{"id":5856,"date":"2026-02-18T13:03:00","date_gmt":"2026-02-18T11:03:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5856"},"modified":"2026-10-21T13:11:54","modified_gmt":"2026-10-21T11:11:54","slug":"aich-peter-2","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5856","title":{"rendered":"Aich P\u00e9ter"},"content":{"rendered":"\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>Hal\u00e1lig<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2026-02-18T13:03:00+02:00\">2026-02-18<\/time><\/div>\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Letette a telefont. Hossz\u00fa besz\u00e9lget\u00e9s volt. Mint mindig. Az \u00f3ra ketyeg\u00e9s\u00e9r\u0151l, az id\u0151tlens\u00e9gr\u0151l, meg arr\u00f3l, hogy elromlott a j\u00e9gszekr\u00e9ny, ennek kapcs\u00e1n a gondolat jegel\u00e9se ker\u00fclt sz\u00f3ba, a tudat, l\u00e1z, grafol\u00f3gia, b\u00e1rmi. Csak \u00e9pp az id\u0151j\u00e1r\u00e1s nem. Pedig mintha csak arr\u00f3l besz\u00e9ln\u00e9nek. Hogy es\u0151ben neh\u00e9z haladni, mert eserny\u0151 kell \u00e9s sz\u00e9l van, s mi a helyzet, ha gondolatok zuhognak \u00e9s elkalandoznak, vagy hogyan \u00edrod a nevedet, ha Amerik\u00e1ban vagy, esetleg nem \u00e9ppen ott, s mit jelenthet az. Megbesz\u00e9lt\u00e9k az eg\u00e9sz vil\u00e1got, a hegyeket \u00e9s v\u00f6lgyeket, nem mindent egyszerre, csak \u00fagy v\u00e9letlen sorban, a f\u00e9nyeket, a csillagokat, a hold j\u00e1r\u00e1s\u00e1t, a vir\u00e1gok \u00e1tv\u00e1ltoz\u00e1sait, a viszonylagoss\u00e1got, s ami esetleg \u00f6r\u00f6k. Meg a semmit. F\u0151leg azt, s k\u00f6zben hallgattak nagyokat, arr\u00f3l, amit sosem neveztek n\u00e9ven, az utal\u00e1sok forr\u00e1s\u00e1t gondosan ker\u00fclt\u00e9k, legf\u00f6ljebb az \u00e1ltal\u00e1nos, sz\u00edntelen ruh\u00e1ba \u00f6lt\u00f6ztetett jelens\u00e9gekn\u00e9l tettek n\u00e9mi kiv\u00e9telt, de az valahol a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9n t\u00f6rt\u00e9nt bizony\u00e1ra, vagy nem is t\u00f6rt\u00e9nt, meg nem is r\u00f3lunk sz\u00f3l, semmi k\u00f6z\u00fcnk ahhoz, persze. \u00dcd\u00edt\u0151 volt ez, \u00e9s f\u00e1raszt\u00f3, mintha egy maratoni t\u00e1vot tettek volna meg, gyalog \u00e9s teli tariszny\u00e1val, annyi volt benne, amit el\u0151tte \u00e9s azut\u00e1n is \u00f6sszezs\u00fafoltak, eg\u00e9sz vil\u00e1guk, mert mindent vinni kell, ami saj\u00e1tod. Tudta, k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl mikor fog megsz\u00f3lalni a telefon, m\u00e9gis alig v\u00e1rta, n\u00e9zegette az \u00f3r\u00e1t, pedig az id\u0151 m\u00e1r nem t\u00e9nyez\u0151, a telefont \u00fagy leste, mintha b\u0171v\u00f6lni akarn\u00e1, sz\u00f3lalj, sz\u00f3lalj, lelkem hangja, m\u00e9gis \u00f6r\u00fclt, amikor v\u00e9g\u00fcl befejezt\u00e9k, kimer\u00edt\u0151 a szellemi \u00e1sat\u00e1s, mid\u0151n nem is a leletet v\u00e1rjuk, sokkal ink\u00e1bb a k\u00f6vetkezm\u00e9ny hat\u00e1r\u00e1t, hat\u00e1s\u00e1t esetleg, meddig \u00e9r az eml\u00e9kezet. Mert olyan neh\u00e9z volt az, r\u00e9g felejtett \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sek mer\u00fcltek f\u00f6l, azoknak kit\u00e9rni kellett, nehogy a m\u00e9rf\u00f6ldk\u00f6veket b\u00e1nts\u00e1k, akaratlanul sem, a hat\u00e1rokat tisztelni illend\u0151. Sok\u00e1ig nem tudtak egym\u00e1sr\u00f3l, elvesztett\u00e9k egym\u00e1s fonal\u00e1t, az ors\u00f3 messze gurult a sz\u00e1lakkal, k\u00f6zben tal\u00e1n maguk sem tudt\u00e1k, merre j\u00e1rnak, mit csin\u00e1lnak, mit gondolnak, vagy ak\u00e1r mit \u00e9reznek, mintha csak sodr\u00f3dn\u00e1nak a sz\u00e9llel, viszi a homokot tengereken \u00e1t, szemedbe mar, ha nem vigy\u00e1zol, t\u00fal bonyolult ez a vil\u00e1g, ki \u00e9rti azt, ha nem s\u00fct a nap. Csak valami kusza z\u0171rzavar maradt, amit nem mertek bolygatni, h\u00e1tha dar\u00e1zsf\u00e9szek lapul a m\u00e9lyben, r\u00e1telepedni vesz\u00e9lyes, jobb, ha ker\u00fclik a szelek torny\u00e1t, hiszen a sz\u00e9l nem csak homokot hord, kit\u00e9rni jobb, ha lehet \u00f6r\u00f6kre, de sok\u00e1ig legal\u00e1bb, ki tudja, meddig b\u00edrj\u00e1k, ha nem tudj\u00e1k, hol rejt\u0151zik a hom\u00e1ly \u00e9s a titkok nyitja.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Azt\u00e1n a sors, ez az ismeretlen t\u00f6rv\u00e9ny v\u00e1ratlan d\u00f6nt\u00e9st hozott. Ilyenkor hi\u00e1ba k\u00e9rdezed, ki a tettes, egyik\u00fck sem tudta volna megmondani, val\u00f3j\u00e1ban mi t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s hogyan, kifog\u00e1s-e mindez, vissz\u00e1s alkalom, a t\u00f6rt\u00e9nelem f\u00f6l\u00fcl\u00edr\u00e1sa, nosztalgia net\u00e1n? Mert n\u00e9ha csak \u00fagy \u00f6sszej\u00f6nnek a dolgok, de, persze, te vagy a v\u00e9tkes. Tulajdonk\u00e9ppen \u00e1rtatlanul kezd\u0151d\u00f6tt, azaz ink\u00e1bb folytat\u00f3dott, ak\u00e1r a t\u00f6rt\u00e9nelem vissz\u00e1ss\u00e1gai, mint minden megmagyar\u00e1zhatatlan tal\u00e1lkoz\u00e1s, ami \u00faj, pedig nem az, mivel sokkal ink\u00e1bb a v\u00e9letlen j\u00e1t\u00e9ka volt, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a d\u00e9monok a tettesek, azok bizony\u00e1ra, \u00fagy indult be ez \u00fajfent, vagy folytat\u00f3dott ink\u00e1bb, minden h\u00e1ts\u00f3 gondolat n\u00e9lk\u00fcl. Ugyanis a n\u0151 f\u00f6lfedezett valami \u00edr\u00e1st, egy k\u00f6nyvr\u0151l sz\u00f3lt, s d\u00f6bbenten vette tudom\u00e1sul, most \u0151 is \u00e9pp azt olvassa, ami persze lehet v\u00e9letlen, de ak\u00e1r gondolat\u00e1tvitel, az ilyen nem ok n\u00e9lk\u00fcl t\u00f6rt\u00e9nik, ez megint valami ismeretlen t\u00f6rv\u00e9ny, aminek ut\u00e1na k\u00e9ne j\u00e1rni, mert ha \u0151 \u00edrna arr\u00f3l a k\u00f6nyvr\u0151l, biztosan ugyanazt \u00edrn\u00e1, persze nem eg\u00e9szen, de nagyon hasonl\u00f3an v\u00e9lekedne, l\u00e9nyegtelen elt\u00e9r\u00e9ssel, ez csak fogalmaz\u00e1s k\u00e9rd\u00e9se, s az m\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp nem lehet v\u00e9letlen, csillant a r\u00e9gi \u00e9rt\u00e9krend, vajon ez a n\u00e9hai elemz\u00e9sek folytonoss\u00e1ga, a vil\u00e1g v\u00e1ltozatlans\u00e1g\u00e1nak bizony\u00edt\u00e9ka, vagyis hogy az vagyok, mindig m\u00e9g, aki voltam, m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges pamflet lenne ez az eg\u00e9sz, a t\u00f6rt\u00e9nelem \u00e9s a term\u00e9szet k\u00f6rforg\u00e1s\u00e1nak a cinizmusa. Ezek olyan k\u00e9rd\u00e9sek, amilyeneket csak \u00f6nmagadnak tudsz megv\u00e1laszolni, ha ugyan belem\u00e9sz, ha nem \u00e1tallasz ut\u00e1naj\u00e1rni, igaz, akkoriban, r\u00e9gen, \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n mindenr\u0151l egyet gondoltak, k\u00f6z\u00f6sen oldott\u00e1k meg a nagy k\u00e9rd\u00e9seket, amit annak tartottak, vajon ez most milyen. Az \u0151sid\u0151kben gyakran besz\u00e9lt\u00e9k meg olvasm\u00e1nyaikat, \u00e9rdekes volt, kimondottan \u00f6szt\u00f6nz\u0151, messzire kalandoztak, \u00fagy fedezt\u00e9k f\u00f6l a vil\u00e1got, a vil\u00e1g vil\u00e1g\u00e1t, az \u00e9letet, lelk\u00fck verg\u0151d\u00e9s\u00e9t, bolyong\u00e1st az \u00e9terben. Persze ez akkor volt, amikor t\u00f6bbet l\u00e1ttak \u00e9s t\u00f6bbet \u00e9reztek, mint b\u00e1rki m\u00e1s, err\u0151l szent\u00fcl meg voltak gy\u0151z\u0151dve, \u00fagy hitt\u00e9k, pont olyan a mindens\u00e9g, a lelk\u00fck \u00e9s gondolataik keresztt\u00fcze, s annyira felh\u0151tlen minden, m\u00e9g egy zivatar is, pedig olyankor leszakad egy nagy mel\u00e1k felh\u0151, \u00f6z\u00f6nv\u00edz sodort volna el mindent, amikor egy suta \u00e9rtelmez\u00e9s v\u00e9gett k\u00e9pesek voltak egym\u00e1snak esni, hogy azt\u00e1n nagyot nevessenek a f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9sen, minden zuh\u00e9 ut\u00e1n kis\u00fct a nap, minden ellent\u00e9t \u00e9s vill\u00e1ml\u00e1s ellen\u00e9re, csak \u00fagy lehetett tov\u00e1bbl\u00e9pni, k\u00f6zelebb egym\u00e1shoz, a szent igazs\u00e1ghoz, te is arra gondolt\u00e1l, h\u00e1t persze, akkor meg mit veszekszel, ha nekem van igazam. Mi maradt mindebb\u0151l a k\u00e9nyszer\u0171s\u00e9g ut\u00e1n? Tal\u00e1n csak az \u00fcr\u00fcgy, igaz, t\u00e1vbesz\u00e9lve, hiszen elsodorta \u0151ket a t\u00fal nagy vihar, ellen\u00e1llhatatlanul, a sors, vagy amit jobb h\u00edj\u00e1n annak nevez\u00fcnk, a gyenges\u00e9g, a gy\u00e1vas\u00e1g, az akarattalans\u00e1g, a tehetetlen kapitul\u00e1ci\u00f3, messzire egym\u00e1st\u00f3l, mintha a t\u00e1vols\u00e1g az \u00e1lmaikat is ki akarta volna cser\u00e9lni, s miut\u00e1n \u00f6sszet\u00f6rt\u00e9k lelk\u00fck pohar\u00e1t, kicsordult bel\u0151le a v\u00e9r, ahogy akkor t\u0171nt: az utols\u00f3 cs\u00f6ppig, a mindent el\u00e1raszt\u00f3, mindent f\u00f6l\u00fcl\u00edr\u00f3 f\u00e1jdalom.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Neh\u00e9z a gy\u00f6trelemmel \u00e9lni, amikor minden csak egyre utal, ugyanarra eml\u00e9keztet, akkor is, ha semmi \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s nem tal\u00e1ltatik, igen, m\u00e9g akkor is, mint egy alattomos k\u00eds\u00e9rtet, mert mindig az jut eszedbe, mindig ugyanaz, holott nem azon m\u00falik, az csak olyan \u00e1rny\u00e9k, mint amikor beborul az \u00e9g, s hol mint gerincf\u00e1jdalom jelenik meg, hol a gyomrodba b\u00fajik, \u00f6sszezavarja az eml\u00e9kezetet, mindezt t\u00f6bbnyire m\u00e9g megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni is neh\u00e9z, tal\u00e1n egym\u00e1st hergeli \u00e9s evok\u00e1lja lelked vihara, \u00e9s a forg\u00f3sz\u00e9l zsigereidben, t\u00e9ves kapcsol\u00e1snak t\u0171nik a fejben, mintha b\u00fcntet\u00e9s volna. Lehet, hogy ez lesz az, ami a v\u00e9gs\u0151kig k\u00eds\u00e9r majd, bizony\u00e1ra \u00fagy lesz, gondolt\u00e1k, m\u00e9gis olyan volt, mint egy mened\u00e9k, ahol az eml\u00e9kek tartanak \u00e9letben, b\u00e1rmilyen eml\u00e9kek, \u0151k is j\u00f3l tudt\u00e1k, az a l\u00e9t f\u00f6lt\u00e9tele, \u00e9ltet\u0151je, hiszen addig \u00e9lsz, m\u00edg van mire eml\u00e9kezni a mag\u00e1nyodban is, de persze a f\u00e9rfi azt nem mondta a n\u0151nek, ink\u00e1bb saj\u00e1t haszn\u00e1latra alkalmas, nyugtat\u00e1sra sz\u00e1nt kifog\u00e1s lehet az, \u00fagy \u00e1ltatta \u00f6nmag\u00e1t. Sz\u00f3val olvastad, k\u00e9rdezte, miut\u00e1n a n\u0151 a k\u00f6nyvre hivatkozva f\u00f6lh\u00edvta, a kiad\u00f3t\u00f3l tudtam meg a c\u00edmedet, kiss\u00e9 k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyesen, reag\u00e1lni szeretn\u00e9k, \u00fagy mondtam a telefonba, de el\u0151bb m\u00e9g az illet\u0151vel, teh\u00e1t veled tiszt\u00e1zni k\u00e9ne egyet s m\u00e1st, magyar\u00e1zkodott, a szerkeszt\u0151t aj\u00e1nlott\u00e1k, de nem, azt mondtam, a szerz\u0151 kell, hogy kritiz\u00e1lni tudjam a kritik\u00e1t, bonyodalmas volt, m\u00edg meg\u00e9rtett\u00e9k. \u00c9s mit sz\u00f3lsz hozz\u00e1, \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt a f\u00e9rfi, mintha csak ott folytatta volna a besz\u00e9lget\u00e9st, ahol tegnap abbahagyt\u00e1k, pedig sz\u00e1m\u00e1ra is meglep\u0151 volt a h\u00edv\u00e1s, \u00e9vek m\u00faltak el az\u00f3ta, sz\u00e1zadok, vagy p\u00e1r perc csup\u00e1n, ami\u00f3ta utolj\u00e1ra besz\u00e9ltek, ebben most nem volt biztos, hiszen l\u00e9lekben oly gyakran, ugyan ki tudn\u00e1 megmondani, hogyan van ez, hogy minden ugyan\u00fagy m\u0171k\u00f6dik, mint annakidej\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ezt olvasd el, mondta a n\u0151, akkor, nagyon r\u00e9gen, m\u00e9g eg\u00e9szen fiatalon, tulajdonk\u00e9ppen ezzel kezd\u0151d\u00f6tt minden, saj\u00e1tos ez, \u00e9rdekelne a v\u00e9lem\u00e9nyed, mondta, minden el\u0151zm\u00e9ny n\u00e9lk\u00fcl, s a f\u00e9rfi, akkor m\u00e9g szint\u00e9n oly nagyon fiatal, el sem gondolkodott azon, mi\u00e9rt pont hozz\u00e1 fordult a k\u00e9rd\u00e9ssel, csak b\u00f3lintott, s elolvasta a k\u00f6nyvet, s elmer\u00fcltek a k\u00f6nyv lelk\u00e9ben, meg r\u00e1ad\u00e1sul a saj\u00e1tjukban, annyi minden visszhangzott akkor, de azon sem lep\u0151d\u00f6tt meg, megbesz\u00e9lt\u00e9k, mi az, ami v\u00e1rhat\u00f3 \u00e9s v\u00e1ratlan, ami ismer\u0151s \u00e9s ami m\u00e9gsem az, b\u00e1r ki tudja, h\u00e1tha t\u00e9nyleg csak k\u00f6rforg\u00e1s ez a vil\u00e1g, s mindig visszat\u00e9r\u00fcnk oda, ahol m\u00e1r egyszer voltunk, tal\u00e1n nem is olyan \u00faj ez a vil\u00e1g, csak hangs\u00faly \u00e9s hanger\u0151 k\u00e9rd\u00e9se mindez. Friss\u00edt\u0151 volt ez, \u00fcd\u00edt\u0151 forr\u00e1s, s a n\u0151 otthon lelkesen tette sz\u00f3v\u00e1 a f\u00f6lfedez\u00e9st, a vil\u00e1g teremt\u00e9s\u00e9nek ok\u00e1t, mintha \u0151 lenne \u00c9va, aki teremt\u0151j\u00e9t faggatja, b\u00e1r azt kev\u00e9sb\u00e9 m\u00e9lt\u00e1nyolt\u00e1k, fiatal fejjel sok minden vadonat\u00fajnak l\u00e1tszik, vil\u00e1gos\u00edtott\u00e1k f\u00f6l, nem te fedezted f\u00f6l a langyos vizet, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n, tulajdonk\u00e9ppen ki ez a fiatalember, mif\u00e9le, honnan j\u00f6tt \u00e9s mit akar, nehogy m\u00e1r olyan t\u00f6rt\u00e9njen, ami f\u00f6l\u00f6sleges, \u00e9s nem is illend\u0151, a n\u0151nek pedig, akkoriban m\u00e9g tulajdonk\u00e9ppen ink\u00e1bb l\u00e1ny, b\u00e1r az id\u0151sebbek szem\u00e9ben elad\u00f3 sorban, k\u00f6teless\u00e9gszer\u0171en a j\u00f6v\u0151re is gondolnia k\u00e9ne, azel\u0151tt, az \u0151s\u00f6k idej\u00e9ben, mindez persze m\u00e1sk\u00e9pp volt, s b\u00e1r kiment a divatb\u00f3l, n\u00e9mi ut\u00f3hangz\u00e1sa az\u00e9rt megmaradt, a szok\u00e1sok \u00e9s ber\u00f6gz\u00f6tt v\u00e9lem\u00e9nyek matuzs\u00e1lemi kort \u00e9rnek meg, de nem kell azt t\u00fal komolyan venni, gondolt\u00e1k mindketten egym\u00e1st\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl, ne zavarj\u00e1k annyira k\u00f6reinket, v\u00e9lekedtek, \u00fagyhogy a fiatal n\u0151 ezek ut\u00e1n ink\u00e1bb \u00fagy bonyol\u00edtotta a vil\u00e1got f\u00f6lfedez\u0151 vit\u00e1it, ahonnan nem volt k\u00f6zvetlen vonal az el\u0151d\u00f6k fel\u00e9, otthon pedig \u00fagy igyekezett, el ne sz\u00f3lja mag\u00e1t, nem \u00e9rtik ezek a vil\u00e1got egy\u00e1ltal\u00e1n, nekem kell f\u00f6lfedeznem, egy\u00e9bk\u00e9nt is, \u00e1rtatlan di\u00e1kszerelem az tulajdonk\u00e9ppen, \u00edgy bizonygatt\u00e1k magukban, a sz\u00fcl\u0151knek pedig, h\u00e1t istenem, nem kell mindent tudniuk, arr\u00f3l nem is besz\u00e9lve, hogy f\u00f6ltehet\u0151en nem \u00e9rdekeln\u00e9 \u0151ket, mir\u0151l sz\u00f3l a vita, a vil\u00e1g v\u00e1ltozatair\u00f3l \u00e9s \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9r\u0151l, meg a t\u00fck\u00f6rr\u0151l, amelyben mindez l\u00e1tszik, ak\u00e1r g\u00f6rbe, ak\u00e1r nem, s ami ugyanakkor \u00e1ll\u00edt\u00f3lag nem \u00fajdons\u00e1g.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Sz\u00f3val \u00fagy indult ez \u00fajb\u00f3l, hogy f\u00f6lh\u00edvta a f\u00e9rfit a k\u00f6nyv \u00fcr\u00fcgy\u00e9n, azt\u00e1n pedig a kiv\u00e9telesnek, v\u00e9letlennek \u00e9s persze egyszerinek gondolt telefonbesz\u00e9lget\u00e9sb\u0151l sorozat lett, a g\u00e1tl\u00e1sok ugyan r\u00e9g \u00e9rtelm\u00fcket vesztett\u00e9k, m\u00e9gis ott \u00f3l\u00e1lkodtak rejt\u00e9lyesen, pedig elm\u00faltak az ind\u00edt\u00e9kok is, az eredeti okok, csak a r\u00e9gi f\u00e9lelmek maradtak, beidegz\u0151d\u00e9sek, rejt\u00e9lyes gr\u00e1l, mintha \u0151k maguk nem v\u00e1ltoztak volna, \u00e1m az \u00fcr\u00fcgyet hamarosan elfeledve elkalandoztak az eml\u00e9kek eml\u00e9keibe, \u00f3vatosan ker\u00fclve mindazt, ami a sebeket id\u00e9zhette volna, a r\u00e9gm\u00falt csak elv\u00e9tve ker\u00fclt sz\u00f3ba, kiz\u00e1r\u00f3lag akkor, ha nagyon sz\u00fcks\u00e9ges volt, az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s kedv\u00e9\u00e9rt, akkor is ink\u00e1bb c\u00e9lz\u00e1sk\u00e9nt, amit magyar\u00e1zat n\u00e9lk\u00fcl is meg\u00e9rtettek, hogy vagy, azzal kezdt\u00e9k mindig, pedig tudt\u00e1k, ez csak olyan \u00fcres fr\u00e1zis, a j\u00f3 napot vagy a szia helyett, nincs arra mit mondani, nem is akart\u00e1k tudni, mit feszegess\u00e9k, ami kellemetlen lehet, sok id\u0151 m\u00falt m\u00e1r el, sok minden befoly\u00e1solhatja a k\u00f6z\u00e9rzetet, csak az\u00e9rt mondt\u00e1k, hogy mondjanak valamit, kifog\u00e1s lehetett ink\u00e1bb, amely \u00e1tseg\u00edt a besz\u00e9lget\u00e9s l\u00e9nyeg\u00e9hez. Ami\u00f3ta utolj\u00e1ra l\u00e1tt\u00e1k egym\u00e1st, megv\u00e1ltozott az id\u0151, sz\u00e9tsz\u00e9ledtek a b\u00e1r\u00e1nyk\u00e1k, ak\u00e1r a gondolatok, s bizony\u00e1ra \u0151k is, tempora mutantur, mondta fanyarul a f\u00e9rfi, nem lehetett tudni, \u00f6ng\u00fany volt-e az, vagy komoly figyelmeztet\u00e9s, sz\u00f3val ink\u00e1bb hagyjuk ezt, ebben n\u00e9m\u00e1n megegyeztek, s maradtak a telefonn\u00e1l, hogy vagy, mondt\u00e1k, ilyenkor nem kell l\u00e1tni, el\u00e9g csak hallani, abb\u00f3l se mindent, a sz\u00edvritmuszavart p\u00e9ld\u00e1ul nem, meg a sz\u00e1j r\u00e1ndul\u00e1s\u00e1t sem l\u00e1tni ilyenkor, a szem villan\u00e1s\u00e1t, mert az n\u00e9ha \u00fagy csillanhat, mint r\u00e9gen, ismer\u0151sen, ha l\u00e1tni lehetne, \u00f3, jaj, ez\u00e9rt ha olyat eml\u00edtettek volna, ami id\u00e9zetk\u00e9nt \u00e9rtelmezhet\u0151 lehetne, ak\u00e1r tudatos utal\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, vagy ak\u00e1r olyan, ami esz\u00fckbe juttathatta volna a r\u00e9gi helyeket, ahol azel\u0151tt fontos dolgok t\u00f6rt\u00e9ntek, ahol elhangzott egy sz\u00f3, megt\u00f6rt\u00e9nt egy mozdulat, ki tudja, mi t\u00f6rt\u00e9nne akkor a vil\u00e1ggal, ink\u00e1bb sz\u00e9gyenl\u0151sen ker\u00fclt\u00e9k az ilyet, ki tudja, h\u00e1tha f\u00e9lre\u00e9rthet\u0151, s hogy lehetne ezt most kimagyar\u00e1zni, nem okozna-e b\u00e1nt\u00f3 \u00e9rzelmeket az eml\u00e9k, s m\u00e9g nagyot dobbanna az a pumpa ott benn, el\u00e1llna a l\u00e9legzet, meg k\u00fcl\u00f6nben is, ha a f\u00e1jdalmak jelentkeznek, s kitart\u00f3nak mutatkoznak, egy telefonbesz\u00e9lget\u00e9st b\u00e1rmikor f\u00e9lbe lehet szak\u00edtani, bocs\u00e1nat, cs\u00f6ngettek, ajt\u00f3t kell nyitnom, vagy egyszer\u0171en f\u00e9lbeszakad a kapcsolat, el\u0151fordulhat ez a telefonn\u00e1l, tapintatos odafigyel\u00e9s az a m\u00e1sik ir\u00e1nt, v\u00e9g\u00fcl mindig diszkr\u00e9tek voltak, maradjon az \u00fagy. R\u00e9gebben a f\u00e9rfi, akkor m\u00e9g fiatalember, tudta, az ifj\u00fa h\u00f6lgy k\u00f6rnyezete nem lelkesedik \u00e9rte, visszafogva kezelte azt, el\u00e9g baj az m\u00e1r \u00f6nmag\u00e1ban is, nem kell a kellet\u00e9n\u00e9l t\u00f6bbet foglalkozni azzal, ha kettesben voltak, \u00fagyis egy m\u00e1s szinten l\u00e9teztek, amint elmentek otthonr\u00f3l, k\u00f6zvetlen\u00fcl egy bubor\u00e9kba l\u00e9ptek \u00e1t, maguk m\u00f6g\u00f6tt hagyt\u00e1k az ellenkez\u0151 vil\u00e1got, vir\u00e1gok \u00e9s \u00e1lmok k\u00f6z\u00f6tt r\u00f6pk\u00f6dtek, s \u00e9rkeztek egy csillagra. Ki az a l\u00e1ny, k\u00e9rdezt\u00e9k a fiatalembert is, az egy m\u00e1s vil\u00e1g, mondta ilyenkor, hogyan \u00e9rted azt, k\u00e9rdezt\u00e9k, holott nem is volt az annyira m\u00e1s vil\u00e1g, hiszen az \u00f6v\u00e9, nem a k\u00e9rdez\u0151k\u00e9, az\u00e9rt tal\u00e1lta ki, hogy m\u00e9gis mondjon valamit, hogy lehet\u0151leg m\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9ljenek, mintha sz\u00e9gyen volna, amit titkolni k\u00e9ne, hogy l\u00e1tszatra valami mell\u00e9kes legyen, pedig nem, nagyon is \u00e9letszer\u0171 volt az, s egyre fontosabb, valami \u0151si beidegz\u0151d\u00e9s a t\u00edzparancsolat elv\u00e1r\u00e1sai szerint, azzal ugyan megesett, hogy helyenk\u00e9nt kiss\u00e9 m\u00e1sk\u00e9pp magyar\u00e1zt\u00e1k, a fiatalok viszont, mivelhogy nem \u00e9rtett\u00e9k, k\u00f6nnyed\u00e9n, v\u00e1llvonogatva ler\u00e1zt\u00e1k magukr\u00f3l ennek terh\u00e9t, mert mi az, hogy ne \u00f6lj, gondolatot szabad-e, s mi az, hogy ezt ne vagy azt ne, idegen fogalom az a rajong\u00f3knak. Mi a baj azzal, ha valaki egy m\u00e1s kl\u00e1nban l\u00e1tja meg a napvil\u00e1got, pedig val\u00f3ban gondnak l\u00e1tszott, hogy m\u00e1s csillagjegy alatt sz\u00fclettek, hogy m\u00e1sok net\u00e1n az \u0151s\u00f6k, ide lyukadtak ki gyakran a hasonm\u00e1s \u00e9rt\u00e9krend ellen\u00e9re, \u00e1m sz\u00e1mukra ez nem jelentett \u00e9rvet, a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek v\u00e9gett ugyan sok minden m\u00e1s lett, valahogy \u00fagy, mint egy \u00e1toltott gy\u00fcm\u00f6lcsfa, azt nehezen lehet k\u00f6vetni, de m\u00e9gis, pr\u00f3b\u00e1lkoztak m\u00e9g az \u0151s\u00f6k, ezek m\u00e1sk\u00e9pp mondj\u00e1k a miaty\u00e1nkot, ha egy\u00e1ltal\u00e1n, holott az nem volt l\u00e9nyeges, meg igaz sem, sz\u00e1mukra f\u0151leg, akik a miaty\u00e1nkot hittel \u00e9lt\u00e9k, \u00e9s jobban \u00e9rtett\u00e9k a t\u00f6rt\u00e9nelem \u00e9s a szavak \u00fczenet\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A megjegyz\u00e9sek, firtat\u00e1sok pedig folytat\u00f3dtak, malomk\u00f6vek a tudaton, megszabadulni ett\u0151l, jaj, hogyan lehetne. \u00c9les k\u00f6vek k\u00eds\u00e9rt\u00e9k az utat, alattomos t\u00fcsk\u00e9k, hovatov\u00e1bb m\u00e1r nem is a k\u00f6nyvekr\u0151l besz\u00e9ltek, sokkal ink\u00e1bb az utak \u00e9s a m\u00e9rf\u00f6ldk\u00f6vek voltak soron, most pedig, \u00e9vek m\u00falt\u00e1n, j\u00f3lesett ism\u00e9t az \u00e9let eredet\u00e9r\u0151l, f\u00f6leleven\u00edteni a r\u00e9gi meghitt t\u00e9m\u00e1t, \u00f3vatosan, bele ne g\u00e1zoljanak a r\u00e9gis\u00e9gek sivatag\u00e1ba, ahol vir\u00e1g nem ny\u00edlt, \u00e9s o\u00e1zis sem akadt, mert ott \u00f3l\u00e1lkodott, tudt\u00e1k, a r\u00e9gi ellent\u00e9t, az az irdatlan, \u00e1th\u00e1ghatatlan nagy hegy, a semmibe vesz\u0151 \u00e1lmegold\u00e1s \u00e1rny\u00e9ka, Uram, mi\u00e9rt b\u00fcntetsz?<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Azt\u00e1n egyszer a f\u00e9rfi m\u00e9gis megk\u00e9rdezte, kock\u00e1ztatva a telefonbesz\u00e9lget\u00e9sek sors\u00e1t, de nem b\u00edrta ki, musz\u00e1j volt f\u00f6loldani az alattomos fesz\u00fclts\u00e9get: mondd csak, t\u00e9nyleg v\u00e9get kellett akkor vetni? Egy fa alatt \u00e1lltak, \u00e9rett rajta az alma, a fiatal n\u0151 zokogva k\u00e9rt bocs\u00e1natot, hiszen tudod, mondta, nem b\u00edrom azt a nyom\u00e1st, hogy m\u00e1shonnan j\u00f6tt\u00e9l, pedig ugyanoda tartasz, hogy m\u00e1sk\u00e9pp im\u00e1dkozol, mert m\u00e1s\u00e9rt, holott ugyan\u00fagy, a te gazdags\u00e1god nem arany t\u00e9gla, ezt hi\u00e1ba magyar\u00e1zom, csak riogatnak, hogy mi lesz, ha lesz, a csal\u00e1ddal, az unok\u00e1val, hogy milyen nyelven hallgatj\u00e1k az altat\u00f3t, ha szeretsz, engedj el, egyed\u00fcl nem megy. A n\u0151 j\u00f3l eml\u00e9kezett, hogyan t\u00f6rt\u00e9nt az akkoriban, de mit mondjon most err\u0151l, j\u00f3 volt \u00fajb\u00f3l hallani a sz\u00f3t, az ismer\u0151s szavakat, a hanglejt\u00e9st, csipker\u00f3zsa k\u00faszott rajta, t\u00fcsk\u00e9it \u00f3vatosan kellett ker\u00fclni, de vir\u00e1goztak, \u00e1lland\u00f3an, olyan fajta volt az, mit mondhatna h\u00e1t, hiszen tudod, csak ennyi volt, b\u00e1rmennyire \u00e9rtelmetlen volt, ez volt, ez volt, ism\u00e9telte suttogva, mintha \u00f6nmag\u00e1t is meggy\u0151zni akarta volna, hogy csak ez, csak ez, bizony\u00e1ra, igen, igen\u2026 \u00d6sszeomlott akkor a vil\u00e1g rendje, vigasztalanul t\u00e9bl\u00e1bolt a v\u00e1ros bugyraiban, ker\u00fclve a n\u00e9pes utc\u00e1kat, egyed\u00fcl, mert f\u00e9lt, olyan ki\u00fattalannak l\u00e1tszott minden, egyre elhagyatottabb helyeken j\u00e1rt, s az t\u00f6rt\u00e9nt, amit nem mondhatott el a f\u00e9rfinak, hogy nem \u0151 volt az els\u0151, mert hiszen egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt, egy s\u00f6t\u00e9t zugban let\u00e1madt\u00e1k, azt az \u00f6v\u00e9i otthon sem tudt\u00e1k, azt hitt\u00e9k, a fiatalember a tettes, \u00fagy k\u00e9nyszer\u00edtett\u00e9k vet\u00e9l\u00e9sre, tal\u00e1n ha te lett\u00e9l volna, nem is tudom, tal\u00e1n ellen\u00e1llok akkor, tal\u00e1n lett volna er\u0151m hozz\u00e1, de hogy magyar\u00e1ztam volna meg neked a val\u00f3t, vajon megbocs\u00e1tottad volna, hogy nem te, az igazi, az egyetlen, de m\u00e9gsem te, hogy undor lett sz\u00e1momra a test, hogy nem b\u00edrtam volna az ajkadat ajkamon, mert idegenek er\u0151szakoskodtak ellenem, hogyan mondtam volna el neked, hogy \u00e9n vagyok a hib\u00e1s, ami\u00e9rt gyenge voltam, s beh\u00e1l\u00f3zni hagytam magam, s nyomor\u00fas\u00e1gomban elhagyott helyeken j\u00e1rk\u00e1ltam, rem\u00e9lve, kil\u00e9pni k\u00e9pes leszek a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gb\u0151l, mit tehettem volna, hogyan \u00e1lltam volna el\u00e9d, most meg mit mondhatn\u00e9k, \u00edgy ut\u00f3lag, b\u00e1r a telefon elv\u00e1laszt, s nem l\u00e1tod \u00e1zott arcomat, most is, miut\u00e1n \u00e9vek m\u00falt\u00e1n r\u00e1k\u00e9rdezel, mit mondhatn\u00e9k neked, hogy val\u00f3j\u00e1ban mi t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nt a borzalom, hidd el, ink\u00e1bb azt, csakis az volt, amit akkor is mondtam, az maradt az egyetlen lehet\u0151s\u00e9g, hogy meg ne al\u00e1zzalak, s most, b\u00e1r \u00fagyis hi\u00e1ba minden, minek ejtsek \u00faj sebet, \u00f6regasszony lettem, r\u00e9gen volt, ne b\u00e1ntsuk a visszat\u00e9r\u0151 \u00e1lmokat, ezek az utols\u00f3 csillagok. Igaz, s\u00f3haj m\u00e1r csak a sok \u00e9gi t\u00fcnem\u00e9ny, de m\u00e9gis, r\u00e9g\u00f3ta gy\u0171jt\u00f6ttem, csokorba raktam, ne t\u00f6r\u00f6lj\u00fck le r\u00f3la, ami \u00e9vtizedek alatt r\u00e1rak\u00f3dott, \u00edgy sz\u00e9p\u00fcltek meg az id\u0151ben. Ennyivel hadd el\u00e9gedj\u00fcnk meg, titkos eml\u00e9kkel, titkos z\u00e1rral rejtett \u00e1lom, ne zavarjuk t\u00e9li \u00e1lmukat, jaj, ha most l\u00e1tn\u00e1l engem, bizony\u00e1ra szemem j\u00e1r\u00e1s\u00e1t is l\u00e1tn\u00e1d, \u00e9rzem, hogy megvillant, amikor sz\u00f3lt\u00e1l hozz\u00e1m, de ezzel nekem kell \u00e9lnem, sz\u00e1modra maradjon az, amit meg\u00e1lmodtunk, amit n\u00e9ha titokban, \u00f6nmagunk ellen\u00e9re is t\u0171n\u0151 pillanatokra el\u0151var\u00e1zsolunk.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Bocs\u00e1nat, mondta a f\u00e9rfi, mert rossz volt a lelkiismerete, ami\u00e9rt f\u00f6lbolygatta a r\u00e9gieket, bocs\u00e1nat, nem kellett volna, korholta mag\u00e1t, ez most bizony\u00e1ra nyugtalan\u00edtja a n\u0151t, bizony nem j\u00f3 firtatni a t\u00f6rt\u00e9nelmet, annyi f\u0171 n\u0151tt m\u00e1r rajta az\u00f3ta, annyi fak\u00f3 vir\u00e1g, s annyi \u00e1lom ment feled\u00e9sbe, ki tudn\u00e1 elmondani, mit is \u00e1lmodtunk annakidej\u00e9n, holott azt sem tudtuk igaz\u00e1n, mi az \u00e1lom, \u00e9let-e, vagy \u00e9letszer\u0171s\u00e9g, persze most, hogy r\u00e1k\u00e9rdezett, semmi \u00fajat nem tudott meg, ez f\u00f6lt\u00e9telezhet\u0151 volt, de mihez kezdjen ezzel a meger\u0151s\u00edt\u0151 indokl\u00e1ssal, t\u00e9pel\u0151d\u00f6tt, igaz\u00e1n sejthette volna, hogy nem lesz m\u00e1s magyar\u00e1zat, sem m\u00e1s megfejt\u00e9s, annyi f\u00f6l\u00f6sleges k\u00e9rd\u00e9s van, ha m\u00e1s lett volna a hivatalos ok, a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek, amik \u00fagysem m\u00e1s\u00edthat\u00f3k, akkor esetleg, pedig sokkal ink\u00e1bb a megnyugv\u00e1s miatt k\u00e9rdezett, csak maga miatt \u00f6nz\u0151en, hogy bebizonyosodjon, b\u00e1r annak semmi \u00e9rtelme, egy\u00e1ltal\u00e1n nem megnyugtat\u00f3, ha nem k\u00e9rdez, maradt volna n\u00e9mi rem\u00e9nysug\u00e1r, nem biztosan, de h\u00e1tha m\u00e1sk\u00e9pp volt minden, persze ezt m\u00e1r nem tudja meg soha, pedig j\u00f3 lett volna a bels\u0151 b\u00e9ke v\u00e9gett \u2013 bizony, bizony \u00f6nz\u0151 volt, hiszen val\u00f3j\u00e1ban az\u00e9rt k\u00e9rdezett, hogy megt\u00e9vessze \u00f6nmag\u00e1t, a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ges egys\u00e9g miatt, ami benne \u00e9lt, az szakadt meg a kibontakoz\u00e1s helyett \u00e9rtelmetlen\u00fcl \u00e9s er\u0151szakosan r\u00e1ad\u00e1sul, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg azt szerette volna \u00e1talak\u00edtani, ut\u00f3lag, saj\u00e1tos epil\u00f3gusk\u00e9nt, \u00e1m most tulajdonk\u00e9ppen mit akarhat m\u00e9g, bizonys\u00e1got szerzett, hogy nem kedveztek a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek, hogy a szerelem egyszer\u0171en gyenge volt, k\u00e9ptelen ki\u00e1llni \u00f6nmag\u00e1\u00e9rt \u00e9s \u00e9rt\u00fck, mire j\u00f3 az ilyen tudat. Pedig a lelke t\u00fckre ez a n\u0151, m\u00e9gis elhib\u00e1zott ez az \u00e9let, elromlott ostob\u00e1n, mostanra a l\u00e9legz\u00e9s is mechanikuss\u00e1 v\u00e1lt, mint egy beprogramozott f\u00fajtat\u00f3, \u00e9rz\u00e9ketlen automata, \u00fcres, \u00e9rtelmetlen pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s imm\u00e1r \u00e9letet lehelni bel\u00e9, \u00e1lc\u00e1zott udvariass\u00e1gra telik csup\u00e1n, legyen mibe kapaszkodni, k\u00e9pzeletben ak\u00e1r, k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9s helyett megk\u00e9rdezni: hogy vagy, b\u00e1r tudod, nem kapsz m\u00e9rvad\u00f3 v\u00e1laszt, mert \u00fagyis tudod, hogyan \u00e1llnak a dolgok. Az az igazs\u00e1g, hogy \u00e9let\u00e9ben a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s m\u00e1r megt\u00f6rt\u00e9nt, a t\u00f6bbi csak f\u00f6l\u00f6sleges r\u00e1ad\u00e1s, vajon mi\u00e9rt nem halt meg akkor, boldogan. Most m\u00e1r minden elm\u00falt, b\u00e1r \u00fagy t\u0171nt, f\u00f6l\u00e9led a vil\u00e1g, egy t\u00e1vbesz\u00e9l\u0151 szerkenty\u0171nek h\u00e1la, hi\u00e1baval\u00f3 m\u00e9gis minden, csak r\u00f6vid villan\u00e1sra telik, k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1sul, arra a kev\u00e9s id\u0151re, ami m\u00e9g megmaradt, Uram, ezt is k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">N\u00e9h\u00e1ny napig nem leszek telefonk\u00f6zelben, mondta a n\u0151, gy\u00f3gyf\u00fcrd\u0151be megyek, persze l\u00f3d\u00edtott, majd jelentkezem, tette hozz\u00e1, ha visszat\u00e9rtem, az\u00e9rt mondta, mert nem akarta el\u00e1rulni, hogy k\u00f3rh\u00e1zba kell menjen, megbolondult a sz\u00edve v\u00e9gleg, megoper\u00e1lj\u00e1k, de minek mondja ezt neki, f\u00f6l\u00f6sleges gond lenne sz\u00e1m\u00e1ra, \u00fagyis el\u00e9g a baj, amit eleve cipelni kell, \u00e1m a f\u00e9rfi a n\u0151 hangj\u00e1nak lejt\u00e9se szerint m\u00e9gis gyan\u00edtotta, valami nem r\u00edmel ezzel a v\u00e1ratlan inform\u00e1ci\u00f3val kapcsolatban, de nem tette sz\u00f3v\u00e1, a k\u00e9tely, mint mindig, csak rontan\u00e1 a helyzetet, holott a bizonytalans\u00e1g ak\u00e1r kedvez\u0151 alternat\u00edv\u00e1t is rejthet, de jobb nem k\u00e9telkedni, nem tudom, ezzel hazudunk-e most, vagy csak j\u00e1tszunk, jutott esz\u00e9be, s \u00fagy tett, megel\u00e9gedett a v\u00e1lasszal, ne s\u00falyosb\u00edtsa m\u00e9g jobban a helyzetet. Persze amikor legut\u00f3bb besz\u00e9ltek, szint\u00e9n ezzel kezdt\u00e9k: hogy vagy, s k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, j\u00f3l, volt a szok\u00e1sos v\u00e1lasz, mert mindig j\u00f3l vagyunk, h\u0151siesen, akkor is, ha nem \u00e9r semmit az eg\u00e9sz vil\u00e1g, s benne \u00e9n sem, elpocs\u00e9kolt\u00e1k az id\u0151t, ezt tudt\u00e1k, elt\u00e9kozolt\u00e1k a lehet\u0151s\u00e9g\u00fcket, de az\u00e9rt term\u00e9szetesen j\u00f3l vagyunk, ne agg\u00f3dj m\u00e9g emiatt is, mi csak \u00f6nmagunknak nem vagyunk j\u00f3l, elmentek az \u00e9vek, neh\u00e9z ezt elviselni, de minek osztozzunk minden f\u00e1jdalomban, ha nem kell, ne tet\u00e9zz\u00fck, akkor sem, ha csak titkolt rem\u00e9ny van, mert persze ezek a telefonbesz\u00e9lget\u00e9sek a rem\u00e9ny, nem tudni ugyan, mire lehet el\u00e9g, sz\u00e1r\u00edtott vir\u00e1gokat n\u00e9zeget\u00fcnk az eml\u00e9kk\u00f6nyvben, hogy ne legyen teljesen \u00fcres a nap, ez az elix\u00edr, ami \u00e1rva mosolyt csal pal\u00e1stol\u00e1sra, s meghosszabb\u00edtja, ami \u00fagyis v\u00e9gtelen.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az\u00f3ta nem t\u00e1g\u00edtott a telefont\u00f3l, mert h\u00e1tha b\u00e1rmikor megsz\u00f3lal, s a v\u00e9gtelen v\u00e9g\u00e9n a n\u0151 lesz, hogy imm\u00e1r megj\u00f6tt a gy\u00f3gyf\u00fcrd\u0151b\u0151l, vajon mit olvast\u00e1l ott, \u00e1m a h\u00edv\u00e1s egyre k\u00e9sett, nem tudni, mi\u00e9rt. Addig-addig v\u00e1rt, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl megel\u00e9gelte, s \u0151 h\u00edvott, az egyezm\u00e9ny ellen\u00e9re, mert abban \u00e1llapodtak meg, hogy ez\u00fattal majd f\u00f6lt\u00e9tlen\u00fcl a n\u0151 h\u00edvja f\u00f6l, irrelev\u00e1ns kifog\u00e1sokra hivatkozva, mert hogy nem tudja, meddig tart a k\u00fara, alig v\u00e1rta az \u00e9gi jelet, a megfelel\u0151 id\u0151t, amikor \u2013 b\u00e1r mindig ugyanabban az id\u0151ben \u2013 valamelyik\u00fck telefon\u00e1l majd, de most sok\u00e1ig v\u00e1rt, valami r\u00e9gi, elfelejtett g\u00e1tl\u00e1s lehetett ennek oka, sejtette a f\u00e9rfi, \u00fagyhogy az egyezm\u00e9ny ellen\u00e9re m\u00e9gis \u0151 cs\u00f6rgetett, sok\u00e1ig sz\u00f3lt a telefon, de nem vett\u00e9k f\u00f6l, csak harmadnap. A n\u0151t keresem, mondta, sajn\u00e1lom, v\u00e1laszolt egy idegen hang, vele m\u00e1r nem lehet telefon\u00e1lni, meghalt.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">\u00d3, igen, egyszer m\u00e1r meghalt sz\u00e1m\u00e1ra, ez nem \u00fajdons\u00e1g, vajon h\u00e1nyszor hal meg az ember? S val\u00f3ban nekem halt meg? Ragaszkodunk valamihez, ez mindenkivel megt\u00f6rt\u00e9nik, valami r\u00e9gihez, amir\u0151l m\u00e1r n\u00e9ha nem is tudjuk pontosan, mi az, milyen \u00e9rt\u00e9ket rejt sz\u00e1munkra, de ragaszkodunk hozz\u00e1 foggal-k\u00f6r\u00f6mmel, mintha azon m\u00falna minden. Akkor most mi legyen? Lett\u00e9l \u00fajra, nagyon messze, de m\u00e9gis, s most m\u00e9g messzebbre m\u00e9sz, oda, ahol m\u00e9g sosem j\u00e1rtunk, a lelk\u00fcnk csup\u00e1n, v\u00e1gyaink, titkolt k\u00e9pzelet\u00fcnk, \u00e9n pedig hogyan legyek, ha m\u00e1r tulajdonk\u00e9ppen nem is vagyok? Elb\u00f3biskolt, azt \u00e1lmodta, hogy kinn \u00fclnek, egy padon, az almafa alatt, s csak \u00fclnek, nem esznek a gy\u00fcm\u00f6lcsb\u0151l, nem sz\u00f3lnak semmit, mert minek, ha m\u00e1r minden vil\u00e1gos, el\u00e9g egy mozdulat, egy gondolat, meg\u00e9rtik azt az \u00e9teren t\u00falr\u00f3l is. A telefont markolta, er\u0151sen, el ne ejtse, ebben a korban neh\u00e9z lehajolni \u00e9rte. V\u00e1rt. V\u00e1rta a h\u00edv\u00e1st. Mert h\u00e1tha m\u00e9gis. Amikor ellen\u0151rizt\u00e9k, kivel besz\u00e9lgetett utolj\u00e1ra, f\u00f6lh\u00edvt\u00e1k a sz\u00e1mot, majd megk\u00e9rdezt\u00e9k, a n\u0151vel besz\u00e9lhetn\u00e9nek-e. Meghalt, m\u00e1r mondtam, m\u00e9rgel\u0151d\u00f6tt egy idegen hang, s letette a kagyl\u00f3t.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Hal\u00e1lig Letette a telefont. Hossz\u00fa besz\u00e9lget\u00e9s volt. Mint mindig. Az \u00f3ra ketyeg\u00e9s\u00e9r\u0151l, az id\u0151tlens\u00e9gr\u0151l, meg arr\u00f3l, hogy elromlott a j\u00e9gszekr\u00e9ny, ennek kapcs\u00e1n a gondolat jegel\u00e9se ker\u00fclt sz\u00f3ba, a tudat, l\u00e1z, grafol\u00f3gia, b\u00e1rmi. Csak \u00e9pp az id\u0151j\u00e1r\u00e1s nem. Pedig mintha csak &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5856\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-5856","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5856","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=5856"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5856\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":5867,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5856\/revisions\/5867"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=5856"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}