Fiala Ilona Hipp-hopp az élet című novelláskötete különösen sokszínű, mégis egységes képet ad az emberi kapcsolatokról, a nosztalgikus létélményekről, az idő múlásáról. A novellák látszólag hétköznapi helyzeteket mutatnak be, valójában azonban mély érzelmi és társadalmi kérdéseket boncolgatnak. A történetek más-más nézőpontokon keresztül járják körül ugyanazokat az alapvető emberi érzéseket – szeretetet, veszteséget, csalódást, reményt –, így az olvasó könnyen találhat bennük személyes kapcsolódási pontot.

A nyitó novella nosztalgikus visszaemlékezésként működik, ezáltal kiváló bevezetője a kötetnek. Az emlékek megszépítő ereje rögtön meghatározza az alaphangulatot, és előrevetíti, hogy a történetekben az idő múlása kulcsszerepet kap majd. Ezt intenzív diverzitás követi, kezdve egy monológszerű elbeszéléstől, amelyben a „munka mindenek felett” szemlélet és az önelégült „én jobban tudom” hozzáállás uralkodik, a sokkal emberibb és melegebb hangvételű, a valódi értékeket előtérbe helyező történeten át, egészen az ezzel éles ellentétben álló áligazságokat preferáló és a külcsínyt fenntartani vágyó életvitelig.

Különösen erős az az elbeszélés, amely az „amit adsz, azt kapsz” gondolatát kapcsolja össze az időskor keserűségével. Az álmok ereje és a múlt megszépítése egyszerre jelenik meg benne, miközben a feldolgozatlan sérelmek lassan felemésztik a szereplőket. Olvashatunk továbbá az első nagy szerelem és az újratalálkozás témájáról, a sötétebb tónusú bosszúról és megfelelési kényszerről, az önpusztítás fizikai és lelki értelemben vett jelenlétéről, valamint megélünk a szerzővel együtt keserédes novellákat az emlékezésről és a halál gondolatáról, annak csendes melankóliájával. Az egyik legerősebb élményt az a történet adja, amelyben a gyermeki idill omlik össze – az olvasó szinte átérzi, milyen fájdalmas felismerés felnőni és rádöbbenni arra, hogy a világ nem olyan tiszta és biztonságos, mint korábban hittük.

A kötet közepére helyezett novella valóban kitüntetett szerepet kap. Keretes szerkezete, háború utáni világa és az elhallgatott titkok súlya miatt ez az egyik legnehezebben emészthető írás a gyűjteményben, hiszen az életre szóló sebek nemcsak a szereplőkön, hanem az olvasón is nyomot hagynak.

Folytatásképp elénk tárul egy történet az álszentség, a hűtlenség és a gyász témáját járva körül, megmutatva, milyen könnyen rombolhatják szét a titkok az emberi kapcsolatokat.

Néhány gyöngyszem könnyedebb színt visz a kötetbe, példának okáért a gyermeki kíváncsiságot bemutató novella vagy a versengő barátság szépségeiről alkotott történet. Egyebek mellett teret kap még a traumafeldolgozás, családon belüli erőszak, munkahelyi zaklatás szokatlan, „fordított” megközelítésben, a mélységben rejtőzködő komplexusok, sőt még – szlovákiai magyar szerzőről lévén szó – a kisebbségi életérzés is.

Ugyan erősen épít ismert női sorsklisékre, mégis hatásos, mert nyersen, ám annál együttérzőbben mutatja meg az áldozati szerep csapdáját.

A címadó novella méltán tekinthető a kötet csúcspontjának. Hosszúságával és érzelmi mélységével is kiemelkedik a többi közül. A szellem nézőpontja különleges elbeszélői megoldás, amely egyszerre teszi misztikussá és emberközelivé a történetet. Az erő, a kitartás, a szeretet és a bátorság motívumai itt teljesednek ki igazán, ezért válik a kötet érzelmi középpontjává.

Rengeteg érdekes színfolt kerül megvilágítás alá, mint a férfi nézőpontból írt, fiktív kutyatársalgásra épülő novella, a boszorkányságot és szerelmi bájitalt – pontosabban hajteát – középpontba állító történet, amely népmesei elemeket csempész a kötet világába, illetve több vészjósló lezárású, különösen nyugtalanító elbeszélés, melyek pontosan az olvasóban generált hatásuk miatt sokáig bennünk is maradnak. Végül az utolsó történetek ismét intimebb tematikák felé fordulnak, a záró epizód pedig egy egész életen át tartó szerelem és házasság szépségét és fájdalmát egyaránt bemutatja, ahol azonban a szenilitás nemcsak az emlékezetet, de a teljes családot is könnyen felőrölheti.

S ez a befejezés egy valóban méltó lezárás is egyben: egyszerre szomorú, emberi és őszinte. Fiala Ilona az emberi élet szinte minden fontos állomását érinti, egyszerű, mégis érzelmileg gazdag stílusban ír, történetei pedig gyakran a hétköznapi helyzetek mögött rejlő mély drámákat tárják fel. Erőssége, hogy képes a veszteség és a szeretet témáit természetesen, túlzott pátosz nélkül megmutatni, így varázsolva a novellákat olvasmányossá és még hosszú ideig bennünk rezonálóvá.