{"id":4050,"date":"2025-07-24T02:05:00","date_gmt":"2025-07-24T00:05:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4050"},"modified":"2026-01-15T02:05:41","modified_gmt":"2026-01-15T00:05:41","slug":"haver-marta","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4050","title":{"rendered":"Haver M\u00e1rta"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>Ragyogva haldokolni<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-07-24T02:05:00+02:00\">2025-07-24<\/time><\/div>\n\n\n<p>A mez\u0151 nem egy var\u00e1zslatos hely. Persze aki csup\u00e1n messzir\u0151l figyeli, vagy elhalad mellette, annak gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 n\u00f6v\u00e9nyek sz\u00ednes sokas\u00e1ga. Egy vil\u00e1g, ahol megpihenhetsz a z\u00fcmm\u00f6g\u0151 m\u00e9hek \u00e9s a csinos pillang\u00f3k t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban. Ahol a vir\u00e1gok legszebb pomp\u00e1jukban ny\u00edlnak, majd hervadnak el \u00fajra \u00e9s \u00fajra, minden \u00e9vben. De val\u00f3ban ilyen csod\u00e1latos hely ez? Mert sz\u00e1momra ink\u00e1bb maga f\u00f6ldi pokol.<\/p>\n\n\n\n<p>Mezei vir\u00e1gnak lenni pomp\u00e1s \u00e9rz\u00e9s, bar\u00e1tkozhatsz a melletted ny\u00edl\u00f3 vir\u00e1gokkal, k\u00f6rbevesz a bar\u00e1ts\u00e1gos z\u00f6ld f\u0171, a rovarok csak \u00fagy versengenek, hogy r\u00e1d sz\u00e1llhassanak. M\u00e9gis, \u00e9n sosem \u00e9reztem itt j\u00f3l magam. Mindig is kicsinek \u00e9s jelent\u00e9ktelennek tartottam az \u00e9letemet. \u00c9n voltam az, akit senki sem szeretett, de m\u00e9g csak nem is kedvelt. Nem volt kivel besz\u00e9lgetnem. A kedves Cickafark, aki mellettem ny\u00edlt, mindig pr\u00f3b\u00e1lt sz\u00f3ba elegyedni velem, de tudtam, hogy val\u00f3j\u00e1ban csak alakoskodik. Pedig sz\u00edvesen csever\u00e9sztem volna vele. Id\u0151nk\u00e9nt elk\u00e9pzeltem, ahogy mindenf\u00e9l\u00e9r\u0151l csacsogunk, ami egy mezei vir\u00e1g \u00e9let\u00e9ben t\u00f6rt\u00e9het. M\u00e9gsem v\u00e1laszoltam neki soha. Az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9se am\u00fagy is mindig csak addig tartott, am\u00edg oda nem ford\u00edtotta valaki m\u00e1s a szirmait. Amint fel\u00e9nk pillantottak, a Cickafark egyb\u0151l m\u00e1ssal elegyedett besz\u00e9lget\u00e9sbe, mintha ott sem lettem volna. K\u00e9rdezhetn\u00e9d ugyan, hogy akkor mi\u00e9rt tartottam \u0151t kedvesnek? De sz\u00e1momra az a p\u00e1r \u00e9rdekl\u0151d\u0151 sz\u00f3 fel\u00e9rt egy vil\u00e1ggal. Hiszen ki akarna sz\u00f3ba elegyedni a Bujdos\u00f3 m\u00e1kkal? M\u00e9g a nevem sem sz\u00e9p. Nem vagyok m\u00e1s, csak a mes\u00e9s, kir\u00edv\u00f3 Pipacs unalmas, v\u00e9zna, sz\u00edntelen unokatestv\u00e9re. \u00cdgy h\u00e1t ink\u00e1bb sz\u00f3tlanul hallgattam a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem zajl\u00f3 esem\u00e9nyeket \u00e9s arr\u00f3l \u00e1lmodoztam, hogy egy napon engem is k\u00e1pr\u00e1zatosnak tartanak majd.<\/p>\n\n\n\n<p>Sz\u00edvesen j\u00e1rtak a r\u00e9tre k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le szerzetek, a kisegerekt\u0151l eg\u00e9szen a ravasz r\u00f3k\u00e1ig. M\u00e9gis, a legv\u00e1rtabb vend\u00e9g az ember volt. Amikor arra j\u00e1rt, mindig mag\u00e1val vitt p\u00e1r vir\u00e1got. Titkon mindenki arra v\u00e1gyott, hogy ez a furcsa \u00e9l\u0151l\u00e9ny kiv\u00e1lassza \u0151t. Lehet a dajkames\u00e9k miatt, amit hajt\u00e1s korunkban mes\u00e9ltek nek\u00fcnk az \u00f6regebb n\u00f6v\u00e9nyek, miszerint ha az ember mag\u00e1val visz t\u00e9ged \u00e9s csokorba szed m\u00e1s szerencs\u00e9s t\u00e1rsaiddal egy\u00fctt, az azt jelenti, hogy te vagy a leggy\u00f6ny\u00f6r\u0171bb teremt\u00e9s az eg\u00e9sz vil\u00e1gon. \u00c9ppen ez\u00e9rt, a mezei vir\u00e1gok rem\u00e9nykedve v\u00e1rt\u00e1k minden alkalommal, hogy leszak\u00edts\u00e1k \u0151ket, hogy \u0151k lehessenek a legt\u00fcnem\u00e9nyesebbek. Term\u00e9szetesen \u00e9n is erre v\u00e1gytam a sz\u00edvem m\u00e9ly\u00e9n. Hiszen ki ne akarna a legpomp\u00e1zatosabb lenni mindenki k\u00f6z\u00fcl, m\u00e9g ha csak egy pillanatra is? Ki ne szeretn\u00e9, hogy rajongva im\u00e1dj\u00e1k a sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9\u00e9rt? Persze mindig vannak, akik m\u00e9lyen a f\u00f6ldbe d\u00f6ng\u00f6lnek a v\u00e1gyaink miatt. El\u00e9g volt csup\u00e1n egyetlen egyszer elsuttognom, hogy milyen j\u00f3 lenne, ha engem v\u00e1lasztan\u00e1nak, a Vadmurok r\u00f6gt\u00f6n odakapta a fej\u00e9t, \u00e9s megjegyz\u00e9seket tett r\u00e1m a mellette ny\u00edl\u00f3 Mezei aszatnak.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Hallottad a Bujdos\u00f3 m\u00e1kot? \u0150 is szeretne kiv\u00e1lasztott lenni.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Tess\u00e9k? \u2013 k\u00e9rdeztem felh\u00e1borodva a Vadmurokt\u00f3l. Tal\u00e1n ez volt az els\u0151 alkalom, hogy hallattam a hangom, \u00edgy a r\u00e9t n\u00f6v\u00e9nyei egyk\u00e9nt ford\u00edtott\u00e1k fel\u00e9m vir\u00e1gjukat. \u2013 Mi\u00e9rt besz\u00e9ltek ki engem?<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Ne but\u00e1skodj, mi\u00e9rt tenn\u00e9nk ilyet? \u2013 v\u00e1laszolt tettetett meglep\u0151d\u00e9ssel a Vadmurok \u2013 Hiszen nem is ismer\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n<p>De \u00e9n hallottam, ahogy egym\u00e1ssal sugdol\u00f3ztak a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt. Persze nem telt el sok id\u0151, hogy az \u00f6sszes k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem ragyog\u00f3 vir\u00e1g rajtam nevessen. Amint felj\u00f6tt a nap, a Vadmurok \u00e9s a Mezei aszat l\u00e1zas sutyorg\u00e1sba kezdtek. Csatlakozott hozz\u00e1juk lila szirmaival a Mezei szarkal\u00e1b \u00e9s a fens\u00e9ges Piros m\u00e9csvir\u00e1g, majd a csinos Kaporlevel\u0171 ebsz\u00e9kf\u0171 \u00e9s a szer\u00e9ny Apr\u00f3 szul\u00e1k is. M\u00e9g a kedves Cickafark is n\u00e9ha-n\u00e9ha elejtett a v\u00e1gyamr\u00f3l egy-egy viccet a t\u00f6bbi vir\u00e1gnak, \u00e9s a mindenki \u00e1ltal ut\u00e1lt Libatop is rajtam kuncogott.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Egy h\u00e9t ut\u00e1n m\u00e1r sz\u00edvb\u0151l gy\u0171l\u00f6ltem a Vadmurkot. Nem b\u00edrtam elviselni m\u00e9g az er\u0151teljesen f\u00f6l\u00e9m magasod\u00f3 \u00e1rny\u00e9k\u00e1t sem. Izzott bennem a harag \u00e9s az ut\u00e1lat, ami\u00e9rt az eg\u00e9sz r\u00e9t el\u0151tt nevets\u00e9g t\u00e1rgy\u00e1v\u00e1 tett. Ez az er\u0151teljes indulat, amit az ir\u00e1ny\u00e1ba \u00e9reztem, m\u00e9regk\u00e9nt hatott t\u00f6r\u00e9keny szirmaimra. El\u0151sz\u00f6r szinte fel sem t\u0171nt, lefoglaltak az \u00e9rz\u00e9seim \u00e9s a s\u00e9rtetts\u00e9gem. Azt\u00e1n lehullott feh\u00e9r vir\u00e1gomr\u00f3l az els\u0151 szirom. Nem sokkal ut\u00e1na k\u00f6vette m\u00e9g egy, majd m\u00e9g egy, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl ott \u00e1lltam csupaszon, megfosztva a szirmaimt\u00f3l, egyed\u00fcl hagyva a sz\u00e9gyenemmel \u00e9s a d\u00fch\u00f6mmel. M\u00e9g mindig hallottam a nevet\u0151 vir\u00e1gokat k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, holott m\u00e1r mindenki elfeledkezett r\u00f3lam. Ahogy szirmaim ut\u00e1n magjaim is elhullottak, \u00fagy aludtak ki vel\u00fck egy\u00fctt a rem\u00e9nyem utols\u00f3 szikr\u00e1i is, hogy valaha kiv\u00e1lasztanak. Id\u0151vel sz\u00e1ram meghajlott, majd v\u00e9gleg a f\u00f6ldre rogyott, \u00e9s ott fek\u00fcdtem, csupasz fejemben a visszhangz\u00f3 nevet\u00e9ssel \u00e9s a tudattal, hogy sosem siker\u00fclt el\u00e9g szemet gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtet\u0151v\u00e9 vir\u00e1gzanom. Ahogy sz\u00e1llt ki gyenge sz\u00e1ramb\u00f3l az \u00e9let, nem j\u00e1rt m\u00e1s a fejemben, csak a Vadmurok \u00e9s a gy\u0171l\u00f6let, amit remeg\u0151 sz\u00edvemben hordoztam ir\u00e1nta. Mert \u0151 volt az oka annak, hogy a g\u00fany keserves \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban hervadtam semmiv\u00e9.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Ragyogva haldokolni A mez\u0151 nem egy var\u00e1zslatos hely. Persze aki csup\u00e1n messzir\u0151l figyeli, vagy elhalad mellette, annak gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 n\u00f6v\u00e9nyek sz\u00ednes sokas\u00e1ga. Egy vil\u00e1g, ahol megpihenhetsz a z\u00fcmm\u00f6g\u0151 m\u00e9hek \u00e9s a csinos pillang\u00f3k t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban. Ahol a vir\u00e1gok legszebb pomp\u00e1jukban ny\u00edlnak, majd &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4050\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-4050","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4050","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=4050"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4050\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":4051,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4050\/revisions\/4051"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=4050"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}