{"id":3568,"date":"2025-04-16T10:44:00","date_gmt":"2025-04-16T08:44:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3568"},"modified":"2026-01-13T17:45:18","modified_gmt":"2026-01-13T15:45:18","slug":"aich-peter","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3568","title":{"rendered":"Aich P\u00e9ter"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>Luca \u00e1lma<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-04-16T10:44:00+02:00\">2025-04-16<\/time><\/div>\n\n\n<p>Az eg\u00e9sz tulajdonk\u00e9ppen k\u00f6zhely volt, csak \u00e9ppen kisiklott, mint a vonat. Nem volt abban semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u2013 amennyiben egy sorsd\u00f6nt\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1st nem tartunk l\u00e9nyegesnek. Akkoriban \u00fagy t\u0171nt, t\u00fal gyorsan ment az a vonat, h\u00e1t az\u00e9rt. \u00c9s kim\u00falt, mint egy vill\u00e1ms\u00fajtotta fa, m\u00e9g miel\u0151tt kivir\u00e1gzott volna. Pedig ahhoz id\u0151 kell. \u00dagy kezd\u0151d\u00f6tt, hogy akadt valami alkalmi elv\u00e9gezni val\u00f3, megmondt\u00e1k, kivel kell dolgozni, mit kell majd csin\u00e1lni, \u00e9s mit k\u00e9ne el\u00e9rni, s addig rendben is volt minden, m\u00edg ki nem der\u00fclt, a munkat\u00e1rs ez\u00fattal n\u0151 lesz, azzal kell kooper\u00e1lni. Na sz\u00e9p, s\u00f3hajtott \u00c1lmos, mi lesz ebb\u0151l, a konstrukt\u00edv egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u00e9sr\u0151l ugyanis megvolt a maga v\u00e9lem\u00e9nye, azaz enyh\u00e9n sz\u00f3lva szkeptikus volt, ugyanis Mari nev\u0171 bar\u00e1tn\u0151j\u00e9vel szerzett tapasztalatai miatt lett f\u00f6lt\u0171n\u0151en hitetlen, k\u00e9tked\u0151 elm\u00e9let\u00e9t ilyen \u00e9rtelemben fogalmazta meg, amit ak\u00e1r negat\u00edv megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u00e9snek is lehetett volna \u00e9rtelmezni, ehhez j\u00e1rult, hogy eleve n\u00e9mileg \u00f6nfej\u0171en \u00e9rtelmezte a vil\u00e1got, aminek k\u00f6vetkezt\u00e9ben \u00fagy \u00e9rezte, s\u00e9rti f\u00e9rfi\u00fai egoj\u00e1t, ha ilyen kooper\u00e1ci\u00f3ra k\u00e9nyszer\u00edtik. Mindez bizony\u00e1ra bonyolult helyzetet fog teremteni, v\u00e9lekedett el\u0151rel\u00e1t\u00f3an, vagyis kiss\u00e9 elfogultan, mik\u00e9nt azt m\u00e1sok meg\u00e1llap\u00edtott\u00e1k volna, de legy\u00fcnk optimist\u00e1k, hagyta nyitva \u00c1lmos az ajt\u00f3t, miut\u00e1n kijel\u00f6lt munkat\u00e1rsn\u0151j\u00e9t szemt\u0151l szembe megl\u00e1tta. Sz\u00f3val egy n\u0151vel, tette f\u00f6l a k\u00e9rd\u00e9st v\u00e1rtn\u00e1l szigor\u00fabban Mari, ami tulajdonk\u00e9ppen nem is volt k\u00e9rd\u00e9s, sokkal ink\u00e1bb elmarasztal\u00f3 gyanakv\u00e1s, ami nem k\u00f6nny\u00edtette az am\u00fagy nem t\u00fal \u00e9p\u00fcletes helyzetet. Igaz, emiatt \u00c1lmos nem nagyon zavartatta mag\u00e1t, Marival n\u00e9mileg fel\u00fcletes volt a kapcsolata, vagy iz\u00e9 micsod\u00e1ja, ink\u00e1bb alkalmank\u00e9nt voltak egy\u00fctt, \u00e9vad szerint, mint egy sz\u00ednh\u00e1zban, ez ar\u00e1nylag j\u00f3l m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, holott \u00c1lmosnak ilyen t\u00e9ren m\u00e1s amb\u00edci\u00f3i akadtak, de az nem csup\u00e1n rajta m\u00falt.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00cdgy ker\u00fclt\u00e9l akkor a k\u00e9perny\u0151re, id\u00e9zte f\u00f6l k\u00e9s\u0151bb \u00c1lmos a r\u00e9gm\u00faltat, mik\u00f6zben \u00fagy tett, \u00e1ltal\u00e1nosan ismert t\u00e9nyeket ism\u00e9tel, de Luca semmi jel\u00e9t sem adta, mi err\u0151l a v\u00e9lem\u00e9nye, komment\u00e1r n\u00e9lk\u00fcl vette tudom\u00e1sul az inform\u00e1ci\u00f3t, v\u00e9lhet\u0151en nem tudta, b\u00f3knak vagy fedd\u00e9snek \u00e9rtelmezze-e, ez az\u00e9rt zavar\u00f3 t\u00e9nyez\u0151. Tulajdonk\u00e9ppen mindig szemrebben\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl fogadta a vil\u00e1g metamorf\u00f3zisait meg az \u00e9gb\u0151l pottyant egy\u00e9b t\u00e9nyeket, eml\u00e9kezett \u00c1lmos, sosem volt l\u00e1tv\u00e1nyosan \u00f6nfej\u0171, sokkal ink\u00e1bb passz\u00edv elfogad\u00f3, l\u00e1tszatra legal\u00e1bb, \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n t\u00f6k\u00e9lyre fejlesztette az \u00f6nv\u00e9delem eme v\u00e1lfaj\u00e1t, \u00c1lmos hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lkozott a t\u00fck\u00f6r m\u00f6g\u00e9 pillantani, Luca figyelmesen \u00e9s k\u00f6vetkezetesen k\u00f6vette tekintet\u00e9t, tett r\u00f3la, hogy mindig szemben legyenek, teh\u00e1t \u0151, a t\u00fck\u00f6r \u00e9s \u00c1lmos egy vonalban, \u00edgy azt\u00e1n \u00c1lmos a t\u00fck\u00f6rben mindig mag\u00e1t pillantotta meg. Tudod, az volt a baj, hogy nem l\u00e1ttalak el\u00e9gg\u00e9, mondta, s ez panasznak is beillett, de Luca csak pislantott, ahogy szokta, s \u00c1lmos azt most sem tudta \u00e9rtelmezni. Igaz, nem sokat bajl\u00f3dott ezzel, mint aki a maga vil\u00e1g\u00e1ban \u00e9l, tudom\u00e1sul vette, hogy Luca reakci\u00f3ja t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 egy mosoly, semleges, amit nem \u00e9rdemes boncolni, mert \u00fagysem fejti meg, olyan, mint az a t\u00fck\u00f6r, amelyet Luca emelt k\u00f6z\u00e9j\u00fck, s ami miatt nem l\u00e1tt\u00e1k egym\u00e1st rendesen, \u00e1ltal\u00e1ban Luca m\u00e9g v\u00e9lem\u00e9nyt sem mondott, legf\u00f6ljebb t\u00e9nyeket k\u00f6z\u00f6lt minden magyar\u00e1zat n\u00e9lk\u00fcl, mindig ez volt, m\u00e1rmint ez a kil\u00e1t\u00e1sokat zavar\u00f3 t\u00fck\u00f6r, amely a szavakat is torz\u00edtotta, nem tudott miatta kiigazodni, teh\u00e1t azt k\u00e9pzelhette a l\u00e1tv\u00e1nyba, amit csak akar, s vagy eltal\u00e1lja a gondolatot, net\u00e1n a sz\u00e1nd\u00e9kot, vagy nem, holott n\u00e9ha \u00e9pp az volt a gyan\u00faja, hogy a gondolat vagy a sz\u00e1nd\u00e9k, vagy hogyan is nevezz\u00fck, nem \u00e9ppen az, ami lenni szokott, vagy aminek v\u00e9lni szeretn\u00e9nk. Pedig akkor j\u00e1rtam egy l\u00e1nnyal, feszegette a h\u00fart, amikor egy\u00fcttm\u0171k\u00f6dni kezdt\u00fcnk, nem volt t\u00fal komoly, vett vissza azonnal valamicsk\u00e9t a provok\u00e1ci\u00f3b\u00f3l, ugye tudtad, persze, hiszen mondtam, nyugtatta ink\u00e1bb \u00f6nmag\u00e1t, m\u00e1r csak az\u00e9rt is, mert Luca k\u00e9pes lett volna m\u00e9g ut\u00f3lag is r\u00e1k\u00e9rdezni, vajon miatta hagyta ott a Marit, term\u00e9szetesen szemreh\u00e1ny\u00f3 tekintettel, megfelel\u0151 gesztussal k\u00eds\u00e9rve, hogy \u00e1llhatatlans\u00e1g\u00e1t feszegetve h\u0171s\u00e9g\u00e9t k\u00e9rd\u0151jelezze meg, esetleg pr\u00f3b\u00e1ra tegye, b\u00e1r annak most m\u00e1r semmi \u00e9rtelme nem lenne. Csin\u00e1lt \u0151 n\u00e9ha ilyeneket, s mindig \u00fagy, mintha nem r\u00f3la volna sz\u00f3, meg hogy ink\u00e1bb elm\u00e9leti k\u00e9rd\u00e9snek min\u0151s\u00fclj\u00f6n, amit nem kell t\u00fal komolyan venni, de azt sem lehetett biztosra venni, \u00c1lmost pedig nyugtalan\u00edtotta ez, \u00e1ltal\u00e1ban jobban, mint maga a k\u00e9rd\u00e9s, mivelhogy Luc\u00e1nak az eszm\u00e9nyt\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl volt teste, nem is ak\u00e1rmilyen, vagyis nem min\u0151s\u00fclt l\u00e9nyegtelennek, ugyanakkor az igazat megvallva Mari t\u00e9nyleg nem volt ide\u00e1lis, m\u00e1rmint ami a lelk\u00e9t illeti, \u00edgy azt\u00e1n ez az eg\u00e9sz hogyish\u00edvj\u00e1k vele sem volt ide\u00e1lis, de persze mi ide\u00e1lis manaps\u00e1g, semmi, v\u00e1laszolta meg azonnal a saj\u00e1t k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t, ami aligha volt k\u00e9rd\u00e9s, ink\u00e1bb amolyan k\u00f6lt\u0151i sz\u00f3noklat, amit mag\u00e1val folytatott, vagy tal\u00e1n ink\u00e1bb f\u00f6l\u00f6sleges magyar\u00e1zkod\u00e1s, eff\u00e9le. Mert az olyan k\u00e9rd\u00e9s volt, amit \u00f6nmag\u00e1nak \u00f6nmag\u00e1val kellett megoldania, elv\u00e9gre az eszm\u00e9ny el\u00e9gg\u00e9 elvont fogalom, valami t\u00f6k\u00e9letes \u00e9s hib\u00e1tlan, a realit\u00e1shoz teh\u00e1t nem biztos, hogy k\u00f6ze van, ami persze nem z\u00e1rja ki azt, hogy ami nincs a l\u00e1that\u00e1ron, az nem is l\u00e9tezik, vagyis elm\u00e9letileg l\u00e9tezhet, b\u00edzzunk abban, hogy egy rejtett, titkos helyen, amit ugyan neh\u00e9z megtal\u00e1lni, de a val\u00f3s\u00e1gban el\u0151fordulhat, \u00e9s persze rem\u00e9lte, egyszer majd r\u00e1akad. A lehet\u0151s\u00e9gek ugyan sajnos el\u00e9gg\u00e9 korl\u00e1tozottak, sok mindent\u0151l f\u00fcgg ez, l\u00e9nyeg\u00e9ben a pozit\u00edv hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s szerinti negat\u00edv kirekeszt\u00e9s alapj\u00e1n lehet megk\u00f6zel\u00edteni, a desszertekhez hasonl\u00f3an p\u00e9ld\u00e1ul, mint amilyenek mondjuk a puncsos vagy rumos \u00e9dess\u00e9gek, azokat ugyanis nem szerette, teh\u00e1t eleve ki voltak z\u00e1rva a v\u00e1laszt\u00e9kb\u00f3l, vagyis azok k\u00f6z\u00fcl lehetett csak v\u00e1lasztani, ami \u00edzlett, punktum, ez az\u00e9rt \u00edgy m\u0171k\u00f6dik, ugye. Esetleg \u00fagy, ahogy Luc\u00e1r\u00f3l f\u00f6lt\u00e9telezte.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c1lmos, mi\u00e9rt mondod ezt nekem, tette f\u00f6l a k\u00e9rd\u00e9st Luca \u00e1rtatlan mosollyal, ami megint \u00fagy hangzott, mintha nem tudta volna, annakidej\u00e9n \u0151 volt ama k\u00e9perny\u0151 f\u0151szerepl\u0151je, amit \u00c1lmos mag\u00e1val hordott, \u00e9s mintha egy\u00e1ltal\u00e1n nem is r\u00f3la volna sz\u00f3, hanem holmi k\u00eds\u00e9rleti ny\u00falr\u00f3l, amelyr\u0151l meg k\u00e9ne \u00e1llap\u00edtani, val\u00f3ban n\u00e9gy l\u00e1ba van-e \u00e9s k\u00e9t f\u00fcle, de \u00c1lmos tudta, ez csak elterel\u0151 man\u0151ver, azaz rem\u00e9lte ink\u00e1bb, mert Luc\u00e1t mindig neh\u00e9z volt kiismerni, ha h\u00edvta, hogy gyere velem, akkor Luca nem azt mondta, hogy igen, j\u00f6v\u00f6k, azt sem, hogy nem, nem j\u00f6v\u00f6k, hanem csak egyszer\u0171en vagy j\u00f6tt, vagy nem j\u00f6tt, ha pedig j\u00f6tt, k\u00e9zen foghatta, s egy kr\u00e9tak\u00f6r\u00f6n bel\u00fcl vihette b\u00e1rmerre, addig a pontig az szinte ide\u00e1lis volt, a kr\u00e9tak\u00f6r hat\u00e1r\u00e1n azonban mindig meg\u00e1llt, s \u00fajfent f\u00f6lmer\u00fclt a k\u00e9rd\u00e9s, r\u00e1besz\u00e9lhet\u0151-e a kit\u00f6r\u00e9sre, avagy legal\u00e1bb a k\u00f6r b\u0151v\u00edt\u00e9s\u00e9re, vagy nem. Ez akkor egy\u00e9rtelm\u0171en \u00fagy alakult, hogy Luca lett sz\u00e1m\u00e1ra a f\u0151h\u0151s, korl\u00e1tlanul \u00e9s f\u00f6lt\u00e9tlen\u00fcl, s\u0151t m\u00e9g el is mondta azt neki, kiss\u00e9 \u00e1tt\u00e9telesen, azaz zavarosan, mert nem azt akarta mondani, hogy \u201ete vagy \u00e9letem szerelme\u201d, az t\u00fal giccses lett volna, b\u00e1r nem \u00e1llt t\u00e1vol az igazs\u00e1gt\u00f3l. Akadt ugyan egy-k\u00e9t r\u00e9szlet, ami szerinte jobb\u00edt\u00e1sra szorulna, mivel azonban (igaz, fokozatosan, de m\u00e9gis) teljesen belehabarodott, mell\u00e9kesek lettek a fenntart\u00e1sai, csak \u00fagy eszembe jutott, mondta \u00c1lmos ut\u00f3lag, hogy te volt\u00e1l az omega is, az\u00f3ta volt id\u0151m gondolkodni azon, mi az ide\u00e1lis, m\u00e1rmint rajtam k\u00edv\u00fcl, ugye, tette hozz\u00e1 vigyorogva, s mit lehet abb\u00f3l engedni, vagyis pontosabban mit lehet abb\u00f3l n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zni, mert tudod, \u00fagy van az, hogy ha az aut\u00f3nak nincs ablaka, az nem ide\u00e1lis, de az\u00e9rt m\u00e9g megy, persze az\u00e9rt ne keverd \u00f6ssze az egy\u00e9b kil\u00e1t\u00e1sokkal, mondjuk ha nincs sz\u00e9lv\u00e9d\u0151je, az sem ide\u00e1lis, s\u0151t m\u00e9g rosszabb, de az aut\u00f3 an\u00e9lk\u00fcl m\u00e9g mindig megy, egyszer, na az r\u00e1z\u00f3s volt, \u00fagy mentem aut\u00f3val, hogy nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt a l\u00e1bf\u00e9k, motorral kellett, meg k\u00e9zif\u00e9kkel, izgalmas volt, j\u00f3val \u00f3vatosabban kellett b\u00e1nni azzal a j\u00e1rg\u00e1nnyal, nehogy t\u00falfesz\u00edtsem a lehet\u0151s\u00e9geket, de ez nem volt \u00f6sszehasonl\u00edt\u00e1s, ne \u00fagy vedd, csak azt akartam mondani, hogy k\u00f6zben megtanultam egy-k\u00e9t dolgot, m\u00e1rmint hogy nem kell mindent hal\u00e1l komolyan venni, n\u00e9ha f\u00e9k n\u00e9lk\u00fcl is lehet haladni, s n\u00e9ha vak kell legyen az ember, hogy l\u00e1sson, n\u00e9ha meg s\u00fcket, hogy halljon, de az most van, r\u00e9gebben nem voltam hajland\u00f3 kiv\u00e1rni, m\u00edg elfogadom ezt a b\u00f6lcsess\u00e9get, azaz nem is v\u00e1rtam, mert nem tudtam r\u00f3la, hogy van, meg t\u00fcrelmetlen is voltam, n\u00e9ha, vagy t\u00f6bbnyire, de ez most mell\u00e9kes. J\u00f3, tudom, a te \u00f3r\u00e1d m\u00e1sk\u00e9pp ketyeg, de \u00e9n akkor k\u00e9pes lettem volna m\u00e1s id\u0151z\u00f3n\u00e1ba l\u00e9pni, az omega miatt, igaz ugyan, nem tudt\u00e1l r\u00f3la, de \u00e9n sem. Nem hiszed, l\u00e1tom a szemeden, akkor sem hitted, most sem hiszed, pedig m\u00e1r mondtam, akkor is, meg k\u00e9s\u0151bb, amikor m\u00e9g meg lehetett volna v\u00e1ltani a vil\u00e1got, vagy legal\u00e1bb elterelni a kontinenseket, hi\u00e1ba mosolyogsz hitetlen\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00dagy n\u00e9zel r\u00e1m, mintha k\u00e9telkedn\u00e9l, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n mondtam ilyet, pedig t\u00e9nyleg mondtam, eml\u00e9kszel biztosan, amikor k\u00e9s\u0151bb egyszer tal\u00e1lkoztunk ann\u00e1l a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zn\u00e1l, ahova r\u00e9gebben, m\u00e9g a h\u0151skorban t\u00f6bbsz\u00f6r bet\u00e9rtem, tudtad, hogy ott megtal\u00e1lhatsz, ha akarod, csak t\u00f6bbnyire nem akartad, \u00e9n viszont az\u00e9rt mentem akkor oda, hogy h\u00e1tha te is arra j\u00e1rsz, ami teljesen irre\u00e1lis elk\u00e9pzel\u00e9s volt, de egyszer azt\u00e1n csoda t\u00f6rt\u00e9nt, m\u00e9gis \u00e9pp arra ment\u00e9l, ne is mondd, hogy v\u00e9letlen\u00fcl, ilyen v\u00e9letlenek nincsenek, tudat alatt sok minden t\u00f6rt\u00e9nik, n\u00e9ha megbolondul az ember, a csillagokban az meg van \u00edrva, annak \u00fagy kellett lenni, hi\u00e1ba r\u00e1zod a fejedet, ne pr\u00f3b\u00e1lkozz a v\u00e9letlennel, m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl sem, az v\u00e9gzetesen t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171 volt, Isten tudja, tudod-e? \u00c1lmos meg volt gy\u0151z\u0151dve, hogy akkor Luca, abban a lelki\u00e1llapotban, szesz\u00e9ly\u00e9ben, helyzetben vagy micsod\u00e1ban, k\u00e9pes lett volna hallgatni r\u00e1, b\u00e1r az \u00f6rd\u00f6g nem alszik, ut\u00f3lag mindenk\u00e9ppen, mert valami v\u00e1ratlan biztosan k\u00f6zbej\u00f6n mindig, akkor pedig Luca nyelt egyet, s olyan mozdulatot tett, mintha Tam\u00e1s p\u00e9ld\u00e1j\u00e1ra \u00c1lmos sebeibe akarna ny\u00falni, holott az csak pillanatnyi rebben\u00e9snek, m\u00e9gis v\u00e9gzetes d\u00f6nt\u00e9snek bizonyult. \u00c9n m\u00e1r akkor tudtam, hogy nincsen vissza\u00fat, hazudta \u00c1lmos, pedig nem tudta, csak tartott t\u0151le, mintha egy felh\u0151be kapaszkodna, amelyr\u0151l j\u00f6tt, messzir\u0151l, ak\u00e1r az elfogadhatatlan tudat, zsigereiben \u00e9rezte, b\u00e1r k\u00e9zzel-l\u00e1bbal ellenkezett, pedig tudta, tudta, hogy most a Marik kora fog folytat\u00f3dni, mert a vonat kisiklott, az\u00e9rt. Azt mondod, fordult Luc\u00e1hoz, hogy te akkor indult\u00e1l, menetrendszer\u0171en, mint egy \u00faj szerelv\u00e9ny \u00e9s minden \u00faj volt? Nem, nem, te m\u00e1r r\u00e9gen \u00faton volt\u00e1l, k\u00fcldet\u00e9sszer\u0171en, mehett\u00e9l volna arra, amerre \u00e9n, vagy \u00e9n mehettem volna arra, amerre te, ami val\u00f3sz\u00edn\u0171bb, m\u00e9g akkor is, hogy nem biztosan az lett volna a jobb megold\u00e1s, de akkor nem a k\u00f6z\u00f6s ir\u00e1ny volt l\u00e9nyeges, nem az volt d\u00f6nt\u0151, hanem az, hogy milyen ruh\u00e1ban, b\u00e1r ez csak k\u00e9s\u0151bb lett egy\u00e9rtelm\u0171 \u2013 mert akkor t\u00f6rt\u00e9nt valami, valami nagyon rejt\u00e9lyes \u00e9s hihetetlen, mintha megny\u00edlt volna az \u00e9g ak\u00e1r a stigmatikus sebek. A hozz\u00e1d vezet\u0151 hossz\u00fa \u00faton n\u0151tt egy fa, ak\u00e1rh\u00e1nyszor elmentem mellette, mindig m\u00e1s volt, nem tudom, hogyan csin\u00e1lta, hiszen csak egy fa volt, egy teljesen k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesnek l\u00e1tsz\u00f3 fa, nem egy tilalomfa, vagy kereszt ink\u00e1bb, mintha rem\u00e9ny lenne, az agyam k\u00f6vethetetlen villan\u00e1sa, tudod, az a gyenge-gyeng\u00e9d \u00e1ram\u00f6szt\u00f6nz\u0151, amely az \u00e9rzelmeket k\u00f6zvet\u00edti, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt az a fa, ak\u00e1r a szemed, mert \u00e1thatott, sz\u00e9p telt volt \u00e9s karcs\u00fa, mint a derekad, lombos, hogy \u00e1poljon \u00e9s eltakarjon, s f\u00f6l ne ismerjem, mit rejteget a k\u00e9reg alatt, tal\u00e1n nem is fa volt az, hanem te magad, \u00fagy vigy\u00e1zt\u00e1l r\u00e1m, amerre j\u00e1rtam, egy fa k\u00e9p\u00e9ben, mintha \u00e9n lenn\u00e9k az \u00e1rny\u00e9ka, amely \u00f6nk\u00e9nyesen a vil\u00e1g\u0171rbe indult, tudtodon k\u00edv\u00fcl vigy\u00e1zt\u00e1l r\u00e1m, elk\u00eds\u00e9rt\u00e9l s megk\u00edn\u00e1lt\u00e1l a csodafa gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9vel, vigy\u00e1z\u00f3 szemedet magamon \u00e9reztem, b\u00e1r lehet, csak a gondolat volt, amely \u00e1that ugyan, de messzir\u0151l k\u00eds\u00e9r, kezdeti irracion\u00e1lis szorong\u00e1s, paranoi\u00e1s f\u00e9lelem, att\u00f3l tartottam, t\u00e9vhit lehet mindez, amely kognit\u00edv k\u00e9pess\u00e9geimet vesz\u00e9lyezteti, pedig\u2026 Pedig \u00e1lland\u00f3an mentek a vonatok m\u00e9g akkor is, \u00e9s kisiklott mindegyik, sok tehervonat, s\u00falyos tehervonatok robogtak, mindnek el kellett mennie, m\u00edg a d\u00f6c\u00f6g\u0151s szem\u00e9lyvonatok j\u00f6ttek, ritk\u00e1s feny\u0151erd\u0151k\u00f6n kereszt\u00fcl z\u00f6ty\u00f6gtek, k\u00f6ves sivatagon \u00e1t, azok is s\u00falyos terhet vittek a m\u00faltb\u00f3l vagy a j\u00f6v\u0151b\u0151l, ezt imm\u00e1r neh\u00e9z megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni, b\u0171n\u00f6ket vittek, v\u00e1gyakat, rem\u00e9nyeket, f\u00f6l\u00f6sleges tapasztalatokat, nem tudhattam, vajon melyik lehet az \u00e9n vonatom, csak v\u00e1rtam, hogy h\u00e1tha. Azt\u00e1n az egyik vonaton te utazt\u00e1l, s amikor meg\u00e1llt a soromp\u00f3n\u00e1l, kisz\u00e1llt\u00e1l, hozz\u00e1m j\u00f6tt\u00e9l, k\u00e9zen fogt\u00e1l, gy\u00f6ng\u00e9den, elvezett\u00e9l biztons\u00e1gba a fa al\u00e1, akkor az \u00fagy volt egy\u00e9rtelm\u0171, hogy ott \u00e1llunk a fa alatt, amely elk\u00eds\u00e9rt, ragyogott a nap, de mint k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt, m\u00e9gsem a nap volt, m\u00e9g \u00e1rny\u00e9k sem, csak napnak \u00e1lc\u00e1zott hold, azt\u00e1n bes\u00f6t\u00e9tedett, korom fekete lett a vil\u00e1g, a mozdonyok f\u00fcstj\u00e9t\u0151l, a gy\u00e1szt\u00f3l, a b\u00e1natt\u00f3l, a b\u0171n\u00f6kt\u0151l, az elszalasztott lehet\u0151s\u00e9gekt\u0151l, nem tudom, mit\u0151l, a vonatok pedig tov\u00e1bb mentek, vakon a s\u00fcket \u00e9jszak\u00e1ba, s\u00falyos tehervonatok kattogtak \u00fajb\u00f3l, egyik a m\u00e1sik ut\u00e1n, mintha m\u00e1r soha t\u00f6bb\u00e9 nem akart volna hajnal lenni, k\u00e9s\u0151bb \u00fagy gondoltam, csak h\u00e1tborzongat\u00f3 \u00e1lom volt az eg\u00e9sz, pedig t\u00e9nyleg vonatok mentek, minden elment akkor, csak a keresztek maradtak, a megfesz\u00edtett \u00e1lmok, az \u00e9n \u00e1lmaim, azt\u00e1n \u00e9n is, ki lehettem volna az \u00e1lmod, ha odafigyelsz, hiszen meg\u00e1lmodt\u00e1l, csak \u00e9ppen puszta lelkemr\u0151l \u00e1lmodt\u00e1l, t\u00fals\u00e1gosan elvonatkoztatva, megtestes\u00fcl\u00e9semet nem vetted \u00e9szre, s v\u00e9gzetesnek bizonyult, hogy m\u00e1sra figyelt\u00e9l, \u00edgy lettem csup\u00e1n elvont gondolat, neked \u00e9s sz\u00e1modra, sz\u00e1nalmas, gy\u00f6trelmes \u00e1lom, b\u00e1r tal\u00e1n az sem, mert nem tudom, mi t\u00f6rt\u00e9nt, sosem j\u00f6ttem r\u00e1, \u00fagy hittem, zivatar tombol, napkit\u00f6r\u00e9s, bizony\u00e1ra az is k\u00f6zbesz\u00f3lt \u2013 vagy m\u00e9gis \u00fagy gondolod, hogy a vonatok tehettek mindenr\u0151l? Net\u00e1n valamelyik vasutas \u00e1ll\u00edtotta \u00e1t t\u00e9ved\u00e9sb\u0151l a v\u00e1lt\u00f3t? Jaj, Luca, Luca, mi\u00e9rt vagy te Luca, ha igaz\u00e1b\u00f3l Lukr\u00e9cia vagy, a v\u00e9gzet. Lehett\u00e9l volna nyeres\u00e9gem, ehelyett lett\u00e9l \u00f6r\u00f6k \u00fcld\u00f6z\u0151m, az\u00f3ta mindegyik vonaton rajta vagy, l\u00e1thatatlanul, nem tudsz r\u00f3la, de \u00e9n tudom, hogy ott vagy, figyelsz, b\u00e1r nem sz\u00f3lsz, csak mosolyogsz, ahogy \u00e1lmaimban l\u00e1tlak mindig. Ha akkoriban, az \u0151sid\u0151kben k\u00e9zen foglak \u00e9s viszlek, nem is tudom, mi kellett volna m\u00e9g, hogy kil\u00e9pj a kr\u00e9tak\u00f6rb\u0151l, tal\u00e1n megijedt\u00e9l a fa \u00e1rny\u00e9k\u00e1t\u00f3l, vagy mert nem l\u00e1tt\u00e1l a s\u00edneken h\u00f6mp\u00f6lyg\u0151 k\u00f6d miatt, a szemedbe s\u00fct\u0151 nap miatt, ami nem volt nap, csak f\u00e9nyl\u0151 ez\u00fcstkorong a torz\u00edt\u00f3 t\u00fck\u00f6r miatt, Min\u00f3taurusz bossz\u00faja is lehetett, ki tudja.<\/p>\n\n\n\n<p>Most is \u00fagy mosolyogsz, kiismerhetetlen ez, sosem tudtam, vajon mir\u0151l \u00e1lmodsz igaz\u00e1n, pedig mindegy ez m\u00e1r, a ked\u00e9lyek megnyugodtak, vonatok sem j\u00e1rnak t\u00f6bb\u00e9 errefel\u00e9, f\u00f6lsz\u00e1molt\u00e1k a p\u00e1ly\u00e1t, elvitt\u00e9k a s\u00edneket \u00e9s a talpf\u00e1kat is. Azt mondod, ez most a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1s? Ne hidd, a tehervonatok mindenek ellen\u00e9re tov\u00e1bbra is \u00faton vannak, t\u00e1voli t\u00e1jakon j\u00e1rnak \u00e9s m\u00e1s a rakom\u00e1nyuk, s\u00falyos eml\u00e9keket hordanak \u00e9s egy\u00e9b szemetet, a s\u00ednek pedig v\u00e9gtelenek m\u00e9gis, r\u00e9gebben azt hittem, csak hurok az eg\u00e9sz \u00e9s minden visszat\u00e9r a forr\u00e1shoz, az ihat\u00f3, tiszta viz\u0171 forr\u00e1shoz, de az nem \u00fagy m\u0171k\u00f6dik, labirintus az ink\u00e1bb, s ki tudja, van-e gombolyag, t\u00fal nagy az \u00fat p\u00f3kh\u00e1l\u00f3ja, k\u00f6nnyen elt\u00e9vedsz, ha nem vigy\u00e1zol a v\u00e1lt\u00f3kra, vil\u00e1gunk pedig kusza lett \u00e9s zavarodott, \u00e9s l\u00e1m, mosolyod m\u00e9gis elk\u00eds\u00e9r, mik\u00e9nt Ariadn\u00e9 fonala, amely elszakadt, s ami maradt, f\u00f6lt\u00e9tlen azonosul\u00e1sunk megtestes\u00fclt m\u00faltj\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt, elvont szobor, s egy m\u00e1s vil\u00e1gban val\u00f3sult meg. Lehet, hogy \u00e9ppen ez\u00e1ltal lettem valaki m\u00e1s, s jutottam m\u00e1shova : nem \u00e9n vagyok Th\u00e9szeusz. Ezen az \u00faton csak elbukni lehet, de haladni hogy? Azt mondod, te el sem est\u00e9l? Csak ment\u00e9l, sz\u00e1guld\u00f3 szellemvonat, amerre a v\u00e1lt\u00f3 ir\u00e1ny\u00edtott? A fa gy\u00fcm\u00f6lcse az \u00e9denen k\u00edv\u00fclre ker\u00fclt akkor.<\/p>\n\n\n\n<p>Luca szomor\u00faan n\u00e9zett, b\u00e1natosan mosolygott, mintha sajn\u00e1ln\u00e1 a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1st, vagy \u00c1lmost ink\u00e1bb, b\u00e1r tudta, nem az \u0151 vil\u00e1ga ez, ha nincs t\u00fck\u00f6r, amely m\u00f6g\u00e9 elrejt\u0151zni lehet, \u00fagy \u00e9rezte, b\u00e1r nem ezt v\u00e1rta, pontosabban nem ett\u0151l tartott \u2013 \u0151, a Lukr\u00e9cia, ki elszak\u00edtotta a vez\u00e9rfonalat, a sors keze ez, ism\u00e9telgette, nem \u00e9n vagyok az, nem lelkiismereti k\u00e9rd\u00e9s a vil\u00e1g, nem mi teremtett\u00fck. \u00c1lmos ijedten n\u00e9zett Luca szem\u00e9be, ne gondold, hogy mindennek csak k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n v\u00e9ge van, pr\u00f3b\u00e1lta vigasztalni, a fonalak b\u00e1rmelyik v\u00e9g\u00e9t k\u00f6veted a p\u00f3kh\u00e1l\u00f3n, a c\u00e9l \u00f6nmagadhoz m\u00e9rt, s b\u00e1r az \u00e1tt\u00e9teleknek is van \u0151skoruk, az \u00e1radat tov\u00e1bb vitt, tulajdonk\u00e9ppen csak a vir\u00e1gok lettek m\u00e1sok, mint ahogy f\u00f6lt\u00e9telezt\u00fck volna, mert nem tal\u00e1ltuk meg azt a titkos helyet, ahol az \u00e1lmaidat \u0151rizted. Vagy \u00e9n \u00e1lmodtam helyetted is? Ki tudn\u00e1 megmondani, milyen kertet hagytunk ki?<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c1lmos az elmereng\u0151 Luc\u00e1ra n\u00e9zett. Azt hittem, jutott esz\u00e9be, hogy meg\u00e1lmodott, pedig \u00e9n voltam a tettes. Te vajon mir\u0151l \u00e1lmodt\u00e1l? \u00c1lmodt\u00e1l egy\u00e1ltal\u00e1n?<\/p>\n\n\n\n<p>\u00dagy n\u00e9zett Luc\u00e1ra, mintha egy m\u00e1sik bolyg\u00f3n lett volna. Bizony\u00e1ra ott is volt. Vajon ki mondja meg, melyik az igaz vir\u00e1g?<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Luca \u00e1lma Az eg\u00e9sz tulajdonk\u00e9ppen k\u00f6zhely volt, csak \u00e9ppen kisiklott, mint a vonat. Nem volt abban semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u2013 amennyiben egy sorsd\u00f6nt\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1st nem tartunk l\u00e9nyegesnek. Akkoriban \u00fagy t\u0171nt, t\u00fal gyorsan ment az a vonat, h\u00e1t az\u00e9rt. \u00c9s kim\u00falt, mint &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3568\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3568","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3568","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3568"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3568\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3569,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3568\/revisions\/3569"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3568"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}