{"id":5954,"date":"2026-03-29T10:31:00","date_gmt":"2026-03-29T08:31:00","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5954"},"modified":"2026-10-22T00:37:00","modified_gmt":"2026-10-21T22:37:00","slug":"mucska-rebeka","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5954","title":{"rendered":"Mucska Rebeka"},"content":{"rendered":"\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>Csend a szavak m\u00f6g\u00f6tt<\/strong><\/p>\n\n\n<div class=\"has-text-align-right wp-block-post-date\"><time datetime=\"2026-03-29T10:31:00+02:00\">2026-03-29<\/time><\/div>\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A vonat z\u00fag\u00e1sa bet\u00f6lt\u00f6tte az eg\u00e9sz vagont. Egyed\u00fcl voltam. Tal\u00e1n jobban is szeretem ezt, mint a reggeli zs\u00fafolts\u00e1got. Ilyenkor van id\u0151m \u00e1tgondolni a nap t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seit, az \u00e1t\u00e9lt neh\u00e9zs\u00e9geket. Ut\u00f3bbi sz\u00e1momra nem egy t\u00e1voli fogalom, tal\u00e1n lehetetlen is lenne n\u00e9lk\u00fcle \u00e9lnem. Negyven \u00e9ve dolgozom radiol\u00f3gusk\u00e9nt, m\u00e9gsem \u00e9rzem magam el\u00e9gnek. Minden vizsg\u00e1lat ut\u00e1n, amely nem a v\u00e1rt eredm\u00e9nyt hozza, gy\u00f6t\u00f6r a b\u0171ntudat.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A gondolataim ilyenkor mint hogyha meg akarn\u00e1nak fojtani. A sok k\u00f6z\u00fcl m\u00e9gis egyetlen eml\u00e9k has\u00edt bel\u00e9m a legm\u00e9lyebben. Nemr\u00e9giben ker\u00fclt hozz\u00e1nk egy kisfi\u00fa. Alig t\u00edz\u00e9ves lehetett, tele \u00e9lettel, k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ggal, \u00e1lmokkal. A csapatunk felk\u00e9sz\u00fclt egy egyszer\u0171, rutin MRI-vizsg\u00e1latra, a hangulat is oldott volt. A fi\u00fa higgadtan pattant fel az \u00e1gyra, arc\u00e1n az a magabiztos mosoly, amely azt \u00fczente: \u201e\u00c9n nem f\u00e9lek semmit\u0151l, hiszen nagyfi\u00fa vagyok!\u201d Miut\u00e1n minden biztons\u00e1gi el\u0151\u00edr\u00e1st gondosan ellen\u0151rizt\u00fcnk, megkezdt\u00fck a vizsg\u00e1latot. \u0150 pedig, mint egy igazi kis gladi\u00e1tor, mozdulatlanul fek\u00fcdt v\u00e9gig.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A monitor el\u0151tt \u00fcltem, \u00e9s a sz\u00fcrke \u00e1rnyalatok vil\u00e1g\u00e1t p\u00e1szt\u00e1ztam, ahogy nap mint nap teszem. A legt\u00f6bb felv\u00e9tel sz\u00e1momra m\u00e1r ismer\u0151s t\u00e9rk\u00e9p volt: feh\u00e9r cs\u00edkok, fekete \u00fcregek, szab\u00e1lyos mint\u00e1k. De most a bal f\u00e9lteke m\u00e9ly\u00e9n, a norm\u00e1lis mint\u00e1zat k\u00f6z\u00e9 egy idegen \u00e1rny\u00e9k telepedett. Nem nagy, nem hars\u00e1ny, csak \u00e9ppen akkora, hogy belerond\u00edtson a rendbe, amelyet eddig megszoktam.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A tank\u00f6nyvek pontos szavakat adnak az ilyesmire: g\u00f3c, laesio, infiltr\u00e1tum. Hideg, latin eredet\u0171 kifejez\u00e9sek, amelyeknek nincs \u00edz\u00fck, semszaguk, nincsenek k\u00f6nnyeik \u00e9s nincs emp\u00e1ti\u00e1juk. De a szemem nem szavakat l\u00e1tott, hanem egy lappang\u00f3 alakzatot, amely ott kuporgott az agy s\u00f6t\u00e9tebb r\u00e9teg\u00e9ben, mintha megh\u00faz\u00f3dna, v\u00e1rna valamire. Tudtam, mit kell \u00edrnom a leletbe: m\u00e9rhet\u0151 \u00e1tm\u00e9r\u0151, lokaliz\u00e1ci\u00f3, kontrasztanyag-halmoz\u00e1s. Sz\u00e1raz t\u00e9nyek, sz\u00e1mok \u00e9s koordin\u00e1t\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">De k\u00f6zben a h\u00e1tt\u00e9rben ott motoszk\u00e1lt bennem a gondolat, hogy ez az \u00e1rny\u00e9k egy \u00e9let \u00faj lak\u00f3t\u00e1rsa lett. Egy h\u00edvatlan betolakod\u00f3, amely az agy bal f\u00e9ltek\u00e9j\u00e9n tal\u00e1l mag\u00e1nak helyet, \u00e9s makacsul megtelepszik.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A vizsg\u00e1latok ut\u00e1n nem mondhatok semmit a p\u00e1ciensnek az \u00e1llapot\u00e1r\u00f3l. M\u00e9gis, mintha a megszokott gomb\u00f3c a torkomban most a szok\u00e1sosn\u00e1l nagyobbra n\u0151tt volna. Amikor elk\u00f6sz\u00f6nt a kisfi\u00fa t\u0151l\u00fcnk, a tenyerem nyirkos lett, \u00e9s nem mertem felemelni a tekintetem. Hogyan is tehettem volna? Hiszen a beteg fej\u00e9ben nem csup\u00e1n egy daganat n\u0151tt, hanem egy hat\u00e1rvonal is. Onnant\u00f3l kezdve az \u00e9lete kett\u00e9oszlik majd: el\u0151tte \u00e9s ut\u00e1na, eg\u00e9szs\u00e9g \u00e9s betegs\u00e9g, biztons\u00e1g \u00e9s bizonytalans\u00e1g mezsgy\u00e9j\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">\u00c9s \u00e9n nem mondhattam semmit. Hetek fognak \u00fagy eltelni, hogy \u0151k nem fognak tudni err\u0151l. A folyos\u00f3n v\u00e1rakoz\u00f3 anyuka arca el\u0151ttem maradt. Ott \u00fclt a m\u0171anyag sz\u00e9ken, kicsit g\u00f6rnyedten, egyik kez\u00e9ben \u00fajs\u00e1g, a m\u00e1sikban a telefonja, de a tekintete mindig a vizsg\u00e1lati ajt\u00f3ra t\u00e9vedt. Pr\u00f3b\u00e1lta elfoglalni mag\u00e1t, de l\u00e1tszott rajta a fesz\u00fclts\u00e9g. Olyan volt, mintha minden lapoz\u00e1s egy ima lenne, minden pillant\u00e1s egy halk k\u00e9rd\u00e9s: \u201eUgye minden rendben lesz?\u201d Szerettem volna odamenni hozz\u00e1, elmondani mindazt, amit l\u00e1ttam, de nem tehettem. A kezel\u0151orvos az, aki \u00f6sszefogja a leleteket, a vizsg\u00e1lati eredm\u00e9nyeket, a t\u00fcneteket, \u00e9s csak \u0151 mondhat v\u00e9gleges diagn\u00f3zist.&nbsp; Nem \u00e9n vagyok a kezel\u0151orvos, nem az \u00e9n feladatom a diagn\u00f3zis k\u00f6zl\u00e9se. A szab\u00e1lyok szerint nekem csak a k\u00e9pekb\u0151l kinyert adatok r\u00f6gz\u00edt\u00e9se a dolgom \u2013 a felel\u0151ss\u00e9g \u00e9s az elmond\u00e1sterhe m\u00e1s\u00e9. A rendszer \u00edgy v\u00e9di a p\u00e1cienst. A radiol\u00f3gus csak egy szelet\u00e9t l\u00e1tja a t\u00f6rt\u00e9netnek \u2013 az \u00e1rny\u00e9kot a k\u00e9pen \u2013, de nem az eg\u00e9szet. Ett\u0151l m\u00e9gsem k\u00f6nnyebb a csend. \u00c9s pont ez\u00e9rt, mint egy sz\u00e9gyenletes cinkos, csendben \u00fcltem a g\u00e9pek el\u0151tt. Nem sz\u00f3lhattam, \u00e9s ez bel\u00fclr\u0151l em\u00e9sztett. Nem vagyok r\u00e1 jogosult. Ez a szab\u00e1ly. Ahogyan az egyetemen tanultuk, \u00edgy kell lennie.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">M\u00e9gis, az ilyen makacs betolakod\u00f3k l\u00e1tt\u00e1n \u00e9rzem, hogy ez engem is fel\u0151r\u00f6l. A bizonytalan \u00e9s a r\u00e9m\u00fclt tekinteteknek nem ny\u00fajthatok kapaszkod\u00f3t. Ez az \u00e9n hat\u00e1rvonalam. A t\u00f6rv\u00e9ny hallgat\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00edt, az erk\u00f6lcs pedig sz\u00f3l\u00e1sra. K\u00e9t parancs k\u00f6z\u00f6tt \u00fcl\u00f6k, \u00e9s mindkett\u0151 a b\u00f6rt\u00f6n\u00f6m.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A latin szavak m\u00f6g\u00e9 rejtett f\u00e9lelem \u00e9s az emberi egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9s k\u00f6z\u00e9 szorulok.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Miel\u0151tt lesz\u00e1lltam volna a vonatr\u00f3l, a tenyeremet m\u00e9g mindig nyirkosnak \u00e9s hidegnek \u00e9reztem. Nem a g\u00e9pek hidege volt ez, hanem az\u00e9 a titok\u00e9, amelyet nem oszthattam meg senkivel.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><em>(A Felvid\u00e9ki Magyar Irodalom Napja alkalm\u00e1b\u00f3l meghirdetett Hat\u00e1rvonal c. k\u00f6z\u00e9psikol\u00e1sok r\u00e9sz\u00e9re sz\u00f3l\u00f3 pr\u00f3za\u00edr\u00f3i p\u00e1ly\u00e1zat 2. helyezettje)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Csend a szavak m\u00f6g\u00f6tt A vonat z\u00fag\u00e1sa bet\u00f6lt\u00f6tte az eg\u00e9sz vagont. Egyed\u00fcl voltam. Tal\u00e1n jobban is szeretem ezt, mint a reggeli zs\u00fafolts\u00e1got. Ilyenkor van id\u0151m \u00e1tgondolni a nap t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seit, az \u00e1t\u00e9lt neh\u00e9zs\u00e9geket. Ut\u00f3bbi sz\u00e1momra nem egy t\u00e1voli fogalom, tal\u00e1n lehetetlen &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=5954\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-5954","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5954","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=5954"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5954\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":5962,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/5954\/revisions\/5962"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=5954"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}