{"id":5841,"date":"2026-02-11T23:38:00","date_gmt":"2026-02-11T21:38:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5841"},"modified":"2026-10-20T23:40:10","modified_gmt":"2026-10-20T21:40:10","slug":"morva-matyas-6","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5841","title":{"rendered":"Morva M\u00e1ty\u00e1s"},"content":{"rendered":"\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>Amikor elt\u0171nt a h\u00e1zunk<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2026-02-11T23:38:00+02:00\">2026-02-11<\/time><\/div>\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><br><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Elszorult a torkom, amikor az egyenletesen f\u00e9kez\u0151, \u00e1llom\u00e1sra beg\u00f6rd\u00fcl\u0151 vonat ablak\u00e1b\u00f3l megl\u00e1ttam a peronon \u00e1csorogni any\u00e1t \u00e9s Fl\u00f3rit, az \u00f6cs\u00e9met. Hirtelen \u00e1radt sz\u00e9t bennem a felh\u00e1borodott d\u00fch: mi\u00e9rt kellett megint el\u00e9m j\u00f6nni\u00fck? Persze mindj\u00e1rt csillap\u00edtani kezdtem magam; nem el\u0151sz\u00f6r csin\u00e1lt\u00e1k, ha baj volt otthon. A k\u00f6rny\u00e9ket ellepte a t\u00e9li d\u00e9lut\u00e1nokra jellemz\u0151 puhaf\u00e9ny\u0171, \u00e9leket \u00e9s hat\u00e1rvonalakat egybemos\u00f3 sz\u00fcrkes\u00e9g. F\u00e1z\u00f3san h\u00faztam \u00f6ssze magamon a kab\u00e1tom, amikor a vonatr\u00f3l lel\u00e9pve arcul \u00fct\u00f6tt a null\u00e1t nyaldos\u00f3 hideg.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">K\u00e9rdeznem sem kellett, anya tekintet\u00e9ben ott bujk\u00e1lt a v\u00e1lasz, nem is sz\u00f3ltam semmit, csak \u00e1t\u00f6leltem \u0151ket, majd h\u00e1rmasban elindultunk az \u00e1llom\u00e1son t\u00falra, a buszmeg\u00e1ll\u00f3hoz.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">&nbsp;B\u0151 \u00f3ra m\u00falva m\u00e9g mindig a 355-\u00f6s j\u00e1raton, h\u00e1tul az \u00f6t\u00f6sben \u00fclve z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dt\u00fcnk hazafel\u00e9. Rajtunk \u00e9s a sof\u0151r\u00f6n k\u00edv\u00fcl egy l\u00e9lek, annyi se maradt a buszon, egyre csak lesz\u00e1lltak, \u00e9s a kar\u00e1csonyi csomagjaikkal megpakolva belevesztek a h\u00e1ts\u00f3 l\u00e1mp\u00e1kt\u00f3l v\u00f6r\u00f6sre festett kipufog\u00f3f\u00fcsttel kevert k\u00f6dbe. Fl\u00f3ri unalm\u00e1ban n\u00e9ha m\u00e9g integetett is nekik a h\u00e1ts\u00f3 ablakon kereszt\u00fcl, de nem figyeltek r\u00e1.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">M\u00e1r k\u00f6zel j\u00e1rtunk, az otthonunk el\u0151tti utols\u00f3 nagyobb meg\u00e1ll\u00f3 egy zs\u00e1kutc\u00e1s falu ingerszeg\u00e9ny buszfordul\u00f3ja. Megint felesleges t\u00edz perc ment el az \u00e9let\u00fcnkb\u0151l, bet\u00e9rt\u00fcnk, hogy azt\u00e1n senki ne sz\u00e1lljon se fel, se le. Nem mintha kifejezetten siett\u00fcnk volna haza. Visszakanyarodva a f\u0151\u00fatra alig maradt valami a menetid\u0151b\u0151l. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk egyre s\u0171r\u0171s\u00f6d\u00f6tt az elny\u00fajtott \u00e9jszak\u00e1kba torkoll\u00f3 t\u00e9tova f\u00e9lhom\u00e1ly, de az\u00e9rt az ablakon kifel\u00e9 m\u00e9g eg\u00e9sz messzire ell\u00e1ttam: az \u00fat ment\u00e9n rohan\u00f3 kopasz f\u00e1k k\u00f6zt, a sz\u00e1nt\u00f3f\u00f6ldeken t\u00fali erd\u0151s dombh\u00e1takig, amelyek perem\u00e9n m\u00e9g egy \u00e1rnyalatnyival \u00e1t\u00fct\u0151bben b\u00facs\u00faztak az alkony l\u00e1gyabb f\u00e9nyei.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az egyhang\u00fa motorzaj m\u00e1r-m\u00e1r ringat\u00f3z\u00e1ss\u00e1 oldotta az addig hevesebbnek t\u0171n\u0151 r\u00e1zk\u00f3d\u00e1sokat, de anya idi\u00f3ta gy\u00e1ri cseng\u0151hangja megakad\u00e1lyozta, hogy elb\u00f3biskoljak. Apa reggelt\u0151l h\u00edvogatott engem is, de eszem \u00e1g\u00e1ban sem volt felvenni. Mi\u00f3ta a sz\u00fcnet el\u0151tti utols\u00f3 h\u00e9tre elj\u00f6ttem hazulr\u00f3l, nem \u00e1lltam sz\u00f3ba vele. V\u00e9g\u00fcl anya csak felvette, ki is hangos\u00edtotta, mert nem volt m\u00e1s a k\u00f6zelben, \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt is ideges\u00edt\u0151 szok\u00e1sa \u2013 ha kell, ha nem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Apa egyik semmirekell\u0151, alkoholista cimbor\u00e1j\u00e1ra, a s\u00e1nta Misk\u00e1ra n\u00e9h\u00e1ny napja t\u00f6rt\u00e9k r\u00e1 az ajt\u00f3t. A t\u00e9v\u00e9 el\u0151tt \u00e9rte a v\u00e9g, a szemei kikerekedtek, a nyelve kil\u00f3gott \u00e9s lila volt m\u00e1r. Legal\u00e1bbis \u00edgy \u00fajs\u00e1golta. \u0150 volt az, aki a nappalink k\u00f6zep\u00e9n fek\u00fcdt a legut\u00f3bb.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">M\u00e9g az \u0151szi sz\u00fcnet el\u0151tti ZH-h\u00e9t k\u00f6zep\u00e9n v\u00e1ratlanul megjelentek any\u00e1\u00e9k a koll\u00e9gium port\u00e1j\u00e1n. Egyszerre h\u00e1rom dolgozatra akartam k\u00e9sz\u00fclni aznap \u00e9jjel, gondolhatod! M\u00e9g szerencse, hogy a szobat\u00e1rsam azon a h\u00e9ten m\u00e1r be sem j\u00f6tt, \u00e9s hogy csip\u00e1z engem a port\u00e1s, meg hogy egyszer a kocsm\u00e1ban eml\u00edtettem neki, mi minden megy n\u00e1lunk otthon. Anya persze azt mondta, az\u00e9rt j\u00f6ttek, hogy kicsit sz\u00e9tn\u00e9zhessenek a f\u0151v\u00e1rosban, \u00e9s keresnek valamilyen sz\u00e1ll\u00e1st, de nem kellett. Azt\u00e1n vas\u00e1rnap este, ahogy haza\u00e9rt\u00fcnk, ott fek\u00fcdt a Miska. Any\u00e1val a h\u00f3na al\u00e1 ny\u00faltunk, hogy \u00fatj\u00e1ra ind\u00edtsuk. K\u00f6zben vett\u00fck \u00e9szre: alighanem a saj\u00e1t h\u00fagy\u00e1ban \u00faszott mindene. Addigra m\u00e1r k\u00f6ny\u00e9kig olyanok voltunk mi is, \u00e9s a sz\u0151nyeg is tocsogott a l\u00e9pteink alatt. Legal\u00e1bb meg\u00e9rtett\u00fck, mi volt az az \u00e1that\u00f3 \u00e9s sz\u00far\u00f3s szag, ami bel\u00e9pt\u00fcnkkor megcsapott. Anya arckifejez\u00e9se l\u00e1tt\u00e1n el\u0151sz\u00f6r azt hittem, beleh\u00e1nyt a saj\u00e1t sz\u00e1j\u00e1ba, de mindj\u00e1rt ut\u00e1na eg\u00e9szen visszafogottan kezdte a v\u00e1logatott szitkokat a fogai k\u00f6zt kipr\u00e9selni, biztosan az\u00e9rt, mert m\u00e9giscsak vend\u00e9g volt a h\u00e1zn\u00e1l. Pedig ez a&nbsp;Miska \u2013 ut\u00e1na m\u00e1r csak hugyos Misk\u00e1nak h\u00edvtuk, de ha t\u00e9nyleg dobbantott szerencs\u00e9tlen, f\u00e1tylat r\u00e1 \u2013 azt sem tudta, hol van.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Legal\u00e1bb t\u00falpartra \u00e9rve nem unatkozott, napestig ment neki a t\u00e9v\u00e9, nevetett apa a telefonb\u00f3l recseg\u0151sebbre torz\u00edtott hangj\u00e1n.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A szemem forgatva nyergeltem \u00e1t egy sorral el\u0151bbre, az ablak melletti \u00fcl\u00e9s\u00e9be, fejemre h\u00fazva m\u00e9g a kapucnim is, \u00e9s a p\u00e1r\u00e1s, hideg ablakhoz tapasztottam a homlokom. A hal\u00e1lh\u00edrt illet\u0151 tud\u00f3s\u00edt\u00e1s ut\u00e1n k\u00f6vetkezett a j\u00f3l ismert n\u00f3ta. Mindenki hib\u00e1s, csak apa nem, de nem fogja hagyni mag\u00e1t. A c\u00e9gben megvolt m\u00e1r r\u00e9ges-r\u00e9gen a terv, hogyan t\u00e1vol\u00edts\u00e1k el, az ember is megvolt a hely\u00e9re, az el\u0151dje fia. Mindenki ellene dolgozott. Kicsesz\u00e9sb\u0151l f\u00fajatt\u00e1k meg, azt\u00e1n m\u00e9g azt is r\u00e1fogt\u00e1k, hogy agressz\u00edvan viselkedett&#8230;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">J\u00f3, hogy az \u00fcveget nem adt\u00e1k a kez\u00e9be, a pi\u00e1t nem spriccelt\u00e9k le a tork\u00e1n. Ezerszer hallottuk m\u00e1r, m\u00e9gis \u00fajra \u00e9s \u00fajra elmondja, mintha lenne \u00e9rtelme \u00e9ppen nek\u00fcnk bizonygatnia, hogy \u0151 az \u00e1ldozat. Szerintem nem maradt ad\u00f3suk. Miut\u00e1n kir\u00fagt\u00e1k, hetekig sz\u00e1zas sz\u00f6geket oper\u00e1ltak ki a h\u00e1moz\u00e1sra el\u0151k\u00e9sz\u00edtett leh\u00e1ncsolt r\u00f6nkf\u00e1kb\u00f3l. Egy id\u0151 ut\u00e1n senki sem mert hozz\u00e1ny\u00falni a k\u00e9szlethez, le\u00e1llt a termel\u00e9s. Az hagyj\u00e1n, hogy a furn\u00e9r elszakadt, hatalmas r\u00f6nk\u00f6k mehettek t\u0171zif\u00e1nak, de m\u00e9g a gerenda nagys\u00e1g\u00fa h\u00e1moz\u00f3penge is \u00e1lland\u00f3an kicsorbult. Azt\u00e1n bevezett\u00e9k az aknakeres\u00e9st: majd\u2019 egy h\u00f3napig minden egyes r\u00f6nk\u00f6t f\u00e9mdetektorral vizsg\u00e1ltak \u00e1t, mert a tettes nyom\u00e1t m\u00e1r bottal \u00fcthett\u00e9k. A nyersanyag, a le\u00e1ll\u00e1s, meg a jav\u00edt\u00e1s \u00e1r\u00e1t egy id\u0151 ut\u00e1n elkezdt\u00e9k azoknak a fizet\u00e9s\u00e9b\u0151l levonni, akik m\u0171szakja alatt \u00fajabb sz\u00f6geket akasztottak a k\u00e9snek.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Mivel volt fizetett ideje munkakeres\u00e9sre, egy\u00e9b teend\u0151 h\u00edj\u00e1n napi szinten csillog\u00f3 szemmel v\u00e1rta a c\u00e9gb\u0151l \u00e9rkez\u0151 h\u00edreket, de a v\u00e1rosba bemenni nem mert. Megint azt ecsetelte, hogy mennyire h\u00fcly\u00e9k. Ha nem r\u00fagj\u00e1k ki, m\u00e1r az els\u0151 nap javasolja a f\u00e9mdetektoros megold\u00e1st. Anya meg Fl\u00f3ri meg csak h\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt \u00e9s b\u00f3logatott.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az utols\u00f3 \u00fatszakasz a falunk el\u0151tt olyan volt, mint a hull\u00e1mvas\u00fat, fel-le \u00e9s fel-le. K\u00e9toldalt a h\u00f3val bor\u00edtott \u00fatmenti f\u00e1k a fej\u00fcnk felett alagutat form\u00e1zva \u00e9rtek \u00f6ssze.&nbsp; A s\u00f6t\u00e9tt\u00e9 \u00e9rett sz\u00fcrkes\u00e9gben egyre ink\u00e1bb csak a feh\u00e9r r\u00e9szek vert\u00e9k vissza a busz t\u00e1volba vil\u00e1g\u00edt\u00f3 reflektorait, de t\u00fals\u00e1gosan h\u00e1tul \u00fclt\u00fcnk ahhoz, hogy rendesen kil\u00e1ssunk el\u0151l. A motorzaj andal\u00edt\u00f3 duruzsol\u00e1s\u00e1ban, mint egy melegvizes medenc\u00e9ben, ak\u00e1rha egyre m\u00e9lyebbre mer\u00fcltem volna, egyre t\u00e1volabbr\u00f3l hallatszott a kihangos\u00edtott k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k \u00e9les recseg\u00e9se. Ism\u00e9t az ablakon t\u00fali vil\u00e1g fel\u00e9 fordultam. J\u00f3 ideje, hogy egy hatalmas, szalmab\u00e1l\u00e1kb\u00f3l halmozott rak\u00e1s terpeszkedett a dimbes-dombos hull\u00e1mvas\u00fat utols\u00f3 szakasz\u00e1n, jobbra, az \u00fatmenti f\u00e1kon t\u00fal, a sz\u00e1nt\u00f3f\u00f6ld sz\u00e9l\u00e9n. M\u00e1r a k\u00f6rvonalait is alig tudtam kivenni, de \u00fagyis megint arra gondoltam, milyen j\u00f3 volna, ha egy ajt\u00f3nyit meg a k\u00f6zep\u00e9t kiszedn\u00e9nk, \u00e9s ez lenne a h\u00e1zunk. Kik\u00f6lt\u00f6zn\u00e9nk h\u00e1rman, ide, a falun k\u00edv\u00fclre, ahol nem zavarna senki. Milyen j\u00f3 is volna nek\u00fcnk ez a szalmah\u00e1z, ami ugyan \u00e1zik, de olyan s\u0171r\u0171re van pr\u00e9selve, hogy csak az els\u0151 n\u00e9h\u00e1ny centi veszi fel a nedvess\u00e9get. Az azt\u00e1n hamar kisz\u00e1rad a sz\u00e9lt\u0151l, \u00e9s nincs is minek rohadnia, mert a szalma n\u00f6v\u00e9nyi csontv\u00e1z. Ezt nagyapa magyar\u00e1zta, m\u00e9g amikor kicsi voltam, \u00e9s azt hittem, \u00e1t\u00e1znak a b\u00e1l\u00e1k. Milyen j\u00f3 lenne, ha \u0151k is odak\u00f6lt\u00f6zn\u00e9nek hozz\u00e1nk a nagymam\u00e1val a szalmah\u00e1zunkba. Csak ahhoz, hogy belek\u00f6lt\u00f6zhess\u00fcnk, ki kellene szedni a k\u00f6zep\u00e9t, \u00e9s borulna az eg\u00e9sz, mint a tetriszben. Nagymama \u00e9s a nagypapa meg m\u00e1r a f\u00f6ld alatt pihen.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A hozz\u00e1nk k\u00f6zel es\u0151 buszmeg\u00e1ll\u00f3ban, lek\u00e1sz\u00e1l\u00f3dva a 355-\u00f6s j\u00e1ratr\u00f3l, a hidegt\u0151l megborzongva igazgattuk magunkon a s\u00e1lat, kab\u00e1tot meg a sapk\u00e1t. J\u00f3lesett a h\u0171v\u00f6s, friss leveg\u0151, de mire telesz\u00edvhattam volna vele a t\u00fcd\u0151met, m\u00e1r a t\u00e1voz\u00f3 busz kormos, olajos kipufog\u00f3f\u00fcstj\u00e9vel keveredett. Az indul\u00e1skor m\u00e9g f\u00e9lig latyakos h\u00f3maradv\u00e1nyok mostanra kem\u00e9nyre fagytak, pedig annyira nem volt hideg, m\u00ednusz egy vagy kett\u0151.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ahelyett, hogy egyenest az utc\u00e1nk fel\u00e9 fordultunk volna, ami k\u00e9t saroknyira volt a buszmeg\u00e1ll\u00f3t\u00f3l, anya az ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba indult. Fl\u00f3ri \u00e9rtetlen\u00fcl n\u00e9zett r\u00e1m, de csak egy szemvillan\u00e1sig, azt\u00e1n birkak\u00e9nt k\u00f6vette. Viszont azt \u00e9szrevehette anya, hogy nem hallani a l\u00e9pteim a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">S\u00e9t\u00e1ljunk m\u00e9g egy kicsit, miel\u0151tt hazamenn\u00e9nk. Ker\u00fcl\u00fcnk egyet a patakpartj\u00e1n, megn\u00e9zz\u00fck, mekkora a sodr\u00e1s, mondta szel\u00edden, Fl\u00f3rira kacsintva a v\u00e9g\u00e9n.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Persze az els\u0151 pillanatt\u00f3l kezdve tudtam, hogy mit akar, abban viszont nem voltam biztos, hogy ennek a taktik\u00e1nak van b\u00e1rmilyen \u00e9rtelme. Nem fel\u00fclr\u0151l akarta megk\u00f6zel\u00edteni a h\u00e1zunk, hanem az utca alj\u00e1t\u00f3l. Jobban l\u00e1tszott onnan az udvar, a bej\u00e1rat. Hi\u00e1ba \u00e9rkezt\u00fcnk lentr\u0151l, onnan tudtuk tiszt\u00e1bban felm\u00e9rni, mire k\u00e9sz\u00fclhet\u00fcnk. Ha fentr\u0151l \u00e9rkezt\u00fcnk, a h\u00e1zban tart\u00f3zkod\u00f3nak ad\u00f3dott alkalma hamarabb \u00e9szlelni, hogy j\u00f6v\u00fcnk. Sz\u00f3val ezt mind \u00e9rtettem. Val\u00f3j\u00e1ban csak amiatt torpantam meg, mert nem voltam biztos abban, hogy ez a v\u00e9gkifejletet illet\u0151en v\u00e1ltoztathat-e b\u00e1rmin. Mert mi lesz, ha nyitva a kapu \u00e9s az ablak, ha \u00e9g az \u00f6sszes villany, \u00e9s a hangfalakat majd\u2019 beszak\u00edtva b\u00f6mb\u00f6l a r\u00e1di\u00f3? Akkor tal\u00e1n tovas\u00e9t\u00e1lunk?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Bel\u00e1tva, hogy a helyzeten sem a man\u0151verez\u00e9s, sem az \u00e9n kifakad\u00e1som nem jav\u00edthat, a fejem lehajtva indultam ut\u00e1nuk. Ezen felbuzdulva anya nem csak egy saroknyit ker\u00fclt a patak fel\u00e9, hanem mindj\u00e1rt kett\u0151t. Pontosan \u00e9rtettem, hogy a busz be\u00e9rkez\u00e9s\u00e9hez k\u00e9pest akarta min\u00e9l jobban elod\u00e1zni haza\u00e9rkez\u00e9s\u00fcnk, h\u00e1tha addigra a vihar is el\u00fcl. A f\u0151\u00fat ment\u00e9n m\u00e9g a j\u00e1rd\u00e1n baktattunk, mert nagyj\u00e1b\u00f3l el lett tolva a h\u00f3. Ami maradt, sz\u00e9pen r\u00e1fagyott, de le is lett sz\u00f3rva, ahol meg csillogott, oda nem l\u00e9ptem \u2013 nem volt \u00e9letvesz\u00e9lyes. N\u00e9h\u00e1ny aut\u00f3 suhant el mellett\u00fcnk, mire el\u00e9rt\u00fck a falu utols\u00f3 utc\u00e1j\u00e1t. \u00c9n h\u00e1tr\u00e9bb l\u00e9pkedtem v\u00e9gig, m\u00edg anya Fl\u00f3rival kez\u00e9n fogva vonult el\u0151ttem. Az utols\u00f3 sarkon megtorpantak, mintha anya azon vacill\u00e1lt volna, j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9s-e most balra fordulni. V\u00e9g\u00fcl is, ha egyenesen megy\u00fcnk tov\u00e1bb, sz\u00e1z m\u00e9tert sem kell haladni, \u00e9s magunk m\u00f6g\u00f6tt hagyjuk az eg\u00e9szet. Egyenesen bele a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe. Persze azt\u00e1n balra fordultunk.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A p\u00e1rhuzamos utc\u00e1n lefele \u00f3vatos l\u00e9ptekkel haladtunk, mint aki nem tudja biztosan, hov\u00e1 megy.&nbsp; Az \u00fat lejtett, de eg\u00e9sz tisztess\u00e9gesen le volt s\u00f3zva. Nem kellett att\u00f3l tartani, hogy seggre \u00fcl\u00fcnk. Senki nem j\u00e1rt odakint, csak a hossz\u00fa \u00e9s keskeny k\u00e9m\u00e9nyk\u00fcrt\u0151kben f\u00fcty\u00fclt a sz\u00e9l, mintha valami t\u00falvil\u00e1gi orgonaj\u00e1t\u00e9k nyit\u00e1ny\u00e1t kompon\u00e1ln\u00e1. A kapuk m\u00f6g\u00f6tt \u00f6sszezs\u00fafolt s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben megb\u00fajva kuty\u00e1k k\u00f3rusa csatlakozott be acsarkodva, mintegy jelezv\u00e9n, hogy ez nem a mi utc\u00e1nk. A patak v\u00f6lgy\u00e9be le\u00e9rve balra fordultunk, egyre kem\u00e9nyed\u0151 gomb\u00f3ccal a torkunkban, mert m\u00e1r mindannyian \u00e9rezt\u00fck, hogy ez a kis id\u0151h\u00faz\u00f3 s\u00e9ta csup\u00e1n elod\u00e1zta a v\u00e1rhat\u00f3 m\u0171sort.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Megint balra fordultunk, az m\u00e1r a mi utc\u00e1nk volt. Egyenesen felfel\u00e9, a k\u00f6zep\u00e9n ott a h\u00e1zunk. Csak ment\u00fcnk \u00e9s ment\u00fcnk. Jobb k\u00e9zr\u0151l m\u00e1r ott hunyorgott a szomsz\u00e9d h\u00e1z, amiben sok\u00e1ig nem lakott senki, azt\u00e1n meg egy m\u00e1sik, de nem a mi\u00e9nk. Nem ugratlak! Ment\u00fcnk tov\u00e1bb, de m\u00e1r kezdett gyan\u00fas lenni. Elt\u00e9vesztett\u00fck? Tal\u00e1n annyira megszoktuk a f\u00e9ny\u00e1rban \u00fasz\u00f3 port\u00e1t, a nyitott kaput \u00e9s ajt\u00f3t, a hangosbemond\u00f3k\u00e9nt \u00fcv\u00f6lt\u0151 r\u00e1di\u00f3t, hogy mindezek n\u00e9lk\u00fcl \u00e9szre sem vett\u00fck a saj\u00e1t h\u00e1zunkat?&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az utca tetej\u00e9n ki\u00e9rt\u00fcnk a f\u0151\u00fatra, \u00e9s meg\u00fctk\u00f6zve n\u00e9zt\u00fcnk egym\u00e1sra. Tal\u00e1n figyelmeztet\u0151 jel lehetett, hogy \u00edgy elsuhantunk, de nem volt id\u0151 jobban fontol\u00f3ra venni, mert Fl\u00f3ri \u00f6cs\u00e9m sir\u00e1nkozva h\u00fazogatta anya kab\u00e1tj\u00e1nak az ujj\u00e1t, hogy \u0151 m\u00e1r \u00fagy f\u00e1zik, majd\u2019 megfagy. \u00cdgy h\u00e1t sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl fordultunk vissza, csikorgott a l\u00e9pt\u00fcnk alatt a jegesre dermedt latyak \u00e9s a s\u00f3val kevert z\u00fazal\u00e9k kever\u00e9ke. Hunyorogva f\u00fartam bele a tekintetem a l\u00e1mp\u00e1k alatti f\u00e9nyszigetekkel kicsipk\u00e9zett, rezzen\u00e9stelen utc\u00e1ba.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Valaki megint gumiabronccsal f\u0171thetett be, morogtam fintorogva, amikor a h\u00e1zak k\u00e9m\u00e9nyeib\u0151l \u00e1rad\u00f3, k\u00f6ddel kevert f\u00fcst\u00f6t egy rosszindulat\u00fa l\u00e9g\u00e1ramlat lenyomta az arcunkba. Lefel\u00e9 menet m\u00e1r jobban figyelt\u00fcnk, de miel\u0151tt m\u00e9g p\u00e1nikba eshett\u00fcnk volna, m\u00e1r az utca alj\u00e1n voltunk. Az otthonunk meg sehol. Anya tan\u00e1cstalanul meredt r\u00e1m, majd akaratlanul is a zseb\u00e9ben kezdett kotor\u00e1szni a mobilja ut\u00e1n. Egyb\u0151l tudtam, hogy kit akar h\u00edvni, de ugyanabban a pillanatban zajt hallottunk, valahonnan a h\u00e1tunk m\u00f6g\u00fcl, az utc\u00e1nk belsej\u00e9b\u0151l.&nbsp; Egy id\u0151sebb fazon h\u00fazogatta be a kuk\u00e1kat, k\u00e9t h\u00e1z el\u0151l is. Ahogy a f\u00e9nybe \u00e9rt, l\u00e1ttuk, hogy egy j\u00f3kora kock\u00e1s k\u00f6nt\u00f6sbe burkol\u00f3zott \u00f6reg, a l\u00e1b\u00e1n el\u00f6l z\u00e1rt m\u0171anyag papucs.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Gyertek, gyerekek, s\u00fagta hirtelen anya, majd Fl\u00f3ri kez\u00e9t elengedve, amennyire csak a sikaml\u00f3s, csikorg\u00f3s talaj engedte, nekiiramodott. Mi meg ut\u00e1na.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">J\u00f3 est\u00e9t, hah\u00f3, j\u00f3 es-t\u00e9t, kiab\u00e1lta, mert miut\u00e1n az \u00f6reg a hely\u00e9re h\u00fazta mindk\u00e9t kuk\u00e1t, visszat\u00e9rt a h\u00e1zba \u2013 felt\u00e9telezhet\u0151en a saj\u00e1tj\u00e1ba. \u00c9ppen akkor csukta be az ajt\u00f3t, hogy oda\u00e9rt\u00fcnk, \u00e9s ugyanazzal a mozdulattal a kinti villanyt is r\u00e1nk oltotta. Anya, mivel az elf\u00fal\u00f3 ki\u00e1lt\u00e1sai a semmibe vesztek, a kapuhoz ugrott, \u00e9s t\u00f6bbsz\u00f6r is megnyomta a cseng\u0151t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">J\u00f6v\u00f6k m\u00e1r, t\u00e1n a h\u00e1zuk \u00e9g? \u2013 ny\u00edlt az ajt\u00f3, \u00e9s megjelent a feje b\u00fabj\u00e1n \u00e9s homlok\u00e1n kopaszod\u00f3, k\u00f6rszak\u00e1llas \u0151sz \u00f6regember. Eml\u00e9keztetett valakire a g\u00f6mb\u00f6lyded arc \u00e9s vizeny\u0151s k\u00e9k szemp\u00e1r, de abban is biztos voltam, hogy nem \u0151 a szomsz\u00e9dunk. Viszont az eg\u00e9sz jelenet, ahogy vil\u00e1goss\u00e1got csin\u00e1lt a bej\u00e1ratban, \u00e9s megjelent az ajt\u00f3ban, biztos voltam benne, hogy megt\u00f6rt\u00e9nt m\u00e1r.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Anya sietve bemutatkozott, mire az \u00f6reg is morgott valamilyen Kapi Istv\u00e1nt vagy Kapisztr\u00e1nt, nem \u00e9rtettem pontosan. Azzal a lend\u00fclettel folytatta is volna anya, de egy szemvillan\u00e1snyira megtorpant, \u00e9s abban a pillanatban bennem is felderengett, mi a baja: m\u00e9gis mik\u00e9nt szeretn\u00e9nk seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rni azzal kapcsolatban egy id\u0151s\u00f6d\u0151 krapekt\u0151l, hogy sz\u0151r\u00e9n sz\u00e1l\u00e1n elt\u0171nt a h\u00e1zunk?<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">V\u00e9g\u00fcl okosan megker\u00fclve a k\u00e9rd\u00e9st, anya arr\u00f3l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, hogy lakik-e ebben az utc\u00e1ban egy h\u00e1zasp\u00e1r egy nagyl\u00e1nnyal, aki m\u00e1r a M\u0171egyetemre j\u00e1r, \u00e9s egy \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1s kissr\u00e1ccal.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ugyanis, mi az \u0151 h\u00e1zukat keress\u00fck, csak ebben a fagyos k\u00f6dben sehogy sem tal\u00e1ljuk.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">K\u00f6zben az \u0151sz \u00f6regember patk\u00f3 alakban megmaradt haj\u00e1t simogatva k\u00f6zelebb l\u00e9pett hozz\u00e1nk, majd gyanakv\u00f3 arckifejez\u00e9ssel \u00f6sszeh\u00fazta mag\u00e1n k\u00f6nt\u00f6s\u00e9t. \u00c9n egy l\u00e9p\u00e9ssel h\u00e1tr\u00e9bb \u00e1lltam, de Fl\u00f3ri el\u0151b\u00fajt anya h\u00e1ta m\u00f6g\u00fcl, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ga legy\u0151zte a f\u00e9lelm\u00e9t \u00e9s zavarodotts\u00e1g\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az \u00f6reg vizslatott egy ideig minket, egyik\u00fcnk arc\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikunk\u00e9ra ugrott \u00e1that\u00f3 k\u00e9k szeme, \u00e9s egy r\u00f6pke pillanatig fel is csillant, felvillanyoz\u00f3dtak a von\u00e1sai, mint akinek esz\u00e9be jut a keresztrejtv\u00e9ny utols\u00f3 szava \u2013 mintha r\u00e1nkismert volna. Ugyanazzal a h\u00e9vvel kihunyt a szem\u00e9ben a szikra, \u00e9s tekintete el\u0151bb zavartra, majd k\u00f6z\u00f6mb\u00f6sre v\u00e1ltott. H\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt, gondolkodott, k\u00f6rszak\u00e1ll\u00e1t vakargatta az \u00e1ll\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Igen, r\u00e9mlik az a csal\u00e1d, sz\u00f3lalt meg v\u00e9g\u00fcl.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">El\u00e9g z\u0171r\u00f6sek voltak, tudj\u00e1k. Akkoriban k\u00f6lt\u00f6ztem ide, a kisfi\u00fa meg be\u00edr\u00e1st \u00e9s rossz jegyeket hozott haza. A fene tudja, mi\u00e9rt, de n\u00e9h\u00e1nyan az oszt\u00e1lyt\u00e1rsai k\u00f6z\u00fcl eg\u00e9szen a kapuig k\u00eds\u00e9rt\u00e9k. Tal\u00e1n annyira f\u00e9ltek, hogy kiporolj\u00e1k a nadr\u00e1gj\u00e1t? A fene tudja, hisz mondom\u2026<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">No, de az apja sem maradt ad\u00f3sa. Le\u00fcltette a kapun bel\u00fclre k\u00e9sz\u00edtett forg\u00f3sz\u00e9kre a gyereket azzal, hogy nyiratkoz\u00e1s lesz, ahogy szokt\u00e1k, de a szerencs\u00e9tlen m\u00e9g el\u0151tte megmutatta neki az ellen\u0151rz\u0151j\u00e9t. Tal\u00e1n t\u00fal akart lenni rajta, \u00e9s b\u00edzott benne, hogy ha nem t\u00f6rt\u00e9nik semmi, az oszt\u00e1lyt\u00e1rsai is hazamennek. K\u00f6zben azok az \u00fat t\u00faloldal\u00e1r\u00f3l, a szilvaf\u00e1k m\u00f6g\u00fcl lestek. De az \u0151szintes\u00e9g csak olaj volt a t\u0171zre, mint k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt. Az a vadbarom az ellen\u0151rz\u0151 l\u00e1tt\u00e1n lenyomta a sr\u00e1cot a sz\u00e9kbe, \u00e9s se sz\u00f3 se besz\u00e9d, ny\u00edrni kezdte szerencs\u00e9tlen gyereket. Ha j\u00f3l sejtem, nem \u00fagy, ahogy megbesz\u00e9lt\u00e9k, mert az pillanatokon bel\u00fcl olyan kopasz lett, mint az \u00e9n fejem b\u00fabja, ni! Az iskolat\u00e1rsai megd\u00f6bbenten n\u00e9zt\u00e9k a jelenetet, majd az egyik, aki m\u00e1r f\u00e9l l\u00e1bbal el\u0151b\u00fajt, ord\u00edtani kezdett, hogy L\u00f3ri, menek\u00fclj\u00e9l, mert az ap\u00e1d kopaszra ny\u00edr. Na, erre m\u00e1r \u00e9n is kij\u00f6ttem az \u00fatra, hogy l\u00e1ssam, mi lesz a v\u00e9ge. Nem tudom, r\u00e9szeg volt-e az az ember, vagy eleve bolond, de f\u00e9l k\u00e9zzel a gyereket tartotta a v\u00e1llt\u00f6v\u00e9n\u00e9l, belepr\u00e9selve szerencs\u00e9tlent a sz\u00e9kbe, a m\u00e1sik kez\u00e9vel meg tarv\u00e1g\u00e1st eszk\u00f6z\u00f6lt a d\u00fas fekete lobonc\u00e1n. Amikor el\u0151l is az arc\u00e1ba kezdtek hullani a t\u00f6m\u00f6tt hajcsom\u00f3k, szeg\u00e9ny gyerek is r\u00e1d\u00f6bbent, hogy az oszt\u00e1lyt\u00e1rsa nem ugratja, apja mer\u00e9nylete nem tr\u00e9fa. K\u00ednj\u00e1ban vis\u00edtani kezdett, mire a t\u00f6bbi gyerek az \u00fatsz\u00e9li k\u00f6veket megragadva egy emberk\u00e9nt kezdte dob\u00e1lni az ap\u00e1t. Az eredm\u00e9ny az lett, hogy a kapun kirohanva v\u00e9gigkergette \u0151ket az utc\u00e1n; valahol joggal, mert az egyik k\u0151 \u00e9ppen a sr\u00e1cot, tal\u00e1n L\u00f3r\u00e1nt volt a keresztneve\u2026 No, h\u00e1t a sors fintora, hogy telibe tal\u00e1lt\u00e1k, \u00e9s sz\u00e9pen felszakadt neki az orra alatt, a sz\u00e1ja felett. M\u00e9g j\u00f3, hogy a fog\u00e1t nem vert\u00e9k ki! Persze volt ett\u0151l cifr\u00e1bb is, ha l\u00e1tt\u00e1k volna, h\u00e1nyszor kergette el hazulr\u00f3l a nagyl\u00e1ny\u00e1t az a pasas, bezzeg azt sem kellett f\u00e9lteni.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">M\u00e1snap meg mintacsal\u00e1dk\u00e9nt v\u00e9gezt\u00e9k a port\u00e1n a kertimunk\u00e1t, de a f\u00e9rfit j\u00f3l megfigyeltem, egy kapav\u00e1g\u00e1st, annyit nem csin\u00e1lt, csak dirig\u00e1lt. Voltak jobb napok is, amikor eg\u00e9szen norm\u00e1lis csal\u00e1dnak t\u0171ntek\u2026 El\u0151re \u00fcltek a templomban\u2026 Sosem tudtam, \u00e9ppen h\u00e1nyad\u00e1n \u00e1llnak. No, de hagyjuk\u2026 t\u00e1n \u0151ket keresik?<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Nem, biztos, hogy nem \u0151ket, v\u00e1laszolta anya leplezett izgatotts\u00e1ggal Fl\u00f3ri sz\u00e1j\u00e1ra tapasztva egyik kez\u00e9t, aki szemmel l\u00e1that\u00f3an mondani akart valamit, mik\u00f6zben az orra alatt babr\u00e1lt. \u00c9n els\u0151sorban tal\u00e1n amiatt \u00e9reztem abszol\u00fat megsemmis\u00fclten magam, hogy mindezt ennyire k\u00f6nnyed\u00e9n fel tudta id\u00e9zni valaki, akinek h\u00fasbav\u00e1g\u00f3 r\u00e9sze nem volt benne, mintha csak egy vicces t\u00f6rt\u00e9netet mes\u00e9lne, m\u00e9g j\u00f3, hogy a v\u00e9g\u00e9n nem kacagott egy j\u00f3\u00edz\u0171t, t\u0151l\u00fcnk is elv\u00e1rva, hogy a hasunkat fogva g\u00f6rnyedj\u00fcnk rajta.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Egy m\u00e1sik alkalommal, brrrr, de hideg van hallj\u00e1k, de ezt m\u00e9g gyorsan elmondom, am\u00fagy is idev\u00e1g. Sz\u00f3val t\u00e9lv\u00edz idej\u00e9n j\u00e1rtunk, \u00e9s valahogy megszimatolta az az \u00e1llat, hogy a feles\u00e9ge v\u00e1lni k\u00e9sz\u00fcl, a gyerekek meg nyilv\u00e1n a pokolba k\u00edv\u00e1nt\u00e1k az apjukat, teh\u00e1t id\u0151 k\u00e9rd\u00e9se volt csak, hogy teljesen egyed\u00fcl marad. A munkahely\u00e9r\u0151l is kitett\u00e9k, de az egy k\u00fcl\u00f6n fejezet. Na, hallj\u00e1k, am\u00edg ezek elvoltak a v\u00e1rosban, munk\u00e1ban \u00e9s iskol\u00e1ban, fogta \u00e9s leszerelte az \u00f6sszes ny\u00edl\u00e1sz\u00e1r\u00f3t. Nan\u00e1, hogy \u0151t nem zavarta, reggelt\u0151l f\u0171t\u00f6tte a szesz. Est\u00e9re minden villany \u00e9gett, \u00e9s a r\u00e1di\u00f3 is \u00fagy ord\u00edtott, hogy az eg\u00e9sz szomsz\u00e9ds\u00e1g \u00e9lvezhette. El nem hiszik, de \u00e9ppen a katolikus szentmise sz\u00f3lt azon a hull\u00e1mhosszon, no de \u00fagy, hogy m\u00e9g a k\u00e9t h\u00e1zzal od\u00e9bb is \u00e1ldozhattak volna. Na, ezek h\u00e1rman haza\u00e9rtek, \u00e9s s\u00f3b\u00e1lv\u00e1nny\u00e1 v\u00e1lva \u00e1lltak az utc\u00e1n. J\u00f3l megvil\u00e1g\u00edtotta az \u00fcresen t\u00e1tong\u00f3 ablakkereteken kiz\u00fadul\u00f3 f\u00e9ny\u00e1r az arcukra fagyott n\u00e9ma felindults\u00e1got. Addigra m\u00e1r odabent is m\u00ednuszba szakadhatott a h\u0151\u00e9rzet, b\u00e1r a nyakamat a t\u0151k\u00e9re, hogy az eg\u00e9sz mutatv\u00e1ny k\u00f6zben a g\u00e1zcirk\u00f3 termoszt\u00e1tja v\u00e9letlen\u00fcl sem lett lekapcsolva, v\u00e9gig teljes g\u0151zzel f\u0171t\u00f6tte az utc\u00e1t, hehe! M\u00e1r megfordult a fejemben, hogy lesz, ami lesz, ink\u00e1bb beinvit\u00e1lom \u0151ket magamhoz, legal\u00e1bb am\u00edg felmelegszenek, \u00e9s eld\u00f6ntik, mi legyen, de mire a kapukilincshez ny\u00faltam volna, m\u00e1r felsz\u00edv\u00f3dtak. T\u00f6bbet nem is l\u00e1ttam \u0151ket. Maradt a h\u00e1z, az egyetlen lak\u00f3val, reggelre az ablakok \u00e9s az ajt\u00f3k is visszaker\u00fcltek a hely\u00fckre, de azok h\u00e1rman soha nem t\u00e9rtek vissza. Ami mozd\u00edthat\u00f3 volt, azt egy p\u00e1r ezer\u00e9rt vitt\u00e9k is a furgonos cig\u00e1nyok, hehe \u2013 tudj\u00e1k a f\u00e9mhullad\u00e9k-felv\u00e1s\u00e1rl\u00f3k. Azt\u00e1n a f\u00e9rfi is elt\u0171nt, a h\u00e1znak meg az\u00f3ta bet\u00f6rt\u00e9k egy-k\u00e9t ablak\u00e1t, beszakadt a teteje. Hossz\u00fa ideje lakatlan. Sz\u00f3val\u2026 ha \u0151ket, keresik, hi\u00e1ba.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Nem! Biztosan nem \u0151ket, eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rek, hogy feleslegesen raboltuk az idej\u00e9t, v\u00e1laszolta anya Fl\u00f3ri keze ut\u00e1n kapva, aki szemmel l\u00e1that\u00f3lag megint mondani akart valamit, de miel\u0151tt m\u00e9g megtehette volna, h\u00e1traarcba lett pender\u00edtve. Megindultunk h\u00e1t rohamos temp\u00f3ban ism\u00e9t lefel\u00e9, ha sejtelmem nem csalt, c\u00e9l n\u00e9lk\u00fcl, csak onnan el.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">V\u00e1rjanak csak\u2026 nem maguk? \u00c1lljanak meg! Eszembe jutott m\u00e9g valami\u2026 Hah\u00f3! \u2013 ahogy h\u00e1tran\u00e9ztem, m\u00e9g l\u00e1ttam, hogy n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st is tett ut\u00e1nunk papucsban \u00e9s k\u00f6nt\u00f6sben az \u00f6reg, de azt\u00e1n lemond\u00f3an legyintett. Anya csak az utca als\u00f3 sark\u00e1n lass\u00edtott, zaklatottan zih\u00e1lt, azt hiszem nem csak a nagy siets\u00e9g v\u00e9gett. Tan\u00e1cstalanul n\u00e9zett balra, a k\u00e1ty\u00fakkal teli, f\u00e9lig z\u00fazottk\u0151, f\u00e9lig a f\u00f6ldutat bek\u00f6t\u0151 utc\u00e1ra, majd jobbra, amerr\u0151l j\u00f6tt\u00fcnk. Ott is t\u00f6bb volt a tetej\u00e9n megfagyott s\u00e1rsz\u00edn\u0171 h\u00f3l\u00e9vel telt k\u00e1ty\u00fa, mint az \u00e9p burkolat. V\u00e9g\u00fcl, pillanatnyi t\u00e9tov\u00e1z\u00e1s\u00e1n fel\u00fclkerekedve balra indult, a f\u00f6ldutacska sz\u00e9len lerakott keskeny j\u00e1rd\u00e1n.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Anyu, mi\u00e9rt kellett azt mondani a b\u00e1csinak? \u2013 jutott v\u00e9gre sz\u00f3hoz Fl\u00f3ri, amint elindultunk libasorban a s\u00f6t\u00e9t utca sz\u00e9l\u00e9n: el\u0151l anya, m\u00f6g\u00f6tte k\u00e9zen fogva az \u00f6cs\u00e9m \u00e9s \u00e9n.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A b\u00e1csi nem tudta, hol a h\u00e1zunk, j\u00f6tt a felelet er\u0151ltetett szel\u00edds\u00e9ggel; k\u00f6zben anya majd\u2019 seggre \u00fclt, ahogy az egyik d\u00fcledez\u0151 faker\u00edt\u00e9sre felfutott ind\u00e1s boz\u00f3tkupacot pr\u00f3b\u00e1lta kiker\u00fclni, \u00e9s k\u00e9nytelen volt magassark\u00fa t\u00e9li csizm\u00e1j\u00e1ban lel\u00e9pni a keskeny j\u00e1rd\u00e1r\u00f3l, egyenesen bele egy j\u00e9gh\u00e1rty\u00e1s pocsoly\u00e1ba. Bosszankodva t\u00f6rte meg a lend\u00fclet\u00e9t egy f\u00e9l pillanatra, hogy felm\u00e9rje, mennyire lett koszos a cip\u0151je. Nem sok mindent l\u00e1thatott, mert abban a s\u00f6t\u00e9t bek\u00f6t\u0151utc\u00e1ban egyetlen l\u00e1mpa m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, azt is teljesen k\u00f6rben\u0151tte a gaz, ink\u00e1bb hasonl\u00edtott egy f\u00e9lszem\u0171 k\u00edgy\u0151sz\u00f6rnyre, ami a t\u00f6v\u00e9ben l\u00e9v\u0151 omladoz\u00f3 \u00e9s k\u00edv\u00fcl-bel\u00fcl gizgazzal belepett romos h\u00e1zb\u00f3l siklik el\u0151.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Hiszen nem is k\u00e9rdezted t\u0151le\u2026 \u00c9s\u2026 mi\u00e9rt nem hagytad, hogy megsz\u00f3laljak? \u2013 pr\u00f3b\u00e1lkozott egy fokkal \u00f3vatosabban Fl\u00f3ri, aki hamar megtanulta meg\u00e9rezni, mikor sz\u00e1m\u00edtanak nemk\u00edv\u00e1natosnak a k\u00e9rd\u00e9sei, \u00e9szrev\u00e9telei.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Fl\u00f3rik\u00e1m, h\u00e1nyszor mondtam m\u00e1r, hogy a gyerekek nem besz\u00e9lnek bele a feln\u0151ttek dolg\u00e1ba. Egy\u00e9bk\u00e9nt is, az a b\u00e1csi bolondokat besz\u00e9lt, k\u00e1r volt sz\u00f3ba \u00e1llni vele, v\u00e1laszolta anya, aki a k\u00f6vetkez\u0151 sarokra \u00e9rve ism\u00e9t bizonytalanul n\u00e9zett jobbra \u00e9s balra, mintha benne lett volna a pakliban, hogy a falu ereszt\u00e9kei meglazultak, t\u00e1gult a t\u00e9r, \u00e9s a mi utc\u00e1nk eggyel od\u00e9bb tol\u00f3dott. Persze nem, balk\u00e9zre ugyanaz az \u00fcres \u00e9s s\u00f6t\u00e9t zs\u00e1kutca t\u00e1tongott, aminek a v\u00e9g\u00e9n egy megvil\u00e1g\u00edtatlan, keskeny l\u00e9pcs\u0151n vissza lehetett kapaszkodni a f\u0151\u00fatra. Egyenesen a templom \u00e9s a falu k\u00f6zpontja fel\u00e9 tudtunk volna tov\u00e1bb haladni, de a h\u00e1zunk nem arra volt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Menj\u00fcnk vissza, \u00e9s keress\u00fck meg a h\u00e1zat, sz\u00f3laltam meg v\u00e9g\u00fcl \u00e9n is. Az \u00f6reg m\u00e1r biztosan bevackolta mag\u00e1t, \u00e9s el is felejtette, miket besz\u00e9lt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Te m\u00e9g mindig azon kattogsz? \u2013 csattant az \u00e9l\u00e9ben sz\u00ednlelt meglepetts\u00e9ggel anya hangja.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">\u00c9n m\u00e1r nem is eml\u00e9kszem, mit mondott, tette m\u00e9g hozz\u00e1, mire \u00e9n megvontam a v\u00e1llam, mert nem arra vonatkozott a mondand\u00f3m, amire r\u00e1g\u00f6rcs\u00f6lt. Azt hittem, ezzel elaltathatom egy kicsit Fl\u00f3ri k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g\u00e1t, de a m\u00e1sik ir\u00e1nyba \u00e9pp az csap\u00f3dott le, hogy pontosan tudom, mir\u0151l besz\u00e9lt az \u00f6reg. K\u00f6zben lassan, de biztosan, egyre s\u0171r\u0171s\u00f6dve hullani kezdett a h\u00f3. A falu k\u00f6zpontja fel\u0151l tompa harangz\u00fag\u00e1st hozott a fel-felt\u00e1mad\u00f3 sz\u00e9l, h\u00e9t \u00f3r\u00e1ra harangoztak. Anya jobbra fordult, a kar\u00e1csonyi f\u00e9nyekkel kivil\u00e1g\u00edtott kocsm\u00e1t n\u00e9zte az ajk\u00e1ba harapva, azt\u00e1n d\u00f6nt\u00f6tt. A f\u0151\u00fat fel\u00e9 ker\u00fclve a s\u00f6t\u00e9t l\u00e9pcs\u0151n fel. Ism\u00e9t v\u00e9gigmas\u00edroztunk az utc\u00e1nkon a tetej\u00e9t\u0151l az alj\u00e1ig, de a h\u00e1zunk nem volt sehol, \u00e9s mozg\u00e1st se tapasztaltunk. Kihalt volt minden.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">J\u00f3l van, gyerekek, ha \u00edgy, h\u00e1t \u00edgy! Tudom, mit csin\u00e1lunk, sz\u00f3lalt meg v\u00e9gre anya az idegess\u00e9gt\u0151l vagy tal\u00e1n a k\u00e9ts\u00e9gbeesetts\u00e9gt\u0151l remeg\u0151 hangon. Itt a kulcsaim, belepr\u00f3b\u00e1ljuk az \u00f6sszes z\u00e1rba, \u00e9s ahova passzol, ott alszunk, azt\u00e1n majd holnap megl\u00e1tjuk. Sorra szedt\u00fck a h\u00e1zakat, illetve ker\u00edt\u00e9skapukat az utca jobb fel\u00e9n, \u00fagy, hogy az\u00e9rt ne csapjunk nagy zajt. A leheletnyi h\u00f3r\u00e9teg elnyelte l\u00e9pteink zaj\u00e1t, ellepte az utc\u00e1t, megkapaszkodott a ker\u00edt\u00e9seken \u00e9s f\u00e1kon. Fl\u00f3ri k\u00e9ptelen volt meg\u00e1llni, hogy h\u00f3goly\u00f3gy\u00far\u00e1sba ne kezdjen, mik\u00f6zben anya a kulcsokkal babr\u00e1lt egy-egy kapun\u00e1l meg\u00e1llva, de ahhoz m\u00e9g nem hullott el\u00e9g. K\u00f6z\u00e9pt\u00e1jt azt\u00e1n az egyik rozoga kapu z\u00e1r\u00e1ba belepasszolt a kulcs. Anya is meglep\u0151d\u00f6tt, l\u00e9legzetvisszafojtva v\u00e1rtunk k\u00e9t oldalr\u00f3l mellette, \u0151 meg tartott n\u00e9h\u00e1ny szemvillan\u00e1snyi hat\u00e1ssz\u00fcnetet. A ker\u00edt\u00e9sen bel\u00fcl \u00e1lmosan pislogtak a h\u00e1z s\u00f6t\u00e9t ablakai, nem volt sem ismer\u0151s, sem otthonos, de ha anya kulcsai nyitj\u00e1k a kaput \u00e9s a bej\u00e1rati ajt\u00f3t, csakis a mi h\u00e1zunk lehet.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A kulcs engedelmesen elfordult jobbra, \u00e9s m\u00e1r \u00e9ppen megk\u00f6nnyeb\u00fclt s\u00f3hajk\u00e9nt k\u00e9sz\u00fclt a visszatartott leveg\u0151 t\u00e1vozni a t\u00fcd\u0151nkb\u0151l, mikor f\u00e9l\u00faton elakadt, miel\u0151tt m\u00e9g a z\u00e1r kattanhatott volna, \u00e9s benn\u00fcnk is ragadt a szusz. Anya pr\u00f3b\u00e1lta volna megmozgatni, de beszorult, nem fordult m\u00e1r se oda, se vissza.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A szents\u00e9git, szisszent fel, mikor annak rendje-m\u00f3dja szerint belet\u00f6rte a kulcsot a z\u00e1rba. A feje a kez\u00e9ben maradt, a csonka v\u00e9ge meg a z\u00e1rban. H\u00e1tral\u00e9pett egyet, m\u00e9ly leveg\u0151t vett, majd Fl\u00f3ri sapk\u00e1val, kapucnival v\u00e9dett f\u00fcl\u00e9re tapasztotta a kez\u00e9t, \u00e9s v\u00e1logatott szitkokat sz\u0171rt \u00e1t a fogsor\u00e1n, arra az\u00e9rt vigy\u00e1zva, hogy m\u00e1s ne nagyon hallja. Azzal a lend\u00fclettel megragadta az \u00e9rtetlen\u00fcl pislog\u00f3 \u00f6cs\u00e9m kez\u00e9t, \u00e9s meg sem \u00e1lltunk a Csarnav\u00f6lgyi s\u00f6r\u00f6z\u0151ig, amivel m\u00e1r az el\u0151bb is szemezett. Fl\u00f3rin\u00e1l m\u00e1r f\u00e9l\u00faton, az egyszerm\u0171 k\u00edgy\u00f3sz\u00f6rny mellett a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n volt, hogy elt\u00f6rik a m\u00e9cses, de a hirtelen felemlegetett forr\u00f3csokival siker\u00fclt any\u00e1nak visszatuszkolni bele a s\u00edrhatn\u00e9kot. Ugyan \u00e9n egy sz\u00f3t sem sz\u00f3ltam, de amikor elkapta rosszall\u00f3 pillant\u00e1som, menteget\u0151zve tette hozz\u00e1, hogy legal\u00e1bb iszunk valamit, ami felmeleg\u00edt, \u00e9s h\u00e1tha ez a fr\u00e1nya h\u00f3vihar is lecseng. Val\u00f3ban, m\u00e1r csipdest\u00e9k az arcunk a sz\u00e9l h\u00e1t\u00e1n bar\u00e1ts\u00e1gtalanul nek\u00fcnk ront\u00f3 h\u00f3pih\u00e9k, \u00e9s mire a kocsma ajtaj\u00e1ba \u00e9rt\u00fcnk, m\u00e1r rendes adag havat poroltunk le egym\u00e1sr\u00f3l \u00e9s vert\u00fcnk le a cip\u0151nkr\u0151l.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Odabent kellemes meleg fogadott, vid\u00e1man t\u00e1ncoltak a l\u00e1ngnyelvek a j\u00f3l megrakott z\u00e1rt kandall\u00f3ban. Rongyosra j\u00e1ratott, m\u00e9gis bar\u00e1ts\u00e1gos hangulatot kelt\u0151 kar\u00e1csonyi dallam sz\u00f3lt, forralt bor illata \u00e1radt a pult m\u00f6g\u00fcl, de a csaposon \u00e9s rajtunk k\u00edv\u00fcl szemmel l\u00e1that\u00f3an mindenki m\u00e1s otthon maradt. A kedves arc\u00fa g\u00f6nd\u00f6r sr\u00e1c ismer\u0151snek t\u0171nt, de nem ugrott be, honnan. Miut\u00e1n kih\u00e1moztuk magunkat a kab\u00e1tb\u00f3l, anya csak intett, hogy \u00fcljek le Fl\u00f3rival a sarokba, az egyik asztallal \u00e9s k\u00e9t paddal berendezett rekeszbe. M\u00e9g \u00e9ppen elcs\u00edptem, ahogy el\u0151sz\u00f6r s\u00fag valamit a kocsm\u00e1ros sr\u00e1cnak, \u00e9s az ujj\u00e1t a sz\u00e1ja el\u00e9 teszi, majd fennhangon forr\u00f3 te\u00e1t \u00e9s k\u00e9t forr\u00f3csokit rendel.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az \u00f6cs\u00e9m velem szemben huppant le a padra, \u00e9s okos szem\u00e9vel f\u00fcrk\u00e9szett. Tal\u00e1n nem is tudatosan, de valamilyen t\u00e1mpontot vagy fog\u00f3dzkod\u00f3t kereshetett. K\u00e9nyszeredetten mosolyogtam r\u00e1. A koll\u00e9giumba k\u00f6lt\u00f6z\u00e9sem \u00f3ta alig l\u00e1ttam, \u00e9s az id\u0151k\u00f6zben felgy\u00fclemlett t\u00e1vols\u00e1g mintha hirtelen odatelepedett volna k\u00f6z\u00e9nk. Tal\u00e1n csak \u00e9rezte, de \u00e9rteni nem \u00e9rtette, m\u00e9gis f\u00e1radhatatlanul mosolygott, azt\u00e1n pof\u00e1kat v\u00e1gott, vicsorgott, felvillant az orra alatti heg.&nbsp; Eg\u00e9szen addig grimaszolt, am\u00edg \u0151szint\u00e9n el nem nevettem magam. Erre \u0151 is felnyer\u00edtett, m\u00e9g a l\u00e1b\u00e1val is dobogott az asztal alatt, \u00e9n meg kicsit felengedve, m\u00e1r-m\u00e1r sz\u00f3rakozottan tekintettem k\u00f6rbe, n\u00e9h\u00e1ny t\u00e1rsasj\u00e1t\u00e9kdobozt megpillantva az ablakp\u00e1rk\u00e1nyban.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">K\u00e1rty\u00e1zunk? \u2013 k\u00e9rdeztem a pakli ut\u00e1n ny\u00falva.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ha nem f\u00e9lsz, hogy elverlek.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Mindketten \u00f6t lappal kezdt\u00fck a F\u00e1ra\u00f3t. Kor\u00e1bban Fl\u00f3ri mindig k\u00f6vetelte a t\u00f6bbiekt\u0151l, hogy kaphasson pluszba n\u00e9h\u00e1ny lapnyi el\u0151nyt. Most tal\u00e1n esz\u00e9be sem jutott.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Mennyi id\u0151 eltelt, mi\u00f3ta utolj\u00e1ra j\u00e1tszottunk! K\u00f6zben anya is meg\u00e9rkezett a csokis-osty\u00e1s sz\u00edv\u00f3sz\u00e1llal megtoldott tejsz\u00ednhabos forr\u00f3csokival, majd miel\u0151tt m\u00e9g visszament volna, odas\u00fagta nekem, hogy ha valami er\u0151sebbet is k\u00e9rek, menjek a pulthoz. Egy szemreh\u00e1ny\u00f3 pillant\u00e1st vetettem csak r\u00e1, mire er\u0151ltetetten felnevetve legyintett: hiszen csak viccelek, ne legy\u00e9l m\u00e1r olyan r\u00e9mesen komoly!&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Noha kettesben ritk\u00e1n izgalmasak a k\u00e1rtyapartik, akkor az \u00f6cs\u00e9mmel el\u00e9g derekasan bele\u00e9lt\u00fck magunkat, \u00e9s meglep\u0151en j\u00f3l j\u00e1tszott, vagy szerencs\u00e9s lapj\u00e1r\u00e1st fogott ki, ezt m\u00e1r nem tudom. A v\u00e9g\u00e9re egy-egy lappal a k\u00e9zben n\u00e9zt\u00fcnk farkasszemet egym\u00e1ssal, \u00e9s egyszer sem tette fel a n\u00e1la kor\u00e1bban mindig beakad\u00f3 lemezt: hogy nem \u00e9r, mert neki t\u00f6bb lappal kellett volna kezdeni, vagy nekem kevesebbel. K\u00f6zben f\u00e9l szemmel any\u00e1t is figyeltem, a pultn\u00e1l \u00e1lldog\u00e1lt a csapos sr\u00e1ccal nevetg\u00e9lve, a te\u00e1ja meg nem fogyott, egyre csak kavargatta, pedig m\u00e1r r\u00e9g kih\u0171lhetett. K\u00f6zben n\u00e9h\u00e1nyszor cigarett\u00e1zni is kivonultak a bej\u00e1rat el\u00e9.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Nem is eml\u00e9kszem, v\u00e9g\u00fcl ki nyert, \u0151, \u00e9n, vagy \u00e9n nyertem volna, de sz\u00e1nd\u00e9kosan hagytam \u0151t, esetleg meghosszabb\u00edtottuk a partit, mert szemmel l\u00e1that\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt, hogy anya m\u00e9g nem \u00e1ll k\u00e9szen az indul\u00e1sra. Tal\u00e1n Fl\u00f3ri elb\u00f3biskolt, mire a v\u00e9g\u00e9re \u00e9rhett\u00fcnk volna, \u00e9s a sarokba bevackolva magamat, a padon felh\u00fazva a l\u00e1bam, h\u00e1tamat a falnak vetve, \u00e9n is.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">N\u00e9h\u00e1ny pillanatig tarthatott csak a kellemes bizserg\u00e9s, tal\u00e1n \u00e9ppen csak addig, am\u00edg lehunytam a szemem. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban m\u00e1r mintha egy durva, j\u00e9gg\u00e9 fagyott k\u00e9z cir\u00f3gatta volna v\u00e9gig a tark\u00f3m \u00e9s a h\u00e1tam. A h\u00e1l\u00f3szob\u00e1nk f\u00e9lhom\u00e1ly\u00e1ban \u00e1lltunk mindh\u00e1rman, mint a faszentek, mozdulatlans\u00e1gba feledkezve, csak a sz\u00edv\u00fcnk kalap\u00e1lt. \u00c9ppen abba a sarokba ker\u00fcltem, ahonnan j\u00f3l r\u00e1l\u00e1ttam any\u00e1ra \u00e9s Fl\u00f3rira. Csak a szemem siker\u00fclt mozd\u00edtani, se a nyakam, se a t\u00f6rzsem, se a l\u00e1bam nem engedelmeskedett, de, tal\u00e1n, ha engednek, sem mozdulok azonnal. A konyh\u00e1b\u00f3l behallatszott a b\u00f6mb\u00f6l\u0151 r\u00e1di\u00f3m\u0171sor, annyit \u00e9rtettem az elej\u00e9n, hogy vend\u00e9g a h\u00e1zn\u00e1l \u2013 gyerekekr\u0151l feln\u0151tteknek, azt\u00e1n s\u00fagott, sistergett, \u00e9s kivehetetlen alapzajj\u00e1 torzult az eg\u00e9sz. Mindenfel\u00e9 halmokban a mosatlan ruh\u00e1k, a feh\u00e9r sz\u0151nyegek m\u00e1r r\u00e9g ki lettek dobva, csak az ujjnyi koszr\u00e9teggel \u00e9s gyan\u00fasan ragacsos foltokkal betakart fapadl\u00f3 maradt, amir\u0151l sokhely\u00fctt felpattogott a barna fest\u00e9k. Az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyen \u00e9s a subl\u00f3t tetej\u00e9n t\u00e1ny\u00e9rok, l\u00e1basok \u00e9s serpeny\u0151k. A nagy\u00e1gy mellett felsorakoztatott \u00fcres boros\u00fcvegek, fest\u00e9kesv\u00f6dr\u00f6kben szem\u00e9t vagy barn\u00e1s \u00e1rnyalat\u00fa v\u00edzben boml\u00f3 \u00e9telmarad\u00e9k, b\u00e9kany\u00e1lszer\u0171en lebeg\u0151 \u00f6kl\u00f6mnyi szigetekkel a tetej\u00e9n. A v\u00f6dr\u00f6k felett sz\u00e9tterjedt be\u00e1z\u00e1sfoltok k\u00f6zep\u00e9b\u0151l a plafon el-el eresztett egy cseppnyit, mintha csak arra szeretne eml\u00e9keztetni, mi\u00e9rt is ker\u00fcltek eredetileg ide. \u00c9s az a fojt\u00f3an mindent \u00e1that\u00f3, savanyk\u00e1s \u00e9s dohos leveg\u0151, ami szell\u0151ztet\u00e9snek m\u00e9g csak h\u00edr\u00e9r\u0151l sem hallott\u2026<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A r\u00e9gi, felnyithat\u00f3 francia\u00e1gy bal fel\u00e9n m\u00e1r matrac sem volt, a tart\u00f3l\u00e9cek mind egy sz\u00e1lig kett\u00e9 t\u00f6rve, jobboldalt olyan mocskos fekhely, hogy ha valaki a kont\u00e9nerbe fek\u00fcdne \u00e9jszaka, tiszt\u00e1bban kelne.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Kiskoromban, amikor m\u00e9g a tiszta szob\u00e1ba l\u00e9pve az volt az els\u0151 dolgom, hogy felsz\u00f6kkenjek az \u00e1gyra, azt\u00e1n ugr\u00e1ljak rajta, egy hatalmas tigris k\u00e9sz\u00fclt lem\u00e1szni az \u00e1gytakar\u00f3r\u00f3l, ami rajta volt napk\u00f6zben. B\u00e1rmely fel\u00e9re ford\u00edthattad, vagy a tigris volt s\u00f6t\u00e9t, \u00e9s a h\u00e1tt\u00e9r vil\u00e1gos, vagy a tirgris vil\u00e1gos, \u00e9s a h\u00e1tt\u00e9r s\u00f6t\u00e9t. Egy\u00e9bk\u00e9nt nem szerettem, mert b\u00f6k\u00f6tt. Anya sem, mert szerinte t\u00fal nagy volt ahhoz, hogy gyakran kimoshassa, \u00e9s mindig d\u0151lt bel\u0151le a por. F\u0151leg, ha ugr\u00e1ltam is rajta. Tal\u00e1n m\u00e1r meg sincs az\u00f3ta\u2026<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az ablak alatt az egykori \u00e9les sz\u00e9l\u0171, sz\u00e1rnyas bord\u00e1kb\u00f3l \u00f6sszeillesztett radi\u00e1tornak m\u00e1r csak h\u0171lt hely\u00e9n t\u00e1tongott a kit\u00f6ltetlen t\u00e9r, a t\u00f6bbivel egy\u00fctt a rosszvasban v\u00e9gezte. A falb\u00f3l l\u00f3g\u00f3 csonka cs\u00f6vek c\u00e9ltalanul meredtek a semmibe. A szob\u00e1t egy rozsd\u00e1ll\u00f3 olajradi\u00e1tor f\u0171t\u00f6tte, vez\u00e9rl\u0151panelj\u00e9nek burkolata h\u00edj\u00e1n \u00e1lland\u00f3 f\u00e9l\u00faton egy szerel\u00e9s \u00e9s a darabokra hull\u00e1s k\u00f6zt. A csavaros szor\u00edt\u00f3kkal lek\u00f6t\u00f6tt sz\u00ednes, m\u0171anyag szigetel\u00e9ses vezet\u00e9kek \u00e9rintkez\u00e9si pontjait kormosra s\u00fclt por lepte be. A jelenet jutott az eszembe r\u00f3la egy filmb\u0151l, amiben felnyitott\u00e1k egy ember kopony\u00e1j\u00e1t. Sz\u00edv n\u00e9lk\u00fcl is l\u00fcktetett bel\u0151le az olajon, f\u00e9men \u00e9s poron \u00e1tsug\u00e1rz\u00f3, fullaszt\u00f3 meleg.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A red\u0151ny\u00f6k szinte teljesen leengedve az utc\u00e1ra n\u00e9z\u0151 ablakokon, csak az egyik maradt r\u00e9snyire felh\u00fazva. Odakintr\u0151l n\u00e9mi vil\u00e1goss\u00e1g sz\u00fcremlett be a koszos f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6n \u00e1t a bar\u00e1ts\u00e1gtalan szoba f\u00e9lhom\u00e1ly\u00e1ba. Jobbra, szemmagass\u00e1gban, a fal melletti kom\u00f3don egy l\u00e1mpa meleg f\u00e9nye pr\u00f3b\u00e1lt m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny ellenpontot csemp\u00e9szni az egyensz\u00fcrke dereng\u00e9sbe, fekete kalapszer\u0171 b\u00far\u00e1ja viszont mintha visszasz\u00edvta volna az \u00f6sszes vil\u00e1goss\u00e1got, alig menek\u00fclt n\u00e9h\u00e1ny sug\u00e1r.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">M\u00e9g a nagymama l\u00e1mp\u00e1ja, eml\u00e9kszem, mindig arra gondoltam, hogy pont olyan, mint egy fekete kalapos asszonys\u00e1g, aki szabadidej\u00e9ben temet\u00e9sekre j\u00e1r: nem is \u00e9rdekli, kit temetnek, csup\u00e1n a hangulat kedv\u00e9\u00e9rt, vagy valami m\u00e1s\u00e9rt. Csak a szob\u00e1ban sz\u00e9tter\u00fclt langyos f\u00e9lvil\u00e1g alapj\u00e1n tudtam, hogy a fekete l\u00e1mpa nem elnyeli a f\u00e9nyt, hanem valamennyit \u00e1raszt is.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">K\u0151v\u00e9 dermedten v\u00e1rtunk mindh\u00e1rman. Egyre az a sejt\u00e9s k\u00f6rvonalaz\u00f3dott bennem, hogy a k\u00f6zelg\u0151 jelenet m\u00e1r lej\u00e1tsz\u00f3dott a m\u00faltban, tal\u00e1n nem is egyszer. A gondolatmenet k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9pcs\u0151fok\u00e1n d\u00f6bbentem r\u00e1, hogy ez megint egy Sz\u00e1jas J\u00f3sk\u00e1s r\u00e9m\u00e1lom. Hi\u00e1ba v\u00e1lt csettint\u00e9sre a napn\u00e1l is vil\u00e1gosabb\u00e1 el\u0151ttem, hogy \u00e1lmodok, ha beleszakadtam, sem tudtam hat\u00e1st gyakorolni a forgat\u00f3k\u00f6nyvre. Pedig sik\u00edtani akartam, ord\u00edtani teli torokb\u00f3l, vagy legal\u00e1bb odas\u00fagni any\u00e1nak \u00e9s Fl\u00f3rinak, hogy abban a pillanatban, ahogy reccsen az ajt\u00f3 \u00e9s kattan a z\u00e1r, majd megjelenik Sz\u00e1jas J\u00f3ska, rontsunk r\u00e1 \u00f6sszehangolva minden er\u0151nket, \u00e9s ott \u00fcss\u00fck, karmoljuk, harapjuk, ahol \u00e9rj\u00fck, addig, am\u00edg mozog. De nemhogy any\u00e1\u00e9k \u00e1lombeli alakjaira nem tudtam hatni, a saj\u00e1t testem sem engedelmeskedett a szememet r\u00e1ngat\u00f3 izmokat lesz\u00e1m\u00edtva.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Sz\u00e1jas J\u00f3ska. Titeket nem ijesztgettek vele? M\u00e9g kicsi voltam, amikor elkezdtek ezzel a J\u00f3sk\u00e1val riogatni, azt mondt\u00e1k a falu v\u00e9g\u00e9n \u00e9l: ha csak egy pisszen\u00e9s hangzik is lefekv\u00e9s ut\u00e1n, j\u00f6n Sz\u00e1jas J\u00f3ska, \u00e9s elt\u00e1tja a sz\u00e1j\u00e1t, ami akkora, mint egy b\u00e1ln\u00e1\u00e9, \u00e9s hamm, bekap. De ne f\u00e9lj, csak akkor figyel fel r\u00e1d, ha lefekv\u00e9s ut\u00e1n izegsz-mozogsz vagy vih\u00e1ncolsz, de felesel\u00e9st sem szereti. Ha sz\u00e9p nyugodtan lap\u00edtasz a paplan alatt, elmegy az \u00e1gyad mellett, r\u00e1d sem heder\u00edt, mert v\u00e9gtelen\u00fcl vaksi, de jaj neked, ha zajt csapsz! Nektek t\u00e9nyleg nem mes\u00e9lt\u00e9k? \u00c9lt a falu sz\u00e9l\u00e9n egy J\u00f3ska, eg\u00e9szen az elemi v\u00e9g\u00e9ig azt hittem, hogy \u0151 az, de nem \u0151 volt\u2026<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ny\u00edlt a h\u00e1l\u00f3szoba ajtaja, reccsent a p\u00e1nt, kattant a z\u00e1rnyelv, \u00e9s k\u00f6zben a szivatty\u00fa is z\u00fagni kezdett a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban. Bel\u00e9pett Sz\u00e1jas J\u00f3ska. Ahogy anya \u00e9s Fl\u00f3ri tekintet\u00e9vel \u00f6sszetal\u00e1lkozott az eny\u00e9m, iszony \u00e9s belet\u00f6r\u0151d\u00e9s kever\u00e9k\u00e9t l\u00e1ttam. Tudt\u00e1k, mi k\u00f6vetkezik, de azt is, hogy ha nem mozdulnak, \u00e9s csendben maradnak, tal\u00e1n nem lesz nagyobb baj. \u00c9s megindult fel\u00e9nk a mosatlanhegyeket \u00e9s szennyel teli v\u00f6dr\u00f6ket ker\u00fclgetve, botladozott, t\u00e1ntorgott, h\u00f6rg\u00f6tt, majd\u2019 orra esett. Mi pedig rezd\u00fcl\u00e9stelen\u00fcl v\u00e1rtuk, hogy v\u00e9ge legyen, nem is sz\u00f3ltunk, pr\u00f3b\u00e1ltunk \u00fagy tenni, mintha ott sem lenn\u00e9nk. Vaksi volt \u00e9s lomha, de mi\u00f3ta bevette mag\u00e1t a h\u00e1zunkba, senki nem menek\u00fclt el\u0151le. V\u00e1rfalk\u00e9nt felh\u00fazva magunk k\u00f6r\u00e9 a mozdulatlan n\u00e9mas\u00e1got, v\u00e1rtunk, h\u00e1tha visszamegy oda, ahonnan j\u00f6tt, de nem volt olyan szerencs\u00e9nk. Odabotork\u00e1lt any\u00e1hoz, hang n\u00e9lk\u00fcl is l\u00e1ttam az arc\u00e1n, hogy befel\u00e9 teli torokb\u00f3l sik\u00edt, noha pontosan tudja, mi fog t\u00f6rt\u00e9nni. Sz\u00e1jas J\u00f3ska, akinek a r\u00e9mmese szerint csak a rossz gyerekeket kellett volna \u00fcld\u00f6znie, akkor\u00e1ra t\u00e1totta a sz\u00e1j\u00e1t, mint egy b\u00e1lna, \u00e9s hamm.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Anya ugyanott \u00e1llt, ahol addig, de m\u00e1r nem l\u00e1ttuk, benne volt a J\u00f3ska sz\u00e1j\u00e1ban, az k\u00f3stolgatta, nyalogatta, a nyelv\u00e9vel meg is forgatta, szuszogott k\u00f6zben, \u00e9s tal\u00e1n egy par\u00e1nyit meg is r\u00e1gta, mert kor\u00e1bban is sokszor l\u00e1tszott rajta a foga nyoma, de v\u00e9g\u00fcl nem nyelte le, mert kib\u00edrta, nem sz\u00f3lt, nem is mozdult. Ut\u00e1na k\u00f6vetkezett Fl\u00f3ri, aki p\u00e1r l\u00e9p\u00e9sre \u00e1llt csak, de pontosan tudta, hogy lehet a legk\u00f6nnyebben meg\u00faszni. Sz\u00e1jas J\u00f3ska elt\u00e1totta a sz\u00e1j\u00e1t, nem akkor\u00e1ra, mint el\u0151bb, tal\u00e1n csak egy f\u00e9l b\u00e1ln\u00e1nyira, de az\u00e9rt \u00edgy is \u00fagy eltorzult a feje, majd\u2019 felhasadt az arc\u00e1n a b\u0151r, \u00e9s Fl\u00f3ri tet\u0151t\u0151l talpig elt\u0171nt. \u00cdzlelgette, fejt\u0151l l\u00e1bujjig beny\u00e1lazta, \u00e9s forgatta a sz\u00e1j\u00e1ban, de meg se nyikkant, \u00e9s nem is mozdult szerencs\u00e9tlen \u00f6cs\u00e9m, nem nyelte le eg\u00e9szben.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Eg\u00e9szen v\u00e9gig az ajt\u00f3t n\u00e9ztem; nem azt az ajt\u00f3t, ahol J\u00f3ska bej\u00f6tt, hanem a m\u00e1sikat, ami a nappaliba vezetett, de t\u00faloldalt egy szekr\u00e9nysorral torlaszoltuk el, mert amikor utolj\u00e1ra \u00e1trendezt\u00fck a h\u00e1zat, azt mondtuk, felesleges lesz annyi ajt\u00f3.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Arra kijuthatn\u00e9k, azt\u00e1n ki a h\u00e1zb\u00f3l, ha siker\u00fcl, legal\u00e1bb a cip\u0151met meg a kab\u00e1tomat felkapni, de ha nem, az sem baj, csak el innen, mert akkor a r\u00e9m\u00e1lomnak is v\u00e9ge kell szakadnia. Azzal, hogy any\u00e1val meg Fl\u00f3rival mi lesz, egy\u00e1ltal\u00e1n nem t\u00f6r\u0151dtem m\u00e1r, \u00e9s ut\u00f3lag ez valamelyest megr\u00e9m\u00edt. Sz\u00e1jas J\u00f3sk\u00e1nak viszont, \u00fagy t\u0171nt, hogy h\u00edg\u00edtania kellett a ny\u00e1l\u00e1t, mert \u00fagy botork\u00e1lt ki a szob\u00e1b\u00f3l, ahogy j\u00f6tt, \u00e9s az ajt\u00f3csapkod\u00e1s alapj\u00e1n a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1n kereszt\u00fcl a konyh\u00e1ba ment. Egy tapodtat sem mozdultunk, pisszen\u00e9s se hallatszott egyik ir\u00e1nyb\u00f3l sem, mert tudtuk, hogy b\u00e1rmelyik pillanatban visszat\u00e9rhet. Miel\u0151tt m\u00e9g a m\u00e1sik ajt\u00f3 kilincse fel\u00e9 ny\u00falhattam volna, tal\u00e1n miel\u0151tt m\u00e9g megfogalmaz\u00f3dott volna bennem a gondolat, anya m\u00e1r hevesen integetett a szem\u00e9vel, hogy eszembe ne jusson. \u00c9s elk\u00e9stem a mozdulattal, megint ott termett Sz\u00e1jas J\u00f3ska a kiv\u00e1g\u00f3d\u00f3 ajt\u00f3 k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ha \u00e9n v\u00e1ltam a c\u00e9lpontj\u00e1v\u00e1, mindig az ac\u00e9lozta meg minden porcik\u00e1m, hogy addig sem any\u00e1t vagy Fl\u00f3rit sanyargatta. Akkor azonban m\u00e9g ez a vigasz is \u00f6n\u00e1m\u00edt\u00e1snak tetszett. Odat\u00e1ntorgott hozz\u00e1m \u00e9s\u2026 nem neh\u00e9z kital\u00e1lni. Akkor\u00e1ra t\u00e1totta a sz\u00e1j\u00e1t, mint egy b\u00e1lna, \u00e9n meg a szemem lehunyva, a fogam \u00f6sszeszor\u00edtva nagy leveg\u0151t vettem. \u00cdzlelgetett, a csontjaim ropogtatta, a fog\u00e1t pr\u00f3b\u00e1lgatta rajtam, m\u00e1r majdnem behegedt, r\u00e9gi sebeket felszak\u00edtva. Tehetetlens\u00e9gemben annyira elkeseredett d\u00fch ragadott mag\u00e1val, hogy ha m\u00e9g egy m\u00e1sodpercig t\u0171rn\u00f6m kell, tal\u00e1n felrobbanok, de legal\u00e1bb J\u00f3ska fej\u00e9t is t\u0151b\u0151l leszak\u00edtom.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">V\u00e9g\u00fcl nem nyelt le. Megint elfogyhatott a ny\u00e1la, vagy \u00e9n leplezhettem t\u00fals\u00e1gosan is j\u00f3l minden elkeseredett ellen\u00e9rz\u00e9sem, mert minden tov\u00e1bbi n\u00e9lk\u00fcl levonult a sz\u00ednr\u0151l. Nekem sem kellett t\u00f6bb, any\u00e1ra \u00e9s Fl\u00f3rira m\u00e1r r\u00e1 sem heder\u00edtve, a tajt\u00e9kozva felsz\u00ednre t\u00f6r\u0151 \u00e9let\u00f6szt\u00f6n \u00e9s a megzabol\u00e1zhatatlan d\u00fch sodort mag\u00e1val. Felt\u00e9ptem a haszn\u00e1laton k\u00edv\u00fcli ajt\u00f3t, \u00e9s olyan svunggal t\u00e1rtam sz\u00e9lesre, hogy az \u00fatj\u00e1ba \u00e1ll\u00edtott olajos radi\u00e1tort is els\u00f6p\u00f6rte, a vezet\u00e9ke meggyeng\u00fclt k\u00f6ld\u00f6kzsin\u00f3rk\u00e9nt szakadt el a tehetetlen\u00fcl a padl\u00f3ra d\u0151l\u0151 neh\u00e9z f\u00e9mtestt\u0151l. A szekr\u00e9nysor utam eltorlaszol\u00f3 r\u00e9sz\u00e9nek a nyakamat beh\u00fazva, a v\u00e1llamat el\u0151re szegve ugrottam neki, de mintha csak k\u00f6df\u00e1tyolon g\u00e1zoltam volna \u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Azt az\u00e9rt meg kell hagyni, hogy az elemei t\u00e9rdmagass\u00e1gban kett\u00e9 voltak v\u00e1lasztva, \u00e9s \u00e9n csak a fels\u0151 r\u00e9sz\u00e9t c\u00e9loztam. \u00c9ktelen robajjal z\u00e1poroztak a k\u00f6nyvek, t\u00f6rt az \u00fcveges ajt\u00f3 m\u00f6g\u00e9 z\u00e1rt krist\u00e1ly, \u00e9s robbant a kat\u00f3dsug\u00e1rcs\u00f6ves t\u00e9v\u00e9, de mindezt maga al\u00e1 temette a lavina, amit megind\u00edtottam, \u00e9s tal\u00e1n a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt is szertefoszlott a rossz eml\u00e9keket id\u00e9z\u0151 szoba. Vissza sem n\u00e9ztem, a menek\u00fcl\u00e9si \u00fatvonal nyitva \u00e1llt el\u0151ttem. Felsz\u00f6kkentem a szekr\u00e9ny h\u00e1tulj\u00e1ra, amit a zuhan\u00e1s utols\u00f3 pillanat\u00e1ban a nappalink kisasztala tartott meg, de az \u00e9n s\u00falyom alatt \u00f6sszerogyott, \u00edgy, mintegy sz\u00f6rf\u00f6zve nyomultam el\u0151re a kij\u00e1rat fel\u00e9.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">M\u00e1r a bej\u00e1rati ajt\u00f3 kilincs\u00e9n volt a kezem, amikor a konyh\u00e1b\u00f3l d\u00f6bbenten kirohant apa. M\u00e9g eg\u00e9szen j\u00f3 form\u00e1ban, az \u00e1lmaiban n\u00e9ha m\u00e9g most is \u00edgy, \u00e9p emberk\u00e9nt jelenik meg. Azt k\u00e9rdezte, mi a baj, hova rohanok, mi volt ez a f\u00f6ldindul\u00e1s?<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Megint itt van, feleltem elcsukl\u00f3 hangon, a Sz\u00e1jas J\u00f3ska, bej\u00e1rk\u00e1l a h\u00e1l\u00f3ba.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Egy pillanatig \u00fagy t\u0171nt, mintha apa nem is \u00e9rten\u00e9, mir\u0151l besz\u00e9lek, azt\u00e1n kihunyt a szem\u00e9ben csillan\u00f3 f\u00e9ny, amit r\u00e9ges-r\u00e9gen, gyerekkoromban szinte \u00e1lland\u00f3an l\u00e1ttam, ha egy\u00fctt nevett\u00fcnk.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Most j\u00f6v\u00f6k a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1b\u00f3l, v\u00e1laszolta sz\u00e1raz robothangon, nincs ott semmilyen Sz\u00e1jas J\u00f3ska. Menj sz\u00e9pen vissza, ha j\u00f3t akarsz!<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">T\u00f6bb sem kellett, felt\u00e9ptem a bej\u00e1rati ajt\u00f3nkat, \u00e9s kap\u00e1sb\u00f3l \u00e1tlend\u00fcltem a l\u00e9pcs\u0151 korl\u00e1tj\u00e1n le a j\u00e1rd\u00e1ra. A kapu z\u00e1rva volt, de lend\u00fcletb\u0151l ugrottam neki, mert tudtam, hol vannak a kapaszkod\u00f3k, \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban el\u00e9g magasb\u00f3l, de \u00e9ps\u00e9gben landoltam a be\u00e1ll\u00f3n. Azt\u00e1n m\u00e1r csak futottam \u00e9s futottam. Lefel\u00e9 az utc\u00e1n, meg nem \u00e1llva, pedig tudtam, hogy Sz\u00e1jas J\u00f3ska nem \u00e9rhet utol, legal\u00e1bbis nem azonnal. M\u00e9gis, j\u00f3lesett. Futni el\u0151re, k\u00f6zvetlen fenyeget\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, szabadon.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Arra \u00e9bredtem, hogy Fl\u00f3ri a pad alatt minduntalan rugdalja a l\u00e1bam, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Azt\u00e1n \u2013 ahogy valamelyest \u00f6sszeszedtem magam \u2013 t\u0171nt fel, hogy \u00e1lm\u00e1ban motyogva \u00e9s olykor hadon\u00e1szva \u0151 is a Sz\u00e1jas, vagyis a Sz\u00e1las J\u00f3sk\u00e1t emlegeti. Eleinte nem tudta j\u00f3l kimondani, azt\u00e1n neki Sz\u00e1las maradt mindm\u00e1ig. K\u00edm\u00e9letlen\u00fcl mart bel\u00e9m a lelkiismeret-furdal\u00e1s, ami\u00e9rt otthagytam \u0151ket a r\u00e9m\u00e1lomban is. Finoman elkaptam a J\u00f3sk\u00e1t hesseget\u0151 kez\u00e9t, mire pillanatokon bel\u00fcl kiny\u00edlt a szeme. El\u0151sz\u00f6r r\u00e9m\u00fclten tekintett r\u00e1m, de amikor r\u00e1j\u00f6tt, hol van, hamar megnyugodott. Arr\u00f3l, hogy mit \u00e1lmodott, egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lt.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">K\u00e9s\u0151re j\u00e1rhatott m\u00e1r, a falra f\u00fcggesztett \u00f3ra szerint nemr\u00e9g m\u00falt tizenegy. Anya a b\u00e1rsz\u00e9ken \u00fclve b\u00f3biskolt a pultra borulva. A csapos sr\u00e1c nem volt sehol, h\u00e1tramehetett valami\u00e9rt.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Fl\u00f3rit k\u00e9zen fogva, any\u00e1t is finoman megr\u00e1ztam, de nem haszn\u00e1lt. Tal\u00e1n gonosz volt, de a nyak\u00e1ba \u00f6nt\u00f6ttem n\u00e9h\u00e1ny cseppet a pulton \u00e1rv\u00e1lkod\u00f3, f\u00e9lig \u00fcres, f\u00e9lig m\u00e1r langyos s\u00f6r\u00f6skors\u00f3b\u00f3l, amire mindj\u00e1rt feleszm\u00e9lt. Csak annyit mondtam neki, hogy mindj\u00e1rt elmegy az utols\u00f3 busz is. T\u00f6bb nem is kellett.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Id\u0151k\u00f6zben teljesen behavaz\u00f3dott az eg\u00e9sz t\u00e1j, \u00e9s a nagy, s\u0171r\u0171 pelyhekben szakad\u00f3 h\u00f3 a t\u00e1j\u00e9koz\u00f3d\u00e1st sem k\u00f6nny\u00edtette meg. Az im\u00e9nt m\u00e9g s\u00e1ros utca is majdnem teljesen feh\u00e9r lett, egyed\u00fcl a pocsoly\u00e1k felett vett fel f\u00f6ldsz\u00edn\u0171 \u00e1rnyalatot a pocsolyal\u00e9ben latyakk\u00e1 old\u00f3d\u00f3 h\u00f3. Az utc\u00e1nk alj\u00e1n m\u00e9g anya mondott valami olyasmit, hogy na, majd most meglesz a h\u00e1zunk, de puha, feh\u00e9r takar\u00f3 olyan egyform\u00e1v\u00e1 tette az \u00f6sszeset, hogy m\u00e1r abban sem voltam biztos, ez a mi utc\u00e1nk egy\u00e1ltal\u00e1n, vagy a mi falunk, ha m\u00e1r itt tartunk\u2026<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A f\u0151\u00fatra ki\u00e9rve \u00e9ppen megl\u00e1ttuk a t\u00e1volban az \u00e9rkez\u0151 busz narancss\u00e1rga f\u00e9ny\u00e9t. A buszmeg\u00e1ll\u00f3 a m\u00e1sik ir\u00e1nyba egy kicsivel k\u00f6zelebb volt, de \u00edgy is majd\u2019 k\u00e9t saroknyira. Fut\u00e1snak eredt\u00fcnk a f\u0151\u00fat sz\u00e9l\u00e9n, a havaz\u00e1s miatt legal\u00e1bb a busz sem j\u00f6tt olyan gyorsan. \u00c9n h\u00faztam Fl\u00f3rit, Fl\u00f3ri meg olyan er\u0151sen szor\u00edtotta anya kez\u00e9t, hogy nem lehetett lev\u00e1lasztani r\u00f3la. V\u00e9g\u00fcl, ha l\u00e9lekszakadva is, de be\u00e9rt\u00fcnk a buszmeg\u00e1ll\u00f3ba, a busz csup\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodperccel el\u0151z\u00f6tt meg, \u00e9s amikor l\u00e1ttam, hogy f\u00e9kez, m\u00e1r tudtam, hogy rendben lesz. Anya meg az \u00f6cs\u00e9m ment el\u00f6l, \u00e9n meg utols\u00f3k\u00e9nt megvettem a jegyeket, majd el\u00f6l telepedt\u00fcnk le, hogy l\u00e1ssuk az utat. Egy l\u00e9lek sem tartott vel\u00fcnk a sof\u0151rt lesz\u00e1m\u00edtva abban az el\u00e1tkozott \u00f3r\u00e1ban.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Alig \u00e9rt ki a falub\u00f3l, az \u00fatmenti f\u00e1k m\u00e1ris koroms\u00f6t\u00e9t alagutat fontak k\u00f6r\u00e9nk, de az \u00fat k\u00f6zep\u00e9n h\u00e1rom vonalnyit legal\u00e1bb l\u00e1ttunk, er\u0151s havaz\u00e1s ide vagy oda. Bent sz\u00ednes kar\u00e1csonyi \u00e9g\u0151sorok ontott\u00e1k tarka, bar\u00e1ts\u00e1gos \u00e1rnyalatokban vill\u00f3dz\u00f3 dereng\u00e9st. Azel\u0151tt csak a f\u0151v\u00e1rosban l\u00e1ttam ilyen feld\u00edsz\u00edtett buszt. Odakint is csillogott, vil\u00e1g\u00edtott a havon visszaver\u0151d\u0151 f\u00e9ny. A kop\u00e1r fa\u00e1gak m\u00f6g\u00f6tt megb\u00fav\u00f3 szalmab\u00e1larak\u00e1s is eg\u00e9szen otthonosnak t\u0171nt behavazva. Anya az ablaknak d\u0151lve motyogta, miel\u0151tt m\u00e9g elaludt, hogy nem lesz semmi baj, holnap vil\u00e1gosban visszaj\u00f6v\u00fcnk, \u00e9s megkeress\u00fck a h\u00e1zunkat.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Csuklani kezdett, mire a savanyk\u00e1s, ecetes piaszag er\u0151sebben \u00e1radt fel\u00e9nk az ir\u00e1ny\u00e1b\u00f3l. \u00dagy l\u00e1tszik, Fl\u00f3ri el\u0151l nem tudtam elrejteni k\u00e9tked\u0151 tekintetem.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Akkor most mi lesz, k\u00e9rdezte bizonytalanul, \u00e9p\u00edt\u00fcnk egy \u00faj h\u00e1zat?<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">H\u00e1t, hogy a viharba ne! \u2013 h\u00faztam \u0151t oda magamhoz, megsimogatva a bilifrizur\u00e1j\u00fa buksij\u00e1t.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Azt\u00e1n m\u00e1r egyik\u00fcnk sem sz\u00f3lt, de mi ketten aludni sem tudtunk. A busz pisl\u00e1kol\u00f3, r\u00e1zk\u00f3d\u00f3 kar\u00e1csonyi f\u00e9nyeivel megvil\u00e1g\u00edtott bels\u0151 t\u00e9ren k\u00edv\u00fclre, a sz\u00e9lv\u00e9d\u0151n t\u00fali h\u00f3viharos \u00e9jszak\u00e1ba f\u00fartuk a tekintet\u00fcnk.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Amikor elt\u0171nt a h\u00e1zunk Elszorult a torkom, amikor az egyenletesen f\u00e9kez\u0151, \u00e1llom\u00e1sra beg\u00f6rd\u00fcl\u0151 vonat ablak\u00e1b\u00f3l megl\u00e1ttam a peronon \u00e1csorogni any\u00e1t \u00e9s Fl\u00f3rit, az \u00f6cs\u00e9met. Hirtelen \u00e1radt sz\u00e9t bennem a felh\u00e1borodott d\u00fch: mi\u00e9rt kellett megint el\u00e9m j\u00f6nni\u00fck? Persze mindj\u00e1rt csillap\u00edtani kezdtem &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5841\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-5841","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5841","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=5841"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5841\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":5843,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5841\/revisions\/5843"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=5841"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}