{"id":3632,"date":"2025-05-08T11:39:00","date_gmt":"2025-05-08T09:39:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3632"},"modified":"2026-01-13T21:40:39","modified_gmt":"2026-01-13T19:40:39","slug":"sayti-andrea","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3632","title":{"rendered":"Sayti Andrea"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>A l\u00f3 szeme<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-05-08T11:39:00+02:00\">2025-05-08<\/time><\/div>\n\n\n<p>M\u00e9g ut\u00e1nuk integetsz, ahogy mennek lefel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban, de m\u00e1r nem n\u00e9znek vissza. Becsukod az ajt\u00f3t. Nagyon lass\u00fa \u00e9s finom a mozdulatod, m\u00e9gis \u00fagy \u00e9rzed, hogy az ajt\u00f3 becsuk\u00e1s\u00e1val oka vagy a t\u00e1volod\u00e1suknak. Mintha nem ford\u00edtva lenne. Mintha az ajt\u00f3 elv\u00e1gn\u00e1 azt a finom sz\u00e1lat, ami \u00f6sszek\u00f6t vel\u00fck \u00e9s ennek te lenn\u00e9l az okoz\u00f3ja azzal, hogy bekattintod az ajt\u00f3z\u00e1r nyelv\u00e9t a hely\u00e9re. Elindulsz a nappaliba, ezt is lassan teszed, mert napok \u00f3ta hasogat a cs\u00edp\u0151d, \u00e9s nem tett j\u00f3t neki a sok k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s. Nem foglalkozt\u00e1l vele eddig, s\u0151t igaz\u00e1b\u00f3l csak most j\u00f6ssz r\u00e1, hogy eddig is \u00e9rezted. M\u00e1sra figyelt\u00e9l mostanig: azt akartad, hogy minden t\u00f6k\u00e9letes legyen, ha v\u00e9gre elj\u00f6nnek. Ha f\u00e1j, h\u00e1t majd elm\u00falik, gondolod \u00e9s leszeded a nappaliban az asztal k\u00f6zep\u00e9n \u00e1ll\u00f3 Herendi-s\u00fctem\u00e9nyest\u00e1lat. Neh\u00e9znek t\u0171nik a t\u00e1l, pedig m\u00e1r \u00fcres, \u00e9ppen csak n\u00e9h\u00e1ny morzsa maradt benne. Hja, a Petike azt is ki akarta szedegetni, de az anyja nem engedte neki. Pedig te hagytad volna, h\u00e1t hol \u00e9rezze mag\u00e1t j\u00f3l a gyerek, ha nem a nagyanyj\u00e1n\u00e1l? De h\u00e1t a menyed m\u00e1r csak ilyen, te meg nem ellenkezel vele, r\u00e1hagyod. Mindig r\u00e1hagyod, nem akarsz te lenni a gonosz any\u00f3s. Ha a fiadnak \u0151 kellett, h\u00e1t \u0151t kapta. Egyszer mondtad csak el a v\u00e9lem\u00e9nyed, amikor m\u00e9g leg\u00e9ny kor\u00e1ban elhagyta az \u00c9vik\u00e9t. H\u00e1t azt nagyon sajn\u00e1ltad, akkor mondtad is neki, hogy ilyen rendes l\u00e1nyt nehezen fog m\u00e1sikat tal\u00e1lni. Meg is b\u00e1ntad, mert a fiad felcsattant, egy h\u00e9tig alig besz\u00e9lt veled. H\u00e1t, ha neki ez j\u00f3, neked is az.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>K\u00f6zben egym\u00e1sra helyezed a s\u00fctem\u00e9nyes t\u00e1ny\u00e9rokat, \u00f3vatosan, ahogyan szoktad, mert ezt a k\u00e9szletet m\u00e9g a lagzitokra kaptad any\u00e1dt\u00f3l. Az egyetlen eml\u00e9k, amit \u0151rz\u00f6l t\u0151le. Csak a Petik\u00e9t sajn\u00e1lod, azt gondolod k\u00f6zben, mert azt a gyereket az anyja mag\u00e1nak neveli, nem a vil\u00e1gra. Hogy r\u00e1d ripakodott ma is a Bea, ilyen nagy k\u00e9st, hogy hagyhat az asztalon, Mama? ezt k\u00e9rdezte. Azt mondta, hogy a gyerek m\u00e9g megv\u00e1gja mag\u00e1t. Nem v\u00e1laszolt\u00e1l neki, eltetted a tortav\u00e1g\u00f3 k\u00e9st onnan, de arra gondolt\u00e1l, hogy a gyerek m\u00e1r tizenk\u00e9t \u00e9ves, van annak annyi esze. B\u00e1r \u00fcgyetlenke a szentem, az biztos, mert m\u00e9g a levest is az anyja szedi neki a t\u00e1ny\u00e9rba, mintha kisbaba volna. Tizenk\u00e9t \u00e9ves, gondolod \u00e9s eszedbe jut, hogy te is \u00e9ppen annyi id\u0151s volt\u00e1l, mikor kit\u00e1ntorogtatok a pinc\u00e9b\u0151l sok h\u00f3nap ut\u00e1n. Ma is eml\u00e9kszel m\u00e9g r\u00e1, hogy mennyire b\u00e1ntotta a szemed a m\u00e1rciusi naps\u00fct\u00e9s. Egym\u00e1son nevettetek, azt mondt\u00e1tok, olyan s\u00e1padtak vagytok, mint a pincebogarak. Azt\u00e1n ap\u00e1d felment a lak\u00e1sba, azt mondta megn\u00e9zi, mennyire biztons\u00e1gos. Csak ezt a Herendi-k\u00e9szletet hozta le, azt mondta, hogy nincs fal a szob\u00e1n \u00e9s minden m\u00e1s t\u00f6nkrement. Any\u00e1d nevetett, hogy igaz, hogy nincs mit enni, de azt \u00fari m\u00f3don Herendi-porcel\u00e1nban fogja felszolg\u00e1lni. Azt\u00e1n s\u00edrt \u00e9s te is s\u00edrt\u00e1l, b\u00e1r nem teljesen \u00e9rtetted, am\u00edg nem l\u00e1ttad, hogy mit jelent az, hogy nincs fal. Az\u00e9rt s\u00edrt\u00e1l, mert any\u00e1d s\u00edrt. Azt\u00e1n k\u00e9s\u0151bb meg\u00e9rtetted, hogy nem csak fal nincs, de \u00e1gy sem \u00e9s asztal sem, \u00e9s sz\u00e9k sem, de m\u00e9g a Mariska-baba is odaveszett \u00e9s akkor m\u00e1r magadt\u00f3l is s\u00edrt\u00e1l, hi\u00e1ba \u00edg\u00e9rte any\u00e1d, hogy varr majd neked m\u00e1sikat.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Kiviszed a kist\u00e1ny\u00e9rokat a konyh\u00e1ba, azt\u00e1n visszam\u00e9gy a szob\u00e1ba, tenyeredbe sepred a morzs\u00e1t az asztalr\u00f3l, sz\u00e9tn\u00e9zel \u00e9s gyorsan bekapod. A fiad r\u00e1dsz\u00f3ln\u00e1 \u00e9rte, de most nincs itt, \u00e9s nem tudsz leszokni r\u00f3la, ahogyan m\u00e1r arr\u00f3l sem, hogy sept\u00e9ben sz\u00e9tn\u00e9zel el\u0151tte, mert a k\u00e9t mozdulat \u00f6sszeforrt. Anyuk\u00e1m, ne csin\u00e1lj m\u00e1r ilyet, mondta a fiad, mert az olyan szeg\u00e9nyes. De hiszen az is keny\u00e9r \u00e9s csak a tiszta abroszra hullott r\u00e1, gondoltad akkor magadban, de nem mondtad el, mert \u00fagy sem \u00e9rten\u00e9 meg, csak az\u00f3ta reflexszer\u0171en figyeled, hogy ne l\u00e1ssa senki. Mikor ap\u00e1d elment k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni, hogy milyen lett a k\u00f6rny\u00e9k, akkor any\u00e1ddal te is elindult\u00e1l valami \u00e9lelmet szerezni, mert a gyomrotok m\u00e1r napok \u00f3ta korgott. Pedig \u00edgy is nagy szerencs\u00e9tek volt, hogy a H\u0151nig b\u00e1csi\u00e9k is veletek voltak az \u00f3v\u00f3helyen \u00e9s a boltjukba m\u00e9g be tudtak menni a pinc\u00e9n \u00e1t. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00d6sszehajtod az abroszt, a sz\u00e9kt\u00e1ml\u00e1ra helyezed, majd holnap kimosod, gondolod. A csipketer\u00edt\u0151t visszahelyezed az asztal k\u00f6zep\u00e9re, megigaz\u00edtod, hogy mindenhol egyform\u00e1n l\u00f3gjon le oldalt \u00e9s a feh\u00e9r v\u00e1z\u00e1t is visszateszed. Felveszed a k\u00f6t\u00e9nyt a mosogat\u00e1shoz. Eml\u00e9kszel, ahogy any\u00e1d a k\u00f6t\u00e9ny\u00e9be csomagolta a k\u00e1v\u00e9skann\u00e1t, azt akarta eladni, azt mondta, k\u00e1v\u00e9ra nem lesz most gond egy ideig. Akkor is lassan mentetek az utc\u00e1n, az \u00fat k\u00f6zep\u00e9n, mert ott nem d\u0151lhet r\u00e1tok semmi, azt mondta any\u00e1d, de ott is t\u00e9glat\u00f6rmel\u00e9ken \u00e9s t\u00f6r\u00f6tt l\u00e9ceken l\u00e9pkedtetek kereszt\u00fcl.&nbsp; Az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n t\u00f6bb helyen t\u00f6lt\u00e9nyh\u00fcvelyek sorakoztak, egym\u00e1smell\u00e9 sodr\u00f3dtak, mint az \u0151szi falevelek, te meg akartad n\u00e9zni, de any\u00e1d elh\u00fazott \u00e9s meg is r\u00e1ntotta a kezed, hogy soha, de soha ne ny\u00falj hozz\u00e1 azokhoz, azt mondta. Egy d\u00f6gl\u00f6tt lovat is l\u00e1ttatok, sok\u00e1ig nem tudtad elfelejteni \u00fcveges szem\u00e9t, pedig csak egy pillanatra l\u00e1ttad, mert azt\u00e1n \u00e9szrevetted, hogy t\u00f6bben bicsk\u00e1kkal vagdost\u00e1k a b\u0151r\u00e9t \u00e9s el kellett fordulnod, le kellett \u00fcln\u00f6d, any\u00e1d \u00fagy h\u00fazott ut\u00e1na tov\u00e1bb mag\u00e1val.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Egy k\u00e9ssel letolod a t\u00e1ny\u00e9rokr\u00f3l a csirkecsontot egy kist\u00e1ny\u00e9rra, majd k\u00e9s\u0151bb \u00e1tviszed a szomsz\u00e9dba a Rexnek, gondolod. Azt\u00e1n lekaparod a menyed t\u00e1ny\u00e9rj\u00e1r\u00f3l a marad\u00e9kot, bedobod a szem\u00e9tbe. Elmosogatsz, szereted a vizet \u00e9rezni a kezeden. Eml\u00e9kszel, a v\u00edz volt az els\u0151, aminek any\u00e1d akkor \u00f6r\u00fclni tudott, mikor ap\u00e1d haza\u00e9rt egy veder v\u00edzzel. A veder kopott volt, ezt hol szerezted, k\u00e9rdezte any\u00e1d, de ap\u00e1d csak intett, hogy ott kint \u00e9s te addigra m\u00e1r a tenyeredb\u0151l lefetyelted a vizet. Any\u00e1d megs\u00edmogatta a fejed \u00e9s nem sz\u00f3lt, csak mikor m\u00e1r harmadszorra mer\u00edtetted be a k\u00e9t \u00f6sszez\u00e1rt tenyered, akkor mondta, hogy most m\u00e1r el\u00e9g legyen, hagyj\u00e1l m\u00e1snak is. \u00c9s te hagyt\u00e1l, b\u00e1r m\u00e9g itt\u00e1l volna, de tudtad, hogy m\u00e1snak is kell \u00e9s m\u00e9g a H\u0151nig b\u00e1csit is \u00e1th\u00edvta any\u00e1d inni.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Let\u00f6rl\u00f6d a konyhapultot, a csontokkal megpakolt t\u00e1ny\u00e9rral elindulsz a szomsz\u00e9dhoz, le is kell tenned a t\u00e1ny\u00e9rt az el\u0151szobai konzolra, mert k\u00e9t k\u00e9zzel tudod csak kinyitni az ajt\u00f3t, kicsit akad. M\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta akarod mondani a fiadnak, de mindig elhalasztod, mert annyi dolga van \u00e9s mikor v\u00e9gre elj\u00f6n, akkor nem akarod ezzel f\u00e1rasztani. Am\u00edg az apja \u00e9lt, m\u00e1s volt ez is, addig nem volt semmi a h\u00e1zban, ami nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt. Most lassan minden elromlik, megkopik. Feladta, ezt mondta az unok\u00e1d a bors\u00f6rl\u0151re, mert akadozik m\u00e1r az is. Ap\u00e1d r\u00e9gen azt mondta, hogy mindennek v\u00e9ge lesz egyszer, m\u00e9g a h\u00e1bor\u00fanak is, csak ti \u00e9ltek t\u00fal mindent. Ap\u00e1dnak igaza lett, de azt\u00e1n a ver\u00e9st n\u00e9h\u00e1ny \u00e9v m\u00falva m\u00e1r nem \u00e9lte t\u00fal \u0151 sem. Vannak dolgok, amiket nem lehet t\u00fal\u00e9lni, fut \u00e1t az agyadon, de m\u00e1r j\u00f6n is ki a szomsz\u00e9dasszony a csenget\u00e9sed ut\u00e1n \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6ni Rex nev\u00e9ben a csontokat. Te bizonygatod, hogy nem kell most vissza a t\u00e1ny\u00e9r, majd hozza \u00e1t amikor ki\u00fcr\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n<p>Visszam\u00e9gy a lak\u00e1sba, \u00fajra becsukod magad m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t, most nem olyan neh\u00e9z ez a mozdulat, gondolod, \u00e9s elindulsz a szob\u00e1d fel\u00e9, de azt\u00e1n megl\u00e1tod, hogy a k\u00e9st, amit levett\u00e9l az asztalr\u00f3l a menyed k\u00e9r\u00e9s\u00e9re, ott felejtetted a kisasztalon egy t\u00e1lc\u00e1n. \u00c9rte m\u00e9gy h\u00e1t, kicsit bosszankodsz, hogy m\u00e9g mindig van mosogatnival\u00f3d, pedig azt hitted m\u00e1r befejezted, mert m\u00e1r nagyon f\u00e1j a cs\u00edp\u0151d, de az\u00e9rt elindulsz vele a konyh\u00e1ba. A k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n megbotlasz, egy pillanat a zuhan\u00e1s, de m\u00e1r k\u00f6zben is tudod, hogy m\u00e1r nem lehet elker\u00fclni, hogy ezt most nem tudod korrig\u00e1lni \u00e9s szinte k\u00edv\u00fclr\u0151l hallod, ahogy a tested tompa puffan\u00e1ssal le\u00e9r a konyhak\u0151re \u00e9s egy m\u00e1sodperccel k\u00e9s\u0151bb a fejed is oda\u00fct\u0151dik, a hangja, mint egy dinnye reccsen\u00e9se, pedig a kezeddel pr\u00f3b\u00e1ltad automatikusan h\u00e1r\u00edtani, de az nem tartott meg. \u00c9rzed a f\u00e1jdalmat a homlokodon \u00e9s az orrodon, amib\u0151l folyni kezd a v\u00e9r. Mi mindent t\u00fal\u00e9l\u00fcnk, jut eszedbe ap\u00e1d mondata, meg hogy mennyit est\u00e9l gyerekkorodban, v\u00e9zna kisl\u00e1ny volt\u00e1l, t\u00fal hirtelen n\u0151tt\u00e9l meg, n\u00e9ha mintha saj\u00e1t l\u00e1badon est\u00e9l volna el. Eml\u00e9kszel \u00edgy volt mindig, mikor m\u00e1r t\u00fal vagy az es\u00e9sen, k\u00e9s\u0151bb \u00e9rzed csak meg, hogy a tenyered is f\u00e1j, azt\u00e1n a t\u00e9rded is f\u00e1j. Most is \u00e9rzed kicsit a fejed, de az nem f\u00e1j annyira, a v\u00e1llad f\u00e1j nagyon, arra r\u00e1est\u00e9l. Csak ki ne ficamodjon, gondolod magadban, mert eszedbe jut, hogy a szomsz\u00e9dasszony mes\u00e9lte az milyen f\u00e1jdalmas volt. Eszedbe jut a telefonod, hogy h\u00edvni kellene a fiad, ott van a telefon a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban. De azt\u00e1n elhessegeted a gondolatot, mert a fiad most hazafel\u00e9 tart a csal\u00e1ddal, most vezet, ilyenkor nem h\u00edvod fel sosem, mert az balesetvesz\u00e9lyes. K\u00fcl\u00f6nben sem fordulhat most vissza, mert m\u00e1r este van \u00e9s holnap dolgoznak mindketten. Te j\u00f3l leszel, csak kicsit \u00f6ssze kell szedned magad, mert most f\u00e1radt vagy, tal\u00e1n, ha egy kicsit itt maradsz \u00e9s er\u0151t gy\u0171jtesz, akkor majd fel tudsz \u00e1llni. Megpr\u00f3b\u00e1lsz \u00e1tfordulni a m\u00e1sik oldaladra, hogy a s\u00e9r\u00fclt v\u00e1llad, karod kiszabad\u00edtsd, de a hasadba ekkor \u00e9les f\u00e1jdalom has\u00edt \u00e9s nem mozdulsz tov\u00e1bb. A f\u00e1jdalom furcsa, nem \u00e9rezt\u00e9l m\u00e9g ilyet, csak nem t\u00f6rt el valamim, gondolod, agg\u00f3dni kezdesz, de azt\u00e1n arra gondolsz, hogy a hasad nem t\u00f6rhetett el. Mi mindent t\u00fal\u00e9l\u00fcnk, mondta ap\u00e1d, de vannak dolgok, amiket nem lehet t\u00fal\u00e9lni, jelenik meg \u00fajra a gondolat. A l\u00f3 szem\u00e9t l\u00e1tod \u00e9s ahogy a bicsk\u00e1val vagdoss\u00e1k a b\u0151r\u00e9t. Neki is f\u00e1jt vajon? Ez csak egy kis es\u00e9s, mondod ki hangosan, ahogy any\u00e1d mondta a mes\u00e9t mindig a pinc\u00e9ben, amikor kint bomb\u00e1ztak. K\u00e9s\u0151bb mes\u00e9lte csak el, hogy att\u00f3l \u0151 is b\u00e1trabbnak \u00e9rezte mag\u00e1t \u00e9s azt akarta, hogy te csak a mes\u00e9re figyelj. Ez csak egy es\u00e9s, ez\u00e9rt nem riaszthatod a fiad, majd egyed\u00fcl megoldod csak pihenned kell, mert kicsit gyenge vagy. Az eg\u00e9sz napos k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s, az f\u00e1rasztott ki, gondolod, tegnap is elment\u00e9l a piacra, s\u00fct\u00f6tt\u00e9l, ma kora reggelt\u0151l f\u0151zt\u00e9l, nem csoda, hogy f\u00e1radt vagy. Csak pihenned kell, akkor tal\u00e1n a fejf\u00e1j\u00e1sod is elm\u00falik. A hasad, az f\u00e1j legjobban&#8230; Ez\u00e9rt nem h\u00edvhatod fel, de majd k\u00e9s\u0151bb odam\u00e9gy a telefon\u00e9rt, gondolod, majd, amikor k\u00fcldenek sms-t, hogy haza\u00e9rtek\u2026 A hasad f\u00e1j, de m\u00e9gis valami kellemes melegs\u00e9g \u00f6nti el, mintha meleg vizet engedtek volna al\u00e1d, nem csod\u00e1lkozol rajta, az \u00e9rz\u00e9s j\u00f3, mint mikor a f\u00e9rjeddel a f\u00fcrd\u0151ben voltatok\u2026 m\u00e1r a v\u00e1llad alatt is \u00e9rzed. Mint a f\u00fcrd\u0151ben, de te ott is mindig f\u00e1zt\u00e1l mikor kij\u00f6tt\u00e9l a v\u00edzb\u0151l\u2026most is f\u00e1zol, de az\u00e9rt most tudn\u00e1l aludni, egy kicsit alszol, gondolod \u00e9s nem jut m\u00e1r eszedbe, hogy a f\u00f6ld\u00f6n fekszel. Egy pillanatra m\u00e9g kinyitod a szemed, l\u00e1tod, hogy a v\u00edz piros alattad.&nbsp; Furcsa, gondolod, a f\u00fcrd\u0151ben nem ilyen volt a v\u00edz, valami m\u00e9g csobog is, de nem eg\u00e9szen olyan, mint a v\u00edz, ink\u00e1bb egy cseng\u0151\u2026majd megn\u00e9zed, ha kialudtad magad, most kicsit pihensz\u2026 nem akarod a l\u00f3 szem\u00e9t l\u00e1tni, ink\u00e1bb alszol \u00e9s m\u00e1r nem hallod, ahogy a szomsz\u00e9dasszony visszamegy saj\u00e1t lak\u00e1s\u00e1ba, mert nem nyitott\u00e1l neki ajt\u00f3t.&nbsp;<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>A l\u00f3 szeme M\u00e9g ut\u00e1nuk integetsz, ahogy mennek lefel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban, de m\u00e1r nem n\u00e9znek vissza. Becsukod az ajt\u00f3t. Nagyon lass\u00fa \u00e9s finom a mozdulatod, m\u00e9gis \u00fagy \u00e9rzed, hogy az ajt\u00f3 becsuk\u00e1s\u00e1val oka vagy a t\u00e1volod\u00e1suknak. Mintha nem ford\u00edtva lenne. &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3632\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3632","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3632","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3632"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3632\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3634,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3632\/revisions\/3634"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3632"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}