volt nekem három betűm
pontosabban csak egy
méghozzá az első az ábécéből
de az aztán háromszor egymás után
AAA
imhol keletkezett
de nem csak úgy magától
hanem az ultrahangtól
vagyis nem is attól
hanem a doktornőtől
aki egy szép tavaszi napon
elküldött hasi ultrahangra
és annak során derült ki
hogy egy hasi aorta aneurizma
boldog vagy inkább rémült birtokosa vagyok
a csípőartéria leágazása közelében
volt található a bolt
vagyis a kiboltosodás kitüremkedés
hát volt is nagy ijedelem
hogy mennyi ideig bírja még
a verőér elvékonyodott fala
a reá ható hol kisebb hol nagyobb nyomást
igaz hogy amíg nem voltak ezek a modern
képalkotó eljárások
addig nem volt ilyen aggodalom sem
mivel jobbára már csak a kórboncnok
diagnosztizálta a betegséget
amikor az artéria fala átszakadt
szóval tavasztól őszig rettegés
hogy az artéria vajon bírja-e
kibír-e engem
és én ezt az állapotot
aztán az ősz elején bekerültem
az országos szakintézménybe
ahol másnap megműtöttek
a beteg érszakasz helyére
kaptam egy tubing névre hallgató műeret
és intenzíven integettem
amikor felébredtem az intenzíven
mert műtét előtt mondták hogy integessek
és akkor kivették a trachea-tubust
onnantól magam lélegeztem
másnap amikor visszavittek a kórterembe
egy hosszú-hosszú varratot láttam
a mellkasomtól egészen le a köldökömig
majd ott balra kanyarodott
és lejjebb tovább folytatódott
végig fájt rettenetesen
(nem írom azt hogy kibaszottul
mert ilyet mégse illik) amikor
az ágyban először felültem
aztán ahogy teltek a napok
egyre lejjebb vándorolt a fájás
felül már nem fájt egyáltalán
de lejjebb még igen
és amikor lábra tudtam állni
felvettem szürke köntösömet
és a lifttel lementem az alagsorba
onnan pedig ki az utcára cigizni
aztán rendes betegként
vissza az ágyba olvasni könyvemet
akkor tanultam meg a bal oldalamon
fekve olvasni a könyvem
mert különben hason fekve szoktam
de hát azt nem lehetett
s ahogy teltek-múltak a napok
állapotom egyre jobbodott
így egy hét után mehettem haza
6 hét lábadozás céljából
és csak otthon vettem észre
kék-lila-zöld-sárga bal alkaromat
amin úgy látszik nem találtak vénát
de azért próbálkoztak becsülettel
ezért preparálhattak végül
egy centrális vénát
először nem tudtam mi az a műanyag izé
ami olyan szépen lóg a nyakamból
azt hittem talán valami ékszer
eszükbe juthatott volna előbb is
kellett úgy két hét mire felszívódtak
a sokszínű vérömlenyek
de hát végül is örülhettem
hogy egyáltalán életben maradtam
már elközlekedtem a lakásban
aztán amikor a gyerekeim kocsival
elvittek megnézni az óriásplakát
kiállítást és a parkolóhelytől
úgy 50-100 métert kellett megtennem gyalog
hát az nagyon sokáig tartott
mert fájt még nagyon
a műtéti heg de idővel
igaz hogy egyre lejjebb vándorolt
a fájás aztán szép lassan megszűnt
de akkor még csak valahol félúton járhatott
így hát igencsak belefáradtam a sétába
az autótól a plakátokig és vissza
de aztán ahogy telt-múlt az idő
lassanként rendbe jöttem
nem fájtam már többé
pontosabban nem a hasam fájt
és boldog voltam hogy újra
ereje teljében lévő
embernek érezhettem magamat
akinek valószínűleg  már nem robban szét
a hasában a főverőér
és boldog voltam hogy járhatok
és dolgozhatok újra a könyvtárban
és immár hat éve írom
írhatom tovább
ezeket a szörnyű verseket

Debreczeny György