Tudod, Kedves? 

Az ember éjjel felkel, pisil, mert valahogy – meg illik is egy bizonyos kor fölött valamilyen gyógyszert szedni, betegséget, kopottságot, fáradtságot imitálni – ki kell juttatni a bejuttatott kísérőitalt. Sört, grapefruitlevet vagy ásványvizet. És akkor, ott és akkor meg kell küzdeni az elemekkel, a gravitációval és a hideg kövezettel, a nem teljesen megtisztított padló nehezen azonosítható, haj- és szőrszálainak talpamra ragadt együttesével, amelyet a küszöbbe rúgással veszélyeztetett csoszogással az ember igyekszik lekoptatni, hogy ne vigye vissza dolga végeztével a viszonylag tisztának elkönyvelt takarója és lepedője közé, abba a rétegbe, ahol a test is megpihen, enyhet lel átmenetileg. A program ilyenkor az alkalmasság kivívása önmagunk és a világ előtt. Szellemi és fizikai képességem birtokában, annyi embertársamhoz hasonlóan majd reggel nekiindulok, hogy meghódítsam a Világot, amelyet hasonló, talpáraragacsolt masszától az idő múlásával szabadulni vágyó halandó lakik be, különböző orgánummal, lelki és testi alkattal megáldva, különböző szerepekbe kényszerülve. Mindezek a lények és csoportok egymás elismerésére, szeretetére és rajongására vágyva próbálnak szerencsét minden nap.