{"id":3720,"date":"2025-05-18T13:10:00","date_gmt":"2025-05-18T11:10:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3720"},"modified":"2026-01-14T13:11:01","modified_gmt":"2026-01-14T11:11:01","slug":"adam-lamerle","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3720","title":{"rendered":"Adam LaMerle"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>Hajt\u00f3er\u0151<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-05-18T13:10:00+02:00\">2025-05-18<\/time><\/div>\n\n\n<p>Vegyes \u00e9rzelmekkel \u00e9rkeztem meg a&nbsp;fell\u00e9p\u00e9s\u00fcnk helysz\u00edn\u00e9re. Impoz\u00e1ns \u00e9p\u00fclet volt, modern, el\u0151ad\u00f3termekkel telet\u0171zdelt \u00e9p\u00edtm\u00e9ny, szinte pontosan olyan, mint amir\u0151l sokat \u00e1br\u00e1ndoztam, hogy egyszer ilyen helyen lesz el\u0151ad\u00e1som. A&nbsp;falak magasra t\u00f6rtek, felette a&nbsp;sz\u00fcrk\u00fcleti \u00e9g lassan k\u00e9kes, esti dereng\u00e9sbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. A&nbsp;leveg\u0151 melegen simogatta a&nbsp;b\u0151r\u00f6m, olyan ny\u00e1ri kora este volt, amit mindig is szerettem. De most nem nyugtatott meg a&nbsp;lanyh\u00e1n f\u00fajdog\u00e1l\u00f3 szell\u0151.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Be\u00e9rve az \u00f6lt\u00f6z\u0151kbe, ahol m\u00e1r s\u00fcrg\u00f6tt-forgott a&nbsp;t\u00f6bbi t\u00e1ncos, \u00e9s k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s k\u00f6zben, s\u0151t m\u00e9g az el\u0151ad\u00e1s el\u0151tt megtartott f\u0151pr\u00f3b\u00e1n is v\u00e9gig a&nbsp;bar\u00e1taimon j\u00e1rt az eszem. Agg\u00f3dtam is, mert a&nbsp;koncentr\u00e1ci\u00f3m al\u00e1bbhagyott, \u00e9s p\u00e1rszor olyan helyzetbe ker\u00fcltem, hogy hajsz\u00e1l h\u00edj\u00e1n elrontottam egy l\u00e9p\u00e9st.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; A&nbsp;t\u00e1nctan\u00e1runk visszak\u00fcld\u00f6tt minket az \u00f6lt\u00f6z\u0151be, \u00e9s sz\u00f3lt hozz\u00e1nk n\u00e9h\u00e1ny lelkes, biztat\u00f3 sz\u00f3t a&nbsp;m\u0171sor megkezd\u00e9se el\u0151tt. F\u00e9l \u00f3r\u00e1nk volt a&nbsp;kezd\u00e9sig, mindenkit izgatott ny\u00fczsg\u00e9s sz\u00e1llt meg, a&nbsp;leveg\u0151be az a&nbsp;fesz\u00fclts\u00e9g vegy\u00fclt, amit csak el\u0151ad\u00f3k tapasztalnak a&nbsp;nagy pillanatok el\u0151tt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Miut\u00e1n bel\u00e9ptem az \u00f6lt\u00f6z\u0151be, le\u00fcltem a&nbsp;padra, \u00e9s a&nbsp;t\u00e9rdeimre t\u00e1masztottam a&nbsp;k\u00f6ny\u00f6k\u00f6m. Nem ny\u00fczs\u00f6gtem, nem sz\u00f3ltam, n\u00e9ma csendbe burkol\u00f3dztam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; D\u00fch\u00f6s voltam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; A&nbsp;bar\u00e1taim. Egyfolyt\u00e1ban \u0151ket l\u00e1ttam a&nbsp;szemem el\u0151tt. A&nbsp;r\u00e9gi bar\u00e1taim. Hetekkel ezel\u0151tt \u00e9rt v\u00e9get a&nbsp;k\u00f6z\u00e9piskola utols\u00f3 tan\u00e9ve, t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1tom \u0151ket. De nem is gond. Az\u00f3ta, hogy utolj\u00e1ra elk\u00f6sz\u00f6nt\u00fcnk, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem besz\u00e9lt\u00fcnk, lassan kirajzol\u00f3dott bennem, mekkora t\u00e9vk\u00e9pzetben \u00e9ltem az ut\u00f3bbi n\u00e9gy \u00e9vben, \u00e9s ez \u00fagy forrott bennem, mintha t\u0171zre kapcsoltak volna. R\u00e9gen t\u00e9nyleg \u00fagy gondoltam, elv\u00e1laszthatatlanok vagyunk, de nem vettem \u00e9szre, hogy csak egy h\u00e1tt\u00e9rfigura vagyok, k\u00f6zel sem jelentek annyit, mint a&nbsp;bar\u00e1ti t\u00e1rsas\u00e1gunk m\u00e1s tagjai, akik tal\u00e1n most is tartj\u00e1k a&nbsp;kapcsolatot egym\u00e1s k\u00f6zt. Annyira v\u00e1gytam arra, hogy szeressenek valakik, \u00fagy igaz\u00e1n. Hogy elismerjenek. De egyiket sem adt\u00e1k meg ezek k\u00f6z\u00fcl. Csak \u00fagy akartam gondolni, hogy minden rendben van.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Bel\u00e9pett a&nbsp;t\u00e1nctan\u00e1runk, \u00e9s intett, hogy menj\u00fcnk, kezd\u0151dik a&nbsp;m\u0171sor. Rendezetlen sorban indultunk meg a&nbsp;sz\u00ednpad m\u00f6g\u00e9, ahol h\u00e1rmas-n\u00e9gyes-\u00f6t\u00f6s csoportokra szakadtunk, att\u00f3l f\u00fcgg\u0151en, ki mikor l\u00e9p fel a&nbsp;dobog\u00f3ra a&nbsp;fell\u00e9p\u00e9s sor\u00e1n.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Nem b\u00edrtam le\u00e1ll\u00edtani a&nbsp;gondolataim sz\u00e1guldoz\u00e1s\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Soha nem \u00e1lltak mellettem. Sosem t\u00e1mogattak igaz\u00e1n. Ha vel\u00fck voltam, egy fokkal rosszabbnak \u00e9reztem magam mindegyik\u0151j\u00fckn\u00e9l. \u00c9reztettek velem valamit, ami miatt \u00fagy szerettem gondolni, hogy a&nbsp;bar\u00e1ts\u00e1gunk m\u00e9ly, de sose m\u00e9ly\u00fclt el igaz\u00e1n. Nem ismertek. Csak a&nbsp;felsz\u00ednen voltunk bar\u00e1tok, az eg\u00e9sz egy sz\u00ednhzi d\u00edszlet volt, ami olyan hanyagul volt \u00f6sszerakva, hogy n\u00e9ha m\u00e9g az ill\u00fazi\u00f3kban \u00e9l\u0151 embernek is felt\u0171nt, itt semmi nincs rendben. Nem ismertek el, pedig mindenn\u00e9l jobban az elismer\u00e9sre v\u00e1gytam, hogy azt mondj\u00e1k, tehets\u00e9ges vagyok, ez volt az egyetlen dolog, amit tal\u00e1n nem csak a&nbsp;bar\u00e1taimt\u00f3l, de mindenkit\u0151l hallani akartam. De valahogy mindig csak egy f\u00e9lszeg, szerencs\u00e9tlen szerepbe kicsiny\u00fcltem a&nbsp;jelenl\u00e9t\u00fckben. Mintha r\u00e1m nyomtak volna egy \u00f6r\u00f6k b\u00e9lyeget.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Megsz\u00f3lalt a&nbsp;zene, az els\u0151 csapat kivonult, mi voltunk a&nbsp;m\u00e1sodikok. Kik\u00e9mleltem a&nbsp;f\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00fcl, a&nbsp;megvil\u00e1g\u00edt\u00e1sban gyors mozdulatok sziluettj\u00e9t \u00e9s egy megtelt n\u00e9z\u0151teret l\u00e1ttam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Lelki szemeim el\u0151tt, az elfojtott harag kit\u00f6r\u00e9si igyekezeteinek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en felvillant a&nbsp;bar\u00e1taim arca. Az eg\u00e9sz bens\u0151m megmagyar\u00e1zhatatlan m\u00f3don bizseregni kezdett. Ahogy n\u00e9ztem a&nbsp;t\u00e1rsaimat, akik t\u00e1ncoltak, \u00e9s tudtam, k\u00f6zeledik a&nbsp;zene azon pontja, amikor mi l\u00e9p\u00fcnk sz\u00ednpadra, a&nbsp;bizserg\u00e9s feler\u0151s\u00f6d\u00f6tt, ott tombolt bennem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; \u00c9s mikor megtett\u00fck az els\u0151 l\u00e9p\u00e9st k\u00e9t t\u00e1rsammal, \u00e9s becsatlakoztunk a&nbsp;m\u0171sorba, m\u00e1r tudtam, mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nik mindez. M\u00e1r meg tudtam nevezni az \u00e9rz\u00e9seimet, pontosan tudtam, mi az a&nbsp;bizserg\u00e9s, ami miatt \u00fagy tudok megfordulni a&nbsp;tengelyem k\u00f6r\u00fcl, mintha semmi er\u0151fesz\u00edt\u00e9st nem ig\u00e9nyelne, \u00e9s ami\u00e9rt minden er\u0151met beleadom a&nbsp;t\u00e1ncba, t\u00f6bbet, mint eddig b\u00e1rmikor.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Kedvesek is lehettek volna hozz\u00e1m, de \u0151k azt v\u00e1lasztott\u00e1k, hogy a&nbsp;t\u00e1rsas\u00e1gukon bel\u00fcl besz\u0171k\u00edtenek egy dobozba. Odafigyelhettek volna arra, mikor pr\u00f3b\u00e1ltam nekik elmondani valamit magamr\u00f3l, amivel jobban megismerhettek volna, de \u0151k mindenfajta visszafogotts\u00e1g n\u00e9lk\u00fcl kimutatt\u00e1k \u00e9rdektelens\u00e9g\u00fcket \u00e9s unalmukat, ami a&nbsp;hozz\u00e1m k\u00f6t\u0151d\u0151 szem\u00e9lyes dolgokkal kapcsolatban jellemezte \u0151ket. \u00c9n pedig nem mentem el, hanem maradtam ebben a&nbsp;bar\u00e1ti t\u00e1rsas\u00e1gban, mert rettegtem att\u00f3l, hogy egyed\u00fcl maradok.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; A&nbsp;harag \u00fagy robbant sz\u00e9t bennem, mint a&nbsp;m\u00e9lyb\u0151l kit\u00f6r\u0151 t\u0171zforr\u00f3 l\u00e1va. Az arcom eltorzult az indulatt\u00f3l, a&nbsp;koncentr\u00e1ci\u00f3t\u00f3l, de nem \u00e9rdekelt. \u00c9pp olyan t\u00e1ncmozdulatok k\u00f6vetkeztek, amelyekn\u00e9l a&nbsp;f\u00f6ld\u00f6n kellett fek\u00fcdni, a&nbsp;h\u00e1tunkra, majd a&nbsp;hasunkra fordultunk. Ahogy a&nbsp;hajam az arcomba csap\u00f3dott, szemem pedig a&nbsp;k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gre szegez\u0151d\u00f6tt, mindazok ellen\u00e9re, ami bennem d\u00falt, er\u0151snek \u00e9reztem magam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Most megmutatom nekik. K\u00e9telkedtek bennem, de most megl\u00e1tj\u00e1k, mekkor\u00e1t t\u00e9vedtek. Szinte \u00e9reztem leolvadni magamr\u00f3l a&nbsp;burkot, amiben \u00e9vekig id\u0151ztem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Te sem vagy egy f\u0151nyerem\u00e9ny, visszhangzott egyik\u0151j\u00fck hangja valahonnan az eml\u00e9keim k\u00f6z\u00fcl.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Egy vogue-mozdulatokkal tark\u00edtott r\u00e9sz k\u00f6vetkezett, kezeimet k\u00f6nnyeden a&nbsp;v\u00e1llamhoz \u00e9rintettem, cs\u00edp\u0151m oldalra hajlott, majd kezeinkkel a&nbsp;f\u00fcl\u00fcnk k\u00f6r\u00fcl k\u00f6r\u00f6zt\u00fcnk. A&nbsp;mozdulat v\u00e9g\u00e9n megp\u00f6rd\u00fclt\u00fcnk, \u00e9s a&nbsp;t\u00e9rdeinken landoltunk.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; \u00c9veken kereszt\u00fcl sz\u00e9gyenkeztem. T\u0171rtem a&nbsp;megal\u00e1ztat\u00e1st, lenyeltem a&nbsp;gomb\u00f3cot, ami akkor keletkezett a&nbsp;torkomban, ha besz\u00e9ltem, de unalommal \u00e1titatott vagy lehurrog\u00f3, g\u00fanyol\u00f3d\u00f3 v\u00e1laszokat kaptam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; \u201eMajdnem mindig te mondod a&nbsp;legnagyobb h\u00fclyes\u00e9geket \u00f3ra k\u00f6zben.\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>M\u00e1r minden csoport a&nbsp;sz\u00ednpadon volt, ahhoz a&nbsp;r\u00e9szhez \u00e9rt\u00fcnk, amelyn\u00e9l minden h\u00e1rmasnak k\u00fcl\u00f6n koreogr\u00e1fi\u00e1ja volt. Szerettem ezt a&nbsp;r\u00e9szt, \u00e9s most m\u00e9g intenz\u00edvebbnek t\u0171nt, hogy a&nbsp;r\u00e1m \u00f6ml\u0151 eml\u00e9kek a&nbsp;k\u00fcsz\u00f6big tolt\u00e1k a&nbsp;d\u00fch\u00f6t, mely sz\u00e9tsug\u00e1rzott a&nbsp;testem minden sejtj\u00e9be.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Sosem voltam el\u00e9g j\u00f3. Mindig \u00e9n voltam az, aki tehets\u00e9gtelen volt, akit cs\u0151dk\u00e9nt k\u00f6nyveltek el, s\u0151t, nem is figyeltek r\u00e1.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; \u201eNem lenne jobb, ha olyannak hagyn\u00e1l helyet, akinek a&nbsp;v\u00e9r\u00e9ben van a&nbsp;t\u00e1nc? Mert, tudod, vannak olyanok, akik gyerekkoruk \u00f3ta csin\u00e1lj\u00e1k.\u201d&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Alig eml\u00e9keztem r\u00e1, hogyan ment a&nbsp;fell\u00e9p\u00e9s utols\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny perce, csak annyit tudok, hogy siker\u00fclt. Abban a&nbsp;poz\u00edci\u00f3ban tal\u00e1ltam magam, ahogy lenn\u00fcnk kellett, t\u00e9rdre nehezedve, oldalra fordulva a&nbsp;k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g fel\u00e9. Eszm\u00e9letlen m\u00f3don lihegtem, az izzads\u00e1g f\u00e9nyes cseppben csordult le a&nbsp;homlokomr\u00f3l.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Felhangzott a&nbsp;s\u00falyos taps, a&nbsp;m\u00faltban t\u00f6rt\u00e9nt esem\u00e9nyek ir\u00e1nti haragom pedig nyomtalanul elp\u00e1rolgott. Hely\u00e9t az \u0171r vette \u00e1t, mintha mindent darabokra z\u00faztak volna a&nbsp;testemben, \u00e9s most az az er\u0151 elt\u0171nt volna, keveredve a&nbsp;t\u00e1nc ut\u00e1ni j\u00f3les\u0151 f\u00e1radts\u00e1ggal.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Mindig is \u00e9reztem, hogy bizony\u00edtani akarok, hogy elismer\u00e9st szeretn\u00e9k ki\u00e9rdemelni, meg akarom mutatni magam a&nbsp;vil\u00e1gnak, \u00e9s ez vonszolt a&nbsp;c\u00e9lom fel\u00e9, amelyhez ma este egy \u00e1llom\u00e1ssal k\u00f6zelebb ker\u00fcltem. Tombolt bennem az elsz\u00e1nts\u00e1g, \u00faj ember akartam lenni, \u00e9s ez az \u00e9rz\u00e9s \u00faj l\u00e9p\u00e9sekre \u00f6szt\u00f6k\u00e9lt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp; Mint egy hajt\u00f3er\u0151.&nbsp;<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Hajt\u00f3er\u0151 Vegyes \u00e9rzelmekkel \u00e9rkeztem meg a&nbsp;fell\u00e9p\u00e9s\u00fcnk helysz\u00edn\u00e9re. Impoz\u00e1ns \u00e9p\u00fclet volt, modern, el\u0151ad\u00f3termekkel telet\u0171zdelt \u00e9p\u00edtm\u00e9ny, szinte pontosan olyan, mint amir\u0151l sokat \u00e1br\u00e1ndoztam, hogy egyszer ilyen helyen lesz el\u0151ad\u00e1som. A&nbsp;falak magasra t\u00f6rtek, felette a&nbsp;sz\u00fcrk\u00fcleti \u00e9g lassan k\u00e9kes, esti dereng\u00e9sbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. A&nbsp;leveg\u0151 melegen &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3720\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3720","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3720","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3720"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3720\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3721,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3720\/revisions\/3721"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3720"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}