E-mail Uszáma Danászúrítól
(Tüske László fordítása)
Jó reggelt, Imú! Többször bejelentkeztem már on-line,
de közületek – Ti Dögök! – senki sem vette a hívást! Az időszámítás
persze itt másképpen zajlik, nehéz ügy, de nincs mit tenni.
Minden rendben van. Itt, nálunk, amit úgy hívnak, hogy Másvilág,
nekem az tetszik a legjobban, hogy nagyon messze van
a Fejszál úttól. Képzeld csak, itt nincsenek mecsetek, nincsenek
müezzinek és nincsen Kulturális Minisztérium és közösségi
autóbuszjáratok sem! Minden nő… Minden nő gyönyörű és kedves
és az utcákon egyetlen kendőviselőt sem láttam.
Hiányoznak nekem a dialízis központban tett látogatások. Kérdeztem
erről az őrt és azt mondta, hogy ez nagyon egyszerű, hiszen a halál után
nincsenek betegségek. Nem mondtam volna még neked? Most már
annyi vizet ihatok, amennyit csak tudok, és anélkül, hogy
nyugtalankodnom kellene, miként szabadulok meg majd tőle.
Nos, Drága Asszonyom! – kinek nincs más szerelmetes Ura, csak én! –
olvasd el a csatolmányt. Nemrég írtam az 1992. évi Újévről.
Nem tudom, hogy sikerült-e az ünnep hangulatát elkapni.
„Én és a barátaim – mindentől távol” – Isten ezt a címet adta hozzá.
Arra gondoltam, hogy megírom majd Jamáni ragyogását, és képzőművész
barátunk ujjait, aki minden kimondott mondata előtt a szakállát húzkodja,
Moháb énekét, vagy a karosszéket a sarokban, amiben Jászir
szokott ülni, és onnan figyeli a többieket… De ezek helyett Arva
Szálihról írtam, aki a másik szobában volt, és én tudtam, hogy nem
aludt el –, meg a te hátadról, ahogy innen látom, Imú, amint az alsókaroddal
rátámaszkodsz az erkély vasrácsára. És arról a zümmögő hangról is,
a zümmögésről, amit csak én hallok egyedül, miközben sodrok még egy spanglit, hogy megosszam mindazokkal, akik itt rekedve várakoznak velem.
Körülnézek
(Tüske László fordítása)
Egy állat éberségével,
mely az életét félti, mindig
mindent számontartok magam körül.
Talán éppen ezért erősebb a nyakam
és ezért nem illik a testemhez.
Furcsa, de nem számítok kilőtt golyóra
az üres mellékutcákból
és pengére sem – mint a gyilkolás
csendes eszközére –,
de az alig ismert szemek ragadozó
figyelmére sem, pedig az tényleg
képes elvégezni a munkát.
Marx tisztelete
(Tüske László fordítása)
A kivilágított kirakatok előtt állva,
melyek túlcsordulnak szárnyaló fehérneműktől,
nem tudom megállni,
hogy ne gondoljak Marxra.
Marx tisztelete
volt az egyetlen közös dolog minden kedvesemben,
akiknek megengedtem, hogy – különböző mértékben –
hozzáérjenek a testemben rejtőző rongybabákhoz.
Marx!
Marx!
Sosem fogok megbocsátani neki!