A meséim valósága

élettörténeteim világa.

A Kis-Duna partján ülök le,

s nézem, ahogyan 

úszik a szemét.

Az emberi elme eljátszotta

bennem minden földi

lehetőségnek miliőjét,

amit átszellemülten

nevetve, sírva, fájdalommal

viseltem küldetésemként.

A cigány mesék 

a valóságban íródnak,

s nem a létezőben

élem meg az én világom

ünneplőbe öltözött szépségeit.

Ez a misztikus vallomásnak

tűnő költői késztetés

eligazít a cigány

népnév eredetének útján –

magyarázat nélkül.

Embernek álcázva kilétét,

amit meséimben katicabogárnak,

fűzfának, vadvirágnak,

harmatharangnak, csendnek,

falum kanálisának…

beazonosítva nevezek.

Jó nekem cigánynak lennem,

meséim teremtőjeként

együtt élni Istennel!