(Magyar Zoltán könyveiről)
Magyar Zoltán 1967-ben született Kiskőrösön. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte, 1987‒1993 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult, ahol történész-irodalmár-etnográfus diplomát szerzett. Ugyanott védte meg PhD disszertációját 2000-ben Halhatatlan és visszatérő hősök. Egy nemzetközi mondatípus kárpát-medencei redakciói címmel. Dolgozott a Pécsi Tudományegyetemen, a Magyar Nemzeti Múzeumban, ösztöndíjasként pedig a londoni The Grail Centre-ben, valamint a Habsburg Történeti Intézetben. 1997 óta az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Folklór Osztály tagja. Eddig 87 önálló kötete és közel kétszáz egyéb tanulmánya jelent meg magyar és idegen nyelven. Magyarországon kívül tíz országban végzett néprajzi terepmunkát. Alapító szerkesztője a Magyar Népköltészet Tára, a Documentatio Folkloristica és a Documentatio Epica című szövegfolklorisztikai könyvsorozatoknak. 2011 óta szerkesztője a kutatóintézet évkönyvének (Ethno-Lore) is. Fő kutatási területei: folklórszövegek tudományos rendszerezése, történeti mondák, magyar néphit és szentkultusz, mesemondók repertoárja.
A Börzsönyvidék sorozat hetedik köteteként jelent meg Magyar Zoltán Népmondák az Alsó-Ipoly mentén című terjedelmes munkája.
A szerző a Börzsöny tövében meghúzódó Ipoly magyarországi oldalán fekvő tíz településen (Szob, Ipolydamásd, Letkés, Ipolytölgyes, Nagybörzsöny, Vámosmikola, Perőcsény, Kemence, Bernecebaráti, Tésa), továbbá a vízgyűjtő területén található Kóspallagon és a népiségtörténetileg és kistáji értelemben javarészt szintén ide sorolható Márianosztrán összegyűjtött mondákat dolgozta fel. A kétszázhatvan oldalon olvasható 753 történet felöleli a monda műfajának teljes spektrumát, tematikáját tekintve mindazt, amelyről az Ipoly völgyének alsó szakaszán, a Pest megyei településeken az utóbbi száz évben meséltek az ott lakó emberek.
A régóta esedékes és hiánypótló gyűjtés 2017 májusában indult perőcsényi néprajzi interjúk formájában. A szerző 2019 júliusáig összesen tizenhat alkalommal járt mondagyűjtési céllal az Alsó-Ipoly menti falvakban. E gyűjtés anyagából állt össze a kötet.
Magyar Zoltán gyűjtésének természetesen vannak előzményei, amiről a kötet Bevezetésében olvashatunk. A szerző szól a felföldi régió több tájegységén végzett és publikált gyűjtéseiről, amelyeket e kötet tesz teljessé az Alsó-Ipoly mente mondavilágának feltérképezésével, és röviden bemutatja az ezen tájegységen történt korábbi kutatásokat is. Ezek közül a lejelentősebb a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága által összehangolt kutatás volt, amelynek főbb eredményeit a Studia Comitatensia 5. kötetében (1977) olvashattuk. De több neves kutató (Együd Árpád, Diószegi Vilmos, Csáky Károly, Dömötör Ákos, Hála József) 20. századi gyűjtései és kutatásai is előzményeknek tekinthetők a téma egy-egy részterületén.
A szerző a Bevezetésben szól a gyűjtés elvi és módszertani dilemmáiról is. Mindenekelőtt leszögezi, hogy a vizsgált terület népi kultúrája – noha „palócosnak” tűnik – több vonatkozásban eltér a palóc centrumétól, és ezt természetföldrajzi körülmények, a Ipoly folyó közelsége, az által létrejött életmód határozták meg. További kutatásokat igényel az, hogy milyen azonosságok és eltérések mutathatók ki a Nógrád és Hon megyei tájegységrészek, illetve az Ipoly jobb és bal partján élők népi kultúrája között, az hogyan változott az idők során, milyen hatással volt rá pl. a Trianon utáni új országhatár, mennyire maradt meg és élő ma a 19. században még eleven, a palócoktól elhatároló huntyiak tudat és megnevezés. És mindez milyen hatással volt a térség prózaepikai hagyományára.
A közreadott recens gyűjtés lényegében lefedi a kistáji mondaregiszter teljes spektrumát. És bár az anyag jóval töredékesebb és tipológiailag kevésbé változatos, mégis, a gyűjtés idején, a 21. század második évtizedében még „minden faluban akadt egy-két olyan adatközlő, akiknek vonatkozó ismeretanyaga kimagasló volt, és akik esetenként esztétikailag is releváns, epikus kifejtéssel tudták felidézni a többnyire még fiatalkorukban hallott történeteket.”
A gyűjtőutak során közel félszáz adatközlő agyagát rögzíthette a szerző, köztük több, a „19–20. századi értelemben vett autentikus, jó elbeszélő készséggel megáldott adatközlőre is” rálelt.Legjelentősebb adatközlője, mesemondója a nagybörzsönyi Glázer Lászlóné Freml Erzsébet (szül.: 1935), akinek tudásanyagát külön monográfiában adta közre a szerző (lásd lentebb).
A közreadott gyűjtés tipológiája a következő: történeti mondák, helyi mondák, legendák, hiedelemmondák, falucsúfolók. A gyűjtés hagyományanyagának egy része tájspecifikus folklórjelenség. Vannak csak egy, adott településen ismert, de folklorisztikailag különleges elbeszélések is. Ilyenek pl. a nagybörzsönyi templom eredettörténete, az ahhoz kapcsolódó, helyi Szent István-mondák, vagy a Márianosztrán pálos kolostort alapító Nagy Lajos király emléke, a II. József ott jártát megörökítő nagybörzsönyi mondák.
Számos történeti hagyomány mondák formájában szélesebb térben, több faluban is élt és fennmaradt, mint a török idők emlékezete, a 16–18. századi vallásküzdelmek a nagybörzsönyi evangélikusok és a perőcsényi reformátusok között, a II. világháború helyi eseményeinek máig elevenen élő folklórja.
Az anyag kutathatóságát a folklórszövegek jegyzetei, a gyűjtési helyszínek és az adatközlők ismertetése, tájszójegyzék és 24 tételes irodalomjegyzék segítik. A kötetet 30 oldalas, 68 színes fotót tartalmazó Képmelléklet teszi teljessé.
*
A másik kötet – Szent Miklós országa: Freml Erzsébet történetei – Nagybörzsönyi mesék, mondák és egyéb népi elbeszélések– az Európai Folklór Intézet és Nagybörzsöny Község Önkormányzata közös kiadásában jelent meg a Dokumentatio Folkloristica III köteteként.
A 148 oldalas kiadvány a magyar folklorisztikában nagy múltra visszatekintő egyéniségkutató iskola legújabb darabja. A kötet összeállítója az Alsó-Ipoly mente mondavilágának feltérképezése közben a 2010-es évek második felében ismerkedett meg azzal az idős nagybörzsönyi asszonnyal, aki a tájegység legnagyobb tudású elbeszélőjének bizonyult, és akitől a folklórgyűjtő az elkövetkező években közel másfélszáz prózaepikai alkotást és számos egyéb helyi folklórhagyományt jegyzett fel.
Glázer Lászlóné Freml Erzsébet népi mesemondóként 2024 augusztusában részesült a Népművészet Mestere kitüntetésben. A mesemondó adatközlő egy ma már sok tekintetben párját ritkító folklórhagyomány ismerője. A róla szóló népköltészeti egyéniségmonográfia azonban nem csupán az ő történetmondói alakját és epikus repertoárját örökíti meg, hanem emléket állít mindazoknak is, akik kulturális örökségként megőrizték és továbbadták Nagybörzsöny, e rangos múltjára máig büszke, német eredetű bányászközség szájhagyományozott szellemi hagyatékát generációról generációra, máig hatóan.
A gyűjteményben olvasható mesék, mondák, tréfás népi elbeszélések és igaztörténetek regionális tekintetben az utóbbi évek egyik legnagyobb szabású és esztétikai szempontból is figyelemre méltó népköltészeti korpuszát alkotják. A kötet műfaji és tematikus rendben közli a 2017 és 2024 között Freml Erzsébettől feljegyzett elbeszéléseket.
A gyűjtött anyag 3 tündérmesét, 12 legendamesét, apokrifet, 12 tréfás mesét, 3 hazugságmesét, 23 történeti mondát, 19 helyi mondát, 12 vallásos témájú mondát, 7 bűn és bűnhődés típusú mondát, 10 hiedelemmondát, 13 népi anekdotát, 9 viccet, 7 falucsúfolót, 3 igaz történetet, 2 szólást, közmondást, továbbá Freml Erzsébet önéletírását és 2 versét tartalmazza. Figyelemre méltó, hogy a három tündérmese mellett 71 különböző mondát tartalmaz az adatközlő repertoárja. Továbbá, hogy a három tündérmese közül kettőt az adatközlő gyermekkorában könyvből olvasott (Az égiérő fa, MNK 317; A repülő bunda, MNK 571 + 575). „Freml Erzsébet gyerekkorában (1935–1950 között) tündérmeséket már alig meséltek a szülőfalujában, vagy ha mégis, már elfelejthette azokat, ugyanis mindazokat, melyekre emlékezett, könyvekből olvasta/hallotta nyolc-kilenc évtizede.” A közölt anyagban 30 mese (22 %) képviseli a különböző mesetípusokat, mellettük 71 mondaszöveg (53 %) szerepel, jelezve, hogy ez utóbbi műfaj a nagybörzsönyi népi epika egészében belül meghatározó súllyal van jelen. Ez a műfaji megoszlás egyébként tágabban az egész 20. század végi, 21. század eleji palócföldi gyűjtésekre igaz.
A könyvet részletes néprajzi tanulmány vezeti be, amelyben a szerző kitér Nagybörzsöny, e Börzsöny-vidéki német nyelvsziget múltjára és néprajzi jellegzetességeire, rövid összegzést ad azon mesemondókról, akik a 20-21. században Nagybörzsöny tágabb földrajzi környezetében, valamint a Palócföld keleti részében éltek, és repertoárjuk publikálásra került, áttekinti Freml Erzsébet életét és hagyományőrző tevékenységét, valamint népköltészeti szempontból elemzi szövegfolklór repertoárját, elhelyezve azt a magyar prózaepika egészén belül is. Magyar Zoltán megállapítja, hogy: „Legalább ennyire fontos szempont a nagybörzsönyi mesemondó repertoárjának elemzése kapcsán annak mérete, ugyanis folklórtörténeti szempontból is jelentős szövegkorpuszról van szó. (…) Szembetűnő és egyszersmind továbbgondolásra is érdemes, hogy több olyan népi mesemondó esetében, akiknek epikus ismeretanyaga az ezredfordulót követő években, hivatásos folklórkutatók által komplex módon lett megörökítve, a repertoár nagysága valahol 130–140 szöveg körül állapodott meg – tegyük hozzá, éveken át tartó gyűjtés eredményeképpen. Az itt jelzett féltucatnyi adat pedig arra, az egyes hagyományőrzők példáján túli következtetésekre sarkallhat, hogy a nagy tudású mesemondók történetrepertoárja valahol másfélszáz szöveg körül állapodik meg, és ennél nagyobb szám már csak a legkiemelkedőbbek, illetve egyes folklór specialisták esetében dokumentálható.
A kötet végén a folklórszövegek jegyzeteit találjuk típusszám mutatóval. Továbbá a Függelékben a tájszavak magyarázatát olvashatjuk, és gazdag irodalomjegyzéket kapunk. Végül 52 tételes színes képjegyzék zárja a könyvet, amely a mesemondó életének legfőbb mozzanatait és szülőfalujának egyes helyszíneit mutatja be, továbbá a könyv megszületéséhez és az állami kitüntetéshez vezető út egy-egy stációját is megörökíti.
(Magyar Zoltán: Népmondák az Alsó-Ipoly mentén. Börzsönyvidék 7. Börzsöny Múzeum Baráti Köre, Szob, 2024.)
(Magyar Zoltán: Szent Miklós országa. Freml Erzsébet történetei. Dokumentatio Folkloristica III. Európai Folklór Intézet – Nagybörzsöny Önkormányzata, Budapest – Nagybörzsöny, 2024.)
Vasvári Zoltán