Kiss Bálint Béla

Visszaesés

Ujjak nőttek ujjaiból.
Cukorízű volt a tenyere.
A pattanások, arcán, hátán
Szinte égtek. Lebegett.

Lebegett egy varázsfelhőn
(Dohos szőnyeg, Izrael).
Színei egymásba folytak,
S jó erősen nevetett.

Haja giliszták, lába agyag,
Formázta, gyurmázott vele.
Lábujjai, mint kis kígyók
Siklottak szerte.

Eredt volna utánuk,
De lábából cserép lett.
Félt, ha rááll, széttörne.
Mozdulni se mert.

Nem is tudott volna,
Bőre ráragadt a szőnyegre.
Csak feküdt, mozdulatlan,
S szétfolyt a parketten.
Oszd meg az ismerőseiddel!