{"id":6094,"date":"2026-10-23T09:13:28","date_gmt":"2026-10-23T07:13:28","guid":{"rendered":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=6094"},"modified":"2026-10-23T09:13:28","modified_gmt":"2026-10-23T07:13:28","slug":"bodok-gergely","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=6094","title":{"rendered":"B\u00f6d\u0151k Gergely"},"content":{"rendered":"<div class=\"wp-block-post-date has-text-align-right\"><time datetime=\"2026-08-15T09:12:00\">2026-08-15<\/time><\/div>\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><strong>Egy h\u00e1z K\u00f6z\u00e9p-Eur\u00f3p\u00e1ban \u2013 G\u00e1gyor P\u00e9ter bar\u00e1tom 80. sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><\/p>\n\n\n\n<div class=\"wp-block-group is-vertical is-layout-flex wp-container-core-group-is-layout-4fc3f8e1 wp-block-group-is-layout-flex\">\n<p class=\"wp-block-paragraph\">K\u00fcl\u00f6n\u00f6s dolog a felejt\u00e9s. Nem puszt\u00e1n az\u00e9rt, mert igazs\u00e1gtalan, hanem mert t\u00f6bbnyire nem rosszindulatb\u00f3l m\u0171k\u00f6dik. Egyszer\u0171en mindig tal\u00e1l mag\u00e1nak s\u00fcrg\u0151sebb \u00fcgyeket, \u00e9s mire \u00e9szrevessz\u00fck, azok az emberek is lassan kikopnak a k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9kezetb\u0151l, akiknek valaha term\u00e9szetes hely\u00fck volt benne. Persze nem egyik napr\u00f3l a&nbsp;m\u00e1sikra, \u00e9s nem l\u00e1tv\u00e1nyosan. Ink\u00e1bb \u00fagy, ahogyan a r\u00e9gi f\u00e9nyk\u00e9pek fakulnak ki lassan a falon. Ott vannak m\u00e9g ugyan, de m\u00e1r alig-alig \u00e1llunk meg el\u0151tt\u00fck.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az elm\u00falt napokban gyakran jutott eszembe ez a gondolat, mik\u00f6zben ezt az \u00edr\u00e1st pr\u00f3b\u00e1ltam meg\u00edrni. Els\u0151 pillant\u00e1sra tal\u00e1n nincs is sok k\u00f6ze egy nyolcvanadik sz\u00fclet\u00e9snaphoz. Egy k\u00f6sz\u00f6nt\u0151nek \u00fcnnepelnie kellene. Felid\u00e9zni egy p\u00e1ly\u00e1t, k\u00f6nyveket, el\u0151ad\u00e1sokat, verseket, szerepeket \u00e9s jeles \u00e1llom\u00e1sokat. M\u00e9gis \u00fajra meg \u00fajra ott tal\u00e1ltam magam ann\u00e1l a k\u00e9rd\u00e9sn\u00e9l, amely t\u00f6rt\u00e9n\u00e9szk\u00e9nt is r\u00e9g\u00f3ta foglalkoztat: hogyan t\u00f6rt\u00e9nik meg egy \u00e9let csendes f\u00e9lreolvas\u00e1sa? Hogyan fordulhat el\u0151, hogy valaki eg\u00e9sz p\u00e1ly\u00e1j\u00e1n k\u00f6vetkezetesen ugyanazokat az \u00e9rt\u00e9keket k\u00e9pviseli, m\u00e9gsem foglalja el azt a helyet a k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9kezetben, amelyet tehets\u00e9ge, m\u0171velts\u00e9ge vagy emberi tart\u00e1sa alapj\u00e1n elfoglalhatott volna?<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Sajnos nem tudom a v\u00e1laszt. De r\u00f3lad \u00edrni tal\u00e1n csak innen \u00e9rdemes. Mert mik\u00f6zben sokan bizony\u00e1ra az \u00e9letm\u0171vedr\u0151l fognak \u00edrni, \u00e9n egyre ink\u00e1bb azt \u00e9rzem, hogy engem nem els\u0151sorban a megjelent k\u00f6nyvek, a sz\u00ednpadra \u00e1ll\u00edtott darabok vagy a versek \u00e9rdekelnek. Hanem az az ember, akivel az elm\u00falt m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vtizedben sz\u00e1mtalan est\u00e9t t\u00f6lthett\u00fcnk egy\u00fctt. Aki v\u00e9gign\u00e9zte, hogyan lesz\u00fcnk fiatal h\u00e1zasp\u00e1rb\u00f3l a Zsuzsival nagycsal\u00e1d. Aki ismerte a bar\u00e1tainkat, a v\u00edv\u00f3d\u00e1sainkat, az \u00f6r\u00f6meinket \u00e9s a kudarcainkat. Aki ott volt vel\u00fcnk akkor is, amikor az \u00e9let \u00fcnnep volt, \u00e9s akkor is, amikor m\u00e1r r\u00e9gen nem volt az.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ha ma valaki megk\u00e9rdezn\u00e9 t\u0151lem, ki G\u00e1gyor P\u00e9ter, bizony\u00e1ra csal\u00f3dott lenne a v\u00e1laszomban. Nem azzal kezden\u00e9m, hogy \u00edr\u00f3, k\u00f6lt\u0151, dr\u00e1ma\u00edr\u00f3 vagy rendez\u0151. Nem soroln\u00e1m a k\u00f6teteidet \u00e9s a bemutat\u00f3idat. Ink\u00e1bb arr\u00f3l besz\u00e9ln\u00e9k, milyen veled utazni. Kass\u00e1ra. Vagy a Sz\u00e9kelyf\u00f6ldre. Vagy \u00e9ppen csak Kom\u00e1romb\u00f3l valahov\u00e1 a Felvid\u00e9ken. Mert veled az \u00fat soha nem egyszer\u0171 k\u00f6zleked\u00e9s volt. Egy telep\u00fcl\u00e9s neve m\u00f6g\u00fcl egyszer csak el\u0151l\u00e9pett egy r\u00e9gi sz\u00edn\u00e9sz, egy hajdani pr\u00f3bafolyamat, egy felvid\u00e9ki tan\u00e1r, egy k\u00f6lt\u0151, egy pr\u00e1gai este, egy rom\u00e1n rendez\u0151, vagy egy olyan t\u00f6rt\u00e9net, amelyet rajtad k\u00edv\u00fcl tal\u00e1n m\u00e1r senki sem \u0151riz. Te nem adatokat hordt\u00e1l magaddal, hanem embereket. Nem eml\u00e9kezt\u00e9l r\u00e1juk, hanem valahogy tov\u00e1bb \u00e9ltetted \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">T\u00f6rt\u00e9n\u00e9szk\u00e9nt mindig irigyeltem ezt. Mi lev\u00e9lt\u00e1rakban kutatunk, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1ljuk rekonstru\u00e1lni a m\u00faltat iratokb\u00f3l, jegyz\u0151k\u00f6nyvekb\u0151l, levelekb\u0151l, napl\u00f3kb\u00f3l. Te ezzel szemben \u00e9l\u0151 eml\u00e9kezetk\u00e9nt m\u0171k\u00f6dt\u00e9l. Egyetlen d\u00e9lut\u00e1n alatt gyakran t\u00f6bb emberi sorsot id\u00e9zt\u00e9l fel, mint amennyit egy t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz heteken \u00e1t kutat egy lev\u00e9lt\u00e1rban. R\u00e1ad\u00e1sul nem is az\u00e9rt mes\u00e9lt\u00e9l, hogy meg\u0151rizd \u0151ket. Hanem mert sz\u00e1modra a m\u00falt soha nem lez\u00e1rt id\u0151 volt. A besz\u00e9lget\u00e9seidben mindig jelen id\u0151ben \u00e9lt tov\u00e1bb.&nbsp;<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az elm\u00falt hetekben \u00fajra el\u0151vettem n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6nyvedet. Kicsit az\u00e9rt is, hogy remek id\u00e9zeteket keressek ehhez a k\u00f6sz\u00f6nt\u0151h\u00f6z. Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, hogy az id\u00e9zetek mennyire igazs\u00e1gtalanok. Egyetlen mondatba pr\u00f3b\u00e1lnak bez\u00e1rni egy eg\u00e9sz embert. \u00cdgy sokkal ink\u00e1bb arra lettem k\u00edv\u00e1ncsi, mi az a k\u00e9rd\u00e9s, amelyhez \u00fajra \u00e9s \u00fajra visszat\u00e9rsz. Ahogy olvaslak, egyre ink\u00e1bb az az \u00e9rz\u00e9sem, hogy val\u00f3j\u00e1ban mindig ugyanarr\u00f3l \u00edrsz. A sz\u00ednh\u00e1z csak nyelv. A vers is csak nyelv. \u00c9s a k\u00f6z\u00e9leti publicisztika is csak nyelv. T\u00e9ged val\u00f3j\u00e1ban mindig az ember \u00e9rdekelt. Az, hogyan \u0151rizhet\u0151 meg a bels\u0151 tart\u00e1s akkor, amikor k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk minden v\u00e1ltozik. Amikor orsz\u00e1gok, rendszerek, divatok \u00e9s eszm\u00e9k v\u00e1ltoznak. Amikor az ember egyszer emigr\u00e1ns lesz G\u00f6ttingenben, k\u00e9s\u0151bb hazat\u00e9r, \u00e9s m\u00e9gis azt tapasztalja, hogy a hazat\u00e9r\u00e9s sem old fel minden k\u00e9rd\u00e9st. Err\u0151l ritk\u00e1n besz\u00e9lt\u00e9l nem keser\u0171en. \u00c9s volt is r\u00e1 okod.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ez az a r\u00e9sze az \u00e9letednek, amelyr\u0151l szerintem nem szabad hallgatni. Mert a t\u00f6rt\u00e9nethez ugyan\u00fagy hozz\u00e1tartozik, mint a k\u00f6nyvek vagy az el\u0151ad\u00e1sok. Nem \u00e9rtem, mi\u00e9rt nem kellett\u00e9l igaz\u00e1n annak a magyar kultur\u00e1lis k\u00f6zegnek, amelybe hazat\u00e9rt\u00e9l. Nem tudom, volt-e ebben f\u00e9lelem, k\u00e9nyelmess\u00e9g, k\u00f6z\u00f6ny, vagy egyszer\u0171en csak az a sokat emlegetett k\u00f6z\u00e9p-eur\u00f3pai tehets\u00e9g \u2013 arra, hogy a saj\u00e1t \u00e9rt\u00e9keinket mindig k\u00e9s\u0151n ismerj\u00fck fel. Azt viszont l\u00e1tom, hogy mik\u00f6zben m\u00e1sok biztos int\u00e9zm\u00e9nyekben, k\u00e9nyelmes poz\u00edci\u00f3kban \u00e9p\u00edtett\u00e9k a p\u00e1ly\u00e1jukat, te a SZEVASZ-szal j\u00e1rtad a vid\u00e9ket. Kis m\u0171vel\u0151d\u00e9si h\u00e1zakat. Falvakat \u00e9s kisv\u00e1rosokat. Sokszor m\u00e9ltatlan k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, szer\u00e9ny g\u00e1zsik\u00e9rt, de ugyanazzal az ig\u00e9nyess\u00e9ggel, amelyet egy nagysz\u00ednh\u00e1z sz\u00ednpad\u00e1n sem adt\u00e1l volna al\u00e1bb. Nem hiszem, hogy ez\u00e9rt b\u00e1rki szobrot \u00e9rdemelne. De azt igen, hogy eml\u00e9kezz\u00fcnk r\u00e1. Mert a kult\u00fara t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t nem csak azok \u00edrj\u00e1k, akik reflektorf\u00e9nyben dolgoznak. Hanem azok is, akik akkor sem engednek a saj\u00e1t m\u00e9rc\u00e9j\u00fckb\u0151l, amikor senki sem figyel r\u00e1juk.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">&#8230;Val\u00f3j\u00e1ban nem is ez az, ami miatt ma \u00edrni szeretn\u00e9k r\u00f3lad. Az igazs\u00e1gtalans\u00e1gok t\u00f6rt\u00e9n\u00e9szk\u00e9nt mindig foglalkoztattak. Eg\u00e9sz p\u00e1ly\u00e1mat olyan emberek k\u00f6z\u00f6tt t\u00f6lt\u00f6ttem, akiknek az \u00e9let\u00e9t sokszor nem a tehets\u00e9g\u00fck, hanem a koruk, a politik\u00e1juk, a sz\u00fclet\u00e9si hely\u00fck vagy egyszer\u0171en a v\u00e9letlen alak\u00edtotta. Megtanultam, hogy a t\u00f6rt\u00e9nelem ritk\u00e1n igazs\u00e1gos. A kult\u00fart\u00f6rt\u00e9net sem az. Ha valamit sz\u00e1monk\u00e9rek, nem rajtad k\u00e9rem sz\u00e1mon, hanem azon a vil\u00e1gon, amely sokszor nem tud mit kezdeni azokkal, akik nem simulnak bele k\u00e9nyelmesen a saj\u00e1t k\u00f6zeg\u00fckbe.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">De mindez m\u00e9g mindig csak a p\u00e1ly\u00e1d t\u00f6rt\u00e9nete. Engem enn\u00e9l sokkal ink\u00e1bb \u00e9rdekel az \u00e9leted. A h\u00e1zatok. Mert ma m\u00e1r azt gondolom, hogy az ember nem csak k\u00f6nyveket \u00edr. H\u00e1zakat is \u00e9p\u00edt. Nem t\u00e9gl\u00e1b\u00f3l, hanem jelenl\u00e9tb\u0151l. Figyelemb\u0151l. Abb\u00f3l, ahogyan fogadja a m\u00e1sikat. Abb\u00f3l, hogy tud-e id\u0151t adni neki egy olyan korban, amely egyre ink\u00e1bb azt sulykolja, hogy az id\u0151 p\u00e9nz, a besz\u00e9lget\u00e9s luxus, a figyelem pedig pazarl\u00e1s. Ti valami eg\u00e9szen m\u00e1st tan\u00edtottatok nek\u00fcnk. Azt, hogy az id\u0151 nem r\u00e1ford\u00edt\u00e1s. Hanem aj\u00e1nd\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Nem tudom megsz\u00e1molni, h\u00e1nyszor \u00fclt\u00fcnk n\u00e1latok. Nem tudom felid\u00e9zni az \u00f6sszes est\u00e9t sem. Tal\u00e1n nem is kell. Az eml\u00e9kezet k\u00fcl\u00f6n\u00f6s m\u00f3don nem a rendk\u00edv\u00fcli pillanatokat \u0151rzi meg a legmakacsabbul, hanem azokat, amelyek akkor teljesen h\u00e9tk\u00f6znapinak t\u0171ntek. Ahogy Ildik\u00f3 behozza a levest. Ahogy valaki m\u00e9g t\u00f6lt egy poh\u00e1r bort. Ahogy egy mondatb\u00f3l hirtelen vita lesz, a vit\u00e1b\u00f3l nevet\u00e9s, a nevet\u00e9sb\u0151l pedig \u00fajabb t\u00f6rt\u00e9net. A gyerekek k\u00f6zben b\u00f3kl\u00e1sznak a kertben, vagy hasalva j\u00e1tszanak a sz\u0151nyegen, \u00fajra felbukkannak, majd ism\u00e9t elt\u0171nnek, mi pedig \u00e9szre sem vessz\u00fck, hogy k\u00f6zben r\u00e1nk esteledett. Ma m\u00e1r \u00fagy l\u00e1tom, hogy ezekben az est\u00e9kben volt valami, amit akkor term\u00e9szetesnek hitt\u00fcnk, pedig egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt az: egy \u00e9letforma.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A polg\u00e1ri sz\u00f3 ma m\u00e1r sokszor f\u00e9lre\u00e9rtett, \u00e9n azt hiszem, kevesebb k\u00f6ze van a vagyoni helyzethez, ann\u00e1l t\u00f6bb a bels\u0151 fegyelemhez. Ahhoz a mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 meggy\u0151z\u0151d\u00e9shez, hogy k\u00f6nyvek n\u00e9lk\u00fcl szeg\u00e9nyebb az ember, hogy egy vacsora nem csak az \u00e9telr\u0151l sz\u00f3l, hogy a gyerekeknek nem k\u00fcl\u00f6n kell kult\u00far\u00e1t tan\u00edtani, hanem egyszer\u0171en olyan k\u00f6zegben kell feln\u0151ni\u00fck, ahol a kult\u00fara a mindennapok term\u00e9szetes r\u00e9sze. Ahol egy vers ugyan\u00fagy sz\u00f3ba ker\u00fclhet, mint egy r\u00e9gi csal\u00e1di t\u00f6rt\u00e9net. Ahol Shakespeare \u00e9s Tam\u00e1si \u00c1ron nem \u00fcnnepi alkalmak vend\u00e9gei, hanem r\u00e9gi ismer\u0151s\u00f6k. Ahol egy rom\u00e1n rendez\u0151 vagy egy pr\u00e1gai el\u0151ad\u00e1s \u00e9pp\u00fagy r\u00e9sze a h\u00e9tk\u00f6znapnak, mint az, hogy elfogyott a bor, \u00e9s le kell menni m\u00e9g egy palack\u00e9rt.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Sokszor gondolok arra, hogy a gyerekeink mit vittek magukkal ezekb\u0151l az est\u00e9kb\u0151l. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak eml\u00e9kezni arra, mir\u0151l vitatkoztunk Purc\u0103ret\u00e9vel kapcsolatban, vagy hogy \u00e9ppen melyik G\u00e1gyor-darab ker\u00fclt sz\u00f3ba. De eml\u00e9kezni fognak valamire, ami enn\u00e9l fontosabb. Arra, hogy l\u00e9teznek olyan h\u00e1zak, ahol a gondolatnak becs\u00fclete van. Ahol nem kell sz\u00e9gyellni a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1got. Ahol a vita nem ellens\u00e9gesked\u00e9s, hanem a m\u00e1sik ember komolyan v\u00e9tele. Ahol lehet hosszasan keresni a megfelel\u0151 sz\u00f3t, mert senki sem s\u00fcrget. Ma, amikor egyre gyorsabban \u00e9l\u00fcnk, egyre r\u00f6videbb mondatokban besz\u00e9l\u00fcnk, egyre t\u00fcrelmetlenebb\u00fcl hallgatjuk v\u00e9gig egym\u00e1st, ut\u00f3lag szinte hihetetlennek t\u0171nik, hogy ezek az est\u00e9k milyen lass\u00faak voltak.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Az ember negyven\u00e9ves kor\u00e1ra t\u00f6bbnyire m\u00e1r azt hiszi, hogy ismeri a bar\u00e1ts\u00e1g term\u00e9szet\u00e9t. Tudja, kik azok az emberek, akik mellette maradnak, \u00e9rzi, kik fognak id\u0151vel elkopni mell\u0151le, \u00e9s kik azok, akikkel egyszer\u0171en m\u00e1sfel\u00e9 sodorja az \u00e9let. Azt\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nik valami, amire senki sem k\u00e9sz\u00fclhet fel. Meghal az apja.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">A gy\u00e1sz k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tapasztalat. Nemcsak azt az embert veszi el t\u0151l\u00fcnk, akit szerett\u00fcnk, hanem egy id\u0151re a vil\u00e1g term\u00e9szetes rendj\u00e9t is. Minden ugyan\u00fagy m\u0171k\u00f6dik k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, mint kor\u00e1bban, m\u00e9gis minden idegenebbnek t\u0171nik. Az ember ilyenkor d\u00f6bben r\u00e1, hogy nem vigasztal\u00e1sra van a legnagyobb sz\u00fcks\u00e9ge. A vigasztal\u00e1s t\u00f6bbnyire \u00fcgyetlen m\u0171faj. Ink\u00e1bb arra v\u00e1gyik, hogy legyenek emberek, akik el\u0151tt nem kell \u00f6sszeszednie mag\u00e1t. Akik nem akarnak b\u00f6lcs mondatokat mondani. Akik egyszer\u0171en jelen vannak.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ti ilyenek voltatok.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Err\u0151l ritk\u00e1n besz\u00e9l\u00fcnk. Tal\u00e1n az\u00e9rt, mert vannak dolgok, amelyeket az ember nem akar elhaszn\u00e1lni a nyilv\u00e1noss\u00e1g el\u0151tt. M\u00e9gis \u00fagy \u00e9rzem, r\u00f3lad \u00edrva ezt nem hallgathatom el. Mert amikor ap\u00e1nkat elvesz\u00edtett\u00fck, nem egyszer\u0171en mellett\u00fcnk \u00e1lltatok. Valami sokkal nehezebbet tettetek. Hagyt\u00e1tok, hogy a gy\u00e1sz a maga term\u00e9szetes idej\u00e9ben t\u00f6rt\u00e9njen meg. Nem akart\u00e1tok kisebbnek l\u00e1ttatni, nem pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1tok elterelni r\u00f3la a figyelm\u00fcnket. Egyszer\u0171en befogadt\u00e1tok. Ma m\u00e1r, azt hiszem, ez az emberi egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9s egyik leg\u00e9rettebb form\u00e1ja. Nem enyh\u00edti a f\u00e1jdalmat, csak nem hagyja mag\u00e1ra azt, aki hordozza. Tal\u00e1n ez\u00e9rt \u00e9rzem ma is \u00fagy, hogy amikor r\u00f3latok besz\u00e9lek, val\u00f3j\u00e1ban soha nem csak r\u00f3lad besz\u00e9lek. Ildik\u00f3r\u00f3l sem lehet k\u00fcl\u00f6n \u00edrni. Kett\u0151t\u00f6k t\u00f6rt\u00e9nete r\u00e9gen t\u00faln\u0151tt mindkett\u0151t\u00f6k\u00f6n. Ti egy\u00fctt teremtettetek meg valamit, aminek ma m\u00e1r alig tal\u00e1lom a nev\u00e9t. Tal\u00e1n egyszer\u0171en \u00fagy lehetne mondani: otthont. De ez a sz\u00f3 is t\u00fal kev\u00e9s. Mert az otthon nem a falakban volt, hanem abban a mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 bizalomban, amely k\u00f6r\u00fclvett benneteket. Abban, hogy n\u00e1latok soha nem kellett szerepet j\u00e1tszani. Nem kellett okosabbnak l\u00e1tszani. Nem kellett mindig igazat adni egym\u00e1snak. Nem kellett egyform\u00e1n gondolkodni.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ez ut\u00f3bbi k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen fontos lett az elm\u00falt \u00e9vekben. Volt id\u0151, amikor ugyanazokra a k\u00f6z\u00e9leti t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sekre n\u00e9zt\u00fcnk, \u00e9s eg\u00e9szen m\u00e1s orsz\u00e1got l\u00e1ttunk benn\u00fck. Fiatalabban tal\u00e1n azt hittem volna, hogy az ilyen k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gek sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en sz\u00e9tfesz\u00edtik a bar\u00e1ts\u00e1gokat. Ma m\u00e1r ink\u00e1bb azt gondolom, hogy \u00e9ppen ilyenkor der\u00fcl ki, mit \u00e9r egy kapcsolat. A k\u00f6z\u00e9let egyre ink\u00e1bb arra nevel benn\u00fcnket, hogy el\u0151bb v\u00e9lem\u00e9nyeket l\u00e1ssunk, \u00e9s csak ut\u00e1na embereket. Ti valami eg\u00e9szen m\u00e1st k\u00e9pviseltetek. Azt, hogy a m\u00e1sik ember soha nem azonos egyetlen politikai meggy\u0151z\u0151d\u00e9s\u00e9vel. Hogy lehet vitatkozni \u00fagy is, hogy k\u00f6zben nem akarjuk elvenni egym\u00e1st\u00f3l a m\u00faltat. Ez ma m\u00e1r ritka tud\u00e1s. \u00c9s tal\u00e1n \u00e9ppen ez\u00e9rt olyan fontos.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Nyolcvan \u00e9v f\u00f6l\u00f6tt az ember alighanem m\u00e1sk\u00e9nt tekint vissza az \u00e9let\u00e9re, mint negyven\u00e9vesen. A sikerek \u00e9s kudarcok hely\u00e9re lassan az emberek ker\u00fclnek. Nem az v\u00e1lik fontoss\u00e1, hogy h\u00e1ny k\u00f6nyvet \u00edrtunk, h\u00e1ny el\u0151ad\u00e1st rendezt\u00fcnk, h\u00e1ny d\u00edjat kaptunk, vagy h\u00e1ny kritik\u00e1t \u0151riznek m\u00e9g a k\u00f6nyvt\u00e1rak. Hanem az, hogy kik maradtak mellett\u00fcnk. Kiknek lett\u00fcnk r\u00e9szei az \u00e9let\u00e9ben.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ha valamit k\u00edv\u00e1nhatok neked ezen a sz\u00fclet\u00e9snapon, az nem a hossz\u00fa \u00e9let. Az id\u0151vel egyik\u00fcnk sem alkuszik. Sokkal ink\u00e1bb azt k\u00edv\u00e1nom, hogy tudd: vannak emberi jelenl\u00e9tek, amelyek j\u00f3val t\u00falmutatnak a saj\u00e1t \u00e9let\u00fck\u00f6n. Nem az\u00e9rt, mert legend\u00e1v\u00e1 v\u00e1lnak, hanem mert \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl be\u00e9p\u00fclnek m\u00e1sok \u00e9let\u00e9be. \u00cdgy mi\u00e9nkbe is. Nem tudom, mit \u0151riz meg bel\u0151l\u00fcnk az id\u0151. A k\u00f6nyveket? Tal\u00e1n. A verseket? Rem\u00e9lem. A rendez\u00e9seket? Egy darabig bizonyosan. De egyre ink\u00e1bb azt gondolom, hogy az ember igazi \u00e9letm\u0171ve nem ezekben m\u00e9rhet\u0151. Hanem abban, hogy h\u00e1ny ember \u00e9rzi \u00fagy egy id\u0151 ut\u00e1n: n\u00e9lk\u00fcle m\u00e1sk\u00e9pp alakult volna a saj\u00e1t \u00e9lete is.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Ha egyszer majd a gyerekeim megk\u00e9rdezik t\u0151lem, kik voltak azok a feln\u0151ttek, akik mellett term\u00e9szetes volt feln\u0151ni, akikt\u0151l \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl tanultam valamit a vil\u00e1gr\u00f3l, a k\u00f6nyvekr\u0151l, a vit\u00e1r\u00f3l, a figyelemr\u0151l, a vend\u00e9gszeretetr\u0151l \u00e9s arr\u00f3l, hogy a kult\u00fara nem foglalkoz\u00e1s, hanem \u00e9letforma, nem fogok hossz\u00fa magyar\u00e1zatba kezdeni. Egyszer\u0171en azt mondom majd: volt egy h\u00e1z K\u00f6z\u00e9p-Eur\u00f3p\u00e1ban.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">\u00c9s nek\u00fcnk megadatott, hogy otthon lehess\u00fcnk benne.<\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\">Boldog sz\u00fclet\u00e9snapot, P\u00e9ter.<\/p>\n<\/div>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><\/p>\n\n\n\n<p class=\"wp-block-paragraph\"><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Egy h\u00e1z K\u00f6z\u00e9p-Eur\u00f3p\u00e1ban \u2013 G\u00e1gyor P\u00e9ter bar\u00e1tom 80. sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra K\u00fcl\u00f6n\u00f6s dolog a felejt\u00e9s. Nem puszt\u00e1n az\u00e9rt, mert igazs\u00e1gtalan, hanem mert t\u00f6bbnyire nem rosszindulatb\u00f3l m\u0171k\u00f6dik. Egyszer\u0171en mindig tal\u00e1l mag\u00e1nak s\u00fcrg\u0151sebb \u00fcgyeket, \u00e9s mire \u00e9szrevessz\u00fck, azok az emberek is lassan kikopnak a &hellip; <a href=\"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/?page_id=6094\">Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz&#8230;. <span class=\"meta-nav\">&rarr;<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":6,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-6094","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/6094","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/6"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=6094"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/6094\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":6095,"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/6094\/revisions\/6095"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/opus-folyoirat.sk\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=6094"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}