megfürödni a kék útlevélben

ez a jégkék az igazi kréta
vagyis az igazi krétai tenger
(nézem a Facebookon a képet)
de abban én sose mostam lábat
csak repülőgépről láttam
és nem is azt
de az igazi Balti-tengerben
meg is fürödtem ’76 nyarán
szóval az úgy volt hogy vettem egy vonatjegyet
Krakkóig és vissza
azt se tudtam hol fogok aludni
de hamar találtam olcsó szállást
rizses-cukros tejlevest ettem
s valahol a város zöldövezetében
egy hadirokkant szédületes sebességgel
odamankózott hozzám
látva zöld dzsekimen
a piros fehér zöld szalagot
hogy forintomat zlotyira váltsa
a lengyel-magyar barátság jegyében
ugyancsak a fenti okokból
egyik este le akartak itatni
s hiába hittem azt hogy sikerült
lelépnem idejében
hazafelé mégis végig ordítoztam
abban a hitben hogy énekelek
aztán stoppal irány Varsó
akkoriban még mindenkit fölvettek
a fekete fejkendős nénike is
minden további nélkül kiállt a háza elé
integetett és megállt valaki
utoljára egy pótkocsis teherautó
gyűjtötte össze a stopposokat
és amikor nem sokkal Varsó előtt
megállította valami ellenőrféle
aki mindenkit leszállított
voltunk vagy negyvenen
onnan viszont nehéz volt Varsóba bejutni
de hát az autostopowicz
olykor hosszasabb gyaloglásra kényszerül
mire eléri úticélját
útközben találkoztam Józsival
volt hunfalvys iskolatársammal
és a barátnőjével
akik szintén Varsóba igyekeztek
ott aztán elváltak útjaink
eltöltöttem egy hűvös éjszakát
a központi pályaudvaron
fáztam hiába vettem magamra
még egy hosszú ujjú pólót
és éjszaka is nyitva volt a büfé
ahol egy magyar honfitársunk
sorra kerülvén frappánsan
leküzdött minden nyelvi akadályt
amikor közölte:
kérek három forró teát
és aki kér annak adatik
reggel pedig stoppoltam tovább
Gdańsk felé
talán fizetésnap lehetett
egy Zsukban munkásforma emberekkel
vodkát ittunk népeink barátságára
és én egyre közelebb kerültem
a gyönyörű történelmi kikötővároshoz
a Balti-tenger partján
míg végül egészen odaértem
hajó vitt át a Westerplatte szigetére
csak utóbb tudtam meg hogy félsziget
és akkor fogalmam sem volt róla
hogy milyen emlékművet látok
aztán a hajó visszavitt
én pedig felültem a villamosra
Sopot és Gdynia felé
a tenger felé vettem az irányt
hogy a partján egy magyar sráccal fussak össze
és a tengerben megfürödtünk
ez most milyen jó hivatkozási alap
hideg volt a vize pár percet úsztam
s amíg a napon szárítkoztunk
Okocim sört ittunk
és talán el is szundítottunk egy kicsit
én pedig végre elmondhattam
hogy fürödtem már tengerben is
mindössze annyi volt hátra
hogy stoppal Krakkóba visszajussak
aztán hazafelé a vonaton
a csehszlovák határőrök kérték a valutapapírt
persze hiányoztak a Krakkóban
„nem hivatalosan” átváltott forintok
így szépen zsebre megbírságoltak
és miután egy fillér nélkül
szerencsésen hazaértem
négy év múlva elvesztettem
a piros útlevelemet
igaz addigra volt már kék
de nem jégkék krétakék tengerkék
és sosem fürödtem útlevélben