December elején jelent meg a pozsonyi Womanpress Kiadó gondozásában a dunaszerdahelyi származású Bartalos Tóth Iveta új kötete Helé címmel, mely negyven novellát tartalmaz. Sokan vártuk a megjelenést. Már csak azért is, mert a megannyi nívós lapban publikált (Szlovákiában és Magyarországon egyaránt) irományok remek sorokat tartalmaztak, melyek közül a legtöbb be is került a szóban forgó kötetbe.

Kevesen vannak, akik nem ismerik a (szlovákiai) Felvidéken a kifejezést: helé. Kevesen vannak, akik nem egy vidám kis vakond integetésére asszociálnak általa. Viszont sokan lesznek, akik megértik, hogy a vakond alatti üreg, és Iveta legújabb kötete, miben hasonlít. Mindkettő sötét, de szórakoztató tartalmat rejt, ám más-más aspektusban. Ugyanis, míg a klasszikus vakond fiktív, vidám világba kalauzol minket, addig a Helé című könyv realisztikus, szinte zavarba ejtően őszinte tükröt tart elénk, amiről inkább a homályos, kényelmetlen hétköznapi szorongások jutnak eszünkbe, mint az előbbi miliője; szóval majdhogynem tökéletes a kontraszt a két élmény között.

Az olvasónak azonban nem kell megrettennie a sötét hangulat hallatán, mert legtöbbször nagyon is kellemes környezetbe csöppenünk. Igen, csöppenünk, hiszen nekünk kell a környezet, a párbeszédek, a történések, de olykor csupán egy testrész által rájönnünk, hogy miről, kiről van szó, és mit akar közölni pontosan a novella – természetesen nem meglepő, hiszen a rövid prózáknak ez az egyik eszenciája. Azonban amint összeillesztjük a szegmenseket, megérkezünk, és megérkezik a konzekvencia, ami leggyakrabban úgy „oda van téve”, hogy bár nem túl hosszúak ezek a történetek, mégis időt kell adnunk a feldolgozásukhoz, befogadásukhoz, mert meg kell rágni rendesen a falatokat, hogy úgy tudjuk lenyelni azokat, hogy minden ízt kiélveztünk, átéreztünk benne. Ebből kifolyólag három-négy novellánál többet nem olvastam egy nap. Volt, melyet azért, hogy teljesen megértsem, a legtöbbet pedig azért, mert elmélyültem a gondolataiban, üzenetében.

Voltaképpen nem teljesen dark (sötét) a hangulat, hiszen remek humora is van a könyvnek, pontosabban intelligens humora, ettől pedig keserédes az összhatás, ami kellőképpen támasztja meg a kemény cselekményeket; melyek között szerepel a bántalmazás, a megfelelési kényszer, az abúzus vagy az elmagányosodás, hogy csak párat megemlítsek az izgalmas és egyben fontos témák közül.

Fentebb már olvasható volt, hogy a kötet rövid novellákat tartalmaz, összesen 40 darabot. A kurta terjedelmük révén gördülékenység érezhető, ami arra készteti az olvasót, hogy minél többet elolvasson, azonban mégis érdemes megállni napi néhány után. A sok mini–novella, afféle prózai haiku hatását idézi, legalábbis a hosszúsága, sűrűsége és az utóhatás rezgései által számomra abszolút ez a típusú párhuzam volt tapasztalható több darabja után is.

Három részre tagolódik a könyv: Pillangós, Te se, Páros bérlet. 

Az első a gyerekkorra fókuszál, bár a gyermeki nézőpont a többi ciklusban is visszaköszön. Az író elmondása szerint azért, mert elemi tisztaság van abban, ahogy a gyerekek látják és érzékelik a világot, ebből kifolyólag nem helyezkednek, taktikáznak, csupán remélik, vágyják a békét, a nyugalmat és a szeretetet.

A második rész a felnőttkor dilemmáit veszi górcső alá. A legtöbb novellát ez a blokk tartalmazza, mintha ezzel is jelezné a szerző, hogy ebben az életszakaszban tapasztalunk általában a legtöbbet.

Az utolsó blokk pedig értelemszerűen az időskori kihívásokat tárgyalja, pontosabban az elmagányosodást – mind másoktól, mind önmagunktól –, mert előfordul az is, hogy nemcsak az a kérdés az ember számára, ki volt, hanem az is, ki lett belőle.

Rég szippantott be egy próza ennyire, mint Bartalos Tóth Iveta műve. Vitt, hol a szavak, hol a mondanivaló hátán, de nem akart letenni, és én sem őt. Szeretem ezt a fajta világot, amit képvisel, és itt egyben a nyelvi stílusra is gondolok, ugyanis remek ritmusban adagolja a könnyebb és bonyolultabb mondatokat, hasonlatokat, valamint témákat.

Ajánlom sok olvasónak a kötetet, viszont nem mindenkinek, csupán azoknak, akik nem a könnyen befogadható, és kikapcsolódásra szánt könyveket kedvelik, mert ezekkel a novellákkal nekünk is van dolgunk, de pont ezért értékesek, és adnak számunkra mélyenszántó gondolatokat, akárcsak a kombájnok a földnek a remek minimalista borítón.

(Bartalos Tóth Iveta: Helé, Pozsony, Womanpress, 2024)