Negyedik rész
Az év elején megkérdeztünk minden szerzőnket, akik 2024-ben az Opus folyóirat hasábjain publikáltak, árulják el nekünk, melyek voltak a tavaly olvasott könyvek közül a kedvenceik. Azokra voltunk kíváncsiak, amelyek leginkább megragadták a figyelmüket, amelyek legjobban lekötötték őket. Nem kértünk indoklást, nem akartuk, hogy kimerítő részletességgel bemutassák ezeket a könyveket, csak annyit kértünk, küldjenek nekünk egy listát. Szerencsére sokan éltek a lehetőséggel és szívesen elárulták, melyek voltak a tavaly olvasott kedvenc kiadványai. Ezért kénytelenek vagyunk négy részletben közölni ezeket a kedvenceket. Ez volt az első, ez a második, ez pedig a harmadik! Következzen a negyedik, egyben utolsó rész!
Morva Mátyás
Gál Sándor: Első osztályú magány
Sándor Zoltán: Apátlanok
Latzkó Andor: Emberek a háborúban
G. K. Chesterton: Brown atya botránya
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Ganszler Beáta
Meir Shalev: Négy lakoma
John Maxwell Coetzee: A barbárokra várva
Pintér Béla: Drámák
Corrie ten Boom – John & Elisabeth Sherrill: A menedék
Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában
Iványi Márton Pál
Stefan Zweig: Stuart Mária
Karczag György: Idegen páncélban
Veres Péter: Számadás
Juha-Pekka Raeste – Hannu Sokala: A világ ötven legveszélyesebb vállalata
Jean Racine: Phèdre
Filip Tamás
Adam Zagajewski: Magasztalni a sebzett világot
Halmai Tamás: Miért Rilke? – beszélgetés Bátori Csabával
Oravecz Imre: Alkonynapló
Gustave Flaubert: Aszkéta művészet, aszkéta szerelem (levelek)
Takács Zsuzsa: Átkelés a Szuezi-csatornán
Szabó Zoltán Attila
Krúdy Gyula: Szindbád, az álmok hajósa
Márai Sándor: Kitépett noteszlapok
Nemes Nagy Ágnes: A Föld emlékei
Zalán Tibor: A nehéz léptű ember
David Buckley: David Bowie
Vass Tibor
Pápai Emese szerk.: Schima A. Bandi
Győry Domonkos: Anyám sírása halkul
Szalai Zsolt: Fénnyel írt élet
Keszei L. András: Lehunyt szemű angyal
Fűzfa Balázs: Szemben a valósággal
Kégl Ildikó
Annie Ernaux: Lánytörténet
Han Kang: Növényevő
Adam Zagajewski: Magasztalni a sebzett világot
Tóth László: Rossz napok
Filip Tamás: Kafka bukósisakja
Ravasz József
Milan Kundera: Az élet máshol van
Jaroslav Seifert: Talán rózsát hozok
Sören Kierkegaard: Írásaiból
Hamvas Béla: Eksztázis
Mándy Iván: Trafik
Kerezsi Katalin
Szántó Piroska: Akt
Petőcz András: Idegenek
Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés
Havas Juli: Nincs Hold, ha nem nézed
Berka Attila: Lada Béla nem hal meg
Pámer H. Gábor
Gion Nándor: Izsakhár
Hénok apokalipszise
Szun-Ce: A háború művészete
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Barabási Albert-László: Behálózva
Székelyhidi Zsolt
Kemény István: Lovag Dulcinea
Kemény István új verseskönyvével ismét lóhossznyit ugratott a saját maga által kijelölt úton. A Don Quijote-helyzet kifordításával – tudniillik a kóbor lovag hölgyszerelme kel kalandos útra, vív elmecsatát, nyer végül emberháborút, míg férfija otthon teát szürcsölgetve hipochonderkedik – piedesztálra állítja korunk nőideálját, komolyan veszi és egyben jót is mulat rajta. Isteni (emberi) kötet!
Petőcz András: Dadog
Petőcz András visszatér a repetitívhez (amit igazából sosem hagyott hátra). Hiány vagy hiátus, a hangok/fonémák/morfémák(?) fölöslegessége vagy épp elengedhetetlensége. Az űr(logiká)t kitölteni kész olvasóra új feladat róva.
Sopotnik Zoltán: Cigányvég
Erőteljes, abszurd, szürreális világvége-szövegek Énok látomásos könyvével a mérlegen, és lezuhant angyalokkal „meg-megáldva”.
Turczi István–Révész Tamás: Milyen épület az a katarzis
Turczi István (válogatott) verseire Révész Tamás régi és új fotói rímelnek ebben a nagyalakú művészkönyvben. Mi volt előbb, a vers vagy a fotó? A gondolat vagy a tett? Nyitjuk a könyvet, és nagy örömmel vetjük bele magunkat a dologba, azaz önnön kérdéseinkre kapható válaszaink (és a szerzőkéi) „felfejtésébe”.
Zalán Tibor: A nehéz léptű ember
Zalán Tibor „utolsó” verseskönyve formailag felezőszonettekből áll, ereje viszont a fáradtan lépkedő költő világképének fontos és pontos leírása, az alanyiság végletesnek hitt (hívott/akart?) ráhúzása a világ már-már nem evilági bajaira.