Pénteken, 2023. november 24-én köszöntötték 60. születésnapja alkalmából a szlovákiai magyar meseirodalom ismert és elismert képviselőjét, Fellinger Károlyt.
A Szlovákiai Magyar írók Társasága által rendezett ünnepségen az életjubileumát ünneplő írót, költőt, helytörténészt Hodossy Gyula, a társaság elnöke köszöntötte, aki Fellinger érdemeit sorolta. Beszélt arról is, hogy az író tevékenysége milyen sokrétű, publikációinak listája pedig rendkívül hosszú, ami művei és alkotói tevékenységének méltó bizonyítványa. Az ünnepeltet köszöntötte még Tóth László, József Attila-díjas költő, szerkesztő, aki kitért Fellinger indulására, írói pályájának kezdetére is.
A köszöntők közül nem maradhatott ki Tamási Orosz János költő, újságíró, szerkesztő sem. „Mert amikor átfogóan megismerkedünk például Fellinger Károly verseivel, akkor arra kell rádöbbennünk: mindent elmond arról az össznemzeti kultúráról, annak majd minden szempontból nézve pusztulásáról, romlásáról, fogyásáról, identitás-képzési értékeinek csökkenéséről, egyáltalán: identitás-eredőinek egyre nagyobb hiányairól, amiről az úgymond össznemzeti a maga purparléiban, kulturkampfjaiban, időnként szánalmasan piti morzsahadjárataiban rendre megfeledkezik. Mondhatnám, hogy felelősség, lelkiismeret, szolgálat, és sok ilyesmi elkötelezettség-elköteleződés vezeti tollát, irányítja megfigyeléseit, de nem mondom, mert nem lenne igaz. Számára a vers ennél több és természetesebb – a létezés alapfeltétele” – hangsúlyozta Tamási Orosz János, majd beszámolt az úgy nevezett „Fellinger-titokról” is: „Mi is az, ami számomra érdekessé, különlegessé tette ezt a poézist? Az, amit a megismételhetetlen tagadásának neveznék; a tétel, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, cáfolása. Ugyanakkor ez a törekvés kudarcra van ítélve, egészen pontosan az én törekvésem ezen értelmezésre, mert hisz minden egyszeri és megismételhetetlen, s a hullámok is egészen mást hordanak a hátukon, mint a korábbiak; persze, a történelem szennyese mindig ugyanolyan, de csak a közöny s közömbösség látja ezt így. Ez a kettősség, amit hosszan kellene értelmeznem, ez jellemzi ezt a költészetet; egyszerre van benne a változás, az elmúlás, mint mikor valaki nyolc-tíz fotográfiát készít egy adott szögből, egy képre fókuszálva; mint Nádas a körtefára; de ez a Fellinger-sorozat mind időben, mind napszakban távol egymástól készül. S azonnal létrejön általuk a megismételhetetlen tagadása, hiszen látszólag semmi sem változik a lényegből, s ugyanakkor megvalósul a megismételhetetlen lényege: az idő maga már hiányzik a következő képről. Mert az idő nem követi a képet – ahogyan az élet sem követi az időt. Mindig újat akar abból létrehozni – önmaga múltjától egyre távolabbra kerülve. S az egyetlen, ami-aki erről nem vesz tudomást: a költészet.”
Fellinger Károly
(Pozsony, 1963. november 20.) felvidéki magyar költő, helytörténész.
Az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Azóta publikációinak, könyveinek sora csak gyarapodott. 2010-ben és 2011-ben munkáját Arany Opus-díjjal jutalmazták, 2014-ben Forbáth Imre díjat vehetett át, 2016-ban kiérdemelte a Madách-nívódíjat, 2017-ben pedig meseírói tevékenységéért a Simkó Tibor díjat vehette át. Legutóbb, 2023 augusztusában átvehette a Magyar Arany Érdemkeresztet.
