{"id":4450,"date":"2025-10-23T18:25:00","date_gmt":"2025-10-23T16:25:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4450"},"modified":"2026-01-28T18:29:14","modified_gmt":"2026-01-28T16:29:14","slug":"a-zenelo-fadoboz","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4450","title":{"rendered":"A zen\u00e9l\u0151 fadoboz"},"content":{"rendered":"<div class=\"wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-10-23T18:25:00+02:00\">2025-10-23<\/time><\/div>\n\n\n<p><em>Kopp, Kopp, Kopp, Kopp&#8230;<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Sz\u00f6rnyen hideg volt aznap is. M\u00e1r harmadnapja, r\u00e1ad\u00e1sul az a fajta, ami ellen az ember legmelegebb kab\u00e1tja is kev\u00e9s lenne, hogy melegen tartsa lassan fagyoss\u00e1 v\u00e1lt test\u00e9t. Mi bent voltunk a kis h\u00e1zik\u00f3ban, mint minden egyes d\u00e9lut\u00e1n, amikor az egyetlen foglalkoz\u00e1s az volt, hogy v\u00e1rtuk a m\u00e1snapot. \u00c9n a kicsiny kanap\u00e9n j\u00f3l betakar\u00f3zva is vacogtam, ek\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1ltam b\u00e1rmi m\u00e1sra gondolni, mintsem arra, hogy mennyire lenn\u00e9k ink\u00e1bb egy tengerparton, vagy p\u00e9ld\u00e1ul Marokk\u00f3ban. Szemem folyton a kandall\u00f3 melletti f\u00e1kkal megrakott dobozra t\u00e9vedt. <em>Nem tehetn\u00e9k r\u00e1 a t<\/em><em>\u0171<\/em><em>zre, legal\u00e1bb kett<\/em><em>\u0151<\/em><em>t? \u2013 <\/em>egyre csak erre gondoltam, de siker\u00fclt uralkodni magamon. <em>Majd, ha <\/em><em>\u0150 <\/em><em>f\u00e1zni fog, rak r\u00e1.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>De alig l\u00e1tom \u0151t. Folyton fent van az emeleten, naponta egyszer, pontban eb\u00e9d- id\u0151ben fut le a f\u00f6ldszintre. Fent nevet, t\u00e1ncik\u00e1l \u00e9s dalol\u00e1szik, mintha az emelet egy teljesen m\u00e1sik hely lenne; egy hely, ahol nem kell att\u00f3l f\u00e9lni, hogy mikor szakad be \u00fajra a tet\u0151, mikor fogy el a fa. Mintha ott meglenne neki mindene, holott sosem volt semmije. Csak \u0151 \u00e9s a zen\u00e9l\u0151 \u2013 kiss\u00e9 megkopott \u2013 fadoboza, melyet minden d\u00e9lut\u00e1n \u00e9s este alaposan felteker, hogy \u00f3r\u00e1kig t\u00e1ncoljon. Ha pedig \u00e9ppen nem t\u00e1ncol, a benne l\u00e9v\u0151 f\u00e1b\u00f3l faragott fi\u00fat n\u00e9zegeti, simogatja, puszilgatja.<\/p>\n\n\n\n<p><em>Kopp, Kopp, Kopp&#8230;<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>A l\u00e9pcs\u0151k fel\u0151l apr\u00f3 d\u00f6rg\u00e9sekre lettem figyelmes, szemem pedig m\u00e1r tapadt is a falon l\u00f3g\u00f3 \u00f3r\u00e1ra, \u00e1m legnagyobb meglepet\u00e9semre m\u00e9g messze \u00e1lltak a mutat\u00f3k d\u00e9lt\u0151l. Mikor megl\u00e1tott, megtorpant, majd hatalmas, \u00e9gsz\u00ednk\u00e9k szemeivel hosszasan r\u00e1m mered. \u00c9desapja k\u00f6t\u00f6tt, barna pulcsij\u00e1t viselte, ami egy kicsit viccesen \u00e1llt rajta, tekintve, hogy ha lenne egy testv\u00e9re, ketten is belef\u00e9rn\u00e9nek.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Lenne egy k\u00e9rd\u00e9sem, ha nem gond \u2013 mondta alig hallhat\u00f3an, kis kez\u00e9vel a fadobozt markol\u00e1szva. Gyeng\u00e9den r\u00e1mosolyogtam (figyeltem arra is, hogy szemeim is mosolyogjanak az ajkaimmal egy\u00fctt, mert az valami\u00e9rt nagyobb biztat\u00e1st ad a gyerekeknek), \u00e9s b\u00f3lintottam. Az \u0151 sz\u00e1ja is felg\u00f6rb\u00fclt egy hangy\u00e1nyit, majd k\u00f6zelebb j\u00f6tt, kinyitotta a fadobozt, \u00e9s az arcomba nyomta. Nem ny\u00faltam \u00e9rte, hogy meg\u00e9rintsem, vagy a kezembe tarthassam. Az els\u0151 alkalommal, amikor megpr\u00f3b\u00e1ltam, hangos s\u00edr\u00e1sban t\u00f6rt ki, kiab\u00e1lt \u00e9s toporz\u00e9kolt, eg\u00e9sz nap ki sem mozdult a szob\u00e1j\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Mi\u00e9rt van a fi\u00fa el\u0151tt m\u00e9g egy l\u00f3tuszlev\u00e9l, ha nem tud r\u00e1l\u00e9pni? \u2013 k\u00e9rdezte. Szemei \u00e9lesen figyelt\u00e9k minden reakci\u00f3m, kis ujj\u00e1val pedig a fadoboz belsej\u00e9be mutatott. Hosszasan n\u00e9zegettem, h\u00fcmm\u00f6gtem p\u00e1rat, pr\u00f3b\u00e1ltam \u00fagy tenni, mint aki m\u00e9lyen elgondolkozik ezen az \u00e9rdekes k\u00e9rd\u00e9sen, holott az legels\u0151 pillanatt\u00f3l fogva tudtam a v\u00e1laszt.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Tudod, valamikor ott egy l\u00e1ny \u00e1llt. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k ruh\u00e1ja volt, hossz\u00fa sz\u0151ke haja, kez\u00e9t a fi\u00fa\u00e9ba temetve forogtak egy\u00fctt, ak\u00e1rh\u00e1nyszor valaki feltekerte a dobozt. Anyuk\u00e1d azonban egyszer leejtette, a l\u00e1ny pedig kiesett bel\u0151le, az\u00f3ta nem tal\u00e1lt\u00e1k meg \u2013 mondtam, mik\u00f6zben \u00e9n is \u00e9lesen figyeltem minden mozdulat\u00e1t. Szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t \u00f6sszeh\u00fazta, tekintete a dobozon ragadt, mintha \u00edgy tiszt\u00e1bban hallan\u00e1, amit mondok. Egy ideig meg sem sz\u00f3lalt, csak tal\u00e1lgatni tudtam, vajon mire gondolhat. K\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gom azonban nem tartott sok\u00e1ig, ugyanis mikor h\u00e1tran\u00e9zett a farak\u00e1sra, azonnal tudtam, mi lesz a k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9p\u00e9se.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Eml\u00e9kszem, egyszer azt mondtad, hogy te b\u00e1rmire k\u00e9pes vagy. Csin\u00e1lj nekem az egyikb\u0151l egy olyan l\u00e1nyt! Pontosan ugyanolyat akarok, mint amilyenr\u0151l besz\u00e9lt\u00e9l \u2013 parancsolt r\u00e1m, a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tti farak\u00e1sra mutatva. Akaratlanul is kisz\u00f6k\u00f6tt egy s\u00f3haj az ajkaim k\u00f6z\u00fcl. <em>Sok dolog van, amit m\u00e1r nem fog tudni megtanulni. Az egyik ilyen j\u00f3l hallhat\u00f3an az illem. <\/em>Eszem \u00e1g\u00e1ban sem volt tiltakozni k\u00e9r\u00e9se ellen, \u00edgy a k\u00e9nyelmes kanap\u00e9t elhagyva nekil\u00e1ttam a munk\u00e1nak. Seperc alatt meg is voltam, \u0151 pedig csillog\u00f3 szemekkel b\u00e1multa, ahogy r\u00e1illesztem a l\u00e1nyt a m\u00e1sik l\u00f3tuszlev\u00e9lre. Kuncogott, \u00e9s m\u00e1r szaladt is fel az emeletre a fadobozzal. R\u00f6videsen m\u00e1r a zen\u00e9t is lehetett hallani, \u00e9n pedig elk\u00e9pzeltem, ahogy ringat\u00f3zik a szoba \u00faj, apr\u00f3 vend\u00e9g\u00e9vel, vagy \u00e9ppen azokkal a sz\u00e9ps\u00e9ges szemp\u00e1rokkal figyeli a k\u00e9t szerelmes t\u00e1nc\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n<p>M\u00e1snap mintha kicser\u00e9lt\u00e9k volna. Nem sz\u00f3lt egy sz\u00f3t sem, r\u00e1m se n\u00e9zett. A k\u00f6- vetkez\u0151 napokat d\u00fch\u00f6s tekintetek, durc\u00e1s morg\u00e1sok, \u00f6sszeszor\u00edtott sz\u00e1jak k\u00f6vet- t\u00e9k. Fent egyre r\u00f6videbb ideig sz\u00f3lt a zene, de ann\u00e1l tov\u00e1bb tartottak a kiab\u00e1l\u00e1sok, az elfojtott s\u00edr\u00e1sok \u00e9s toporz\u00e9kol\u00e1sok. B\u00e1r lentr\u0151l nem lehetett hallani, mit kiab\u00e1l, vagy hogy pontosan kinek kiab\u00e1l, de azt, ahogy dolgokat dob\u00e1l a f\u00f6ldre, illetve v\u00e1g a falhoz, na, azt t\u00f6k\u00e9letesen. <em>Egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekli, hiszen nagyon j\u00f3l tudja, hogy nem fogok felmenni. Az emberek azt hiszik, hogy a hozz\u00e1m hasonl\u00f3kn\u00e1l nem l\u00e9teznek kor- l\u00e1tok, de val\u00f3j\u00e1ban mindegyik\u00fcnk keze meg van k\u00f6tve, m\u00e9g ha nem is olyan szoros a csom\u00f3.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb kis termete lent termett, \u00e9s a farak\u00e1shoz l\u00e9pdelt. Egy p\u00e1rat elvett a hely\u00e9r\u0151l, majd elhurcolta \u0151ket a kih\u0171lt kandall\u00f3hoz, \u00e9n pedig feljebb \u00fcltem a kanap\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Vidd azokat m\u00e9g vissza, csak holnaput\u00e1n tehet\u00fcnk r\u00e1. Az id\u0151 kezd melegebb lenni, ha f\u00e1zol, vedd fel a kab\u00e1tod, \u00e9s menj ki egy kis id\u0151re. Ha gondolod, kimegyek veled \u00e9n is \u2013 mondtam, de \u00fagy l\u00e1tszik, szavaim s\u00fcket f\u00fclekre tal\u00e1ltak. Egyszer\u0171en bedobta \u0151ket a kandall\u00f3ba, majd meggy\u00fajtotta. Frusztr\u00e1lts\u00e1gomban visszad\u0151ltem, \u00e9s hagytam, hadd csin\u00e1lja azt, amit akar. <em>K\u00edv\u00e1ncsi vagy, mi lesz, ha megt\u00f6ri a rendet? <\/em>Mosolyom azonban m\u00e1r nehezen tudtam elrejteni, mikor teljesen h\u00e1tat ford\u00edtott nekem, azt gondolva, hogy \u00edgy tal\u00e1n nem l\u00e1tom, ahogy bedobja a nemr\u00e9g k\u00e9sz\u00edtett fal\u00e1nyt a fellobban\u00f3 l\u00e1ngok k\u00f6z\u00e9.<\/p>\n\n\n\n<p><em>Kopp, Kopp&#8230;<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>A napok vissza\u00e1lltak a r\u00e9gi ker\u00e9kv\u00e1g\u00e1sba, mindennap ugyan\u00fagy telt. Mi\u00f3ta a v\u00e1rtn\u00e1l hamarabb meleg\u00edtette be a kunyh\u00f3t, v\u00e9szesen cs\u00f6kkent az \u00f6sszegy\u0171jt\u00f6tt fa mennyis\u00e9ge, r\u00e1ad\u00e1sul az id\u0151j\u00e1r\u00e1s sem nek\u00fcnk l\u00e1tszott kedvezni a k\u00f6vetkez\u0151 hetekben. Ma a d\u00e9lut\u00e1ni \u00f3r\u00e1kban is volt szerencs\u00e9m l\u00e1tni \u0151t. Szemei puffadtak voltak a s\u00edr\u00e1st\u00f3l. L\u00e9ptei szapor\u00e1k voltak, ahogy k\u00f6zeledett fel\u00e9m a fadobozzal, mintha csak egy b\u00e1ntott lelk\u0171 kisgyermek szaladna \u00e9desanyja karjaiba.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Seg\u00edts, seg\u00edts! \u2013 hajtogatja folyamatosan, a dobozt \u00fajb\u00f3l fel\u00e9m mutatva. Egyetlen pillant\u00e1s el\u00e9g, hogy meg\u00e1llap\u00edtsam, mi a probl\u00e9ma, mit\u0151l t\u00f6rt \u00f6ssze ennyire cs\u00f6pp kis sz\u00edve.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 N\u00e9zd meg, let\u00f6rt a jobb keze. \u00c9n csak meg akartam simogatni, \u00e9s a semmib\u0151l leesett. Seg\u00edts rajta \u2013 s\u00edrta tov\u00e1bb, a m\u00e1sik, \u00f6k\u00f6lbe szor\u00edtott kez\u00e9t kinyitva, amiben ott lapult a let\u00f6rt k\u00e9z. Tehetetlens\u00e9g\u00e9t l\u00e1tva enyh\u00e9n megr\u00e1ztam a fejem, ugyanakkor k\u00e9r\u00e9sei sz\u00e1momra parancsok, \u00fagyhogy cselekednem kellett. Elvettem kez\u00e9b\u0151l a leesett testr\u00e9szt, majd gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00f3vatosan a dobozt az \u00f6lembe helyeztem. Lass\u00fa pillant\u00e1sokat vetettem fel\u00e9, \u00fajabb kit\u00f6r\u00e9s\u00e9t v\u00e1rtam, csakhogy \u00e9ppen az ellenkez\u0151je t\u00f6rt\u00e9nt. Semmi. K\u00f6zelebb j\u00f6tt, k\u00f6nnyekkel teli szem\u00e9ben ugyanazzal az aggodalommal figyelt. <em>Be kell valljam, b\u00e1mulatosak olykor az emberek. Magatart\u00e1sukat \u00e9s \u00f6nz<\/em><em>\u0151<\/em><em>s\u00e9g\u00fcket egy pillanat alatt el tudj\u00e1k dobni, ha k\u00e9ts\u00e9gbeesetten v\u00e1rj\u00e1k a seg\u00edts\u00e9get.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Szerintem ez mind az \u0151 hib\u00e1ja \u2013 motyogta halkan k\u00f6nnyeit t\u00f6r\u00f6lgetve.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Ki\u00e9? \u2013 k\u00e9rdeztem, \u00e1m pontosan tudtam a v\u00e1laszt. Musz\u00e1j valamilyen m\u00f3don elterelnem a figyelm\u00e9t, csak egy szempillant\u00e1snyira, am\u00edg r\u00e1illesztem a fafi\u00fa kez\u00e9t a hely\u00e9re.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Az\u00e9 a l\u00e1ny\u00e9. Elvette t\u0151lem a fi\u00fam. Csak azzal a l\u00e1nnyal akart t\u00e1ncolni, velem pedig m\u00e1r nem \u2013 v\u00e1laszolta szipogva egy id\u0151 ut\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Mi\u00e9rt ilyen fontos neked ez a fi\u00fa? \u2013 tettem fel \u00fajabb k\u00e9rd\u00e9sem, \u00e9s am\u00edg gondolataiban mer\u00fclve a v\u00e1laszt kereste, el\u00e9g id\u0151t kaptam ahhoz, hogy elv\u00e9gezzem a k\u00e9r\u00e9s\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Mert \u0151 mindig itt volt nekem. T\u00f6r\u0151dik velem, meghallgat, \u00e9s annyiszor t\u00e1n- col velem, ah\u00e1nyszor csak akarom. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeret engem, \u00e9s \u00e9n is nagyon szeretem \u0151t \u2013 v\u00e1laszolt, s hangj\u00e1ban m\u00e1r egy csepp \u00f6r\u00f6m is \u00e9rz\u0151d\u00f6tt, ahogy visszagondolt a k\u00f6z\u00f6sen elt\u00f6lt\u00f6tt eml\u00e9kekre. \u00c9n erre csak figyelmesen b\u00f3logattam, mivel nem tudtam olyan v\u00e1lasszal szolg\u00e1lni, ami az \u0151 eset\u00e9ben hasznos\u00edthat\u00f3 lenne.<\/p>\n\n\n\n<p><em>Norm\u00e1lis, ha egy gyermek k\u00f6t<\/em><em>\u0151<\/em><em>dik kedvenc j\u00e1t\u00e9k\u00e1hoz vagy pl\u00fcss\u00e1llat\u00e1hoz, \u00e1m ez a k\u00f6tel\u00e9k \u00e1ltal\u00e1ban fokozatosan megsz<\/em><em>\u0171<\/em><em>nik, ahogy a gyermek \u00e9rzelmileg \u00e9s szoci\u00e1lisan egyre \u00e9rettebb\u00e9 v\u00e1lik. Amikor k\u00f6t<\/em><em>\u0151<\/em><em>d\u00e9si probl\u00e9m\u00e1k alakulnak ki bizonyos t\u00e1rgyakkal kapcsolatban, az sz\u00e1mos t\u00e9nyez<\/em><em>\u0151 <\/em><em>eredm\u00e9nye lehet. Ez egyfajta \u00e9rzelmi p\u00f3tl\u00e9kk\u00e9nt m<\/em><em>\u0171<\/em><em>k\u00f6dhet, amely megnyugtatja <\/em><em>\u0151<\/em><em>ket vagy biztons\u00e1got ny\u00fajt sz\u00e1mukra. <\/em><em>\u0150 <\/em><em>pedig fiatal kora ellen\u00e9re n\u00e9h\u00e1ny trag\u00e9di\u00e1t \u00e1t\u00e9lt m\u00e1r, m\u00e9g akkor is, ha err<\/em><em>\u0151<\/em><em>l kev\u00e9s, vagy semennyi eml\u00e9ke sincs. Meg ne t\u00e9vesszelek titeket, \u00e9n csak amolyan k\u00fcls<\/em><em>\u0151 <\/em><em>meg<\/em><em>fi<\/em><em>gyel<\/em><em>\u0151 <\/em><em>vagyok, nem a nevel<\/em><em>\u0151<\/em><em>je.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Egy kis ideig minden idilli volt, azt\u00e1n j\u00f6tt egy \u00fajabb d\u00fchkit\u00f6r\u00e9s. A mostani alka- lommal m\u00e1r hallhat\u00f3bbak voltak az ord\u00edtoz\u00e1sai. A fafi\u00fa bal karj\u00e1r\u00f3l harsogott, felt\u00e9telezem, ennyi id\u0151be tellett, hogy az is let\u00f6rj\u00f6n. Nem hib\u00e1ztatom, hiszen t\u00f6bb sz\u00e1z \u00e9vet meg\u00e9lt m\u00e1r. Fel\u00fcltem a kanap\u00e9n, k\u00e9szenl\u00e9tben, ha esetlegesen megint seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt sietne. Csakhogy nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. Hiszt\u00e9ri\u00e1ja is a megszokottn\u00e1l hamarabb abbamaradt, azt\u00e1n csend.<\/p>\n\n\n\n<p><em>Kopp&#8230;<\/em><\/p>\n\n\n\n<p><em>Sok szempontb\u00f3l rendk\u00edv\u00fclinek tartom a gyermeki elm\u00e9t, s<\/em><em>\u0151<\/em><em>t egyenesen k\u00fcl\u00f6nlegesnek. K\u00fcl\u00f6nleges a rugalmass\u00e1ga, tanul\u00e1si sebess\u00e9ge, kreativit\u00e1sa \u00e9s \u00e9rz\u00e9kel\u00e9se miatt. Nyitottak mindenre, ami sz\u00e1mukra \u00faj, \u00e9s gyorsan alkalmazkodnak hozz\u00e1. Szeretnek a jelenben l\u00e9tezni, a m\u00falt l\u00e9nyegtelen, a j\u00f6v<\/em><em>\u0151 <\/em><em>egy ismeretlen kifejez\u00e9s.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>\u00dajabb cudar id\u0151k k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6ttek be. Csup\u00e1n p\u00e1r percet lehettem kint, de testem szinte azonnal \u00e1tfagyott. Amint bel\u00e9ptem az ajt\u00f3n, az \u00f3r\u00e1ra n\u00e9zve tudatos\u00edtottam, hogy m\u00e1r d\u00e9lt \u00fct\u00f6tt az \u00f3ra, \u0151 azonban m\u00e9g sehol. Fent sz\u00f3lt az ismer\u0151s dallam, \u00e1m az nem igaz\u00e1n csengett \u00fagy, ahogy azt minden nap hallom. A folyamatos sz\u00f3longat\u00e1saimra sem j\u00f6tt visszajelz\u00e9s, sejtettem, hogy valami nincs rendben. \u00d6sszeszedtem magam, \u00e9s k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem. A kandall\u00f3ban az utols\u00f3 fadarabok \u00e9gtek. <em>Bocs\u00e1ss meg! <\/em>Ez volt az utols\u00f3, amit elmormogtam gondolatban, miel\u0151tt felmer\u00e9szkedtem az emeletre.<\/p>\n\n\n\n<p><em>&#8230;<\/em><\/p>\n\n\n\n<p>Fel\u00e9rve egyenesen az ajt\u00f3hoz l\u00e9ptem, majd kopog\u00e1s \u00e9s egy\u00e9b k\u00e9rdezget\u00e9sek n\u00e9lk\u00fcl benyitottam. Az el\u0151ttem megny\u00edl\u00f3 k\u00e9p pedig v\u00e1laszt adott minden bennem felmer\u00fcl\u0151 k\u00e9rd\u00e9sre. Szemben velem a kisl\u00e1ny hevert, kih\u0171lt teste ellen\u00e9re is vigyorgott, mintha a vil\u00e1g legszebb \u00e1lm\u00e1t \u00e1lmodn\u00e1.<\/p>\n\n\n\n<p><br><em>Koczk\u00e1s Kitty<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Kopp, Kopp, Kopp, Kopp&#8230; Sz\u00f6rnyen hideg volt aznap is. M\u00e1r harmadnapja, r\u00e1ad\u00e1sul az a fajta, ami ellen az ember legmelegebb kab\u00e1tja is kev\u00e9s lenne, hogy melegen tartsa lassan fagyoss\u00e1 v\u00e1lt test\u00e9t. Mi bent voltunk a kis h\u00e1zik\u00f3ban, mint minden egyes &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4450\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-4450","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4450","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=4450"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4450\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":4451,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4450\/revisions\/4451"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=4450"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}