{"id":4393,"date":"2025-12-21T15:24:00","date_gmt":"2025-12-21T13:24:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4393"},"modified":"2026-01-22T15:35:10","modified_gmt":"2026-01-22T13:35:10","slug":"harmatos-maria-2","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4393","title":{"rendered":"Harmatos M\u00e1ria"},"content":{"rendered":"\n<p><strong>Membr\u00e1n<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-12-21T15:24:00+02:00\">2025-12-21<\/time><\/div>\n\n\n<p>Sz\u00fcrke p\u00e9ntek reggel kezd\u0151d\u00f6tt. Felkelt a telefon \u00e9breszt\u0151j\u00e9re, elk\u00e9sz\u00edtette a k\u00e1v\u00e9t, fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, \u00f6sszeszedte a dolgait, sminkelt, kab\u00e1tot vett, \u00e9s elindult. Az els\u0151 megbesz\u00e9l\u00e9sre a kocsib\u00f3l jelentkezett be. A kihangos\u00edt\u00f3 zajsz\u0171r\u0151je nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt rendesen, a mikrofont megszok\u00e1sb\u00f3l automatikusan kikapcsolta. Az egyik l\u00e1mp\u00e1n\u00e1l bev\u00e1gtak el\u00e9, a f\u00e9kre taposott, k\u00e1romkodott. A kijelz\u0151re n\u00e9zett, az felismerve a hangj\u00e1t, \u00fczenetet k\u00fcld\u00f6tt, hogy n\u00e9ma a mikrofonja, k\u00edv\u00e1nja-e bekapcsolni. Hagyta elt\u0171nni az \u00e9rtes\u00edt\u00e9st. A munkahely\u00e9re bel\u00e9pve b\u00f3lintott k\u00f6sz\u00f6n\u00e9sk\u00e9ppen, \u00e9s felment az irod\u00e1j\u00e1ba. Becsukta az ajt\u00f3t, kinyitotta a laptopot, dolgozni kezdett. A gyakornok f\u00e9l \u00f3ra m\u00falva l\u00e9pett be hozz\u00e1, egy jegyz\u0151k\u00f6nyvet hozott. Letette az asztal\u00e1ra, \u0151 nem n\u00e9zett fel, biccentett, \u00e9s tov\u00e1bb g\u00e9pelt. A koll\u00e9ga p\u00e1r percig \u00e1lldog\u00e1lt az asztala el\u0151tt, azt\u00e1n motyogott valamit, hogy majd visszaj\u00f6n, meg fontos lenne, \u00e9s kih\u00e1tr\u00e1lt a szob\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n<p>A k\u00f6vetkez\u0151 megbesz\u00e9l\u00e9sre is bejelentkezett, \u00edrt egy \u00fczenetet, hogy nem m\u0171- k\u00f6dik a g\u00e9pe rendesen, csak hallgatni tud. Egy ponton belesz\u00f3lt volna, kinyitotta a sz\u00e1j\u00e1t, de be is csukta, an\u00e9lk\u00fcl, hogy mondott volna valamit. Megk\u00f6sz\u00f6r\u00fclte a tork\u00e1t, ivott egy korty vizet, \u00e9s sz\u00f3rakozottan figyelte tov\u00e1bb a t\u00f6bbiek besz\u00e9lge- t\u00e9s\u00e9t. Nem j\u00f6tt ki hang a tork\u00e1n. Este a takar\u00edt\u00f3 m\u00e9g az asztaln\u00e1l tal\u00e1lta. A telefon megcs\u00f6rrent n\u00e9ha, r\u00e1n\u00e9zett, azt\u00e1n megnyomta az automatikus \u00fczenet gombj\u00e1t. Sajn\u00e1lom, most nem tudok besz\u00e9lni. A Hold m\u00e1r apr\u00f3, elmos\u00f3dott foltk\u00e9nt vil\u00e1- g\u00edtott, amikor fel\u00e1llt, ny\u00fajt\u00f3zott, \u00e9s hazaindult.<\/p>\n\n\n\n<p>Az els\u0151 huszonn\u00e9gy \u00f3ra \u00edgy telt el. Nem t\u0171nt fel m\u00e9g neki sem, hogy elvesztette. Elvesztette a k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t a besz\u00e9dre. Az ajkai bez\u00e1r\u00f3dtak, \u00e9s mintha t\u00f6bb\u00e9 nem akartak volna sz\u00f3ra ny\u00edlni. Az idegek \u00e9s izmok megfesz\u00fcltek a sz\u00e1ja k\u00f6r\u00fcl, azt\u00e1n elernyedtek, ez lett a term\u00e9szetes \u00e1llapotuk, mint amikor hossz\u00fa ideig behajl\u00edtva tartja az ember a k\u00f6ny\u00f6k\u00e9t, \u00e9s egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r nem is tudja m\u00e1shogy tartani. Idegennek \u00e9rezte, k\u00e9ptelen dolognak, hogy besz\u00e9ljen. Nem az\u00e9rt, mintha nem lett volna mit mondania. \u00c9ppen ellenkez\u0151leg. Annyi mindent mondott volna.<\/p>\n\n\n\n<p>M\u00e1snap otthon maradt. A szomsz\u00e9dban a gyerekkel veszekedtek, a r\u00e1di\u00f3b\u00f3l zene sz\u00f3lt, messzir\u0151l ment\u0151 szir\u00e9n\u00e1ja vijjogott, k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sz\u00e9k cs\u00f6r\u00f6gtek \u00e9s sz\u00e1- raz falevelek t\u00f6rtek szil\u00e1nkokra a cip\u0151talpak alatt. Az \u00e9rz\u00e9kei ki\u00e9lez\u0151dtek, egy h\u00e9t m\u00falva m\u00e1r az emeleti macska l\u00e9pteit is meghallotta. Hamarosan \u00fagy \u00e9rezte, a vil\u00e1g minden zaj\u00e1t hallja, hogy harangk\u00e9nt borul r\u00e1 az \u00f6sszes z\u00f6rej, sz\u00f3, nevet\u00e9s, f\u0171ny\u00edr\u00e1s \u00e9s f\u00e9kcsikorg\u00e1s. \u0150 pedig ott \u00e1ll k\u00f6z\u00e9pen, minden k\u00f6zep\u00e9n, \u00e9s kiny\u00edlik, antenn\u00e1k \u00e9s cs\u00e1pok lepik el, \u00e9s begy\u0171jti a vil\u00e1g minden hangj\u00e1t. Kellemesnek tal\u00e1lta ezt az \u00e1llapotot, ha \u00e9rdekes hangot hallott, pr\u00f3b\u00e1lta kital\u00e1lni, mi lehet az. A hangok \u00e9rtelmet nyertek, kapcsol\u00f3dtak, t\u00f6rt\u00e9netekk\u00e9 \u00e1lltak \u00f6ssze, bel\u00e1tott \u00e1lta- luk t\u00e1voli konyh\u00e1kba, ahol \u00e9pp forrni kezdett a v\u00edz a t\u00e9szt\u00e1hoz, kicsusszant a k\u00e9sz m\u00e1rt\u00e1s az \u00fcvegb\u0151l, vagy betakartak egy l\u00e1zas gyereket. M\u00e9g a l\u00e1zat is hallani v\u00e9lte.<\/p>\n\n\n\n<p>A k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte l\u00e9v\u0151k nem \u00e9rtett\u00e9k. A h\u00e1zban lassan elterjedt, hogy bek\u00e9pzelt, nem k\u00f6sz\u00f6n senkinek. Eleinte ker\u00fclte, hogy tal\u00e1lkoznia kelljen m\u00e1sokkal, mert nem magyar\u00e1zhatta el, hogy nem tud v\u00e1laszolni. A szemetet \u00e9jjel vitte le, \u00e9s a post\u00e1t is olyankor \u00fcr\u00edtette ki. Bev\u00e1s\u00e1rolni olyan boltba ment, ahol \u00f6nkiszolg\u00e1l\u00f3 kassz\u00e1n\u00e1l tudott fizetni, pultban nem k\u00e9rt semmit. Ha sz\u00f3ltak hozz\u00e1, figyelmesen n\u00e9zett a besz\u00e9l\u0151re, hagyta, hadd mondja el, amit szeretne. Kifejlesztett egy technik\u00e1t, ha k\u00e9rdezt\u00e9k, b\u00f3logatott, vagy k\u00e9tkedve r\u00e1zta a fej\u00e9t, esetleg lemond\u00f3an intett. Ez\u00e9rt sok\u00e1ig nem fedezte fel senki, hogy nem besz\u00e9l. A munkahely\u00e9n otthoni munka- v\u00e9gz\u00e9st k\u00e9rt, \u00e9s r\u00e1j\u00f6tt, hogy mindent meg tud oldani a leveleken \u00e9s az \u00fczeneteken kereszt\u00fcl. N\u00e9ha felh\u00edvt\u00e1k, olyankor h\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt, vagy bontotta a vonalat.<\/p>\n\n\n\n<p>Az emberek \u00e9lvezt\u00e9k a t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1t. Folyton meg\u00e1lltak mellette, vagy le\u00fcltek mel- l\u00e9 a villamoson \u00e9s a szomsz\u00e9dos parkban. Besz\u00e9ltek hozz\u00e1. \u0150 pedig figyelt. Mo- solygott, csendben b\u00f3logatott, vagy csak a Nap fel\u00e9 ford\u00edtotta az arc\u00e1t, \u00e9s hagyta, hadd besz\u00e9ljenek. Ismeretlenek b\u00edzt\u00e1k r\u00e1 titkaikat, m\u00e9rgel\u0151dtek, panaszkodtak, \u00f6r\u00fcltek, vagy \u00e9ppen csak mes\u00e9ltek, mes\u00e9ltek, n\u00e9ha \u00f3r\u00e1kon \u00e1t. \u00d6regek \u00e9s fiatalok, j\u00f3l szitu\u00e1ltak \u00e9s hajl\u00e9ktalanok telepedtek mell\u00e9, kerest\u00e9k egy id\u0151 ut\u00e1n, merre van, hogy mondhass\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n<p>Csak a s\u00edr\u00e1ssal nem tudott mit kezdeni. Olyankor feszengett, a mosolya k\u00ednoss\u00e1 v\u00e1lt, az \u00f3r\u00e1j\u00e1ra n\u00e9zett, \u00e9s elsietett.<\/p>\n\n\n\n<p>N\u0151v\u00e9re a n\u00e9mas\u00e1ga m\u00e1sodik het\u00e9n h\u00edvta el\u0151sz\u00f6r. Eleinte nem akarta felvenni, de neki a szok\u00e1sos \u00fczenetet nem k\u00fcldhette el, mert \u0151 nem tudta az \u00fczeneteket kezelni. \u00cdgy k\u00e9nytelen volt felvenni a telefont. A vonal m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n \u00f6ml\u00f6ttek a szavak, a k\u00e9rd\u00e9sekre nem kellett v\u00e1laszolni, el\u00e9g volt a h\u00fcmm\u00f6g\u00e9s. Negyed\u00f3ra m\u00falva a n\u0151v\u00e9re megjegyezte, hogy milyen j\u00f3t besz\u00e9lgettek, \u00e9s letette a telefont. A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten ugyanez t\u00f6rt\u00e9nt, azt\u00e1n a r\u00e1k\u00f6vetkez\u0151n \u00e9s ut\u00e1na is. Egy ideig figyelt, de azt\u00e1n csak a besz\u00e9d dallam\u00e1t hallotta, a szavakat nem fogta fel.<\/p>\n\n\n\n<p>Lassan v\u00e9get \u00e9rt az \u0151sz, az id\u0151j\u00e1r\u00e1s hidegre fordult, \u00e9s puh\u00e1n hullani kezdett a h\u00f3. A pelyhek finoman \u00fcltek egym\u00e1sra az ablakp\u00e1rk\u00e1nyon, \u00e9s neki ez lett a ked- venc hangja. \u00d3r\u00e1kon \u00e1t figyelte, ahogy kint feh\u00e9rbe fordul az utca.<\/p>\n\n\n\n<p>A bej\u00e1rati ajt\u00f3n\u00e1l csenget\u00e9s t\u00e9pte fel a csendet. A n\u0151v\u00e9re \u00e1llt az ajt\u00f3ban, nem volt menek\u00fcl\u00e9s, kinyitotta. A csontjai roppantak az \u00f6lel\u00e9sre, majd a friss h\u00f3 illa- ta lebbent az orra al\u00e1. Az eb\u00e9dl\u0151ben a n\u0151v\u00e9re kih\u00fazta a sz\u00e9ket, le\u00fclt, reccsent a v\u00e9kony szerkezet. Ezt neked hoztam, \u00e9s egy pap\u00edrt\u00e1sk\u00e1t ny\u00fajtott fel\u00e9. Na, hogy vagy, a k\u00e9rd\u00e9s a leveg\u0151ben \u00e1llt, v\u00e1laszolni kellett. Felh\u00fazta a v\u00e1llait, zavartan elmosolyodott, \u00e9s k\u00f6rbemutatott. Porszemek t\u00e1ncoltak a leveg\u0151ben. Mondjad m\u00e1r, mi van veled! No mi lesz, sz\u00f3lalj m\u00e1r meg! N\u0151v\u00e9re hangja k\u00f6vetel\u0151z\u0151 lett. \u0150 megfordult, elment k\u00e1v\u00e9t f\u0151zni. Na j\u00f3l van, \u00e9s a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt folyt tov\u00e1bb a sz\u00f3, s\u00fct\u00e9sr\u0151l, csal\u00e1dr\u00f3l, betegs\u00e9gr\u0151l, munk\u00e1r\u00f3l, tervekr\u0151l, elfeledett esem\u00e9nyek- r\u0151l. K\u00f6z\u00e9 lop\u00f3zott a mondat, mostan\u00e1ban mindenki megf\u00e1zott, a te torkod is f\u00e1j, sz\u00f3val ez\u00e9rt nem besz\u00e9lsz, na nem baj, van abban a zacsk\u00f3ban konyakmeggy is, tudom, hogy azt szeretted, az majd a torkodnak is j\u00f3t tesz. Mondhattad volna, hogy mi van veled. M\u00e1sf\u00e9l \u00f3ra m\u00falva n\u0151v\u00e9re fel\u00e1llt, \u00e9s elk\u00f6sz\u00f6nt. H\u00edre ment, a csal\u00e1di k\u00f6rbel\u00e1togat\u00e1sok hintett\u00e9k, hogy beteg, f\u00e1j a torka, nem besz\u00e9l. Az utols\u00f3 unokatestv\u00e9r azt is biztosan tudta, hogy t\u00f6bb\u00e9 nem is fog megsz\u00f3lalni, jobb is, \u00fagyse mondott soha semmi fontosat.<\/p>\n\n\n\n<p>A szavak, a szavai a g\u00e9pen gy\u0171ltek. Este \u00e9s reggel nyitva volt a laptop, a feh\u00e9r lapok a monitoron gy\u0171jt\u00f6tt\u00e9k a sorokat, a szavakb\u00f3l ind\u00e1k, vir\u00e1gok, t\u00f6rt\u00e9netek, sorsok sz\u00fclettek. A g\u00e9pet id\u0151vel lev\u00e1ltotta a pap\u00edr, a keze bet\u0171ket k\u00edv\u00e1nt, rajzolt \u00e9s form\u00e1lt, \u00edrt. \u00cdrta a hangokat, a konyh\u00e1kat, az embereket, a madarak hangj\u00e1t \u00e9s a bogarak motoszk\u00e1l\u00e1s\u00e1t, a tulip\u00e1n szirm\u00e1nak kiboml\u00e1s\u00e1t \u00e9s a ny\u00e1r z\u00fcmm\u00f6g\u00e9s\u00e9t. Beleolvadt a szavakba, amelyek lassan maguk al\u00e1 gy\u0171rt\u00e9k, ellept\u00e9k. N\u00e9mas\u00e1ga falait egym\u00e1sra torl\u00f3d\u00f3 mondatok \u00e9p\u00edtett\u00e9k. A tinta szel\u00edden feloldotta a b\u0151r\u00e9t, \u00e9s ahogy a f\u00fczetek teltek, \u0151 lassan elhalv\u00e1nyult. \u00c1ttetsz\u0151v\u00e9 v\u00e1lt, membr\u00e1nn\u00e1, amely csak sz\u0171rte a rajta \u00e1tfoly\u00f3 mondatokat.<\/p>\n\n\n\n<p><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Membr\u00e1n Sz\u00fcrke p\u00e9ntek reggel kezd\u0151d\u00f6tt. Felkelt a telefon \u00e9breszt\u0151j\u00e9re, elk\u00e9sz\u00edtette a k\u00e1v\u00e9t, fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, \u00f6sszeszedte a dolgait, sminkelt, kab\u00e1tot vett, \u00e9s elindult. Az els\u0151 megbesz\u00e9l\u00e9sre a kocsib\u00f3l jelentkezett be. A kihangos\u00edt\u00f3 zajsz\u0171r\u0151je nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt rendesen, a mikrofont megszok\u00e1sb\u00f3l automatikusan kikapcsolta. Az &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4393\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-4393","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4393","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=4393"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4393\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":4394,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4393\/revisions\/4394"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=4393"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}