{"id":3622,"date":"2025-04-27T13:32:00","date_gmt":"2025-04-27T11:32:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3622"},"modified":"2026-01-13T21:32:57","modified_gmt":"2026-01-13T19:32:57","slug":"szaraz-pal","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3622","title":{"rendered":"Sz\u00e1raz P\u00e1l"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>Aranyk\u0151<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-04-27T13:32:00+02:00\">2025-04-27<\/time><\/div>\n\n\n<p>A D\u00e1cia nagyon igyekezett, de \u00e9rz\u0151d\u00f6tt, hogy ak\u00e1r az embernek, neki is meger\u0151ltet\u0151 a hegymenet. A motor b\u0151g\u00f6tt \u00e9s k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt. Misko a homlok\u00e1t r\u00e1ncolta, s a korm\u00e1nyt kem\u00e9nyen markolva figyelte az utat. Marta rajong\u00f3 szemmel n\u00e9zte f\u00e9rj\u00e9t. A sz\u00edve megtelt gyeng\u00e9ds\u00e9ggel. Milyen pomp\u00e1s, hogy v\u00e9gre elj\u00f6ttek erre az \u00fatra.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>M\u00e1r t\u00f6bb \u00f3r\u00e1ja, hogy otthonr\u00f3l elindultak, de Marta csepp f\u00e1radts\u00e1got sem \u00e9rzett. Megszokta, s\u0151t szerette az utaz\u00e1st. Az int\u00e9zet \u00e1ltal szervezett n\u00e9prajzi kutat\u00f3utak, az orsz\u00e1gban \u00e9s k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n rendezett tudom\u00e1nyos konferenci\u00e1k, a falusi kult\u00farh\u00e1zakban tartott el\u0151ad\u00e1sok r\u00e9v\u00e9n hozz\u00e1szokott, hogy b\u00e1rmikor, b\u00e1rmilyen id\u0151ben gyorsan \u00fatra k\u00e9szen \u00e1lljon. Mozg\u00e9kony ember l\u00e9v\u00e9n, akinek a lelke mindig nyitva \u00e1ll minden \u00faj el\u0151tt, nagyra becs\u00fclte az utaz\u00e1sokat azok\u00e9rt a kis felfedez\u00e9sek\u00e9rt, amelyeket \u00f6nmag\u00e1ban, az emberekben \u00e9s a k\u00f6rnyez\u0151 vil\u00e1gban tett. Most sem tudta elrontani j\u00f3 hangulat\u00e1t sem a kimer\u00edt\u0151 \u00fat, amelyt\u0151l szinte sz\u00e9d\u00fclt, sem a hirtelen szemerk\u00e9lni kezd\u0151 es\u0151. Ann\u00e1l is kev\u00e9sb\u00e9, mert mellette volt Misko.<\/p>\n\n\n\n<p>H\u00e1nyszor elhat\u00e1rozt\u00e1k m\u00e1r, hogy elmennek v\u00e9gre Marta sz\u00fcl\u0151faluj\u00e1ba. Az asszony meg akarta mutatni f\u00e9rj\u00e9nek gyermekkora aranyk\u00f6v\u00e9t, de mindig k\u00f6zbej\u00f6tt valami\u2026 Mintha valaki sz\u00e1nd\u00e9kosan halogatta volna ezt a napot, ezt az \u00f3r\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>A kocsi p\u00e1rhuzamosan haladt egy patakkal, amely egyhely\u00fctt val\u00f3s\u00e1gos v\u00edzes\u00e9st k\u00e9pezett.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u201eVajon hov\u00e1 sietsz? \u2013 k\u00e9rdezte gondolatban Marta a patakot. \u2013 Vid\u00e1m vagy szomor\u00fa az utad? Tal\u00e1n a kedvesedhez igyekszel? \u00c9s nincs pihen\u00e9sed sem nappal, sem \u00e9jjel. A mi sz\u00edv\u00fcnk is \u00e9ppen \u00edgy dobog, szusszan\u00e1snyi sz\u00fcnet n\u00e9lk\u00fcl\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Marta a mell\u00e9re szor\u00edtotta a tenyer\u00e9t \u2013 a sz\u00edve olyan szapor\u00e1n \u00e9s riadtan dobogott, mint egy foglyul ejtett mad\u00e1r\u00e9. Bizony\u00e1ra az \u00f6r\u00f6mt\u0151l \u2013 gondolta az asszony:&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Kedvesem, ha tudn\u00e1d\u2026\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Nem vagy f\u00e1radt? \u2013 k\u00e9rdezte hirtelen Misko, mintha meg\u00e9rezte volna, hogy az asszony r\u00e1 gondolt.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Milyen j\u00f3\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 \u00c1lljak meg, pihensz egy keveset? \u00dagy l\u00e1tom, az es\u0151 is el\u00e1llt.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Ha te nem f\u00e1radt\u00e1l el nagyon, ink\u00e1bb a Szikla faln\u00e1l tartsunk pihen\u0151t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ezt a sok ezer k\u0151b\u0151l \u00f6sszerakott falat a m\u00falt sz\u00e1zad k\u00f6zep\u00e9n emelt\u00e9k. Ennek t\u00f6bb, mint hetven \u00e9ve, de a fal a nagyap\u00e1k \u00e9s ap\u00e1k h\u0151siess\u00e9g\u00e9nek tan\u00faja, rend\u00edthetetlen\u00fcl \u00e1ll, er\u0151sebb, azoknak az \u00e9let\u00e9n\u00e9l, akik a szabads\u00e1got szerett\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Eml\u00e9kszel, amikor a doktori disszert\u00e1ci\u00f3mat \u00edrtam, az \u00e1ltalam gy\u0171jt\u00f6tt legend\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt volt egy legenda a mad\u00e1rr\u00f3l? \u2013 k\u00e9rdezte Marta.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Amit Jula any\u00f3t\u00f3l hallott\u00e1l? Eml\u00e9kszem\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Marta azonban nem hagyta, hogy befejezze.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Megk\u00e9rdezt\u00e9k a mad\u00e1rt\u00f3l: \u201eNeked mi a legkedvesebb, hiszen berep\u00fcl\u00f6d az eg\u00e9sz vil\u00e1got?\u201d \u201eA haza\u201d \u2013 felelte a mad\u00e1r. \u201e\u00c9s hol a haz\u00e1d?\u201d k\u00e9rdezt\u00e9k a mad\u00e1rt\u00f3l. A mad\u00e1r elvezette az embereket egy hegyi foly\u00f3 partj\u00e1ra. Meredek fal\u00fa szakad\u00e9kban, majdnem a v\u00edz sz\u00edne felett, csupasz, t\u00fcsk\u00e9s \u00e1gon himb\u00e1l\u00f3zott a sz\u00e9lben a f\u00e9szek. A vesz\u00e9ly m\u00e9g kedvesebb\u00e9 tette\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Igencsak nem tetszett, hogy Jula any\u00f3hoz j\u00e1rt\u00e1l \u2013 mondta ki hallgat\u00e1s ut\u00e1n Misko. \u2013 De volt \u00e9rtelme, hogy elj\u00e1rt\u00e1l hozz\u00e1. Ezek a legend\u00e1k gazdagabb\u00e1 tett\u00e9k n\u00e9p\u00fcnket\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>\u201eAk\u00e1rcsak te engem\u201d \u2013 gondolta Marta. \u00dagy l\u00e1tszik, ez a nap m\u00e1r ilyen: szeretne \u00fajra \u00e9s \u00fajra kedves szavakat mondani a f\u00e9rj\u00e9nek, k\u00f6lt\u0151i gondolatai t\u00e1madtak.<\/p>\n\n\n\n<p>A sziklafaln\u00e1l ittak a forr\u00e1sb\u00f3l. Misko valamit babr\u00e1lt a kocsin. Marta pedig ak\u00e1r egy gy\u00edk, eg\u00e9sz test\u00e9vel odatapadt az \u00e9rdes szikl\u00e1hoz, mintha mag\u00e1ba akarn\u00e1 sz\u00edvni annak az erej\u00e9t. Egy bels\u0151 hang ism\u00e9t sz\u00e9p szavakkal suttogott neki:&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 <em>Sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldem<\/em>. <em>Ak\u00e1r a legenda madara, \u00e9n sem cser\u00e9ln\u00e9lek el semmilyen m\u00e1s vid\u00e9k\u00e9rt. A fagyt\u00f3l \u00e9s h\u0151s\u00e9gt\u0151l, a szell\u0151t\u0151l \u00e9s az es\u0151t\u0151l megv\u00e9di a hegyi p\u00e1sztort a nemzetk\u00f6peny.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Marta \u00fagy n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl, mintha most l\u00e1tta volna el\u0151sz\u00f6r ezeknek a hegyeknek a sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t, a forr\u00e1sv\u00edz tisztas\u00e1g\u00e1t, az \u00e9g k\u00e9kj\u00e9t. Szeretett volna felkapaszkodni a legmagasabb cs\u00facsra \u00e9s teli torokb\u00f3l, hogy sokszor visszhangozz\u00e1k a hegyek, ezt ki\u00e1ltani: \u201eMisko!\u201d De csak n\u00e9m\u00e1n \u00fclt a f\u00e9rje mellett, restellte gondolatait, mintha att\u00f3l tartott volna, hogy Misko kital\u00e1lhatja \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2026Vajon mi sz\u00e9l hozta Miskot az \u0151 falujukba? Bizony\u00e1ra a sors. H\u00e1t nem csoda, hogy a v\u00e1rosb\u00f3l j\u00f6tt ember \u0151t v\u00e1lasztotta, az \u00e1rv\u00e1t, aki a h\u00e1bor\u00faban elvesztette apj\u00e1t, anyj\u00e1t, testv\u00e9r\u00e9t. V\u00e9zna teremt\u00e9s volt, csak nagy b\u00e1natos szeme uralta az arc\u00e1t. Amikor megismerkedtek, egyre dugdosta munk\u00e1ban eldurvult kez\u00e9t. A fi\u00fa pedig megfogta \u00e9s megcs\u00f3kolta a kez\u00e9t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Azt\u00e1n negyven\u00f6t esztend\u0151 sz\u00e1llt el. Neh\u00e9z boldog n\u00e9gy \u00e9s f\u00e9l \u00e9vtized. Gyermekeik tanult emberek lettek, csal\u00e1dot alap\u00edtottak, h\u00e1rom unok\u00e1val aj\u00e1nd\u00e9kozt\u00e1k meg \u0151ket. Marta azonban ma is \u00e9pp \u00fagy szerelmes f\u00e9rj\u00e9be, mint azon a r\u00e9gm\u00falt napon. Mindaz, amire b\u00fcszke lehet, annak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, hogy Misko ilyen.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u201eTal\u00e1n nem tudod eltartani a csal\u00e1dodat? \u2013 k\u00e9rdezte szemreh\u00e1ny\u00f3an Miskot\u00f3l az anyja, amikor \u0151 bejelentette, hogy Marta beiratkozik a f\u0151iskol\u00e1ra, \u2013 K\u00e9t gyerekkel \u00e9pp el\u00e9g tennival\u00f3ja van otthon.\u201d A fia azonban hajthatatlan volt. \u201eOtthon mindig van dolog, magad is tudod. Csakhogy Marta nagyon tehets\u00e9ges, any\u00e1m. Tanulnia kell. Ugye, te is seg\u00edtesz nek\u00fcnk?\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>H\u00e1t alaposan kijutott Mart\u00e1nak! Volt amikor \u00fagy \u00e9rezte, elfogyott minden ereje, abbahagyja a tanul\u00e1st. De hazaj\u00f6tt a munk\u00e1b\u00f3l Misko, megtelt a h\u00e1z tr\u00e9f\u00e1val, kacag\u00e1ssal. Seg\u00edtett f\u00fcrdetni, lefektetni a gyerekeket, meg\u00e9rdekl\u0151dte, mi \u00fajs\u00e1g a f\u0151iskol\u00e1n, meg\u00edg\u00e9rte, hogy hozza a sz\u00fcks\u00e9ges k\u00f6nyveket. Minden szav\u00e1b\u00f3l \u00e1radt az asszony erej\u00e9be vetett hit, \u00e9s Marta elsz\u00e9gyellte mag\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Misko volt mindig a&nbsp; t\u00e1masza, most azonban Marta mind gyakrabban \u00fagy \u00e9rezte, hogy a f\u00e9rje, ez a nagy darab f\u00e9rfi voltak\u00e9ppen kisgyerek, akinek anyai gy\u00f6ng\u00e9ds\u00e9gre \u00e9s gondoskod\u00e1sra va sz\u00fcks\u00e9ge. Am\u00edg a gyerekeik otthon voltak, Marta nem t\u00f6prengett ezen. Csak most \u00e9rtette meg, \u00e9let\u00fck milyen nagy r\u00e9sz\u00e9t hagyt\u00e1k m\u00e1r maguk m\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s milyen kev\u00e9s figyelmet \u00e9s gyeng\u00e9ds\u00e9get kapott t\u0151le az az ember, akit a legjobban szeret. M\u00e9g azokat a kedvesked\u0151 szavakat is ritk\u00e1n mondta ki hangosan, amelyeket mag\u00e1ban ism\u00e9telgetett.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 N\u00e9zd, sziv\u00e1rv\u00e1ny! \u2013 ki\u00e1ltott fel Misko, de az asszony m\u00e1r maga is \u00e9szre vette azt a helyet, amellyel sz\u00e1zszor is \u00e1lmodott. A szakad\u00e9k sz\u00e9l\u00e9n, szemben a v\u00edzes\u00e9ssel, amelynek ezernyi cseppj\u00e9n megt\u00f6rt a napf\u00e9ny, kiny\u00edlt egy szikla, amelyet a k\u00f6rnyez\u0151 hegyek v\u00e9dtek a sz\u00e9lt\u0151l. Felsz\u00edne csillogott a naps\u00fct\u00e9sben.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Az aranyk\u0151!<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 No, l\u00e1ssuk, az aranyr\u00f6gnek milyen pr\u00f3b\u00e1j\u00e1t fedezte fel a feles\u00e9gem \u2013 jegyezte meg tr\u00e9f\u00e1san Misko, mik\u00f6zben kiseg\u00edtette Mart\u00e1t a kocsib\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n<p>Az asszony k\u00f6nnyed\u00e9n felszaladt a szikl\u00e1ra, le\u00fclt a sz\u00e9l\u00e9re, kez\u00e9vel \u00e1tfogta t\u00e9rd\u00e9t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 \u00c1llj fel, mert megf\u00e1zol \u2013 k\u00e9rte a f\u00e9rje, de \u0151 nem hallotta. Maga el\u0151tt l\u00e1tta sz\u00fcl\u0151faluj\u00e1t, a szerpentint, a hegyeket, amelyek j\u00f3l a fej\u00fckbe h\u00fazt\u00e1k felh\u0151sapk\u00e1jukat. \u00dajra kisl\u00e1nynak \u00e9rezte mag\u00e1t, akit a vele egy\u00edv\u00e1s\u00faak \u201ehatty\u00fanyaknak\u201d nevezt\u00e9k. Ezt \u0151 a legnagyobb s\u00e9rt\u00e9snek vette. M\u00e9g a fi\u00fakkal is \u00f6sszeverekedett miatta\u2026&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ezt a helyet Marta m\u00e9g gyerekkor\u00e1ban megszerette. Az \u00e9desanyja \u0151t, a legkisebbet k\u00fcldte a tehen\u00fck, a Foltos el\u00e9, nehogy \u00e9jszak\u00e1ra a hegyek k\u00f6zt maradjon. A kisl\u00e1ny \u00fatk\u00f6zben vir\u00e1got szedett, gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6tt a hegyekben, a v\u00edzes\u00e9sekben. Egyik alkalommal felm\u00e1szott erre a k\u0151re, \u00e9s a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9gt\u0151l el\u00e1llt a l\u00e9legzete. Az alkony v\u00f6r\u00f6sl\u0151 arannyal vonta be a k\u00f6rny\u00e9ket, mintha a falu h\u00e1zai is l\u00e1ngban \u00e1lltak volna\u2026 Csak tehen\u00fck panaszos b\u0151g\u00e9s\u00e9re t\u00e9rt mag\u00e1hoz.<\/p>\n\n\n\n<p>Att\u00f3l fogva Marta mindig ezen a k\u00f6v\u00f6n v\u00e1rta a Foltost. Elnevezte aranyk\u0151nek. A teh\u00e9nnel egy\u00fctt ballagott le innen. A Foltos el\u0151bb kom\u00f3tosan l\u00e9pkedett, de ahogy k\u00f6zeledtek a h\u00e1zhoz, egyre gyorsabban szedte a l\u00e1b\u00e1t. A b\u0151g\u00e9sre kij\u00f6tt Marta \u00e9desanyja, megveregette a teh\u00e9n nyak\u00e1t. \u201eHozt\u00e1l nek\u00fcnk tejecsk\u00e9t?\u201d \u2013 k\u00e9rdezte kedvesen.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Dr\u00e1ga \u00e9desany\u00e1m! Milyen j\u00f3 sz\u00edve, mekkora t\u00fcrelme volt. Ha most innen fentr\u0151l l\u00e1thatn\u00e1 a sz\u00fcl\u0151faluj\u00e1t!<\/p>\n\n\n\n<p>Most itt van Marta el\u0151tt. De mennyire megv\u00e1ltozott a minden apr\u00f3 r\u00e9szlet\u00e9ben ismert k\u00e9p. Annak idej\u00e9n a legmagasabb, az \u0151 szem\u00e9ben \u00f3ri\u00e1snak t\u0171n\u0151 \u00e9p\u00fclet az iskola volt. Od\u00e1bb a kult\u00farh\u00e1z, az orvosi rendel\u0151, az \u00fczlet l\u00e1that\u00f3\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Marta nagy \u00f6r\u00f6mmel fedezte fel r\u00e9gi ismer\u0151seit, a malmot \u00e9s a p\u00e9ks\u00e9get.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Anyj\u00e1val t\u00f6bbsz\u00f6r volt a malomban. M\u00e9g most is az orr\u00e1ban \u00e9rzi a nyirkos fa illatot. A malomk\u0151 m\u00e1r akkor egyenletesen aludt. Ez j\u00f3 p\u00e1r tized \u00e9ve volt. Milyen j\u00f3, hogy a malom mell\u00e9 p\u00e9ks\u00e9get \u00e9p\u00edtettek! Mindenkit, aki ezen az \u00faton a faluba tart, friss keny\u00e9rillat fogad\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 \u00c1llj m\u00e1r fel, megf\u00e1zol \u2013 hallotta a f\u00e9rje hangj\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Tapogasd meg a k\u00f6vet, eg\u00e9szen meleg. Akkor, gyermekkoromban is meleg volt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Misko le\u00fclt mell\u00e9 a napt\u00f3l \u00e1tmelegedett k\u0151re.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Mintha sz\u00ednh\u00e1zban voln\u00e1nk \u2013 mondta Misko. \u2013 A faluban m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta van vezet\u00e9kes v\u00edz, a szerelmesek azonban az \u00e9vsz\u00e1zados szok\u00e1s szerint a forr\u00e1sn\u00e1l tal\u00e1lkoznak. Tudod, gyermekkoromban szerettem innen n\u00e9zni, hogy mozognak lenn az \u00faton az apr\u00f3nak l\u00e1tsz\u00f3 asszonyok, h\u00e1tukon egy k\u00f6teg sz\u00e9n\u00e1val vagy f\u00e1val. Nem tudtam m\u00e9g akkor, hogy ez neh\u00e9z munka, amelyt\u0151l az any\u00e1m id\u0151 el\u0151tt meg\u00f6regedett. Bel\u00e9m iv\u00f3dott \u00e9let\u00fcnk zord sz\u00e9ps\u00e9ge. A n\u00e9p lelk\u00e9t el\u0151bb meg\u00e9reztem a sz\u00edvemmel, azt\u00e1n amikor t\u00f6rt\u00e9nelmet tanultam, akkor fogtam fel \u00e9sszel.<\/p>\n\n\n\n<p>Az aranyk\u0151 \u00e9lesztette az eml\u00e9keket. Marta egyre \u00fajabb r\u00e9szleteket id\u00e9zett fel gyermekkor\u00e1b\u00f3l. \u00c9s \u00fagy szerette volna \u00e9ppen itt elmondani a f\u00e9rj\u00e9nek azokat a szavakat, amelyeket m\u00e1skor restellt.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Mindeki azt hiszi, hogy a tudom\u00e1nyos munk\u00e1mra, a doktori c\u00edmre, d\u00edjakra vagyok a legb\u00fcszk\u00e9bb\u2026 Persze, erre is b\u00fcszke vagyok, de\u2026 Az \u00e9n sz\u00edvem a te szerelmedt\u0151l virul ki, Misko! Ne sz\u00f3lj k\u00f6zbe, hallgass v\u00e9gig\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Sok\u00e1ig \u00fcltek egym\u00e1st \u00e1t\u00f6lelve. Az aranyk\u00f6v\u00f6n j\u00f3lesett elt\u00f6prengeni a nem muland\u00f3n, az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3n.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Aranyk\u0151 A D\u00e1cia nagyon igyekezett, de \u00e9rz\u0151d\u00f6tt, hogy ak\u00e1r az embernek, neki is meger\u0151ltet\u0151 a hegymenet. A motor b\u0151g\u00f6tt \u00e9s k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt. Misko a homlok\u00e1t r\u00e1ncolta, s a korm\u00e1nyt kem\u00e9nyen markolva figyelte az utat. Marta rajong\u00f3 szemmel n\u00e9zte f\u00e9rj\u00e9t. A sz\u00edve &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3622\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3622","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3622","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3622"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3622\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3624,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3622\/revisions\/3624"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3622"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}