Ki ne  tudná,  hogy  a világűr is  csak  egy 

hatalmas hombár, s benne külön  rekeszük 

van pl. a ködökből épp  kibukó  s  hajukat 

szárító plejád-lányoknak,  s  külön rekesz-

ték  szolgál a funkciótlanná  vált,  kihunyt 

csillagok tárolására. Sok benne a pilaszter, 

a látszattartóoszlop, mert mit tartanak pl. a 

porból s gázokból álló Teremtés Oszlopai? 

Mímelik,  hogy  az Űr terhe az ő vállukon 

nyugszik,  közben aktív kapcsolatuk az űr-

rel csak annyi, hogy időnként új csillagcse-

csemőket  szülnek  az űr roppant  bölcsejé-

be.  Költőnket  ezek a termetes égi porkaz-

lak a nagy tömegű terményeket tároló  föl-

di  toronysilókra emlékeztették. Gyermek-

korában  a  néhány évvel idősebb  testvére

egyszer  egy  ilyen  toronysiló  tetejéről az 

égbe kapaszkodott.  A körülötte lebegő he- 

gyekkel egy szinten egyensúlyozott, s meg 

akarta  fogni a Fiastyúk lábát.  Leesett per- 

sze, s a nagy eséstől piros protocsillagokat

hányt,  s nem sokkal ezután felköltözött  a 

Bika csillagképbe. A Fiastyúk most ponto-

san  a magtár fölött terelgeti  csibéit,  ame-

lyek talán nem is csillagok, hanem valóban 

csibék,  s emlékeznek azokra  az időkre,  a-

mikor  a  tárgyalt vaskos épület  még  való-

ban kétszintű  magtár volt (belső terét nem 

por-,  hanem  faoszlopokon nyugvó,  geren-

dás  fafödém osztotta szintekre),  s a kosárí-

ves  deszkakapu  hasadékain át kicsorgó ga-

bonából ők is és a környék tyúkjai  s  csibéi 

is  falatozhattak.  —  A  ma már üres,  romos 

magtár  porától  köhécselő  költőnk  az  ese-

ménysornak  ezen a pontján mászott le  a fa- 

lu szélén éktelenkedő  régi  épület ablakából.

                               És fülére húzta  a paplant.