{"id":3941,"date":"2025-09-02T11:21:00","date_gmt":"2025-09-02T09:21:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3941"},"modified":"2026-01-14T21:23:46","modified_gmt":"2026-01-14T19:23:46","slug":"jamais-vu","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3941","title":{"rendered":"Jamais vu\u00a0"},"content":{"rendered":"<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-09-02T11:21:00+02:00\">2025-09-02<\/time><\/div>\n\n\n<p>A t\u00f6rt\u00e9netet mi sem jellemezhetn\u00e9 jobban, mint egy kedves anekdota, amelynek h\u0151se egy h\u00edres tud\u00f3s, aki hegyi h\u00e1zik\u00f3j\u00e1nak ajtaj\u00e1ra egy szerencsepatk\u00f3t sz\u00f6gezett. Amikor tud\u00f3st\u00e1rsa meglehet\u0151sen k\u00e9telkedve megk\u00e9rdezte, vajon csak nem hisz az eff\u00e9le babon\u00e1kban, \u0151 azt felelte, term\u00e9szetesen nem, de bizonyos emberek biztos\u00edtott\u00e1k \u0151t afel\u0151l, hogy a szerencsepatk\u00f3k akkor is hatnak, ha az ember nem hisz benn\u00fck. Miut\u00e1n az eml\u00edtett tud\u00f3s a fizikusok n\u00e9pes \u00e9s elismert t\u00e1bor\u00e1ba tartozott, nem neh\u00e9z felfedezni a t\u00f6rt\u00e9netben a szubatomi vil\u00e1g felfedezett \u00e9s m\u00e9g fel nem fedezett titkai ir\u00e1nti m\u00e9lys\u00e9ges tiszteletet, valamint a tudom\u00e1ny, pontosabban a kvantumfizika \u00fajabb \u00e9s m\u00e9g \u00fajabb meglepet\u00e9seivel szembeni al\u00e1zatot. Mert ugye: \u201eKell az embernek \u00e9reznie, hogy egy bizonyos tekintetben titokzatos vil\u00e1gban \u00e9l, amelyikben megeshetnek \u00e9s megtapasztalhat\u00f3k soha meg nem magyar\u00e1zhat\u00f3 dolgok is\u2026\u201d \u2014 mondotta volt valamelyik m\u00e1sik tud\u00f3s\u2026 (miut\u00e1n t\u00f6bben tettek ilyen \u00e9rtelm\u0171\/tartalm\u00fa kijelent\u00e9st, az els\u0151s\u00e9g meghat\u00e1roz\u00e1s\u00e1t nem v\u00e1llalom&#8230; , rem\u00e9nytelen pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s lenne\u2026 \u00e9s felesleges) &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A b\u00e1jos t\u00f6rt\u00e9net minden bizonnyal t\u00f6bb, hasonl\u00f3an gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6z\u0151 gondolatot is kiv\u00e1lt az olvas\u00f3ban, \u00e1m \u00e9n mind\u00f6ssze az intertextualit\u00e1s aff\u00e9le varratmentes beilleszt\u00e9se p\u00e9ld\u00e1j\u00e1nak sz\u00e1ntam saj\u00e1t t\u00f6rt\u00e9netem felvezet\u00e9s\u00e9hez, ami\u00e9rt is bocs\u00e1natot k\u00e9rek. De v\u00e9g\u00fcl is, ha abb\u00f3l az \u00e1ll\u00edt\u00e1sb\u00f3l indulok ki, hogy b\u00e1rmely irodalmi sz\u00f6veg kapcsolatban \u00e1ll b\u00e1rmely m\u00e1sik irodalmi sz\u00f6veggel, akkor \u00fagy gondolom, mindegy melyik \u201eremek\u201d gondolattal ind\u00edtok, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen (\u00e9s ez nagyon fontos!), ha a szerencsepatk\u00f3k hat\u00e1s\u00e1nak vizsg\u00e1lat\u00e1t, valamint a kozmol\u00f3gia probl\u00e9m\u00e1it nagylelk\u0171en meghagyom a szak\u00e9rt\u0151knek. (Tekintet n\u00e9lk\u00fcl arra, hogy hisznek-e a szerencsepatk\u00f3ban vagy sem.)<\/p>\n\n\n\n<p>A t\u00f6rt\u00e9net, amelyet eml\u00edtettem, sajnos, nem egy olyasfajta csod\u00e1latos pillanattal kezd\u0151dik, amelyben az ember b\u00e1rmilyen sz\u00e9ps\u00e9get felfedezhet. A h\u00e1zast\u00e1rsak k\u00f6z\u00f6tti v\u00e1l\u00e1s ugyanis \u2014 tapasztalataim alapj\u00e1n \u2014 nem tartozik a felemel\u0151 pillanatok kateg\u00f3ri\u00e1j\u00e1ba.&nbsp; S\u0151t, ink\u00e1bb ki\u00e1br\u00e1nd\u00edt\u00f3 \u00e9s elkeser\u00edt\u0151 pillanatok k\u00eds\u00e9rik. Ja, \u00e9s persze az anyagi ind\u00edttat\u00e1s\u00fa kijelent\u00e9sek (megjegyzend\u0151: nagyon hat\u00e1rozott hang\u00fa \u00e9s megk\u00e9rd\u0151jelezhetetlennek sz\u00e1nt kijelent\u00e9sek) sem hi\u00e1nyoznak, amelyek m\u00e1r j\u00f3val&nbsp; a \u201emensa et thoro\u201d-t\u00f3l val\u00f3 elv\u00e1l\u00e1s hivatalos kimond\u00e1sa el\u0151tt nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 teszik, kin\u00e9l marad a gyerek, az aut\u00f3, a dr\u00e1ga porcel\u00e1n \u00e9tk\u00e9szlet \u00e9s hasonl\u00f3k.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nekem a k\u00f6nyveim jutottak, maradtak. \u00c9s persze az exnejem \u00e1ltal egy\u00e9bk\u00e9nt is kidob\u00e1sra \u00edt\u00e9lt, ap\u00e1mt\u00f3l kapott feh\u00e9r szekr\u00e9nysor r\u00e1t\u00e9tekkel.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A v\u00e1l\u00e1somat k\u00f6vette ugyan n\u00e9h\u00e1ny meglepet\u00e9s \u00e9s \u00e1mul\u00e1s, de az t\u00e1volr\u00f3l sem fedte az \u00fagynevezett thamuzein \u2014 r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1s, felemel\u0151, kecses \u00e9s kiv\u00e1lts\u00e1gos volt\u00e1t. Az \u00e9les szem\u0171 \u00e9s gyakorlott olvas\u00f3 nyilv\u00e1n m\u00e1r sejti, hogy a lak\u00e1s sem maradt az eny\u00e9m, s miut\u00e1n alb\u00e9rletbe k\u00f6lt\u00f6ztem \u2014 \u00fagy sz\u00e9gyellem m\u00e9g le\u00edrni is ezt a sz\u00f6rny\u0171, giccses mondatot, de&nbsp; miut\u00e1n mindebben a sors keze a v\u00e9tkes, magamr\u00f3l minden felel\u0151ss\u00e9get elh\u00e1r\u00edtok, \u00e9s m\u00e9giscsak kimondom: munkan\u00e9lk\u00fcli is lettem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00cdgy ut\u00f3lag elmes\u00e9lve nem igaz\u00e1n domborodik ki a jelenet izgalmass\u00e1ga, \u00e9s a benne fesz\u00fcl\u0151 trag\u00e9dia, \u00e1m ott \u00e9s akkor ugyancsak megr\u00e1zott a felismer\u00e9s, amely egy\u00fattal ki is kezdte illetve pontos\u00edtotta abb\u00e9li meggy\u0151z\u0151d\u00e9semet, hogy az ember k\u00e9pes ak\u00e1r a j\u00e9g h\u00e1t\u00e1n meg\u00e9lni.&nbsp; A j\u00e9g h\u00e1t\u00e1n val\u00f3 meg\u00e9l\u00e9snek \u2014 mik\u00e9nt a Mont Blanc megm\u00e1sz\u00e1snak \u00e9s az D\u00e9li sark el\u00e9r\u00e9s\u00e9nek \u2014 is elemi el\u0151felt\u00e9tele, hogy az embernek legyen munk\u00e1ja. Vagy p\u00e9nze. Nekem meg a sors kif\u00fcrk\u00e9szhetetlens\u00e9ge j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l \u00e9pp egyikb\u0151l sem jutott. Mit mondjak, \u00fagy is \u00e9reztem magam, mint amikor az akasztott ember al\u00f3l kir\u00fagj\u00e1k a s\u00e1mlit&#8230; ha nem t\u00f6rik el azonnal a gerinced, van m\u00e9g p\u00e1r perced, amelyet k\u00ednosan kellemetlen rugdal\u00f3z\u00e1ssal kell elt\u00f6ltened.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nos, ennek a p\u00e1r percnek a meglehet\u0151sen hektikus \u00e9rzelmi be\u00e1ll\u00edtotts\u00e1g\u00e1val pr\u00f3b\u00e1ltam megold\u00e1st keresni. Miut\u00e1n a munkaszerz\u00e9sre ir\u00e1nyul\u00f3 minden sz\u00e1nd\u00e9kom cs\u0151d\u00f6t mondott (kinek kell egy \u00edr\u00f3?), a frissen szerzett alb\u00e9rletemet fel kellett mondanom, \u00e9s t\u00e9lire valami olcs\u00f3 sz\u00e1ll\u00e1s ut\u00e1n kellett n\u00e9znem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Els\u0151k\u00e9nt a panellak\u00e1sban lak\u00f3, j\u00f3l szitu\u00e1lt h\u00fagomhoz fordultam, hogy \u2014 \u0151sz l\u00e9v\u00e9n, a t\u00e9l k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n \u2014 engedjen be a sz\u00fcleink hal\u00e1la \u00f3ta \u00fcresen \u00e1ll\u00f3 volt csal\u00e1di h\u00e1zunkba, amelyben feln\u0151ttem, \u00e9s amelyet egy aj\u00e1nd\u00e9koz\u00e1si szerz\u0151d\u00e9s seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel oly \u00fcgyesen mag\u00e1ra \u00edratott miel\u0151tt any\u00e1nk meghalt. (Ap\u00e1nk akkor m\u00e1r nem \u00e9lt.)&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A sz\u00fcks\u00e9g hol \u00e9les\u00edti, hol tomp\u00edtja az \u00e9rz\u00e9keket \u00edgy tal\u00e1n ennek tudhat\u00f3 be, hogy nem \u00e9reztem r\u00e1 arra a rosszindulattal vegyes kedvetlens\u00e9gre, amelyet a k\u00e9r\u00e9sem v\u00e1ltott ki benne. A hossz\u00fa, sokatmond\u00f3 hallgat\u00e1st egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9snek v\u00e9ltem, \u00e9s csak k\u00e9s\u0151bb \u00e9rtettem meg, hogy szeg\u00e9ny l\u00e9lek min megy kereszt\u00fcl. H\u00e1t persze! Miut\u00e1n jogtalanul \u00edratta mag\u00e1ra a h\u00e1zat, most att\u00f3l f\u00e9l, ilyen csalafinta tr\u00fckkel akarok \u00e9rv\u00e9nyt szerezni jogos tulajdonomnak, s akkor nekem is h\u00e1zam lesz (m\u00e1rmint az ekk\u00e9pp \u201evisszafoglalt\u201d csal\u00e1di h\u00e1z), neki pedig nem lesz kett\u0151! Ez \u00edgy nyilv\u00e1n vesz\u00e9lyes matematika, ez\u00e9rt igyekeztem megnyugtatni, hogy csak \u00e1tmeneti id\u0151szakr\u00f3l lenne sz\u00f3, am\u00edg ugye, munk\u00e1t nem tal\u00e1lok, mert hiszen munka n\u00e9lk\u00fcl nincs es\u00e9lyem m\u00e1s alb\u00e9rletet szerezni. De l\u00e1ttam, hogy nem hisz nekem\u2026 nem hihetett, mert \u0151 ilyen lett.&nbsp; V\u00e9lem\u00e9nyem szerint az a gondolat rontotta meg, amely r\u00e1b\u00edrta, hogy a h\u00e1zat ellopja\u2026, s amely gondolat minden esti lefekv\u00e9s el\u0151tt igazolta \u00f6nmaga el\u0151tt ezt a sz\u00e9gyenletes tettet. \u00dagy \u00e9reztem, \u0151 nagyobb bajban van, mint \u00e9n\u2026, s ha tehettem volna, azonnal elmentem volna valahova m\u00e1shova. De egyr\u00e9szt nem volt hova, m\u00e1sr\u00e9szt pedig tudtam, hogy neki is v\u00e9gig kell j\u00e1rnia a saj\u00e1t \u00fatj\u00e1t\u2026 a rosszas\u00e1got is ki kell hordani. V\u00e9gig kell vinni, v\u00e9gig kell szenvedni, mindaddig, m\u00edg nem tudatosul benne legal\u00e1bb annyira, hogy v\u00e9g\u00fcl fel tudja m\u00e9rni tett\u00e9nek jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t\u2026 minden elfojt\u00e1s csak ront a dolgon\u2026 ahogy ez k\u00e9s\u0151bb egy betegs\u00e9g form\u00e1j\u00e1ban meg is mutatkozott n\u00e1la, de azt akkor persze, nem tudtam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Sajnos, tal\u00e1n k\u00e9s\u0151bb sem n\u0151tt fel od\u00e1ig, hogy meg\u00e9rtse: nem \u00e9n k\u00fcldtem r\u00e1 \u00e1tkot, nem \u00e9n akartam neki rosszat; saj\u00e1t bens\u0151j\u00e9b\u0151l k\u00f6sz\u00f6nt vissza mindaz, amit ott felhalmozott\u2026 csak rem\u00e9lni mertem, hogy egyszer majd meg\u00e9rti mindezt\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Nem tudtam rajta seg\u00edteni, hagytam, hogy \u0151 seg\u00edtsen rajtam. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nagy nehezen r\u00e1b\u00f3lintott\u2026 \u2014 M\u00e1rcius v\u00e9g\u00e9ig \u2014 jelentette ki visszavonhatatlanul \u00e9s felemelte jobb mutat\u00f3ujj\u00e1t. T\u00e9nyleg komolyan gondolta.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>T\u00e9lire teh\u00e1t megoldottnak l\u00e1tszott az elsz\u00e1ll\u00e1sol\u00e1som, igaz, meg kellett oldanom a f\u0171t\u00e9s k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t. De ez nem t\u0171nt lehetetlennek. Viszont a j\u00f3l \u00e9g\u0151 t\u0171zifa beszerz\u00e9si gondjai k\u00f6zben csendesen elt\u00e1volodtam a vil\u00e1gt\u00f3l. Elmaradtak a volt munkat\u00e1rsak, az ismer\u0151s\u00f6k, a telefonok, az \u00fczenetek, a k\u00e9r\u00e9sek. Nem is nagyon hi\u00e1nyoztak. A gyorsan v\u00e1ltoz\u00f3 vil\u00e1gban elvesz\u00edtettem az \u00e1ttekint\u00e9semet, ismer\u0151seim nagy r\u00e9sze belegabalyodott a politik\u00e1ba, vagy kem\u00e9ny balosok maradtak, vagy m\u00e9g kem\u00e9nyebb jobboldaliak, s sz\u00f3rt\u00e1k egym\u00e1s fej\u00e9re a szemetet\u2026 Olcs\u00f3, k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges \u00e1m t\u00f6rtet\u0151 emberek, f\u00e9lm\u0171velt pinc\u00e9rek, \u00e9s j\u00f3 id\u0151ben j\u00f3 helyen l\u00e9v\u0151 \u00fcgyv\u00e9dek \u00e9s v\u00e1llalkoz\u00f3k h\u00edzelegt\u00e9k, \u00fcgyeskedt\u00e9k be magukat magas, f\u0151leg p\u00e9nzzel j\u00e1r\u00f3 funkci\u00f3kba, \u00e1tlagos politikusok v\u00e1ltak elismert \u00edr\u00f3kk\u00e1 \u00e9s \u00e1tlagos \u00edr\u00f3k v\u00e1ltak ismert politikusokk\u00e1, s mindehhez el\u00e9g volt a felmer\u00fcl\u0151 bonyodalmat \u00fagy megoldani, hogy \u00edrt vagy mondott sz\u00f6vegeik kicseng\u00e9se der\u00e9k magyarhoz ill\u0151 legyen. S akadtak \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3k, akik obszc\u00e9n, lej\u00e1rat\u00f3 \u201eb\u00e1tor\u201d cikkekkel pr\u00f3b\u00e1ltak h\u00edrnevet szerezni maguknak\u2014 \u00e9s ez olykor siker\u00fclt is. (Nem csak a h\u00fagom ment \u00e1t \u201ev\u00e9gzetes\u201d v\u00e1ltoz\u00e1son. Freud Totem \u00e9s tabu-j\u00e1b\u00f3l azok az \u0151shord\u00e1b\u00f3l sz\u00e1rmaz\u00f3 \u201efi\u00fak\u201d jutottak eszembe, akik az alkalmas id\u0151 bek\u00f6vetkezt\u00e9vel meg\u00f6lt\u00e9k apjukat \u00e9s \u00fagy szabadultak meg \u2014 esetleges \u2014 lelkiismeret-furdal\u00e1sukt\u00f3l, hogy maguk lettek a lelkiismeret. Nos, az engem k\u00f6r\u00fclvev\u0151 t\u00e1rsadalmunkban \u00e9s annak v\u00e1ltoz\u00e1s\u00e1ban is valami effajta apagyilkoss\u00e1gos, \u201ev\u00e1lt\u00e1st\u201d tapasztaltam; az el\u0151rel\u00e1t\u00f3, t\u00f6rtet\u0151 ifj\u00fa balosok \u00f6lt\u00e9k meg \u201enevel\u0151, keltet\u0151 apjukat\u201d, \u00e1m az int\u00e9zm\u00e9nyek m\u0171k\u00f6dtet\u00e9s\u00e9ben, legal\u00e1bbis a korrupci\u00f3 tekintet\u00e9ben, k\u00e9ptelenek l\u00e9nyegi v\u00e1ltoz\u00e1st v\u00e9ghezvinni, \u00e9ppen mert keltet\u00e9s\u00fck beidegz\u0151d\u00e9se \u201einprintingje\u201d sem engedi, hogy m\u00e1sk\u00e9nt \u201em\u0171k\u00f6dtess\u00e9k\u201d a vil\u00e1got. A b\u00e1tor \u00e1m obszc\u00e9n szav\u00fa \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3k pedig csak a valamikori \u0151shorda poj\u00e1c\u00e1j\u00e1nak jelenkori lenyomatait jelentik sz\u00e1momra. )<\/p>\n\n\n\n<p>\u00daj helyzetemben tudom\u00e1sul kellett vennem, hogy egyetlen irodalmi t\u00e1rsas\u00e1gban l\u00e9v\u0151 tags\u00e1gom sem jelentett semmif\u00e9le t\u00e1maszt. L\u00e1ttam, hogy \u2014 p\u00e1r elismer\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 kiv\u00e9tellel \u2014 a r\u00e9gi s\u00e1rk\u00e1nyok hely\u00e9be csup\u00e1n csak \u00faj \u201egyakornok\u201d s\u00e1rk\u00e1nyok l\u00e9ptek, s \u00edgy komolyabb min\u0151s\u00e9gi v\u00e1ltoz\u00e1st nem is v\u00e1rtam el t\u0151l\u00fck. A keltet\u0151g\u00e9p melege m\u00e9g mindig hat; id\u0151re van sz\u00fcks\u00e9g az igazi v\u00e1ltoz\u00e1sokhoz. (Mikor egy t\u00e1volban lak\u00f3, kedves k\u00f6lt\u0151n\u0151 bar\u00e1tn\u0151m \u2014 sz\u00e1momra ismeretlen okok miatt \u2014 \u00f6ngyilkos lett, ki is l\u00e9ptem mindenb\u0151l.)&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Mindez alaposan megm\u00e9rgezte a lelkemet, s\u0151t mi t\u00f6bb, tet\u00e9zve a dolgot, irodalmi amb\u00edci\u00f3mra is kellemetlen\u00fcl hatott egy sz\u00e1momra \u00e9rtelmezhetetlen k\u00f6zj\u00e1t\u00e9k, amikor harminc\u00e9ves bar\u00e1ts\u00e1gom l\u00e1tszott megsz\u0171nni egy \u00edr\u00e1som miatt.&nbsp; Az eml\u00edtett bar\u00e1t \u2014 akinek a v\u00e9lem\u00e9nye legyen az j\u00f3 vagy rossz, sokat jelentett nekem, m\u00e1r csak az\u00e9rt is, mert egyetlen ember volt, akit megtiszteltem a bizalmammal \u2014, sz\u00f3val, ez a bar\u00e1t sz\u00f3ra sem m\u00e9ltatta elk\u00fcld\u00f6tt \u00edr\u00e1somat. Nem tudom mi\u00e9rt, egyszer\u0171en megs\u00e9rt\u0151d\u00f6tt \u00e9s passz. De nem ez f\u00e1jt a legjobban: \u00fagy \u00e9reztem eddigi szabads\u00e1gszeretete \u00e9s az irodalom nyitotts\u00e1ga k\u00f6r\u00e9 emelt falat; nem az \u00e9n elszigetelts\u00e9gem lett a t\u00e9t, hanem saj\u00e1t ny\u00edlts\u00e1ga, p\u00e1rbesz\u00e9dre val\u00f3 hajland\u00f3s\u00e1ga (amibe m\u00e9g a bar\u00e1ti dorg\u00e1l\u00e1s is belef\u00e9rt volna), s valahol az embers\u00e9ge\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Miut\u00e1n a r\u00e9gi szerkeszt\u0151k hol az eml\u00edtett t\u00e1rsadalmi cser\u00e9k, hol ki\u00f6reged\u00e9s\u00fck miatt lassan-lassan kivonultak az \u00e9letemb\u0151l, vagy \u00e9n vonultam ki az \u00f6v\u00e9kb\u0151l (?) megsz\u0171nt minden kapocs, amely a kiad\u00f3k vil\u00e1g\u00e1hoz k\u00f6t\u00f6tt volna.&nbsp; Maradt a visszat\u00e9r\u00e9s a fi\u00f3khoz. Mert mindig akad \u2014 vagy kell, hogy legyen? \u2014valaki, aki a fi\u00f3knak \u00edr. Mit mondjak, n\u00e9h\u00e1ny szerkeszt\u0151 \u00e9s olvas\u00f3 hat\u00e1rozottan jobban j\u00e1r \u00edgy\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Mindent \u00f6sszevetve, a bizonytalan \u00e9lethelyzetem \u00e9s legf\u0151k\u00e9pp a \u201ebar\u00e1tom\u201d reakci\u00f3ja miatt k\u00f6zelebb \u00e1lltam ahhoz, hogy a k\u00f6zeli j\u00f6v\u0151ben egy\u00e1ltal\u00e1n ne \u00edrjak.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>(A kiv\u00e1l\u00f3 megfigyel\u0151k\u00e9pess\u00e9g\u0171 olvas\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra hozz\u00e1teszem: igen, igen, val\u00f3ban nehezen \u00e9rtelmezhet\u0151 r\u00e9szre akadt a fentebbi sorokban, mert ugye ebb\u0151l azt\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp nem lehet tudni, \u00edr-e a szerz\u0151, esetleg a fi\u00f3knak \u00edr vagy egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00edr? Rem\u00e9nyem szerint ez a sz\u00e1momra is nehezen \u00e9rtelmezhet\u0151 helyzet a k\u00e9s\u0151bbikben tiszt\u00e1z\u00f3dik.)<\/p>\n\n\n\n<p>Az elk\u00f6vetkez\u0151 napok, hetek, mindennapjait egyfajta belenyugv\u00e1ssal \u00e9s distanci\u00e1val n\u00e9ztem. Szimbolikusnak, ugyanakkor t\u00e1volinak \u00e9s nehezen \u00e9rtelmezhet\u0151nek t\u0171nt minden, amit csin\u00e1ltam. Az \u00edr\u00e1sr\u00f3l val\u00f3 k\u00e9nyszerlemond\u00e1s miatt \u00e9rtelmetlennek t\u0171nt minden. Ahogy minden \u00e1ldott reggel kiszedtem a hamut a sparhertb\u0151l \u00e9s gyorsan t\u00fczet raktam, hogy a kih\u0171lt konyh\u00e1t bemeleg\u00edtsem (\u00e9sszer\u0171 okokb\u00f3l tart\u00f3zkod\u00e1si helyemet \u00e9s tev\u00e9kenys\u00e9gemet a konyh\u00e1ra korl\u00e1toztam, teh\u00e1t ott aludtam, ettem \u00e9s \u00e9ltem), majd ellap\u00e1toltam a havat (m\u00e1r ha esett annyi) eg\u00e9szen a kiskapuig. Mindezt mi\u00e9rt? Magamban h\u00e1l\u00e1t adtam a gondvisel\u00e9snek, hogy van hol laknom \u00e9s melegednem, \u00e9s igyekezetem megakad\u00e1lyozni az irodalmi tev\u00e9kenys\u00e9gem feletti hi\u00e1baval\u00f3s\u00e1g \u00e9rzet\u00e9nek lass\u00fa, m\u00e9telyez\u0151 kialakul\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>Mindezt annak ellen\u00e9re, hogy nem l\u00e1ttam az \u00fat v\u00e9g\u00e9t, s\u0151t mi t\u00f6bb, semmif\u00e9le elk\u00e9pzel\u00e9sem sem volt arr\u00f3l, mi v\u00e1r r\u00e1m.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Id\u0151nk\u00e9nt siker\u00fclt t\u0171zif\u00e1t szereznem, amely tev\u00e9kenys\u00e9g konkretiz\u00e1l\u00e1s\u00e1t \u2014 b\u00fcntet\u0151jogban j\u00e1rtas olvas\u00f3k ir\u00e1nti tiszteletb\u0151l \u2014 \u00edgy ut\u00f3lag tapintatosan mell\u0151z\u00f6m. Ilyenkor \u00e1tj\u00f6tt Endre, a szomsz\u00e9d, aki szint\u00e9n munkan\u00e9lk\u00fclik\u00e9nt teng\u0151d\u00f6tt a csal\u00e1dj\u00e1val, de \u0151 legal\u00e1bb \u00e9rtett mindenf\u00e9le mesters\u00e9ghez, \u00edgy alkalmi munk\u00e1kb\u00f3l el\u0151 tudta teremteni a kosztra val\u00f3t. Mik\u00f6zben f\u0171r\u00e9szelt\u00fck \u00e9s felhasogattuk a f\u00e1t, valahogyan mind\u00e9g kiker\u00fclt egy kis it\u00f3ka \u2014 \u00e1ltal\u00e1ban a m\u00e1sik szomsz\u00e9dt\u00f3l, aki viszont p\u00e1linkaf\u0151z\u00e9ssel keresett egy kis mell\u00e9kest \u2014, \u00e9s j\u00f3l elsz\u00f3rakoztunk. Az az igazs\u00e1g, hogy a hideg meg a mozg\u00e1s miatt m\u00e9g csak be sem r\u00fagtunk igaz\u00e1n.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Est\u00e9nk\u00e9nt azt\u00e1n a s\u00f6t\u00e9t konyh\u00e1ban egy sp\u00e1rg\u00e1val \u00f6sszek\u00f6t\u00f6tt k\u00f6nyvcsomagon gubbasztva a sparhert nehezen csuk\u00f3d\u00f3 ajtaj\u00e1nak r\u00e9s\u00e9n kereszt\u00fcl a t\u00fczet b\u00e1multam. (Az \u00e9n el\u0151fordul\u00e1si vil\u00e1gomban nagyon kev\u00e9s sparhertr\u0151l van tudom\u00e1som, amelyeknek az ajtaja el\u0151\u00edr\u00e1sszer\u0171en z\u00e1r\u2026ez az\u00e9rt \u00e9rdekes.)&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-8cf370e7 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p>Vagy verseket olvastam. Ilyen sorokat p\u00e9ld\u00e1ul:<\/p>\n\n\n\n<p>\u00fagy n\u00e9zem elsz\u00e1nt nyugalommal,<\/p>\n\n\n\n<p>az \u00e9letet,<\/p>\n\n\n\n<p>mint rem\u00e9nytelen leprat\u00e1bort<\/p>\n\n\n\n<p>vagy harcteret.<\/p>\n\n\n\n<p>Ism\u00e9t beleszerettem a gyertyal\u00e1ngba.&nbsp;<\/p>\n<\/div>\n\n\n\n<p>M\u00e1rciusban azonban m\u00e1r nem volt sem id\u0151m sem kedvem a versolvas\u00e1sra \u00e9s id\u00e9zetekre; nagyon kellett t\u00f6rn\u00f6m a fejem, mik\u00e9nt tov\u00e1bb, ugyanis a h\u00fagom m\u00e1r naponta k\u00e9rdezte mikor szabadulhat meg t\u0151lem, mert el akarja adni a h\u00e1zat, \u00e9s am\u00edg itt lakom, k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyes.<\/p>\n\n\n\n<p>Ritk\u00e1n j\u00e1rtam le a v\u00e1rosba, kiss\u00e9 m\u00e1r idegennek \u00e9reztem magam benne. N\u00e9ha azonban a sz\u00fcks\u00e9g r\u00e1vitt, hogy lemenjek; hol a balt\u00e1m nyele t\u00f6rt bele egy-egy g\u00f6rcs\u00f6s far\u00f6nkbe, hol \u00faj f\u0171r\u00e9szplattra volt sz\u00fcks\u00e9gem, hol meg ugye ennival\u00f3t kellett vennem a seg\u00e9lyemb\u0151l. Egyszer a F\u0151 utc\u00e1n \u2014 amit hivatalosan sokf\u00e9lek\u00e9pp neveztek m\u00e1r, de mi helyiek mindig csak F\u0151 utc\u00e1nak h\u00edvtuk \u2014, egy ismer\u0151s\u00f6met pillantottam meg, akit\u0151l sz\u00edvess\u00e9get szerettem volna k\u00e9rni. Egy asztalosm\u0171helyben dolgozott \u00e9s nekem \u00e9ppen v\u00e9kony l\u00e9cekre volt sz\u00fcks\u00e9gem. Az illet\u0151 egy id\u0151s, er\u0151sen \u0151sz\u00fcl\u0151, alacsony, kiss\u00e9 hajlott h\u00e1t\u00fa f\u00e9rfival besz\u00e9lgetett, akit szint\u00e9n ismerni v\u00e9ltem, de nem k\u00f6zelr\u0151l, \u00e9ppen hogy csak k\u00f6sz\u00f6n\u0151viszonyban voltunk. Tisztes t\u00e1vols\u00e1gban tapintatosan v\u00e1rakoztam, id\u0151t k\u00edv\u00e1nva adva nekik arra, hogy befejezz\u00e9k a besz\u00e9lget\u00e9st, de amint \u00e9szrevettek, sz\u00edv\u00e9lyesen k\u00f6zelebb h\u00edvtak. T\u00e1rsalg\u00e1sunk k\u00f6zben sz\u00f3ba ker\u00fclt a helyzetem, s ez a bizonyos kis \u00f6regember, Misu, azonnal lelkesen \u00edg\u00e9rgetni kezdett. Felaj\u00e1nlotta, hogy az udvar\u00e1n \u00e9s a pinc\u00e9j\u00e9ben l\u00e9v\u0151 f\u00e1t elvihetem, felhaszn\u00e1lhatom f\u0171t\u00e9sre, s\u0151t mi t\u00f6bb, ha kell, a hosszabb deszk\u00e1kat a saj\u00e1t kis k\u00f6rf\u0171r\u00e9sz\u00e9vel fel is v\u00e1gja apr\u00f3bb darabokra. Nagyon meg\u00f6r\u00fcltem a felaj\u00e1nl\u00e1snak, \u00e9s h\u00e1t mit tehettem, elfogadtam. A sz\u00e1raz fa ide\u00e1lis gy\u00fajt\u00f3snak.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ekkor ismertem meg k\u00f6zelebbr\u0151l Misu b\u00e1t, vagy Misi b\u00e1csit. Ki hogy h\u00edvta. Nekem hol Misu, hol Misu b\u00e1 maradt.<\/p>\n\n\n\n<p>K\u00e9s\u0151bb, mikor lementem hozz\u00e1 a v\u00e1ros m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9re, a kis \u00f6reg \u2014 majd kilencven\u00e9ves volt m\u00e1r \u2014 saj\u00e1t maga v\u00e1gta fel a pinc\u00e9ben \u00e9vek \u00f3ta tartogatott csontsz\u00e1raz deszk\u00e1kat, mondv\u00e1n neki m\u00e1r nincs sz\u00fcks\u00e9ge r\u00e1juk. Csak az unok\u00e1j\u00e1nak \u00e9l, aki viszont k\u00fclf\u00f6ldre ment dolgozni. A besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6zben, miut\u00e1n megtudta, milyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9lek, \u00e9s hogy nemsok\u00e1ra ki kell k\u00f6lt\u00f6zn\u00f6m a csal\u00e1di h\u00e1zb\u00f3l, felaj\u00e1nlotta, hogy k\u00f6lt\u00f6zzek hozz\u00e1. Mindezt ott a pinc\u00e9ben besz\u00e9lt\u00fck meg, j\u00f3 f\u0171r\u00e9szporosan, egy nyolcvan wattos \u00e9g\u0151 alatt, mik\u00f6zben eg\u00e9sz id\u0151 alatt att\u00f3l f\u00e9ltem, hogy az \u00f6reg megv\u00e1gja mag\u00e1t a k\u00f6rf\u0171r\u00e9sszel. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Sz\u00f3val, \u00edgy ker\u00fcltem Misuhoz.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A m\u00e1rcius v\u00e9gi kik\u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9sem, vagyis a r\u00e9gi csal\u00e1di h\u00e1zunkb\u00f3l val\u00f3 \u201ekitakarod\u00e1som\u201d nem tartott sok\u00e1ig; a h\u00fagom tett r\u00f3la, hogy minden holmim vill\u00e1mgyorsan kinn legyen a h\u00e1zb\u00f3l. Seg\u00edt\u0151k\u00e9szen hordta a m\u0171anyagzs\u00e1kokba pr\u00e9selt ruh\u00e1imat \u00e9s becsomagolt k\u00f6nyveimet a nagykapuhoz, \u00e9s v\u00e9gre fell\u00e9legezhetett. A h\u00e1z most m\u00e1r az \u00f6v\u00e9, csak az \u00f6v\u00e9! (H\u00e1t persze, hogy nem akarta eladni; az arra val\u00f3 hivatkoz\u00e1s csak arra szolg\u00e1lt, hogy engem \u00f6szt\u00f6k\u00e9ljen a mihamarabbi kik\u00f6lt\u00f6z\u00e9sre.) \u00c9n pedig vigyem a bety\u00e1rb\u00fatort, ahogy tudom. El is vittem. Misu ugyan m\u00e1r alkalmatlan az ilyesmire, de Endre, aki el-elj\u00f6tt a fav\u00e1g\u00e1sban seg\u00edteni, most is seg\u00edtett. Az \u00f6reg h\u00e1z\u00e1ba val\u00f3 bevackol\u00e1s ut\u00e1n h\u00e1rmasban sz\u00e9p lassan elkortyolgattunk egy \u00fcveg p\u00e1link\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Misu, a v\u00e1ros d\u00e9li, egy csendes utc\u00e1j\u00e1ban fekv\u0151 kis csal\u00e1di h\u00e1z\u00e1ban \u2014 amelyet takaros kert \u00f6vezett, s\u0151t az udvaron \u00e9p\u00edtett gar\u00e1zsban egy \u0151sr\u00e9gi \u201eVW-bog\u00e1r\u201d \u00e1rv\u00e1lkodott \u2014, egy szob\u00e1t tudott a rendelkez\u00e9semre adni. A h\u00e1z k\u00f6zponti f\u0171t\u00e9ssel rendelkezett \u00e9s v\u00e9gre reggelente melegben kelhettem fel. Ezt hamar meg tudtam szokni.<\/p>\n\n\n\n<p>Misu rendes volt. Nem k\u00e9rt lakb\u00e9rt, ingyen haszn\u00e1lhattam a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1t \u00e9s f\u0151zhettem, ha volt mib\u0151l. Am\u00edg munk\u00e1t tal\u00e1lok. Sz\u00fcl\u0151v\u00e1rosomban m\u00e1r tal\u00e1n csak az \u00f6regek k\u00e9pesek ilyen tettre. \u00c9s k\u00f6z\u00fcl\u00fck sem mindenki\u2026&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Persze igyekeztem hasznoss\u00e1 tenni magam. A bore out szindr\u00f3ma (az unalom miatti f\u00e1sults\u00e1g) nem fenyegetett. M\u00e1r benne voltunk a tavaszban \u00edgy neki\u00e1lltam a t\u00f6bb\u00e1ras kertnek. Megmetszettem a gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1kat \u00e9s a sz\u0151l\u0151t, valamint kis motoros kap\u00e1val rendszeresen fellaz\u00edtottam a f\u00f6ldet. Misu el\u00e1rulta, hogy az unok\u00e1j\u00e1ra akarja hagyni a h\u00e1zat \u00e9s el\u0151tte szeretn\u00e9 rendbe tenni, hogy majd ha az unoka hazaj\u00f6n, csak a k\u00e9szbe kelljen be\u00fclnie. Nem tudtam, mib\u0151l gondolja, hogy az unoka hazaj\u00f6n k\u00fclf\u00f6ldr\u0151l, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, ha j\u00f3l keres, de nem akartam ki\u00e1br\u00e1nd\u00edtani. Pedig az unoka bizony hazaj\u00f6tt, holott Misu nem is v\u00e1rta.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Egy reggel kipillantva az ablakon azt l\u00e1ttam, hogy valaki \u00e9pp m\u00e1szik \u00e1t a bej\u00e1rati kapun. Mivel az \u00f6reg eddig egyed\u00fcl lakott, a kaput \u00e1lland\u00f3an kulcsra z\u00e1rta, s ezen az odak\u00f6lt\u00f6z\u00e9sem ut\u00e1n sem v\u00e1ltoztattunk. Mire kimentem a konyh\u00e1ba, az illet\u0151 m\u00e1r Misuval besz\u00e9lgetett. Mint kider\u00fclt, az unoka az\u00e9rt j\u00f6tt haza (nagyon dr\u00e1ga rep\u00fcl\u0151jeggyel), hogy tiszt\u00e1zza a nagyapj\u00e1val: a h\u00e1zat csak r\u00e1 \u00edrathatja \u00e9s att\u00f3l tart, \u00e9n csak az\u00e9rt k\u00f6lt\u00f6ztem ide, hogy elorozzam el\u0151le a h\u00e1zat. Nem tudom, kit\u0151l \u00e9s mik\u00e9pp tudta meg (Cipruson!), hogy bek\u00f6lt\u00f6ztem a nagyapj\u00e1hoz, \u00e9s igyekeztem elmagyar\u00e1zni neki a helyzetet, pontosabban az \u00e9n helyzetemet, de nem nyugodott, m\u00edg Misu egy \u00fcgyv\u00e9det nem h\u00edvatott \u00e9s a szemem el\u0151tt annak rendje \u00e9s m\u00f3dja szerint r\u00e1 nem test\u00e1lta a h\u00e1zat. L\u00e1m, l\u00e1m, gondoltam, nem haltak ki Kleomen\u00e9sz ut\u00f3dai. Igaz, most m\u00e1r nem kell kiirtania az ephoroszokat, hogy \u00edgy teremtsen mag\u00e1nak cselekv\u00e9si szabads\u00e1got. Vagy ink\u00e1bb h\u00e1zat.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ezut\u00e1n m\u00e1r bar\u00e1ts\u00e1gosabb lett \u00e9s megittunk egy p\u00e1r poh\u00e1r p\u00e1link\u00e1t is. M\u00e1snap m\u00e1r vissza is utazott Ciprusra. Soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1ttam, k\u00e9s\u0151bb, m\u00e9g Misu temet\u00e9s\u00e9re sem j\u00f6tt el. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nem volt ideje. A h\u00e1zat meg gyorsan eladatta. Meg\u00e9rtettem; nyilv\u00e1n Cipruson is kell a p\u00e9nz.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Tov\u00e1bb dolgoztunk a kertben. Ami azt jelentette, hogy Misu \u00e1lland\u00f3an ott volt mellettem, no, nem az\u00e9rt, hogy ellen\u0151rizzen, hanem egyszer\u0171en \u00edgy \u00e9rezte mag\u00e1t boldognak \u00e9s hasznosnak. Egy\u00fctt \u00e9rzett \u00e9s egy\u00fctt \u00e9lt velem. Ha lehajl\u00f3 \u00e1gak akadtak az utamba mik\u00f6zben mindk\u00e9t kezemmel a kis motoros kap\u00e1t tartottam, \u0151 el\u0151z\u00e9kenyen f\u00e9lreh\u00fazta azokat. \u00c9s k\u00f6zben v\u00e9gig ott totyogott mellettem. L\u00e1ttam, nem tudja feldolgozni a k\u00f6zelg\u0151 l\u00e1togat\u00e1st, a hal\u00e1l\u00e9t. Nem mintha f\u00e9lt volna, de hat\u00e1rozottan szorongott. Minden eladhat\u00f3t p\u00e9nzz\u00e9 akart tenni, hogy az unok\u00e1nak majd legyen, mert ugye szeg\u00e9ny sanyarog ott k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n.&nbsp; Kihordatta velem a h\u00e1zb\u00f3l, pinc\u00e9b\u0151l \u00e9s a pajt\u00e1b\u00f3l az \u00f6sszes f\u00e9m holmit, alum\u00ednium ed\u00e9nyeket, r\u00e9zmozsarat, mindent, amit el lehet k\u00e9pzelni \u00e9s beadtuk a gy\u0171jt\u0151be. Az \u00e9rte kapott p\u00e9nzb\u0151l m\u00e9g nekem is adott. Miut\u00e1n a k\u00e9m\u00e9nyt is ferd\u00e9nek tal\u00e1lta, Endr\u00e9vel k\u00f6z\u00f6sen azt is leszedt\u00fck \u00e9s \u00fajraraktuk, legyen m\u00e1r egyenes k\u00e9m\u00e9nye az unok\u00e1nak!&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Est\u00e9nk\u00e9nt, egyed\u00fcl maradva a szob\u00e1mban, eleinte nagyon b\u00e1ntott, hogy nem \u00edrok semmit. Megszoktam az \u00e1lland\u00f3 olvas\u00e1st, a keres\u00e9st, a kutakod\u00e1st, jegyzetek k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9t, ami val\u00f3j\u00e1ban az \u00edr\u00e1sra val\u00f3 felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9st jelentette sz\u00e1momra. K\u00f6nyveimben mindig k\u00e9rd\u00e9sekre kerestem a v\u00e1laszt \u00e9s ugye, t\u00e1rsak n\u00e9lk\u00fcl ugyanezekben a k\u00f6nyvekben k\u00e9nyszer\u00fcltem az ellen\u00e9rvek keres\u00e9s\u00e9re is, lelkiismeretesen igyekezve \u00fctk\u00f6ztetni a n\u00e9zeteket. Mindezekben f\u0151k\u00e9nt a titokzatosat, a megmagyar\u00e1zhatatlan kerestem, mert visszafoghatatlanul vonzanak ezek a dolgok. H\u00f3napokig abban a tudatban \u00e9ltem, hogy az a megismerhetetlen vil\u00e1g, amelyre a k\u00f6nyveimben leltem, a titokzatoss\u00e1ga r\u00e9v\u00e9n olyan lehet\u0151s\u00e9geket rejt, amelyben valami \u00faj \u00e9s megnyugtat\u00f3 is lehet\u2026 j\u00f3l \u00e9rtettem a fizikusok elk\u00e9ped\u00e9s\u00e9t, amellyel az atomok vil\u00e1g\u00e1ra n\u00e9ztek, amely vil\u00e1gban a dolgok egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00fagy m\u0171k\u00f6dnek, mint a \u201enagyban\u201d, de minden egyes \u00fajabb, titokzatos \u00e9s megmagyar\u00e1zhatatlan felfedez\u00e9s csak n\u00f6velte \u00f6r\u00f6m\u00f6met. H\u00e1t hogyisne! Mikor az elektron az atommag k\u00f6r\u00f6tti kering\u00e9se alatt, k\u00e9pes \u00e1tugrani az egyik p\u00e1ly\u00e1j\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra, \u00fagy, hogy k\u00f6zben \u2014 legal\u00e1bbis a fizikusok szerint \u2014 nincs sehol! H\u00e1t ez valami fantasztikus! Vagy \u2014 hogy folytassam a titokfolytonoss\u00e1got \u2014 egyes atomm\u00e9ret alatti r\u00e9szecske-p\u00e1rok tagjai \u201etudj\u00e1k\u201d, hogy a p\u00e1rjukkal mi t\u00f6rt\u00e9nik, m\u00e9g akkor is, ha elt\u00e1vol\u00edtj\u00e1k \u0151ket egym\u00e1st\u00f3l?! Isteni zene volt lelkemnek azt olvasni, hogy a r\u00e9szecsk\u00e9k eme tulajdons\u00e1g\u00e1t m\u00e9g senki sem tudta megmagyar\u00e1zni. Persze csak addig, m\u00edg r\u00e1 nem akadtam egy cikkre, amelyben k\u00edm\u00e9letlen, hideg alaposs\u00e1ggal el nem magyar\u00e1zt\u00e1k nekem, hogy bizony a jelens\u00e9g oka nem ama bizonyos t\u00e1volhat\u00e1s, mint eredetileg (egy m\u00e1sik cikk alapj\u00e1n) szerettem volna, hanem valami m\u00e1s. \u00c9s ennek a valaminek semmi k\u00f6ze a f\u00e9nysebess\u00e9ghez. A k\u00e9t eml\u00edtett r\u00e9szecske ugyanis nem ezen az elven \u201em\u0171k\u00f6dik egy\u00fctt\u201d. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p><strong>Csal\u00f3d\u00e1s<\/strong> \u201e\u2014 Egyetlen gondolat erej\u00e9ig tal\u00e1n \u00e9rdemes kit\u00e9rni a kvantumelm\u00e9letb\u0151l ismert t\u00e1volhat\u00e1s probl\u00e9m\u00e1j\u00e1ra, az EPR-p\u00e1rokra, amelyekr\u0151l csak hosszas vita- \u00e9s k\u00eds\u00e9rletsorozat ut\u00e1n siker\u00fclt bizony\u00edtani, hogy m\u00e9gsem k\u00e9pesek f\u00e9nysebess\u00e9get meghalad\u00f3 inform\u00e1ci\u00f3cser\u00e9re. A seg\u00edts\u00e9g\u00fckkel megval\u00f3s\u00edtott teleport\u00e1ci\u00f3, amely kvantum\u00e1llapotok \u00e1tvitel\u00e9t jelenti, sem s\u00e9rti az eml\u00edtett hat\u00e1r\u00e9rt\u00e9ket\u201d&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>(M\u00e1rmint a f\u00e9nysebess\u00e9g\u00e9t \u2014teszem hozz\u00e1 \u00e9n.)<\/p>\n\n\n\n<p>A legfontosabb megv\u00e1laszolatlan k\u00e9rd\u00e9sem ugyanis \u2014 mindm\u00e1ig \u2014 az, hogy ha volt is az a Nagy Bumm, amikor ugye a m\u00e1sodperc icike-picike t\u00f6rtr\u00e9sze alatt hatalmas t\u00e1vols\u00e1gra rep\u00fcltek a sz\u00fcletend\u0151 kozmosz darabjai, akkor vajon a f\u00e9nysebess\u00e9g h\u00e1nyszoros\u00e1val tett\u00e9k ezt? \u00c9s ez milyen hat\u00e1ssal volt az atomokra? Hiszen mindenki azt mondja, a f\u00e9nysebess\u00e9gn\u00e9l gyorsabban nem haladhat semmi. Ebben az esetben viszont&#8230;&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Erre sajnos, eddig nem tal\u00e1ltam \u2014 \u00e1ltalam \u2014 elfogadhat\u00f3 \u00e9s kimer\u00edt\u0151 v\u00e1laszt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>(Varratmentes illeszt\u00e9s k\u00f6vetkezik.)<\/p>\n\n\n\n<p>Mindenesete \u00e9letem nagy aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1nak tekintettem a felismer\u00e9st, hogy az emberis\u00e9g jelenlegi legjobb ment\u0151\u00f6tlete az, hogy a val\u00f3s\u00e1gunk felett, azon k\u00edv\u00fcl \u00e9s t\u00fal van egy m\u00e1sik vil\u00e1g, s voltak\u00e9ppen ez az \u00f6r\u00f6k, ez a hiteles, ez az \u0151sforr\u00e1sa mindennek (illeszt\u00e9s v\u00e9ge); \u00e9s b\u00e1r az \u00e9n agyi kapacit\u00e1som sz\u00e1m\u00e1ra itt m\u00e1r a szingularit\u00e1s, teh\u00e1t az ember sz\u00e1m\u00e1ra megismerhetetlen ter\u00fcletre t\u00e9vedtem, nekem el\u00e9g, hogy sejtem a l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>De tudtam: mindez csak p\u00f3tcselekv\u00e9s. Mindaz, amivel foglalkozom, csak gyenge ragtapasz arra a m\u00e9ly v\u00e1g\u00e1sra, amit az \u00e9let \u00e9s a \u201ebar\u00e1tom\u201d r\u00e9szv\u00e9tlens\u00e9ge okozott a lelkemben. B\u00e1rmennyit t\u00f6r\u0151d\u00f6m m\u00e1ssal, b\u00e1rmennyit tanulok, mindez csak ideiglenesen nyugtat meg, hossz\u00fa t\u00e1von kiel\u00e9g\u00edtetlen marad az a m\u00e9g tizen\u00e9ves koromt\u00f3l bennem gy\u00f6kerez\u0151 v\u00e1gyakoz\u00e1s, amely v\u00e1ltozatlanul azt sugallja: neked \u00edrnod kell.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Sz\u00fcks\u00e9gem van az \u00edr\u00e1sra, mint egy olyan v\u00e9d\u0151 mechanizmusra, amely a bennem lappang\u00f3 keservet \u00e9s el\u0151-el\u0151t\u00f6r\u0151 depresszi\u00f3t k\u00e9pes valami j\u00f3v\u00e1, legal\u00e1bbis pozit\u00edvv\u00e1 alak\u00edtani.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c1ll\u00edt\u00f3lag van ilyen\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Sz\u00f3val, ilyesmikkel f\u00e1rasztottam az agyamat, mikor egy nap \u00e9szrevettem, hogy a gar\u00e1zsban elhelyezett k\u00f6nyveimet \u2014mindegyik nem f\u00e9rt el abban a kis szob\u00e1ban, amelybe Misu bekv\u00e1rt\u00e9lyozott \u2014 kikezdt\u00e9k az egerek. De nem \u00e1m \u00fagy, hogy egyet-egyet. Nem. Az egerek szisztematikus puszt\u00edt\u00e1st v\u00e9geztek, a felrakott k\u00f6nyvek nagy r\u00e9sz\u00e9t megr\u00e1gt\u00e1k. Mintha csak bele akartak volna k\u00f3stolni mindegyikbe. A d\u00f6g\u00f6k, ahelyett, hogy kiv\u00e1lasztott\u00e1k \u00e9s megel\u00e9gedtek volna, mondjuk, a legals\u00f3 lexikonnal \u2014 minden k\u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9semn\u00e9l ezek a vastag k\u00f6nyvek ker\u00fclnek alulra, persze csak az antikv\u00e1riumban vett darabok, a t\u00f6bbi a szob\u00e1ban marad \u2014, addig-addig m\u00e1sztak, m\u00edg az egym\u00e1sra rakott \u00e9s \u00f6sszek\u00f6t\u00f6z\u00f6tt k\u00f6nyvek mindegyik\u00e9nek a gerinc\u00e9t vagy bor\u00edt\u00f3j\u00e1t megszents\u00e9gtelen\u00edtett\u00e9k. Nagyon elkeseredtem. B\u00e1ntott \u00e9s igazs\u00e1gtalannak tal\u00e1ltam ezt a hihetetlen \u201etudatoss\u00e1ggal\u201d v\u00e9gzett rombol\u00e1st.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ugyanakkor nem igaz\u00e1n \u00e9rtettem a viselked\u00e9s\u00fcket. Nyilv\u00e1n az eg\u00e9rt\u00e1rsadalomban is l\u00e9teznek vez\u00e9relvek, vel\u00fck sz\u00fcletett viselked\u00e9si m\u00f3dok, amelyekkel szemben szeg\u00e9ny eg\u00e9r-egyedek tehetetlenek. De az eg\u00e9rkult\u00fara elv\u00e9gre nem sz\u00f3lhat arr\u00f3l, hogy ha egy eg\u00e9r \u00e9hes, akkor ne \u00e1lljon meg egy k\u00f6nyvn\u00e9l, hanem r\u00e1gjon bele min\u00e9l t\u00f6bb k\u00f6nyvbe. Nem, nem, ezt nem tudom elfogadni, itt valami m\u00e1snak kellett \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclnie.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nem maradtam t\u00e9tlen. \u00d3 igen, bossz\u00fat fogadtam \u00e9s engedtem \u0151si vad\u00e1sz\u00f6szt\u00f6n\u00f6mnek; mindent megtettem, hogy eg\u00e9r elvt\u00e1rsakat \u2014 akkor, a k\u00e1r alapj\u00e1n m\u00e9g azt hittem t\u00f6bb\u00fckr\u0151l van sz\u00f3 \u2014 elkapjam. Eg\u00e9rfog\u00f3k \u00e9s kartonlapon ragaszt\u00f3ba m\u00e1rtott szalonna volt megtal\u00e1lhat\u00f3 az arzen\u00e1lomban, amelyeket a gar\u00e1zs eg\u00e9sz ter\u00fclet\u00e9n elhelyeztem, \u00e9s m\u00e1snapra el is kaptam a kis \u00f6rd\u00f6g\u00f6t. Igen, egyet. Apr\u00f3 fekete gombszem\u00e9vel bamb\u00e1n b\u00e1mult r\u00e1m, teste csatakos lett a ragaszt\u00f3t\u00f3l, r\u00f3zsasz\u00ednen f\u00e9nyl\u0151 has\u00e1r\u00f3l m\u00e1r lekopott a sz\u0151r, ahogy a ragaszt\u00f3b\u00f3l pr\u00f3b\u00e1lt kics\u00faszni, a szalonn\u00e1hoz hozz\u00e1 sem \u00e9rkezett ny\u00falni.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Egyed\u00fcl tetted? \u2014 k\u00e9rdeztem hitetlenkedve. Nehezen tudtam elhinni, hogy csak egyetlen egy eg\u00e9rrel van dolgom. Elk\u00e9pedve szeml\u00e9ltem a puszt\u00edt\u00e1st. Mi lett volna, ha t\u00f6bben vannak?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>M\u00e9g mindig nagyon d\u00fch\u00f6s voltam. Le\u00fcltem a nyitott gar\u00e1zsajt\u00f3ban a kimondottan az ajt\u00f3t megt\u00e1masztani hivatott fat\u00f6nkre, \u00e9s lapozgatni kezdtem a k\u00f6nyveket. Gondoltam, ett\u0151l megnyugszom. \u00c1ltal\u00e1ban bal k\u00e9zzel pergetem a lapokat, h\u00e1tulr\u00f3l az eleje fel\u00e9.&nbsp; Az eml\u00edtett lexikon \u2014 amely pedig meglehet\u0151sen sz\u00ednvonalas \u00e9s el\u00e9gs\u00e9ges vacsorak\u00e9nt szolg\u00e1lhatott volna telhetetlen egerem sz\u00e1m\u00e1ra! \u2014 \u00e9pp a \u201em\u0171v\u00e9szet\u201d c\u00edmsz\u00f3n\u00e1l ny\u00edlott ki. A t\u00edz legnagyobb hat\u00e1s\u00fa m\u0171v\u00e9szeti alkot\u00e1sn\u00e1l, amelyek megv\u00e1ltoztatt\u00e1k a vil\u00e1got. Legal\u00e1bbis a cikk c\u00edme szerint. A lascaux-i barlangrajzok \u00e9s \u201eD\u00e1vid teremt\u00e9se\u201d ut\u00e1n, k\u00f6zvetlen\u00fcl David: \u201eMarat hal\u00e1la\u201d el\u0151tt Vel\u00e1zquez \u201eUdvarh\u00f6lgyek\u201d-\u00e9re figyeltem fel. Vel\u00e1zquez? \u2014 k\u00e9rdeztem magamt\u00f3l. \u2014 Mi\u00e9rt? Nem is ismerem \u2014 tettem hozz\u00e1, mintha ez az \u00e9rv b\u00e1rmennyire is befoly\u00e1solhatn\u00e1 a m\u0171 megjelentet\u00e9s\u00e9t, illetve a t\u00edz legjobb k\u00f6z\u00e9 val\u00f3 besorol\u00e1s\u00e1t. A nev\u00e9t persze hallottam, de az \u201eUdvarh\u00f6lgyek\u201d nem mondtak semmit. Az eg\u00e9rre pillantottam. Nem mintha azt v\u00e1rtam volna, hogy jelez valamit, s\u0151t azt sem hogy elsz\u00f6kik, csup\u00e1n \u00fagy \u00e9reztem r\u00e1 kell n\u00e9znem. De m\u00e1r nem mozdult.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ha k\u00f6nyveket lapozgatok, \u00e1ltal\u00e1ban meg\u00e1ll sz\u00e1momra az id\u0151. Egyik t\u00e9m\u00e1t\u00f3l csapongok a m\u00e1sikhoz, s b\u00e1r most is hasonl\u00f3an indult a folyamat, m\u00e9gis valami eg\u00e9szen m\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>jamais vu, ahogy mondani szokt\u00e1k. Sz\u00f3val a deja vu ellent\u00e9te. Nem olyasmi ragadta meg a figyelmemet, ami valamire eml\u00e9keztetett, hanem olyasmi, amit el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tok \u00e9s nagy hat\u00e1ssal van r\u00e1m.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp;\u201eOlyasfajta hangulatom t\u00e1madt, amilyen Debussy kis zongora-opusaiban; sejtettem, hogy vers lesz a hangulatomb\u00f3l, de fogalmam sem volt, hogy mir\u0151l sz\u00f3ljon.\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>Mik\u00e9nt Paul Tillich, Botticelli festm\u00e9ny\u00e9n a \u201erejt\u0151zk\u00f6d\u0151 sz\u00e9ps\u00e9get\u201c v\u00e9lte felfedezni, Chirico pedig Magritte k\u00e9peiben \u201ea gondolatot l\u00e1tta meg \u201d, hasonl\u00f3, nehezen megfogalmazhat\u00f3 \u00e9rz\u00e9st, felismer\u00e9st v\u00e1ltott ki bennem az Udvarh\u00f6lgyek.<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp;Min\u00e9l tov\u00e1bb \u00e9s min\u00e9l alaposabban n\u00e9zegettem az eml\u00edtett k\u00e9pet, ann\u00e1l ink\u00e1bb er\u0151s\u00f6d\u00f6tt bennem az \u00e9rz\u00e9s: \u2014 Jamais vu \u00e9s m\u00e9g egyszer jamais vu! Ez valami fantasztikus! \u2014 \u00e1llap\u00edtottam meg, igaz, bevallom, nem tudtam \u201epontosan\u201d mire gondolok. Ugyanis egyszerre fedeztem fel benne, pontosabban \u00e9reztem r\u00e1 mindarra, amit majd a k\u00e9s\u0151bbiekben egy\u00e9b forr\u00e1sokb\u00f3l er\u0151s\u00edtettem meg: mindazt a rejt\u00e9lyess\u00e9get, amit m\u0171v\u00e9sz a m\u0171be abban a korban \u2014 (1656-ban festette a k\u00e9pet) \u2014 beleszerkeszthetett. A rejtett perspekt\u00edv\u00e1t, a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 f\u00f3kuszokat, a meglep\u0151 achondroplasia-s Maribarbol\u00e1t \u00e9s Nicolas Pertusatot, a Moses kutya kedves unalm\u00e1t, a fest\u0151 sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t, hogy \u00f6nmag\u00e1t is megmutassa, meg\u00f6r\u00f6k\u00edtse, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a kir\u00e1lyi p\u00e1r teljesen \u00fajszer\u0171 megjelen\u00edt\u00e9s\u00e9t a h\u00e1ts\u00f3 falon l\u00f3g\u00f3 t\u00fck\u00f6rben. (Margit, aki k\u00e9s\u0151bb I. Lip\u00f3t kir\u00e1lyunk feles\u00e9ge lett, az udvarh\u00f6lgyek \u00e9s a garded\u00e1m, valamint a test\u0151r sz\u00e1momra nem tartoznak a meglep\u0151 elemek k\u00f6z\u00e9.) Persze, hazudn\u00e9k, ha azt \u00e1ll\u00edtan\u00e1m mindezt ennyire kimutathat\u00f3an, sz\u00e1mon k\u00e9rhet\u0151en felismertem volna, de annak ellen\u00e9re, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem tartom magam j\u00e1rtasnak a fest\u00e9szetben, most m\u00e1r elhiszem, hogy a Jamais vu \u2013be mindez belef\u00e9r ! (A fest\u00e9szetr\u0151l egy\u00e9bk\u00e9nt is csak fel\u00fcletes ismeretekkel rendelkezem.)<\/p>\n\n\n\n<p>Ez volt h\u00e1t a pillanat, amelyre munkan\u00e9lk\u00fclis\u00e9gemben magamra hagyatotts\u00e1gom hossz\u00fa-hossz\u00fanak t\u0171n\u0151 h\u00f3napjai alatt oly r\u00e9gen v\u00e1rtam, amelyet el\u0151re sejtettem, s amellyel szemben eddig holmi zavaros elv\u00e1r\u00e1sokat fogalmaztam meg; mind\u00f6ssze annyit, hogy adjon egy l\u00f6k\u00e9st.<\/p>\n\n\n\n<p>Nem, nem s\u00edrtam, mint Phr\u00fcnikosz trag\u00e9di\u00e1j\u00e1nak n\u00e9z\u0151i (a Mil\u00e9tosz buk\u00e1sa\u201d miatt p\u00e9nzb\u00fcntet\u00e9sre \u00edt\u00e9lt\u00e9k \u00e9s a darabot betiltott\u00e1k, mivel megr\u00edkatta a n\u00e9z\u0151ket), de a thaumazeinnel \u2014 r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1ssal egybek\u00f6t\u00f6tt, katartikus \u00e9lm\u00e9ny \u00e9s a k\u00e9sztet\u00e9s hogy m\u00e1ssal is megosszam ezt az \u00e9lm\u00e9nyt, gy\u0151z\u00f6tt. Ez\u00e9rt \u00e9rdemes \u00e9lni \u2026 \u2014 gondoltam el\u00e9gedettem \u00e9s ism\u00e9t az eg\u00e9rre n\u00e9ztem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Bocs \u2014 mondtam. \u2014 Ez r\u00e1d m\u00e1r nem vonatkozik.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Az el\u0151bbi d\u00fch\u00f6m \u00e9s elkeseredetts\u00e9gem, bossz\u00fav\u00e1gyam egy pillanat alatt szertefoszlott.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Sajnos, m\u00e1r nem tudok rajtad seg\u00edteni \u2014 tettem hozz\u00e1 eln\u00e9z\u0151en. \u00c9s sajnos, ez \u00edgy is volt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Megjegyzem, az \u00e9n \u00e9rtelmez\u00e9semben a jamais vu nem t\u00e9vesztend\u0151 \u00f6ssze holmi egyidej\u0171s\u00e9ggel. Ez az \u201e\u00fajszer\u0171\u201d pillanat \u00f6nmag\u00e1val azonos, m\u00e9gpedig abban az \u00e9rtelemben, hogy sz\u00e1momra, a befogad\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra, a megismer\u00e9s\/felismer\u00e9s pillanat\u00e1ban ugyanazt az \u00f6r\u00f6met, \u00e9lvezetet jelenti, amit az alkot\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra jelentett akkor, az alkot\u00e1s pillanat\u00e1ban.&nbsp; Ez a pillanat akkor is \u201e\u00e9lt\u201d, \u201ehatott\u201d\u00e9s most is itt van; mi, szeml\u00e9l\u0151d\u0151 emberek tartjuk \u00e9letben azzal, hogy ism\u00e9telten \u00e1t\u00e9lj\u00fck. Fittyet h\u00e1nyva mindenf\u00e9le defin\u00edci\u00f3ra, \u00edgy \u00e9rtelmeztem az \u00e9rz\u00e9st.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ennek a k\u00e9pnek, mint megannyi m\u0171alkot\u00e1snak nyilv\u00e1n annyif\u00e9le magyar\u00e1zata, \u00e9rtelmez\u00e9se sz\u00fcletett ah\u00e1nyan l\u00e1tt\u00e1k IV. F\u00fcl\u00f6pt\u0151l mondjuk, Boteroig nem bez\u00e1r\u00f3lag. Engem azonban nem az \u00e9rtelmez\u00e9sek \u00e9rdekeltek els\u0151sorban (b\u00e1r ut\u00e1nuk n\u00e9ztem), s nem is k\u00edv\u00e1ntam olyasfajta \u00edr\u00e1sba bocs\u00e1tkozni, mint mondjuk&nbsp; \u2014 ha m\u00e1r Apoll\u00f3n is szerepel a festm\u00e9ny h\u00e1tter\u00e9ben \u2014 Goethe fejteget\u00e9se Laoko\u00f3nr\u00f3l,&nbsp; amikor is oldalakon foglalkozik a testtart\u00e1s\u00e1val, ugyanakkor p\u00e1r sorban elint\u00e9zi az okot, ami\u00e9rt Apoll\u00f3n v\u00e9gzett Laoko\u00f3nnal \u00e9s a tr\u00f3jaiakkal, hanem a szerz\u0151ben sz\u00fcletett felvillan\u00e1s ragadott meg;&nbsp; amikor Vel\u00e1zquez r\u00e1j\u00f6tt arra, hogy mik\u00e9pp is kellene megszerkesztenie a m\u0171vet.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Az adott pillanat, amikor, \u201eminden \u00f6ssze\u00e1ll\u201d benne: a hatalom megjelen\u00edt\u00e9s\u00e9nek m\u00f3dja (a kir\u00e1lyi p\u00e1r \u00e9s az istenek k\u00f6z\u00f6tti p\u00e1rhuzam a h\u00e1tt\u00e9rben hom\u00e1lyosan kirajzol\u00f3d\u00f3 festm\u00e9nyeken), a perspekt\u00edva, a t\u00fck\u00f6rtechnika, a szerepl\u0151k be\u00e1ll\u00edt\u00e1sa, s\u0151t a saj\u00e1t fejtart\u00e1sa (melyet k\u00e9s\u0151bb megv\u00e1ltoztatott \u00e9s jobbra hajlott fejjel \u00e1br\u00e1zolta mag\u00e1t).&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Az ihletetts\u00e9g pillanata foglalkoztatott, mert valahol ebben a pillanatban valami eg\u00e9szen rendk\u00edv\u00fclit sejtettem, vagy legal\u00e1bbis v\u00e9ltem sejteni.<\/p>\n\n\n\n<p>S\u0151t mi t\u00f6bb, mindez mintha eddig is bennem lett volna, ott hordoztam magamban, \u00e9ppoly \u00f6ntudatlanul, mint egy csom\u00f3 m\u00e1s d\u00f6nt\u00e9semben meghat\u00e1roz\u00f3 szerepet j\u00e1tsz\u00f3 ismeretet, csak \u00e9ppen nem tudtam r\u00f3la. Nem fedeztem fel. Nem volt, ami \u201ekihozza\u201d bel\u0151lem. Amikor teh\u00e1t azt mondtam, hogy nem is ismerem Velazquez festm\u00e9ny\u00e9t, akkor nyilv\u00e1n csak mag\u00e1r\u00f3l a festm\u00e9nyr\u0151l, mint t\u00e1rgyr\u00f3l besz\u00e9ltem, \u00e1m a k\u00e9p megsz\u00fclet\u00e9s\u00e9t el\u0151seg\u00edt\u0151 k\u00e9szs\u00e9g bennem is megvolt, mik\u00e9nt minden m\u0171v\u00e9szet ir\u00e1nt fog\u00e9kony befogad\u00f3ban ott lappang a r\u00e1\u00e9rz\u00e9s \u00e9s meg\u00e9rt\u00e9s hajlama\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s itt ism\u00e9t a fizika seg\u00edtett a meg\u00e9rt\u00e9sben. A rezonancia t\u00f6rv\u00e9nye ugyanis kimondja, hogy egyetlen rezg\u00e9s sem tud m\u00e1sra reag\u00e1lni, mint saj\u00e1t mag\u00e1ra. A 440 Hz-es hangvilla k\u00f6r\u00e9 hi\u00e1ba helyezel el k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 hangvill\u00e1kat, ha megpend\u00edted a saj\u00e1todat, csak \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag a 440Hz-re hangoltak fognak reag\u00e1lni. Tov\u00e1bb sz\u00e9les\u00edtve a gondolatot, csak azt tudom befogadni, ami bennem van! Vel\u00e1zquez m\u0171ve ugyanolyan rezg\u00e9st ad ki, mint amelyre \u00e9n is hangolva vagyok. Ez akkor is \u00edgy van, ha valakinek esetleg er\u0151ltetettnek t\u0171nik ez az anal\u00f3gia.<\/p>\n\n\n\n<p>Tal\u00e1n m\u00e9g nem eml\u00edtettem, de ha k\u00f6nyvek k\u00f6zel\u00e9be ker\u00fcl\u00f6k, meg\u00e1ll sz\u00e1momra az id\u0151. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt most is. Az eg\u00e9r a kartonlapon kim\u00falva a l\u00e1baim el\u0151tt hevert \u00e9s \u00e9n m\u00e9g mindig a lexikonban tal\u00e1lhat\u00f3 Vel\u00e1zquez k\u00e9p felett medit\u00e1ltam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Eleinte csak egy hom\u00e1lyos \u00e9rz\u00e9s vezetett a k\u00e9p h\u00e1ts\u00f3 fal\u00e1n elhelyezked\u0151 festm\u00e9nyek ir\u00e1ny\u00e1ba\u2026 igen itt kell, hogy legyen az, ami tulajdonk\u00e9ppen \u00e9rdekel\u2026 Apoll\u00f3n, Minerva \u00e9s a t\u00fck\u00f6rben l\u00e9v\u0151k k\u00f6z\u00f6s jelenl\u00e9te!!! A hatalom, illetve a hatalommal szembeni tehetetlens\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n<p>Bizonyos voltam benne, hogy Vel\u00e1zquez tudatosan v\u00e1lasztotta ezeket a k\u00e9peket \u00e9s Minerva diadala Arakhne felett, illetve Apoll\u00f3n bossz\u00faja Marsz\u00fcaszon nem v\u00e9letlen\u00fcl ker\u00fcltek a terem h\u00e1ts\u00f3 fal\u00e1ra. Min\u00e9l t\u00f6bbet t\u00f6rtem a fejem, ann\u00e1l ink\u00e1bb meggy\u0151z\u0151d\u00e9semm\u00e9 v\u00e1lt, hogy van ebben valami utal\u00e1s\u2026 &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Els\u0151k\u00e9nt az elbizakodotts\u00e1g k\u00edn\u00e1lkozott, hiszen mind Marsz\u00fcasz, mind Arakhn\u00e9 elbizakodotts\u00e1gukban h\u00edvt\u00e1k ki maguk ellen az istenek haragj\u00e1t. Marsz\u00fcasz \u00fagy v\u00e9lte, jobban j\u00e1tszik az auloszon, Arakhn\u00e9 pedig jobb sz\u00f6v\u0151n\u0151nek tartotta mag\u00e1t Minerv\u00e1n\u00e1l.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Tipikusan emberi gyenges\u00e9g.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>S mindketten p\u00f3rul j\u00e1rtak. Arakhn\u00e9b\u0151l p\u00f3k lett, Marsz\u00fcaszt pedig megny\u00fazta Apoll\u00f3n, s b\u0151r\u00e9t egy barlangban fesz\u00edtette ki. A mond\u00e1k szerint a b\u0151r, valah\u00e1nyszor fuvolazen\u00e9t hallott, megmozdult \u00f6r\u00f6m\u00e9ben.<\/p>\n\n\n\n<p>Nos, \u00e9n is \u00edgy \u00f6r\u00fcltem a k\u00e9p l\u00e1tt\u00e1n. Ez a k\u00e9p lehet, nem minden tekintetben felel meg&nbsp; Johann Joachim Winckelmann\u2014 vagy m\u00e1s \u2014 m\u0171v\u00e9szeti alapelv\u00e1r\u00e1sainak, de van egy nagyszer\u0171 tulajdons\u00e1ga: gondolatot sug\u00e1roz, gondolkod\u00e1sra k\u00e9sztet.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>S engem els\u0151sorban ez ragadott meg.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ugyanis az agyam nem \u00fagy dolgozik, hogy most azt mondom magamnak: ezt \u00e9s ezt a feladatot meg kell oldani. Egy sz\u00e1mtanp\u00e9lda vagy egy v\u00e1l\u00e1s megold\u00e1s\u00e1n\u00e1l igen, esetleg ha t\u0171zif\u00e1t kell beszerezni, akkor igen, \u00e1m ha alkot\u00e1sr\u00f3l van sz\u00f3, az agyam \u00fagy dolgozik, hogy \u00e9szre sem veszem. Tudat\u00e1ban vagyok annak, hogy ilyenkor nem figyelek kell\u0151en a k\u00f6r\u00f6ttem l\u00e9v\u0151kre, nem hallom mit mondanak a r\u00e1di\u00f3ban, \u00e9s m\u00e9g amit olvasok, sem \u00e1ll \u00f6ssze els\u0151 olvasatban \u00e9rtelmezhet\u0151 sz\u00f6vegk\u00e9nt, de nem zavar, mert pontosan tudom, hogy mindez az\u00e9rt van, mert ebben az \u00e1tmeneti, izgalmi \u2014 \u00e9s v\u00e9g\u00fcl is alkot\u00f3 \u2014 \u00e1llapotban az agyam maga d\u00f6nti el, mire reflekt\u00e1l a k\u00f6r\u00f6ttem zajl\u00f3 dolgokb\u00f3l; mit jegyez meg. S mindezt nemegyszer \u00fagy, hogy \u201e\u00e9n magam\u201d sem tudok r\u00f3la, mit haszn\u00e1l fel, illetve mivel fog majd el\u0151rukkolni, ha majd \u00fagy d\u00f6nt, hogy itt van az alkot\u00e1s vagy b\u00e1rmilyen alkot\u00e1ssal kapcsolatos megnyilv\u00e1nul\u00e1s ideje. Ha teh\u00e1t erre a k\u00e9pre figyelt(-em) fel, erre \u201erezon\u00e1lt(-am)\u201d,&nbsp; a d\u00f6nt\u00e9st nem k\u00edv\u00e1nom fel\u00fclvizsg\u00e1lni, elemezni \u00e9s sz\u00e1mon k\u00e9rni\u2026 arra kell \u00f6sszpontos\u00edtanom, hogy ez mit jelent sz\u00e1momra, van-e \u00e9rtelmezhet\u0151 \u00fczenete, s ha igen, akkor mi legyen a m\u00e1sodik l\u00e9p\u00e9s? Tudniillik: \u201eAz els\u0151 sort az istenek kegye adja, de a m\u00e1sodikat m\u00e1r a k\u00f6lt\u0151nek kell hozz\u00e1f\u0171znie\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>S k\u00f6zben egyre jobban k\u00edn\u00e1lta, s\u0151t mi t\u00f6bb, er\u0151ltette mag\u00e1t a lehet\u0151s\u00e9g: saj\u00e1t kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1gom s es\u00e9lytelens\u00e9gem is ott t\u00fckr\u00f6z\u0151dik ennek a k\u00e9pnek a nagyon j\u00f3l elrejtett mondanival\u00f3j\u00e1ban. Par\u00e1nyi szem\u00e9lyem \u00e9pp \u00fagy el van rejtve benne, mikk\u00e9nt Vel\u00e1zquez mondanival\u00f3ja.&nbsp; S a kett\u0151 k\u00f6z\u00f6tt p\u00e1rhuzam lappang. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Egyet tudtam: nem akarok olyan ember lenni, akit el lehet rejteni Vel\u00e1zquez festm\u00e9ny\u00e9n. Az \u0151 szerepl\u0151inek a sors\u00e1n \u2014 legyenek r\u00e1szorultak (t\u00f6rp\u00e9k, test\u0151r) vagy ak\u00e1r m\u00e9goly m\u00f3dosak is (kir\u00e1lyi p\u00e1r) \u2014 csak fintorog az \u00e9let: \u00c9rthet\u0151, hiszen ezeknek az embereknek a jellegtelens\u00e9gben nem rejlik benne az \u201eigazi\u201d trag\u00e9dia fesz\u00edt\u0151 ereje. A festm\u00e9ny nem r\u00f3luk sz\u00f3l!<\/p>\n\n\n\n<p>Ha teh\u00e1t \u2014 b\u00e1rmilyen, egyel\u0151re \u00e9rtelmezhetetlen form\u00e1ban \u2014 ott vagyok a k\u00e9pen, akkor csak valamelyik \u201eh\u00e1tt\u00e9ri\u201d ovidiusi t\u00f6rt\u00e9net szerepl\u0151jek\u00e9nt! S mindez csak az\u00e9rt \u00e9rzem \u00edgy, mert nagyon szoros kapcsolatot \u00e9rzek az alkot\u00f3 \u00e9s saj\u00e1t szem\u00e9lyem k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n<p>Ennek a nagyon fontos kapcsolatnak a hat\u00e1s\u00e1ra olyasfajta kreativit\u00e1st kerestem magamban, amely katartikus megnyilv\u00e1nul\u00e1sa r\u00e9v\u00e9n szabads\u00e1got, er\u0151t, intelligenci\u00e1t \u00e9s tudatoss\u00e1got hoz az \u00e9letembe&#8230;&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ez az elm\u00e9lked\u00e9s egy hossz\u00fa ny\u00e1ri nap est\u00e9j\u00e9n a gar\u00e1zsajt\u00f3nak t\u00e1masztott fat\u00f6nk\u00f6n \u00fclve \u00e9rt v\u00e9get Diego Vel\u00e1zquez k\u00e9p\u00e9vel a kezemben.<\/p>\n\n\n\n<p>A kerti munk\u00e1k v\u00e9gz\u00e9se k\u00f6zben rend\u00fcletlen\u00fcl munk\u00e1t kerestem. Bevallom, m\u00e1r az \u00e1lland\u00f3, rendszeres jelentkez\u00e9s is kellemetlen \u00e9rz\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt el. Havonta meg kellett jelennem a hivatalban \u00e9s be kellett sz\u00e1molnom r\u00f3la milyen sikerrel j\u00e1rt a munkakeres\u00e9sem. Mivel t\u00f6bb ezren szaladg\u00e1ltunk a k\u00f6rny\u00e9ken munka ut\u00e1n, nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy nagyon kev\u00e9s az es\u00e9lye annak, hogy munk\u00e1t tal\u00e1ljunk, \u00e9s ezt a hivatalnokok is nagyon j\u00f3l tudt\u00e1k. A munk\u00e1ltat\u00f3k, a helyi kisv\u00e1llalkoz\u00f3k m\u00e1r rutinszer\u0171en adt\u00e1k a hivatalb\u00f3l kapott cetlire a teljes l\u00e9tsz\u00e1mot igazol\u00f3 pecs\u00e9tet, teh\u00e1t hogy nem tudnak t\u00f6bb embert felvenni. Ezt a pecs\u00e9t\u00e9rt val\u00f3 koldul\u00e1st \u00e9pp\u00fagy le kellett nyelnem, mint az ismer\u0151s\u00f6k t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 sikeresen pal\u00e1stolt sz\u00e1nakoz\u00f3 pillant\u00e1s\u00e1t, amelyben elrejtve b\u00e1r, de a \u201eszeg\u00e9ny szerencs\u00e9tlennel\u201d val\u00f3 egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9st v\u00e9ltem felfedezni. Munka persze nem volt. Azaz ha volt is \u2014 egyszer p\u00e9ld\u00e1ul a g\u00e1zvezet\u00e9kek elhelyez\u00e9s\u00e9t, lerak\u00e1s\u00e1t v\u00e9gz\u0151 c\u00e9g keresett \u00e1rok\u00e1s\u00e1shoz embereket, na, nem \u00e1rkot \u00e1sni, mert az ugye elv\u00e9gezt\u00e9k a g\u00e9pek, de az apr\u00f3bb ut\u00f3munk\u00e1khoz m\u00e1r emberi munka kellett \u2014 sz\u00f3val akkor meg j\u00f6tt a nagy h\u00fcledez\u00e9s:<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Te? \u2014k\u00e9rdezt\u00e9k. \u2014 Ide akarsz j\u00f6nni?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Mi\u00e9rt ne? Nincs m\u00e1s \u2014 vontam meg a v\u00e1llam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Na, nem\u2026 ez nem neked val\u00f3\u2026 ezt nem engedhetem\u2026 megl\u00e1tod, akad valami m\u00e1s\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 De nekem ez is megfelel, semmi sz\u00e9gyent nem l\u00e1tok abban, hogy \u00e1rkot \u00e1ssak\u2026 vagonokat is pakoltam\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 De h\u00e1t te egy \u00edr\u00f3 vagy\u2026 \u2014 ennek a kiv\u00e9dhetetlen \u00e9s megfellebbezhetetlen \u00e9rvnek a felhozatala jelentette a t\u00e1rgyal\u00e1sokn\u00e1l azt a pontot, amikor sz\u00e1momra egy\u00e9rtelm\u0171v\u00e9 v\u00e1lt: a t\u00e1rgyal\u00e1s befejezettnek nyilv\u00e1n\u00edttatott. Az \u0151 olvasat\u00e1ban az \u00edr\u00f3 ne menjen alantas fizikai munk\u00e1t v\u00e9gezni. \u00dclj\u00f6n modellt, mint J\u00f3kai, akire m\u00e9g alapiskol\u00e1s kor\u00e1b\u00f3l eml\u00e9kszik az ember, \u00e9s alkosson. (Mondjuk, ezt a fajta munkav\u00e9gz\u00e9st el tudn\u00e1m k\u00e9pzelni, mert a korabeli festm\u00e9ny felirata szerint a k\u00e9pen ez \u00e1ll: J\u00f3kai M\u00f3r munka k\u00f6zben. Mik\u00f6zben a piktorra n\u00e9z. Persze, elhiszem, hogy ek\u00f6zben is j\u00e1rt az agya, csak \u00e9ppen r\u00f3lam nem hiszi el senki, hogy akkor is \u201e\u00edrok\u201d, ha \u00e9ppen nem \u00edrok.) Egy\u00e9bk\u00e9nt nagyon olyan \u00e9rz\u00e9sem volt, hogy az illet\u0151 szem\u00e9lyzetis \u201ebar\u00e1tom\u201d semmit sem olvasott t\u0151lem, \u00e9s ezt az\u00e9rt a jav\u00e1ra kellett \u00edrnom. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>De megt\u00f6rt\u00e9nt olyan is, hogy a kult\u00farh\u00e1zba (van-e ki e fogalmat nem ismeri?) kerestek embert. Na, ez nekem val\u00f3, gondoltam, ott hasznoss\u00e1 tehetem magam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A f\u0151n\u00f6kn\u0151 neg\u00e9des mosolya azonnal megkem\u00e9nyedett, amikor elmondtam j\u00f6vetelem c\u00e9lj\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Az ki van z\u00e1rva \u2014jelentette ki hat\u00e1rozottan \u00e9s ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151en.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 De mi\u00e9rt? \u2014 k\u00e9rdeztem megillet\u0151dve, elk\u00e9pedve.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Mert te el\u0151bb-ut\u00f3bb a helyemre p\u00e1ly\u00e1zn\u00e1l. Ilyen rizik\u00f3t nem v\u00e1llalok be \u2014 fejezte be a magyar\u00e1zkod\u00e1st.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Egy darabig gy\u0151zk\u00f6dtem, hogy ak\u00e1r \u00edr\u00e1sban is adom, hogy nem akarok igazgat\u00f3 lenni, csak munk\u00e1t \u00e9s b\u00e9rt szeretn\u00e9k, de \u00fagy l\u00e1tszik, valami \u00f6rd\u00f6gi hatalom nem engedi, hogy munk\u00e1hoz jussak. Ez a hatalom \u00e9s a hatalom elleni tehetetlens\u00e9g valahogy nagyon belesz\u00edv\u00f3dott az \u00e9letembe\u2026 (Nem tudom, \u00e9szrevetted-e kedves olvas\u00f3, kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1gom ellen\u00e9re \u2014vagy \u00e9ppen az\u00e9rt \u2014 mennyit kell magyar\u00e1zkodnom: a h\u00fagomnak,&nbsp; Misu unok\u00e1j\u00e1nak, a potenci\u00e1lis munkaad\u00f3knak \u00e9s szinte mindenkinek\u2026)<\/p>\n\n\n\n<p>Szomor\u00faan k\u00e9nyszer\u00fcltem tudom\u00e1sul venni, hogy sz\u00e1momra a saj\u00e1t \u00e9letem perpillanat nem sz\u00f3l m\u00e1sr\u00f3l, mint a kilencven\u00e9ves Misu b\u00e1nak: V\u00e1rni a hal\u00e1lt. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Harminc\u00e9ves koromban egy kilencven\u00e9vessel tal\u00e1lkozva \u00fagy \u00e9reztem egy \u00e1tj\u00e1rhatatlan szakad\u00e9k t\u00e1tong k\u00f6zt\u00fcnk, amelynek egyik oldal\u00e1n \u00e1llok \u00e9n a fiatals\u00e1gommal, a rugalmass\u00e1gommal, a fesztelens\u00e9gemmel, a sz\u00edv\u00f3ss\u00e1gommal \u00e9s a m\u00e1sik oldalon a meg\u00f6regedett, l\u00f6ttyedt izm\u00fa, r\u00e1ncos arc\u00fa, \u00e9rtetlen, szenilis v\u00e9n szivarok\u2026 akikhez semmi&nbsp; k\u00f6z\u00f6m\u2026 \u00e9s most azt kellett tapasztalnom, azt \u00e9ltem \u00e1t, hogy m\u00e1ra, majd hatvan\u00e9ves koromra ez a szakad\u00e9k elt\u0171nt. Misu b\u00e1 \u00e9s \u00e9n m\u00e1r a szakad\u00e9k ugyanazon az oldal\u00e1n \u00e1llunk\u2026 Nem, nem \u00e9reztem magam kilencven\u00e9vesnek, de a k\u00f6zelebbinek \u00e9reztem \u0151t \u00e9s a hasonl\u00f3 kor\u00faakat magamhoz, mint egykori harminc\u00e9ves \u00f6nmagamat.<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp;\u201evir\u00e1godra az \u0151sz r\u00f3zs\u00e1ja v\u00e1r,<\/p>\n\n\n\n<p>ijeszti sz\u00e9l, majd h\u00f3t\u00f3l lesz feh\u00e9r\u201d<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp;A kertben \u00e9s a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcl v\u00e9gzett mindennapi munka b\u00e1r kit\u00f6lt\u00f6tte napjaimat \u00e9s \u2014 ha j\u00f3 id\u0151 volt \u2014 boldogan, el\u00e9gedetten \u00fcltem le est\u00e9nk\u00e9nt hogy az udvaron megs\u00fcssem a falatnyi szalonn\u00e1t magamnak \u00e9s Misunak, amely ut\u00e1n jobban esett a bor, \u00e9s ilyenkor elj\u00e1tszottam a gondolattal \u2014 nyilv\u00e1n a bor hat\u00e1s\u00e1ra \u2014 mi lenne, ha ism\u00e9t \u00edr\u00e1ssal foglalkozn\u00e9k, ugyanis egyre ink\u00e1bb \u00e9reztem: ha nem kezdek el \u00edrni, v\u00e9gem van. Err\u0151l persze nem besz\u00e9ltem neki, ink\u00e1bb hagytam, hogy \u0151 mes\u00e9ljen. Azokr\u00f3l az id\u0151kr\u0151l, amikor a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n beindult traktor\u00e1llom\u00e1s vezet\u0151 alkalmazottjak\u00e9nt befoly\u00e1ssal rendelkezett<\/p>\n\n\n\n<p>Egyszer, m\u00e1r nem tudom mif\u00e9le alkalomb\u00f3l, teh\u00e1t mir\u0151l is besz\u00e9lt\u00fcnk, fels\u00f3hajtottam:<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Bizony, m\u00e1r csak voltunk tr\u00f3jaiak!<\/p>\n\n\n\n<p>Misu elmosolyodott egy pillanatra, amit\u0151l \u00e9n hirtelen \u00fagy \u00e9reztem, t\u00fals\u00e1gosan is tud\u00e1l\u00e9kosra siker\u00fclt ez a \u201ebek\u00f6p\u00e9sem\u201d, de Misu mintha meg\u00e9rtette volna mire gondoltam, mert a kis t\u00e1bort\u0171z el-elhal\u00f3 apr\u00f3 l\u00e1ngjait\u00f3l megvil\u00e1g\u00edtva \u00edgy felelt:<\/p>\n\n\n\n<p>\u2014 Val\u00f3ban. R\u00e9gen volt, hogy hitt\u00fcnk valamiben. R\u00e9gen volt, hogy harcoltunk \u00e9rte\u2026&nbsp; \u00c9s elvesz\u00edtett\u00fck a fiatals\u00e1gunkat, elvesz\u00edtett\u00fck az eszm\u00e9inket\u2026 elvesz\u00edtett\u00fck Tr\u00f3j\u00e1t \u2014 r\u00f6gt\u00f6n\u00f6zte kis anafor\u00e1it a traktor\u00e1llom\u00e1s valamikori vezet\u0151 kommunist\u00e1ja.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Misu egyre gyeng\u00e9bbnek n\u00e9zett ki. J\u00e1rt mellettem, sz\u00f3rakoztatott, de ez a ragaszkod\u00e1s nem nekem sz\u00f3lt, hanem az \u00e9letnek \u00e9s az eml\u00e9keinek. Reggelente kinn \u00fclt a konyh\u00e1ban \u00e9s mik\u00f6zben \u2014 z\u00fag\u00f3 fejjel (\u00e9relmeszesed\u00e9s) \u2014 arra v\u00e1rt, hogy \u00e9n is felkeljek \u00e9s kimenj\u00fcnk a kertbe dolgozni, csendesen im\u00e1dkozott. Tal\u00e1n h\u00e1l\u00e1t adott a teremt\u0151nek, hogy ennyi \u00e9vet meg\u00e9lt. Ki tudja?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Szent Anzelmust juttatta eszembe, aki nem gondolkodott Isten l\u00e9t\u00e9n; nagylelk\u0171en kihagyott minden ezzel kapcsolatos felesleges bizony\u00edt\u00e1si elj\u00e1r\u00e1st, magyar\u00e1zkod\u00e1st. Az im\u00e1dkoz\u00e1st \u00f6nmag\u00e1ban is el\u00e9gs\u00e9gesnek tal\u00e1lta ahhoz, hogy a teremt\u0151 l\u00e9t\u00e9t igazolva l\u00e1ssa. Szerintem Misu szint\u00fagy nem foglalkozott ilyen apr\u00f3s\u00e1gokkal\u2026 Mi \u00e9rtelme lett volna mindezt sz\u00f3v\u00e1 tennem? Semmi\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Est\u00e9nk\u00e9nt r\u00f6vid t\u00f6rt\u00e9netekkel sz\u00f3rakoztatott, igaz, a h\u00e1bor\u00far\u00f3l csak sz\u0171kszav\u00faan besz\u00e9lt. Legfeljebb arr\u00f3l az esetr\u0151l, amikor az orosz fronton aknatal\u00e1lat \u00e9rte az \u00e1rokban \u00e9s f\u00e9l f\u00fcl\u00e9re megs\u00fcket\u00fclt. \u00c9rdekes m\u00f3don a csal\u00e1dr\u00f3l sohasem sz\u00f3lt egy sz\u00f3t sem. Itt-ott az unok\u00e1r\u00f3l. Nehezen kik\u00f6vetkeztethet\u0151 egy olyan emberben a v\u00e1ltoz\u00e1s, akit r\u00e9gebben nem ismertem\u2026 meg\u00e9rz\u00e9sem szerint kem\u00e9ny, szigor\u00fa ember lehetett, \u00f6regkor\u00e1ra viszont megbocs\u00e1t\u00f3, csendes \u00e9s belet\u00f6r\u0151d\u0151 lett. \u0150 is \u00e9rezte a hatalommal szembeni tehetetlens\u00e9get. A hatalmat a hal\u00e1l jelentette, a k\u00e9rlelhetetlen elm\u00fal\u00e1s.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Valahol \u0151 is ugyanazokkal a fogalmakkal foglalkozott, mint \u00e9n\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>A Las Meninas (Udvarh\u00f6lgyek) hat\u00e1s\u00e1ra sok gondolat sz\u00fcletett bennem, \u00e9s sok munk\u00e1t adott mag\u00e1nak a k\u00e9p m\u00e1sok \u00e1ltali magyar\u00e1zatainak \u00e9rtelmez\u00e9se, a szerepl\u0151k beazonos\u00edt\u00e1sa \u00e9s hasonl\u00f3k, \u00e1m a legfontosabb, ami a legnagyobb hat\u00e1st tette r\u00e1m \u2014 v\u00e9lhet\u0151en \u00e9pp a k\u00e9pnek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en \u2014 az a hirtelen j\u00f6tt egyre er\u0151s\u00f6d\u0151 elhat\u00e1roz\u00e1s, hogy ism\u00e9t tollat fogjak a kezembe. A hossz\u00fa sz\u00fcnet ut\u00e1n tobz\u00f3dtam a lehet\u0151s\u00e9gekben, b\u00e1r hirtelen azt sem tudtam, mik\u00e9nt kezdjek hozz\u00e1.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A Las Meninasban \u2014 \u00e9ppen korokon val\u00f3 \u00e1t\u00edvel\u00e9s\u00e9nek, \u00f6sszetetts\u00e9g\u00e9nek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en \u2014 t\u00f6bbf\u00e9le nyelv \u00e9s t\u00f6bbf\u00e9le gondolatis\u00e1g tal\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1t v\u00e9ltem felfedezni: a g\u00f6r\u00f6g eredet\u0171 t\u00f6rt\u00e9netek id\u0151tlenn\u00e9 v\u00e1lt \u00fczenete nyilv\u00e1n r\u00e9gebbi, mint maguk a g\u00f6r\u00f6g m\u00edtoszok, (valahov\u00e1 az archaikus korba ny\u00falik vissza), a fest\u0151 technikai megold\u00e1sai pedig az \u00fajkor m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek nyelv\u00e9n sz\u00f3lalnak meg \u00e9s \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclnek.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>S lassan r\u00e1j\u00f6ttem: a jamais vu \u00e9rz\u00e9s nem el\u00e9g ahhoz, hogy \u00edrjak, nagyon pontosan meg kell megfogalmaznom, mit is akarok mondani.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nem seg\u00edtett a helyzetemen, hogy egy hatalmas bubor\u00e9kban \u00e9ltem, amelyben rajtam k\u00edv\u00fcl csak a h\u00e1z, a kert \u00e9s Misu l\u00e9tezett, s a hatalmas bubor\u00e9k bels\u0151 fal\u00e1n t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u0151 sz\u00ednes k\u00e9pek csup\u00e1n fizikai egyenleteket \u00e9s az Udvarh\u00f6lgyek alakjait t\u00fckr\u00f6zt\u00e9k.&nbsp; Ezen k\u00edv\u00fcl semmit sem l\u00e1ttam a kinti vil\u00e1gb\u00f3l \u00e9s semmi nem is \u00e9rdekelt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A k\u00fclvil\u00e1g ugyanis m\u00e1r h\u00f3napokkal el\u0151tte megsz\u0171nt a sz\u00e1momra, itt-ott a r\u00e1di\u00f3b\u00f3l hallott h\u00edrekre \u00e9s a pontosan kisz\u00e1m\u00edtott, illetve a szolg\u00e1ltat\u00f3 \u00e1ltal kim\u00e9rt adat\u00e1tvitel\u0171 internetkapcsolatomra hagyatkoztam. A k\u00e9p ut\u00e1n val\u00f3 nyomoz\u00e1som meglehet\u0151sen sok megab\u00e1jtot elfogyasztott, \u00e9s \u2014 z\u00e1rts\u00e1gomban \u2014 fontosabbnak tartottam azokat az inf\u00f3kat, amelyek Partusat\u00f3r\u00f3l sz\u00f3ltak, mivel egyszerre sz\u00f3ltak Korzika legd\u00e9lebbi cs\u00fccsk\u00e9r\u0151l a Capo Partusat\u00f3r\u00f3l ahol a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 tengerb\u0151l egy s\u00fcllyedni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 haj\u00f3hoz hasonl\u00edt\u00f3 tengerszirt emelkedik ki, \u00e9s egyszerre sz\u00f3ltak Partusato Nicolasit\u00f3r\u00f3l a t\u00f6rp\u00e9r\u0151l, aki gyermekkor\u00e1ban ker\u00fclt a kir\u00e1lyi udvarba, s ki\u00e9rdemelte Vel\u00e1zquez figyelm\u00e9t annyira, hogy az Udvarh\u00f6lgyek c\u00edm\u0171 k\u00e9p\u00e9n meg\u00f6r\u00f6k\u00edtse.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Lassan bar\u00e1tkoztam a gondolattal: Most m\u00e1r elkezdhetek \u00edrni\u2026&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Tudtam: a Las Meninas ok\u00e1n fogok \u00edrni, m\u00e9g ha nem is a festm\u00e9ny udvarh\u00f6lgyei lesznek az \u00edr\u00e1s f\u0151szerepl\u0151i! Az a performansz, amelyet Vel\u00e1zquez \u00f6r\u00f6k\u00edtett meg, csak \u00fcr\u00fcgy arra, hogy megfogalmazzam azt a hatalmat, amely ellen m\u00e1r ami\u00f3ta az eszemet tudom, rem\u00e9nytelen\u00fcl harcolok. Nem, nem m\u0171elemz\u00e9sre k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, semmi \u00e9rtelm\u00e9t nem l\u00e1ttam annak, hogy feleslegesen gyarap\u00edtsam az ilyesfajta \u00edr\u00e1sok sz\u00e1m\u00e1t. A m\u0171alkot\u00e1sokr\u00f3l \u00edrt elemz\u00e9sek szaporod\u00e1sa v\u00e9lem\u00e9nyem szerint egy\u00e9bk\u00e9nt is csak a DNS molekul\u00e1k \u00e9rtelmetlennek t\u0171n\u0151 szaporod\u00e1s\u00e1hoz hasonl\u00edthat\u00f3: A v\u00e9gel\u00e1thatatlan ism\u00e9tl\u00e9sb\u0151l (mert m\u00e1s dolga ugye a DNS-nek nemigen akad) csak nagyon ritk\u00e1n siker\u00fcl olyan mut\u00e1nst produk\u00e1lnia, amely nem degener\u00e1lja \u2014 nem visszaveti \u2014 a fajfejl\u0151d\u00e9st, hanem \u00faj helyzetet teremet, \u00faj lehet\u0151s\u00e9geket nyit. A m\u0171elemz\u00e9sekkel is ez a gond: \u00c1ltal\u00e1ban csak \u00f6nmagukat ism\u00e9tlik, bizonyos trendeknek tesznek eleget.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ez nem az \u00e9n utam.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Engem a titok \u00e9rdekel, a megfoghatatlan, a legy\u0151zhetetlen, a megmagyar\u00e1zhatatlan. Az, amely k\u00f6r\u00fclvesz, ir\u00e1ny\u00edt, felhaszn\u00e1l, kihaszn\u00e1l. Az a titok, amelyet olyan pszichol\u00f3gusok \u00e9s komoly tud\u00f3sok vizsg\u00e1lnak, akik ugyanakkor szerencsepatk\u00f3t sz\u00f6geznek a hegyi kunyh\u00f3juk ajtaj\u00e1ra. Az a titok, amelynek a k\u00f6zel\u00e9be csak a m\u0171v\u00e9szek k\u00e9pesek ker\u00fclni az\u00e1ltal, hogy m\u0171veikben olyannyira k\u00e9pesek kit\u00e1g\u00edtani korl\u00e1taikat, hogy t\u00fall\u00e9pnek divatokon, trendeken, paradigm\u00e1kon, \u00e9s hisznek a metaforikus gondolkod\u00e1s legy\u0151zhetetlens\u00e9g\u00e9ben \u00e9s \u00f6r\u00f6k\u00e9rv\u00e9ny\u0171s\u00e9g\u00e9ben. \u00c9s hisznek abban, hogy m\u0171veikkel katartikus \u00e9lm\u00e9nyt hozhatnak l\u00e9tre, mint mondjuk az \u00e9n tal\u00e1lkoz\u00e1som volt a Las Meninas-al.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s v\u00e9g\u00fcl: az a titok, amely t\u00faln\u0151 a mindennapok \u00e9rdektelens\u00e9g\u00e9n, amely ott ered a bel\u00e1thatatlan m\u00faltban, s v\u00e9gigk\u00eds\u00e9rte mindazon m\u0171v\u00e9szetp\u00e1rtol\u00f3 emberek sors\u00e1t, akik fog\u00e9konyak voltak arra, hogy saj\u00e1tos \u00e9rtelmez\u00e9s\u00fckben elfogadj\u00e1k, an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rmif\u00e9le kiz\u00e1r\u00f3lagoss\u00e1got fogalmaztak volna meg. Puszt\u00e1n a jamais vu \u00e9rzet k\u00e1rp\u00f3tolta \u00e9s el\u00e9g\u00edtette ki \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-8cf370e7 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p>\u201eMosolyoghatnak,<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp;a sas csak a sast\u00f3l f\u00e9l,&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00e9s a sebes\u00fclt Hektort<\/p>\n\n\n\n<p>&nbsp;egyed\u00fcl Achilles sz\u00e1nhatja.\u201d<\/p>\n<\/div>\n\n\n\n<p>Teh\u00e1t valahol itt sejtettem meg a leend\u0151 \u00edr\u00e1som kulcs\u00e1t; a Vel\u00e1zquezzel val\u00f3 szubtilis kapcsolat \u00e9s az Udvarh\u00f6lgyek sz\u00e1momra \u201eegy\u00e9ni \u00e9rtelmez\u00e9se\u201d, valamint a jamais vu r\u00e1\u00e9rz\u00e9se, a pillanat ereje, gerjesztette bennem az alkot\u00e1s v\u00e1gy\u00e1t, er\u0151s\u00edtette az \u00edr\u00e1s l\u00e9tjogosults\u00e1g\u00e1t, felel\u0151ss\u00e9g\u00e9t, sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t, elker\u00fclhetetlens\u00e9g\u00e9t \u2014 \u00fagy \u00e9reztem, az \u00edr\u00f3i sz\u00e1nd\u00e9k megfogalmaz\u00e1sa valahol itt kezd\u0151dik.<\/p>\n\n\n\n<p>Ekkoriban m\u00e9g azt hittem a legrosszabb, ami egy-egy h\u00e9ten t\u00f6rt\u00e9nhet velem az, hogy Misu eg\u00e9sz napra elfoglalja a v\u00e9c\u00e9t, de a sors m\u00e9lt\u00f3 h\u00edrnev\u00e9re. A v\u00e1ratlanul j\u00f6tt betegs\u00e9g sokkal komorabb j\u00f6v\u0151k\u00e9ppel fenyegetett. Misu b\u00e1 ugyanis k\u00f3rh\u00e1zba ker\u00fclt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Tudtam mi v\u00e1r r\u00e1m. A h\u00e1zban egyed\u00fcl maradtam, de nyilv\u00e1nval\u00f3an csak r\u00f6vid id\u0151re. Cipruson valaki m\u00e1r nagyon v\u00e1r erre a h\u00e1zra\u2026 Miut\u00e1n munk\u00e1t m\u00e9g mindig nem tal\u00e1ltam \u00e9s fogalmam sem lehetett, hova ker\u00fcl\u00f6k, ha net\u00e1n Misuval \u201et\u00f6rt\u00e9nne valami\u201d, \u00fatra k\u00e9szen kellett lennem. A gar\u00e1zsban l\u00e9v\u0151 k\u00f6nyvek k\u00f6z\u00f6tt v\u00e1logatni kezdtem. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6ttem, j\u00f3 p\u00e1r k\u00f6nyvemt\u0151l megszabadulok. Nem volt k\u00e9ts\u00e9ges, hogy az unoka nem fog r\u00e1juk id\u0151t pazarolni. Miut\u00e1n a \u201eszob\u00e1mban\u201d elhelyeztem a leg\u00e9rt\u00e9kesebbeket, a gar\u00e1zsban, a kis \u201eBog\u00e1r\u201d \u00e9s a tavalyi alm\u00e1kkal rakott l\u00e1d\u00e1k mell\u00e9 rakott \u201efelesleggel\u201d kellett foglalkoznom.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Odaaj\u00e1nd\u00e9kozhattam volna a bar\u00e1taimnak, ha lettek volna bar\u00e1taim.&nbsp; (A bar\u00e1ts\u00e1gr\u00f3l azonban sajnos csak r\u00e9ges-r\u00e9gi k\u00f6lcs\u00f6n-adott-\u00e9s-vissza-nem-kapott-k\u00f6nyvek jutottak eszembe, melyeket \u00fajra kellett vennem\u2026 a Sz\u00e1ll a kakukk-ot p\u00e9ld\u00e1ul h\u00e1romszor vettem meg, mert miut\u00e1n nyilv\u00e1nval\u00f3an \u201ej\u00f3\u201d bar\u00e1tnak adtam k\u00f6lcs\u00f6n \u00e9s nem \u00edrtam fel egy f\u00fczetbe, elfelejtettem ki volt az illet\u0151 \u00e9s \u00edgy soha nem kaptam vissza. )&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Egy\u00e9bk\u00e9nt is gyan\u00fas, melodr\u00e1mai \u00e9s ny\u00e1las h\u00faz\u00e1snak t\u0171nt sz\u00e1momra ez az eg\u00e9sz aj\u00e1nd\u00e9koz\u00e1s. Felaj\u00e1nlhattam volna a helyi k\u00f6nyvt\u00e1rnak is, de ugyanez a megmagyar\u00e1zhatatlan, k\u00e9tesen \u00e9rtelmezhet\u0151, idegenked\u0151 \u00e9rz\u00e9s visszatartott.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A r\u00e9gi, ritk\u00e1n haszn\u00e1lt k\u00f6nyveket lapozgatva teh\u00e1t arr\u00f3l kellett d\u00f6ntenem, melyek azok, amelyek mindenk\u00e9pp maradnak, \u00e9s melyek azok, amelyekt\u0151l meg kell szabadulnom. Kis zsebnapt\u00e1rak \u00e9s c\u00e9dul\u00e1k hullottak ki a poros lapok k\u00f6z\u00fcl, amelyeket valamikor, valamilyen minden bizonnyal fontos gondolat miatt helyeztem el az adott helyen. A felnyitott, \u00e1tpergetett lapokon r\u00e9gi \u00e9nem, r\u00e9gi \u00e9rdekl\u0151d\u00e9si k\u00f6r\u00f6m nyomait fedeztem fel: olykor ceruz\u00e1val odafirkantott bejegyz\u00e9sek, bekeretezett vagy felki\u00e1lt\u00f3jellel megjegyzett mondatok, gondolatok t\u0171ntek fel egy villan\u00e1snyi id\u0151re, s n\u00e9melyik\u00fckn\u00e9l meg-meg\u00e1llva r\u00e1 kellett j\u00f6nn\u00f6m, hogy z\u00f6m\u00fcket nagyon gyorsan el is felejtettem. \u00c9s \u00e9pp ezek\u00e9rt a jegyzet\u00e9rt, al\u00e1h\u00faz\u00e1sok\u00e9rt d\u00f6nt\u00f6ttem \u00fagy hogy nem b\u00edzom \u0151ket idegenre. Nem akartam \u201ekiadni magam\u201d, nem akartam el\u00e1rulni, mi foglalkoztatott, mi tetszett, mi ragadt meg bennem ezekb\u0151l a k\u00f6nyvekb\u0151l. \u00cdgy ut\u00f3lag val\u00f3ban \u00fagy t\u0171nt, hogy szinte semmi sem maradt meg bennem azokb\u00f3l a gondolatokb\u00f3l, s l\u00e1that\u00f3an egyik\u00fck sem b\u00edrt olyasfajta maradand\u00f3 hat\u00e1ssal, mint a Las M\u00e9ninas, \u00e1m \u201etudtam\u201d, hogy val\u00f3j\u00e1ban ezekb\u0151l a jegyzetekb\u0151l, ezekb\u0151l a l\u00e1tsz\u00f3lag elfeledett gondolatokb\u00f3l \u00e9p\u00edtettem fel, alkottam meg \u00f6nmagamat, pontosan \u00fagy ahogy az agyam m\u0171k\u00f6dik, amikor alkot\u00e1sra hivatkozva intuit\u00edv m\u00f3don hal\u00e1ssza el\u0151 a neki megfelel\u0151, n\u00e9ha tal\u00e1n nem is \u00f6sszeill\u0151 adatokat. A szerencs\u00e9tlens\u00e9g \u00e9rzete keltette kishit\u0171s\u00e9gem k\u00edv\u00e1nta teh\u00e1t elt\u00fcntetni ezeket a nyomokat, tal\u00e1n att\u00f3l tartva, hogy egy sokkal okosabb elme j\u00e1tszi k\u00f6nnyeds\u00e9ggel \u00f6sszerakja \u00e9letem puzzle-j\u00e1t. S valami\u00e9rt \u2014 tal\u00e1n mert ez a kirak\u00f3sdi nekem nem siker\u00fclt \u2014 ezt nem akartam. Olyan k\u00e9pet k\u00edv\u00e1ntam hagyni magam ut\u00e1n, mely legal\u00e1bb r\u00e9szben t\u00fckr\u00f6zi Vel\u00e1zquez tudatoss\u00e1g\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Lapozgat\u00e1s k\u00f6zben \u00f6sszehajtott, s\u00e1rga, foltos pap\u00edrlapokon egy nagyon r\u00e9gen \u00edrt, h\u00e1rom oldalas kis \u00edr\u00e1som hullott ki az egyik k\u00f6nyv lapjai k\u00f6z\u00fcl.&nbsp; A csak legnagyobb j\u00f3indulattal \u00edr\u00e1snak nevezett pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s \u2014 nem gy\u0151z\u00f6m hangs\u00falyozni: nagyon fiatal pal\u00e1nta voltam \u2014 egy \u00f6regemberr\u0151l sz\u00f3lt, aki annyira mag\u00e1nyosan \u00e9lt, hogy \u0151sszel m\u00e1r csak egy a szob\u00e1j\u00e1ban rekedt sz\u00fanyoggal t\u00e1rsalgott, m\u00edg meg nem haltak. M\u00e1rmint el\u0151bb a sz\u00fanyog, majd a teljes mag\u00e1ny \u00e9rzete miatt az \u00f6reg is.&nbsp; Akkor, bar\u00e1taimmal elemezve az \u00edr\u00e1st, tudom\u00e1sul kellett vennem, hogy nagyon gyeng\u00e9n \u00edrtam k\u00f6r\u00fcl azt a lelki\u00e1llapotot, amely elfogadhat\u00f3v\u00e1, \u00e9rthet\u0151v\u00e9, nyilv\u00e1nval\u00f3bb\u00e1 \u00e9s ez\u00e1ltal \u00e9lvezhet\u0151en olvashat\u00f3v\u00e1 tette volna az olvas\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra az \u00f6reg mag\u00e1ny\u00e1t. Most l\u00e1m, negyven \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb, visszak\u00f6sz\u00f6n a gondolat.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Mi\u00e9rt k\u00eds\u00e9rt engem az \u00f6regs\u00e9g t\u00f6rt\u00e9nete negyven \u00e9v ut\u00e1n? Micsoda fura \u00f6sszj\u00e1t\u00e9ka az esem\u00e9nyeknek, hogy ism\u00e9t r\u00e1m k\u00f6sz\u00f6n? \u00c9s egy\u00e1ltal\u00e1n mi\u00e9rt fogott meg akkor, alig h\u00fasz\u00e9vesen?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Most v\u00e9gre val\u00f3ban \u00e9n lenn\u00e9k ama bizonyos \u00f6regember \u00e9s Misu lenne az \u00e9n sz\u00fanyogom? Egy\u00e1ltal\u00e1n kimutathat\u00f3 b\u00e1rmif\u00e9le kapcsolat, \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s a k\u00e9t t\u00f6rt\u00e9net k\u00f6z\u00f6tt? Az akkori kital\u00e1lt s a jelenlegi \u00e1t\u00e9lt esem\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>S vajon t\u00e9nyleg oly gyorsan k\u00f6veti majd egym\u00e1st kett\u0151nk hal\u00e1la?<\/p>\n\n\n\n<p>\u00dajraolvastam a megs\u00e1rgult pap\u00edrok halv\u00e1nyod\u00f3 \u2014 m\u00e9g \u00edr\u00f3g\u00e9ppel \u00edrt \u2014 sorait, majd gyuf\u00e1t kerestem \u00e9s el\u00e9gettem az \u00edr\u00e1st. A megfeketedett oldalakat h\u00e1travittem a kertbe. Oda, ahol a kis fal\u00e1nk egeret temettem el. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>B\u00e1rmennyire t\u00f6rtem a fejemet, nem maradt m\u00e1s megold\u00e1s, mint a kuka. Persze, nem ment egyszer\u0171en, mert a kuk\u00e1sok r\u00f6gt\u00f6n az els\u0151 alkalommal \u00e9szrevett\u00e9k, hogy teli a kuka, t\u00fal neh\u00e9z volt, \u00e9s persze nem voltak hajland\u00f3k ekkora s\u00falyt emelgetni. (Az irodalom val\u00f3ban neh\u00e9z m\u0171faj). Nagyon intenz\u00edv t\u00e1rgyal\u00e1sok ut\u00e1n r\u00e1\u00e1lltak, hogy apr\u00e1nk\u00e9nt, ha csak a kuka alj\u00e1ba rakok t\u00edz-h\u00fasz darabot, szemet hunynak a dolog felett \u00e9s \u00edgy r\u00e9szletekben elsz\u00e1ll\u00edtva a tiltott rakom\u00e1nyt k\u00f6zrem\u0171k\u00f6dnek ebben a k\u00f6nyvirt\u00e1sban. Nem gondoltam volna, hogy ekkora kultur\u00e1lis elk\u00f6telezetts\u00e9g \u00e9s irodalmi felel\u0151ss\u00e9g\u00e9rzet munk\u00e1lkodik benn\u00fck. Ha az \u0151 szem\u00fckben nem is, \u00e1m egyes olvas\u00f3 szem\u00e9ben nyilv\u00e1n fel\u00e9bred a gyan\u00fa, hogy holmi gyal\u00e1zatos eszmerendszer \u00e1ldozat\u00e1v\u00e1 v\u00e1ltam, amely olyasfajta gal\u00e1ds\u00e1gokra veszi r\u00e1 \u201e\u00e1ldozat\u00e1t\u201d, mint ez a k\u00f6nyvirt\u00e1s. M\u00e1r l\u00e1tom is felemelt ujjakat, amint arra intenek: \u201eVigy\u00e1zz! Ezek a gondolatok, az ilyesfajta tettek annyira vesz\u00e9lyesek, hogy bizonyos esetekben meg is \u00f6lhetnek!\u201d (Nem megnyugtat\u00e1sk\u00e9nt, puszt\u00e1n tudom\u00e1sulv\u00e9tel v\u00e9gett: Tiszt\u00e1ban vagyok vele, hogy puszt\u00e1n an\u00f3mi\u00e1s \u2014 \u00e9rt\u00e9kvesztett \u2014 \u00e1llapotr\u00f3l volt sz\u00f3, amelyet \u2014 t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt \u2014 hosszas, saj\u00e1t akaratomb\u00f3l, nyegles\u00e9gemb\u0151l kialak\u00edtott elszigetelts\u00e9gemnek k\u00f6sz\u00f6nhettem.)<\/p>\n\n\n\n<p>Miut\u00e1n a k\u00f6nyvek dolg\u00e1t ilyen megnyugtat\u00f3 m\u00f3don elint\u00e9ztem, \u00fajra munka \u00e9s lak\u00e1s ut\u00e1n kellett volna n\u00e9znem, de valahogy nem \u00e9rdekelt.<br>\u00cdrni akartam.<br>Fel akartam k\u00edn\u00e1lni azokat a gondolatokat, amelyek az udvarh\u00f6lgyek hat\u00e1s\u00e1ra sz\u00fclettek bennem, azoknak az embereknek, akik esetleg hasonl\u00f3an gondolkoznak, mint \u00e9n. \u00dagy v\u00e9ltem, ez\u00e1ltal kapcsolatot alak\u00edtok ki vel\u00fck, s ez seg\u00edt majd nekik abban, hogy r\u00e9szesei legyenek mag\u00e1nak az alkot\u00e1snak. Azon nem is t\u00f6rtem a fejem, vajon \u201et\u00e9nyleg\u201d eny\u00e9m lesz-e a gondolat, amelyet megosztok? Eredeti lesz-e az \u00e9rtelmez\u00e9sem, \u00e9s nem fenyeget-e a vesz\u00e9ly, hogy csup\u00e1n \u00e9pp soros staf\u00e9t\u00e1sa vagyok a gondolatnak, amely \u00fagy kering k\u00f6r\u00f6ttem, hogy fogalmam sincs r\u00f3la? Egyszer\u0171en r\u00e1m akadt, s ha meghalok, \u00faj \u00e9s \u00faj gazd\u00e1kat keres, mindaddig, m\u00edg a vil\u00e1g rendelkezik gazdatesttel\u2026&nbsp; &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nem tudom mi\u00e9rt, de nem tartottam ilyesmit\u0151l. Valami\u00e9rt bizonyos voltam benne, hogy ha belekezdek az Udvarh\u00f6lgyek hat\u00e1s\u00e1ra sz\u00fcletend\u0151 \u00edr\u00e1somba, azonos leszek a sz\u00f6vegemmel. Siker\u00fcl el\u00e9rnem azt, amit Zeuxis a festett cseresznyef\u00e1ival (m\u00e1sok szerint sz\u0151l\u0151f\u00fcrtjeivel); aki olyan \u00e9leth\u0171 k\u00e9pet festett, hogy k\u00e9pes volt megt\u00e9veszteni a madarakat, amelyek m\u00e1r csak a helyis\u00e9gbe berep\u00fclve vett\u00e9k \u00e9szre a t\u00e9ved\u00e9s\u00fcket.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Gondoltam, \u00edgy j\u00e1rnak majd olvas\u00f3im is a sz\u00f6vegemmel: az avatottak meg tudj\u00e1k k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni a \u201efestett csereszny\u00e9t\u201d, a val\u00f3dit\u00f3l, \u00e9s felismerik a sz\u00e1nd\u00e9kot, s\u0151t az eszk\u00f6z\u00f6ket is, amiket haszn\u00e1lok.<\/p>\n\n\n\n<p>Egy Magritte nev\u0171 fest\u0151 azt a c\u00edmet adta egy pip\u00e1t \u00e1br\u00e1zol\u00f3 festm\u00e9ny\u00e9nek: \u201eEz nem pipa\u201d&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Bizonyos vagyok benne, hogy a Jamais vu c\u00edm\u0171 \u00edr\u00e1somnak nem lesz sz\u00fcks\u00e9ge olyasmi alc\u00edmre: Ez nem essz\u00e9. Vagy: Ez nem v\u00e9d\u0151besz\u00e9d. Vagy: Ez nem elbesz\u00e9l\u00e9s. Vagy: Ez nem novella&#8230; &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Vel\u00e1zquez hatalmas t\u00fck\u00f6rben festette meg a Las Meninast, hiszen csak \u00edgy l\u00e1thatta saj\u00e1t mag\u00e1t \u00e9s alakjait. (Egyesek szerint k\u00e9t t\u00fckr\u00f6t is haszn\u00e1lt \u00e9ppen a kir\u00e1lyi p\u00e1r \u201eodacsemp\u00e9sz\u00e9se\u201d miatt.) Igaz, \u00edgy mindaz, ami jobb oldalon szerepelt balra ker\u00fclt, s ford\u00edtva, teh\u00e1t valamik\u00e9pp m\u00f3dosult, de ez mit sem jelent. Az a t\u00fck\u00f6r viszont, amelynek t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00e9s\u00e9ben \u00e9n l\u00e1ttam a k\u00e9pet, sokkal jelent\u0151sebbnek bizonyult. Min\u00e9l tov\u00e1bb n\u00e9ztem a k\u00e9pet ann\u00e1l val\u00f3sz\u00edn\u0171bb\u00e9 v\u00e1lt, hogy az \u201e\u00e9n t\u00fckr\u00f6m\u00f6n\u201d kereszt\u00fcl szeml\u00e9lve az alkot\u00e1st azonnal hely\u00e9re ker\u00fcl minden! Hiszen csak a vak nem l\u00e1tja, hogy Misu egy igazi kir\u00e1ly, aki kegyesen udvar\u00e1ba fogadott, s a munkaad\u00f3 kult\u00farh\u00e1zas \u00e9s a szem\u00e9lyzetis val\u00f3j\u00e1ban hatalmas sz\u00e9lmalmok, melyek \u00e9ppen hogy az isteni legy\u0151zhetetlens\u00e9get szem\u00e9lyes\u00edtik meg, amely ellen nincs semmi es\u00e9lyem. Az Udvarh\u00f6lgyek h\u00e1tter\u00e9ben \u00e1br\u00e1zolt ovidiusi sorozat pedig saj\u00e1t sorsom egy\u00fcgy\u0171en k\u00f3dolt \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa. Hogy lehet, hogy mindezt eddig nem vettem \u00e9szre?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Mindenesetre nem \u00e9n haltam meg hanem Misu.<br>A k\u00f3rh\u00e1zban.<br>P\u00e1r nappal a kilencvenedik sz\u00fclet\u00e9snapja el\u0151tt.<br>M\u00e1r j\u00f3 p\u00e1r h\u00e9ttel azel\u0151tt, amikor a krumplit vetett\u00fck, akkor \u00e9reztem valami k\u00e9ts\u00e9gbeesett tenni akar\u00e1st a r\u00e9sz\u00e9r\u0151l. Nagyon akart dolgozni \u00e9s az \u00e1ltalam has\u00edtott kapanyomokba s\u0171r\u0171n, t\u00fal s\u0171r\u0171n vetette a krumplit. S mindek\u00f6zben \u00e1lland\u00f3an ott lebegett, keringett k\u00f6r\u00f6tt\u00fcnk kimondatlanul is a k\u00e9rd\u00e9s: vajon eszik-e m\u00e9g bel\u0151le\u2026 de persze, nem mondta ki se \u0151, sem \u00e9n. \u00c9pp el\u00e9g \u00f6regek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk: A vet\u00e9s nem garancia arra, hogy egyen is az ember a term\u00e9sb\u0151l\u2026<br>Mindezt alaposan v\u00e9giggondoltuk, v\u00e9gig\u00e9rezt\u00fck, v\u00e9gig\u00e9lt\u00fck \u2014 m\u00e1r akkor \u2014 a krumpli vet\u00e9se k\u00f6zben\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>Hal\u00e1la el\u0151tt m\u00e9g megl\u00e1togattam a k\u00f3rh\u00e1zban. M\u00e1r teljesen \u00f6sszeesett a kis\u00f6reg. M\u00e9g kis\u00e9t\u00e1lt velem a folyos\u00f3 v\u00e9g\u00e9re \u00e9s le\u00fclt\u00fcnk az egyik kopott-feh\u00e9r l\u00f3c\u00e1ra. Semleges dolgokr\u00f3l besz\u00e9lgett\u00fcnk. \u00c9n a Las Meninas hat\u00e1sa miatt meglehet\u0151sen sz\u00f3rakozott ember benyom\u00e1s\u00e1t kelthettem, \u00e9s nem akartam arra gondolni, hogy Misunak komoly baja lehet. \u0150 meg csak a kertr\u0151l k\u00e9rdezett. Egysz\u00f3val, nem vett\u00fcnk tudom\u00e1st sem a betegs\u00e9gr\u0151l, sem a hal\u00e1lr\u00f3l. \u00c1tmeneti \u00e1llapotnak min\u0151s\u00edtett\u00fck a k\u00f3rh\u00e1zl\u00e1togat\u00e1s\u00e1t. Valamif\u00e9le sz\u00fcks\u00e9ges rossznak, ami csak arra j\u00f3, hogy id\u0151vel visszaj\u00f6hessen dolgozni. Mikor elb\u00facs\u00faztam, el\u00e9gedetten ism\u00e9telte meg: \u2013 A kert rendben van.<br>Ez volt az utols\u00f3 pillanat, amikor \u0151szint\u00e9n egy\u00fctt \u00f6r\u00fclhett\u00fcnk annak, hogy \u00f6t h\u00f3nappal azel\u0151tt befogadott. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb Misu, az \u00f6reg tr\u00f3jai a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l a temet\u0151be k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt el, nekem pedig az \u0151 h\u00e1z\u00e1b\u00f3l kell most nagyon gyorsan kik\u00f6lt\u00f6zn\u00f6m&#8230; a megmaradt k\u00f6nyveimmel\u2026 az \u00faj \u00f6tletemmel&#8230; \u00e9s azzal az egyre er\u0151s\u00f6d\u0151 elhat\u00e1roz\u00e1ssal, hogy m\u00e9giscsak \u00edrnom kell&#8230; mert ez nem csak aff\u00e9le babona, mint a szerencsepatk\u00f3, ez csak akkor hat, ha meg\u00edrom\u2026<\/p>\n\n\n\n<p class=\"has-text-align-right\"><em>Hogya Gy\u00f6rgy<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>A t\u00f6rt\u00e9netet mi sem jellemezhetn\u00e9 jobban, mint egy kedves anekdota, amelynek h\u0151se egy h\u00edres tud\u00f3s, aki hegyi h\u00e1zik\u00f3j\u00e1nak ajtaj\u00e1ra egy szerencsepatk\u00f3t sz\u00f6gezett. Amikor tud\u00f3st\u00e1rsa meglehet\u0151sen k\u00e9telkedve megk\u00e9rdezte, vajon csak nem hisz az eff\u00e9le babon\u00e1kban, \u0151 azt felelte, term\u00e9szetesen nem, de &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=3941\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-3941","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3941","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=3941"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3941\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3943,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/3941\/revisions\/3943"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=3941"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}