Hírek

Elhunyt Kányádi Sándor

(2018. június 20.)

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten – tájékoztatta a család szerdán az MTI-t.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte. Közel harminc verskötete és tizennyolc meséskötete jelent meg. Kimagasló irodalmi munkásságáért sok egyéb mellett Herder-, Kossuth- és Prima Primissima díjban is részesült.
Kányádi Sándor a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakjának számított, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója volt. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.

 

Elhunyt Kulcsár Ferenc

(2018. március 22.)

Somogyi Tibor felvétele

Életének 69. évében elhunyt Kulcsár Ferenc Madách-, és Forbáth Imre-díjas költő.
Kulcsár Ferenc 1949. október 9-én született Szentesen, a Felső-Bodrogközben. Alap- és középiskoláit szülőfalujában, illetve Királyhelmecen és Kassán végezte, majd tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem filozófia–magyar szakán folytatta. 1971-től a pozsonyi Új Ifjúság szerkesztője, 1973-tól a Madách Könyvkiadó sajtóelőadója, 1975-től pedig az Irodalmi Szemle nyelvi szerkesztője. 1976-tól a Madách Kiadó szerkesztőjeként, 1984-től 1991-ig az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként dolgozott. 1991-ben néhány társával megalapította a Lilium Aurum Könyv- és lapkiadót Dunaszerdahelyen, s közben 1995–1997 között a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjának, a Katedrának a főszerkesztője volt. 2008 óta kizárólag az irodalomnak, vers- és esszéírásnak, az irodalmi publicisztikának, és a naplóírásnak szenteli életét. Verseket 1967-től publikált, költőként az 1970-ben megjelenő Egyszemű éjszaka című versantológiában indult. Első verseskötete 1972-ben jelent meg, Napkitörések címmel. Azóta mintegy 20 kötete született (versek, gyermekversek, esszék, mesék, legenda-feldolgozások, naplók).
„Kulcsár Ferenc par exelance költő: akkor is költő lenne, ha soha egy sor verset sem írt volna le. Az a költő ő, aki egész életével, mozdulataival, magatartásával, életvitelével poéta, aki a nyelv titkával él, s a nyelve az emberi lét metafizikájával” – írja róla egyik méltatója, Tőzsér Árpád.
Munkáiból irodalmi színpadok több önálló műsort rendeztek – ezek egyikét a Duna TV többször is bemutatta. Versei, tanulmányai, esszéi, meséi szlovákiai, magyarországi, romániai irodalmi folyóiratokban és antológiákban láttak napvilágot. Műfordításai szintén – szlovák, cseh, német, ruszin, orosz írók és költők munkáiból (az első három nemzet költőinek versfordításai több antológiában is megjelentek). Vilcsek Béla szokatlan „hármas monográfiája” a Hármaskönyv 2017-ben jelent meg a Szlovákiai Magyar Írók Társasága gondozásában, melyben Tóth László és Varga Imre mellett Kulcsár Ferenc is főszerepet kapott. A könyv egyéb érdemei és értékei mellett azért is izgalmas, mert e három különböző pályát és életművet az egykori közös indulás apropóján képes úgy egymás mellé helyezni és összevetni, hogy azok egymást is értelmezik.
A Madách Imre- és Forbáth Imre-díjas költőt irodalmi tevékenységéért a Magyar Arany Érdemkereszttel is kitüntették.
Kulcsár Ferenc temetése 2018. március 26-án, 13.00 órakor lesz Dunaszerdahelyen, a Kisudvarnoki úti temetőben.

Elhunyt Gyüre Lajos

87 éves korában, Kassán, 2018. február 15-én elhunyt Gyüre Lajos költő, író, színműíró, irodalomtörténész, nyugalmazott tanár, aki 1931. március 20-án született Mokcsakerészen.
Búcsúztatása 2018. február 21-én, szerdán, 11.00 órakor lesz a kassai krematóriumban.
A kassai ipariban érettségizett,  tanári oklevelét pedig Pozsonyban szerezte. Élete során nem csak a pedagógusi pályán dolgozott, de volt művészeti vezető és dramaturg is (a kassai Tháliában), hallatta hangját a hazai magyar közéletben és máig tartó irodalmi munkássága az egyik legsokszínűbb tájainkon. Legalább húsz könyve jelent meg, köztük versek, mesék, mesejátékok,színművek, hangjátékok, monográfiák, gyűjteményes kötetek. Pályája a magyar nemzeti hagyományok tiszteletén alapszik, de oly módon, hogy a már kialakult szakmai véleményeknek is utána néz, tehát alaposan dolgozik, és gyakran tényekkel cáfolja a már véglegesnek vélt megállapításokat.
Az öregséggel c. költeményében így ír: “Az öregséggel, jó, vagy rossz, lassan megbékülök. Csak a lélek, az ne váltson hamisra, mint repedt tülök. Csak az agy őrizze frissen a mát, a tegnapot s a múlt feledett dolgait akkor is, ha már a kép régi, elavult. Addig is, míg el kell menni, a szív csak maradjon tiszta, mint azúr égbolt, s ha kéred, Uram, úgy nyújtanám vissza. Ha már nincs más, csak délibáb, tűnő semmi, csak az emlék, mintha mindig új és újabb ismeretlen felé mennék. S míg innám a hűs étert, mint templomi orgona lelke, tüdőm, e nyúzott fújtató úgy telne-apadna fel-le. A gerinc oszlopa bírná, s tartana omló templomot, az oltárt, a lélek szentélyét, melyből az ima kikopott. S a láb, ha nem lép, csak csosszan, kéveként nem dőlne-hullna. Uram! Csak ennyit. Egy szócskát! Szólnál: várhat még az urna!”
Nyugodjék békében!

Elhunyt Tóth Elemér

Életének 78. évében,  Pozsonyban elhunyt Tóth Elemér költő, szerkesztő, újságíró.
Tóth Elemér Tompa Mihály falujából, Hanváról érkezett Pozsonyba, hogy újságíróként a magyar közélet részese legyen. A költő, a szépíró azonban korán kibukik belőle. Első versei az Új Ifjúságban, további versei, elbeszélései, meséi, cikkei, tudósításai, riportjai, színi- és irodalmi kritikái a Hétben, Irodalmi Szemlében, Szabad Földművesben, Kis Építőben, Dolgozó Nőben, Nőben, Vasárnapi Új Szóban, Tábortűzben jelentek meg, ahol szerkesztőként, riporterként később főszerkesztőként is dolgozott.
Első versét még az Új Ifjúság közölte 1959-ben, s ahogy értő kritikusa, Duba Gyula mondja róla, „Tóth Elemér versei a mi valóságunkból születtek, anyaguk az egykori gyerekkorának falu-valóságára emlékező költő létszemlélete. Ezért érzelemteliek, kerülik a tárgyias közönyösséget, igazságaik hangulatukban élnek. Nyelvi fogantatásúak, a gondolatokat képekben fejezik ki és igazságkeresésük szenvedélyes. Néha érzelmileg túlcsordulók, máskor szinte átkozódók… Témái a természetes időszaki szépségek, tavasz, nyár, ősz és tél érzéki szépségei, a szerelemnek a korral változó s lényegében, mélységében mégis örök bensőségessége, a kisebbségi sors hullámai és történelmi emlékei, folyamatos sérülékenysége, politikusainak ballépései vagy érzéketlensége, egyszóval mindennapjaink sajátosságai és sebei.”
Első verseskötetét A halak a mélyben úsznak címmel 1965-ben adják ki, ezt követi a Ketten, Kérgek, Csillagrózsa, Sárga, mint a Nap, Csillagménes, Tegnapelőtt, kiskedden, az Őszi kert, a Mese az aranykalapácsról, a Hol laknak a sünik?, a Pitypang, a Tölgyek, A bátor nyúl, a Magányom eredjében vagy a 2013-ban napvilágot látott Örökös szerelem gyűjteményes kötete, amelyben ars poeticája megvallásához Márait hívja segítségül: „Azzal kezdődik, hogy nagyot írni. Később szépet akarsz írni. Még később hatalmasat, erkölcsöset, arányosat. Aztán eljön a sztrájk ideje, s a pillanat, mikor már csak igazat akarsz írni. S észreveszed, hogy az igazság nagy is, szép is, hatalmas, erkölcsös és arányos is. Ilyen egyszerű? Ilyen rettenetes egyszerű!”
Nyugodjék békében!

Átadták az idei Corvin-láncokat

2018. február 12-én, hétfőn a magyar kultúra és tudomány hét kiemelkedő képviselője kapott magas kitüntetést: Ritoók Zsigmond és Maróth Miklós klasszika-filológus, Huszti Péter színművész, Martonyi János jogtudós, Melocco Miklós szobrászművész, Sir George Charles Radda kémikus és Sótonyi Péter orvos Corvin-láncot vehetett át.

(Forrás:www.litera.hu)

Meghalt Csörsz István

Csörsz István 1942-ben született Baján. Mielőtt első könyveit megírta, szakmunkásként, matrózként, műszerészként, fénymásolóként és fafaragóként dolgozott. 1967-től publikált, majd 1971-től, a Sírig tartsd a pofád megjelenésétől lett szabadfoglalkozású író. A beatnemzedék képviselője, a 70-es évek új generációja világának, életének kutatója és hű tolmácsolója.

Művei: 1971: Sírig tartsd a pofád! (regény); 1972: Bocsánatos bűnök (elbeszélések); 1972: Vastövis (kisregény); 1973: Okos madár (regény, szlovákul: 1978); 1974: Visszakézből (regény); 1977: Ördögűzés (novellák); 1982: Kék a tenger (dráma); 1983: Sírig tartsd a pofád! I-II.; 1986: Elhagyott a közérzetem (riportok); 1987: Szerelem második vérig (forgatókönyvíró, rendező: Dobray György); 2000: Pangala (regény); 2013: Az írás művészete. Feljegyzések (esszé, online függelékben novella- és regényelemzésekkel); 2014: Viharjelzés. Riportok 1956 katonáival (riportok); 2015: Vesztesek (regény [1975]); 2016: Földtaposók (regény [2006]); 2017: Bóckacaj (Tovamászás) (regény [1988/1999]). 1971-ben szerepelt az Ahol a sziget kezdődik – Fiatal prózaírók antológiája című antológiában.

(Forrás:www.litera.hu)