Meghalt Ferdinandy György József Attila-díjas magyar író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár – a hírt az író barátja, Száraz Miklós György közölte a közöségi hálón a család kérésére. Ferdinandy 88 éves volt.
Ferdinandy György a francia írószövetség, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja volt, mindezek mellett számos folyóirat rendszeres szerzője, munkatársa. Így az Opusban is jelentek meg írásai. 2024. január 7-én Miami-i otthonában hunyt el.
Szülei Ferdinandy György (1904–1974) orvos, író és Rejtő Erzsébet (1912–2003). Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. 1954–1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott, majd 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, majd kitört a forradalom. Annak leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956–1964 között Franciaországban (többek között) kőműves, orosz fordító és könyveladó. 1957 és 1960 között a strasbourgi és Dijoni Egyetem hallgatója, ahol irodalmat tanul. 1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára, itt spanyol nyelven oktat. 1964 és 1970 között a Szomorú Vasárnap című, tizenkét lapszámos irodalmi folyóirat kiadója, 1969-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerez, 1976 és 1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa, 1981 és 1986 között a Nyugati Magyar Széppróza Antológiáját szerkeszti, az NRF és a Le Monde munkatársa. 1987-ben hazatér Magyarországra, ekkor egy évig tanít az Eötvös Kollégiumban.
Az ezredforduló óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt. A 2010-es évek óta a legtöbb időt Budapesten töltötte, de minden évben több hónapra visszalátogatott Miamiba, majd 2019-ben állandó lakhelyét Miamiba tette át.
Első írásai francia nyelven, belga napilapokban jelentek meg. 1960-ban látott napvilágot első francia nyelvű novelláskötete, a Sziget a víz alatt (L’île sous l’eau). A kötet sikere után Louis-Ferdinand Céline és Blaise Cendrars kiadójával, Denoëllel köt szerződést. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l’année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, a Saint-Exupéry-díjjal ismerik el. Első magyar prózakötete 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel.
1988-ban a Magvető Kiadó publikálta első hazai könyvét, a Szerecsenségem története című kötetet. 1993-ban A francia vőlegény című műve megkapta az Év Könyve elismerést.
1995-ben József Attila-díjat kapott, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja lett. 2017-ben B. Révész László filmrendező dokumentumfilmet forgatott róla az MMA megbízásából. 2019-ben Prima Primissima Díjban részesült, 2022-ben Karácsony Gergely, Budapest polgármestere Budapestért díjjal ismerte el a munkáját.
Élete utolsó magyar nyelvű interjúját a Magyar Nemzetnek adta. Ebben így fogalmazott: „Az elfranciásodásom nagyon festőinek tűnhet, akárcsak a későbbi elspanyolosodásom, de mégis az lett volna a legjobb, ha a Strasbourg egyetemen szerzett diplomámat berakom szépen a kofferembe, és hazajövök. Akkor magyar író válhatott volna belőlem. Sajnálom, hogy nem így történt.”