{"id":3827,"date":"2025-09-26T18:00:00","date_gmt":"2025-09-26T16:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3827"},"modified":"2026-01-14T15:32:58","modified_gmt":"2026-01-14T13:32:58","slug":"groh-gaspar","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3827","title":{"rendered":"Gr\u00f3h G\u00e1sp\u00e1r"},"content":{"rendered":"\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-8cf370e7 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p><strong>1989 \u2013 te csillag<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p><em>(a 75 \u00e1ves T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3r\u00f3l)<\/em><\/p>\n<\/div>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-09-26T18:00:00+02:00\">2025-09-26<\/time><\/div>\n\n\n<p>H\u00e1nyszor mosolygunk meg h\u00e1rom-n\u00e9gy-\u00f6t\u00e9ves gyerekeket, amikor azzal kezdik valamely fontos bejelent\u00e9s\u00fcket, hogy \u201eR\u00e9gen, amikor m\u00e9g kicsi voltam\u201d. Pedig az-az egy-k\u00e9t \u00e9v, aminek t\u00e1vlat\u00e1ban \u00edgy besz\u00e9lnek, az \u0151 \u00e9let\u00fcknek ak\u00e1r a fel\u00e9t jelenti. T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 <em>1989<\/em> c\u00edm\u0171 k\u00f6tet\u00e9ben akkori \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l id\u00e9z: \u201eNegyven fel\u00e9 pedig az ember m\u00e1r egyre hajlamosabb az eml\u00e9kez\u00e9sre.\u201d No, igen. Hetven\u00f6t fel\u00e9 meg m\u00e9g ink\u00e1bb.<\/p>\n\n\n<div class=\"wp-block-image\">\n<figure class=\"alignleft size-large is-resized\"><img loading=\"lazy\" decoding=\"async\" width=\"683\" height=\"1024\" src=\"http:\/\/opus-folyoirat.sk\/wp-content\/uploads\/2026\/01\/TothLaci-683x1024.jpg\" alt=\"\" class=\"wp-image-3481\" style=\"width:279px;height:auto\" srcset=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/wp-content\/uploads\/2026\/01\/TothLaci-683x1024.jpg 683w, https:\/\/opus-folyoirat.sk\/wp-content\/uploads\/2026\/01\/TothLaci-200x300.jpg 200w, https:\/\/opus-folyoirat.sk\/wp-content\/uploads\/2026\/01\/TothLaci-768x1152.jpg 768w, https:\/\/opus-folyoirat.sk\/wp-content\/uploads\/2026\/01\/TothLaci-1024x1536.jpg 1024w, https:\/\/opus-folyoirat.sk\/wp-content\/uploads\/2026\/01\/TothLaci-1365x2048.jpg 1365w, https:\/\/opus-folyoirat.sk\/wp-content\/uploads\/2026\/01\/TothLaci-scaled.jpg 1707w\" sizes=\"auto, (max-width: 683px) 100vw, 683px\" \/><\/figure><\/div>\n\n\n<p>Ez a k\u00f6nyv a gondos d\u00e1tumoz\u00e1s r\u00e9v\u00e9n napl\u00f3-szer\u0171 k\u00e9pet mutat. R\u00e9szben az is, de szerz\u0151je \u2013 \u00e9ppen egy val\u00f3di napl\u00f3jegyzetben \u2013 arr\u00f3l panaszkodik, hogy t\u0151le alkatilag idegen a napl\u00f3\u00edr\u00e1s. Olyasf\u00e9le tipr\u00f3d\u00e1s ez, mint annak a papnak a pr\u00e9dik\u00e1ci\u00f3ja, aki mennyd\u00f6rg\u0151 hangon inti buzg\u00f3s\u00e1gra azokat, akik nincsenek ott a szentmis\u00e9n. T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 v\u00e9g\u00fcl csak-csak \u00edrt valamif\u00e9le napl\u00f3t, de ez a k\u00f6nyv m\u00e9gsem az: ink\u00e1bb k\u00e9sei rekonstrukci\u00f3ja annak a vil\u00e1gnak, amir\u0151l nem \u00edrta meg napl\u00f3j\u00e1t \u2013 legal\u00e1bbis olyat nem, amit v\u00e1rt volna mag\u00e1t\u00f3l.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ez k\u00f6nyv teh\u00e1t r\u00f3la sz\u00f3l, de \u00e9ppen emiatt sokkal t\u00f6bbr\u0151l. T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 szenved\u00e9lyes szerkeszt\u0151, \u00e9s \u00edgy a napl\u00f3szer\u0171s\u00e9gb\u0151l \u00e9vk\u00f6nyv lesz: levelek, ford\u00edt\u00e1sok k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt sz\u00f6vegei, mes\u00e9k, \u00e9s term\u00e9szetesen saj\u00e1t versek, recenzi\u00f3k, belef\u00e9r m\u00e9g egy nagyszer\u0171 kisessz\u00e9 Kosztol\u00e1nyir\u00f3l is. Pedig ez az \u00e9v nem arr\u00f3l sz\u00f3lt, ami ilyen \u00edr\u00e1sokat h\u00edv el\u0151. 1989 lett, ihletett toll\u00fa politikus \u2013 vagy politikai \u2013 elemz\u0151k szerint: \u201eannus mirabilis\u201d: csod\u00e1k \u00e9ve. Ebb\u0151l a k\u00f6nyvb\u0151l kitetszik: nemcsak a v\u00e1ltoz\u00e1s volt csoda, hanem az att\u00f3l el nem v\u00e1laszthat\u00f3 szellemi kiny\u00fajt\u00f3z\u00e1s is. Egyszeriben kider\u00fclt, hogy a p\u00e1rt\u00e1llami vil\u00e1g fazek\u00e1ban micsoda szellemi energi\u00e1k fortyogtak a fed\u0151 alatt. Ha csak az irodalmat n\u00e9zz\u00fck: maradt m\u00e9g egy \u2013kett\u0151 egy kor\u00e1bbi korszak mohik\u00e1njaib\u00f3l (b\u00e1r az \u00e9v We\u00f6res S\u00e1ndor d\u0151lt\u00e9vel kezd\u0151d\u00f6tt), ereje telj\u00e9ben dolgozott a der\u00e9khad, \u00e9s nyom\u00e1ban a pezsd\u00fcl\u00e9sre nem csak fog\u00e9kony, de azt gener\u00e1l\u00f3 \u00e9rett \u00e9s felt\u00f6rekv\u0151 fiatalok is.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ebb\u0151l a <em>nemnapl\u00f3ban <\/em>a nevezetes esztend\u0151 szem\u00e9lyes esem\u00e9nyt\u00f6rt\u00e9nete t\u00e1rul fel, id\u0151rendje is mutatja az esem\u00e9nyek sodr\u00e1s\u00e1t, gyorsul\u00e1s\u00e1t. A napl\u00f3b\u00f3l kr\u00f3nika lesz, abb\u00f3l \u00e9vk\u00f6nyv, saj\u00e1tos antol\u00f3gia, bele \u00e9p\u00fcl t\u00f6bb, \u00f6n\u00e1ll\u00f3 k\u00f6tetk\u00e9nt is elk\u00e9pzelhet\u0151 sz\u00f6veg-vonulat. S\u0151t: lehetne a c\u00edme ak\u00e1r az is, hogy <em>T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 egybegy\u0171jt\u00f6tt m\u0171vei \u2013 1989.<\/em> Ott van benne mindaz, ami \u00e1ltala \u00e9s vele t\u00f6rt\u00e9nt, amibe kezdett \u00e9s amit v\u00e9gbevitt, amit meg\u00edrt, amire reflekt\u00e1lt \u00e9s amivel m\u00e1sokat reflexi\u00f3ra k\u00e9sztetett. Egy \u201erendes\u201d napl\u00f3 szerz\u0151je meg\u00edrja, hogy hogyan k\u00e9sz\u00edtett X-szel vagy Y-nal interj\u00fat. T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 legfeljebb azt jelzi szerkeszt\u0151t\u00e1rsaknak, lehets\u00e9ges besz\u00e9lget\u0151t\u00e1rsaknak,&nbsp; hogy mire k\u00e9sz\u00fcl, mi\u00e9rt \u00e9s mik\u00e9nt \u2013 azt\u00e1n mell\u00e9keli az interj\u00fak sz\u00f6veg\u00e9t. Ugyanezt teszi, amikor recenzi\u00f3r\u00f3l, versr\u0151l, ford\u00edt\u00e1sr\u00f3l, m\u00e1s egy\u00e9br\u0151l van sz\u00f3. A k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekr\u0151l hol ejt n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t, hol nem. Minek is tenn\u00e9, amikor ott a m\u0171, besz\u00e9ljen mag\u00e1\u00e9rt, ha pedig erre nem k\u00e9pes, akkor f\u00f6l\u00f6sleges sz\u00f3t ejteni a fogantat\u00e1s mik\u00e9ntj\u00e9r\u0151l.<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s k\u00fcl\u00f6nben is: a maga m\u00f3dj\u00e1n minden m\u0171 \u201enapl\u00f3bb\u201d b\u00e1rmely m\u00e1s napl\u00f3n\u00e1l: \u00edgy a k\u00f6tetben megjelent sz\u00f6vegek nemcsak maguk\u00e9rt, hanem alkot\u00f3juk\u00e9rt is besz\u00e9lnek. E t\u00f6rt\u00e9net elemei a folyamatos mozg\u00e1s l\u00e1tszat\u00e1t keltik, mert olyan gyorsan k\u00f6vetik egym\u00e1st, mint a filmkock\u00e1k: f\u00f6l\u00f6sleges lett volna T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3nak napl\u00f3t \u00edrnia: ha ezzel t\u00f6lti idej\u00e9t, akkor hogyan futotta volna mindarra, amir\u0151l az a napl\u00f3 sz\u00f3lt volna?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Amikor volt l\u00e9legzetv\u00e9telnyi ideje, akkor j\u00f6hettek a versek, a szerkeszt\u00e9s, a levelez\u00e9s, a ford\u00edt\u00e1s, mese \u00e9s recenzi\u00f3-, el\u0151sz\u00f3, foly\u00f3iratterv, vagy b\u00e1rmi m\u00e1s \u00edr\u00e1s k\u00f6zben, k\u00e9t utaz\u00e1s, irodalmi vend\u00e9gj\u00e1r\u00e1s \u00e9s vend\u00e9gfogad\u00e1s, szerkeszt\u0151s\u00e9gi besz\u00e9lget\u00e9sek, k\u00f6nyvtervek egyeztet\u00e9se, tan\u00e1cskoz\u00e1sok \u00e9s ki tudja, m\u00e9g mi minden k\u00f6z\u00f6tt \u00e9s k\u00f6zben. Csod\u00e1k \u00e9ve? Csoda, hogy mindezt csin\u00e1lni tudta.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s most m\u00e9gis itt van egy vastag k\u00f6nyv \u2013 benne mindaz, amib\u0151l ak\u00e1r napl\u00f3 is lehetett volna: de az id\u0151 meg\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1hoz id\u0151 kell. A napl\u00f3\u00edr\u00e1shoz is: nem el\u00e9g&nbsp; az elsz\u00e1nts\u00e1g, ami n\u00e9lk\u00fcl nincs semmilyen \u00edr\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n<p>Szavakkal, mondatokkal kiszak\u00edtani valamit a vil\u00e1gb\u00f3l, ezekb\u0151l a darabk\u00e1kb\u00f3l egy m\u00e1sik vil\u00e1got teremteni \u2013 ez az \u00edr\u00f3f\u00e9le dolga. Ek\u00f6zben olykor meg kellene \u00e1ll\u00edtani az id\u0151t \u2013 ami k\u00e9tes kimenetel\u0171 v\u00e1llalkoz\u00e1s, de az \u00f3r\u00e1t meg lehet \u00e1ll\u00edtani (azt viszont nem \u00e9rdemes). T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 rem\u00e9nytelen harcot folytat az id\u0151vel, a legjobban \u0151t lepi meg, hogy olykor sikerrel. E k\u00fczdelem r\u00e1k\u00e9nyszer\u00edti n\u00e9mi medit\u00e1ci\u00f3ra, ami m\u00e1r majdnem filoz\u00f3fia (ennek nyomai is ott vannak a verseiben). A k\u00f6nyvben bemutatott id\u0151kbe lett n\u00e9pszer\u0171 olvasm\u00e1ny Wittgenstein Trakt\u00e1tusa, \u00e9s T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 sem vonta ki mag\u00e1t a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1j\u00e1val is logikus d\u00f6nt\u00e9st k\u00f6vetel\u0151, szigor\u00fa iskolamester hat\u00e1sa al\u00f3l. M\u00e9gsem lett j\u00f3 Wittgenstein tan\u00edtv\u00e1nya: rendrevarr\u00f3l akar besz\u00e9lni, amir\u0151l a mester szerint nem lehetett, \u00e9s amir\u0151l ez\u00e9rt hallgatnia kellett volna. Ez a \u201enem lehet\u201d ugyanis mifel\u00e9nk logikai-filoz\u00f3fiai el\u00e9gtelens\u00e9get, hanem sok \u00e9vtizedes hat\u00f3s\u00e1gi tilt\u00e1st jelentett. 1989 az az \u00e9v volt, amikor mindig arr\u00f3l kellett besz\u00e9lni, amir\u0151l nem lehetett \u2013 kor\u00e1bban.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>***<\/p>\n\n\n\n<p>Olyan \u00e9vet \u00e9lt\u00fcnk akkor, amilyennek N\u00e9meth L\u00e1szl\u00f3 1956 forradalm\u00e1t l\u00e1tta: \u201ev\u00e1ratlan t\u00fcnem\u00e9ny\u201d volt \u2013 noha nagyon v\u00e1rtuk. Minden nap egy kicsit vil\u00e1gosabb lett mint az el\u0151z\u0151 volt, minden nap tisztult valamennyit a leveg\u0151. \u00c9s ha v\u00e9letlen\u00fcl egy nap kimaradt, akkor m\u00e1r nem a szorong\u00e1s n\u00f6vekedett, hanem a rem\u00e9nys\u00e9g. Ez a magyar\u00e1zata annak a kifogyhatatlan energi\u00e1nak, amellyel T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 ekkoriban (\u00e9s az\u00f3ta is) v\u00e9gezte szerkeszt\u0151i, olvas\u00f3i \u00e9s \u00edr\u00f3i-k\u00f6lt\u0151i munk\u00e1j\u00e1t. Ez\u00e9rt esik olyan j\u00f3l visszaid\u00e9zni.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Az az\u00f3ta eltelt \u00e9vtizedek, a harminc\u00f6t \u00e9v elgondolkodtat\u00f3: nagyj\u00e1b\u00f3l annyit \u00e9lt\u00fcnk od\u00e1ig, mint az\u00f3ta. (M\u00e1r aki meg nem halt.) Gondoljuk el a hetvenes \u00e9vek elej\u00e9t\u0151l annyira volt Babits, J\u00f3zsef Attila, Kosztol\u00e1nyi, Kr\u00fady, M\u00f3ricz hal\u00e1la, amennyire most vagyunk ett\u0151l az \u00e9vt\u0151l. \u00c9s milyen hatalmas id\u0151nek t\u0171nt, ami elv\u00e1lasztott t\u0151l\u00fck! (Hi\u00e1ba, minden nemzed\u00e9k \u00fagy n\u00e9zi a vil\u00e1got, mintha az vele kezd\u0151d\u00f6tt volna.) F\u00f6lmer\u00fcl-e benn\u00fcnk az a k\u00e9rd\u00e9s, hogy ennyire t\u00e1volinak \u00e9rzik-e mai h\u00fasz egyn\u00e9h\u00e1ny \u00e9vesek 1989-et?<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9rdekes-e ez m\u00e9g azoknak, akik sz\u00e1m\u00e1ra mindaz mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151, ami n\u00e9lk\u00fcl mi od\u00e1ig \u00e9lt\u00fcnk? \u00c9s aminek hi\u00e1ny\u00e1t\u00f3l az\u00e9rt nem kellett szenvedni\u00fck, mert szerencs\u00e9sebb pillanatban sz\u00fclettek? Nyilv\u00e1n akadnak ma is, akik valamif\u00e9le t\u00f6rt\u00e9neti l\u00e1t\u00e1sm\u00f3d rabjai: ez az embert\u00edpus hajlik arra, hogy visszak\u00f6lt\u00f6zz\u00e9k kedves korszak\u00e1ba. Az id\u0151 persze \u00e9rlel mindannyiunkat, \u00e9s ha ezt a feladat\u00e1t sikeresen v\u00e9gzi, akkor elvezet od\u00e1ig, hogy Hom\u00e9rosz \u00e9ppolyan kort\u00e1rsunk legyen, mint Shakespeare. V\u00e9g\u00fcl tal\u00e1n az is megt\u00f6rt\u00e9nhet, hogy saj\u00e1t korunkat is ezzel az id\u0151n fel\u00fclemelked\u0151 b\u00f6lcsess\u00e9ggel n\u00e9zz\u00fck.<\/p>\n\n\n\n<p>***<\/p>\n\n\n\n<p>Ennek az \u00e9vnek lett a v\u00edvm\u00e1nya, hogy m\u00e1r mindent fel lehetett fedezni. \u00c9s mert lehetett, kellett is. Olyan kapkod\u00f3 izgalommal, ahogyan egy kisgyerek beszabadul a vil\u00e1g legnagyobb j\u00e1t\u00e9kboltj\u00e1ba, ahol ott k\u00e9zbe vehet minden j\u00e1t\u00e9kot, amir\u0151l kor\u00e1bban csak \u00e1lmodhatott, s\u0151t olyanokat is, amilyenekr\u0151l \u00e1lmodni sem tudott. \u00cdr\u00f3k\u00e9nt \u00e9s olvas\u00f3k\u00e9nt p\u00e9ld\u00e1ul Hrabal k\u00f6nyveit. Igaz, az \u0151s m\u00e1s nagys\u00e1gok munk\u00e1it nem kellett f\u00f6lfedezni, r\u00f3luk tudhat\u00f3 volt, kicsod\u00e1k, csak \u00e9ppen az \u00edr\u00e1saikhoz nem lehetett hozz\u00e1f\u00e9rni.<\/p>\n\n\n\n<p>Ugyanaz\u00e9rt sz\u00e1m\u00edtottak ezek szellemi dug\u00e1runak, ami\u00e9rt a val\u00f3s\u00e1g maga is be volt tiltva: a p\u00e1rt\u00e1llam mindennem\u0171 megismer\u00e9st \u00e9s kommunik\u00e1ci\u00f3t a propagand\u00e1nak rendelt al\u00e1. Mindent azonban nem lehetett betiltani. Be akart\u00e1k fogni a szem\u00fcnket, f\u00fcldug\u00f3val pr\u00f3b\u00e1ltak s\u00fckett\u00e9 tenni \u2013 de \u00edgy is l\u00e1ttunk \u00e9s hallottunk. A sz\u00e1junkat azonban siker\u00fclt betapasztani \u2013 de m\u00e9g azt sem eg\u00e9szen.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ez leegyszer\u0171s\u00edtette a dolgokat: recseg\u0151-ropog\u00f3 diktat\u00fara mint totalit\u00e1rius rendszer k\u00f6z\u00f6s ellens\u00e9g volt, ahogyan mondani szok\u00e1s volt, \u201efajra,nemre \u00e9s felekezetre val\u00f3 tekintet n\u00e9lk\u00fcl\u201d. (A <em>faj<\/em> sz\u00f3n term\u00e9szetesen nemzetet kell \u00e9rteni, a felekezeten m\u00e1r indokoltabb vil\u00e1gn\u00e9zetet.) T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra term\u00e9szetes, hogy a szovjet rendszerr\u0151l nemcsak magyar, hanem szlov\u00e1k bar\u00e1tai is ugyanazt gondolj\u00e1k. M\u00e1s k\u00e9rd\u00e9s, hogy a szomsz\u00e9dos, kisn\u00e9pi n\u00e1cizmusok jogut\u00f3djai nem \u00e9reztek k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb lelkifurdal\u00e1st amiatt, hogy n\u00e9pirt\u00e1sra vagy (k\u00e9s\u0151bbi kifejez\u00e9ssel \u00e9lve) etnikai tisztogat\u00e1sra is k\u00e9sz, g\u0151g\u00f6s magyargy\u0171l\u00f6let\u00fck nek\u00fcnk mit jelentett. Azok a r\u00e9mtettek, ahogy a kommunizmus\u00e9i is, csak megt\u00f6rt\u00e9ntek, tetteseik, felel\u0151seik nem dicsekedtek vel\u00fck. A hatalmi \u00e9rdek azt dikt\u00e1lta, hogy a t\u00f6rt\u00e9nelmi r\u00e9mtettek (\u00f6r\u00f6kre) titokban maradjanak: \u00fagy kellett tenni, mintha meg sem t\u00f6rt\u00e9ntek volna. 1989 kisebbs\u00e9gi magyar r\u00e9szr\u0151l azt a rem\u00e9nyt er\u0151s\u00edtette, hogy nemcsak el lehet mondani, hogy mit \u00e9lt meg, nemcsak f\u00f6lt\u00e1rhat\u00f3 lesz, az ellene elk\u00f6vetett gyal\u00e1zat, hanem valamif\u00e9le bocs\u00e1natk\u00e9r\u00e9sre, net\u00e1n j\u00f3v\u00e1t\u00e9telre is sor ker\u00fcl.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3ra ez a helyzet azt a feladatot r\u00f3tta, hogy a (csehszlov\u00e1kiai) magyar kult\u00fara \u00e9s t\u00f6rt\u00e9nelem ismeretlen (elfelejtetett) fejezeteit t\u00e1rja fel (vagy ami ugyanaz: seg\u00edtsen felt\u00e1rhat\u00f3s\u00e1gukban). Csak n\u00e9h\u00e1ny p\u00e9lda: Pe\u00e9ry Rezs\u0151 \u00e9s Forb\u00e1th Imre \u00e9letm\u0171ve, az 1945 ut\u00e1n tragikus korszak, Esterh\u00e1zy J\u00e1nos sorsa, az am\u00fagy kultikus F\u00e1bry Zolt\u00e1n megsemmis\u00fcltnek gondolt napl\u00f3ja \u2013 \u00e9s term\u00e9szetesen a p\u00e1rt\u00e1llam vil\u00e1g\u00e1nak az \u00e9l\u0151 t\u0151ig visszany\u00fal\u00f3 szellemi metsz\u0151oll\u00f3j\u00e1t s\u00ednyl\u0151 alkot\u00f3k t\u00f6rt\u00e9netei.<\/p>\n\n\n\n<p>T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 nagyon is tudta, hogy az \u00fan. irodalmi \u00e9letben sokszor (\u00e9lete els\u0151 fel\u00e9ben szinte mindig) nem az irodalom\u00e9, hanem az ideol\u00f3gi\u00e1\u00e9 a f\u0151 sz\u00f3lam. Ilyen vil\u00e1gban kellett f\u00f6lm\u00e9rnie, hogy hol is van az \u0151 helye, hogy \u0151 maga mi mindent tud. Tudott olyan verseket \u00edrni, amilyenekre k\u00f6lt\u0151i alkata hajtotta. Ezek nem olyanok voltak, amilyeneket a hatalom \u00edt\u00e9szei v\u00e1rtak, nemcsak t\u0151le, hanem \u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt h\u00e1t, hogy T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldj\u00e9re <em>sz\u00e1m\u0171z\u0151d\u00f6tt<\/em>. \u00cdgy, a szigor\u00faan szenved\u0151 form\u00e1ban, \u00e9s ismeretlens\u00e9gben marad\u00f3 er\u0151k \u00e1ltal. A szlov\u00e1k nyelvben ezt a \u201e<em>sa<\/em>\u201d seg\u00e9dsz\u00f3 seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel fejezt\u00e9k ki: az volt a \u201esa\u201d korszak, mert a k\u00ednos vagy \u00e9ppen kegyetlen d\u00f6nt\u00e9seknek nem volt gazd\u00e1juk. Az ilyen, ember\u00e9letek kett\u00e9 f\u0171r\u00e9sz\u00e9l\u00e9s\u00e9re alkalmas d\u00f6nt\u00e9seknek nem voltak gazd\u00e1i. (Ilyesmit bizonyos Franz Kafka n\u00e9h\u00e1ny sz\u00e1z kilom\u00e9terrel \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny nemzed\u00e9kkel kor\u00e1bban, mer\u0151ben m\u00e1s k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6zt \u00e9lt meg.) Adva volt teh\u00e1t egy rendszer, amelyben val\u00f3ban nem azok hozt\u00e1k meg a d\u00f6nt\u00e9seket, akik: az mintha csak l\u00e1tszat lett volna, hogy \u00e9ppen \u00e1ltaluk t\u00f6rt\u00e9nt valami. Csavarok voltak egy \u00e1ltaluk alkotott g\u00e9pezetben, amelyik egy\u00fattal maga volt a csavarh\u00faz\u00f3 is. (Grendel Lajos egyik bel\u00fcgyes h\u0151s\u00e9nek sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l hangzott el a nagy titok: \u201eA szocializmusban a legf\u0151bb \u00e9rt\u00e9k a szocializmus\u201d.)<\/p>\n\n\n\n<p>1989-ban azt\u00e1n kider\u00fclt, hogy ez a legf\u0151bb \u00e9rt\u00e9k milyen k\u00f6nnyen semmiv\u00e9 lesz: min\u00e9l nagyobbra f\u00fajnak egy l\u00e9gg\u00f6mb\u00f6t, ann\u00e1l k\u00f6nnyebben kipukkad t\u0171hegy apr\u00f3cska sz\u00far\u00e1s\u00e1ra (vagy att\u00f3l, hogy t\u00fals\u00e1gosan nagyra f\u00fajj\u00e1k). Ez t\u00f6rt\u00e9nt abban a nevezetes 1989-es esztend\u0151ben, amikor a demokr\u00e1cia k\u00e9zhez vett minket. Ap\u00e1ink nemzed\u00e9k\u00e9nek 1956 jutott, g\u00e9ppuskat\u0171zzel, val\u00f3di v\u00e9rrel, val\u00f3di szabads\u00e1ggal: v\u00e1ratlan t\u00fcnem\u00e9ny. A mi nagy \u00e9v\u00fcnkben visszafogottabban zajlott a fordulat, a r\u00e9gi\u00f3ra telepedett birodalom egyszer\u0171en elrohadt, mag\u00e1t\u00f3l roppant \u00f6ssze. Kiv\u00e1rtuk a v\u00e1ratlan t\u00fcnem\u00e9nyt. De amire nagyon sok\u00e1ig kell v\u00e1rni, az v\u00e9g\u00fcl v\u00e1ratlanul \u00e9rkezik. (Tess\u00e9k az \u00dajsz\u00f6vets\u00e9g p\u00e9ld\u00e1zataira gondolni, ak\u00e1r a balga sz\u00fczekr\u0151l.)<\/p>\n\n\n\n<p>A p\u00e1rt\u00e1llamokat 1989-ben nem egyetlen robban\u00e1s d\u00f6nt\u00f6tte romba, v\u00e9gzet\u00fck egy \u00e9v alatt teljesedett be, Rom\u00e1nia kiv\u00e9tel\u00e9vel nem d\u00f6r\u00f6gtek a fegyverek. M\u00e9gis: ez az egy \u00e9v folyamatos szellemi harcokat hozott, a k\u00f6lt\u0151i-\u00edr\u00f3i sz\u00f6vegbe a legf\u00f6ljebb v\u00edz\u00e1gy\u00fak g\u00f6rd\u00fcltek (pedig a hatalom l\u00f6vethetett is volna, hahaha). Budapesten, az 1956-os tapasztalatok nyom\u00e1n t\u00e1rgyal\u00e1sok hozt\u00e1k el a v\u00e1ltoz\u00e1st (a v\u00e9gre munkasz\u00fcneti napnak nyilv\u00e1n\u00edtott m\u00e1rcius 15-\u00e9n sz\u00e1zezrek \u00f6z\u00f6nl\u00f6ttek Ausztri\u00e1ba v\u00e1s\u00e1rolni: ez volt a rendszerv\u00e1lt\u00f3 \u00e9v legnagyobb t\u00f6megmegmozdul\u00e1sa).&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nevezik a magyar v\u00e1ltoz\u00e1sokat megegyez\u00e9ses, a pr\u00e1gai fordulatot b\u00e1rsonyos forradalomnak. A kett\u0151 k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik annyira egym\u00e1st\u00f3l, mint 1956 forradalm\u00e1t\u00f3l: ut\u00f3lag is \u00f6r\u00fclj\u00fcnk, hogy nem folyt a v\u00e9r. E visszafogotts\u00e1g jegy\u00e9ben nem is olyan meglep\u0151, az \u00e9v t\u00f6rt\u00e9nelmi jelent\u0151s\u00e9g\u0171 politikai v\u00e1ltoz\u00e1sok \u00e9ppen hogy, \u00e9rint\u0151legesen jelennek meg ebben a k\u00f6tetben. Jellemz\u0151, hogy T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 meg sem eml\u00edti Nagy Imre \u00e9s m\u00e1rt\u00edrt\u00e1rsai \u00fajratemet\u00e9s\u00e9t, de K\u00e1d\u00e1r J\u00e1nos temet\u00e9s\u00e9r\u0151l megeml\u00e9kezik. F\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s ne ess\u00e9k: ennek nincs politikai jelent\u00e9se: K\u00e1d\u00e1r temet\u00e9si menete T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 akkori lak\u00e1s\u00e1nak ablak\u00e1b\u00f3l kit\u0171n\u0151en l\u00e1tszott. Nem \u0151 kereste a l\u00e1tv\u00e1nyt, az tal\u00e1lta meg \u0151t, \u00e9s hatolt be mag\u00e1nszf\u00e9r\u00e1j\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n<p>Pr\u00e1g\u00e1ban a kommunista vezet\u00e9s kem\u00e9nyen v\u00e9dte poz\u00edci\u00f3it,\u00edgy kem\u00e9nyebb volt az ellen\u00e1ll\u00e1s, ez\u00e9rt esik err\u0151l t\u00f6bb sz\u00f3 T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 kr\u00f3nik\u00e1j\u00e1ban, mint a Budapesten t\u00f6rt\u00e9ntekr\u0151l. \u00cdgy arr\u00f3l a t\u00fcntet\u00e9sr\u0151l, amit a t\u0171zparancs elrendel\u00e9s\u00e9t lesz\u00e1m\u00edtva a legkem\u00e9nyebb eszk\u00f6z\u00f6kkel oszlatott fel a kommunista vezet\u00e9s. A J\u00e1n Palach eml\u00e9k\u00e9re rendezett megmozdul\u00e1ssal \u00fczentek hadat a rendszert\u0151l szabadulni akar\u00f3 csehszlov\u00e1k polg\u00e1rok a vezet\u00e9snek. Hogy ki volt J\u00e1n Palach, akinek a nev\u00e9t ma m\u00e1r alig ismerik? Egy \u00f6n\u00e9get\u0151 di\u00e1k, aki 1969. janu\u00e1rj\u00e1ban a Pr\u00e1gai Tavaszb\u00f3l hossz\u00fa telet csin\u00e1l\u00f3 brezsnyevi intervenci\u00f3 (okkup\u00e1ci\u00f3?) elleni tiltakoz\u00e1sk\u00e9nt a Vencel-t\u00e9ren f\u00f6lgy\u00fajtotta mag\u00e1t. (Tizen\u00f6t \u00e9vesen verset \u00edrtam tisztelet\u00e9re, amit nem mutattam meg senkinek. Valahogy m\u00e9gis el\u0151ker\u00fclt, any\u00e1m holtra s\u00e1padt, amikor elolvasta \u2013 nem min\u0151s\u00e9ge, hanem a t\u00e1rgya miatt. Alig tudtam megnyugtatni, hogy a verset a magam megrend\u00fcl\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00edrtam. M\u00e1r csak a refr\u00e9nre eml\u00e9kszem: \u201eLobogott, mint f\u00e1klya, \/ de csak \u0151 gy\u00falt l\u00e1ngra.\u201d)<\/p>\n\n\n\n<p>***<\/p>\n\n\n\n<p>T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 k\u00e9t l\u00e1bbal a f\u00f6ld\u00f6n j\u00e1r\u00f3 idealista, aki a k\u00f6telez\u0151 materializmus korszak\u00e1ban megtanulta, hogy csak az idealist\u00e1k lehetnek szabadok. R\u00e1k\u00e9nyszer\u00fclt arra is, hogy tisztelje a realit\u00e1sokat, noha a realit\u00e1sk\u00e9szs\u00e9g nem alapelv\u00e1r\u00e1s egy k\u00f6lt\u0151t\u0151l. De egy szerkeszt\u0151t\u0151l igen, \u00e9s \u0151 szerkeszt\u0151, jav\u00edthatatlanul: meg akar ismerni minden lehet\u0151 \u00e9rt\u00e9ket, tartalommal akarja bet\u00f6lteni az ismeretlen tereket. Ez\u00e9rt telefon\u00e1l, \u00edr, tal\u00e1lkozik, \u00e9s iddog\u00e1l is azokkal, akikre sz\u00e1m\u00edthat e szenved\u00e9ly\u00e9ben. 1989 a szerkeszt\u0151k aranykora volt: minden\u00fcnnen d\u0151lt a kor\u00e1bban teret nem kapott gondolat, inform\u00e1ci\u00f3, a jobb\u00edt\u00f3 szenved\u00e9ly. Olyan es\u00e9ly volt ez, amit nem lehetett kihagyni: ez hajtotta T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3t. Alighanem \u0151 is csod\u00e1lkozott, amikor sz\u00e1mba vette, mi minden f\u00e9rt bele ekkori \u00e9let\u00e9be: az\u00e9rt kellett kihaszn\u00e1lni felbukkan\u00f3 lehet\u0151s\u00e9geket, hogy \u00fajabbakat teremtsen.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>***<\/p>\n\n\n\n<p>Elk\u00e9peszt\u0151 a k\u00f6nyv anyag\u00e1nak \u00f6sszetetts\u00e9ge \u00e9s gazdags\u00e1ga, alig hihet\u0151, mi minden olvasni \u00e9s \u00edrni, szerkeszteni, ford\u00edtani, tal\u00e1lkozni val\u00f3ja volt ekkoriban T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3nak. Na persze 1989 rendk\u00edv\u00fcli \u00e9v volt: akkor kezdett k\u00e9zhez venni minket a demokr\u00e1cia (meg mi is a demokr\u00e1ci\u00e1t): a megt\u00e1gult vil\u00e1g f\u00f6lszabad\u00edtotta az addig elfojtott energi\u00e1kat \u2013 de akkor is\u2026 Olykor az\u00e9rt m\u00e9g \u0151 is kifakad: \u201eEzt a napomat is, mint mostan\u00e1ban t\u00f6bbsz\u00f6r, mintha minimum h\u00e1rman <em>csin\u00e1ltam<\/em> volna v\u00e9gig. B\u00e1r nem biztos, hogy h\u00e1rmunk k\u00f6z\u00fcl ak\u00e1r egy is igaz\u00e1b\u00f3l \u00e9n voltam.\u201d M\u00e1skor \u00edgy: \u201eSz\u00e9gyellj\u00e9k magukat az id\u0151k, melyek olyan hajsz\u00e1ra fognak benn\u00fcnket, hogy m\u00e9g azokra sem jut \u00e9rkez\u00e9s\u00fcnk, akik n\u00e9lk\u00fcl, minden elszalajtott alkalommal, magunkb\u00f3l is elveszik valami!\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>Szerkeszteni 1989-ben nemcsak k\u00f6nny\u0171 volt az el\u0151robban\u00f3 anyagb\u0151s\u00e9gben, hanem nagyon neh\u00e9z is. Nem volt internet, okostelefon, sz\u00f6vegszerkeszt\u0151, r\u00e9szben m\u00e9g meg sem sz\u00fclettek a ma b\u00e1rki sz\u00e1m\u00e1ra hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151 technikai eszk\u00f6z\u00f6k. Leveleket \u00e9s levelez\u0151lapokat kellet \u00edrni, \u00e9s telefon\u00e1lni, mikor a lak\u00e1sok t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9ben nem volt telefon sem. A rendszerv\u00e1lt\u00e1s egyik v\u00edvm\u00e1nya, hogy el\u00e9rhet\u0151v\u00e9 v\u00e1lt, igaz, mire ez term\u00e9szetess\u00e9 v\u00e1lt, m\u00e1r megkezd\u0151d\u00f6tt mobil-korszak. Az 1989-es szerkeszt\u0151, ha nem valamely szerkeszt\u0151s\u00e9gben id\u0151z\u00f6tt, mehetett a nyilv\u00e1nos k\u00e9sz\u00fcl\u00e9kekhez. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg m\u00e1r ezt is magyar\u00e1zni kell. A sz\u00e1guld\u00f3 szerkeszt\u0151 lesz\u00e1guld a lak\u00e1s\u00e1hoz k\u00f6zeli k\u00f6ztelefonhoz \u2013 egy h\u00e1tzs\u00e1knyi f\u00e9mp\u00e9nzzel. Ezekkel t\u00f6mi az \u00e9hes k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ket, \u00e9s v\u00e1rja, hogy vonalat kapjon (k\u00fclf\u00f6ldi h\u00edv\u00e1s ekkor m\u00e9g kiz\u00e1rva). Egy el\u0151nye az\u00e9rt volt ezeknek az id\u0151knek: nem lehetett sokat besz\u00e9lni: a t\u00e1vbesz\u00e9l\u0151 k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k neve azt jelentette, hogy messzire eljuthat a hang, de a t\u00e1vbesz\u00e9l\u00e9s nem az id\u0151tartamra vonatkozott. Ki is volt \u00edrva a nyilv\u00e1nos telefonokra, hogy a \u201eBesz\u00e9lget\u00e9si id\u0151 3 perc!\u201d. Ezt ugyan senki nem tartotta be, de az\u00e9rt \u00edgy is t\u00f6m\u00f6rs\u00e9gre intett.<\/p>\n\n\n\n<p>***<\/p>\n\n\n\n<p>Ebben a k\u00f6nyvben egy hely\u00e9t \u00e9s helyet keres\u0151, m\u00e1r nem eg\u00e9szen ifj\u00fa, de m\u00e9g kev\u00e9sb\u00e9 \u00f6reg, a legszebbnek mondott f\u00e9rfikor\u00e1t \u00e9l\u0151 \u00edr\u00f3-ember m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek lehet\u00fcnk tan\u00fai, aki otthonosan mozog Pozsonyban \u00e9s Budapesten, Dunaszerdahelyen \u00e9s Tatab\u00e1ny\u00e1n (ekkoriban az ozzani goly\u00f3irat, \u00daj Forr\u00e1s szerkeszt\u0151je). Kiterjedt kapcsolatrendszere besz\u00f6vi f\u00e9l K\u00f6z\u00e9p-Eur\u00f3p\u00e1t. A feldarabolt nemzettest szellemi egys\u00e9g\u00e9n dolgozva a r\u00e9gi\u00f3 soksz\u00edn\u0171s\u00e9ge is term\u00e9szetes sz\u00e1m\u00e1ra. (Cseh)szlov\u00e1kiai magyark\u00e9nt a szlov\u00e1k a m\u00e1sodik legjobban ismert kult\u00fara (harmadik cseh). Amikor \u0151t is el\u00e9ri a lapalap\u00edt\u00e1si hull\u00e1m, <em>P\u00e1rbesz\u00e9d<\/em> c\u00edmmel tervez foly\u00f3iratot, \u00e9s amikor lemond err\u0151l a c\u00edmr\u0151l, akkor <em>Regio<\/em> n\u00e9ven ind\u00edtja el.<\/p>\n\n\n\n<p>Meggy\u0151z\u0151d\u00e9se, hogy szlov\u00e1kiai magyars\u00e1g megmarad\u00e1s\u00e1hoz n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlen a kisebbs\u00e9gi tudom\u00e1nyoss\u00e1g int\u00e9zm\u00e9nyrendszer\u00e9nek megteremt\u00e9se. Erre kor\u00e1bban gondolni sem lehetett, de 1989-ben okkal \u00e9rezhette \u00fagy, hogy a v\u00e1ltoz\u00e1sok e t\u00e9ren is \u00faj korszakot nyitnak. T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 sosem gondolta ezt, hogy az irodalom lenne a nemzet lelkiismerete. Ann\u00e1l ink\u00e1bb hitt abban, hogy a nemzetnek lelkiismeretes polg\u00e1rokra van sz\u00fcks\u00e9ge (akik t\u00f6rt\u00e9netesen ak\u00e1r irodalm\u00e1rok is) lehetnek: amikor nemzetpolitikai feladatokat v\u00e1llalt, azt nem k\u00f6lt\u0151k\u00e9nt tette \u2013 mik\u00f6zben egy ide\u00e1lis k\u00f6ztisztvisel\u0151t\u0151l v\u00e1rhat\u00f3 szorgalommal \u00e9s felel\u0151ss\u00e9gtudattal dolgozott.<\/p>\n\n\n\n<p>J\u00f3l l\u00e1that\u00f3 e k\u00f6tet anyagain, hogy a ki\u00e9p\u00edtend\u0151 tudom\u00e1nyoss\u00e1g k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 b\u00f6lcs\u00e9sz-\u00e1gazatokat jelentett: a t\u00f6rt\u00e9nelmen t\u00fal a legsz\u00e9lesebb \u00e9rtelemben vett m\u0171vel\u0151d\u00e9st\u00f6rt\u00e9netet, az irodalmon t\u00fal a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetet, a sz\u00ednh\u00e1z-, a fot\u00f3-, a sajt\u00f3- \u00e9s egyebek t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, eszt\u00e9tik\u00e1t, filoz\u00f3fi\u00e1t. Ez\u00e9rt nem irodalmi foly\u00f3iratot szorgalmazott \u2013 de nem is szaktudom\u00e1nyos k\u00f6zl\u00f6nyt, hanem a szakmai elv\u00e1r\u00e1sokat kiel\u00e9g\u00edt\u0151, de \u201ecivil\u201d olvas\u00f3k sz\u00e1m\u00e1ra is befogadhat\u00f3 \u00edr\u00e1sokat k\u00f6zread\u00f3 org\u00e1numot. Egy ilyen foly\u00f3iratra nem csak az\u00e9rt volt sz\u00fcks\u00e9g, hogy publik\u00e1ci\u00f3s lehet\u0151s\u00e9get teremtsen: akkoriban egy szerkeszt\u0151s\u00e9g szellemi m\u0171helyk\u00e9nt alkalmas lehetett az int\u00e9zm\u00e9nyes szakmai h\u00e1tt\u00e9t p\u00f3tl\u00e1s\u00e1ra is.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Szerkeszt\u0151k\u00e9nt T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 \u00fagy m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, mintha egy eg\u00e9sz szerkeszt\u0151s\u00e9g lett volna. Azokban a lapokban, amelyeknek form\u00e1lisan vagy csak bar\u00e1ti alapon rendszeres k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u0151je, olyan magyar \u00e9s nem magyar alkot\u00f3k megismertet\u00e9s\u00e9n, n\u00e9pszer\u0171s\u00edt\u00e9s\u00e9n dolgozott, akik a maguk nemzettudat\u00e1t nem egy ny\u00edlt vagy lappangva \u00e9l\u0151 ellens\u00e9gk\u00e9pre \u00e9p\u00edtik: meggy\u0151z\u0151d\u00e9se volt, hogy olyan id\u0151k j\u00e1rnak, amikor K\u00f6z\u00e9p-Eur\u00f3pa n\u00e9peinek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151k\u00e9ppen j\u00e1r\u00f3 \u00f3r\u00e1i szinkronba ker\u00fclhetnek. Ezt a v\u00e1rakoz\u00e1st er\u0151s\u00edtett\u00e9k az \u00e9rt\u00e9krendj\u00fckben egym\u00e1shoz k\u00f6zel \u00e1ll\u00f3 \u00edr\u00f3k-gondolkod\u00f3k munk\u00e1i, t\u0151l\u00fck lehetett v\u00e1rni, hogy \u0151k fogj\u00e1k form\u00e1lni az elk\u00f6vetkez\u0151 id\u0151k szellemis\u00e9g\u00e9t. Hogy szlov\u00e1k r\u00e9szr\u0151l kikre gondolt? Olyanokra, mint a szlov\u00e1k Anton Hykisch, Ladislav Kova\u010d, Pavel Holub, Milan R\u00fafus \u00e9s Miroslav V\u00e1lek, \u013dubomir Feldek, \u00e9s \u2013 ellentmond\u00e1saival egy\u00fctt \u2013 tl\u00e1n ide illik m\u00e9g Vladimir Min\u00e1\u010d\u00e9 is. Nem voltak kevesen, de r\u00f3luk a magyar k\u00f6zv\u00e9lem\u00e9ny ma tal\u00e1n <em>m\u00e1r<\/em> annyit sem tud, amennyit akkor <em>m\u00e9g<\/em> nem. Nem \u00fagy, mint a vil\u00e1gh\u00edres csehekr\u0151l (V\u00e1clav Havel, Bohumil Hrabal, Milan Kundera, Vladim\u00edr P\u00e1ral, Vladim\u00edr Holan, Jaroslav Seifert).<\/p>\n\n\n\n<p>N\u00e9lk\u00fcl\u00fck nincs K\u00f6z\u00e9p-Eur\u00f3pa, amit \u00e1ll\u00edt\u00f3lag olyan sokan a magunk\u00e9nak \u00e9rz\u00fcnk. T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 ennek a vil\u00e1gnak r\u00e9szese, de ebben a haz\u00e1ban sem mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151, hogy meglelje hon\u00e1t. Az mindig a magasban van: min\u00e9l magasabban, ann\u00e1l ink\u00e1bb f\u00e1j, hogy nem realit\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n<p>***<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s a politika\u2026 Hiszen ebben az \u00e9vben a t\u00f6bbs\u00e9g (nem a t\u00e1rsadalmi, az \u00e9rtelmis\u00e9gi) sz\u00e1m\u00e1ra m\u00e9gis ez volt a legfontosabb. T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3nak k\u00f6zvetlen\u00fcl nem politiz\u00e1lt, e sz\u00f6veg-egy\u00fcttes meghat\u00e1roz\u00f3i k\u00f6z\u00f6tt a politik\u00e1nak m\u00e9gis rendk\u00edv\u00fcli szerepe van: ha a vil\u00e1g nem lett volna fordul\u00f3ban, ha nem ny\u00edltak volna ki a szabads\u00e1g zsilipjei, akkor nem egy ilyen \u00e1rad\u00e1st rekonstru\u00e1lhatn\u00e1nk e k\u00f6tetb\u0151l, hanem legf\u00f6ljebb valami napl\u00f3szer\u0171 t\u00f6red\u00e9keket sodr\u00f3 erecsk\u00e9t, apr\u00f3cska reflexi\u00f3kat.<\/p>\n\n\n\n<p>T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 nem a politik\u00e1ban k\u00fczd, a szellem szabads\u00e1gharc\u00e1nak fontos szerepl\u0151je. Ez a term\u00e9szetesen v\u00e1llalt k\u00fczdelem k\u00f6ti \u00f6ssze a k\u00f6tet sokf\u00e9le m\u0171fajba sorolhat\u00f3 sz\u00f6vegeit. Ez\u00e9rt az \u00e9v kiemelten fontos politikai esem\u00e9nyei k\u00f6zvetlen\u00fcl alig jelennek meg a k\u00f6tetben, \u00edgy Nagy Imre \u00e9s m\u00e1rt\u00edrt\u00e1rsai \u00fajratemet\u00e9se eml\u00edt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl marad. K\u00e1d\u00e1r J\u00e1nos temet\u00e9se viszont nem, de ennek nincs politikai jelent\u00e9se, viszont a temet\u00e9si menet T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 akkori lak\u00e1s\u00e1nak ablak\u00e1b\u00f3l kit\u0171n\u0151en l\u00e1tszott: a mag\u00e1nszf\u00e9r\u00e1j\u00e1ba hatolt l\u00e1tv\u00e1ny el\u0151l nem menek\u00fclhetett, err\u0151l kellett sz\u00f3t ejtenie, nem az esem\u00e9ny politikum\u00e1r\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n<p>Egy szenved\u00e9lyes szerkeszt\u0151 \u00e9let\u00e9t azonban a k\u00f6z\u00e9let, a politika szerkeszti. Ez messzemen\u0151en befoly\u00e1solja, hogy milyen \u00edr\u00e1sok sz\u00fcletnek, kiket \u00e9s mire h\u00edv. Ez sem egyszer\u0171: ebben (\u00e9s a r\u00e1k\u00f6vetkez\u0151) \u00e9vben sokan tapasztalhatt\u00e1k, hogy \u00e9rtelmis\u00e9gi, irodalmi bar\u00e1ts\u00e1gaik \u00fagy v\u00e1ltak \u201epolitikai kapcsolatt\u00e1\u201d, hogy k\u00f6zben mit sem v\u00e1ltoztak. De a megsz\u00f3l\u00edtott szerz\u0151k, a k\u00e9rt \u00edr\u00e1sok tematik\u00e1ja, az interj\u00faalanyok v\u00e1laszt\u00e1sa, maga a lapszervez\u00e9s akaratlanul is bele\u00e9r a politik\u00e1ba. Amikor T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 lapot szerkeszt, akkor \u00fagy j\u00e1r el, ahogyan (optim\u00e1lis esetben) egy \u00e9rtelmis\u00e9ginek k\u00f6z\u00e9letet kell \u00e9lnie: azokat az \u00e9rt\u00e9keket mutatja meg, amelyekr\u0151l \u00fagy gondolja, hogy a politik\u00e1t is \u00e1t kellene hatniuk.<\/p>\n\n\n\n<p>A politikum teh\u00e1t k\u00f6zvetve, de folyamatosan jelen van a sz\u00f6vegben, \u00e9s nem v\u00e9letlen\u00fcl. A szerkeszt\u0151 T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 rendre olyan \u00edr\u00e1sokat gy\u0171jt be, amelyek az \u00e1talakul\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl nemhogy meg nem jelenhetn\u00e9nek, meg sem sz\u00fclethetn\u00e9nek. Ezeknek az \u00edr\u00e1soknak jelent\u0151s r\u00e9sze a szlov\u00e1kiai magyars\u00e1g tragikus sors\u00e1val kapcsolatos. A jogfosztotts\u00e1g \u00e9veit a p\u00e1rt\u00e1llamban az elhallgat\u00e1s \u00e9vei k\u00f6vett\u00e9k \u2013 nemcsak Csehszlov\u00e1ki\u00e1ban, hanem Magyarorsz\u00e1gon is. 1989-ben a v\u00e1ltoz\u00e1soknak m\u00e1r nem jele, hanem k\u00f6zvetlen eredm\u00e9nye volt, hogy ny\u00edltan lehetett besz\u00e9lni err\u0151l is, abban a rem\u00e9nyben, hogy van rem\u00e9ny a k\u00f6z\u00f6s dolgok rendez\u00e9s\u00e9re \u2013 politika ez is. Ahogyan a nemzetek k\u00f6zti viszony rendez\u00e9s\u00e9t c\u00e9lozza az a p\u00e1ros-interj\u00fasorozat, amelyben T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 magyar \u00e9s szlov\u00e1k kiv\u00e1l\u00f3s\u00e1gokat \u00fcltetett le. Politika volt ez a s\u0171r\u0171j\u00e9b\u0151l \u2013 az \u0151 (medi\u00e1tori) szerepe ugyanolyan fontos volt, mint a (helyette is sz\u00f3l\u00f3) besz\u00e9lget\u0151t\u00e1rsak\u00e9. Akik elmondtak mindent, amit akkor a politik\u00e1r\u00f3l irodalmi, teh\u00e1t fogalmi szinten a <em>nempolitikus<\/em> k\u00f6z\u00e9leti embereknek mondaniuk kellett. Nem t\u00fal neh\u00e9z kital\u00e1lni, hogy mit mondtak: a diktat\u00far\u00e1val szemben a demokr\u00e1ci\u00e1t, a hazugs\u00e1gok helyett igazs\u00e1got, a gy\u0171l\u00f6let helyett a megb\u00e9k\u00e9l\u00e9st hirdetni el\u00e9g egyszer\u0171 d\u00f6nt\u00e9s. Az volt kor\u00e1bban is, csak tilos volt r\u00f3la besz\u00e9lni. Kevesen tett\u00e9k vagy tehett\u00e9k meg.<\/p>\n\n\n\n<p>Ekkor azonban m\u00e1r az jellemzi a boml\u00e1s\u00e1val k\u00fcszk\u00f6d\u0151 hatalom agressz\u00edv tehetetlens\u00e9g\u00e9t, amit (err\u0151l is olvashatunk) ahogyan V\u00e1clav Havelt lecsukatja, el\u0151sz\u00f6r nyolc h\u00f3napra, mert az t\u00fals\u00e1gosan ideges\u00edtette. (El\u00edt\u00e9l\u00e9s\u00e9hez k\u00f6nnyen tal\u00e1lt alkalmas paragrafusokat.) Azt\u00e1n a b\u00fcntet\u00e9st n\u00e9gy h\u00f3napra m\u00e9rs\u00e9kelt\u00e9k. A k\u00e9s\u0151bbi k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gi eln\u00f6k\u00f6t az\u00e9rt engedt\u00e9k ki, mert politikai fogolyk\u00e9nt m\u00e9g ink\u00e1bb az idegeikre ment. Ennyib\u0151l is kit\u0171nik, hogy akik hivatalb\u00f3l ir\u00e1ny\u00edtani akart\u00e1k az esem\u00e9nyeket, azok sem tudt\u00e1k, merre megy a vil\u00e1g. A p\u00e1rtvezet\u00e9sek b\u00e9n\u00e1z\u00e1s\u00e1t azt a&nbsp; viccet id\u00e9zte, mely szerint a sz\u00e1guld\u00f3 aut\u00f3ban elhangzik a figyelmeztet\u00e9s: \u201eVigy\u00e1zz, hajt\u0171kanyar!\u201d Mire a v\u00e1lasz: \u201eMi\u00e9rt, h\u00e1t nem te vezetsz?\u201d Nos valahogy \u00edgy. Ez teszi \u00e9rthet\u0151v\u00e9, hogy mi\u00e9rt nem sz\u00e1llt be T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 a politik\u00e1ba, amelynek napi alakul\u00e1s\u00e1n\u00e1l fontosabb volt, hogy mi j\u00f6n ut\u00e1na. Nem volt dolga a kapkod\u00f3, hatalma marad\u00e9k\u00e1nak v\u00e9delm\u00e9vel vagy \u00e1tment\u00e9s\u00e9vel foglalkoz\u00f3 politikai b\u00fcrokrat\u00e1kkal. Azon dolgozott, hogy a rem\u00e9nyei szerint \u00fajraform\u00e1l\u00f3d\u00f3 K\u00f6z\u00e9p-Eur\u00f3pa legyen emberarc\u00fa.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A k\u00f6lt\u0151 T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 a politikai olvad\u00e1st\u00f3l po\u00e9tikai felszabadul\u00e1st is v\u00e1rt: azt, hogy a kor\u00e1bban csak a m\u0171v\u00e9szet feketegazdas\u00e1g\u00e1ban ismeretes szerz\u0151k \u00e9s m\u0171vek is \u00e1tt\u00f6rhess\u00e9k a hallgat\u00e1s vasf\u00fcgg\u00f6ny\u00e9t. Neki <em>csak<\/em> meg kellett teremteni a felt\u00e9teleit annak, hogy kor\u00e1bban h\u00e1tt\u00e9rbe szor\u00edtott alkot\u00f3k v\u00e9gre kell\u0151 nyilv\u00e1noss\u00e1ghoz jussanak.<\/p>\n\n\n\n<p>Az ehhez sz\u00fcks\u00e9ges f\u00f3rumok r\u00e9szben rendelkez\u00e9sre \u00e1lltak, de birtokba kellett venni \u0151ket, de ez a folyamat is ment a maga \u00fatj\u00e1n. Az \u00e1tt\u00f6r\u00e9s nem volt t\u00fal neh\u00e9z: az irodalom kor\u00e1bban is k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gk\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, m\u00e9g ha ezt nem mindenben t\u00fckr\u00f6zte az irodalmi sajt\u00f3. A kor az irodalomt\u00f6rt\u00e9n\u00e9szek \u00e9s szak-eszt\u00e9t\u00e1k sz\u00e1m\u00e1ra is izgalmas id\u0151szak, mert nemcsak politikai, hanem valamelyes po\u00e9tikai rendszerv\u00e1lt\u00e1st is hozott, T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 ebben is k\u00fcldet\u00e9st tal\u00e1lt.<\/p>\n\n\n\n<p>Erre b\u0151ven volt oka. A t\u00e1gabb haz\u00e1j\u00e1ban is ink\u00e1bb honkeres\u0151, mint otthonos k\u00f6lt\u0151 m\u00e1r kor\u00e1bban, r\u00e9szben tal\u00e1n gener\u00e1ci\u00f3s okokb\u00f3l is az \u00faj k\u00f6lt\u0151i-irodalmi ir\u00e1nyok fel\u00e9 nyitott, amivel kih\u00edvta maga ellen (nem a sorsot, hanem) a p\u00e1rtos m\u0171v\u00e9szetek szolg\u00e1latos eszt\u00e9t\u00e1it. \u0150 a k\u00f6lt\u00e9szettel k\u00eds\u00e9rletezett, a kultur\u00e1lis \u00e9let b\u00fcrokrat\u00e1i a k\u00f6lt\u0151vel. Mindaz, amir\u0151l id\u00e1ig sz\u00f3 esett, az eg\u00e9sz \u201enyolcvankilencess\u00e9g\u201d elv\u00e1laszthatatlan el\u0151zm\u00e9nyeit\u0151l. Az a sok tapasztalat \u00e1ll m\u00f6g\u00f6tte, amit hol magyars\u00e1ga, hol \u201ecsehszlov\u00e1ks\u00e1ga\u201d s\u00falyosb\u00edtott. Ott volt m\u00f6g\u00f6tte a k\u00f6z\u00f6s \u00e9lm\u00e9ny, a p\u00e1rt\u00e1llamis\u00e1g s\u00fajtotta haz\u00e1kban a cseheknek csehekt\u0151l, szlov\u00e1koknak szlov\u00e1kokt\u00f3l, magyaroknak magyarokt\u00f3l kapott pofonoknak ismerete. Olyan \u00f6r\u00f6ks\u00e9g, amely kiz\u00e1rta a t\u00f6rt\u00e9nelmet \u00e9s a referencialit\u00e1st legf\u00f6ljebb ironikusan elfogad\u00f3 mozgalmista posztmoderns\u00e9ggel val\u00f3 azonosul\u00e1st. Aki a saj\u00e1t b\u0151r\u00e9n szenvedte el a mozgalmi alap\u00fa kirekeszt\u00e9s v\u00e1ltozatait, az \u00f3vakodik a mozgalmakt\u00f3l \u00e9s a kirekeszt\u00e9s b\u00e1rmely form\u00e1j\u00e1t\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n<p>Ez a l\u00e1t\u00e1sm\u00f3d viszont saj\u00e1tos burokba z\u00e1rta \u0151t is. Felvid\u00e9ki magyark\u00e9nt a nemzeti-k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi oldalhoz k\u00f6t\u0151d\u00f6tt, k\u00f6lt\u0151i \u00faj\u00edt\u00e1saival az ennek kiemelt \u00e9rt\u00e9keivel az individu\u00e1lis-vil\u00e1gpolg\u00e1ri amb\u00edci\u00f3j\u00fa csoporthoz kapcsol\u00f3dhatott. Vagyis sehol sem volt eg\u00e9szen otthon: amikor a sokf\u00e9le t\u00f6rekv\u00e9s konszenzus\u00e1t szerette volna megteremteni, akkor nemcsak b\u00e9k\u00e9ltetni akart, hanem, an\u00e9lk\u00fcl, hogy tudta volna, otthont is szeretett volna teremteni mag\u00e1nak. (Ugyan\u00fagy, mint amikor amagyar-szlov\u00e1k k\u00f6zeled\u00e9sen dolgozott.)<\/p>\n\n\n\n<p>***<\/p>\n\n\n\n<p>Ennyib\u0151l tal\u00e1n kider\u00fclt: ha nincs is itt minden az \u00e9gvil\u00e1gon (csak majdnem), de p\u00e1rj\u00e1t ritk\u00edt\u00f3an \u00f6sszetett tartalm\u00fa k\u00f6tet az <em>1989<\/em>. A c\u00edmad\u00f3 \u00e9v eltelte \u00f3ta sok minden v\u00e1ltozott, amir\u0151l lehet eszm\u00e9t cser\u00e9lni, vitatkozni, t\u00f6prengeni, de azon nem, hogy eltelt az\u00f3ta harminc\u00f6t \u00e9v. T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3 is \u00e9ppen ennyivel lett, mondjuk \u00edgy, tapasztaltabb.<\/p>\n\n\n\n<p>Ez a k\u00f6nyv \u00fagy sz\u00f3l szerz\u0151j\u00e9r\u0151l, hogy m\u00e9gsem \u0151 a f\u0151h\u0151se. Kor- \u00e9s f\u0151k\u00e9nt irodalomt\u00f6rt\u00e9net, anyag\u00e1t az \u0151 szem\u00e9lye k\u00f6ti \u00f6ssze, mintha egy olyan monogr\u00e1fia anyaggy\u0171jt\u00e9se volna, amely a vele \u00e9s \u00e1ltala 1989-ben t\u00f6rt\u00e9nteket dolgozza fel: ak\u00e1r egy gigantikus mont\u00e1zsreg\u00e9ny fejezete is lehetne. A saj\u00e1t m\u0171faj\u00e1t megteremt\u0151 k\u00f6nyv meghat\u00e1roz\u00f3 t\u00f6mbj\u00e9t a pr\u00f3za jelenti, \u00e9s h\u00e1tt\u00e9rbe szor\u00edtja a j\u00f3val kisebb terjedelm\u0171 versvonulatot. A k\u00e9t sz\u00f6vegt\u00edpus m\u00e1sf\u00e9le figyelmet k\u00f6vetel, a k\u00f6lt\u0151 \u00f3hatatlanul h\u00e1tt\u00e9rbe szorul: a k\u00f6lt\u0151 T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3t olvas\u00f3i versesk\u00f6tetib\u0151l ismerik. \u00c9rdemes azonban itt is figyelni: a verseknek \u00e9ppolyan szerves r\u00e9sze k\u00f6lt\u0151j\u00fck l\u00e9te \u00e9s l\u00e9nye, mint amennyire azok is ott vannak h\u00e9tk\u00f6znapjaiban.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>***<\/p>\n\n\n\n<p>Egy \u00e9v t\u00fckre: alkalmat ad T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3nak egy olyan \u00f6narck\u00e9p megfest\u00e9s\u00e9re, amelyben minden fontos von\u00e1s\u00e1t megmutathatja, itt m\u00e1r f\u00f6l\u00f6sleges \u00fajra felsorolni \u0151ket. Egy kiv\u00e9tel\u00e9vel. A t\u00f6m\u00e9rdek feladat, v\u00e1llal\u00e1s, sokf\u00e9le jelenl\u00e9t \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban megh\u00faz\u00f3d\u00f3, de esetenk\u00e9nt m\u00e9gis megmutatkoz\u00f3 mag\u00e1nemberi arc\u00e1t, amit tal\u00e1n m\u00e9g \u00f6nmaga el\u0151l is mintha elrejtene. \u00c9s \u2013 ez ugyan a legkev\u00e9sb\u00e9 sem tartozik e k\u00f6tet t\u00e1rgyal\u00e1s\u00e1hoz \u2013 utol\u00e9rte az az idill, ami egykor egy r\u00f6pke pillanatban megmutatta mag\u00e1t. Aligha kell magyar\u00e1zni, hogy akaratlanul is megmutatott \u00e9letm\u00f3ddal aligha volt \u00f6sszeegyeztethet\u0151 a nyugodt, polg\u00e1ri \u00e9let. Csal\u00e1di \u00e1llapot\u00e1t illet\u0151en ekkoriban \u00fagymond \u201eelv\u00e1lt\u201d. Vannak elv\u00e1lt asszonyok \u00e9s elv\u00e1lt f\u00e9rjek, de nincsenek elv\u00e1lt ap\u00e1k: dolgozzon-k\u00fcszk\u00f6dj\u00f6n ak\u00e1rmennyit, mindig hangot v\u00e1lt, amikor id\u0151r\u0151l id\u0151re f\u00f6lbukkannak csepered\u0151 l\u00e1nyai. Hogy mennyire fontosa sz\u00e1m\u00e1ra, azt onnan tudhatjuk, hogy a k\u00f6tetben egyetlen igaz\u00e1n idilli pillanatr\u00f3l sz\u00e1mol be: a k\u00e9t l\u00e1nnyal a Duna partj\u00e1n kir\u00e1ndul, \u00e9s egy pillanatra elfelejti, m\u00e1skor mik\u00e9nt hajszolja mag\u00e1t, hogy milyen terheket hordoz, \u00e9s ara gondol: lehetne tal\u00e1n m\u00e1sk\u00e9nt is \u00e9lni. Tal\u00e1n igen: egy m\u00e1sik \u00e9letben\u2026<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>1989 \u2013 te csillag (a 75 \u00e1ves T\u00f3th L\u00e1szl\u00f3r\u00f3l) H\u00e1nyszor mosolygunk meg h\u00e1rom-n\u00e9gy-\u00f6t\u00e9ves gyerekeket, amikor azzal kezdik valamely fontos bejelent\u00e9s\u00fcket, hogy \u201eR\u00e9gen, amikor m\u00e9g kicsi voltam\u201d. Pedig az-az egy-k\u00e9t \u00e9v, aminek t\u00e1vlat\u00e1ban \u00edgy besz\u00e9lnek, az \u0151 \u00e9let\u00fcknek ak\u00e1r a fel\u00e9t &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3827\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3827","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3827","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3827"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3827\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3829,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3827\/revisions\/3829"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3827"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}