{"id":3727,"date":"2025-05-21T13:18:00","date_gmt":"2025-05-21T11:18:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3727"},"modified":"2026-01-14T13:18:49","modified_gmt":"2026-01-14T11:18:49","slug":"kerezsi-katalin","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3727","title":{"rendered":"Kerezsi Katalin"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>M\u0171feny\u0151<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-05-21T13:18:00+02:00\">2025-05-21<\/time><\/div>\n\n\n<p>H\u00e1rom napja kezd\u0151d\u00f6tt az \u00e9v v\u00e9gi z\u00e1r\u00f3 buliban. Vagy kor\u00e1bban, amikor bemutatkoztunk egym\u00e1snak? Lehet. Mindegy, k\u00e9t h\u00f3napig csak annyit tudtam r\u00f3la, hogy Erik\u00e1nak h\u00edvj\u00e1k, elv\u00e1lt, a p\u00e9nz\u00fcgy\u00f6n dolgozik, \u00e9s j\u00f3l n\u00e9z ki.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Eml\u00e9kszem, a konyhapultnak t\u00e1maszkodva \u00e1llt, egy bord\u00f3 b\u0151rszoknya volt rajta. Nem tudom, mi m\u00e1st viselt. H\u00fa, az a szoknya! Felcs\u00faszott, l\u00e1tszottak a combjai. Nemcsak a k\u00e1v\u00e9z\u00e1shoz j\u00f6tt meg a kedvem. Kicsit zavarban voltam, az \u00faj, n\u00e9h\u00e1ny napos k\u00e1v\u00e9f\u0151z\u0151g\u00e9p gombjait pr\u00f3b\u00e1ltam \u00e9rtelmezni. <em>Seg\u00edtsek?<\/em>, k\u00e9rdezte kedvesen mosolyogva. A ki\u00edr\u00e1s szerint vizet kellett t\u00f6lteni, nem tudtam, mit, hol kellene megnyomni vagy h\u00fazni. <em>V\u00e1rj, \u00e9n m\u00e1r ismerem<\/em>, majd egy gyors mozdulattal kivette a tart\u00e1lyt, felt\u00f6lt\u00f6tte v\u00edzzel. <em>Milyet k\u00e9rsz?<\/em> Megnyomta a hossz\u00fak\u00e1v\u00e9t k\u00e9sz\u00edt\u0151 gombot, a g\u00e9p dar\u00e1lni kezdte a k\u00e1v\u00e9szemeket, K\u00c9SZ\u00dcL, \u00edrta. T\u00fck\u00f6rford\u00edt\u00e1ssal programozhatt\u00e1k, mert miut\u00e1n telecsorgott a cs\u00e9sz\u00e9m, a kijelz\u0151n megjelent az \u00c9LVEZZE. Elr\u00f6h\u00f6gtem magam, Erika is nevetett. K\u00f6zelebb hajolt, a szemembe n\u00e9zett, <em>akkor, \u00e9lvezd!<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Torkomon akadt a forr\u00f3 k\u00e1v\u00e9, f\u00e9lrenyeltem, k\u00f6h\u00f6gni kezdtem. A nyelvem is meg\u00e9gettem. <em>J\u00f3l vagy, \u00c1d\u00e1m?<\/em>, sz\u00f3l\u00edtott meg azonnal a c\u00e9g Micuk\u00e1ja, k\u00f6zben a h\u00e1tamat kezdte \u00fct\u00f6getni \u00e9s simogatni. Az igazi nev\u00e9t mindig elfelejtem. Tapad, ragad, folyton vigyorog. <em>J\u00f3l, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m<\/em>, v\u00e1laszoltam, miut\u00e1n abbahagytam a fuldokl\u00e1st \u00e9s arr\u00e9bb \u00e1lltam. Nem volt kedvem micuk\u00e1zni. Erik\u00e1t kerestem a szememmel, nem l\u00e1ttam. Aznap egyed\u00fcl lettem volna, r\u00e1\u00e9rtem. Kicsit vegy\u00fcltem a koll\u00e9g\u00e1kkal, egy poh\u00e1r forralt bort is t\u00f6lt\u00f6ttem magamnak.<\/p>\n\n\n\n<p>Nem tudom, n\u00e9h\u00e1nyan mi\u00e9rt tartott\u00e1k j\u00f3 \u00f6tletnek bekapcsolni a \u201990-es \u00e9vek tuttifrutti magyar sl\u00e1gerborzalmait, de sajnos megtett\u00e9k. Nem az volt a legnagyobb baj, hogy huszon\u00f6t \u00e9v ut\u00e1n \u00fajra hallottam \u0151ket, hanem az, hogy eml\u00e9keztem a sz\u00f6vegeikre. \u00dagy voltam vele, ha m\u00e9g egy, dalba \u00f6nt\u00f6tt, sz\u00edvhez sz\u00f3l\u00f3 szerelmi vallom\u00e1st hallok, \u00e1ramsz\u00fcnetet csin\u00e1lok. Ha mindez nem lett volna el\u00e9g, Micuka a sz\u0171k, k\u00edgy\u00f3mint\u00e1s ruh\u00e1ba tuszkolt test\u00e9t tekergette a r\u00f6gt\u00f6nz\u00f6tt k\u00f6r k\u00f6zep\u00e9n. Kiittam a marad\u00e9k boromat \u00e9s lel\u00e9ptem. A folyos\u00f3n tal\u00e1lkoztam \u00fajra Erik\u00e1val, m\u00e1r rajta volt a kab\u00e1tja. <em>Indulsz?<\/em>, k\u00e9rdeztem. <em>Mindenk\u00e9ppen. Hallottad, mi sz\u00f3l odabent?<\/em> Elmosolyodtam, egy\u00fctt indultunk le a l\u00e9pcs\u0151n.<\/p>\n\n\n\n<p>Az esti hideg leveg\u0151 j\u00f3lesett, lassan s\u00e9t\u00e1ltunk, nem siett\u00fcnk. A k\u00f6r\u00fat f\u00e9nyei eg\u00e9sz hangulatosak a kar\u00e1csonyi id\u0151szakban, sokat besz\u00e9lgett\u00fcnk. Megtudtam, hogy f\u00e9l \u00e9ve v\u00e1lt el, k\u00e9t kisl\u00e1nya van, k\u00f6z\u00f6sen nevelik \u0151ket. Besz\u00e9ltem \u00e9n is a gyerekekr\u0151l, de a v\u00e1l\u00e1sr\u00f3l csak annyit, hogy nem volt k\u00f6nny\u0171. Megk\u00e9rdeztem, folytatjuk-e az est\u00e9t valahol. Haza kellett mennie a l\u00e1nyaihoz, <em>de m\u00e1skor \u00f6r\u00f6mmel<\/em>, tette hozz\u00e1. <em>Ak\u00e1r holnap?<\/em>, k\u00e9rdeztem. <em>Ak\u00e1r holnap.<\/em> Egyeztett\u00fck a r\u00e9szleteket, id\u0151pontot, helysz\u00ednt; egy ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st akart megn\u00e9zni. B\u00facs\u00faz\u00e1skor megfogtam az egyik karj\u00e1t, k\u00f6zelebb h\u00faztam magamhoz \u00e9s megpusziltam az arc\u00e1t. \u00c9reztem, hozz\u00e1m \u00e9rt a melle. Azon gondolkodtam, vajon direkt csin\u00e1lta-e.<\/p>\n\n\n\n<p>A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s nem volt nagy sz\u00e1m, de ut\u00e1na s\u00e9t\u00e1ltunk, besz\u00e9lgett\u00fcnk. A metr\u00f3n kapaszkodva m\u00e1r eg\u00e9szen k\u00f6zelr\u0151l n\u00e9zt\u00fcnk egym\u00e1s szem\u00e9be. Hozz\u00e1m b\u00fajt, \u00e1tkaroltam, a haj\u00e1t simogattam. Tetszett az illata. Lesz\u00e1lltunk, felk\u00eds\u00e9rtem a villamosmeg\u00e1ll\u00f3ba. A szerelv\u00e9ny \u00e9ppen j\u00f6tt, k\u00e9rtem, v\u00e1rja meg a k\u00f6vetkez\u0151t. Mikor kettesben maradtunk, a v\u00e1ll\u00e1t\u00f3l indulva v\u00e9gigsim\u00edtottam a karj\u00e1t, megfogtam a kez\u00e9t. K\u00f6zelebb hajoltam \u00e9s megcs\u00f3koltam. El\u0151sz\u00f6r csak r\u00f6viden. \u00c1tkaroltam a derek\u00e1t \u00e9s tov\u00e1bb cs\u00f3koltam, hosszan. Mennie kellett, <em>els\u0151dlegesen any\u00e1k, ap\u00e1k vagyunk<\/em>, mondta. <em>\u00c9s m\u00e1sodlagosan? F\u00e9rfiak \u00e9s n\u0151k?<\/em>, cs\u00f3koltam meg \u00fajra. <em>Az csak harmadlagos<\/em>, mosolygott, <em>m\u00e1sodlagosan emberek vagyunk<\/em>. J\u00f3 lett volna, ha marad, de meg\u00e9rtettem. Fiatalk\u00e9nt a sz\u00fcleink, most meg a gyerekeink miatt nem maradhatunk k\u00e9s\u0151 estig, tudom \u00e9n j\u00f3l. Eml\u00edtette, hogy m\u00e1snapt\u00f3l \u0151 is szabad, a gyerekei az apjukkal lesznek. Remek, gondoltam, \u00e9s felvetettem, menj\u00fcnk kar\u00e1csonyi v\u00e1s\u00e1rba, hangol\u00f3djunk. \u0150 Szentendr\u00e9t javasolta, mi\u00e9rt is ne, r\u00e9g j\u00e1rtam ott.<\/p>\n\n\n\n<p>M\u00e1snap \u00e9rte mentem a megbesz\u00e9lt id\u0151pontban, de kicsit v\u00e1rnom kellett. Felh\u00edvott, elsz\u00e1molta az id\u0151t. Mikor v\u00e9gre megjelent, zavarban volt, a k\u00e9s\u00e9s miatt szabadkozott. Megnyugtattam, hogy nem baj, majd nyitottam el\u0151tte a tizenh\u00e9t \u00e9ves Suzukim ajtaj\u00e1t. <em>Nem egy mai darab<\/em>, mondtam. <em>Gondoltam, hogy nem egy f\u00e9nyes, fekete stricihint\u00f3ban fesz\u00edtesz<\/em>, v\u00e1laszolta besz\u00e1ll\u00e1s k\u00f6zben, majd r\u00e1m n\u00e9zett, <em>\u00e9s rem\u00e9ltem is<\/em>. Aranyos.<\/p>\n\n\n\n<p>Szentendre val\u00f3ban j\u00f3 \u00f6tlet volt, szeretem azt a v\u00e1rost. Hangulatos \u00e9s emberi: a kifesz\u00edtett, sz\u00ednes lampionok, a feld\u00edsz\u00edtett kar\u00e1csonyfa \u00e9s betlehem a F\u0151 t\u00e9ren. A fah\u00e9j, a szegf\u0171szeg \u00e9s Erika illata egyar\u00e1nt csiklandozta az orrom. Ittunk egy alkoholmentes puncsot az \u00edze kedv\u00e9\u00e9rt, s\u00e9t\u00e1lgattunk a macskak\u00f6ves utc\u00e1kon, majd le, a Duna-partra. N\u00e9zt\u00fck a vizet \u00e9s egym\u00e1st. \u00c1t\u00f6leltem, \u0151 a v\u00e1llamra hajtotta a fej\u00e9t. Megpusziltam a haj\u00e1t, a h\u00e1t\u00e1t simogattam, f\u00f6l\u00f6sleges lett volna b\u00e1rmit is mondanunk. Egym\u00e1st \u00e1tkarolva s\u00e9t\u00e1ltunk tov\u00e1bb, majd egy f\u00e9lrees\u0151 helyen \u00fagy tapadtunk \u00f6ssze, mint k\u00e9t tin\u00e9dzser a villamoson. Hosszan, r\u00e1\u00e9r\u0151sen cs\u00f3koltuk egym\u00e1st. Majd moh\u00f3n, egyre szorosabban \u00f6lelkezve. \u00c9rezt\u00fck, \u00e9n biztosan, hogy ez kev\u00e9s lesz. Elv\u00e9gre nem vagyunk tin\u00e9dzserek.<\/p>\n\n\n\n<p>Hozz\u00e1 ment\u00fcnk, pontosabban j\u00f6tt\u00fcnk. A lak\u00e1sa kifejezetten kellemes, otthonos. <em>Sz\u00e9p a f\u00e1d<\/em>, mondtam a piros \u00e9s aranysz\u00edn\u0171 d\u00edszeket n\u00e9zegetve, <em>m\u0171?<\/em> Elk\u00e9pedve n\u00e9zett<em>, viccelsz? Dehogy! <\/em>A m\u0171feny\u0151k \u00f6kol\u00f3giai l\u00e1bnyom\u00e1t emlegette, <em>meg egy\u00e9bk\u00e9nt is. M\u0171.<\/em> Pedig nem rossz az. Kevesebb vele a gond, de nem akartam m\u0171feny\u0151kr\u0151l \u00e9s l\u00e1bnyomokr\u00f3l besz\u00e9lgetni.<\/p>\n\n\n\n<p>Hamar az \u00e1gyban tal\u00e1ltuk magunkat, illetve egym\u00e1st. Hossz\u00fa haj\u00e1val v\u00e9gigsim\u00edtott a mellkasomon miel\u0151tt r\u00e1m fek\u00fcdt. Ujjaimmal az arc\u00e1t, a nyak\u00e1t, a mell\u00e9t cir\u00f3gattam. A sz\u00ednes kar\u00e1csonyfa\u00e9g\u0151k f\u00e9ny\u00e9ben n\u00e9ztem a meztelen test\u00e9t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nem ment\u00fcnk v\u00e9gig a teljes reperto\u00e1ron, de jobb volt egy \u00f6sszeszok\u00f3s szexn\u00e9l. Hagyta, hogy ir\u00e1ny\u00edtsak, \u00e9reztem, val\u00f3ban \u00e1tadja mag\u00e1t nekem. Ut\u00e1na csendben fek\u00fcdt\u00fcnk, l\u00e1baink, karjaink egym\u00e1son, r\u00e1h\u00faztam a takar\u00f3t a csupasz h\u00e1t\u00e1ra. \u00d6sszegabalyodva aludtunk el.<\/p>\n\n\n\n<p>*<\/p>\n\n\n\n<p>Itt tartunk most. Erika a konyh\u00e1ban reggelit k\u00e9sz\u00edt, \u00e9n zuhanyozni indulok. A forr\u00f3 v\u00edz kellemesen ellaz\u00edt, eg\u00e9szen belefeledkezem, szinte j\u00f3l \u00e9rzem magam. Ajt\u00f3nyit\u00e1st hallok, kin\u00e9zek a f\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00fcl. Erik\u00e1t l\u00e1tom, vetk\u0151zik. <em>J\u00f6hetek?<\/em>, k\u00e9rdezi mosolyogva, mik\u00f6zben m\u00f6g\u00e9m l\u00e9p. \u00c1tkarol, hozz\u00e1m \u00e9r a melle. Megfordulok. El\u0151sz\u00f6r az arccsontj\u00e1t puszilom meg, majd a sz\u00e1j\u00e1t cs\u00f3kolom. Mindkett\u0151nk teste nedves a v\u00edzt\u0151l, ujjaimmal \u00e9rzem, az \u00f6v\u00e9 v\u00edz n\u00e9lk\u00fcl is az lenne. H\u00e1tat ford\u00edt, kez\u00e9t a csemp\u00e9re teszi, bed\u0151l \u00e9s nekem tolja a cs\u00edp\u0151j\u00e9t. R\u00e1m n\u00e9z a v\u00e1lla f\u00f6l\u00f6tt, egyenesen a szemembe. Kit\u00f6r bel\u0151lem a f\u00e9rfi\u00e1llat. Elkapom h\u00e1tulr\u00f3l \u00e9s nem fogom vissza magam. K\u00e9t perc. Tal\u00e1n addig se b\u00edrom. <em>Sajn\u00e1lom<\/em>, m\u00e1st nem b\u00edrok kiny\u00f6gni. Felegyenesedik, szembe fordul velem. <em>Nem kell. De egy-null oda<\/em>, mondja kicsit \u00e9les hangon, <em>bent megv\u00e1rlak.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Gyorsan megt\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u00f6m, ut\u00e1namegyek. Az \u00e1gyban a combjai k\u00f6z\u00e9 f\u00e9rk\u0151z\u00f6m a nyelvemmel \u00e9s egyenl\u00edtek. Fel\u00fcl \u00e9s r\u00e1m mosolyog. Sz\u00e9p, term\u00e9szetes arca van. \u0150szintes\u00e9get sug\u00e1roz. Az \u00f6l\u00e9be hajtom a fejem; a hajamat, hal\u00e1nt\u00e9komat cir\u00f3gatja.<\/p>\n\n\n\n<p>Eg\u00e9sz j\u00f3l alakult ez a kar\u00e1csony.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ha esetleg folytatni akarn\u00e1m vele, nagyon kell figyelnem. Mindegy, valahogy megoldom. Szervez\u00e9s k\u00e9rd\u00e9se az eg\u00e9sz.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>M\u0171feny\u0151 H\u00e1rom napja kezd\u0151d\u00f6tt az \u00e9v v\u00e9gi z\u00e1r\u00f3 buliban. Vagy kor\u00e1bban, amikor bemutatkoztunk egym\u00e1snak? Lehet. Mindegy, k\u00e9t h\u00f3napig csak annyit tudtam r\u00f3la, hogy Erik\u00e1nak h\u00edvj\u00e1k, elv\u00e1lt, a p\u00e9nz\u00fcgy\u00f6n dolgozik, \u00e9s j\u00f3l n\u00e9z ki.&nbsp; Eml\u00e9kszem, a konyhapultnak t\u00e1maszkodva \u00e1llt, egy bord\u00f3 &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3727\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3727","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3727","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3727"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3727\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3728,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3727\/revisions\/3728"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3727"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}