{"id":5172,"date":"2026-03-06T18:14:40","date_gmt":"2026-03-06T16:14:40","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5172"},"modified":"2026-06-02T18:15:10","modified_gmt":"2026-06-02T16:15:10","slug":"poda-erzsebet-2","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5172","title":{"rendered":"P\u00f3da Erzs\u00e9bet"},"content":{"rendered":"\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-4fc3f8e1 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p class=\"has-medium-font-size wp-block-paragraph\"><strong>Sz\u00e9tt\u00e9pett r\u00f3zsaszirmok<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Koncsol L\u00e1szl\u00f3:<em> Kacsa, Kacsa, boszork\u00e1ny vagy! <\/em>c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9nek tisztelet\u00e9re<\/p>\n<\/div>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2026-03-06T18:14:40+02:00\">2026-03-06<\/time><\/div>\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><br><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>1. szirom<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az \u00e9n id\u0151mben a Csall\u00f3k\u00f6z burj\u00e1nz\u00f3 t\u00fcnd\u00e9rkert volt! Ring\u00f3 gabonaf\u00f6ldek, vadvir\u00e1gos legel\u0151k, sz\u00e1legyenes jegenyesorok, ny\u00e1rfaerd\u0151k. A vid\u00e9ken kanyarg\u00f3 kan\u00e1lisokban buja \u00e9let tobz\u00f3dott: cs\u00edkok, pontyok, harcs\u00e1k, csuk\u00e1k, amurok, keszegek, m\u00e9g angoln\u00e1k is. Cs\u00f6nd \u00e9s nyugalom honolt mindenhol, csak a mad\u00e1rcsicserg\u00e9s sz\u00ednes\u00edtette ezt a cs\u00f6ndet: pacsirt\u00e1k, cink\u00e9k, v\u00f6r\u00f6sbegyek, bar\u00e1zdabilleget\u0151k, j\u00e9gmadarak, vadkacs\u00e1k, v\u00edzicsib\u00e9k, v\u00e9rcs\u00e9k, s\u00f3lymok, r\u00e9tisasok. Az egym\u00e1s melletti telep\u00fcl\u00e9sekhez keskeny gyalogutak \u00e9s es\u0151ben s\u00e1ros kocsiutak vezettek. Abban a korban senki sem sietett, de mindenki tudta, mi a dolga, amit marad\u00e9ktalanul el is v\u00e9gzett. Itt minden megvolt, ami a boldog emberi \u00e9lethez sz\u00fcks\u00e9ges. Az \u00e9denkerti viszonyok m\u00e9gsem el\u00e9g\u00edtett\u00e9k ki az embereket. Ahol f\u00e9ny van, ott megjelenik a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g is. Gyakran alaptalanul visz\u00e1lykodtak egym\u00e1ssal, hamis v\u00e1dakat koholtak, v\u00e9lt s\u00e9relmeket toroltak meg egym\u00e1son. Ilyen volt az a vil\u00e1g, az \u00e9n vil\u00e1gom, az \u00dar 1700-as \u00e9veinek elej\u00e9n\u2026&nbsp; &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>2. szirom<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">K\u00e9t foggal, bal kezemen hat ujjal sz\u00fclettem. \u00d6regany\u00e1m el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tni sem akart. S\u0171r\u0171n vetette mag\u00e1ra a keresztet, \u00e9s szemreh\u00e1ny\u00f3an n\u00e9zett any\u00e1mra, ami\u00e9rt nem engedte, hogy r\u00f6gt\u00f6n a sz\u00fclet\u00e9sem ut\u00e1n lev\u00e1gj\u00e1k a hatodik ujjamat. \u00c1m amikor az \u00f6regany\u00e1m el\u0151sz\u00f6r a karjaiba vett, azonnal egym\u00e1sba szerett\u00fcnk, \u00e9s nem b\u00e1nta, milyen vagyok. Legal\u00e1bbis \u00edgy mes\u00e9lte nekem. Az \u00f6regany\u00e1m is k\u00e9t foggal \u00e9s hat ujjal \u00e9rkezett a vil\u00e1gra. A b\u00e1ba azonban elk\u00f6t\u00f6tte a hatodik ujj\u00e1t, amely \u00edgy elcsonkult, \u201elesz\u00e1radt\u201d \u2013 ahogy mondogatni szokta. Senki sem akarta, hogy a faluban elterjedjen: ebben a h\u00e1zban boszork\u00e1ny sz\u00fcletett. Ez akkoriban v\u00e9gzetes k\u00f6vetkezm\u00e9nyekkel j\u00e1rhatott.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az \u00e9n \u00f6regany\u00e1m gyerekkor\u00e1t\u00f3l kezdve sok mindent tudott. Ismerte a gy\u00f3gyn\u00f6v\u00e9nyeket, k\u00e9zr\u00e1t\u00e9tellel gy\u00f3gy\u00edtotta a betegeket, el\u0151re megj\u00f3solt bizonyos t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seket. Titokban j\u00e1rtak hozz\u00e1, suttogva ejtett\u00e9k ki a nev\u00e9t, m\u00e9gis m\u00e9ly tisztelet \u00f6vezte. Titokban, mert az emberek tudt\u00e1k, hogy hatalmas tud\u00e1s \u00e9s megmagyar\u00e1zhatatlan k\u00e9pess\u00e9g birtok\u00e1ban van. Ez\u00e9rt f\u00e9ltek is t\u0151le.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>3.szirom<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A forr\u00f3 ny\u00e1ri nap d\u00e9lut\u00e1nj\u00e1n szinte egyik percr\u0151l a m\u00e1sikra csapott le a zivatar. Mivel pici koromt\u00f3l kezdve rettegtem a viharokt\u00f3l, berohantam a h\u00e1zba, \u00e9s a mosd\u00f3t\u00e1l melletti sarokba h\u00faz\u00f3dtam, ahogy szoktam. Ez\u00fattal azonban nem zuhantam azonnal v\u00e9dekez\u0151\u00e1lomba. F\u00e9lig\u00a0\u00e9bren, f\u00e9lig \u00e1jultan g\u00f6mb\u00f6ly\u00f6dtem \u00f6ssze. Behunytam a szemem, hogy ne l\u00e1ssam a vill\u00e1mokat, a d\u00f6rg\u00e9s azonban \u00e9les \u00fct\u00e9sekk\u00e9nt hasogatta a dobh\u00e1rty\u00e1mat. Minden egyes d\u00f6rren\u00e9sn\u00e9l \u00fagy \u00e9reztem, szil\u00e1nkokra t\u00f6rik az agyam, porr\u00e1 v\u00e1lnak a csontjaim \u00e9s elfolyik az \u00f6sszes v\u00e9rem. Minden d\u00f6rg\u00e9sn\u00e9l \u00f6sszerezzentem, \u00e9s v\u00e1rtam a pillanatot, amikor elered az orrom v\u00e9re. A vill\u00e1m sercegve csattant \u00e9s lecsapott valahol a k\u00f6zelben. Az orromb\u00f3l vastag sug\u00e1rban t\u00f6rt el\u0151 a v\u00e9r. Az \u00f6regany\u00e1m ijedten kapott fel, \u00e9s a mosd\u00f3 f\u00f6l\u00e9 tartotta a fejemet. Vizet \u00f6nt\u00f6tt a lav\u00f3rba, majd valahonnan egy darab gyolcsot vett el\u0151, be\u00e1ztatta a hideg v\u00edzbe, kicsavarta, \u00e9s megt\u00f6r\u00f6lte vele az arcomat. Majd felemelt, az \u00e1gyra fektetett, \u00e9s a homlokomra tette a nedves, h\u0171s\u00edt\u0151 ruhadarabot. Mindj\u00e1rt elm\u00falik, suttogta, \u00e9s hallottam, amint a szok\u00e1sos im\u00e1t mormolja. Azt\u00e1n egyre hom\u00e1lyosult a k\u00e9p, m\u00e1r nem l\u00e1ttam nagyany\u00e1m arc\u00e1t, \u00e9s nem hallottam aggodalmas suttog\u00e1s\u00e1t.\u00a0<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Egy v\u00e9gtelen r\u00e9t l\u00e1tv\u00e1nya t\u00e1rult el\u00e9m: aranysz\u00edn\u0171 f\u0171tenger, melyben sz\u00ednes vir\u00e1gok ringat\u00f3ztak. A r\u00e9t k\u00f6zep\u00e9n pedig egy \u00e9gig \u00e9r\u0151 jegenyefa. Megfordultam. M\u00f6g\u00f6ttem nem volt semmi, csak gomolyg\u00e1s, \u00e9s furcsa er\u0151, ami pr\u00f3b\u00e1lt el\u0151re tolni. A l\u00e1bam el\u0151tti keskeny \u00f6sv\u00e9ny a fa ir\u00e1ny\u00e1ba vezetett. Elindultam. M\u00edg el\u00e9rtem a r\u00e9t k\u00f6zep\u00e9ig, k\u00e9t oldalr\u00f3l suttog\u00e1sok k\u00eds\u00e9rtek. Tud\u00e1smorzs\u00e1k, melyek a f\u00e1hoz \u00e9rve hatalmas tud\u00e1ss\u00e1 \u00e1lltak \u00f6ssze. R\u00e1n\u00e9ztem a vastag t\u00f6rzsre, mire a k\u00e9reg kett\u00e9ny\u00edlt, \u00e9s mag\u00e1ba szippantott. Az id\u0151 \u00e9s t\u00e9r elt\u0171nt. A testem sz\u00e9tporladt, minden egyes atomja tud\u00e1ssal tel\u00edt\u0151d\u00f6tt, majd \u00fajra \u00f6ssze\u00e1llt, \u00e9s \u00fajra sz\u00e9thullott. H\u00e1rom er\u0151 (tal\u00e1n t\u00fcnd\u00e9rek?) mozgatott, id\u0151k\u00f6n \u00e9s tereken t\u00fal: a b\u00f6lcsess\u00e9g, a sz\u00e9ps\u00e9g \u00e9s az igazs\u00e1goss\u00e1g ereje.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Zivatarok idej\u00e9n m\u00e9g sokszor visszaestem ebbe az \u00e1llapotba, de soha t\u00f6bb\u00e9 nem t\u00f6rt\u00e9nt velem ehhez hasonl\u00f3. A r\u00e9t megjelent, a jegenye is, m\u00e1s nem. A sz\u00ednek v\u00e1ltoztak, n\u00e9ha megl\u00e1ttam m\u00e1sok \u00e9let\u00e9t, velem azonban nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. Azt hiszem, akkorra megkaptam a tud\u00e1st, amelyre sz\u00fcks\u00e9gem volt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>4.szirom<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Faluv\u00e9gi n\u00e1dfedeles m\u00f3rh\u00e1zik\u00f3nk ugyanolyan volt, mint a t\u00f6bbi falubeli h\u00e1z, csak valamivel szer\u00e9nyebb. Egy kis kert is tartozott hozz\u00e1, abban igyekezt\u00fcnk megtermeszteni mindent, amire sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk lehetett. Gabonaf\u00f6lddel nem rendelkezt\u00fcnk, keny\u00e9rb\u00faz\u00e1ra cser\u00e9lni szoktunk. \u00d6regany\u00e1mnak csod\u00e1latos r\u00f3zs\u00e1i ny\u00edltak a kert h\u00e1ts\u00f3 r\u00e9sz\u00e9ben, n\u00e9ha menyasszonyi csokrot k\u00f6t\u00f6tt bel\u0151l\u00fck, vagy a temet\u00e9si koszor\u00faba f\u0171z\u00f6tt n\u00e9h\u00e1nyat. A faluban senkinek se volt r\u00f3zs\u00e1ja, csak nek\u00fcnk. Id\u0151nk\u00e9nt meghallottam, amint \u00f6sszes\u00fagnak a h\u00e1zunk el\u0151tt, hogy ez itt az \u00f6rd\u00f6g kertje, mert rajtunk k\u00edv\u00fcl senkinek sem siker\u00fclt a r\u00f3zs\u00e1t \u00edgy kinevelnie. \u00c9ppen ez\u00e9rt \u00f6regany\u00e1m a s\u00f6v\u00e9nyre borosty\u00e1nt futtatott, hogy ne rik\u00edtsanak ki a vir\u00e1gok, ne zavarj\u00e1k m\u00e1sok tekintet\u00e9t. A r\u00f3zsanevel\u00e9st \u00e9n is megtanultam t\u0151le, egyre nagyobbak \u00e9s szebb sz\u00edn\u0171ek vir\u00edtottak a vil\u00e1gba.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az emberek suttogtak r\u00f3lunk, m\u00e9gis j\u00e1rtak hozz\u00e1nk. S\u00edrva j\u00f6ttek, megnyugodva t\u00e1voztak. \u00d6regany\u00e1m mindenre tudott megold\u00e1st. Lassan \u00e9n is eltanultam t\u0151le, mit hogyan kell kezelni, mire mit kell javasolni. N\u00e9ha el\u00e9g volt egy tan\u00e1cs. M\u00e1skor gy\u00f3gyn\u00f6v\u00e9nytariszny\u00e1t \u00e1ll\u00edtottunk \u00f6ssze, de volt, amikor \u00f6regany\u00e1m \u00f6sszeszor\u00edtott sz\u00e1jjal kevert vagy f\u0151z\u00f6tt valamit. Olyankor\u00a0mindig t\u00f6bbet im\u00e1dkozott, kiment a kertbe, \u00e9s a r\u00f3zsabokrok t\u00f6v\u00e9be \u00fclt. L\u00e1ttam, hogy csurognak a k\u00f6nnyei. T\u00e9len kiment a sz\u00e9lfog\u00f3ba. Mindig azt mondta, majd \u00e9n is \u00edgy fogok tenni, ha \u0151 m\u00e1r nem lesz k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk. K\u00e9s\u0151bb \u00e9rtettem meg ezeket a furcsa jeleneteket. Amikor m\u00e1r hozz\u00e1m j\u00e1rtak az asszonyok ilyen f\u0151zetek\u00e9rt. Azt\u00e1n m\u00e1r \u00e9n is s\u00edrva csin\u00e1ltam meg, amit k\u00e9rtek t\u0151lem. Tudtam az okokat, nem kellett magyar\u00e1zat, meg\u00e9rtettem a mi\u00e9rtet is.\u00a0<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>5. szirom<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">M\u00e1sok elmond\u00e1s\u00e1b\u00f3l tudtam, hogy sz\u00e9ps\u00e9ges vagyok. \u00c9n magamat nem l\u00e1ttam semmilyennek, nem \u00e9rdekelt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben. Nagyany\u00e1m gyakran intett, hogy ne legyek elbizakodott, \u00e1m nem kellett emiatt agg\u00f3dnia, val\u00f3ban nem \u00e9rdekelt. M\u00e1sokat ann\u00e1l ink\u00e1bb. L\u00e1ttam a velem egykor\u00fa l\u00e1nyok irigy tekinteteit, hallottam az id\u0151sebb asszonyok megjegyz\u00e9seit. Panaszra nem volt okom, mert m\u00e9gis sokan szerettek, mivel b\u00e1rkit meg tudtam nevettetni, ak\u00e1rmilyen b\u00e1nat nyomta a sz\u00edv\u00e9t. Voltak kedves bar\u00e1tn\u0151im is. \u00c9s persze m\u00e1st is tudtam. Ismertem az \u00f6sszes gy\u00f3gyn\u00f6v\u00e9nyt, azok j\u00f3 \u00e9s rossz hat\u00e1sait, ismertem a k\u00e9zr\u00e1t\u00e9tel erej\u00e9t, ismertem a j\u00f6v\u0151t, ahogy a m\u00faltat is, \u00e9s ismertem az emberek gondolatait. El\u0151ttem nem lehetett titka senkinek \u2013 nekem viszont titokban kellett tartanom a tud\u00e1som forr\u00e1s\u00e1t, k\u00fcl\u00f6nben hamar kisodortak volna az \u00e9letb\u0151l. &nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Sokat j\u00e1rt ut\u00e1nam V\u00e9gh Feri, meg B\u00f6gi Istv\u00e1n. B\u00f6gi m\u00e1r n\u0151s volt, feles\u00e9ge visel\u0151s. Ak\u00e1rhova is mentem, valahogy mindig felbukkant a k\u00f6zelemben. K\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, hogy \u00f6lelhessen, de elkergettem. Amikor m\u00e9gis utol\u00e9rt \u00e9s elkapott, meg kellett cs\u00edpnem, karmolnom, harapnom, hogy elengedjen. Olyankor hangosan nevetett. Sz\u00e9gyelltem magam. A visel\u0151s feles\u00e9ge miatt. V\u00e9gh Ferivel sokat j\u00e1rtunk a kan\u00e1lispartra. Rendes volt, szerettem vele a vir\u00e1gokr\u00f3l, halakr\u00f3l besz\u00e9lgetni. Seg\u00edtett cs\u00edkokat fogni. A szakajt\u00f3t a v\u00edz sz\u00e9l\u00e9be tett\u00fck, v\u00e1rtunk egy kicsit, s m\u00e1ris ott hemzsegtek a cs\u00edkok. Megs\u00fct\u00f6tt\u00fck \u00e9s megett\u00fck. J\u00f3kat nevett\u00fcnk. Sokat mes\u00e9lt a csillagokr\u00f3l. P\u00e1sztork\u00e9nt j\u00f3l ismerte az \u00e9jszakai eget. Egy ujjal sem \u00e9rt hozz\u00e1m soha.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">De azt\u00e1n elj\u00f6tt a nap, amikor minden megv\u00e1ltozott. \u00c9jszaka a kocsm\u00e1ban vereked\u00e9s t\u00f6rt ki miattam. Istv\u00e1n cs\u00fafolta Ferit, hogy milyen le\u00e1ny ut\u00e1n j\u00e1r. Engem csak r\u00f6h\u00f6gve emlegetett, cs\u00fanya szavakkal illetett, ahogy Boriska, a kocsm\u00e1rosn\u00e9 k\u00e9s\u0151bb elmes\u00e9lte. P\u00e1rbajra h\u00edvt\u00e1k ki egym\u00e1st. R\u00e9szegen l\u0151d\u00f6r\u00f6gtek az utc\u00e1n, azt\u00e1n mindketten valami kardf\u00e9l\u00e9vel t\u00e9rtek vissza a kocsm\u00e1ba \u00e9s egym\u00e1snak estek. Istv\u00e1n ord\u00edtozott, k\u00e1romkodott, de a nagy r\u00e9szegs\u00e9gben ereje m\u00e1r nem volt a v\u00edv\u00e1shoz. Nekirontott Ferinek, aki suhintott egyet, \u00e9s majdnem lev\u00e1gta riv\u00e1lisa fej\u00e9t. Reggel, amikor a falu n\u00e9pe \u00f6sszesereglett a kocsm\u00e1n\u00e1l, csak a nagy fekete sebet lehetett l\u00e1tni Istv\u00e1n nyak\u00e1n, a f\u00fcl\u00e9t\u0151l a tork\u00e1ig, meg a sok alvadt v\u00e9rt. Visel\u0151s feles\u00e9ge f\u00e9l\u0151r\u00fclten jajgatott mellette. Domborod\u00f3 has\u00e1n a ruha is csupa v\u00e9r volt. Hazak\u00eds\u00e9rtem. Nem sokkal a temet\u00e9s ut\u00e1n, id\u0151 el\u0151tt megsz\u00fclte a kisfi\u00e1t. Sokat seg\u00edtettem neki, b\u00e1r az any\u00f3sa egyre csak duruzsolta, hogy miattam halt meg az ura.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A k\u00f6zs\u00e9gi b\u00edr\u00f3nak k\u00f6teless\u00e9ge volt jelenteni az \u00fcgyet, p\u00e1r h\u00e9t m\u00falva j\u00f6tt is a somorjai szolgab\u00edr\u00f3 a seg\u00e9dj\u00e9vel, \u00e9s kihallgatt\u00e1k a szemtan\u00fakat. Ferit felmentett\u00e9k. Soha t\u00f6bb\u00e9 nem besz\u00e9lgett\u00fcnk a kan\u00e1lisparton, sem sehol m\u00e1shol. Nem fogtunk cs\u00edkokat, \u00e9s nem n\u00e9zt\u00fck a csillagokat. Att\u00f3l kezdve csak a p\u00e1sztorkod\u00e1snak \u00e9lt. Engem is ker\u00fcltek az emberek, b\u00e1r a h\u00e1zunkat tov\u00e1bbra is szorgalmasan l\u00e1togatt\u00e1k az asszonyok.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A falubelieket megviselt\u00e9k a kocsm\u00e1ban t\u00f6rt\u00e9ntek. R\u00e9g eltemett\u00e9k B\u00f6gi Istv\u00e1nt, m\u00e9gis t\u00e9ma maradt vet\u00e9skor, arat\u00e1skor, tollfoszt\u00e1skor, a fon\u00f3ban, vagy \u00e9pp a kocsm\u00e1ban, \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9netekben \u00e9n is mindig ott szerepeltem, hol \u00e1ldozatk\u00e9nt, hol b\u0171n\u00f6sk\u00e9nt. V\u00e9g\u00fcl boszork\u00e1nyk\u00e9nt. Azt suttogt\u00e1k, hogy \u00e9jjelente a kertekalji kemenc\u00e9k tetej\u00e9n t\u00e1ncolok, feh\u00e9r lepelben. Vagy, hogy megrontom a diszn\u00f3kat, teheneket, lovakat. A t\u0151lem is fiatalabb M\u00e9sz\u00e1ros Gazsi, miut\u00e1n egyszer j\u00f3l r\u00e1v\u00e1gtam a matat\u00f3 kez\u00e9re, azt besz\u00e9lte, hogy egy \u00e9jszaka a dunyh\u00e1j\u00e1ra ugrott egy lid\u00e9rc, \u00e9s \u00fagy szor\u00edtotta, majd\u00b4 megfojtotta. A lid\u00e9rc azt\u00e1n \u00e1tv\u00e1ltozott boszork\u00e1v\u00e1, \u00e9s reggelig rajta t\u00e1ncolt, moccanni se b\u00edrt, reggel nem tudott felkelni. Azt m\u00e1r suttogva mondta, b\u00e1tortalanul, hogy mintha engem v\u00e9lt volna felismerni. K\u00e9s\u0151bb, amikor k\u00e9t \u00e9v m\u00falva a szolgab\u00edr\u00f3 a boszork\u00e1ny\u00fcgyet vizsg\u00e1lta, m\u00e1r bizton \u00e1ll\u00edtotta, hogy \u00e9n ugr\u00e1ltam rajta: F\u00far\u00f3 Nagy Kata.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>6. szirom<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">R\u00f3zs\u00e1kat gondoztam, n\u00f6v\u00e9nyeket \u00e1poltam, testi \u00e9s lelki sebeket gy\u00f3gy\u00edtottam, l\u00e1nyokat, asszonyokat vigasztaltam, m\u00edgnem egy sz\u00e9p napon nagyany\u00e1m magamra hagyott. A kertben tal\u00e1ltam meg, egy r\u00f3zsabokor t\u00f6v\u00e9ben. \u00d6r\u00f6kre elaludt. Egyszer\u0171 kopors\u00f3j\u00e1t teleraktam r\u00f3zs\u00e1val, csak \u00fagy illatozott a h\u00e1zunk. Miut\u00e1n Szent Mih\u00e1ly lov\u00e1n kivitt\u00e9k a temet\u0151be, \u00e9s megsirattuk, ketten maradtunk \u00e9desany\u00e1mmal. M\u00e1r csak hozz\u00e1m j\u00e1rtak a falusiak. \u00c9szre sem vett\u00e9k \u00f6regany\u00e1m hi\u00e1ny\u00e1t, hiszen tov\u00e1bbvittem az \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9t. \u00c9n azonban tudtam, hogy n\u00e9lk\u00fcle sokkal s\u00e9r\u00fcl\u00e9kenyebb vagyok. \u00c9s azt is tudtam, hogy a v\u00e9gzetemet nem ker\u00fclhetem el.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Egy napon Nagy Gergely, M\u00e9hes G\u00e1sp\u00e1r \u00e9s Farkas Andr\u00e1s p\u00e1sztorok jelentett\u00e9k a falub\u00edr\u00f3nak, hogy amikor k\u00f6tni val\u00f3 vessz\u0151t mentek szedni a legel\u0151 mell\u00e9, valami furcs\u00e1t l\u00e1ttak a falu hat\u00e1r\u00e1ban. Az a furcsa valami, ahogy az \u00faton ballagott, el\u0151sz\u00f6r r\u00f3k\u00e1nak t\u0171nt, de azt\u00e1n hirtelen \u00e1tbucsk\u00e1zott a fej\u00e9n, \u00e9s p\u00fapos sz\u00f6rnyeteg lett bel\u0151le, azt\u00e1n forgol\u00f3dott, v\u00e9g\u00fcl felemelkedett \u00e9s hosszan, gyorsan r\u00f6pk\u00f6d\u00f6tt a lapos felett. Vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lt sz\u00e1mukra, hogy \u00e9pp egy boszork\u00e1nyt l\u00e1ttak, \u00e9s az bizony\u00e1ra F\u00far\u00f3 Kata lehetett.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">&nbsp;A falub\u00edr\u00f3 szemtan\u00fakat keresett. \u00c9n azonban abban az id\u0151ben Szak\u00e1cs Borb\u00e1l\u00e1n\u00e1l, t\u00f6bb asszonnyal egy\u00fctt a marad\u00e9k tollat fosztottam. \u00cdgy a megadott helyen nem lehettem. A gyan\u00fa viszont r\u00e1terel\u0151d\u00f6tt kedves bar\u00e1tn\u0151mre, Lib\u00e1rdi Nagy \u00c9v\u00e1ra, aki \u00e9ppen abban az id\u0151ben \u00e9s azon az \u00faton vitte a szomsz\u00e9d falu malm\u00e1ba az olajnak val\u00f3 kendermagot pr\u00e9selni.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">V\u00e9g\u00fcl megint elj\u00f6tt a szolgab\u00edr\u00f3 a seg\u00e9dj\u00e9vel, \u00e9s sorra kihallgatt\u00e1k a szemtan\u00fakat. S hi\u00e1ba tudtam szil\u00e1rdan bizony\u00edtani, hogy az emlegetett laposon abban az id\u0151ben nem lehettem, m\u00e1s v\u00e1dakat koholtak ellenem. Egyre j\u00f6ttek az elhullott \u00e1llatok gazd\u00e1i, amelyeket \u00e1ll\u00edt\u00f3lag \u00e9n rontottam meg. Vallott\u00e1k, hogy m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny szek\u00e9rtengelyt is meghajl\u00edtottam. Jelentkeztek a sihederek, akik \u00e1ll\u00edtott\u00e1k, hogy a tolldunyh\u00e1jukon t\u00e1ncoltam, mik\u00f6zben fojtogattam \u0151ket, k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r Nagy \u00c9v\u00e1val egy\u00fctt. Vallottak az any\u00e1k, akiknek csecsem\u0151it vagy kisgyermekeit megmentettem a hal\u00e1lt\u00f3l, hogy \u00e9jszaka az \u00f6rd\u00f6ggel \u00e9s Nagy \u00c9v\u00e1val a h\u00e1zukban mulatoztunk. \u00c9v\u00e1val elborzadva hallgattuk az egyre gusztustalanabb, egyre borzaszt\u00f3bb v\u00e1dakat boszork\u00e1ny mivoltunkr\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">M\u00e1r nem akarom tov\u00e1bb mes\u00e9lni a vizsg\u00e1latot. Mindent le\u00edrtam, \u00e9s elz\u00e1rtam a kicsi tulip\u00e1nos l\u00e1dik\u00f3ba, \u00e9s a m\u00f3rh\u00e1zik\u00f3nk padl\u00e1s\u00e1ra rejtettem. A m\u00f3rh\u00e1zik\u00f3nkba, ahol ut\u00f3bb a nappalokra mag\u00e1ra kellett hagynom \u00e9desany\u00e1mat, az \u00e9jszak\u00e1kra azonban eg\u00e9szen a hal\u00e1l\u00e1ig visszaj\u00e1rtam hozz\u00e1.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>7. szirom<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A somorjai t\u00f6ml\u00f6cben egym\u00e1s mell\u00e9 ker\u00fclt\u00fcnk Nagy \u00c9v\u00e1val. A vallat\u00f3ink elvetem\u00fclt sz\u00f6rnyetegek voltak, a gonosz boszork\u00e1nys\u00e1g t\u00e9nyleges \u00f6rd\u00f6gi megtestes\u00fcl\u00e9sei. Minden est\u00e9re z\u00faz\u00f3d\u00e1sokkal, v\u00e9res sebekkel hevert\u00fcnk a z\u00e1rka padl\u00f3j\u00e1n. Hallottam, ahogy \u00c9va zokogott \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, hogy vigyem ki innen, var\u00e1zsoljam el \u0151t messzire, de nem tudtam rajta seg\u00edteni. Vele s\u00edrtam, \u00e9s azt k\u00edv\u00e1ntam, b\u00e1rcsak egyed\u00fcl engem k\u00ednozn\u00e1nak, engem vinn\u00e9nek m\u00e1gly\u00e1ra, s nem \u0151t, aki egy egyszer\u0171 asszony, teljesen \u00e1rtatlan j\u00f3l\u00e9lek. K\u00e9s\u0151bb m\u00e1r csak ny\u00f6gni tudott, testileg-lelkileg \u00f6sszet\u00f6rt: mindent bevallott, amire r\u00e1vett\u00e9k. Ezeknek, a s\u00e1t\u00e1n igazi kiszolg\u00e1l\u00f3inak velem nem volt k\u00f6nny\u0171 dolguk. Nem besz\u00e9ltem, nem vallottam. B\u00e1r minden csontomat \u00f6sszet\u00f6rt\u00e9k, testemen a b\u0151r sz\u00e9tszakadt, mint a leforr\u00e1zott baromfi\u00e9, de egy sz\u00f3 nem sok, annyit sem tudtak kih\u00fazni bel\u0151lem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Egy nappal azel\u0151tt, hogy a m\u00e1gly\u00e1ink fellobbantak volna Somorja f\u0151ter\u00e9n, kit\u00f6rt a zivatar. Behunytam a szemem. Egyszerre \u00e1tzuhantam gyermekkori l\u00e1tom\u00e1saim mezej\u00e9re. El\u00e9m t\u00e1rult az aranysz\u00edn\u0171 r\u00e9t \u00e9s az \u00e9gig \u00e9r\u0151 jegenyefa. M\u00e1r nem s\u00e9t\u00e1ltam, hanem rep\u00fcltem hozz\u00e1. A k\u00e9rge megny\u00edlt \u00e9s mag\u00e1ba szippantott. Megk\u00ednzott testem atomjaira hullott, majd \u00fajra \u00f6ssze\u00e1llt, de ekkor m\u00e1r a sajg\u00f3 f\u00e1jdalmat nem b\u00edrtam elviselni, ez\u00e9rt \u00fajra apr\u00f3 r\u00e9szecsk\u00e9kk\u00e9 porladtam, \u00e9s belevesztem a hatalmas jegenye v\u00e9gtelen \u0171rj\u00e9be.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><em>A k\u00e9t hatalmas m\u00e1gly\u00e1t hi\u00e1ba rakt\u00e1k fel Somorja f\u0151ter\u00e9n, az \u00e9lve el\u00e9get\u00e9s elmaradt. Lib\u00e1rdi Nagy \u00c9va m\u00e1snap reggelre belehalt a k\u00ednz\u00e1sokba. A m\u00e1sik cell\u00e1ban pedig nem tal\u00e1lt\u00e1k meg F\u00far\u00f3 Nagy Kat\u00e1t, csak a szakadt, v\u00e9res rongyait. Az inkviz\u00edtorok \u0151rj\u00f6ngtek. A m\u00e1gly\u00e1k azonban v\u00e1rt\u00e1k az \u00e1ldozatokat. A szek\u00e9ren csak a holt \u00c9v\u00e1t, \u00e9s Kata rongyait vitt\u00e9k a kiv\u00e9gz\u0151helyre. Fellobbantak a l\u00e1ngok, \u00e1m a l\u00e1tv\u00e1nyra \u00e9hes k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g n\u00e9ma cs\u00f6ndben maradt. Tal\u00e1n valahol bel\u00fcl megsz\u00f3lalt benn\u00fck egy hang, tal\u00e1n a k\u00e9t \u00e1rtatlan n\u0151 szelleme r\u00e1telepedett a lelkiismeret\u00fckre. A t\u0171z ugyan lobogott, az emberek azonban sz\u00e9tsz\u00e9ledtek. A f\u0151t\u00e9r teljesen ki\u00fcr\u00fclt, m\u00e9g miel\u0151tt a m\u00e1gly\u00e1k elhamvadtak volna.<\/em><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><em>\u00a0Ez volt az utols\u00f3 alkalom, hogy Somorja f\u0151ter\u00e9re m\u00e1gly\u00e1t raktak a boszork\u00e1ny\u00fcld\u00f6z\u00e9s gonosz kital\u00e1l\u00f3i.<\/em><br><br><\/p>\n\n\n\n<p class=\"has-text-align-right wp-block-paragraph\"><em>Megjelent az Opus 2026\/1-es sz\u00e1m\u00e1ban<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Sz\u00e9tt\u00e9pett r\u00f3zsaszirmok Koncsol L\u00e1szl\u00f3: Kacsa, Kacsa, boszork\u00e1ny vagy! c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9nek tisztelet\u00e9re 1. szirom Az \u00e9n id\u0151mben a Csall\u00f3k\u00f6z burj\u00e1nz\u00f3 t\u00fcnd\u00e9rkert volt! Ring\u00f3 gabonaf\u00f6ldek, vadvir\u00e1gos legel\u0151k, sz\u00e1legyenes jegenyesorok, ny\u00e1rfaerd\u0151k. A vid\u00e9ken kanyarg\u00f3 kan\u00e1lisokban buja \u00e9let tobz\u00f3dott: cs\u00edkok, pontyok, harcs\u00e1k, csuk\u00e1k, amurok, &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5172\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-5172","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5172","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=5172"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5172\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":5176,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5172\/revisions\/5176"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=5172"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}