Cikkíró pályázatot hirdet a Kontur Magazin, amire szerzőinknek is érdemes odafigyelniük.

A Kontur Magazin első alkalommal hirdeti meg cikkíró pályázatát. A pályázatra a kassai Kelet-szlovákiai Galériában 2023. november 23-ig látogatható Kassai szelek (Winds of Košice) című Refik Anadol-kiállításról várjuk az írásokat. Elsősorban olyan szövegekre számítunk, amelyek a kiállítás munkáira reflektálva foglalkoznak a művészet és a mesterséges intelligencia kapcsolatával.

Refik Anadol (1985) török-amerikai médiaművész, aki a világ számos jelentős művészeti intézményében kiállított már, a mesterséges intelligencián alapuló kortárs művészet nemzetközi sztárjának, úttörőjének számít, elsőként alkalmazta a mesterséges intelligenciát köztéri alkotások létrehozásánál. A művészet, a tudomány és a technológia metszéspontjában találhatóak helyspecifikus, háromdimenziós adatszobrai és festményei, élő audiovizuális performanszai és installációi, melyek alapanyaga a digitalizált kollektív tapasztalataink, emlékezeteink vizualizációja algoritmusok segítségével.

A Kassai szelek (Winds of Košice) című helyspecifikus adatfestménye alapját a Kassán és környékén egy éven át gyűjtött szélminták adathalmaza, majd azoknak egy saját fejlesztésű szoftver általi értelmezése, elemzése képezi.

A pályázat nyertes szövegét a Kontur Magazin online felületén publikáljuk, a szerző honoráriumban és a budapesti ISBN könyv+galéria tizenötezer forint (negyven euró) értékű könyvcsomagjában részesül. 

A zsűri tagjai a Kontur Magazin szerkesztősége, Szabó Bodó Renáta és Nagy Zsófia lesznek, illetve független szakértőként Hushegyi Gábor művészettörténész, művészeti író is részt vesz a pályázatok elbírálásában.

Forrás: kontur-art.com

Az oldalunkra feltöltöttük az elmúlt évben és az idei esztendőben eddig megjelent számainkat. Aki esetleg nem jutott hozzá a nyomtatott laphoz, itt is elolvashatja őket. A 2022-es és a 2023-as lapszámokat az Archívum menüpontban találják. Kellemes olvasást kívánunk!

Mivel az oldal jelenleg az újragondolás fázisában tart, arra gondoltunk, hogy pár korábbi eseményünk hanganyagát osztjuk meg ezen az oldalon, illetve a kötösségi médiában. Az első ilyen beszélgetés az OPUS 2022. februári lapbemutatója, mely a komáromi Pince Klubban került megrendezésre.

Tóth László, József Attila-díjas költő, N. Juhász Tamás irodalomtörténész és Csillag Balázs, a Fiatal Írók Közös Alkotóterének (FÍrKA) tagja beszélgettek Reczai Lillával a 2021-es év lapszámairól (is).

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága egy videóval kedeveskedik a magyar költészet napja alkalmából. Az összeállításban Bolemant László, Hodossy Gyula, Tóth László, Z. Németh István, Ravasz József és Zalaba Zsuzsa olvassák fel verseiket. Mátyás Hudák Katalin pedig József Attila egyik versét adja elő, amelyet ő maga zenésített meg.

TARTALOM:

Arany Opus Díj 2020:
Katona Nikolas: Kapcsolatvariációk K.-ra, É.-re és P.-re (vers)
Fiala Ilona: A bosszú (novella)

Szépírás:
Petőcz András: Amikor a legszebb, Valami titkos (versek)
Szabó Zoltán Attila: „A fohász része az életemnek!” – Kálloy Molnár Péter 50 (interjú)
Kálloy Molnár Péter: Londoni eszmélet, 2017 (vers)
Tamási Orosz János: Egy Zsélyi Nagy sorra (vers)
Aich Péter: Félreértés (novella)
Ravasz József: Emberke lettem, Idegvégződéseim, Csók (versek)
Oláh Péter: Coca-Cola (novella)

Láthatár:
Baranyi Ferenc: Mészáros Márton Bob Dylan-fordításai elé
Bob Dylan: Key West (Filozofikus kalóz), Viszlát, Jimmy Reed (versek, Mészáros Márton fordításai)
Mészáros Márton: Bob Dylan testamentuma
Marat Baszirov: Második eljövetel (novella, Gyürky Katalin fordítása)

Tanulmány:
Bakonyi István: Vázlat Balázs F. Attila költészetéről
Gál Sándor: Az ismeretlen út (esszé)
Tóth László: „…annyi forró láz gyümölcse” – Fábry Zoltán és Forbáth Imre levelezése 1956-1967)

Könyvek között:
Csibrányi Zoltán: Meg kell látni, ha valaki bajban van, és ha lehet, segíteni kell neki (Fredrik Backman: Hétköznapi szorongásaink)
Hogya György: Fiatal írók antológiája 2020
Gyürky Katalin: Közép-európai nekrológ (Tóth László: A guillotine nyílása, avagy élet ÉS irodalom)

Küszöb:
Csillag Balázs: Másnap (novella)
Juhász Kornélia: A költői virtus és a vámpír találkozása (novella)
Jancsó Péter: A villa titka (novella)
Bese Bernadett: Kiállítás (novella)

A SzMÍT és a szerkesztőség hírei
Bolemant László: Tóth Lehel fotói elé
E számunk szerzői

A számot Tóth Lehel fényképeivel illusztráltuk.

Lehullott levél

(Szerkesztői megjegyzés: Ebben a saját irodalmi bajlódásukon túlmutató kurta levélpárban barátaink egy néhány napja elhunyt kedves ismerősüknek állítanak emléket a maguk profánul random módján. Virág helyett levél, részvétnyilvánítás helyett múltfuvallat.
Ezzel adózik Lilith és Kornél Grendel Lajosnak és közös élményeiknek.)

Emlékszel, Lilith?

Nem tudom, te hogy voltál vele, de amikor én először megláttam őt, tagadhatatlanul csalódtam. Valami nagynak, már csak a betűrím elvén is grandiózusnak képzeltem, erre ott totyogott előttem egy szottyadt kis öregember. Nem a művész fog hiányozni, az elvont lény a név mögött, hanem az a bácsika, aki esténként ’csak úgy kóválygott’ az írótábor területén és iszogatta a borocskáját. Az az öregisten mosolyú jelenség, aki az egyetlen árnyékos padon olvasgatott a pihenő alatt. Az a bájos, közvetlen írónagypapa.
Emlékszel, hogy tudott nevetni a legalpáribb vicceken is? Milyen érzés, hogy nem lesz több olyan pillanat, amikor a csicsergő írók közt ott ücsöröghet a fonott karosszékben? Hogy már sosem hallhatjuk a tömör megállapításait a testi bajairól meg a rendszerváltásról (mindig volt repeta a vén remetétől). Olyan, mintha egy figyelő védelmező illant volna el…
Nincs több szavam, csak sóhajtoznék. Minek is beszélnék, ha azt mondta rólam, túl posztmodern vagyok.
Szóval búcsúzom, Grendel papi…
Meg tőled is.

Kornél, a világcsavRgooo.

(Szerkesztette: Lomboš Kornélia, önjelölt Juhász)

.

Válasz a lehullott levélre

(Szerkesztői megjegyzés: két ember, négy karakter emlékpárbaja ez)

„…a halál visszavonhatatlan és végleges, mint egy csillag pusztulása a végtelen és közömbös űrben.” (Grendel Lajos: Négy hét az élet)

Hogy emlékszem-e?
Egy kora őszi napon láttam először, életem első olyan eseményén, ahol „kisírókontárként” jelentem meg. Feketeségemben odalibbentem ahhoz az asztalhoz is, ahol Ő ült. Élő érettségi tétel, menő, mi?
Lágy kézfogása volt, olyan öreg, sokatmondó, már-már nőies.
– Lajos, Grendel Lajos vagyok – mondta.
– Szólítson akár Lilithnek – válaszoltam rögtön.
– Kérlek, nyugodtan tegezz, itt ez a szokás – kérte, és másik kezével is megfogott, majd komótosan leült. Nem meséltem soha, de akkor és ott megilletődtem. Nem szokásom, te is tudod. Zavaromban csak egy félszeg mosolyra tellett. Az élő történelem egy darabja, kérte, hogy tegezzem. Biccentettem és távoztam.
Később, jóval később beszélgettünk először hosszan. Léváról és irodalomról, ugyan mi másról, mézbor felett másról nem is érdemes.
A szemei, azok hiányozni fognak a nyári találkozásokban, őszinte, kíváncsi, ítéletmentes, érdekelte vadkelet, becsültem őt érte, nem csak betelepült beduinnak látott.
Emlékszem, azt mondta neked, hogy túl posztmodern vagy, kicsit magamra is vettem, holott neked szólt. Emlékszem egy estére, amikor a bor mellé befigyelt az ampulla pálinka is, gyógyszerként oldotta meg mindenki nyelvét. Eszterházyról vitázott valakivel, és mellettem felgyúlt egy papír zsebkendő.
Igazat adok, nem művészként fog hiányozni, úgy sosem halhat meg, ebben van a jó és jelentős író eszenciája, ott marad a könyvespolcokon, ott marad másokra tett hatásában. Mégis búcsúzunk, a testtől és hangulattól, amit magával hozott.

Köszönünk mindent, Grendel papi, legyen könnyű a föld.
Mély tisztelettel köszön el:

Lilith

(Szerkesztette: Tóth Viktória)