„a kék fény fluid ékszerfoglalatában” 

(Táblakép Géczi János 70. születésnapjára)

Azt az ő Murterét, és azt a várost

senki nála látványosabban le nem írhatná. 

Bár azt állítja, nem a sziget valóságáról 

beszél, hanem arról, amilyennek látta, 

bennem az emlegetett fenyőfajtákról – 

magvaik ehetők! – felötlenek azok a Korond és

Szereda környéki fenyőfák, melyeknek tavaszi,

friss, még halványsárga hajtásait  valaha minden 

évben végigkóstoltam, s nem az jut eszembe, 

hogyan szikráznak a murteri erdők a kék fény 

fluid ékszerfoglalatában, csak az otthoniak 

a napsütés áprilisi aranyában. 

És miként Géczi arra lenne kíváncsi, 

milyen volna a tenger színe, 

ha az égkék mellé nem keveredne 

a szárazföld növényzetének zöldje, 

engem, messze az ő szigetétől és

tengerétől az érdekel,  változna-e

egyáltalán az ég kékje nálunk, 

ha nem takarná nyáron méregzöld, 

télen barnára száradt növényzet a talajt. 

És míg ő segítségül a Cholnokyakat hívja 

mindehhez, nekem elég csak őt megidézni, 

hogy a magam valóságát le tudjam festeni, 

ami valószínűleg már nem lehetne az övé, 

mert ő is a maga módján, a maga tudásának

és érzékelésének tükrében látja mindezt. 

Hogy milyen is az az igazi valóság, 

ha egyáltalán lenne olyan – 

végül is definíció kérdése, ám most

vers készül, nem tudományos értekezés.

A valódi valóságot tehát egyikünk se tudná 

pontosan elmesélni, mert mindig csak 

magunkat írjuk, ő természetesen jobban, 

mint én, és főleg sokkal szofisztikáltabban, 

ha szabad ilyen kifejezéssel zárni 

ezt a valamiféle verset.