Tom Cruise új szintre emeli a lehetetlent!
A Mission: Impossible – A végső leszámolás kritikája
Közel három évtizede annak, hogy megismerkedtünk a legendás titkosügynök, Ethan Hunt különleges képességeivel. Eddig hét kultikus film, hét világmegmentés, és tudtuk, hogy még messze nincs vége, elvégre a megállíthatatlan szuperkatona nem karosszékbe való, hogy visszavonulva nyugdíjas éveit olvasgatással töltse. Azt viszont már az ezt megelőző részből, és az akcióthriller-sorozat idei fejezetének ízelítőiből sejthettük, hogy ahogy semmi más sem az életben, úgy Hunt karrierje sem tarthat örökké – erre egyértelműen utal már a befejező rész alcíme is (A végső leszámolás).
Horkay István művészete
Az Opus idei második, sorban a 95. számában Horkay István alkotásait is láthatjuk, tehát irodalmi élmények mellett vizuális igényeinket is kielégíthetjük. S hogy mit kell tudni a művészről?
Práczky István és Liszt Ferenc
Práczky István grafikus és tipográfus, aki 1986 és 1990 között Budapesten az Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem) tipográfia-grafika szakpáron tanult. A rajz, a karikatúra és a képregények szeretetével hamar megfertőződött, emellett gyerekkora óta vonzódik a betűkhöz.
Az Opus 2025-ös első számában Lisztománia című grafikai sorozatából láthatunk egy válogatást.
(olvass tovább)
Azért a néző az úr – elmaradt a win-win
Működhet-e pátosz egy kalandfilmben?
Falu szélén nagy a ricsaj, lárma – bemutatták a Most vagy soha című „oscaris” díjas filmalkotást. Az ironikus felütése eme írásnak okkal s joggal szándékos, hiszen a ricsaj tagadhatatlan, miként az is, hogy annak színvonala messze alulmúlja az elvárható – minimum treuga dei – filmszakmai hozzáállást; leginkább egy békés faluszéli kurta kocsma országúti diszkójának szombat esti lázas állapotát idézi azon időkből, amikor egyetlen beteg édesanya sincs a közelben. S igen, engedtessék meg nekem, hogy éljek az irónia eszközével, hiszen – tulajdonképpen – maga a film is erre bíztat, még ha az alkotók ezzel ellentétes nyilatkozataikkal alaposan belezavarnak a helyzet kommunikálásába. S ez a legfőbb baj – minden probléma talán épp ebből fakad.
Az örök példázat – most épp Semmelweisről
Bekezdések Koltai Lajos súlyos filmtörténetéről
Két nocturne vagy még inkább két bagatell (mondjuk: rubato és presto) árul el minden lényeges tudnivalót Koltai Lajos új filmjéről. A Semmelweisről. Minden más erről és most, csak méltatlan hangzavar. Mindkét, szinte képkockákhoz sem, csupán a képek folyamatához köthető mozzanat, majdnem észrevétlenül simul a cselekmény, a történetmesélés hátterébe, ám nélkülük értelmezhetetlen az, amit látunk. Az az egyébként megszokott – immár rendezőként is – operatőri bátorság, amit Koltai valóban tanári, de taníthatatlan módon felépített, kialakított.
Lipcsey Emőke
A széthullás katedrálisa
(gondolatok Géczi János munkái ürügyén)
Aki Rómában jár, lépten-nyomon a múlt, a jelen és a jövő folyamatos egymásra építkezésével találkozik. Rácsodálkozunk egy-egy ókori kapuívre, amelyik egy alig néhány éve épült, menő kávézó teraszát övező falba ékelődik, megcsodáljuk a Szent Péter tér 17. századi gigantikus oszlopsorát, és a tér közepén álló kilenc méter magas obeliszket, melyet Caligula hozatott Egyiptomból, vagy éppen elzarándokolunk az ókori építészet egyik csodájába, a Pantheonba, ahol mellesleg a festőóriás Raffaello és II. Viktor Emánuel király is nyugszik.
(olvass tovább)
Géczi János képzőművészete a 91-es Opusban
Géczi János József Attila-díjas író és képzőművész, egyetemi oktató Monostorpályiban született 1954-ben. Az általános iskola elvégzése után a debreceni Tóth Árpád Gimnázium biológia-kémia tagozatára járt, ahol 1972-ben szerzett érettségit, majd sikeres felvételit nyert a József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) kutató biológus szakára. Harmadéves korától az Antropológia Tanszéken tevékenykedett Farkas Gyula vezetése mellett. 1978-ban szerzett biológia-szakos diplomát.
M. Kiss Márta az Opus 90. számában
M. Kiss Márta ízig-vérig csallóközi festő, sőt művész, azaz festőművész, aki szó szerint szülőföldjét használja a képei elkészítéséhez. „Szívéből és ecsetjéből a természet derűje árad. Lehengerlő közvetlenséggel adja át képekben és szavakban, hogy milyen páratlan adottságok között él. Pedig első ránézésre nincs ott semmi szemfényvesztés, pusztán a csallóközi mindennapok csodája. Mindaz, ami vászonra való.” — írta róla Sipos Tünde 2023. július 21-én a kultura.hu oldalon. Talán ennél szebben és jobban nem is lehetne jellemezni az alkotásait.
Magyari Márton képei a 89. Opusban
Festőművész, diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte festő szakon, 1986 és 1995 között ugyanitt mestere, Gerzson Pál tanársegédje volt. 1998-ban pályázat útján kapott az ún. független rajzi műtermek rendszerében műteremvezetői megbízást adjunktusként. 2000-től – a tanítási struktúra átszervezésével – Ferencz István akkori tanszékvezető megbízásából az Építészeti Tanszék rajziműterem-vezetője, 2002-től a színtan oktatása is a feladatai közé tartozik. 2008-ban doktori fokozatot (DLA) szerzett.
Bihari Puhl Levente tájfestészetéről
Jelen írásomban a kiváló siófoki festő, Levy – Bihari Puhl Levente – alkotásain kísérelem meg bemutatni, milyen utak létezhetnek a 21. század első évtizedeiben a magyar tájfestészet számára, hogy továbbra is művészetként tekinthessünk rá.
Kecskés Péter képei a 88. Opusban
Kecskés Péter multimediális képzőművész, fotográfus, elektrográfus, videó-művész, költő, szerkesztő, asztrológus, vallásfilozófus, művészeti író, performer. Budapesten született 1972-ben, ahol él és dolgozik.
Rostoka László művei a 87. Opusban
Igazán kiváló évet zárt az Opus folyóirat, s ezt az esztendőt az idei utolsó kiadással, abban is Rostoka László impozáns alkotásaival zárjuk. Mivel nálunk fontos a külcsín és a belbecs egyaránt, ügyelünk arra, hogy ne csak az olvasók agyát, de szemét is elkápráztassuk. Most pedig ismerjük meg a művészt.
(olvass tovább)
Szombathy Bálint művei a 84. OPUS-ban
Szombathy Bálint az író, képzőművész, műkritikus – és még annyi minden más (Art Lover, Karen Eliot) – Pacséron született 1950. október 17-én; 1971-ben Szabadkán érettségizett a gimnáziumban – Újvidéken megválasztották az Új Symposion szerkesztőjének (1971-1972), továbbá szerkesztője volt a WOW című alternatív folyóiratnak (hat száma jelent meg), 1974-től 1985-ig a Magyar Szó grafikai szerkesztője, 1985-től1989-ig az Új Symposion művészeti szerkesztője, 1989-től 1993-ig a Családi kör grafikai szerkesztője, 1993-tól a Prometej Könyvkiadó formatervezője, szabadművész, 2000-től Magyarországon él és alkot.
(olvass tovább)
Sinkó István művei díszítik az OPUS 83. számát
A művész így ír magáról az artotek.hu weboldalon:
34 évig általános iskolai rajztanár voltam (két általános iskolában) majd 14 évet töltöttem el a Képző-és Iparművészeti Szakgimnáziumban, mint festő tanár, később a festőszak szakosztály vezetője. Foglalkoztam múzeumpedagógiával –ezt óraadóként 20 éven keresztül tanítottam az ELTE PPK-n, ill. a MOME mentortanára voltam a Kisképzőben 9 éven keresztül.
(olvass tovább)