta ott \u00e1llt az ablakn\u00e1l, k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sz\u00e9je a kez\u00e9ben langyosodott, s ahogy a g\u0151z felsz\u00e1llt, \u00fagy kavargott benne is valami megnevezhetetlen. M\u00f6g\u00f6tte D\u00e1vid az \u00fajs\u00e1got lapozta, ugyanazzal a mozdulattal, mint mindig, a f\u00e9rfi most m\u00e9gis eg\u00e9szen m\u00e1snak t\u0171nt. Gr\u00e9ta nem \u00e9rtette. Nem volt semmi konkr\u00e9tum, nem lehetett r\u00e1mutatni, sem k\u00e9zzel megfogni. Nem voltak sem elhalkul\u00f3 szavak, sem f\u00e9lrecs\u00fasz\u00f3 tekintetek vagy megk\u00e9sve \u00e9rkez\u0151 v\u00e1laszok. D\u00e1vid nem mondott k\u00fcl\u00f6n\u00f6s dolgokat, nem j\u00e1rt m\u00e1shogyan, \u00e9s nem volt idegen parf\u00fcmillat sem az inge gall\u00e9rj\u00e1n. M\u00e9gis mintha elmozdult volna k\u00f6z\u00f6tt\u00fck valami, nem hangosan, nem ny\u00edltan, csak \u00e9ppen annyira, hogy ne lehessen figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyni. Egyfajta s\u00faly volt a leveg\u0151ben, amelyet nem a csend, hanem valami m\u00e9lyebb, sz\u00f3tlan dolog hordozott. Mintha a mozdulatai m\u00f6g\u00f6tt valami elrejtett titok rejt\u0151zne \u2013 valami, amit ugyan D\u00e1vid nem mondott ki, de a teste, a hangja, az \u00e1rny\u00e9kai el\u00e1rult\u00e1k. Gr\u00e9ta egy ideig f\u00fcrk\u00e9szte az asztaln\u00e1l \u00fcl\u0151 f\u00e9rfit, a j\u00f3l ismert arcot \u00e9s testet, pr\u00f3b\u00e1lta meg\u00e9rteni, mi t\u00f6rt\u00e9nhetett. Hogy mi\u00e9rt t\u0171nt f\u00e9rje \u00e1rny\u00e9ka hirtelenj\u00e9ben hosszabbnak, mozdulatai kiss\u00e9 vontatottabbnak, jelenl\u00e9te idegenszer\u0171nek. Arra gondolt, hogy mindez tal\u00e1n m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta ott volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck, csak \u0151 nem vette \u00e9szre, mert biztos figyelmetlen volt, vagy sz\u00f3rakozott vagy \u00e9ppen nemt\u00f6r\u0151d\u00f6m. De aznap reggel, ott, a konyhaablakn\u00e1l \u00e1llva, kez\u00e9ben a m\u00e1r kih\u0171lt kotyog\u00f3ssal, Gr\u00e9ta \u00e9rz\u00e9kelni kezdte ezeket a szokatlan rezg\u00e9seket, amelyek azt sugallt\u00e1k, valami nincs rendben.<\/p>\n\n\n\n<p>Napok teltek el, majd hetek, a h\u00e1zban l\u00e1tsz\u00f3lag minden a hely\u00e9n volt, m\u00e9gis valami \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl megv\u00e1ltozott. A csendek hosszabbak \u00e9s m\u00e9lyebbek lettek, a tekintetek kezdtek elcs\u00faszni egym\u00e1s mellett, mint k\u00e9t idegen els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1sakor. Legal\u00e1bbis Gr\u00e9ta \u00edgy \u00e9rezte. Egyre gyakrabban kapta azon mag\u00e1t, hogy elveszik saj\u00e1t gondolataiban, hogy pr\u00f3b\u00e1lja meg\u00e9rteni ezt a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9st, ami elragadta \u0151t. Hogy n\u00e9zi D\u00e1vid arc\u00e1t, mik\u00f6zben a f\u00e9rfi besz\u00e9l, figyeli, mikor nem n\u00e9z r\u00e1, mikor fordul f\u00e9lre egy-egy sz\u00f3n\u00e1l, mikor tart apr\u00f3 sz\u00fcnetet a mondanival\u00f3ja k\u00f6zep\u00e9n. Mintha minden v\u00e1lasz m\u00f6g\u00f6tt lenne egy m\u00e1sik is, egy eltitkolt, amit nem neki sz\u00e1ntak. J\u00f3l vagy? \u2013 k\u00e9rdezte egyszer vacsora k\u00f6zben D\u00e1vid. Ker\u00fclte a feles\u00e9ge tekintet\u00e9t, a h\u00fasszeletel\u00e9sre figyelt ink\u00e1bb. Mostan\u00e1ban olyan furcs\u00e1n n\u00e9zel r\u00e1m, tette m\u00e9g hozz\u00e1. Gr\u00e9ta megd\u00f6bbent a k\u00e9rd\u00e9sen, de eld\u00fcnny\u00f6g\u00f6tt egy persz\u00e9t. Nem akart besz\u00e9lni r\u00f3la. Nem is tudott volna, hiszen nem volt semmi, amit meg lehetett volna fogalmazni. Megnyugodott, amikor D\u00e1vid annyiban hagyta. Az eg\u00e9sz helyzet kezdett olyan lenni, mint egy v\u00edzfolt a falon, amely napr\u00f3l napra n\u0151tt, \u00e9s senki nem l\u00e1tta vagy \u00e9rtette, mikor \u00e9s hol keletkezett. Gr\u00e9ta ezzel az \u00e9rz\u00e9ssel \u00e9lt nap, mint nap, amely el\u0151sz\u00f6r csak suttogott, majd z\u00fagott, azt\u00e1n m\u00e1r ord\u00edtott benne. Aznap este, a vacsora ut\u00e1n csak lopva mert a f\u00e9rje arc\u00e1ra pillantani, arra az arcra, amit m\u00e1r majdnem tizenn\u00e9gy \u00e9ve ismert, \u00e9s ami, mintha teljesen idegenn\u00e9 v\u00e1lt volna.<\/p>\n\n\n\n<p>Gr\u00e9ta nem k\u00e9rdezett, nem kutatott, nem gyan\u00fas\u00edtgatott, mert \u0151 nem olyan volt. Csak figyelt. A tekintete lassan r\u00e1telepedett a f\u00e9rje minden mozdulat\u00e1ra: a kab\u00e1t felv\u00e9tel\u00e9re, ahogy a zseb\u00e9be ny\u00falt, a f\u00fcrd\u0151ben elt\u00f6lt\u00f6tt hosszabb id\u0151re, a f\u00e1radt mosolyra, amely m\u00f6g\u00f6tt mintha valami eg\u00e9szen m\u00e1s l\u00fcktetett volna. Gr\u00e9ta elm\u00e9je, amely eddig szel\u00edden igazodott a h\u00e9tk\u00f6znapok megszokott rendj\u00e9hez, most fesz\u00fclt gyanakv\u00e1ssal vizsg\u00e1lta a k\u00fclvil\u00e1g minden rezd\u00fcl\u00e9s\u00e9t. A hangokat, a pillant\u00e1sokat, a mozdulatokat. Valamit eltitkol el\u0151lem, gondolta egyre t\u00f6bbsz\u00f6r, \u00e9s a meg\u00e9rz\u00e9s t\u00f6bb\u00e9 nem hagyta b\u00e9k\u00e9n. Mint egy \u00e9l\u0151sk\u00f6d\u0151, befurakodott a b\u0151re al\u00e1, \u00e9s egyre irrit\u00e1l\u00f3bb\u00e1 v\u00e1lt. Eleinte csak \u00e9jszaka nem tudott t\u0151le aludni, azt\u00e1n nappal is sz\u00e9tsz\u00f3rtt\u00e1 v\u00e1lt. A boltban nem eml\u00e9kezett, mit akart venni, a k\u00e1v\u00e9j\u00e1t volt, hogy h\u00e1romszor is felmeleg\u00edtette. A gondolatai spir\u00e1lszer\u0171en k\u00f6rbe-k\u00f6rbe keringtek, mindig visszat\u00e9rve ehhez a k\u00e9ts\u00e9gbeesett \u00e9rz\u00e9shez \u00fajra \u00e9s \u00fajra.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ma k\u00e9s\u0151bb j\u00f6v\u00f6k, el kell int\u00e9znem valamit, d\u00fcnny\u00f6gte D\u00e1vid az egyik reggel, de miel\u0151tt Gr\u00e9ta v\u00e1laszolhatott volna, a f\u00e9rfi m\u00e1r kint volt az ajt\u00f3n. A k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sze megremegett a n\u0151 ujjai k\u00f6z\u00f6tt, els\u0151re \u00e9szre sem vette, hogy a l\u00e9legzet\u00e9t is visszatartja. \u00dagy \u00e9rezte, abban a pillanatban elszakadt benne valami.<\/p>\n\n\n\n<p>Keresni kezdett. Az \u00edr\u00f3asztalfi\u00f3kban, a kab\u00e1tok zsebeiben, a szekr\u00e9nyekben, de m\u00e9g az \u00e1gy al\u00e1 is ben\u00e9zett. Nem mintha tudta volna, mit keressen. Egy f\u00e9nyk\u00e9pet? Idegen k\u00e9z\u00edr\u00e1st? Sz\u00e1ml\u00e1t egy ismeretlen helyr\u0151l? Mik\u00f6zben felforgatta a h\u00e1zat, minden erej\u00e9vel igyekezett elfojtani azt a gondolatot, hogy ezzel nemcsak a f\u00e9rj\u00e9t \u00e1rulja el, hanem saj\u00e1t mag\u00e1t is. A tork\u00e1t szor\u00edtotta a f\u00e1jdalom, a szemeit k\u00f6nnyek \u00e9gett\u00e9k. Sosem hitte volna, hogy valaha od\u00e1ig jut, hogy kutakodni fog D\u00e1vid ut\u00e1n, ostob\u00e1nak \u00e9rezte mag\u00e1t t\u0151le. A fi\u00f3kok tartalma mind a f\u00f6ld\u00f6n hevert, Gr\u00e9ta pedig az \u00f6sszeoml\u00e1s sz\u00e9l\u00e9n t\u00e1ncolt m\u00e1r, mikor v\u00e9gre a kez\u00e9be akadt egy sz\u00e1m\u00e1ra ismeretlen, \u00f6sszegy\u0171rt pap\u00edr. Els\u0151re nem \u00e9rtette, tal\u00e1n m\u00e1sodszorra sem, \u00fajra \u00e9s \u00fajra el kellett olvasnia, hogy felfogja a szavak jelent\u00e9s\u00e9t. Az eg\u00e9sz vil\u00e1g meg\u00e1llt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, majd fenekest\u0151l fel is fordult. A f\u00e9rje nem egy m\u00e1sik n\u0151t rejtegetett, nem csalta meg. Az elhallgatott igazs\u00e1g nem a szerelem hi\u00e1nya volt, ahogy Gr\u00e9ta sejtette, hanem \u00e9ppen annak egyfajta \u2013 kiss\u00e9 gy\u00e1va \u2013 form\u00e1ja. Az\u00e9rt titkol\u00f3zott, mert szeret, gondolta. Mert \u00f3vni akart. Gr\u00e9ta s\u00edrni kezdett. Csak zokogott \u00e9s zokogott, k\u00f6nnyei hatalmas cseppekben hullottak al\u00e1 a kez\u00e9ben szorongatott pap\u00edrra teljesen el\u00e1ztatva azt, m\u00edgnem olvashatatlann\u00e1 v\u00e1ltak rajta a bet\u0171k. Orvosi diagn\u00f3zis. Hasny\u00e1lmirigyr\u00e1k. V\u00e9gs\u0151 st\u00e1dium.<\/p>\n\n\n\n<p>Aznap este, mikor D\u00e1vid haza\u00e9rt, Gr\u00e9ta nem sz\u00f3lt semmit. \u00c1t\u00f6lelte, hosszan \u00e9s sok\u00e1ig szor\u00edtotta mag\u00e1hoz a f\u00e9rj\u00e9t.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>N\u0151i meg\u00e9rz\u00e9s A felkel\u0151 nap sugara makacsul t\u00f6rt utat mag\u00e1nak, k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl tolakodott be a h\u00e1zak ablakain, nem rettenve vissza att\u00f3l, hogy bef\u00e9rk\u0151zz\u00f6n az emberek egyhang\u00faan indul\u00f3 napjaiba. A reggelek mindig egyform\u00e1n kezd\u0151dtek. A v\u00edz csobog\u00e1sa a f\u00fcrd\u0151ben jelezte, hogy D\u00e1vid &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3373\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3373","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3373","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3373"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3373\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3374,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3373\/revisions\/3374"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3373"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}