Holokauszt
(Edith Egernek)

Szilánkokra törtem
és fölálltam.
Paták dübörögtek
tova a kozmikus ködben.
Mögöttük csonthéjuktól
megfosztva heverő
törmelékmező.
Sárból/nyálból
végtagokat restauráltam.
Mezítláb indultam el
a Negev porában.
Rongyaim megszaggatva,
koponyám lékre verve,
hamut hintettem
kék agyvelejemre.
Sípoló gégém ordította:
– Jahve…!!!
/„…az Úr nevét ne vedd hiába szádra…”/
S lett a Sivatagnak
újravirágzása.
Csoszogva, szomjasan,
a jelre várva, jutottam el
ismét Dávid városába.
Leomlottak bennem a
siratófalak…
Isten ege alatt mandulafa
fakadt – vedd széder tálamat…!