{"id":4453,"date":"2025-11-27T18:55:00","date_gmt":"2025-11-27T16:55:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4453"},"modified":"2026-01-28T18:58:08","modified_gmt":"2026-01-28T16:58:08","slug":"a-nagy-fa","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4453","title":{"rendered":"A nagy fa"},"content":{"rendered":"<div class=\"wp-block-post-date\"><time datetime=\"2025-11-27T18:55:00+02:00\">2025-11-27<\/time><\/div>\n\n\n<p>R\u00e9gen, mikor m\u00e9g az \u00f6cs\u00e9mmel kicsik voltunk, elment\u00fcnk j\u00e1tszani a k\u00f6zeli erd\u0151be. Nagyon szerett\u00fcnk ott. Ha b\u00faj\u00f3csk\u00e1zni akartunk, k\u00f6nny\u0171szerrel lehetett azt is. B\u00e1r a f\u00e1k s\u0171r\u0171n n\u0151ttek, tereb\u00e9lyes lombkoron\u00e1juk b\u0151ven \u00e1tengedett annyi napf\u00e9nyt, hogy ne legyen s\u00f6t\u00e9t, \u00e9s a kistes\u00f3m ne f\u00e9ljen. Fog\u00f3csk\u00e1zni ugyanolyan j\u00f3l lehetett, a f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt szlalomozva ak\u00e1r \u00f3r\u00e1kig rohang\u00e1ltunk.<\/p>\n\n\n\n<p>Ezen a reggelen is \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. Felkelt\u00fcnk az erd\u0151sz\u00e9li kis kunyh\u00f3nkban, fel- kaptuk foltozott ruh\u00e1inkat, \u00e9s m\u00e1r rohantunk is a rengetegbe. A reggeli rutin m\u00e1r a j\u00e1t\u00e9k r\u00e9sze volt. Aki els\u0151nek jut ki az ajt\u00f3n, az v\u00e1laszt j\u00e1t\u00e9kot. Az \u00f6cs\u00e9m\u00e9 lett az \u00e9rdem. \u201eFog\u00f3cska!\u201d \u2013 ki\u00e1ltotta gyermeki hangj\u00e1n, kezeit a leveg\u0151be emelve. Mosolyogva b\u00f3lintottam, majd felvettem a startpoz\u00edci\u00f3t, \u00e9s elkezdtem lesz\u00e1molni az \u00f6t m\u00e1sodpercnyi el\u0151ny\u00e9t. Fut\u00e1snak eredt. Pici l\u00e1bai port vertek a talajon. Az a t\u00f6p\u00f6r\u00f6d\u00f6tt \u00f6rd\u00f6g alig \u00e9rt a v\u00e1llamig, de \u00fagy kapkodta a l\u00e1bait, hogy szinte egy \u00e9lethosszig tartott elkapni. Ez\u00e9rt szeretem jobban a b\u00faj\u00f3csk\u00e1t. Ott mindig el\u00e1rulta mag\u00e1t a rosszalkod\u00f3 kuncog\u00e1s\u00e1val. Ut\u00e1na eredtem. Megkezd\u0151d\u00f6tt a harc. F\u00e1rad- hatatlanul cik\u00e1zott a vastag t\u00f6rzsek k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9n meg botladoztam ut\u00e1na. \u00cdgy ment ez tal\u00e1n egy, vagy k\u00e9t \u00f3r\u00e1n \u00e1t. Amikor m\u00e1r szinte haldokoltam, s csak \u00fagy kapkodtam a leveg\u0151t, sz\u00e1mba vettem k\u00e9t ujjam, \u00e9s f\u00fcttyentettem egy nagyot. Az \u00f6cs\u00e9m r\u00f6gt\u00f6n megtorpant, \u00e9s k\u00e9rd\u0151n n\u00e9zett vissza r\u00e1m. \u00c9n v\u00e1laszul csak lehuppantam a f\u00f6ldre, \u00e9s sz\u00e9tter\u00fcltem a csiklandoz\u00f3 f\u0171sz\u00e1lak k\u00f6zt. A f\u00e1k lombjai k\u00f6z\u00fcl gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 alakokban t\u00f6rtek \u00e1t a nap vak\u00edt\u00f3 sugarai. A harmat megnedves\u00edtette m\u00e1r \u00edgy is agyonizzadt h\u00e1tamat. Lehunytam a szememet. De ez az idill nem tartott sok\u00e1ig, ugyanis p\u00e1r m\u00e1sodperccel k\u00e9s\u0151bb az \u00f6cs\u00e9m ideges\u00edt\u0151 feje jelent meg felettem.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Mi van? Kipurcant\u00e1l? \u2013 Gyorsan ut\u00e1nakaptam a kezemmel, hogy j\u00f3l fejbe k\u00f3lintsam, \u00e1m \u0151 gyorsabb volt, \u00e9s elugrott az \u00fct\u00e9sem el\u0151l. Mell\u00e9m v\u00e1g\u00f3dott a f\u0171be, \u00e9s egy\u00fctt n\u00e9zt\u00fck a lombokat.<br>\u2013 Mit j\u00e1tszunk? \u2013 k\u00e9rdezte suttogva.<br>\u2013 Nem tudom \u2013 fordultam fel\u00e9 \u2013, valami j\u00f3t.<br>\u2013 S\u00e9t\u00e1lunk? \u2013 k\u00e9rdezte, majd talpra ugrott, \u00e9s m\u00e1r ny\u00fajtotta is a kez\u00e9t, meg sem v\u00e1rva a v\u00e1laszomat. A kis nyamvadt pokolfajzatnak mindene volt a mozg\u00e1s. Mintha f\u00e9rgek n\u0151ttek volna a fenek\u00e9ben. F\u00e1radtan megfogtam a kez\u00e9t, \u00e9s hagytam, hogy felseg\u00edtsen.<br>\u2013 De ha sietni mersz, \u00e9n esk\u00fcsz\u00f6m, hogy sarkon fordulok, \u00e9s itt hagylak a csud\u00e1ba egyed\u00fcl! \u2013 Erre \u0151 csak morcosan r\u00e1m n\u00e9zett, majd b\u00f3lintott. K\u00f6rben\u00e9ztem. R\u00e9ges-r\u00e9gen let\u00e9rt\u00fcnk az \u00fatr\u00f3l. Nem tudtam, merre lehet\u00fcnk, abban viszont szinte biztos voltam, hogy ezzel egyed\u00fcl vagyok, \u00edgy nem sz\u00f3ltam egy sz\u00f3t sem, mikor a testv\u00e9rem a m\u00e9g s\u00f6t\u00e9tebb rengeteg fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt. M\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r el- veszt\u00fcnk volna az erd\u0151ben, ha \u0151 nem volna olyan j\u00f3 a t\u00e1j\u00e9koz\u00f3d\u00e1sban. B\u00e1r gyor- san szaladt, mindig meg tudta mondani, hogyan tudunk leggyorsabban eljutni a hazavezet\u0151 \u00f6sv\u00e9nyhez. Mindig azt mondta, hogy megjegyzi, merre szalad. Ele- inte nem hittem neki, \u00edgy mindenf\u00e9le jelekkel jel\u00f6ltem az utunk. Id\u0151vel viszont meguntam ezt, \u00e9s ink\u00e1bb a fog\u00f3cska kerget\u0151s r\u00e9sz\u00e9re koncentr\u00e1ltam, ami \u00edgy sem ment f\u00e9nyesen.<\/p>\n\n\n\n<p>Ahogy s\u00e9t\u00e1ltunk, hirtelen egy tiszt\u00e1sra keveredt\u00fcnk. A nap m\u00e1r majdnem felett\u00fcnk j\u00e1rt. Nemsok\u00e1ra d\u00e9l. Vissza kellett volna \u00e9rn\u00fcnk. \u00c1m az \u00f6cs\u00e9met ez a legkev\u00e9sb\u00e9 sem tudta \u00e9rdekelni, amikor megl\u00e1tta, mi v\u00e1r r\u00e1nk a tiszt\u00e1s t\u00faloldal\u00e1n. Egy \u00f3ri\u00e1si fa. De amikor azt mondom, \u00f3ri\u00e1si, \u00fagy \u00e9rtem, hogy sz\u00f3 szerint \u00f3ri\u00e1si. Mint egy \u00f3ri\u00e1s! Olyan magas lehetett, mint egy kisebb hegy, \u00e9s olyan sz\u00e9les, hogy ha a falunk \u00f6sszes lak\u00f3ja k\u00f6rbe pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1 \u00f6lelni, akkor sem siker\u00fclne. De nem ez volt az, amin a legjobban megakadt a szemem. Hanem hogy ez a fa t\u00f6k\u00e9letes volt a m\u00e1sz\u00e1sra. Im\u00e1dtam m\u00e1szni. F\u0151leg f\u00e1ra. B\u00faj\u00f3csk\u00e1z\u00e1skor \u00e1ltal\u00e1ban a f\u00e1k \u00e1gai k\u00f6zt h\u00faztam meg magam. Sokszor fog\u00f3csk\u00e1n\u00e1l is, ha \u00e9ppen engem kergettek, \u00e9s sz\u00fcks\u00e9gem volt egy kis id\u0151re. Az \u00f6cs\u00e9m r\u00e1m n\u00e9zett. \u00c9n meg \u0151r\u00e1. S ezzel meg is egyezt\u00fcnk abban, hogy ma nem megy\u00fcnk vissza eb\u00e9dre. B\u00e1rmennyire gyerekes is, nekem meg <em>kellett <\/em>m\u00e1sznom azt a f\u00e1t. Fizikai sz\u00fcks\u00e9glet. Ak\u00e1r a tiltott alma \u00c9v\u00e1t, engem ez a fa cs\u00e1b\u00edtott. Mintha el lenne var\u00e1zsolva. Fut\u00e1snak eredtem. Nekiugrottam a t\u00f6rzs\u00e9nek, \u00e9s m\u00e1ris a m\u00e1sodik \u00e1gn\u00e1l tartottam. Az \u00f6cs\u00e9m lassan, \u00f3vatosan m\u00e1szott ut\u00e1nam. Id\u0151nk\u00e9nt meg\u00e1lltam, hogy bev\u00e1rjam \u0151t, addig a t\u00e1j- ban gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtem. A fa fel\u00e9ig m\u00e1szhattam fel, amikor egy kis balkonszer\u0171s\u00e9get tal\u00e1ltam. A placc f\u00e9lk\u00f6r\u00edves volt, k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, mint a fonott kos\u00e1r falai, \u00fagy keretezt\u00e9k az \u00e1gak. Felm\u00e1sztam r\u00e1, \u00e9s k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem. Ha ez a kis \u00e9p\u00edtm\u00e9nyszer\u0171s\u00e9g a term\u00e9szet sz\u00fclem\u00e9nye, akkor ez biztosan egy \u00e1ldott hely. Ahogy ezen t\u0171n\u0151dtem, \u00e9s mosolyogva figyeltem az innen hangy\u00e1nak t\u0171n\u0151 \u00f6cs\u00e9met, valami megmoccant m\u00f6g\u00f6ttem. Vill\u00e1mgyorsan megp\u00f6rd\u00fcltem, mire egy \u2013 eddig \u00e1ltalam \u00e9szrev\u00e9tlen \u2013 csap\u00f3ajt\u00f3n kereszt\u00fcl kim\u00e1szott egy fiatal h\u00f6lgy. Haja hossz\u00fa volt, \u00e9s sz\u0151ke, mint az eny\u00e9m. Arca szepl\u0151s, szeme k\u00e9k, mint az \u00f6cs\u00e9mnek. Csod\u00e1lkozva n\u00e9ztem a t\u00fcnd\u00e9ri sz\u00e9ps\u00e9get. \u0150 pedig engem, megszeppenve.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Ki vagy? \u2013 k\u00e9rdezte.<br>\u2013 Megj\u00f6ttem! \u2013 ki\u00e1ltotta az \u00f6cs\u00e9m, ahogy felbukkant az erk\u00e9ly perem\u00e9n. A h\u00f6lgy l\u00e1tt\u00e1ra viszont \u0151 is lefagyott.<br>\u2013 Bocs\u00e1nat&#8230; Kik vagytok? \u2013 helyesb\u00edtett a l\u00e1ny.<br>\u2013 Mi&#8230; \u00f6\u00f6\u00f6&#8230; \u2013 hebegett a fiv\u00e9rem.<br>\u2013 Mi a falub\u00f3l j\u00f6tt\u00fcnk. Testv\u00e9rek vagyunk. Nem akartunk zavarni, bocs\u00e1nat! \u2013 hebegtem zavartan, \u00e9s m\u00e1r tuszkoltam is lefel\u00e9 az \u00f6cs\u00e9met.<br>\u2013 Nem, ne menjetek! \u2013 marasztalt a fiatal l\u00e1ny. \u2013 Csak nem gyakran l\u00e1tok errefel\u00e9 m\u00e1s embereket. \u00c9n J\u00falia vagyok, de sz\u00f3l\u00edthattok Julisk\u00e1nak \u2013 mosolyodott el b\u00e1josan. Majd megk\u00edn\u00e1lt te\u00e1val, \u00e9s beinvit\u00e1lt benn\u00fcnket a fa belsej\u00e9be. Az otthon\u00e1ba. Elmondta, hogy r\u00e9gen ennek a f\u00e1nak a hely\u00e9n egy h\u00e1zik\u00f3 \u00e1llt. Azt is mondta, hogy a pletyka szerint a h\u00e1z falai \u00e9dess\u00e9gb\u0151l voltak. Ezen mi csak kuncogtunk egyet. Egy h\u00e1z \u00e9dess\u00e9gb\u0151l az erd\u0151 k\u00f6zep\u00e9n? Ki hallott m\u00e1r ilyet? Azt is elmondta, hogy ez a fa, amiben lakik, egy var\u00e1zsfa. Az \u00f6ccs\u00e9vel n\u00f6vesztett\u00e9k. Azt mondta, hogy a cukorh\u00e1z tulajdonos\u00e1ra kellett itt vigy\u00e1zniuk. Azt nem mondta meg, hogy mi\u00e9rt, gondoltam, biztos \u00f6reg volt. Elvileg megegyeztek a fiv\u00e9r\u00e9vel, hogy f\u00e9l\u00e9vente v\u00e1ltj\u00e1k egym\u00e1st, hogy ki marad az erd\u0151ben, s ez eleinte m\u0171k\u00f6d\u00f6tt is. Volt egy-k\u00e9t csere, \u00e9s pont, amikor a l\u00e1ny negyedszerre volt soros, a fi\u00fa m\u00e1r nem j\u00f6tt vissza t\u00f6bb\u00e9. T\u00fal nagy kock\u00e1zat lett volna itt hagyni a f\u00e1t egyed\u00fcl, \u00edgy ink\u00e1bb belet\u00f6r\u0151d\u00f6tt a sors\u00e1ba, \u00e9s az\u00f3ta is egyed\u00fcl volt. Szomor\u00fa.<\/p>\n\n\n\n<p>\u2013 Rem\u00e9lem, legal\u00e1bb \u0151 boldog. Hogy szerelem miatt hagyott magamra. Hogy van egy feles\u00e9ge, akit szeret, \u00e9s gyerekei, akik gondot hoznak a fej\u00e9re. \u2013 M\u00e1r-m\u00e1r k\u00f6nnyes szemekkel hallgattuk a l\u00e1ny szavait.<br>\u2013 Juliska n\u00e9ni, nagyon sajn\u00e1ljuk \u2013 mondta az \u00f6cs\u00e9m. A h\u00f6lgy let\u00f6r\u00f6lte a szem\u00e9tben gy\u00f6ngy\u00f6z\u0151 k\u00f6nnycseppet, majd barackot nyomott az \u00f6cs\u00e9m fej\u00e9re. Felpattant, \u00e9s az ajt\u00f3hoz l\u00e9pett. Kinyitotta, majd szippantott egyet a friss leveg\u0151b\u0151l.<br>\u2013 Ideje indulnotok, ha m\u00e9g s\u00f6t\u00e9ted\u00e9s el\u0151tt haza akartok \u00e9rni. Higgyetek nekem, az erd\u0151 nem a legbar\u00e1ts\u00e1gosabb hely, amikor lesz\u00e1ll az \u00e9j. \u2013 Gyorsan felszedel\u0151zk\u00f6dt\u00fcnk \u00e9s az ajt\u00f3hoz l\u00e9pt\u00fcnk. Elb\u00facs\u00faztunk Julisk\u00e1t\u00f3l \u00e9s kil\u00e9pt\u00fcnk a r\u00e9tre. Megker\u00fclve a f\u00e1t, megtal\u00e1ltuk a cukorh\u00e1z maradv\u00e1nyait. Gusztustalanul n\u00e9zett ki. Elolvadt, ellept\u00e9k a rovarok.<br>\u2013 Ilyenek az \u00e9dess\u00e9gek. El\u0151sz\u00f6r cs\u00e1b\u00edt\u00f3ak \u00e9s \u00e9desek, de azt\u00e1n csak a bajt hozz\u00e1k az emberre. Ha akkor nem megy\u00fcnk ahhoz a h\u00e1zhoz&#8230; Akkor most nem lenn\u00e9k itt. De nem mehetek el, valakinek \u00e1ldozatot kell hoznia \u2013 hallottuk Juliska hangj\u00e1t, miel\u0151tt becsukta volna az ajt\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n<p>Nem tudtuk, mit \u00e9rt \u00e1ldozat alatt, de r\u00e1hagytuk. Gyerekek voltunk. Ink\u00e1bb hazaindultunk. V\u00e9gig azon gondolkodtunk, hogy Juliska n\u00e9ninek milyen rossz \u00f6ccse lehetett, ha \u00edgy cserben hagyta. Pont be\u00e9rt\u00fcnk az utc\u00e1nkba, mikor szakadni kezdett az es\u0151. Rohantunk a verand\u00e1ra, majd mikor fedez\u00e9kbe \u00e9rt\u00fcnk, v\u00e9gigtekintett\u00fcnk a zivataros erd\u0151n. Mennyd\u00f6rg\u00e9s. \u00dajra. \u00c9s megint. H\u00e1rom. De egy vill\u00e1mot sem l\u00e1ttunk. Pont sz\u00f3v\u00e1 akartam tenni, amikor egy \u00f3ri\u00e1si vill\u00e1m csapott valahova az erd\u0151 m\u00e9ly\u00e9be. Titkon im\u00e1dkoztam, hogy ne Juliska otthon\u00e1ba v\u00e1gjon bele, de egy zsigeri \u00e9rz\u00e9s m\u00e1st dikt\u00e1lt. Az \u00f6cs\u00e9m is ugyan\u00edgy \u00e9rezhetett, mert elkezdett az erd\u0151 fel\u00e9 rohanni. Ut\u00e1na l\u00f3dultam, \u00e1m mikor m\u00e1r az erd\u0151 hat\u00e1r\u00e1n\u00e1l voltunk, egy \u00fajabb vill\u00e1m s\u00fajtott le. A mi h\u00e1zunkra, vagy ahogy a falusiak nevezt\u00e9k: Jancsi kov\u00e1csm\u0171hely\u00e9re. Ap\u00e1nkra \u00e9s any\u00e1nkra.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>R\u00e9gen, mikor m\u00e9g az \u00f6cs\u00e9mmel kicsik voltunk, elment\u00fcnk j\u00e1tszani a k\u00f6zeli erd\u0151be. Nagyon szerett\u00fcnk ott. Ha b\u00faj\u00f3csk\u00e1zni akartunk, k\u00f6nny\u0171szerrel lehetett azt is. B\u00e1r a f\u00e1k s\u0171r\u0171n n\u0151ttek, tereb\u00e9lyes lombkoron\u00e1juk b\u0151ven \u00e1tengedett annyi napf\u00e9nyt, hogy ne legyen s\u00f6t\u00e9t, \u00e9s a kistes\u00f3m &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=4453\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-4453","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4453","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=4453"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4453\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":4454,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/4453\/revisions\/4454"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=4453"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}