2026-01-22<\/p>\n\n\n\n
D\u00e1vid D<\/strong>\u00f3<\/strong>ra:<\/strong><\/strong><\/p>\n\n\n\n Citrusok<\/strong><\/p>\n\n\n\n Narancsillat marad ut\u00e1nad Nem akarlak\u00a0\u00e9rezni t\u00f6bbet, \u00e1rny\u00e9kokat rajzolunk zenebonak\u00e9nt fon\u00f3dik Nevedet suttog\u00f3 f\u0171sz\u00e1lakon A citrusok velem egy\u00fctt halnak el.<\/p>\n\n\n\n J<\/strong>\u00f3<\/strong>n\u00e1s nyom\u00e1ban<\/strong><\/strong><\/p>\n\n\n\n bolond vagy mert homokra \u00e9p\u00edtett\u00e9l \u00edg\u00e9rd meg hogy beugrom a habokba hogy \u00e9s ha elnyel egy cethal tudom hogy Isten j\u00f3 helyre visz<\/p>\n\n\n\n kirakat\u00fcveg<\/strong><\/strong><\/p>\n\n\n\n h\u00faz\u00f3dik kett\u0151nk k\u00f6zt szem\u00fcveglencs\u00e9kr\u0151l orrfacsar\u00f3 szaga van bel\u00e9m fagynak a k\u00f6nnyek turistal\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1g Bittera Sophie Iman<\/strong>:<\/p>\n\n\n\n Kupid\u00f3\u00a0les\u00fajt<\/strong><\/p>\n\n\n\n \u201eMinden rendben van. Minden csod\u00e1s\u201d \u2013 \u00e9s hasonl\u00f3 marhas\u00e1gokkal etettem magam, ahogy az \u00e9tterem ajtaj\u00e1ban toporogtam. Nem lehet igaz. Egyszer nyitom meg a Tindert sz\u00f6k\u0151\u00e9vente, akkor is musz\u00e1jb\u00f3l, \u00e9s m\u00e9g csak egy rendes randipartnert sem tudok szerezni. Hogy \u0151szinte legyek, a profilja nem hazudott \u00e9s nagyon megnyer\u0151 volt. Kigy\u00fart fels\u0151test, tetov\u00e1l\u00e1sok, st\u00edlusos \u00e9s \u00e1llatorvos! \u2013 teh\u00e1t empatikus, \u00e1llatbar\u00e1t \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg gazdag. M\u00e1r kezdtem elhinni, hogy megtal\u00e1ltam a Tinder Jackpotot. \u00d3r\u00e1kig k\u00e9sz\u00fcl\u0151dtem. A legdr\u00e1g\u00e1bb sminkemet kentem a fejemre, \u00e9s egy t\u00e9rdig \u00e9r\u0151, p\u00e1nt n\u00e9lk\u00fcli, lenge, k\u00e9k ruh\u00e1t h\u00faztam magamra. Nyakamba gy\u00f6ngysort akasztottam, sz\u0151ke hajamat kontyba k\u00f6t\u00f6ttem. M\u00e9g magassark\u00fat is felvettem: \u201eAz\u00e9rt Jamie-t az \u00e1llatorvost meg kell tisztelni!\u201d <\/p>\n\n\n\n Na, minden k\u00e9pzel\u0151d\u00e9snek l\u0151ttek, amikor megl\u00e1ttam \u0151t. Ott \u00fclt a v\u00e1ros legdr\u00e1g\u00e1bb \u00e9tterm\u00e9ben, egy asztaln\u00e1l, k\u00f6zel a jobb oldali falhoz. Haja h\u00e1tra volt f\u00e9s\u00fclve, inge fesz\u00fclt kidolgozott test\u00e9n. A fels\u0151 gombok kigombolva. Arc\u00e1n enyhe borosta. Karjain a feh\u00e9r ing fel volt t\u0171rve dr\u00e1ga mandzsetta gombbal. Form\u00e1s arc\u00e1n fl\u00f6rt\u00f6l\u0151s, piszkos f\u00e9lmosoly jelent meg, \u00e9s szem\u00e9ben a legromantikusabb szenved\u00e9llyel n\u00e9zett. Csak nem engem. Szemeivel v\u00e9gigj\u00e1rta a kiszemelt teljes testfel\u00fclet\u00e9t, majd a dekolt\u00e1zs\u00e1n\u00e1l meg\u00e1llt. Mosolyogva figyelte, ahogy a pinc\u00e9r a h\u00e1ta m\u00f6g\u00fcl el\u0151re hajol, \u00e9s v\u00f6r\u00f6sbort t\u00f6lt a pohar\u00e1ba. Amaz sem mutatkozott k\u00f6z\u00f6mb\u00f6snek. A sz\u0151ke, szepl\u0151s, h\u00faszas \u00e9veiben j\u00e1r\u00f3 fiatalember teljesen elpirult vend\u00e9ge k\u00f6zvetlens\u00e9g\u00e9t\u0151l. <\/p>\n\n\n\n \u201e\u00d3, de j\u00f3! Meleg. A f\u00e9rfi, akivel randira j\u00f6ttem meleg, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u00e9pp most esett szerelembe\u201d \u2013 kicsit \u00f6sszeszorul a mellkasom. Itt nem \u00e9n vagyok a f\u0151szerepl\u0151. Csak egy m\u00e1sodlagos karakter m\u00e1sok \u00e9let\u00e9ben, a fekete p\u00e9ter a k\u00e1rtyalapok k\u00f6z\u00f6tt. Nem is tudom, ez eddig mi\u00e9rt az \u00e9n szemsz\u00f6gemb\u0151l \u00edr\u00f3dott. Mi\u00e9rt akarn\u00e1 b\u00e1rki is egy \u00f6sszet\u00f6rt sz\u00edv\u0171 l\u00e1ny monol\u00f3gj\u00e1t olvasni? Igaz is, bocs\u00e1nat!<\/p>\n\n\n\n ***<\/p>\n\n\n\n \u00c9vekig ker\u00fcltem a gondolatot, de t\u00f6bb\u00e9 nem tudom. Amikor az a helyes pinc\u00e9r fi\u00fa el\u00e9m l\u00e9pett \u00e9s szalmasz\u0151ke haj\u00e1ba t\u00fart, tudtam, hogy nekem v\u00e9gem. B\u00e1r nem miatta vagyok itt, meglehet, hogy a sors v\u00e9gette vezetett ide? A l\u00e1ny, akire v\u00e1rtam, m\u00e1r h\u00fasz perce k\u00e9sik. Lehet nem is j\u00f6n. \u00c9s micsoda \u0151r\u00fclt lenn\u00e9k, ha egy ilyen sz\u00e9pfi\u00fat elengedek?<\/p>\n\n\n\n \u2013 Mit hozhatok \u00f6nnek? \u2013 k\u00e9rdezte f\u00e9l\u00e9nken. Arc\u00e1n enyhe p\u00edr jelent meg. Az asztalra t\u00e1maszkodva el\u0151re d\u0151ltem \u00e9s \u00fagy n\u00e9ztem a szem\u00e9be. <\/p>\n\n\n\n \u2013 Az \u00f6n kedvenc\u00e9t k\u00e9rem, kedves, \u2013 mondtam \u00f6nel\u00e9g\u00fclten. A pinc\u00e9r fi\u00fa nyelt egyet, majd hebegve v\u00e1laszolt.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Eln\u00e9z\u00e9st, de \u00e9n itt m\u00e9g nem ettem, nincs r\u00e1 p\u00e9nzem. M\u00e1s k\u00f6r\u00f6kben forgok\u2026<\/p>\n\n\n\n \u2013 Akkor hozza ki azt, amit mindigis meg akart k\u00f3stolni \u00e9s elfelezz\u00fck, \u2013 kacsintottam, \u00e9s h\u00e1trad\u0151ltem a sz\u00e9kemben. A sr\u00e1c r\u00e1kv\u00f6r\u00f6s arccal b\u00f3lintott \u00e9s elindult. Ahogy elhaladt mellettem \u201ev\u00e9letlen\u00fcl\u201d megsim\u00edtottam az oldal\u00e1t, mire megbotlott.<\/p>\n\n\n\n \u2013 De cuki, \u2013 suttogtam mosolyogva, mikor m\u00e1r hall\u00f3t\u00e1vols\u00e1gon k\u00edv\u00fcl volt. Mik\u00f6zben az\u00e9rt im\u00e1dkoztam, hogy a partnerem el\u0151 ne ker\u00fclj\u00f6n, kigomboltam az ingem fels\u0151 gombjait, ha visszaj\u00f6n a helyes pinc\u00e9r, kaphasson \u00edzel\u00edt\u0151t a mellemre tetov\u00e1lt ind\u00e1kb\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n \u00d6t perc m\u00falva ism\u00e9t megjelent, egy v\u00e9rv\u00f6r\u00f6s borral a kez\u00e9ben. <\/p>\n\n\n\n \u2013 E-ez j\u00f3 lesz? \u2013 hebegte, mik\u00f6zben a mellkasom b\u00e1multa. <\/p>\n\n\n\n \u2013 Csod\u00e1latos! \u2013 mosolyogtam fel r\u00e1. Erre t\u00e9tov\u00e1n visszamosolygott \u00e9s g\u00f6dr\u00f6csk\u00e9k jelentek meg kisfi\u00fas arc\u00e1n. Amikor \u00e9szrevette, hogy figyelem, megint a f\u00fcle t\u00f6v\u00e9ig elv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6tt \u00e9s a boros\u00fcveggel kezdett matatni, hogy lefoglalja a kezeit. Jobb oldalamon \u00e1llt, kicsit a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt. Onnan hajolt el\u0151re, hogy t\u00f6lts\u00f6n a poharamba. Nem tudtam meg\u00e1llni, t\u00fals\u00e1gosan j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s volt m\u00e9g jobban zavarba hozni. Felemeltem a jobb kezem, \u00e9s v\u00e9gigsim\u00edtottam a has\u00e1n a mutat\u00f3 ujjam h\u00e1t\u00e1val. A hasa ugrott egyet az \u00e9rint\u00e9sem alatt, a m\u00e9regdr\u00e1ga bor pedig az abroszra fr\u00f6ccsent. \u00c9n csak nyugtat\u00f3n r\u00e1mosolyogtam, minden figyelmemet az arc\u00e1ra f\u00f3kusz\u00e1lva, am\u00edg t\u00f6lt\u00f6tte a bort. M\u00e1r majdnem a poh\u00e1r perem\u00e9ig t\u00f6lt\u00f6tte, amikor szil\u00e1nkok zaja t\u00f6rte meg a k\u00f6zt\u00fcnk kialakult fesz\u00fclts\u00e9get. Ahogy az \u00e9tterem t\u00fals\u00f3 v\u00e9ge fel\u00e9 ford\u00edtottam a fejem, egy vil\u00e1gosk\u00e9k ruh\u00e1s, kerek szem\u0171 l\u00e1nyt pillantottam meg. Sz\u0151ke haja masnival volt \u00f6sszek\u00f6tve. Rendesen kicsinos\u00edtotta mag\u00e1t, \u00e9s j\u00f3l is \u00e1llt neki. \u00c9n viszont ink\u00e1bb visszaford\u00edtottam a tekintetem a pinc\u00e9remre. \u0150 azonban sokkban \u00e1llt \u00e9s b\u00e1multa a l\u00e1nyt. Visszakaptam a fejem. A l\u00e1ny arc\u00e1n finom szepl\u0151k \u00fcltek, ugyan\u00fagy, mint a pinc\u00e9rnek. <\/p>\n\n\n\n \u2013 George? \u2013 sz\u00f3lalt meg cseng\u0151 hangj\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Emmie? \u2013 k\u00e9rdezett vissza a sr\u00e1c rekedten.<\/p>\n\n\n\n V\u00e1rjunk, mi t\u00f6rt\u00e9nik? Emmie? Ez a neve a l\u00e1nynak, akivel ma tal\u00e1lkoznom kellett. Megfordult \u00e9s kiszaladt az \u00e9tteremb\u0151l.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Basszus! \u2013 suttogott f\u00f6l\u00f6ttem a pinc\u00e9r \u00e9s a l\u00e1ny ut\u00e1n szaladt. A k\u00f6t\u00e9ny\u00e9t kioldotta \u00e9s maga m\u00f6g\u00e9, vagyis fel\u00e9m dobta. \u00c9n vill\u00e1mgyorsan ut\u00e1nakaptam \u00e9s magamhoz vettem. Olyan volt, mint egy lass\u00edtott felv\u00e9tel. Az \u00fcvegajt\u00f3n \u00e1t l\u00e1ttam, ahogy az utc\u00e1ra \u00e9rve k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, belet\u00fart a haj\u00e1ba, majd a l\u00e1ny ut\u00e1n iramodott.<\/p>\n\n\n\n ***<\/p>\n\n\n\n \u2013 Meleg vagy? \u2013 t\u00f6rt nekem r\u00f6gt\u00f6n Emmie, amint utol\u00e9rtem. Nem tudtam hirtelen mit v\u00e1laszolni. Az ajkamba haraptam.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Azt hittem mindent megosztunk egym\u00e1ssal! \u2013 folytatta az ikertestv\u00e9rem.<\/p>\n\n\n\n \u2013 M\u00e9gsem tudtam, hogy itt leszel ma… \u2013 mordultam vissza.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Randim van! – rivallt r\u00e1m, \u2013 vagyis lett volna, ha nem lopod el a partnerem!<\/p>\n\n\n\n Meg\u00e1llt bennem az v\u00e9r, majd mind az arcomba sz\u00f6k\u00f6tt. Ism\u00e9t az ajkamba haraptam, \u00e9s a hajamba t\u00fartam. Hirtelen siet\u0151s l\u00e9ptek hangzottak fel a h\u00e1tam m\u00f6g\u00fcl. Mindketten arra n\u00e9zt\u00fcnk. A f\u00e9rfi volt az. Egyik kez\u00e9ben a zak\u00f3ja, m\u00e1sikban a szerencs\u00e9tlen kis k\u00f6t\u00e9nyem. Ism\u00e9t elpirultam \u00e9s \u00e9reztem, ahogy Emmie engem b\u00e1mul. A f\u00e9rfi lelass\u00edtott, \u00e9s k\u00e9nyelmesen odas\u00e9t\u00e1lt hozz\u00e1m. Megremegtem. Ink\u00e1bb a letagl\u00f3z\u00f3 l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l, mint a hidegt\u0151l. Erre izmos karj\u00e1val a v\u00e1ll\u00e1ra perd\u00edtette a k\u00f6t\u00e9nyem, a m\u00e1sikkal meg zak\u00f3j\u00e1t az eny\u00e9mre ter\u00edtette. Ezut\u00e1n enyh\u00edtett kem\u00e9ny tekintet\u00e9n, majd r\u00e1m kacsintott. Emmie mindezt t\u00e1tott sz\u00e1jjal n\u00e9zte csupasz v\u00e1ll\u00e1val, lenge kis ruh\u00e1j\u00e1ban. M\u00e1r v\u00e1rtam a sorscsap\u00e1st, \u00e1m \u0151 csak becsukta a sz\u00e1j\u00e1t, \u00e9s mintha maga sem hitte volna el, hogy ezt valaha kimondja, j\u00e1tszott k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9ggel megsz\u00f3lalt.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Te uram \u00e9g, de cukik vagytok!<\/p>\n\n\n\n Ism\u00e9t elpirultam, azt\u00e1n a f\u00e9rfire n\u00e9ztem, aki mosolyogva v\u00e1llat vont.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Na, csin\u00e1ljatok m\u00e1r valamit, ne v\u00e1rass\u00e1tok a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get! – s\u00fcrgetett az ikertes\u00f3m. <\/p>\n\n\n\n D\u00fch\u00f6sen r\u00e1pillantottam.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Jamie vagyok! \u2013 ny\u00fajtotta a kez\u00e9t a f\u00e9rfi. Bizonytalanul n\u00e9ztem a szem\u00e9be. Ekkor Emmie m\u00f6g\u00e9m l\u00e9pett \u00e9s kezeit a magasba lend\u00edtve az oldal\u00e1val megb\u00f6k\u00f6tt, ahogy Jamie karjai k\u00f6z\u00e9 d\u0151ltem, els\u00e9t\u00e1lt mellett\u00fcnk \u00e9s fel\u00e9nk kacsintott.<\/p>\n\n\n\n \u2013 M\u00e9g megk\u00f6sz\u00f6nitek.<\/p>\n\n\n\n ***<\/p>\n\n\n\n Otthagytam az utca k\u00f6zep\u00e9n a testv\u00e9remet, \u00e9s a randipartneremet. Teh\u00e1t, \u00edgy lettem Kupid\u00f3. B\u00e1r nem tal\u00e1ltam meg az igaz szerelmet, rem\u00e9lhet\u0151leg meg leszek h\u00edvva az esk\u00fcv\u0151re.<\/p>\n\n\n\n Szomik Szilvia<\/strong>:<\/p>\n\n\n\n F\u0171sz\u00e1lak k\u00f6z\u00f6tt<\/strong><\/p>\n\n\n\n Nem siet a nappal, <\/p>\n\n\n\n a reggel pihen <\/p>\n\n\n\n a harmatba b\u00fajt <\/p>\n\n\n\n f\u0171sz\u00e1l m\u00f6g\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n Bog\u00e1r ballag, <\/p>\n\n\n\n nem k\u00e9rdez semmit,<\/p>\n\n\n\n csak megy<\/p>\n\n\n\n biztosan, tudja<\/p>\n\n\n\n az ir\u00e1nyt.<\/p>\n\n\n\n A f\u00f6ld melege <\/p>\n\n\n\n \u00e1tj\u00e1rja a talpam, <\/p>\n\n\n\n \u00e1rny\u00e9kk\u00e9nt k\u00f6vet <\/p>\n\n\n\n egy k\u00f3bor mad\u00e1rdal. <\/p>\n\n\n\n Senki se n\u00e9z, <\/p>\n\n\n\n senki se sz\u00f3l, <\/p>\n\n\n\n m\u00e9gis minden <\/p>\n\n\n\n figyel.<\/p>\n<\/div>\n\n\n\n Nem k\u00e9r sokat Ma is ugyan\u00fagy <\/p>\n\n\n\n fut a sz\u00e9l, Szirmok ny\u00edlnak s olykor el\u00e9g <\/p>\n\n\n\n a csend is.<\/p>\n\n\n\n Szirtek k\u00f6zt j\u00e1rok, Nem hoz h\u00edrt a sz\u00e9l, F\u0171sz\u00e1lak hajlanak, Egy mad\u00e1rraj vagyok jelen, Dar\u00e1zs Balogh Katalin<\/strong><\/strong><\/p>\n\n\n\n Any\u00e1m mosolya<\/u><\/strong><\/u><\/strong><\/p>\n\n\n\n A nap foltokat rajzolt az \u00fatra, amelyek egyre kisebbedtek, ahogy az erd\u0151 s\u0171r\u0171s\u00f6d\u00f6tt. M\u00e9g hallattszott a kakaskukor\u00e9kol\u00e1s a falub\u00f3l. A l\u00e1bam alatt az apr\u00f3 fa\u00e1gak reccsentek, majd t\u00f6r\u00f6tten fek\u00fcdtek a kocsi\u00faton. A madarak hirtelen felreppentek, amikor valami megzavarta \u0151ket. Egy hatalmas t\u00f6lgy koron\u00e1j\u00e1ba b\u00fajtam, onnan lestem az \u00e9rkez\u0151ket. Halk z\u00f6rg\u00e9s, sz\u00f3foszl\u00e1nyok jelezt\u00e9k, hogy egyre k\u00f6zelebb vannak hozz\u00e1m. Megismertem Berci sapk\u00e1j\u00e1t, mindig valami mad\u00e1rtollat t\u0171z\u00f6tt bele. \u00c1ll\u00edt\u00f3lag ez megv\u00e9dte a gonoszt\u00f3l, \u00e9s m\u00e9g szerencs\u00e9t is hozott. Nem hittem ezekben a babon\u00e1kban, viszont Bercire \u00e9s a t\u00f6bbiekre kifejezetten hat\u00e1ssal voltak ezek a furcsas\u00e1gok. N\u00e9ha n\u00e1lunk h\u00fazt\u00e1k meg magukat, majd id\u0151nk\u00e9nt tov\u00e1bb\u00e1lltak. Anyu szerint \u0151k partiz\u00e1nok, akik harcoltak a h\u00e9tk\u00f6znapi emberek\u00e9rt, olyanok\u00e9rt, amilyenek mi is vagyunk. <\/p>\n\n\n\n P\u00e1rszor n\u00e9met\u00fcl besz\u00e9l\u0151 katon\u00e1k \u00e1lltak meg n\u00e1lunk a faluban teljes fegyverzetben. Nem maradtak sok\u00e1ig, viszont nem sz\u00edvesen l\u00e1ttuk \u0151ket. A h\u00e1z m\u00f6g\u00f6tti kemenc\u00e9ben s\u00fct\u00f6tt nekik kenyeret a nagyi a szomsz\u00e9d n\u00e9nikkel. M\u00edg ott voltak, nagyon komoly volt a hangulat. Am\u00edg egyesek falatoztak a t\u00f6bbiek v\u00e9gigs\u00e9t\u00e1ltak a kerteken \u00e9s volt, hogy a pinc\u00e9kbe is bementek. Megcsod\u00e1lt\u00e1k a term\u00e9st, majd t\u00f6bb mint a fel\u00e9t felpakolt\u00e1k maguknak \u00e9s elvitt\u00e9k. <\/p>\n\n\n\n T\u00e1voz\u00e1suk ut\u00e1n egy h\u00e9ttel Berci\u00e9k jelentek meg ism\u00e9t. Igaz kicsit koszosak voltak, de ezt hamar orvosoltuk. Egy\u00fctt m\u00falattuk az id\u0151t, am\u00edg lehetett. Ilyenkor anyu sokat mosolygott, hitte, hogy hamarosan v\u00e9ge a h\u00e1bor\u00fanak, \u00e9s gyakran simogatott meg minket szeretetteljesen. Pityu, a b\u00e1ty\u00e1m hirtelen fell\u00e1ngol\u00e1sb\u00f3l Berciekhez akart csatlakozni, viszont a t\u00f6bbiek igyekeztek lebesz\u00e9lni r\u00f3la. Fiatal volt m\u00e9g, alig tizen\u00f6t \u00e9ves. Pisti nagyon megs\u00e9rt\u0151d\u00f6tt \u00e9s szok\u00e1s\u00e1hoz h\u00edven az erd\u0151be bandukolt. M\u00e9g keveredett benne a tenni akar\u00e1s \u00e9s a bizonytalans\u00e1g, viszont egyet biztosra tudott, nem akar \u00f6lbetett k\u00e9zzel \u00fclni, \u00e9s nem szerette a fura nyelven besz\u00e9l\u0151 katon\u00e1kat. Berci viszont a p\u00e9ldak\u00e9pe lett.<\/p>\n\n\n\n D\u00f6rg\u00e9sek zaja hallatszott ki az erd\u0151b\u0151l. Nem hagyott nyugtot ez nekem, any\u00e1m tilt\u00e1sa ell\u00e9nere besomford\u00e1ltam az erd\u0151be. F\u00edttyet h\u00e1nyva az \u00f3vatoss\u00e1gra mind messzebbre ker\u00fcltem a falut\u00f3l. El\u0151vettem a cs\u00fazlit a zsebemb\u0151l, \u00e9s megc\u00e9loztam vele p\u00e1r madarat. Valaki fut\u00f3l\u00e9p\u00e9sben k\u00f6zeledett fel\u00e9m, amikor oda fordultam, mosolyogni kezdtem: \u201ePityu, t\u00e9ged kereslek….\u201c \u2013 mondtam, de nem fejeztem be a mondatot, mert \u00fajabb d\u00f6rren\u00e9s hallattszott. A madarak hatalmas suhog\u00e1ssal reppentek sz\u00e9t. Pisti a l\u00e1bam el\u00e9 esett. Azt hittem megbotlott, mondtam neki ne viccel\u0151dj\u00f6n m\u00e1r, keljen fel. M\u00e9g p\u00e1rszor megsz\u00f3l\u00edtottam, majd odal\u00e9ptem hozz\u00e1, hogy felseg\u00edtsem. A kezem ragacsos lett, v\u00e9rv\u00f6r\u00f6sre festette a b\u00e1ty\u00e1m v\u00e9re. R\u00e1zni kezdtem, hogy t\u00e9rjen mag\u00e1hoz, de m\u00e1r nem mozdult. Haz\u00e1ig szaladtam, otthon any\u00e1m el\u00e9 rogytam, \u00e9s elzokogtam: Pisti nincs t\u00f6bb\u00e9, meghalt. Azon a napon l\u00e1ttam utolj\u00e1ra mosolyogni any\u00e1mat.<\/p>\n\n\n\n Vajda J\u00e1<\/strong>nos<\/strong><\/strong><\/p>\n\n\n\n L<\/u><\/strong>\u00e9<\/u><\/strong>lekfon<\/u><\/strong>\u00e1l <\/u><\/strong> Juhos Rebeka<\/strong><\/strong><\/p>\n\n\n\n Lehetne a pad az eny\u00e9m?<\/u><\/strong><\/u><\/strong><\/p>\n\n\n\n Pozsony. Belv\u00e1ros. Egy apr\u00f3cska park bal oldal\u00e1n van egy pad, az \u00e9n padom. Nem kiv\u00e9teles, nem k\u00fcl\u00f6nleges, csak egy egyszer\u0171 v\u00e1rosi \u00fcl\u0151hely. M\u00e9gis megtal\u00e1ltam a var\u00e1zs\u00e1t. Hetente t\u00f6bbsz\u00f6r tartok ott egy-egy kisebb sz\u00fcnetet az egyetemi \u00f3r\u00e1im k\u00f6z\u00f6tt. Az id\u0151 olyankor elfelejt sietni. Emberi hangok zen\u00e9je j\u00e1rja \u00e1t a parkocsk\u00e1t: a gyerekek kacagnak, egy utcazen\u00e9sz harmonikasz\u00f3l\u00f3t j\u00e1tszik, bar\u00e1tok k\u00f6sz\u00f6ntik egym\u00e1st. Minden olyan nyugodt, kiegyens\u00falyozott. <\/p>\n\n\n\n A minap, \u00e9pp a jegyzeteimet b\u00fajtam a m\u00e1jusi melegben. A nap f\u00e9nye \u00e1tsz\u0171r\u0151d\u00f6tt a t\u00f6lgyfa levelei k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s a sz\u00f6k\u0151k\u00fat csobog\u00f3 viz\u00e9re vet\u0151dve apr\u00f3 sziv\u00e1rv\u00e1nyt alkotott. A k\u0151kacs\u00e1k m\u00e1r-m\u00e1r t\u00e1ncot j\u00e1rtak a v\u00edzen. Fiatalok lept\u00e9k el a t\u00f6bbi padot is, gondolom ugyanazon okb\u00f3l mint \u00e9n, kikapcsol\u00f3dtak. Kellemes. Ez j\u00e1rt a fejemben. L\u00e1ttam egy id\u0151s h\u00e1zasp\u00e1rt els\u00e9t\u00e1lni el\u0151ttem, szorosan egym\u00e1sba karolva, s tudtam a szerelm\u00fck\u00f6n m\u00e1ig nem esett csorba. D\u00e9lut\u00e1n volt. Az iskol\u00e1sok kisebb csoportokba ver\u0151dve hazafel\u00e9 tartottak, egym\u00e1s szav\u00e1ba v\u00e1gva vitatt\u00e1k meg a nap esem\u00e9nyeit. N\u00e9h\u00e1nyan g\u00f6rdeszk\u00e1n gurultak, m\u00e1sok versenyt futottak. Mindny\u00e1jan gondtalanok \u00e9s boldogok. Kicsik \u00e9rkeztek a sz\u00fcleikkel, mosolyogva figyelt\u00e9k a v\u00edz j\u00e1t\u00e9k\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n L\u00e1gy szell\u0151 f\u00fajta le az \u00f6lemb\u0151l a jegyzeteimet, \u00e9s mikor hajoltam volna ut\u00e1nuk, egy k\u00e9z m\u00e1r elkapta \u00e9s fel\u00e9m ny\u00fajtotta. Egy szer\u00e9nynek t\u0171n\u0151 sr\u00e1c a k\u00e9z gazd\u00e1ja, kedvesen r\u00e1m mosolygott, \u00e9n visszamosolyogtam, \u0151 b\u00f3lintott \u00e9s tov\u00e1bb\u00e1llt. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban k\u00e9tcopfos kisl\u00e1ny \u00e1llt meg el\u0151ttem, fel\u00e9m intett, majd visszafutott az \u00e9desanyj\u00e1hoz. Lassan visszat\u00e9rtem a jegyzeteim olvas\u00e1s\u00e1hoz, \u00e9s v\u00e1rtam, hogy a bar\u00e1tn\u0151m visszat\u00e9rjen egy adag k\u00e1v\u00e9val, a t\u0151l\u00fcnk p\u00e1r m\u00e9terre l\u00e9v\u0151 k\u00e1v\u00e9sstandt\u00f3l\u2026<\/p>\n\n\n\n Azt\u00e1n kinyitottam a szemem, \u00e9s s\u00f3hajtottam egyet. Az elk\u00e9pzelt jelenetek elmos\u00f3dtak, lassan semmi sem maradt bel\u0151l\u00fck. A villamosmeg\u00e1ll\u00f3ban \u00e1lltam, \u00e9s a m\u00f6g\u00f6tte l\u00e9v\u0151 parkot figyeltem, ahol a sz\u00f6k\u0151k\u00fat tele volt szem\u00e9ttel. Kopott, t\u00f6r\u00f6tt k\u0151kacs\u00e1k szomorkodtak a perem\u00e9n, mellette a rozoga padon pedig \u00e9pp egy hajl\u00e9ktalan fek\u00fcdt. A kellemes k\u00f6rnyezet a paddal, amit rendszeresen l\u00e1togattam, csak egy \u00e1br\u00e1ndk\u00e9p. Val\u00f3j\u00e1ban nem is tudom elk\u00e9pzelni, hogy egy napon megt\u00f6rt\u00e9nhet, hogy egy kellemes k\u00f6rnyezetben azon \u00fcld\u00f6g\u00e9ljek.<\/p>\n\n\n\n Az emberek zajosak, kellemetlenek \u00e9s szomor\u00faak. Rohan\u00f3 vil\u00e1g ez, az id\u0151nek semmi es\u00e9lye lelassulni. \u00c1m az a pad m\u00e9gis jelent nekem valamit: minden nap, miel\u0151tt felsz\u00e1lln\u00e9k az egyes villamosra, elk\u00e9pzelem, hogy az eny\u00e9m, amikor \u00e9pp sz\u00fcnet van az \u00f3r\u00e1im k\u00f6zt, \u00e9s fels\u00f3hajtok.<\/p>\n\n\n\n <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" 2026-01-22 D\u00e1vid D\u00f3ra: Citrusok Narancsillat marad ut\u00e1nada f\u00fcrd\u0151ben,\u00e9s \u00e9n kinyitomaz ablakot. Nem akarlak\u00a0\u00e9rezni t\u00f6bbet,mert minek, haegyszer \u00fagyismeghalok.Kakukkos \u00f3rak\u00e9nt j\u00e1r elf\u00f6l\u00f6tt\u00fcnk az id\u0151,\u00e9s \u00e1lmomban a narancsf\u00f6ld\u00f6n \u00e1rny\u00e9kokat rajzolunka gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k h\u00e9j\u00e1val,mert azokat eldobni neh\u00e9z, zenebonak\u00e9nt fon\u00f3dik\u00f6ssze a k\u00e9t k\u00e9z. Nevedet suttog\u00f3 f\u0171sz\u00e1lakon\u00fcl\u00f6k, \u00e9s egynarancs hull a fejemre.T\u00e9ged keresves\u00edrok … Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz….
a f\u00fcrd\u0151ben,
\u00e9s \u00e9n kinyitom
az ablakot.<\/p>\n\n\n\n
mert minek, ha
egyszer \u00fagyis
meghalok.Kakukkos \u00f3rak\u00e9nt j\u00e1r el
f\u00f6l\u00f6tt\u00fcnk az id\u0151,
\u00e9s \u00e1lmomban a
narancsf\u00f6ld\u00f6n<\/p>\n\n\n\n
a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k h\u00e9j\u00e1val,
mert azokat eldobni
neh\u00e9z,<\/p>\n\n\n\n
\u00f6ssze a k\u00e9t k\u00e9z.<\/p>\n\n\n\n
\u00fcl\u00f6k, \u00e9s egy
narancs hull a fejemre.
T\u00e9ged keresve
s\u00edrok nevetve,
eml\u00e9kekbe temetve,
egy ny\u00e1r\u00e9jszak\u00e1t feledve.<\/p>\n\n\n\n
pedig volt itt szikla is
de a viharban ha elsodor a tenger
te m\u00e9sz \u00e9s \u00e9n maradok<\/p>\n\n\n\n
megv\u00e1rsz a t\u00falparton m\u00edg
a szikl\u00e1ba lehelem a neved
\u00e9s v\u00e9rportr\u00e9t rajzolok<\/p>\n\n\n\n
l\u00e1thassam k\u00f6nnyeidet
a v\u00edz alatt<\/p>\n\n\n\n
ne keress
csak hagyj sorsomra<\/p>\n\n\n\n
\u00e9s hajtincsekbe kapaszkodnak
az eml\u00e9kek<\/p>\n\n\n\n
a r\u00e9gm\u00falt \u00e9leteit
olvasom<\/p>\n\n\n\n
a retteg\u00e9snek m\u00e9g
ennyi id\u0151 m\u00falt\u00e1n is<\/p>\n\n\n\n
a pinc\u00e9ben
\u00e9s \u00e9n is a falba karmoln\u00e9k<\/p>\n\n\n\n
vagy \/\u00a0\u00e9s \/ m\u00e1r nem
hal\u00e1lt\u00e1bor.<\/p>\n\n\n\n
a vil\u00e1g \u2013 csak f\u00e9nyt,
hogy lev\u00e9lre cs\u00fasszon,
kavicsra \u00fclj\u00f6n
a pillanat.<\/p>\n\n\n\n
mint ezer \u00e9ve \u2013
nem v\u00e1r tapsot,
nem sz\u00f3l vissza.<\/p>\n\n\n\n
hangok n\u00e9lk\u00fcl,<\/p>\n\n\n\n
nem tartozom ide,
m\u00e9gis tart az \u00e9let,
m\u00e9g egy darabig.<\/p>\n\n\n\n
csak j\u00e1r-kel
a r\u00e9gi \u00f6sv\u00e9nyeken,
bokrokat f\u00e9s\u00fcl,
hallgatni tan\u00edt.<\/p>\n\n\n\n
nem t\u00f6rnek el,
minden mozdulat
elm\u00falik egyszer.<\/p>\n\n\n\n
vonalat rajzol
az \u00e9gre.
K\u00e9rdezn\u00e9m,
mi\u00e9rt<\/p>\n\n\n\n
mint a moha
a r\u00e9gi k\u0151 alatt.<\/p>\n\n\n\n
Van benned valami, ami bennem \u00e9l,
Mint csend a zajban, mint \u00e1rny\u00e9k a f\u00e9ny,
Nem mondja sz\u00f3, csak a rezd\u00fcl\u00e9s,
Ahogy k\u00e9t l\u00e9lek \u00f6ssze\u00e9r.
L\u00e9pteid nyom\u00e1n n\u0151 bennem a t\u00e1j,
Minden seb hely\u00e9n vir\u00e1gfa \u00e1ll,
T\u0151led tanulom \u00fajra a vil\u00e1got,
Milyen, ha nem f\u00e9lek, ha nem v\u00e1rok.
Tudom, hogy m\u00faltunk t\u00f6r\u00e9keny \u00fcveg,
De minden reped\u00e9sben f\u00e9ny remeg,
S ha \u00fajra hib\u00e1zunk \u2013 ne f\u00e9lj, lehet \u2013,
A csod\u00e1k is gyakran t\u00e9vednek.
L\u00e1tod, m\u00e1r nem csak kereslek,
Benned is otthonra lelek,
\u00c9s ha elbukunk sz\u00e1zszor, \u00fajra kel\u00fcnk,
Mert csod\u00e1v\u00e1 v\u00e1lunk, ha hinni mer\u00fcnk. <\/p>\n\n\n\n