Mint ahogy eddig, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által kéthavonta kiadott Opus folyóirat ingyenesen hozzáférhető, postaköltség fejében bárki postaládájába eljuttatjuk. Nincs más dolga, csak írjon egy levelet az angyal.opus@gmail.com címre és rendelje meg.
Szlovákián belül az éves előfizetés a kéthavonta megjelenő folyóiratért – 16 euró
Magyarországra az Opus 2026-os évi hat lapszámának postázása – 14 ezer forint
Úgy hiszem, Nagy Erikának két igen jellemző tulajdonsága van, amely – véleményem szerint – meghatározta eddigi életútját: a sokrétűség és a kitartás. Az utóbbi szinte mindenre vonatkoztatható, a sokrétűség pedig elsősorban kultúraszervező munkájára és irodalmi tevékenységére, amely az íráson kívül az irodalmi élet szervezésére is vonatkozik. Nem könnyű minden elvárásnak és kihívásnak egy személyben megfelelni, de Erika, mint fentebb írtam, kitartó. Eleddig több könyvet megírt és megjelentetett, szervezte, szervezi írószervezetünk, a dunaszerdahelyi központú SZMÍT összejöveteleit, mindennemű találkozóit, intézi ügyes-bajos dolgait. Erikának azonban más elköteleződése is van. Lakóhelyén, Nyárasdon a Csemadok-alapszervezet elnöke. Munkáját a közelmúltban egy kitüntetéssel, a Csemadok Közművelődési Díjjal ismerték el…
Lacza Gergely interjúja itt olvasható: KATT
Tegnap délben még megrendelte az Opus folyóiratot a postaládájába, ma reggel viszont már nem ébredt fel – elhunyt Fülöp Antal, Tóni bá, lapunk állandó szerzője, kedves barátunk.
Életének 82. évében elhunyt Fülöp Antal, a kiváló író, színműíró, költő, publicista és médiamunkás, akinek gazdag és sokszínű útja nemcsak irodalmi és közéleti munkásságában, hanem közösségi hatásában is maradandó nyomot hagyott mindazokban, akik ismerték vagy olvasták műveit. Legutóbb még így írt önmagáról: „Ma nyugdíjasként Komáromból szemléli, időnként már-már riadtan, hogy mi-minden történik (történhetik!) az önmagát civilizáltnak hirdető Európában.” Ma már mindezt odaátról szemléli…
Karácsony és Nap? Hogy jön ez össze kérdezhetné az olvasó, aki megszokta, hogy ilyenkor, év vége felé csilingelő harangszóval és szikrázó csillagszórókkal ünnepeljük a kis Jézus születését.
Mások azonban némán bólogatnak, mivel jól tudják, hogy ez a szent ünnepünk sem kerülte el a pszeudomorfózis törvényszerűségét, és bölcs papjaink, püspökeink engedve az ősi hagyományoknak, icipicit igazítottak egyes kinyilatkoztatások idején és módján.
Az Opus decemberi száma átfogó képet ad a kortárs magyar irodalom sokszínűségéről, különös tekintettel a felvidéki alkotók munkáira. A lapszám lírai, prózai, esszé- és drámai szövegei mellett hangsúlyos szerepet kapnak a kiadó, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága fennállásának 35. éve kapcsán született tanulmányok.
Gál Sándor József Attila-díjas író, költő, publicista, a Magyar Művészeti Akadémia tagja 2011-től. Munkássága szerteágazó, tevékeny és termékeny életet, terjedelmes életművet mondhat magáénak. Szülőfalujához való ragaszkodása a köteteiből tekint vissza ránk, Az egykori szülőház helyén egy faragott emléktábla hirdeti: „Mert más szülőföld nincs, csak ez az egyetlen. A bennem élő.” Ma lenne 88 éves. Meg nem élt születésnapján egy öt évvel ezelőtt készült interjúval emlékezünk.
(olvass tovább)
Üzenet Ravasz József születésnapjára
A múlt század nyolcvanas éveiben markáns arculatot öltött Iródia-csoport egyik titka (a kézenfekvőek mellett) az lehetett, hogy néhány tagja amolyan „kint is vagyok, bent is vagyok” technikával nem csupán részt vettek, de népszerűsítették is összejöveteleiket, kiadványaikat, súlyt adva ezzel is egyre markánsabb jelenlétüknek. Fellinger a Szabad Földműves, Juhász a Hét, Krausz az Irodalmi Szemle, Ravasz József a Csallóköz hasábjain bukkan fel híradásaival. Utóbbi négy hónappal és negyven évvel ezelőtt írta le, hogy „az Iródia csoportba tömöríti a tehetséges alkotókat, akikből később formálódhat egy új irodalmi nemzedék”, és jóslatát könnyű szívvel kockáztathatta meg (azt is mondhatnánk, hogy úriemberhez nem méltó módon, az ugyanis biztosra nem fogad), hiszen az említett névsor már akkor is jelezte az új nemzedék jogos titulusát, s azóta már a szlovákiai magyar irodalomtörténet egyik fontos fejezetét alkotják. Beleértve Ravaszt is, akinek azóta is „szeme a pályán”, immár hetvenötödik életévét taposva – mit taposva, inkább szökellve, ruganyos elmével szűrve és sűrítve versképekbe az létezés képeit – járja makacsul a maga útját, eredményesen.
Ravasz József költő, romológus, egyetemi docens ragaszkodik a gyökereihez. Verseiben vezérfonal az identitás. Az egykori apácaszakállasi Gurdony nevet viselő cigánypérót születése óta az ő meseországának, kishazájának tartja. Vallja, burokban született, s ezért nagyanyja gyakran mondogatta, hogy szerencsés ember lesz belőle. A bizonyítási vágy mindig is meghatározó tényezőnek számított személyes életében és karrierje szempontjából is. Bizonyítani akarta, hogy cigány származása nem lehet akadálya a sikernek. És igen, magyar ajkú romaként, hetvenen túl még ma is aktívan ír, romológusként szervezkedik és oktat az egyetemen.
Nagy Erika korábban megjelent interjúja még ma is időszerű kérdéseivel tiszteleg Ravsz József munkássága előtt.
A Magyar Írószövetségnek köszönhetően a Jókai200 program széles közönséghez jutott el a felvidéki magyar iskolásokon keresztül. Összesen harminc iskolába vitték el a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagjai Jókai műveinek és szellemiségének útmutatójaként szolgáló hazaszeretetet, az erkölcs és igazság értékeinek megőrzésének továbbadását, hatást gyakorolva ezzel a magyar irodalom népszerűsítésére és a kulturális örökség ápolására.
