{"id":4055,"date":"2025-07-26T02:08:00","date_gmt":"2025-07-26T00:08:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4055"},"modified":"2026-01-15T02:10:16","modified_gmt":"2026-01-15T00:10:16","slug":"bittera-sophie-iman","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4055","title":{"rendered":"Bittera Sophie Iman"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>Foglyok<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-07-26T02:08:00+02:00\">2025-07-26<\/time><\/div>\n\n\n<p>A vasr\u00e1cs ajtaja nagy nyikordul\u00e1ssal kiny\u00edlt a s\u00f6t\u00e9tben. De csak egy pillanatra, am\u00edg valamit be nem l\u00f6ktek. Egy zs\u00e1k. A cella m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9b\u0151l l\u00e1nccs\u00f6rg\u00e9s hangzott fel. A rab felt\u00e1p\u00e1szkodott, \u00e9s bilincseit fesz\u00edtve n\u00e9zte a zs\u00e1kot. A haja k\u00f3cos volt. Inge v\u00e9rrel szeg\u00e9lyezett. Szem\u00e9ben kihunyt a f\u00e9ny. A helyis\u00e9gben aff\u00e9le f\u00e9lhom\u00e1ly uralkodott. Neh\u00e9z volt ak\u00e1r csak az alakokat is kivenni. Ez\u00e9rt alig vette \u00e9szre, ahogyan a zs\u00e1k enyh\u00e9n megmozdul. Majd megint, \u00e9s megint. Az eg\u00e9sz reszketni kezdett, \u0151 pedig a terem fal\u00e1hoz simult. Fogva tart\u00f3ja tal\u00e1n \u00fajabb vad\u00e1llatot k\u00fcld\u00f6tt be hozz\u00e1? Azt legut\u00f3bb legy\u0151zte. Igaz, akkor m\u00e9g nem volt bilincs minden v\u00e9gtagj\u00e1n. Viszont most ez az \u00f6tlet el\u00e9g v\u00e9gzetesnek t\u0171nt. De nem. A zs\u00e1kb\u00f3l egy v\u00e9kony alak cs\u00faszott ki. L\u00e1b\u00e1r\u00f3l sietve ler\u00e1zta a krumplisszatyor marad\u00e9k\u00e1t, majd felpattant, \u00e9s a r\u00e1csnak vetette mag\u00e1t. V\u00e9kony, de indulattal teli hangon kezdett ord\u00edtani:<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013&nbsp; Engedjenek ki! Nem csin\u00e1ltam semmit! Csak egy keny\u00e9r volt! Egy! \u2013&nbsp; az utols\u00f3 sz\u00f3t m\u00e1r k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve mondta ki. Nem is annyira a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gnek, ink\u00e1bb \u00fagy mag\u00e1nak. Ekkor l\u00e9p\u00e9sek koppantak a k\u0151padl\u00f3n. A fogvatart\u00f3 leguggolt a f\u00f6ldre a r\u00e1cs t\u00faloldal\u00e1n, majd elkapta a l\u00e1nyt a tork\u00e1n\u00e1l fogva.&nbsp; &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Te bek\u00e9pzelt striga! \u2013 pr\u00e9selte ki a fogai k\u00f6zt bariton hangj\u00e1n. Ezut\u00e1n fel\u00e1llt. L\u00e9p\u00e9sei egyre halkabbak voltak, m\u00edg k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl t\u00edz m\u00e9terre a l\u00e1nyt\u00f3l kinyitotta az ajt\u00f3t, \u00e9s kil\u00e9pett a naps\u00fct\u00e9ses d\u00e9lut\u00e1nba. A l\u00e1gy szell\u0151 bek\u00faszott a hideg pincehelyis\u00e9gbe is. A l\u00e1ny kapkodva szippantott mag\u00e1ba bel\u0151le annyit, amennyit csak b\u00edrt.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013&nbsp; Itt fogsz megrohadni. \u2013 sz\u00f3lalt meg m\u00f6g\u00fcle valaki. L\u00e1ncok cs\u00f6rg\u00e9se t\u00f6rte meg a csendet \u2013 Velem egy\u00fctt. \u2013 A l\u00e1ncos f\u00e9rfi. Komor hangja lemond\u00e1steli volt. \u0150 viszont nem akarta hagyni, hogy k\u00e9ts\u00e9gbeessen. Az a kis ny\u00e1ri szell\u0151 el\u00e9g volt ahhoz, hogy rem\u00e9nyt nyerjen, hogy oda m\u00e9g egyszer kijut.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013&nbsp; M\u00e1r megbocs\u00e1ss, de ilyesf\u00e9le negativit\u00e1st az \u00e9n cell\u00e1mban nem t\u0171r\u00f6k! \u2013 jelentette ki olyan magabiztoss\u00e1ggal, amivel biztosan nem rendelkezett. Szinte hallani lehetett, ahogy a f\u00e9rfi \u00e1lla leesik.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 H\u00e1t, ez el\u0151sz\u00f6r az \u00e9n cell\u00e1m volt. Az \u00e9n cell\u00e1m m\u00e1r \u00fagy\u2026<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Nem mindegy? Most az eny\u00e9m. \u2013 A l\u00e1ny ezzel megfordult, \u00e9s a fi\u00fara n\u00e9zett. Mosolygott. Arc\u00e1n l\u00e1tszott a megviselts\u00e9g, de a piruett k\u00f6zben felsz\u00e1ll\u00f3 f\u00fcrtjei, \u00e9s a l\u00e9legzetel\u00e1ll\u00edt\u00f3 mosolya kompenz\u00e1lta ezt. A fi\u00fa nyelt egyet, majd m\u00e9g jobban a falhoz h\u00faz\u00f3dott. A l\u00e1ny szakadt szokny\u00e1j\u00e1t igazgatva a fi\u00fahoz trappolt, \u00e9s j\u00f3 m\u00e9lyen a szem\u00e9be n\u00e9zett. Arcuk k\u00e9t centire lehetett egym\u00e1st\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Mit csin\u00e1lsz? \u2013 suttogta a fi\u00fa. A l\u00e1ny megt\u00f6rte a szemkontaktust, \u00e9s a fi\u00fa mellett oldalra p\u00f6rd\u00fclve \u00f6sszepottyant a hideg, poros padl\u00f3n. Arc\u00e1t a kezeibe temette.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 H\u00e1r\u00edtok. \u2013 \u00c9rezte, ahogy akarata ellen\u00e9re k\u00f6nnybe l\u00e1badnak a szemei. \u2013&nbsp; Ez nem egy \u00e1tlagos b\u00f6rt\u00f6n, igaz? K\u00e9rlek, mondd, hogy van ok a rem\u00e9nyre! \u2013 A m\u00e1sik s\u00f3hajtott, \u00e9s az \u0151 elm\u00e9j\u00e9ben felt\u0171ntek az im\u00e9nt l\u00e1tott fi\u00fa szemei. Azok a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szemp\u00e1rok, amikben el lehet veszni. Azok a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szemp\u00e1rok, melyekben minden k\u00f3sza l\u00e1ny beleszeretne. \u00c9s azok a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szemp\u00e1rok, melyek tele vannak gy\u00f6trelemmel, f\u00e1jdalommal, rem\u00e9nytelens\u00e9ggel. Azok, melyek arra vannak k\u00e1rhoztatva, hogy a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben \u00e9ljenek, hogy ne l\u00e1ss\u00e1k a f\u00e9ny\u00fcket. Felzokogott.<\/p>\n\n\n\n<p>A l\u00e1ncok halkan cs\u00f6r\u00f6gni kezdtek, ahogy a fi\u00fa mell\u00e9 ereszkedett \u00e9s mereven \u00e1tkarolta. \u00c9rdekes \u00e9rz\u00e9s volt. Egy olyan embert\u0151l szeretetet, gondoskod\u00e1st kapni, aki m\u00e1r tal\u00e1n nem is eml\u00e9kszik arra, amikor legut\u00f3bb \u00edgy b\u00e1ntak vele. K\u00f6nnyein kereszt\u00fcl elmosolyodott, megfordult, \u00e9s a nyak\u00e1ba vetette mag\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Id\u0151vel \u2013 nem tudni, hogy napok, \u00f3r\u00e1k, percek teltek-e el \u2013 az ajt\u00f3 ism\u00e9t kiny\u00edlt. A l\u00e1ny a fi\u00fa haj\u00e1ba t\u00fart, majd kiss\u00e9 h\u00e1tr\u00e9bb h\u00faz\u00f3dott. Erre \u0151 \u00fagy v\u00e1laszolt, hogy az orr\u00e1t a l\u00e1ny nyak\u00e1ba nyomta, \u00e9s kez\u00e9t a cs\u00edp\u0151j\u00e9n megfesz\u00edtette. Amikor megsz\u00f3lalt a bariton hang, meg\u00e9rtette a l\u00e1ny hirtelen elt\u00e1volod\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Az \u00e9n cell\u00e1mban ilyen nincs! \u2013 Ny\u00edlt a r\u00e1cs, majd csuk\u00f3dott is a fogvatart\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt. A fi\u00fa morogva fel\u00e1llt. Majd ahogy a f\u00e9rfi a l\u00e1nyhoz k\u00f6zel\u00edtett, vadul a l\u00e1ncnak fesz\u00fclt. \u2013&nbsp; Nyugodj, kutya! \u2013&nbsp; k\u00f6pte oda a t\u00f6mzsi f\u00e9rfi. A csukl\u00f3j\u00e1n\u00e1l megragadta a l\u00e1nyt, a szoba ellent\u00e9tes oldal\u00e1ba hurcolta, majd a bal bok\u00e1j\u00e1ra a fi\u00fahoz hasonlatos bilincset kattintott. A k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g az volt, hogy ez laz\u00e1bb volt. M\u00e9g ugyan\u00fagy \u201cszabadon\u201d k\u00f6zlekedhetett, att\u00f3l eltekintve, hogy a fi\u00fat m\u00e1r nem biztos, hogy el\u00e9ri. Ahogy ezzel megpr\u00f3b\u00e1lkozott, a t\u00f6mzsi pasas gonoszan hahot\u00e1zott. Ha hassal a f\u00f6ld\u00f6n fek\u00fcdt, \u00e9s kez\u00e9t teljesen kiny\u00fajtotta, pont el\u00e9rte a fi\u00fa cip\u0151je orr\u00e1t. Mikor ezt megtette, a fi\u00fa l\u00e9gz\u00e9se reszketni kezdett. A fogvatart\u00f3 nevet\u00e9se lassan k\u00f6h\u00f6g\u00e9sbe vegy\u00fclt \u00e1t, \u00e9s valamit a kez\u00e9ben szorongatva a foglyai k\u00f6z\u00e9 vetette mag\u00e1t. A f\u00f6ld\u00f6n elter\u00fclt l\u00e1nyba r\u00fagott:<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Helyedre, striga! \u2013 a l\u00e1ny felszisszent, de visszak\u00faszott a szemk\u00f6zti falhoz. A f\u00e9rfi megfesz\u00edtette a fi\u00fa l\u00e1ncait, a l\u00e1b\u00e1ra \u0151t. A fogvatart\u00f3 kifesz\u00edtette a kez\u00e9ben tartott sz\u00edjat, majd a fi\u00fanak csapta. A b\u0151r sz\u00f6rny\u0171 csattan\u00e1ssal tal\u00e1lta el a fi\u00fa mellkas\u00e1t, de \u0151 m\u00e9g csak fel sem szisszent. A l\u00e1ny szem\u00f6ld\u00f6ke a hajvonal\u00e1ig ugrott. Csak n\u00e9zte, ahogy a t\u00f6mzsi alak csapkodja a foglya gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, szab\u00e1lyos, er\u0151s test\u00e9t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Egyre er\u0151sebb csap\u00e1sok tal\u00e1lt\u00e1k el a mellkas\u00e1t, de \u0151 gyakorlatosan elviselte. Tudta, ha kimutatja f\u00e1jdalm\u00e1t, azzal csak ront a helyzet\u00e9n. Kitapasztalta. A b\u0151re kezdett zsibbadni, \u00e9s az \u00fct\u00e9sek m\u00e1r jobban f\u00e1jtak a lelk\u00e9nek, mint a test\u00e9nek. A figura viszont v\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u0151 arccal akarta kinyerni a k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9st bel\u0151le, vagy legal\u00e1bb az al\u00e1zatot, de \u0151 hamarabb veretn\u00e9 porig mag\u00e1t, minthogy ezt megadja neki. Az \u00f6v nagy durran\u00e1ssal \u00e9rt f\u00f6ldet. Fogvatart\u00f3juk kitrappolt a ketrecb\u0151l. M\u00e9g a r\u00e1csot se m\u00e9ltatta bez\u00e1rni, hiszen mindk\u00e9t fogly\u00e1t kik\u00f6t\u00f6tte. \u00c9lvezte, hogy ilyen szinten gy\u00f6t\u00f6rheti \u0151ket. Hiszen csak az a p\u00e1r bilincs v\u00e1lasztja el \u0151ket a szabads\u00e1gt\u00f3l. Amikor visszat\u00e9rt, egy j\u00f3kora vasrudat tartott kez\u00e9ben. A v\u00e9ge izzott a forr\u00f3s\u00e1gt\u00f3l. Szem\u00e9ben \u0151r\u00fclt \u00f6r\u00f6m gy\u00falt, amikor megl\u00e1tta a fi\u00fa ijedt arckifejez\u00e9s\u00e9t. El\u00e9 l\u00e9pett. Az teljes erej\u00e9b\u0151l t\u00e9pte a l\u00e1ncait, \u00e9s ord\u00edtott, ahogy a teste meg\u00e9gett a piros, forr\u00f3 f\u00e9mt\u0151l. F\u00e1jdalmas ki\u00e1lt\u00e1sai bet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a szob\u00e1t. Mikor a vas h\u0171lni kezdett, h\u00f3lyagos test\u00e9t sz\u00edjjal akarta tov\u00e1bb verni, viszont valami meg\u00e1ll\u00edtotta.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013&nbsp; Ne! \u2013 K\u00f6ny\u00f6r\u00f6gte a l\u00e1ny. A fi\u00fa \u00e1llkapcsa meglazult, \u00e9s agg\u00f3d\u00f3an n\u00e9zett fel\u00e9. Fogvatart\u00f3juk ezt r\u00f6gt\u00f6n megl\u00e1tta, \u00e9s gonosz f\u00e9lmosoly \u00fclt ki kiss\u00e9 r\u00e1ncos von\u00e1saira. An\u00e9lk\u00fcl, hogy levette volna a szem\u00e9t a l\u00e1nyr\u00f3l, meglaz\u00edtotta a fi\u00fa bilincseit. Teste a hideg k\u0151padl\u00f3ra zuhant. \u00c9ppen tudott egy rendes l\u00e9legzetet venni, miel\u0151tt \u00e9szrevette volna, \u201cgazd\u00e1ja\u201d mire k\u00e9sz\u00fclt. V\u00e9gtelen lass\u00fas\u00e1ggal, eg\u00e9sz test\u00e9vel a l\u00e1ny fel\u00e9 fordult. Majd tett fel\u00e9 p\u00e1r lass\u00fa, kecses, b\u00fcszke l\u00e9p\u00e9st. Cip\u0151je koppan\u00e1sai v\u00e9szj\u00f3sl\u00f3an visszhangoztak. A l\u00e1ny \u00f6sszerezzent, \u00e9s h\u00e1tr\u00e1lt, ameddig csak tudott. Min\u00e9l kisebb volt k\u00f6zt\u00fck a t\u00e1vols\u00e1g, ann\u00e1l fesz\u00fcltebb lett a helyzet. A l\u00e1ny a hirtelen \u00f6sszes\u0171r\u0171s\u00f6d\u00f6tt leveg\u0151 miatt alig vette \u00e9szre a fi\u00fa dobh\u00e1rtyaszak\u00edt\u00f3 ord\u00edtoz\u00e1s\u00e1t, k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s\u00e9t, harc\u00e1t a l\u00e1ncaival. Mindezt az\u00e9rt, hogy azok a kezek ink\u00e1bb \u0151t b\u00e1nts\u00e1k, de a l\u00e1nyhoz ne \u00e9rjenek. \u00c1m k\u00e9s\u0151 volt. Az ostorcsap\u00e1sok \u00fctemesen csattantak a l\u00e1ny h\u00e1t\u00e1n. \u00c9s a l\u00e1ny pont azt tette, amit a beteg ember m\u00e9g betegebb agya akart: s\u00edrt, ord\u00edtott f\u00e1jdalm\u00e1ban. Minden porcik\u00e1ja sajgott, \u00e9gett. Pedig m\u00e9g a negyed\u00e9t sem tapasztalta meg annak, amit a cellat\u00e1rsa meg\u00e9lt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Mire a fogvatar\u00f3juk elhagyta a cell\u00e1t, \u00e9s \u0151k visszaz\u00e1rva ism\u00e9t a s\u00f6t\u00e9tben maradtak, a fi\u00fa hangja teljesen berekedt. A f\u00f6ld\u00f6n t\u00e9rdelt, fej\u00e9t lehajtotta. Kezei a feje felett lebegtek. Ott, ahova fesz\u00edtett l\u00e1ncai k\u00e9nyszer\u00edtett\u00e9k. A cella m\u00e1sik oldal\u00e1r\u00f3l szipog\u00e1s \u00e9s halk zokog\u00e1s hallatszott. Nem tudta \u00f6sszeszedni mag\u00e1t. A fi\u00fa t\u00fal messze volt, a ruh\u00e1i megszakadtak, \u00e9s a hideg futkosott a h\u00e1t\u00e1n. Ny\u00f6gd\u00e9cselve fel\u00fclt, l\u00e1bait has\u00e1hoz h\u00fazta, \u00e9s r\u00e1bor\u00edtotta a fej\u00e9t. Olyan legy\u0151z\u00f6ttnek \u00e9rezte mag\u00e1t. Igaz\u00e1b\u00f3l, mindketten \u00edgy \u00e9reztek.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013&nbsp; Nem kellett volna megsz\u00f3lalnod. \u2013&nbsp; d\u00f6rm\u00f6gte a fi\u00fa \u2013 \u00c9n m\u00e1r megszoktam. \u2013 A l\u00e1ny szeme \u00f6sszesz\u0171k\u00fclt. Olyan magasra h\u00fazta fel ezzel a fi\u00fa a pump\u00e1j\u00e1t, amilyenre nem gondolta, hogy valaha ker\u00fclhet. F\u00e1jdalm\u00e1r\u00f3l megfeledkezve a fi\u00fa fel\u00e9 trappolt, majd h\u00e1rom m\u00e9terre t\u0151le \u2013 ameddig l\u00e1nca engedte \u2013 meg\u00e1llt.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Tal\u00e1n hagynom kellett volna, hogy f\u00e1jdalmat okozzon neked? V\u00e9gign\u00e9zzem, ahogy szenvedsz? Ahogy t\u00f6nkretesz? \u2013 elcsuklott. Arc\u00e1n patakzottak a k\u00f6nnyek. A fi\u00fa fel\u00e1llt, \u00e9s a l\u00e1ny fel\u00e9 indult, hogy karjait k\u00f6r\u00e9 fonja, \u00e1t\u00f6lelje, test\u00e9vel \u00e1tmeleg\u00edtse, \u00e9s nyugtat\u00f3, \u00e9des szavakat s\u00fagjon a f\u00fcl\u00e9be, de l\u00e1ncai meg\u00e1ll\u00edtott\u00e1k \u00e9s visszar\u00e1ntott\u00e1k. Csak n\u00e9ztek egym\u00e1sra. Ezt a j\u00e1t\u00e9kot nem tudt\u00e1k megnyerni.<\/p>\n\n\n\n<p>*<\/p>\n\n\n\n<p>A k\u00f6vetkez\u0151 napokban a fogvatart\u00f3 mindig elj\u00f6tt, hogy er\u0151s\u00edtse ezt az \u00e9rzetet a foglyaiban. Let\u00e9pte a l\u00e1ny nyak\u00e1b\u00f3l a nyakl\u00e1ncait, lev\u00e1gta a haj\u00e1t. Arca piros lett a sok fogadott pofont\u00f3l. K\u00f6ny\u00f6ke, t\u00e9rde felhorzsol\u00f3dott az \u00fct\u00e9sek el\u0151li sikertelen menek\u00fcl\u00e9si hadj\u00e1ratokt\u00f3l. A fi\u00fat egy ujjal sem \u00e9rintette. B\u00e1r tudta, ha megtenn\u00e9, azzal neki tenne sz\u00edvess\u00e9get. Az igazi f\u00e1jdalom sz\u00e1m\u00e1ra az volt, hogy v\u00e9gig kellet n\u00e9znie, ahogy valakit, akihez a sok s\u00f6t\u00e9tben t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9vek alatt v\u00e9gre k\u00f6t\u0151d\u00f6tt, az \u0151 v\u00e9delme \u00e9rdek\u00e9ben, a szemei l\u00e1tt\u00e1ra k\u00ednoznak. \u00c9s semmit sem tehet. M\u00e9g a f\u00e1jdalm\u00e1ban sem osztozhat. Mindig, amikor bej\u00f6tt a figura, direkt olyan szorosra h\u00fazta a fi\u00fa l\u00e1ncait, hogy k\u00e9ptelen legyen a fej\u00e9t lehajtani. Ilyenkor ki akarta kaparni a szemeit, kipukkasztani a dobh\u00e1rty\u00e1j\u00e1t, csak valahogy t\u00fcntethesse el a k\u00e9pet, hallgattassa el a hangot, ahogy a l\u00e1ny k\u00ednok k\u00f6zt szenved.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ezzel szemben viszont ugyanezeket az \u00e9rz\u00e9kszerveit isten\u00edtette minden este, mikor a l\u00e1ny sz\u00f6rny\u0171 f\u00e1jdalmai, gy\u00f6trelmei ellen\u00e9re d\u00fadolva, mosollyal az arc\u00e1n mer\u00fclt \u00e1lomba. Mindig ugyanazt \u00e9nekelte. Soha nem hallotta m\u00e9g ezt a sz\u00e1mot. \u00c9s ugyan\u00edgy volt minden reggel, mikor mint a reggeli naps\u00fct\u00e9s, amit egyik\u00fck sem l\u00e1thatott, ragyogta be a szob\u00e1t k\u00f3cos haj\u00e1val, t\u00f6r\u00f6k\u00fcl\u00e9sben a cella padl\u00f3j\u00e1n, ahogy az aznapi \u00e1lmait mes\u00e9lte. Csak a kett\u0151 k\u00f6z\u00f6tt volt rossz. De akkor nagyon.<\/p>\n\n\n\n<p>A percek \u00f3r\u00e1kba folytak. Az \u00f3r\u00e1k napokk\u00e1, a napok pedig \u00fagy gy\u0171ltek, mik\u00f6zben z\u00e1rva voltak, hogy m\u00e1r azt sem tudt\u00e1k, h\u00e1ny \u00e9vesek \u00e9ppen. Minden lehet\u0151 m\u00f3don meggyal\u00e1zt\u00e1k m\u00e1r \u0151ket.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>A l\u00e1ny mindig arr\u00f3l mes\u00e9lt, hogy az emberek sz\u00edve olyan, mintha \u00fcvegb\u0151l lenne. Ha az ember szeretve van, ez megvastagszik, \u00e9s gy\u00e9m\u00e1nt lesz bel\u0151le. Ha b\u00e1ntj\u00e1k, reped\u00e9sek jelennek meg rajta. Az \u00fcveg akkor t\u00f6rik sz\u00e9t, amikor a l\u00e9lek elhagyja a testet. Ezt a hal\u00e1lra hat\u00e1rolj\u00e1k. \u00c1m a l\u00e1ny azt mondta, hogy ez nem felt\u00e9tlen\u00fcl csak az lehet. Ha a l\u00e9lek elhagyja a testet, akkor m\u00e1r csak a h\u00e9ja marad. \u00c9rzelmetlen\u00fcl, boldogtalanul. A fi\u00fa egyszer azt mondta, hogy neki m\u00e1r akkor elsz\u00e1llt a lelke, mikor a ketrecbe z\u00e1rt\u00e1k. De a l\u00e1ny eml\u00e9keztette, hogy ez nem igaz. \u00c9s valahol ezt \u0151 is tudta. Voltak \u00e9rzelmei. Nem maga ir\u00e1nt, hanem m\u00e1sok ir\u00e1nt. F\u0151leg a l\u00e1ny ir\u00e1nt. Tudta, hogy a gazda ellen gy\u0171l\u00f6letet \u00e9rez. \u00c9s tudta, hogy a l\u00e1ny az \u00f6sszes t\u00f6bbi m\u00e1sik \u00e9rzelmet is el\u0151hozza bel\u0151le. Ami\u00f3ta d\u00fadol, mosolyogva alszik el. Amikor visszaeml\u00e9kezik az els\u0151 est\u00e9re, amikor el\u0151sz\u00f6r \u00e9s utolj\u00e1ra a karjaiban tartotta, a sz\u00edve hevesen verni kezd. \u00c9s amikor a gazda a k\u00f6zel\u00e9be l\u00e9p, minden porcik\u00e1ja ellenkezni kezd, \u00e9s a tehetetlens\u00e9gt\u0151l az \u0151r\u00fcletig fesz\u00fcl. \u00c9ppen ezen gondolkodott, \u00e9s gy\u00e1va m\u00f3dj\u00e1ra pr\u00f3b\u00e1lta csukott szemmel kiz\u00e1rni a l\u00e1ny sikolyait, amikor hirtelen felcsap\u00f3dtak a szemh\u00e9jai.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Te b\u00fcd\u00f6s striga! \u2013 r\u00e1zta a kez\u00e9t a gazda. A l\u00e1ny gonosz mosollyal t\u00f6r\u00f6lgette a sz\u00e1j\u00e1t. Megharapta! Lassan k\u00f6r\u00f6zni kezdett a f\u00e9rfi k\u00f6r\u00fcl, mint egy leop\u00e1rd, aki k\u00e9sz a harcra. Majd egyszer csak k\u00f6zelebb ugrott, \u00e9s r\u00fagni, \u00fctni kezdte a f\u00e9rfit. Az pedig a meglep\u0151d\u00e9st\u0151l el\u0151sz\u00f6r nem is \u00e9rtette, mi t\u00f6rt\u00e9nik. Igaz\u00e1b\u00f3l a fi\u00fa sem \u00e9rtette. Arr\u00f3l lemaradt, hogy mi v\u00e1ltotta ki ezt a l\u00e1nyban.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Ne! Besz\u00e9lj! \u00cdgy! R\u00f3la! \u2013 p\u00fcf\u00f6lte tiszta erej\u00e9b\u0151l. \u2013&nbsp; Maga egy beteg \u00e1llat! Egy diszn\u00f3! \u2013&nbsp; ord\u00edtotta. A f\u00e9rfi lev\u00e1gta mag\u00e1r\u00f3l a l\u00e1nyt, aki a f\u00f6ldre puffant, majd r\u00e1m\u00e1szott, hogy test\u00e9vel leblokkolja fic\u00e1nkol\u00e1s\u00e1t. A fi\u00fa cib\u00e1lni kezdte a l\u00e1ncait. Amikor az egyik megmozdult.<\/p>\n\n\n\n<p>A f\u00e9rfi el\u0151h\u00fazott egy \u00e9les hentesk\u00e9st az \u00f6v\u00e9r\u0151l, majd v\u00e9gigh\u00fazta azt a l\u00e1ny arc\u00e1n, amit a m\u00e1sik kez\u00e9vel, a tork\u00e1n\u00e1l fogva tartott mozdulatlanul. V\u00e9r buggyant ki a sebb\u0151l, a l\u00e1ny pedig \u00e9lesen besz\u00edvta a leveg\u0151t a f\u00e1jdalomt\u00f3l. A bariton hang\u00fa gazda most a l\u00e1ny kez\u00e9hez f\u00e9rk\u0151z\u00f6tt, l\u00e1b\u00e1val \u00e9s k\u00f6ny\u00f6k\u00e9vel tov\u00e1bbra is a f\u00f6ldh\u00f6z szor\u00edtva. \u00dcgyet sem vetett a fi\u00fara, aki \u00fagy t\u00e9pte bilincseit, mintha az \u00e9lete f\u00fcggne rajta. A fogvatart\u00f3 magasra emelte a hentesk\u00e9st, majd egy prec\u00edz v\u00e1g\u00e1ssal elv\u00e1lasztotta a l\u00e1ny gy\u0171r\u0171sujj\u00e1t a teste t\u00f6bbi r\u00e9sz\u00e9t\u0151l. Ahogy onnan az els\u0151 csepp v\u00e9r a hideg k\u0151padl\u00f3n sz\u00e9tfolyt, azzal egy id\u0151ben a fi\u00fa l\u00e1ncai kirep\u00fcltek a falb\u00f3l. Az egyik falon l\u00e9v\u0151, halv\u00e1ny f\u00e9nyt biztos\u00edt\u00f3 l\u00e1mpa kialudt, a f\u00e9rfi nagy test\u00e9t pedig valami les\u00f6p\u00f6rte a l\u00e1nyr\u00f3l. Az gyorsan a falhoz h\u00faz\u00f3dott, \u00e9s v\u00e1rt. A f\u00e9rfiak felv\u00e1ltva ord\u00edtottak fel, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl csend lett. P\u00e1r m\u00e1sodperccel k\u00e9s\u0151bb m\u00e9g egy csap\u00e1s \u00e9rte a vesztes testet, majd minden megfagyott.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Derek? \u2013 cincogta halkan, \u00f3vatosan a l\u00e1ny. Nem \u00e9rkezett v\u00e1lasz. Csak a cip\u0151 l\u00e9ptei, ahogy k\u00f6zelednek fel\u00e9. A m\u00e1sik ember vigy\u00e1zva kez\u00e9be vette a l\u00e1ny apr\u00f3 arc\u00e1t, homlokukat \u00f6ssze\u00e9rintette, majd s\u00f3hajtott egyet.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Szabadok vagyunk. \u2013 Mindketten felnevettek, \u00e9s meg\u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st. Arcukon patakzottak a k\u00f6nnyek. A fi\u00fa gyorsan adott egy ruhadarabot a l\u00e1nynak, amivel let\u00f6r\u00f6lheti az arc\u00e1t szeg\u00e9lyez\u0151 v\u00e9res sebet, majd a mozdulatlan testhez l\u00e9pett, leszedte r\u00f3la a kulcsokat, \u00e9s r\u00e1k\u00f6p\u00f6tt. Miut\u00e1n leszedte a l\u00e1ncokat mindkett\u0151j\u00fck v\u00e9gtagjair\u00f3l, a l\u00e1ny v\u00e9kony, ki\u00e9hezett, sebes test\u00e9t a karjaiba vette, a r\u00e1cshoz l\u00e9pett vele, majd a l\u00e1ny kez\u00e9be adta a kulcscsom\u00f3t. A l\u00e1ny elford\u00edtotta a helyes kulcsot a z\u00e1rban, majd hagyta, hogy ahhoz az ajt\u00f3hoz vigye \u0151t a fi\u00fa, ami m\u00f6g\u00f6tt a naps\u00fct\u00e9s b\u00fajt meg. Ott a l\u00e1b\u00e1ra \u00e1ll\u00edtotta, \u00e9s egym\u00e1s ut\u00e1n kil\u00e9ptek.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>Ism\u00e9t tavasz volt. A leveg\u0151 tele volt vir\u00e1gillattal. A nap vak\u00edt\u00f3an, melegen s\u00fct\u00f6tt r\u00e1juk. K\u00f6rben\u00e9zett. De a fi\u00fa nem tudta levenni r\u00f3la a szemeit. Vastag karj\u00e1val \u00e1tkarolta derek\u00e1t, m\u00e1sikkal pedig h\u00e1tra sim\u00edtotta egyenetlen haj\u00e1t. \u00d3vatosan maga fel\u00e9 ford\u00edtotta, majd haj\u00e1ba t\u00farva megcs\u00f3kolta. Ez a cs\u00f3k olyan volt, mint az o\u00e1zis a sivatagban. Mint a v\u00e1mp\u00edrnak a v\u00e9r, a betegnek a gy\u00f3gyszer. Mindkett\u0151kkel elhitette, hogy az ilyen cs\u00f3k\u00e9rt \u00e9rdemes hinni. Mindkett\u0151j\u00fckkel elhitette, hogy m\u00e9g ezt a j\u00e1t\u00e9kot is meg lehet nyerni.<\/p>\n\n\n\n<p>De nem lehet.<\/p>\n\n\n\n<p>Visszaz\u00f6kkent a hideg, s\u00f6t\u00e9t pinc\u00e9be. T\u00fcdeje ism\u00e9t megtelt a porral, l\u00e1b\u00e1t ism\u00e9t bilincs szor\u00edtotta.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Derek? \u2013 cincogta halkan, \u00f3vatosan. Nem \u00e9rkezett egy darabig v\u00e1lasz. Csak egy neh\u00e9z cip\u0151 l\u00e9ptei, amik meg\u00e1lltak p\u00e1r l\u00e9p\u00e9ssel el\u0151tte.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Azt akarn\u00e1d, mi? B\u00fcd\u00f6s striga!&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p>\u00c9s az \u00fcvegsz\u00edv \u00f6sszet\u00f6rt.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Foglyok A vasr\u00e1cs ajtaja nagy nyikordul\u00e1ssal kiny\u00edlt a s\u00f6t\u00e9tben. De csak egy pillanatra, am\u00edg valamit be nem l\u00f6ktek. Egy zs\u00e1k. A cella m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9b\u0151l l\u00e1nccs\u00f6rg\u00e9s hangzott fel. A rab felt\u00e1p\u00e1szkodott, \u00e9s bilincseit fesz\u00edtve n\u00e9zte a zs\u00e1kot. A haja k\u00f3cos volt. &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4055\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-4055","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4055","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=4055"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4055\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":4057,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4055\/revisions\/4057"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=4055"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}