{"id":3431,"date":"2025-01-25T11:26:00","date_gmt":"2025-01-25T09:26:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3431"},"modified":"2025-12-30T11:28:04","modified_gmt":"2025-12-30T09:28:04","slug":"gyongyok-egy-kalocsai-haz-padlasporaban","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3431","title":{"rendered":"Gy\u00f6ngy\u00f6k egy kalocsai h\u00e1z padl\u00e1spor\u00e1ban"},"content":{"rendered":"<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-01-25T11:26:00+02:00\">2025-01-25<\/time><\/div>\n\n\n<p>Csirreg telefonom, n\u0151v\u00e9rem h\u00edv, azonnal gondj\u00e1ra t\u00e9rve: eml\u00e9kszel arra a kis ablakra az ajt\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt? M\u00e1rmint, k\u00e9rdem \u00f3vatosan, ablak, ajt\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt, hol is? Kalocs\u00e1n, te, s legyint. \u00c1tfut rajtam a jogos megszeppen\u00e9s, val\u00f3ban minap besz\u00e9lgett\u00fcnk gyerekkorunkr\u00f3l, r\u00e1csod\u00e1lkozva arra, hogy igen, mennyire igaz a sokszor hallott mond\u00e1s az est\u00e9re elfelejtett aznapi eb\u00e9dr\u0151l; mi is volt, na, mi is; de az \u00edzek egyetlen eml\u00edt\u00e9s nyom\u00e1n hatvanvalah\u00e1ny esztend\u0151vel kor\u00e1bbr\u00f3l hirtelen \u00f6sszefutnak sz\u00e1nkban. B\u00e1r nem csak eml\u00e9kek t\u00e9rnek vissza; ilyenkor egyfajta szembes\u00edt\u00e9st \u00e9l\u00fcnk \u00e1t a gyerekkorral: boldog volt-e, csakugyan? Vagy \u00e9szre sem vett\u00fck a l\u00e9lekapaszt\u00f3 korl\u00e1rm\u00e1k p\u00f3rusainkba f\u00e9szkel\u0151 l\u00e1rv\u00e1it? Nem tudom, az ilyesmi k\u00e9rd\u00e9sek az eml\u00e9kfoszl\u00e1nyok \u00e9lesed\u00e9s\u00e9vel \u00e9rkeznek; a gyermekkor mit sem tud m\u00e9g elhallgatott t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sekr\u0151l, hirtelen cs\u00f6ndre v\u00e1lt\u00f3 szavak rejt\u0151zk\u00f6d\u0151 f\u00e9lelm\u00e9r\u0151l, \u00e9lvezi csak a napok \u00e9lm\u00e9nyeit, sz\u00edneit; igen, az a kis ablak az ajt\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt, f\u00e9lk\u00f6r volt, tal\u00e1n M\u00e1ria-k\u00e9p, mondatja most a dereng\u0151 feleletet t\u00f6preng\u0151 eml\u00e9kezetem, de meglehet, hogy angyal \u00fclt abban az ajt\u00f3 f\u00f6l\u00f6tti kis ablakra festve, vigy\u00e1zva \u00e1lmunk. Eml\u00e9kszem r\u00e1, de csak annyira, v\u00e1laszolom h\u00e1t v\u00e9g\u00fcl n\u0151v\u00e9rem k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re, hogy ott volt, \u00e9s j\u00f3 volt n\u00e9zni a sz\u00ednein \u00e1t \u00e9rkez\u0151 f\u00e9nycs\u00edkok dereng\u0151 meleg\u00e9t a falon.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Mikor besurrantunk a k\u00f6zeli templomba, amikor \u00e9pp \u00fcres volt, s a padsorokba bekucorodva l\u00e1ttam hasonl\u00f3t; a festett \u00fcvegt\u00e1bl\u00e1kon bet\u0171z\u0151 nap halv\u00e1nysziv\u00e1rv\u00e1nyai, vagy a kitart\u00f3an araszol\u00f3 f\u00e9ny pillanatnyi \u00e1rad\u00e1sai, mikor r\u00e1simultak egy-egy aranyozott d\u00edsz\u00edt\u00e9sre, a kis angyalszobrok k\u00edv\u00e1ncsian n\u00e9ztek r\u00e1nk, mi\u00e9rt csod\u00e1lkozunk, \u00f6rvendjetek, de ki tudta akkor, mit suttognak? Marasztal\u00f3 tekintet\u00fck el\u0151l elfutottunk j\u00e1tszani, vagy \u00e9pp a zeneiskol\u00e1ba, elk\u00e9sve esni be &#8211; s otthon, este, lapulni, cs\u00f6ndben.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Igen, t\u00fcn\u0151d\u00f6m, ott volt az a festett kicsi ablak. J\u00f3l esett k\u00e9s\u0151 sz\u00fcrk\u00fcletig kapaszkodni annak f\u00e9ny\u00e9be, miel\u0151tt f\u00f6l\u00e9bred a s\u00f6t\u00e9t, amit alig-alig rebbentett meg a nagyon ritk\u00e1n elhalad\u00f3 aut\u00f3f\u00e9nysz\u00f3r\u00f3k \u00f3vatos l\u00e1mpasuhan\u00e1sa, furcsa, v\u00e9kony erezetk\u00e9nt k\u00faszott \u00e1t a plafonon annak vil\u00e1gossz\u00fcrke cs\u00edkja; s b\u00e1r sok\u00e1ig \u00e9gett, de ink\u00e1bb csak pisl\u00e1kolt az ablakt\u00f3l kiss\u00e9 t\u00e1volabb \u00e1ll\u00f3 l\u00e1mpaoszlopba fog\u00f3dz\u00f3, azt elhagyni nem akar\u00f3 p\u00e1szma is. Majd a szoba elmer\u00fclt az \u00e9jszaka fekete leple al\u00e1, \u00e9s megsz\u00f3laltak a hangok; b\u00e1r mondt\u00e1k, hogy nem, de \u00e9n tudtam a sarokban \u00e1ll\u00f3 nagy, csikorg\u00f3 szekr\u00e9ny \u00f6sszes titk\u00e1r\u00f3l. Az\u00e9rt, mert nem f\u00e9ltem; reccsent, ny\u00f6sz\u00f6rg\u00f6tt, mint az \u00f6regek alv\u00e1s, j\u00e1r\u00e1s, mozg\u00e1s k\u00f6zben; f\u00e1jhat neki, gondoltam, azt\u00e1n elaludtam. S reggel az angyal \u00e9bresztett, felderengett a besz\u00f6k\u0151 f\u00e9ny, piroslott, k\u00e9ket \u00e9s s\u00e1rg\u00e1t t\u00e9kozolva el, de estig \u2013 honnan, honnan nem \u2013 mindig ugyanannyi volt m\u00e1r neki sz\u00ednb\u0151l, f\u00e9nyb\u0151l. Neki, az angyalnak.<\/p>\n\n\n\n<p>Angyal, nevet fel n\u0151v\u00e9rem, hol hallott\u00e1l te angyalokr\u00f3l, akkor? Zrik\u00e1l persze, de, mint mindenben, valami apr\u00f3cska igazs\u00e1g-mag ebben is van; az \u00f6tvenes \u00e9vek v\u00e9g\u00e9t, a hatvanas \u00e9vek elej\u00e9t \u00edrtuk, a mes\u00e9k ink\u00e1bb sz\u00f3ltak a b\u00e1tor emberekr\u0151l; V\u00e1szja utol\u00e9ri-e lov\u00e1n a vonatot; \u00e9s a h\u00e1rom test\u0151rr\u0151l, aki n\u00e9gyen van; \u00e1m angyalok igen is voltak, b\u00e1r, ha ritk\u00e1bban ker\u00fcltek sz\u00f3ba. De mes\u00e9lt r\u00f3luk a szomsz\u00e9d nagyi, Sanyi\u00e9, akihez diafilmezni j\u00e1rtunk \u00e1t; Sanyi volt az, aki az udvari homokoz\u00f3ban szerencs\u00e9mre elv\u00e9tette szemem a k\u0151vel, \u00edgy csak a szem\u00f6ld\u00f6k\u00f6m m\u00f6g\u00f6tti sebhely eml\u00e9keztet r\u00e1, mert h\u00e1t az \u00f6r\u00f6k bar\u00e1ts\u00e1got megpecs\u00e9tel\u0151 t\u0151le kapott Volv\u00f3-matchboxot r\u00e9g elvesztettem; vajon egy angyal \u00fct\u00f6tte akkor feljebb a kez\u00e9t, hogy hib\u00e1zza el c\u00e9lj\u00e1t? \u00c9s hogy \u2013 mi, k\u00e9t maszatos gyerek \u2013 egym\u00e1s b\u00e1tors\u00e1g\u00e1b\u00f3l mer\u00edtve fedezz\u00fck fel a pinc\u00e9k \u00e9s padl\u00e1sok hom\u00e1lyos, s\u00f6t\u00e9t, de kincseket \u0151rz\u0151 rejtekhelyeit? Mert bej\u00e1rtuk bizony azokat, b\u00e1r szidtak, korholtak miatta, a pince omladoz\u00f3, \u00e9s teli f\u00e9lig falazott j\u00e1ratokkal, m\u00e9g elt\u00e9vedtek, \u00f3vtak, \u00e1m ezzel csak felcsig\u00e1zt\u00e1k kalandv\u00e1gyunkat. \u00c9s val\u00f3ban, a pince \u00e1tvezetett a szomsz\u00e9d h\u00e1z al\u00e1, s tal\u00e1n m\u00e9g tov\u00e1bb is, \u00e9pp ilyeneket rajzolnak k\u00f6nyveinkbe a r\u00e9gi v\u00e1rak alag\u00fatjair\u00f3l, hideg b\u00f6rt\u00f6neir\u0151l, csekkoltuk, nagyot nem is t\u00e9vedve, hisz a pince egy r\u00e9sze ma m\u00e1r m\u0171eml\u00e9k; tal\u00e1n m\u00e9g k\u00fat is van valahol, f\u00fcrk\u00e9szt\u00fcnk el\u0151re a fekete hom\u00e1lyba, meg-megriadva, ha a falakhoz \u00e9r\u0151 kez\u00fcnk nyom\u00e1n peregni kezdett a porlad\u00f3 k\u0151; lehet, tanakodtunk, hogy vezet \u00e1tl\u00f3san is j\u00e1rat a p\u00e1rhuzamos szomsz\u00e9d kertje al\u00e1, ez cs\u00e1b\u00edt\u00f3nak t\u0171nt, hiszen ha lenne ilyen rejtek\u00fat, sosem venn\u00e9 \u00e9szre, mikor osonunk be alm\u00e1t, k\u00f6rt\u00e9t, mikor mi \u00e9rik, szedni a szomsz\u00e9d kis kerti gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6s\u00e9nek f\u00e1ir\u00f3l. Mert ehhez am\u00fagy a ker\u00edt\u00e9sen kellett \u00e1tm\u00e1sznunk, a f\u00e9szersor tetej\u00e9r\u0151l meg lehetett val\u00f3s\u00edtani, de sok\u00e1ig tartott; s m\u00e9g tov\u00e1bb, ha el is kapott a gazda, mert olyankor valami megfoghatatlan m\u00f3don majd valamikor elszenved\u0151 b\u00fcntet\u00e9s\u00fcnket emlegetve hosszan mes\u00e9lt ennek lehet\u0151s\u00e9geir\u0151l, emlegetve poklot \u00e9s mennyorsz\u00e1got, f\u00f6l is \u00e9bredt bennem amolyan k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gf\u00e9le, nem mindig igyekeztem azonnal szabadulni, de gyorsan leszoktam r\u00f3la. Mert amikor otthon sz\u00f3ba hoztam, hogy k\u00e9rd\u00e9sem lenne, \u00e9s nem repet\u00e1t illet\u0151en, hanem hogy mi az a mennyorsz\u00e1g, akkor any\u00e1m nekem esett: m\u00e1r megint \u00e1tm\u00e1sztatok a pap kertj\u00e9be? Nem megmondtam, hogy nem szabad? Hozod r\u00e1m a sz\u00e9gyent? A h\u00e1zb\u00f3l sem foglak kiengedni, csak akkor, ha a n\u0151v\u00e9red vigy\u00e1z r\u00e1d az udvaron, meg\u00e9rtetted?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Mondjuk, ez ink\u00e1bb t\u0171nt a n\u0151v\u00e9rem b\u00fcntet\u00e9s\u00e9nek, ennyi akkor is kij\u00f6tt a magam szorz\u00f3t\u00e1bl\u00e1j\u00e1n, tiltakozott is, r\u00e1m szegez\u0151d\u0151 sz\u00far\u00f3s tekintet\u00e9t\u0151l ma is felnevetek, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl maradt Sanyi nagyija, mert leveg\u0151 m\u00e9gis kell a gyereknek. Meg enged\u00e9kenyebb volt, te is lehetn\u00e9l az, mondta any\u00e1mnak, nem c\u00e9lravezet\u0151 am\u00fagy sem a konyhaablakb\u00f3l figyelni \u0151ket \u00e9s r\u00e1nt\u00e1st kavarni egyszerre. Persze, gondolom, ezt ink\u00e1bb n\u0151v\u00e9rem mes\u00e9lte, mikor el\u0151ker\u00fclt\u00fcnk a pinc\u00e9b\u0151l, vagy a padl\u00e1sr\u00f3l, ahov\u00e1 kicsit jobban szerett\u00fcnk f\u00f6losonni \u2013 a pinc\u00e9t f\u00f6l\u00e1sni t\u00e9nyleg vesz\u00e9lyes, l\u00e1ttuk be a h\u00e9t-nyolc \u00e9vesek m\u00e9rn\u00f6ki tud\u00e1s\u00e1val is, ellen\u0151rizt\u00fck m\u00e1r ezt a homokoz\u00f3ban \u00e9p\u00edtett v\u00e1r stabilit\u00e1s\u00e1n, valami ilyesmi vit\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhetem a szem\u00f6ld\u00f6k\u00f6m m\u00f6g\u00fcl kandik\u00e1l\u00f3 sebhelyet, de hagyjuk; a padl\u00e1son kincset keresni kev\u00e9sb\u00e9 volt macer\u00e1s, b\u00e1r \u00e9pp annak eredm\u00e9nyess\u00e9ge ok\u00e1n r\u00e1g\u00f3dtunk mi annyit a pince esetleges titkain. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Mert a padl\u00e1son el\u00e9g volt f\u00f6lkaparni kicsit a vastag f\u00f6ldes port, hogy gy\u00f6ngy\u00f6kre lelj\u00fcnk; vagy szabadon gurultak, vagy n\u00e9h\u00e1ny szemet meg\u0151rz\u00f6tt a rajtuk \u00e1tvezet\u0151 c\u00e9rnasz\u00e1l; ez ut\u00f3bbiak a nagyon s\u00f6t\u00e9t, nagyon elb\u00fajt zugokban rejt\u0151zk\u00f6dtek; \u00e9s v\u00e9dekeztek is, ezt hat\u00e1rozottan \u00e9rezt\u00fck, kezdetben a m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gra alig \u00fcgyel\u0151 visszavonul\u00e1st v\u00e1lasztottuk, mikor \u2013 m\u00e1r tudom: mozg\u00e1sunkt\u00f3l \u2013 a por f\u00f6lkavarodott \u00e9s arcot \u00f6lt\u00f6tt ott a sarokban valami nagyon f\u00e9lelmetes l\u00e9ny, l\u00e1ttuk fogait csillanni, el\u0151b\u00fajtak t\u00e1rsai, sziszegett, reccsent fel\u0151l\u00fck valami \u00f6rv\u00e9nymoraj, vesz\u00e9lyesebbnek t\u0171nt sokkal, mint szob\u00e1mban az az \u00f6reg szekr\u00e9ny a maga panaszaival; azt\u00e1n, hogy nem \u00fcld\u00f6ztek, csup\u00e1n fenyegettek, ez b\u00e1tors\u00e1got \u00f6nt\u00f6tt bel\u00e9nk, s h\u00e1t a kincsr\u0151l sem feledkezhet\u00fcnk meg, biztosan azt \u0151rzik ennyire, noszogattuk egym\u00e1st, m\u00edg v\u00e9gre beb\u00fajtunk, el, a sarokig, a hom\u00e1lyos, egyre ink\u00e1bb l\u00e1that\u00f3 padl\u00e1ssz\u00e9lig, m\u00e1r csak arra kellett gondolnunk, erre figyelni kellett, nehogy lefejelj\u00fcnk egy-k\u00e9t cserepet, f\u0151leg a zs\u00e1km\u00e1ny \u00f6r\u00f6m\u00e9t\u0151l \u00e1tizzva; mert akadt, noha csurranva-cseppenve, de volt, de ott is volt gy\u00f6ngy; gy\u00f6ngy a porhomokban, d\u00fadolom most, f\u00e9l \u00e9vsz\u00e1zaddal k\u00e9s\u0151bb a dallamot, s\u0151t, ha es\u0151 ut\u00e1n ment\u00fcnk kincsvad\u00e1szatra, bizony, a gy\u00f6ngy a s\u00e1rban is \u00f6sszej\u00f6tt. Na, ez csak \u00fagy idef\u0171z\u0151d\u00f6tt, minden ugyanarr\u00f3l sz\u00f3l, s minden mindig sz\u00f3lhat eg\u00e9szen m\u00e1sr\u00f3l, ami, h\u00e1t, meglehet, ugyanaz, szakadok el a gyerekkort\u00f3l \u2013 \u00fagy, hogy menek\u00fcln\u00e9k ink\u00e1bb vissza furcsa, \u00f6lel\u0151, m\u00e9gis visszafejthetetlen pillanataiba.<\/p>\n\n\n\n<p>A jav\u00e1t biztosan a pinc\u00e9ben \u00e1st\u00e1k el, egyezt\u00fcnk meg ebben v\u00e9g\u00fcl, a h\u00e1bor\u00fa alatt. Tal\u00e1n a gyerekkornak is\u2026 Biztosan akkor, \u00e9rtett\u00fcnk ebben nagyon egyet, tal\u00e1n amiatt, mert arr\u00f3l am\u00fagy el\u00e9g keveset tudtunk. Sz\u00fclet\u00e9s\u00fcnk el\u0151tt nyolc \u00e9vvel lett v\u00e9ge, V\u00e1szja lova \u2013 ak\u00e1rh\u00e1nyszor n\u00e9zt\u00fck meg \u2013 mindig utol\u00e9rte a vonatot, h\u00e1bor\u00fa helyett mostan\u00e1ban ink\u00e1bb b\u00e9keharc van, meg munkafront, de volt valami hasonl\u00f3 is, p\u00e1r \u00e9ve, amir\u0151l m\u00e9g kevesebb sz\u00f3 esett el\u0151tt\u00fcnk, mint az angyalokr\u00f3l. Nagyj\u00e1b\u00f3l ennyi tud\u00e1st rakott r\u00e1nk akkor a gyerekkor. S m\u00e9g hossz\u00fa \u00e9vtizedek teltek el ebben a halogat\u00f3 cs\u00f6ndben. Amir\u0151l olyan sz\u00e9pen \u00edrt Verb\u0151czy Antal imm\u00e1r vagy negyven \u00e9ve; jaj, ann\u00e1l sokkal t\u00f6bb, hisz \u00e9pp negyven \u00e9ve ment el, l\u00e1nyom sz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek \u00e9v\u00e9ben, s imm\u00e1r \u00e9rte rem\u00e9lem, hogy t\u00f6bb lesz a sorsa, mint amit a Verb\u0151czy-vers r\u00f6gz\u00edtett: \u201eNem tudjuk, mit fog f\u00f6ljegyezni r\u00f3lunk a h\u00e1l\u00e1s ut\u00f3kor, \/ mert m\u00e9g csak annyi a h\u00edr, \/ mit magunkr\u00f3l hozunk, \/ hogy kilenc h\u00f3napra sz\u00fclett\u00fcnk, \/ any\u00e1nknak v\u00e9gig volt teje, \/ iskol\u00e1ba is be\u00edrattak, \/ s k\u00e9k volt a f\u00fczet fedele.\u201d&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Boh\u00f3c a falon. 1967. Igen, ott hangzott el ez a vers, a posztumusz k\u00f6tetben m\u00e1r ennek egy v\u00e1ltozata szerepel, de az eredetit k\u00f6zz\u00e9tette Birtalan Feri, leiratban, elment \u0151 is, ahogy R\u00f3zsa Bandi, a k\u00f6tet szerkeszt\u0151je; nem j\u00f3 k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni, ink\u00e1bb fussunk \u00e1t az id\u0151n, csukott szemmel rohanva, vissza a gyerekkorba, vissza a r\u00e9gi udvarra, a s\u00f6t\u00e9t, zegzugos, rejtelmes padl\u00e1sra, vagy le a pinc\u00e9be, tudni, hogy nem, a k\u0151falak nem omlanak le, megtart\u00f3, er\u0151s boltozat maradt, m\u0171eml\u00e9k ma m\u00e1r, \u00e9s a kincsek jav\u00e1t biztosan itt \u00e1st\u00e1k el, ugye, Sanyi? Bocs, hogy nem vigy\u00e1ztam a Volv\u00f3dra, sok\u00e1ig megvolt, lehet, a kicsi keresztfiamnak adtam valamikor \u2013 m\u00e1r kamaszod\u00f3 kisl\u00e1ny\u00e1\u00e9rt agg\u00f3dik \u0151 is. Ott, messze, a francia \u00faj haz\u00e1ban. Na, t\u00e9nyleg, vissza a r\u00e9gi udvarra, az ajt\u00f3 el\u00e9, ahonnan, ha bel\u00e9pni akartam, annak alj\u00e1t rugdostam, a k\u00fcsz\u00f6b f\u00f6l\u00f6tt, mert a kilincs magasan volt, nagyon magasan. N\u00e9ha m\u00e9g nehezen szerzett gy\u00f6ngyeimet is elsz\u00f3rtam, kihullottak zsebemb\u0151l a lend\u00fclet nyom\u00e1n; furcsa, de amikor sok \u00e9vvel \u2013 \u00e9vtizedekkel \u2013 k\u00e9s\u0151bb \u00fajra ott \u00e1lltam a r\u00e9gi ajt\u00f3 el\u0151tt, \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl a f\u00f6ldre pillantottam: l\u00e1tok-e pattanva elgurul\u00f3, egym\u00e1s nyom\u00e1ba szeg\u0151d\u0151, f\u00fcrge, illan\u00f3 gy\u00f6ngy\u00f6ket? De h\u00e1t az ajt\u00f3 m\u00e1r nem a r\u00e9gi volt, a lak\u00e1sba l\u00e9pve balra akartam fordulni, a r\u00e9gi szob\u00e1ba, de elfalazt\u00e1k; az ablak is feh\u00e9rebben csillogott, \u00e1m spalett\u00e1i ugyan\u00fagy behajtva \u00e1lltak; szinte l\u00e1ttam magam m\u00f6g\u00f6tt\u00fck, f\u00e9lig a p\u00e1rk\u00e1nyon \u00fclve, ahogy r\u00e9g\u2026 S akkor elszabadul bennem \u00fajra a m\u00e1r r\u00e9g eltemetett v\u00e1gyszimf\u00f3nia, ami kisl\u00e1nyaim kar\u00e1csonyi k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9sei idej\u00e9n sz\u00fcletett bennem, eleven f\u00e1jdalommal, m\u00e9g messze minden val\u00f3di szemben\u00e9z\u00e9st\u0151l. A gyermekkorral, hogy h\u00e1t milyen is volt, val\u00f3ban, mert ki tudja \u2013 de j\u00f3 lenne m\u00e9gis, n\u00e9ha, visszakapni abb\u00f3l valamit\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Legal\u00e1bb kar\u00e1csonyra \u2013 ami lehetne kiv\u00e9telesen, csak egyszer, a titok mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9-tavasz\u00e1n. Hogy v\u00e1laszt kapjak t\u0151l\u00fck ama r\u00e9gi k\u00e9rd\u00e9sre: m\u00e9gis, mi az a mennyorsz\u00e1g? Van-e, s van-e p\u00fcnk\u00f6sd, van-e felt\u00e1mad\u00e1s? Vagy ami van: \u00fcnnepei a misztikus csod\u00e1nak, s rem\u00e9nye annak? Tal\u00e1n gyerekkorunk v\u00e1laszt adhat erre. Ami nekem Kalocs\u00e1t jelenti; fakulni k\u00e9ptelen k\u00e9pek fel-felvillan\u00e1sa, &#8211; slideshow? Ne viccelj\u00fcnk. Csak egym\u00e1sra koppan\u00f3 k\u00e9pek, lass\u00fadan \u00fasznak \u00e1t, mint f\u00f6ldre hull\u00f3 gy\u00f6ngyszemek. \u00cdzek, pillanatok, egyre jobban f\u00e1j\u00f3 eml\u00e9kek. Melyikbe kapaszkodhatn\u00e9k most meg?<\/p>\n\n\n\n<p>El\u00e9g lenne egy karossz\u00e9k. Vagy m\u00e9g ink\u00e1bb egy hatalmas z\u00f6ld b\u00e1rsonyfotel. Amilyen az irod\u00e1dban volt, apa. Kalocs\u00e1n. Eml\u00e9kszem r\u00e1: \u00f3r\u00e1kig kucorogtam ott, hol az \u00f6ledben, hol melletted, f\u00e9lig a karf\u00e1n \u2013 vastagabb volt, mint \u00e9n \u2013\u02d9\u00e9s raktam kipirultan, raktam tornyokba az apr\u00f3p\u00e9nzt. Ultizt\u00e1l, \u00e9n voltam a p\u00e9nzt\u00e1rosod. Raktam, szorgalmasan \u00e9s figyelmesen, ahogy illik, raktam, szort\u00edroztam az \u00e9rm\u00e9ket. T\u00edz-, h\u00fasz-, \u00e9s \u00f6tvenfill\u00e9resek, egy- \u00e9s k\u00e9tforintosok. Boldogan s\u00f6p\u00f6rtem be a nyeres\u00e9get, fejcs\u00f3v\u00e1lva fizettem. T\u0151lem ak\u00e1rmeddig eltarthatott egy-egy ilyen ulticsata, nem untam bele. Nem ny\u0171g\u00f6sk\u00f6dtem, nem m\u00e1szk\u00e1ltam el \u00f6ledb\u0151l, nem v\u00e1gytam m\u00e1s, jobb sz\u00f3rakoz\u00e1sra. Elk\u00e1b\u00edtott a sz\u00ednes lapok forgataga; nagyokat kacagtam az \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl kimondott k\u00e1romkod\u00e1sokon; egy\u00fctt nevettem egy-egy j\u00f3l siker\u00fclt j\u00e1tszma ut\u00e1n a feln\u0151ttekkel; \u00e9s koccintottam, ahogyan illik, ha megszomjaztunk. Bambi. Egyetlen sz\u00f3 csup\u00e1n, de hallat\u00e1n \u00e9vek k\u00e1pr\u00e1znak el szemem el\u0151tt.<\/p>\n\n\n\n<p>El\u00e9g lenne egy ker\u00e9kp\u00e1r. Egy bicaj. Vak\u00edt\u00f3 k\u00fcll\u0151kkel, a legalacsonyabbra \u00e1ll\u00edtott, de m\u00e9g \u00edgy is kicsit magas, kem\u00e9ny \u00fcl\u00e9ssel; a merev b\u0151r nagyon v\u00e1gott, m\u00e9gsem mondhattam. Nagyfi\u00fa voltam m\u00e1r, r\u00e9g elhagyva boldog h\u00e1rom \u00e9s f\u00e9l esztend\u0151s koromat, amikor v\u00e9gig kiab\u00e1lhattam az utc\u00e1t: v\u00e1gja a t\u00f6k\u00f6m a nadr\u00e1g! v\u00e1gja a t\u00f6k\u00f6m a nadr\u00e1g! Te kacagva b\u00edztatt\u00e1l: hangosabban, nem hallom, hangosabban! \u00e9s \u00e9n kipirultan kiab\u00e1ltam, kipirultan, mintha a sz\u00e9l cs\u00edpte volna ki az arcomat, a sz\u00e9l, amely arcomba v\u00e1gott, mik\u00f6zben sz\u00e9d\u00edt\u0151 sebess\u00e9ggel robogtam els\u0151 igazi biciklimen. N\u00e9ha nagyokat estem, egyszer a ker\u00edt\u00e9s r\u00e1csai k\u00f6z\u00e9 is beszaladtam, tal\u00e1n nem f\u00e1jt, tal\u00e1n nagyon s\u00edrtam, m\u00e1r nem eml\u00e9kszem: ha f\u00e1jt, hamar elm\u00falt; k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00e9vesen leestem a szekr\u00e9ny tetej\u00e9r\u0151l a hokedli sz\u00e9l\u00e9re; v\u00e1llal estem r\u00e1, \u00edgy a fejemet be sem \u00fct\u00f6ttem; de a v\u00e1llam elt\u00f6r\u00f6tt; az orvos p\u00e1r nap m\u00falva mosolyogva cser\u00e9lte ki a szor\u00edt\u00f3k\u00f6t\u00e9st: \u2013 na, kisbogaram, ezzel egy darabig sehov\u00e1 sem m\u00e1szol fel! \u2013 any\u00e1m kik\u00eds\u00e9rte, de az ajt\u00f3b\u00f3l l\u00e9lekszakadva rohant vissza: nagyon sivalkodtam, mert nem tudtam lej\u00f6nni a konyhaszekr\u00e9ny tetej\u00e9r\u0151l; a biciklivel is ez\u00e9rt estem eleinte akkor\u00e1kat: b\u00e1r kontr\u00e1ztam, de talpam csak akkor \u00e9rt f\u00f6ldet, ha oldalra d\u0151lt a bicaj, h\u00e1t n\u00e9ha nagyon oldalra d\u0151lt; katonadolog: a bicaj azt\u00e1n unokatestv\u00e9rt\u0151l unokatestv\u00e9rhez ker\u00fclt, tal\u00e1n m\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp elrozsd\u00e1lt egy kamra vagy egy padl\u00e1s m\u00e9ly\u00e9n; megette a vassz\u00fa; de k\u00fcll\u0151inek vak\u00edt\u00f3 forg\u00e1s\u00e1t\u00f3l m\u00e9g ma is sokszor sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k; sok-sok \u00e9jszak\u00e1n tapostam m\u00e1r \u00fajra ped\u00e1ljait, pr\u00f3b\u00e1ltalak utol\u00e9rni; l\u00e1tom a h\u00e1tadat, szinte el is \u00e9rem, de nem merem elengedni a korm\u00e1nyt; sz\u00e1guldasz el\u0151ttem, n\u00e9ha h\u00e1tra nevetsz, ellen\u0151rz\u00f6l ilyenkor: megvagyok-e m\u00e9g? \u00e9s \u00e9n m\u00e9g ott vagyok; taposom lihegve a ped\u00e1lt, pr\u00f3b\u00e1llak utol\u00e9rni; versenyz\u00fcnk; \u00e9n tudom, hogy kicsik a kerekeim, tudom, hogy akkor ker\u00fclhet m\u00f6g\u00e9m a h\u00e1tad, ha meg\u00e1llsz, de \u00e9n azt sem akarom, hogy lass\u00edts; nem akarom, hogy becsapj.<\/p>\n\n\n\n<p>El\u00e9g lenne egy \u0171rhaj\u00f3. Egy olyan igazi makett, amilyen a kult\u00farh\u00e1z udvar\u00e1n volt. A felvonul\u00e1s kell\u00e9ke lehetett? Vagy egyenesen nek\u00fcnk, gyerekeknek k\u00e9sz\u00edtett\u00e9k? Nem eml\u00e9kszem. Csak azt tudom, ott hevert az udvaron; hengeres teste ez\u00fcstsz\u00fcrke volt; k\u00f6zep\u00e9re igazi kabinajt\u00f3t v\u00e1gtak; bele lehetett \u00fclni, lehunyt szemmel, \u00e9s m\u00e1r suhantam, a f\u00e9nyn\u00e9l sebesebben, suhantam a csillagok k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s megd\u00f6bbenve l\u00e1ttam: nem olyan alak\u00faak, amilyenek a kab\u00e1todon vannak, a v\u00e1lladon; \u00e9s nem olyan f\u00e9nyesek. Feldereng a messzi k\u00e9k, majd k\u00f6zelebb \u00e9r, egyre k\u00f6zelebb: nincs is haja, nincs is szeme, nem is k\u00e9k. \u00dcltem a sz\u00e1guld\u00f3 rak\u00e9t\u00e1ban, tettem n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6rt az \u0171rhaj\u00f3val, \u00e9s olyan j\u00f3 volt \u00fajra lesz\u00e1llni, kil\u00e9pni a kabinb\u00f3l, odaszaladni hozz\u00e1d; b\u00fajni; Te tal\u00e1n nem \u00e9rtetted, hogy \u00e9n akkor m\u00e1r sok sz\u00e1z \u00e9ve nem l\u00e1ttalak, \u00e9s minden olyan f\u00e9lelmetes volt n\u00e9lk\u00fcled, olyan \u00fcres; \u00e9s olyan j\u00f3 volt hinni, tudni, hogy te v\u00e1rsz odalent. Tudom, egy napon majd \u00fajra lesz\u00e1llok. Tudom, ott \u00e1llsz majd akkor, tudom, v\u00e1rni fogsz.<\/p>\n\n\n\n<p>El\u00e9g lenne egy \u00e1gy. Egy sz\u00e9les csal\u00e1di \u00e1gy. F\u00e1b\u00f3l, szalmazs\u00e1kkal. Abban a m\u00e1r elfalazott szob\u00e1ban. Akkora \u00e1gy volt, mint egy mai panellak\u00e1s f\u00e9l szob\u00e1ja. Vagy \u00e9n voltam t\u00fal apr\u00f3? Birk\u00f3zni rajta, sivalkodva, a nevet\u00e9st\u0151l elf\u00fal\u00f3 hangon rim\u00e1nkodni, ne csiklandozz, de m\u00e1r \u00fajra akarva azt; beh\u00fazott nyakkal t\u00e1madni \u00fajra meg \u00fajra, de mindig alulra ker\u00fclni, m\u00edgnem egyszer siker\u00fcl a fog\u00e1s, \u00e9s m\u00e1r a nyakadban vagy a nyakadon \u00fcl\u00f6k, fejjel a hasad fel\u00e9, \u00e9s vadul d\u00f6g\u00f6ny\u00f6zlek, illetve m\u00e1r csak d\u00f6g\u00f6ny\u00f6zn\u00e9lek, de nem \u00e9rlek el; k\u00e9t tenyereden hasalok, a leveg\u0151ben. Te lassan forgatsz; \u00e9s len\u00e9zek \u00e9s megl\u00e1tom az arcomat: mosolygok; k\u00e9t tenyeremen hasal kalimp\u00e1lva kisl\u00e1nyom, kacag; vak\u00edt\u00f3an feh\u00e9rlik k\u00e9t apr\u00f3 fogacsk\u00e1ja; n\u00e9zi, n\u00e9zi a magasb\u00f3l arcomat; tal\u00e1n k\u00f6nnyeimet is l\u00e1tja, de ez nem biztos; ha l\u00e1tja \u0151ket, nem \u00e9rti m\u00e9g; nem \u00e9rtheti \u2013\u02d9\u00e9s ne \u00e9rtse \u0151ket soha.<\/p>\n\n\n\n<p>Nem akarom, hogy meg\u00e9rtse \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n<p>M\u00e9g nem mehetek.<\/p>\n\n\n\n<p>Az\u00f3ta f\u00f6ln\u0151ttek l\u00e1nyaim, elpergett sok-sok \u00e9v, s h\u00e1t m\u00e1r j\u00e1rtam ott is. Ott. Igaz, csup\u00e1n p\u00e1r percig, vagy annyi sem, de \u2013 tudom, \u00e9reztem, belemer\u00edttettem, ha nem is besz\u00e9lek r\u00f3la. De tudom m\u00e1r a titkot \u2013 ugyan csak annyit, hogy van, mert a tud\u00e1s sz\u00e1m\u00e1ra az befogadhatatlan. S mindig az lesz, ha am\u00fagy tudjuk, hogy el\u0151bb-ut\u00f3bb mindenre f\u00e9ny der\u00fcl, vagy \u00e1rny\u00e9kk\u00e9nt suhan \u00e1t a felismer\u00e9s, a mulaszt\u00e1s. A t\u0171n\u0151d\u00e9s azon: b\u00e1r \u00e9rintett m\u00e1r kezem j\u00f3 ideje az\u00f3ta hasonl\u00f3 gy\u00f6ngy\u00f6ket, gy\u00f6ngysort, de agyam m\u00e9gsem kapcsolta \u00f6ssze az eml\u00e9keket. A r\u00e9gi kincsvad\u00e1szat sohasem fakul\u00f3 eml\u00e9k\u00e9t a portengerben hever\u0151 gy\u00f6ngy\u00f6kr\u0151l. S arr\u00f3l a kalocsai h\u00e1zr\u00f3l, a gyerekkor sz\u00ednhely\u00e9r\u0151l, ahol pinc\u00e9t\u0151l a padl\u00e1sig, a pap kertj\u00e9ig, de messze azon t\u00fal, az \u00e9rsekkert elz\u00e1rt r\u00e9szeire bel\u00f3gva, vagy \u00e9pp stollwerk\u00e9rt \u00e9s \u00fajabb b\u00e9lyegcsod\u00e1k\u00e9rt futva a szomsz\u00e9dos Tomori utc\u00e1ba; vagy a kalocsai \u201es\u00f3hajok h\u00eddja\u201d alatt, vagy a templom fel\u00e9 ker\u00fclve \u00e1t oda; maszatos k\u00e9zzel szorongatva a n\u00e9ha bizony m\u00e9g a b\u00f3lint\u00e1s enged\u00e9lye n\u00e9lk\u00fcl csak \u00fagy elcs\u00f3rt k\u00e9t-h\u00e1rom forintot; s mikor fizett\u00fcnk, ott lapultak az \u00e9rm\u00e9k k\u00f6z\u00f6tt gy\u00f6ngyeink; s \u00e9n mindig azt gondoltam, hogy a l\u00e1ttukra kapott elismer\u0151, megf\u00e9nyesed\u0151 pillant\u00e1sok a b\u00e1tor kincsvad\u00e1szatnak sz\u00f3lnak. Dehogy.<\/p>\n\n\n\n<p>Azt l\u00e1tt\u00e1k meg tenyer\u00fcnkben, hogy Tantos Ferenc kalocsai k\u00e1pl\u00e1n m\u0171ve megfogant, t\u00falny\u00falva id\u0151n \u00e9s t\u00e9ren. Mert hi\u00e1ba j\u00f6ttek furcsa id\u0151k, hitpuszt\u00edt\u00f3k, \u00faj eszm\u00e9kkel h\u00e1zal\u00f3 vall\u00e1s\u00fcld\u00f6z\u0151k, ott, a r\u00e9gi h\u00e1zban \u2013 szeretn\u00e9m ezt hinni, b\u00e1r pontos h\u00e1zsz\u00e1m-nyom\u00e1ra nem bukkantam \u2013 a k\u00e1pl\u00e1n l\u00e9trehozta a kezdetben \u00f6tven embernek munk\u00e1t ad\u00f3 r\u00f3zsaf\u00fcz\u00e9r-k\u00e9sz\u00edt\u0151 m\u0171hely\u00e9t. Majd kin\u0151tte v\u00e1llalkoz\u00e1sa az \u00e9p\u00fcletet, a Malom utc\u00e1ba k\u00f6lt\u00f6ztek, de itt, a Szent Istv\u00e1n kir\u00e1ly \u00faton \u2013 ami az \u00e9n gyerekkorom idej\u00e9ben Istv\u00e1n \u00fat volt \u2013 a bek\u00f6lt\u00f6z\u0151 \u00e9s semmir\u0151l sem tud\u00f3, a f\u00f6ln\u0151ttek furcsa int\u00e9seire alig odafigyel\u0151 kincsvad\u00e1szok maszatos kezeire v\u00e1rva v\u00e1rakozott n\u00e9h\u00e1ny, meglehet, a k\u00f6lt\u00f6z\u00e9s idejekor megs\u00e9r\u00fclt, elpattant, de \u00e9rt\u00e9ktelenn\u00e9 m\u00e9g \u00fagy sem v\u00e1lt r\u00f3zsaf\u00fcz\u00e9r-darabka. Imm\u00e1r \u00f6sszerakhatatlanul, de m\u00e9gis mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9 sz\u00e9tt\u00e9phetetlenk\u00e9nt.<\/p>\n\n\n\n<p><em>Tam\u00e1si Orosz J\u00e1nos<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Csirreg telefonom, n\u0151v\u00e9rem h\u00edv, azonnal gondj\u00e1ra t\u00e9rve: eml\u00e9kszel arra a kis ablakra az ajt\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt? M\u00e1rmint, k\u00e9rdem \u00f3vatosan, ablak, ajt\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt, hol is? Kalocs\u00e1n, te, s legyint. \u00c1tfut rajtam a jogos megszeppen\u00e9s, val\u00f3ban minap besz\u00e9lgett\u00fcnk gyerekkorunkr\u00f3l, r\u00e1csod\u00e1lkozva arra, hogy igen, &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3431\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3431","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3431","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3431"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3431\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3432,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3431\/revisions\/3432"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3431"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}