Azt hittem eltévedt vagy szárnyszegett madár 

csapong de csak egy száraz falevél sodródott 

át a téli kerten bukdácsolva halódó táncot járva

a hófoltok közt fájdalmas sikollyal juttatva 

eszembe ilyen falevelek vagyunk mi is akik csak 

kölcsönkaptuk az örökkévalónak hitt megváltás ígéretét 

amit jó szokás szerint anyagiasítottunk 

és szapora katedrálisokat építettünk a bűnből 

mintha valamit is megértettünk volna az igéből

hedonista vadakként csörtetve az ég felé ahonnan 

eltévedt vagy sebesült énekesmadarak helyett árva 

halódó száraz falevelek hemperegnek a szélben 

egy kinnfelejtett törött lábú karosszék isteni 

trónusa elé melyen egy őrült próféta árnyéka ül 

és püspöklila glóriát sugároz a félhomályba