Az elvárások, mint a halászháló

apró négyzetei. A költő vár, ki-

fogja az akvárium nem létező

szörnyét, szájába rágva a mindig

szelektáló valóságot, lásd, vakon

letapogat bennünket az igazság,

ha nem elég érdekes, ha nem hívja

fel magára a figyelmet, egyszerű

érdeknek tűnhet, közömbösek vagyunk 

a saját szívünkkel, a bélrendszerünk 

őseink kirámolt, kirabolt, boldog 

temetője, vajon mit lát bele az

Isten a sírgödörbe, a rövid vers

irgalom, a hosszútávfutó lépte,

Jézusom, micsoda konok barbárság,

faszög lehetek térkép tenyeredben.