,,Milyen precízen szedi szét az embert az idő…”
Kritika Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem c. regényének színpadi adaptációjához
Költő, kritikus és szerkesztő, többszörös irodalmi díjas szerző, aki nemcsak a kortárs magyar líra, de a próza területének is jelentős alakja. Eredeti nevén B. Kiss Dénes, aki 2018-ban több már akkorra híressé vált verseskötete megjelenése után publikálta élete első regényét Akik már nem leszünk sosem címmel. Ez egy több idősíkon futó történet, melyben követve a főhősök életének egy-egy kiragadott periódusát bemutatja a múlt és a személyes emlékezet hatását, annak ránk nehezedő súlyával együtt. A középpontban Lente Bálint áll, aki felnőttként egy régi barát esküvője okán visszatér szülővárosába, ahol régi kapcsolatok, elfojtott emlékek és egy titokzatos magnókazetta révén szembesül saját múltjával.
Tom Cruise új szintre emeli a lehetetlent!
A Mission: Impossible – A végső leszámolás kritikája
Közel három évtizede annak, hogy megismerkedtünk a legendás titkosügynök, Ethan Hunt különleges képességeivel. Eddig hét kultikus film, hét világmegmentés, és tudtuk, hogy még messze nincs vége, elvégre a megállíthatatlan szuperkatona nem karosszékbe való, hogy visszavonulva nyugdíjas éveit olvasgatással töltse. Azt viszont már az ezt megelőző részből, és az akcióthriller-sorozat idei fejezetének ízelítőiből sejthettük, hogy ahogy semmi más sem az életben, úgy Hunt karrierje sem tarthat örökké – erre egyértelműen utal már a befejező rész alcíme is (A végső leszámolás).
Lényünk legmélyén szőtt szabadság
A várakozó paradigma: Saul fia
Megszívlelendő tanácsként arra hívták fel figyelmem: hagyjam el, de legalábbis kurtítsak, jelentősen, az itt olvasható írás első részén. Én, bár érteni gondolom az aggály lényegét, nem fogadtam meg az intést. Okom erre kevés objektív, és roppant sok szubjektív akad; s tudom, hogy az utóbbi nem lehet elfogadható magyarázat. Mégis kitérnék rá: az a pillanat, amikor a Saul fia eltalált, önsorsom útján is meghatározó volt; noha alig felismerten. Azt éreztem, „…régóta nem kecmergek ki egy rejtélyes viszontagság zsákutcájából; hogy abból kitaláljak, vagy meg kellene fordulnom, vagy néhány házat le kellene rombolni előttem. Az egyik megoldás, a másik megoldás; mindkettő, úgy tűnik, egyformán lehetetlen” (Rilke). Nem tévedtem, de ennél most nem időznék el, a lényeg a történet tanulsága: s még inkább az áthallás megvalósulása. Ami miatt úgy fontos ezen írás, s annak minden szava, ahogyan két tételében rögzítésre került.
Kyuka – Egy emlékekből és érzésekből felépített történet, avagy formabontó művészfilm görög módra
Kritika a Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár c. filmről
A görög tengerpart festői díszletei közt bontakozik ki Kostis Charamountanis finoman szőtt, melankolikus családi drámája, a Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár. A középosztálybeli görög család nyaralásán keresztül nemcsak az emberi kapcsolatok feneketlen mélységeibe nyerünk bepillantást, hanem egy vizuálisan merész, de kétségkívül érzékeny művészfilm tárul a szemünk elé.
A történet középpontjában Babis, az egyedülálló apa áll, aki kamasz ikergyermekeivel nosztalgikus nyári hajókirándulásra indul. A békésnek tűnő utazás felszíne alatt azonban egyre jobban kibontakozó feszültségek húzódnak meg, amelyek végül az évek óta nem látott édesanyjuk felbukkanásával tetőződnek be. De a Kyuka nem egy klasszikus értelemben vett történetmesélő film, sokkal inkább hangulatokból, emlékfoszlányokból építkező halmaz, amely időnként talán túlzottan is a formabontásra koncentrál.
Horkay István művészete
Az Opus idei második, sorban a 95. számában Horkay István alkotásait is láthatjuk, tehát irodalmi élmények mellett vizuális igényeinket is kielégíthetjük. S hogy mit kell tudni a művészről?
Práczky István és Liszt Ferenc
Práczky István grafikus és tipográfus, aki 1986 és 1990 között Budapesten az Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem) tipográfia-grafika szakpáron tanult. A rajz, a karikatúra és a képregények szeretetével hamar megfertőződött, emellett gyerekkora óta vonzódik a betűkhöz.
Az Opus 2025-ös első számában Lisztománia című grafikai sorozatából láthatunk egy válogatást.
(olvass tovább)
Tamási Orosz János
„….gunyhó,…. az mindég kő….”
Az Álom haváról Magvető havában
Múltból jövet a múltba tartunk, követvén a film szereplőinek útját, az első kockáktól. Ezer esztendő távolából, hátán kis batyuval kilábol a messzeségből három ember. Szegényen, elgyötörten, tele kétellyel és reménnyel. Előttük jár, sokáig észrevétlenül, az elvesző erkölcs tudója, a film egyik legerősebb üzenetének hordozója: holt élő temetetlen nem maradhat. Elgondolkodtató, ám korántsem elringató filmet alkotott Bicskei Zoltán. (Álmok hava).
Azért a néző az úr – elmaradt a win-win
Működhet-e pátosz egy kalandfilmben?
Falu szélén nagy a ricsaj, lárma – bemutatták a Most vagy soha című „oscaris” díjas filmalkotást. Az ironikus felütése eme írásnak okkal s joggal szándékos, hiszen a ricsaj tagadhatatlan, miként az is, hogy annak színvonala messze alulmúlja az elvárható – minimum treuga dei – filmszakmai hozzáállást; leginkább egy békés faluszéli kurta kocsma országúti diszkójának szombat esti lázas állapotát idézi azon időkből, amikor egyetlen beteg édesanya sincs a közelben. S igen, engedtessék meg nekem, hogy éljek az irónia eszközével, hiszen – tulajdonképpen – maga a film is erre bíztat, még ha az alkotók ezzel ellentétes nyilatkozataikkal alaposan belezavarnak a helyzet kommunikálásába. S ez a legfőbb baj – minden probléma talán épp ebből fakad.
Az örök példázat – most épp Semmelweisről
Bekezdések Koltai Lajos súlyos filmtörténetéről
Két nocturne vagy még inkább két bagatell (mondjuk: rubato és presto) árul el minden lényeges tudnivalót Koltai Lajos új filmjéről. A Semmelweisről. Minden más erről és most, csak méltatlan hangzavar. Mindkét, szinte képkockákhoz sem, csupán a képek folyamatához köthető mozzanat, majdnem észrevétlenül simul a cselekmény, a történetmesélés hátterébe, ám nélkülük értelmezhetetlen az, amit látunk. Az az egyébként megszokott – immár rendezőként is – operatőri bátorság, amit Koltai valóban tanári, de taníthatatlan módon felépített, kialakított.
Lipcsey Emőke
A széthullás katedrálisa
(gondolatok Géczi János munkái ürügyén)
Aki Rómában jár, lépten-nyomon a múlt, a jelen és a jövő folyamatos egymásra építkezésével találkozik. Rácsodálkozunk egy-egy ókori kapuívre, amelyik egy alig néhány éve épült, menő kávézó teraszát övező falba ékelődik, megcsodáljuk a Szent Péter tér 17. századi gigantikus oszlopsorát, és a tér közepén álló kilenc méter magas obeliszket, melyet Caligula hozatott Egyiptomból, vagy éppen elzarándokolunk az ókori építészet egyik csodájába, a Pantheonba, ahol mellesleg a festőóriás Raffaello és II. Viktor Emánuel király is nyugszik.
(olvass tovább)
Géczi János képzőművészete a 91-es Opusban
Géczi János József Attila-díjas író és képzőművész, egyetemi oktató Monostorpályiban született 1954-ben. Az általános iskola elvégzése után a debreceni Tóth Árpád Gimnázium biológia-kémia tagozatára járt, ahol 1972-ben szerzett érettségit, majd sikeres felvételit nyert a József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) kutató biológus szakára. Harmadéves korától az Antropológia Tanszéken tevékenykedett Farkas Gyula vezetése mellett. 1978-ban szerzett biológia-szakos diplomát.
M. Kiss Márta az Opus 90. számában
M. Kiss Márta ízig-vérig csallóközi festő, sőt művész, azaz festőművész, aki szó szerint szülőföldjét használja a képei elkészítéséhez. „Szívéből és ecsetjéből a természet derűje árad. Lehengerlő közvetlenséggel adja át képekben és szavakban, hogy milyen páratlan adottságok között él. Pedig első ránézésre nincs ott semmi szemfényvesztés, pusztán a csallóközi mindennapok csodája. Mindaz, ami vászonra való.” — írta róla Sipos Tünde 2023. július 21-én a kultura.hu oldalon. Talán ennél szebben és jobban nem is lehetne jellemezni az alkotásait.
Magyari Márton képei a 89. Opusban
Festőművész, diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte festő szakon, 1986 és 1995 között ugyanitt mestere, Gerzson Pál tanársegédje volt. 1998-ban pályázat útján kapott az ún. független rajzi műtermek rendszerében műteremvezetői megbízást adjunktusként. 2000-től – a tanítási struktúra átszervezésével – Ferencz István akkori tanszékvezető megbízásából az Építészeti Tanszék rajziműterem-vezetője, 2002-től a színtan oktatása is a feladatai közé tartozik. 2008-ban doktori fokozatot (DLA) szerzett.
Bihari Puhl Levente tájfestészetéről
Jelen írásomban a kiváló siófoki festő, Levy – Bihari Puhl Levente – alkotásain kísérelem meg bemutatni, milyen utak létezhetnek a 21. század első évtizedeiben a magyar tájfestészet számára, hogy továbbra is művészetként tekinthessünk rá.
Kecskés Péter képei a 88. Opusban
Kecskés Péter multimediális képzőművész, fotográfus, elektrográfus, videó-művész, költő, szerkesztő, asztrológus, vallásfilozófus, művészeti író, performer. Budapesten született 1972-ben, ahol él és dolgozik.
Rostoka László művei a 87. Opusban
Igazán kiváló évet zárt az Opus folyóirat, s ezt az esztendőt az idei utolsó kiadással, abban is Rostoka László impozáns alkotásaival zárjuk. Mivel nálunk fontos a külcsín és a belbecs egyaránt, ügyelünk arra, hogy ne csak az olvasók agyát, de szemét is elkápráztassuk. Most pedig ismerjük meg a művészt.
(olvass tovább)
Szombathy Bálint művei a 84. OPUS-ban
Szombathy Bálint az író, képzőművész, műkritikus – és még annyi minden más (Art Lover, Karen Eliot) – Pacséron született 1950. október 17-én; 1971-ben Szabadkán érettségizett a gimnáziumban – Újvidéken megválasztották az Új Symposion szerkesztőjének (1971-1972), továbbá szerkesztője volt a WOW című alternatív folyóiratnak (hat száma jelent meg), 1974-től 1985-ig a Magyar Szó grafikai szerkesztője, 1985-től1989-ig az Új Symposion művészeti szerkesztője, 1989-től 1993-ig a Családi kör grafikai szerkesztője, 1993-tól a Prometej Könyvkiadó formatervezője, szabadművész, 2000-től Magyarországon él és alkot.
(olvass tovább)
Sinkó István művei díszítik az OPUS 83. számát
A művész így ír magáról az artotek.hu weboldalon:
34 évig általános iskolai rajztanár voltam (két általános iskolában) majd 14 évet töltöttem el a Képző-és Iparművészeti Szakgimnáziumban, mint festő tanár, később a festőszak szakosztály vezetője. Foglalkoztam múzeumpedagógiával –ezt óraadóként 20 éven keresztül tanítottam az ELTE PPK-n, ill. a MOME mentortanára voltam a Kisképzőben 9 éven keresztül.
(olvass tovább)