Gyökereink

„Ideje lenne, ha egy kicsit magadba néznél!” Egy mondat, melyet oly sokszor hallottunk már iskolás éveink alatt a tanároktól. Legtöbbször mérges hanggal közlik, miközben jól megdorgálnak bennünket, mi pedig általában elengedjük a fülünk mellett. Én viszont e mondatot képzeletben magam elé helyeztem. Elemeztem, vizsgáltam, ízlelgettem, mint egy igazán jó minőségű bort, amit én kóstolhatok meg legelőször. Aztán lenyeltem, becsuktam a szemem, de valahogy mégis láttam. Láttam testem vonalait kirajzolódni magam előtt, s csak úgy fénylett az engem körülölelő semmiben. Lejjebb tekintve figyeltem fel gyökereim sokaságára mélyen a földben, egyvalami pedig azonnal világossá vált számomra: én leszek a termés. Úgy döntöttem, végignézem hát mindegyiket.

Mint ahogy a növények számára fontosak a saját gyökerei, nekünk, embereknek sem szabad megfeledkeznünk sajátjainkról. Életpályánk során folytonosan nőnek és ágazódnak szerteszéjjel valahol mélyen bennünk, ahogy cseperedünk, egyre több tudással és új kifejezésekkel gazdagodunk. Az emberi gyökerek fogalma beágyazódik a kultúrába, identitásba és a társadalomba. Meghatározzák, kik vagyunk, hogyan gondolkodunk és hogyan kapcsolódunk a körülöttünk lévő világhoz.

Ám ezek a gyökerek nem csak az emlékeink fonalából állnak. A legalapvetőbb: biológiai gyökereink. Ez a fonál magába foglalja az örökölt génjeinket, nemzetségi vonalainkat, valamint a genetikai és filozófiai sajátosságunkat, például a bőr- színt vagy az arcvonásunkat. Az emberek sokszor visszavezetik gyökereiket családfájukhoz, amely már generációkon keresztül követi nyomon származásukat. Családi gyökereink gyakran megmutatkoznak viselkedési mintákban vagy akár személyiségjegyekben is. A családi történetek, mint például a szülők vagy nagyszülők életútja, szintén formálják az önképünket és értékrendünket.

Ezekhez szorosan kötődnek a kulturális gyökereink, mivel sosem vagyunk igazán teljesek a különböző kulturális értékeink, szokásaink és hagyományaink nélkül. Elég, ha csak ünnepeinkre, ételeinkre és természetesen a nyelvünkre gondolunk, szívünk büszkén dobban, mert tartozunk valahová. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy ezek a gyökerek nem statikusak, tehát folyamatosan változnak és fejlődnek az idő múlásával, ahogy az emberek különféle kultúrákkal és eszmékkel kerülnek kapcsolatba. A globalizáció és migráció hatására pedig sok ember vegyes kulturális gyökerekkel rendelkezik, ennek megvan a maga előnye, ugyanakkor hátránya is. Sok kultúrát a sajátunknak érezhetünk, pont ezért egy idő után nehéz lesz megtalálni a helyünket az életben.

Egy biztos pontunk van, ez pedig a szülőföldünk. Sokunk számára a szülőföld egyfajta menedék, ahova mindig vissza lehet térni, ahol gyökereink mélyen a földbe kapaszkodnak. Földrajzi helyzetünk ugyanis hatással van arra, hogyan is látjuk a világot, milyen társadalmi normák szerint élünk. Felvidéki magyarként Szlovákia nemcsak a szülőföldem, hanem az a tápláló talaj is, amelyből gyökértestem táplálkozik, formálva és alakítva életem aspektusait. Számomra Szlovákia tájai, városai és falvai nemcsak földrajzi térképen jelölhető pontok, hanem emlékekkel, hagyományokkal és kulturális értékekkel teli helyszínek. A szlovákiai lét kettőssége – a magyar és szlovák kultúra, nyelv és történelem közötti egyensúlyozás – mélységeket ad, ezzel is gazdagítva saját gyökereimet. A helyi közösségek a társasági élet központjai, ahol az emberek megosztják egymással mindennapi életüket, tapasztalataikat, vagy éppen tanácsokkal ajándékozzák meg egymást.

Mondhatnánk, hogy ezekből a csoportokból alakulnak ki szociális gyökereink, de ez nem teljesen igaz. Ugyanis az első valódi társaságunk a családtagjaink, valamint a rokonaink. Fokozatosan lépnek be életünkbe iskolatársaink, barátaink, kollégáink és partnereink. Az nem vitás, hogy szociális gyökereink nagyrészt emlékekből szövődnek össze, hiszen az ember egész élete során szocializálódik, valamint tapasztal. Érzelmi gyökereink gyakran a fontos személyekkel kialakított kötelékeinkből fakadnak. Sokan úgy gondolják, hogy ezek a gyökerek nemcsak a múltbéli élményeinkben találhatók, hanem folyamatosan épülnek és erősödnek a jelenlegi kapcsolataink által is, tehát mindig formálódnak, de a legerősebbek azok, amelyekben szeretetet, megértést és támogatást kapunk. Véleményem szerint ezek a gyökerek adják meg az életünk érzelmi stabilitását és biztonságát, hiszen ezekre a mély kapcsolatokra támaszkodunk, amikor nehézségekkel kell szembenéznünk.

Az önképünkre még nagy befolyással van az is, hogyan is látjuk magunk körül a világot, s hogy értelmezzük az emberi létezést. A vallási gyökerek a hagyományokból, a hitből és a spirituális élményekből táplálkoznak, ezek pedig sokak számára belső békét és erőt adnak. Néhány ember számára a vallás a biztos pont, ami összeköti őket elődeikkel, míg mások szerint inkább a személyes hit az, ami igazán fontos. Végső soron mindenki másképp éli meg a vallási gyökereit, de ezek nagy hatással vannak arra, hogyan keressünk értelmet és célt életünkben.

Az emberi gyökerek tehát számos formában léteznek. Bár minden embernél másként jelennek meg, közös bennük, hogy kapaszkodót és irányt mutatnak az élet útvesztőiben. Fontos, hogy értékeljük, ápoljuk gyökereinket, hiszen általuk találjuk meg a kapcsolatot múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel.

Ahogy Carl Gustav Jung is mondta: „Az embernek gyökerei vannak. Ha elszakad tőlük, elveszti a lélek és az élet forrását.”

(A Felvidéki Magyar Irodalom Napja alkalmából meghirdetett, középiskolások számára kiírt „Gyökereink” c. prózaíró pályázat 1. helyezettje)